Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
Wrt. Jamiír W. irvr wr _ VAíőnWAPT MPT T Ptrt y^f f. ntdal Szerepet cserélnek-e ? Medgyessy Ferenc emlékezete Nemcsak múzeum, könyvtár, mozi. Színhely helyett egy képet adunk: egy teremben műkincsek, tárlatvezetés, énekés zeneszámok, szavalat, gépzene. .. Hol jártunk? Hang- versenyteremben ? Klubesten? Irodalmi színpad előadásán? Múzeumban? Nem egyfajta barkochbára akarjuk kényszeríteni az olvasót. Csupán az egyre gyakoribb szerepcserékről szót ejteni, amelyekkel — az újító népművelők jóvoltából — egyre több helyen találkozik a közönség. Milyen szerepcserékre gondolunk? Elmegy az érdeklődő ember, hogy megnézze a Nemzeti Múzeum középkori művészetének a megyébe lehozott anyagát, s az önmagukban is nagy élményt nyújtó alkotásokon túl kap más meglepetést is. A kor hangulatát idéző zenét, irodalmat, neves egyéniségek hangszalagra rögzített véleményét Napok, hetek múlva érzi, hogy a múzeumi séta több volt egy átlagos „betekintésnél.” Élmény volt, érzelmileg is nyújtott egy kis pluszt, mert a rendezők — Nyírbátorban, Nyíregyházán, Raka- mazon — a volt kisgalériá- ban — mertek szakítani a hagyományos formákkal, megkísérelték egy fél órára, órára „összeházasítani” a művészeteket Mindezt, nem öncélúan, hanem a közönség megnyerése céljából. Voltak, akik megrökönyödtek, szentségtörésnek vélték a formabontást. A végén — ha a szavuk nem is — az arcuk elárulta, tetszett a „játék”. Tetszik a közönségnek, részben mert a megszokottól való eltérés több figyelmet kelt, mint a régi, másrészt a más-más művészeti produkciókat jó érzékkel összekomponálták, nem volt szakadás, erőszakol tság. De a szerepcserék nem csupán — és nem elsősorban — a múzeumokban, képzőművészeti tárlatokon érik a művelődő embert. A kontraszt miatt kezdtük a múzeumokkal, melyek jellegüknél fogva a legerősebb őrzői régi szerepkörüknek. Az ódon falak közé is bejut és bejutott a modem útkeresés; történelemórákat, nyilvános napokat, epidiasz- kópos vetítéseket, honismereti vetélkedőket tartanak. Igaz, nem mindenütt, még korántsem általános a régi megszokott keretek' túllépése, de már vannak biztató lépések. Vannak másutt is szerepcserék — közgazdasági nyelven — profilváltozások. Különösen a könyvtárakban érzi a böngésző könyvkölcsönző, hanglemezért, vagy épt>en rejtvényfejtésért betérő, mintha egy különleges tudakozóba csöppent volna. Van aki idegen nyelvű könyveket keres — és kap is, elég szép állománya van orosz, német, angol, és más nyelvű művekből a megyei könyvtárnak, ahol ötezerre emelkedett 1970 végén az olvasók száma. De az érdekes nem is ez! Az olvasók egy harmada szakkönyvet kér. vagy ismeretterjesztő munkát. S ez már igen kedvező, egyúttal egy kis szerepváltozás is a könyvtár, illetve a könyvtárosok munkájában. Olykor nemcsak könyvajánlást várnak az olvasók, gyakran pályaválasztási tanácsokat, útbaigazítást is. Mások a tanulmányaikhoz, szakdolgozatokhoz, tudományos igényű kutatásokhoz „bóklásznak” nyersanyagot. Égj' kicsit műsorajánlatot is adnak a könyvtárosok, irodalmi szakkörök, helyi vetélkedők, pályázatok, turistautak előzeteseit „szedik” itt össze. De léteznek már a megyében könyvbarátklubok is. Olvasás és olvastatás, élőszavas „pódiumelőadások”, házi hangversenyek, útibeszámolók, kirándulások és még sok színes program kapcsolódik az alapjában könyvtári alapiszolgáltatásokhoz. Hogy a szerepcserék —vagy inkább tágabban, rugalmasabban értelmezett művelődési szolgáltatások — mögött ott áll az a néhány kezdeményező, a kudarcot is bekalkuláló népművelő. Az útkereséshez, kísérletezéshez azonban javulnak a művelődési intézmények lehetőségei is. Főként az önállóság, a körülményekhez rugalmasabban alkalmazkodó éves és rövidebb időre szóló programok tervezése, összehangolása. Tudunk ma már közös „produkcióikról” is. amikor a könyvtár a mozival — mint partnerrel készül fel egy-egv klasszikus, vagy mai műből készült film megismertetésére. A könyv és a film útján — azonos „hullámhosszon”. De a tévé irodalmi és szakmai műsoraira is figyelnek már a könyv'-árak. Eléje is mennek a programoknak, nemcsak azzal, hogy kiírják a falon függő heti naptárra — hogy minél több olvasó vegye észre. Könyvökkel, utánren- deléssel is felkészülnek — főként a Nyitott könyv után sokszor ostromszerűen jövő olvasók ellátására. S ha nem is tudnak nvndenkinék a kért könyvből egyidőben adni. tanáccsal szolgálnak, feljegyzik az igényéire", számon tartják a könyvre váró olvasókat A modem közművelődés biztató vonásai közé tartoznak a jótékony szerepxserék, nolia alapjában minden intézménynek maradnak az őket jellemző szolgáltatásaik. Nincs szó a határok elmosásáról, hisz ez nem is lenne értelmes dolog. De jó az, ha — az iméntiek mellett — a színházban — a darab szünetében kitűnő festményekben, könyvekben, néprajzi, művészettörténeti dokumentumokban is kikapcsolódást talál a néző. Vagy a színház megalakította a színház- barátok körét, s rendezőkkel, művészekkel „hozza össze” a közönséget, ahol az alkotás belső élményeiről, kulisszatitkairól is szó esik. Vagy, nem elvetendő — ha a mozik az évtizedék óta megszokott előadások mellett azon is fáradoznak, hogv archivfilm-klubot, vitaköröket hozzanak létre minden nagyobb községben, filmértő és -szerető közönséget neveljenek, elsősorban az ifjúság soraiból. Persze vannak ellenződ te a változatos művészi műfajú kísérletéknek. ..Ha festményeket. szobrokat akarok nézni, nékem ne zenéljenek, ne szavaljanak”. Vagv: „A színházba a jó előadásért megy az ember, nem festményben akar gyönyörködni.” F« még sorolhatnánk — a nem te annyira konzervatív. n---d a szokatlannal nehezen bará^koz''' "agy énnen a többoldalú ébnénytől ide- genkedők véleményét. Lehet, hogy nekik is van igazuk. De a szerepkörüket, falaikat tágító. a modem ember igényeihez. a szabad idős szokásokhoz jobban idomulni akaró művelődési házak, könyvtárak, mozik, múzeumok, klubok népművelőinek te. akik legtöbbször a háttérben maradnak. A tapsot nem ők, hanem a sikeres produkciók kapják. Kilencven éve született modem szoorászatunk egyik iegnagyobb mestere, Med- gy.-ssy I erenc Debrecen szülötte volt, a paunas inuitu Cívisvárosé, amely legszebb munkáit őrzi. A Déry Múzeum lépcsőjét UiszuiK aues nevt.ro férfi- és asszonyszobrai, a művészet és a tudományok paraszti súlyú megszűrne.y.si- tői. Velük kelte,.t feltűnést itthon és Párizsban az ifjú művész, aki eredetileg orvosnak készült, s csak később adta magát a uíaj- donképpeni mesterségére. Mert arra termett, a szépség szolgálatára, s programja volt ideállá magasztos! tani a magyar parasztot, akit addig csupán népszínműve hamissággal és inkább mellékszereplőkéin tartottak szobortaLapzatra méltónak. A nagyszerű Izsó Miklós után legfeljebb Pásztor Jánosnak volt szeme hozzá, hogy meglássa a Búcsúzkodók kézfogásában, meg a korsós parasztlány tartásában a megörökítésre érdemes, eredeti szépséget. Igaz, a festők gyakran vet ék ecsetjükre a falu népét, a mélyen látók Munkácsy színeivel és az ő szenvedélyével vallottak a paraszti élet sanyarúságáról. Medgyessy az ő harcostársuk volt, de szobrász, akinek tiszte elsősorban az emberi test szépségének a dicsérete, ezt' munkáiban hiába keress ok az éhezésben. robotban és megaláztatásban megnyomorítottak esetuégét. Gyermekkori élményei határozták meg a szépségeszményét. A Horto- bágyrél és a Tisza tájáról hozta magával zömök arányú, mokány, szemükben, arccsontjaiktian a kun ősök vonásait őrző parasztférfiak, meg telthúsú. szerelemre termett asszonyaik képét, s ezt a kévés beszédű, méltóságos tartású emberfaj át örökítette meg a műveiben. Szűkebb pátriájának az emberei voltak a modelljei, bármit mintázott is, munkás Magvetőt, Páll Géza Rónay György: Beszélgetés a téren Igazad van: még kint vannak a hinták Fölülhetsz, hajthatod magad. Később, igen, ha majd a lomb lehullt, s még mielőtt lehull a hó, eljönnek, leszerelik és aludni viszik őket ügy van: majd egyszer engem te Amikor mind lehullt a lamib. Amikor leesik a hó. Tavasszal a hintákat visszahozzák Persze te azért kijöhetsz a térre. Hintázni? Nagy kislánynak nem való már! Hogy mondod ? Jó. Legföljebb néha, este. mikor nem látja senki Nem. Én se már. Medgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond Medgyessy Ferenc: Kisleány vagy a Művészet múzsáját, író, festő, vagy a világjáró vándor emlékművé., hun lovast, vagy a bánat súlyától komoly kőasszonyt, síremlékül. Inkább ösztönös alkotó volt. mint tudatos. Nem latolgató esztétaszemmel, hanem erős ráérzéseivel alakította ki minden ízében modern stílusát. Kiváló érzéke volt az anyaghoz, kiváltképpen a tömör formálást igénylő kövekhez. Látásmódja lényegre törő és szigorúan konstruktív, formálása ösz- szegező és érzékletes; — are chitektónikus nyugalmú figurái mindezért elsősorban monuman álisak. Kőbe faragott gyermekes Anyá-ja, ez a magzatát bensőséges mozdulattal ölelő, modem földi Madonna az egyiptomi emlékművek ereié* árasztja magából, akár a Súroló asszony, a Szüreti menet embered pedig a babilóni és az antik görög domborművek nagy lélegzetű ri' "usával lépnek. Eredeti művészete, amelyet Maillol is megcsodált, már életében is nagy hatást gyakorolt a kortársakra. Alkotásait múzeumok őrzik — Hódmezővásárhelyt, mely várost második hazájaként szerette, külön gyűjteményt állítottak össze a munkáiból —, s számos szobra áll Budapesten és vidéki városaink közterein. A hallott koráig fáradha'atlanul munkálkodó nagy mester életigenlő művészetének a maradandó emlékművei. Artner Tivadar s a közelben trombitáló elefánt kigőzölgésével. Halak és vadállatok! De a Liget a háborúban nemcsak ismerős állatait vesztette el. Liliput népe, a külföldi törpék minden délután a Ligetben léptek fel; attrakciójuk elhomályosította a szomszédos angolparkot, a ringlis- pilt, a dodzsemet, sőt a panoptikumot is, benne a Ben- deguzt, a hím gorillát, amint éppen elrabolja az ájult Miss Jane-t, az Afrika-vadász lányát. A külföldi törpéket Bornemissza-Buxbaum Jenő, a Liliput-színház tulajdonosa szerződtette a szomszédos országokból, főként Lengyel- országból. Nem tudtak magyarul; parányi szmokingban, uszályos estélyi ruhában, rózsás és ráncos arcocskájukkal jelentek meg az apró színpadon, s magyar szavakkal tűzdelt nemzetközi keveréknyelven eljátszották Lord Ashton garden partyját. A valószínűtlenül csepp ajkakról felhangzó idegen szavak csak fokozták a közönségtől távoli világ mesés romantikáját. A törpéknek sajál szállásuk volt a Liget végén, külön étteremmel; mióta Bornemissza-Buxbaúmot gettóba zárták, Liliput népe élelem és pénz nélkül maradt. Amikor az étterem készlete elfogyott, a törpék előbújtak előkelő szállásukról, s elindultak élelmet keresni: szmo- kingos, estélyi ruhás menetük különös látványt nyújthatott a bombavert, őszi Liget üres épületei közt. Az állatkert előtt a menet egy nyilas őrjárattal találkozott; a karszalagos fegyvereseket meghódította a pici urak és hölgyek idegen beszéde. Kérésükre a törpék eljátszották híres műsorukat, a garden partyt Lord Ashtonnál; a keretlegénység szemét a látvány előkelősége párával vonta be. Később gyanú támadt, a választékos modorú apróságok kémek lennének talán, s a fegyveresek kikísérték őket a Duna-partra. Kifosztva élte túl a Liget a háborút, s ehhez képest meglepően rövid idő alatt tért magához. A kiszáradt tavat új vízzel és új halakkal töltötték fel, az állatkertbe új medvéket hoztak, a Liliput- színház is megkezdte működését, igaz, külföldi törpéket sohasem sikerült újból szerződtetni. A Liget forgalma vasárnaponként mégis felülmúlta a háború előttit, délutánonként itt találkozott a város fele. A Ligetből gyalog lehetett átmenni a Sportcsarnokba, megnézni a női pankrációt, Dudisek Ilonát, a nehézsúlyú szabadfogás magyar bajnokát, fatörzsnyí derekát, tolattyúként fújtató kebleit, melyekről lepattantak az ellenfelek; itt dolgozott ekkor a világhírű Czája és Donner Bonifác is. A Ligetben nyüzsögtek a koalíciós idők Budapestjének ten- gerfenéki egzisztenciái: szerencsejátékosok és gyorsfényképészek, hivatásos sakk- szimultán-játékosok és pornográf képárusok, tengeri malaccal jósoltatók, szabadalmaztatott szentjánoskenyérgyártók, kiöregedett ökölvívók és prostituáltak, az utóbbiak minden mennyiségben és minőségben, mázsás monstrumtól a faluról felkerült ibolyaszálig. A körhinta peremén szalmaszőke, kifestett szépség járt fel-alá, s csalogatta a habozó férfiakat: gyönyörű hegyes mellei voltak, rekedten énekelte a „Tengerész, 6 szívem tengerész”-!, órákig el tudtam volna nézni, s kínosan lepett meg, amikor kiderült, ho<*y nőnek felöltözhetett férfi D? az ember gyorsan kárpótolhatta magát: a hajóhinta tövében kellett csak megállni, s égnek tekert nyakkal, mint a héjára leső tyúkok, felfelé pislogni: a hajókban párosával repültek a lányok, szoknyájukat köldökig fújta fel a szél, leginkább a cigánylányokat lestük, mert a közmondás szerint a cigánylány bugyi nélkül jár, de a közmondás ebben az esetben nem mondott igazat. Az óriás kereket inkább hétköznap volt célszerű igénybe venni, amikor kisebb a forgalom: egy délelőtt lefizettük a kezelőt, felvitt hármunkat, a legmagasabb ponton megállította az óriás kereket: elővettük a látcsövet, pompás látvány nyílt a magasból a Széchenjd strand meztelen női napozójára. De ez már évekkel később történt, amikor a Liget kezdte elveszíteni a háború előtt- ről átmentett vad romantikáját. A bordélyházakat bezárták, vasárnaponként egyik razzia a másikat érte a fák alatt, s a Liget mélytenger:' tenyészete egyre inkább be szorult a Széchenyi strandra az egyetlen legális területre. A fürdő törzsközönsége ebben az időben három réteg bői állt. A hidegvizes medencében, a homokon, a dolgozó polgárok pihenték ki fáradalmaikat. Az asztaloknál csíkos ernyő alatt, sakktábla és sakkóra mellett a Liget hivatásos sakkozói lesték az áldozatot, hogy egy-egy délután ötperces gyorsjátszmák- ban száz forintot is legomboljanak a gyanútlan pan- cserekről. S a melegvizes medencében ott figyeltek az állásukat vesztett prostituáltak. Bruegheli látvány, ma is beleborsódzik a hátam: a lépcsőn, a csörgő csap alatt szalonnás hátú szörnye, egek tapsikolják tenyerükkel a vizet, festéktől roncsolt, lika- csos pórusú arcuk serceg a napsütésben, tokájuk mellükre omlik, s ha magányos férfi téved a meleg vízbe menten startolnak: körülimbolyogják, vizet fröccsentenel szemébe, csábszavakat súgnak fülébe. A Széchenyi strandra sohasem jutott el a razzia, a prostituáltak mégis eltűntek a múló időben. Lassan, fokozatosan fogytak el, csak akkor lehetett észrevenni, amikor egy sem maradt be- őlük: lhaltak. nyugdíjbr mentek, polgári fogla'kozás v’álasztottak-e, nem tud„m Amikor néhány évvel később két egyetemi év közben, ki segítő pincérként dolgoz'am a fürdővel szemk^zH Cirkusz sörözőben, már hírmondó sem akadt belőlük. A két folyamat különben is egybeesett: ahogy én kinőttem *. Ligetet, úgy józanodott visz- sza'a Liget a város hétvégi szolid séta- és szórakozóhelyévé. Mikor éreztem utoljára mitikus erejét? Az ötvenes évek május elsejei felvonulásai idején. Vonultunk a kék diákszövetségi ingben, énekeltük az „Avanti popo- ló”-t, a célba érés után halomba raktuk zászlóinkat és tábláinkat, s kezdetét vette a nép öröme: kihátrálóban a gyermekkorból, újból végig- játszottuk a gyermekkort. Célba lőttünk, hintalóra szálltunk, ingyen sör és ingyen virsli mellett néztük a röplabda- és futballbemuta- tókat, jó idő esetén fürödni is lehetett 3 Széchenjd strandon; amikor besötétedett. választhattunk, a Hősök terén az utcabálba olvadunk-e be, vagy elszéle- dünk az elcsendesült estében, párosával a fák alatt. A régi Liget mitológikus •mlék, a mai Liget felnőtt vadság. Ami nem azt jelenti, hogy kevésbé érdekes. Bárki megismerheti, negyedórái autóbuszút a város közepétől. A Hősök terén kell leszállói, s elmenni a fal mellett, amely rendületlenül és közömbösen áll, őrzi és tanúsítja az időt.
