Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
M mm WAfTTAWMWTÄO — W*TTfWTPf WW tswtiir W. MOZEUMBAIf Radványi Barna: Tartozom egy ötvenessel... Ölök a presszóban, előttem kedvenc lapom, a Kétperces Újság, benne nagy cikk „A hiszékenység vámszedői ” címmel. Olvasgatom, közben, hitetlenül csóválom a fejem. Hát ennyire hiszékenyek az emberek, ilyen könnyű átejteni őket? Olvasom példáid, bogy egy férfi azzal szédít- gette a háziasszonyokat: borjúmé jat tud szerezni a vágó- hídról és erre a varázsszóra csak úgy hullottak a zsebébe az ötvenesek, meg a százasok. Egy élelmes menyecske házról házra járva, kilószámra adta el a közönséges kőport — szalicil gyanánt Micsoda olcsó trükkök, mégis, hogy bedőlnek az emberek! Velem, persze, ilyesmi nem eshetne meg, mert én ilyen ügyekben óvatos vagyok és körültekintő. Épp itt tartok gondolataimban, amikor megáll az asztalom előtt egy vadidegen, forradásos arcú, rövidre nyírt hajú férfi. — Bocsánat, látom, hogy nagyon elmélyedve olvassa uraságod az újságot, — mondja, és minien megkérdezés nélkül leül, vélem szemben. — Csak nem a lakáshirdetéseket böngészi? — Nem, kérem, egészen mást olvastam. — Tévedtem tehát? Elnézést! De ha már itt tartunk, megkérdezem, nincs-e táraságodnak szüksége egy príma budai lakásra? — Köszönöm, nem akarok lakást venni. — Kár, nagy kár. Bomba ajánlatom lett volna. Gondolja csak meg: háromszoba, hall, a legelőkelőbb villanegyedben, a Zegemyehegy lábánál, 600 öles gyümölcsös közepében, pompás rálátással a budai hegyvidéki lankaság- ra.. És mindez potom húszezerért! Ebből is csak a felét kell most lefizetni, a többit harminckilenc éven át lehet törleszteni. Az unokasógoromé a villa, nekem kínálta fel, én nagyon szívesen meg is vettem volna, mert a bolondnak. is megéri, de a féleségemnek nem tetszik. Az a baj ugyanis, hogy a lakás összes ajtaja balról jobbra nyűik, a feleségem viszont úgy megszokta a jobbról balra nyíló ajtókat, hogy másról hallani sem akár. Ha ez a csekélység uraságodat nem zavarná, nagyon tudnám ajánlani. Higgye el, semmi okom, hogy rábeszéljem, de nagy kár lenne elszalasztani. — Majd szóvá teszem otthon a családban... — mondtam bizonytalanul. — Csakhogy az ügy nagyon sürgős. Az unokasógorom ugyanis szélmalomkeréto- gyártó kisiparos, és holnap reggel jár le az iparengedélye. Ha reggel fél hétig nem adja be a tanácshoz a meghosszabbítási folyamodványt, tízezer forintos okmány-bélyeggel felszerelve, megvonják az iparjogosítványát és törlik a céhlistáról. Ráadásul ilyen nagy címletű okmánybélyeget csak a budafok-háro- si postahivatalban lehet kapni, ez pedig fél négykor bezár... Hűha, most látom csak, hogy már negyed négy van. Akkor már el is késtünk! Hacsak... Ha én most taxiba vágnám magamat, talán még sikerülne megszereznem a bélyeget, mert Klárika, azér- tékcikkfélélős nagyon jó ismerősöm, tetszik tudni, ugyanabban a zöldségboltban, szokott tojást vásárolni, amelyikben a féleségem, ő engem még záróra után is kiszolgál.« Nos, uram, döntsön! — Hát nem is tudom... Ilyen hirtelen... — Nincs vesztegetni való időnk! Markában a szerencse, ki ne engedje belőle. Ilyen alkalom egy életben csak egyszer adódik! Van önnél tízezer vagy nincs? — Azt hiszem, éppen any- nyi van nálam... — Remegő kézzel élőkotorászom a pénzt Átveszi, gondosan megszámolja, elégedetten mondja: — Megvan, pontosan. Most még égy ötvenest szíveskedjék adná taxira. — Sajnos, egy fillérem sara maradt... — Na, nem tesz semmit — mondja nagylelkűen, —majd megadja Ha maga megbízik bennem tízezer forint erejéig, aikkor egy rongyos ötvenest én is hitelezhetek önnek, nem igaz? Rohanok is taxiért, várjon türelemmel, mindjárt hozom a bélyeget. Viszlát! — Viszlát! — mondom, de már nem hallhatja, mert már kívül is van az ajtón. Siet, rohan, hogy még idejében nyélbe üthesse az ügyet Milyen áldozatkész, rokonszenves ember ez a... Ejnye, hát nem elfelejtettem megkérdezni a nevét! No, majd ha visszajön. Ismét előveszem az újságot, folytatóim a félbehagyott cikk olvasását. Egy férfi — írják többek között — tizenhétszer adta el nemlétező lakását. Hogy szavainak nagyobb hitele legyen, kicipelte ügyfelét egy épülő lakótelepre és rábökött egy félig kész lakásra: ez az, kérem! A jámbor vevőknek ennyi is elég volt és fizettek máris, mint a köles. Erre megint csak a fejemet kellett csóválnom. Szédületes, hogy milyen naivak tudnak lenni egyesek...- Kérem erre a lépcsőre szíveskedjenek különösen vigyázni! (A Wochenpresse karikatúrája) ÜRHAJÓSÉKNÁI, —£?cr//(s<P — Hát mégis van élet a Holdon? BUNDADIVAT Pletykás cég Régi jó ismerősömmel, Verebes Kázmérral akadtam össze minap a Szabolcs étteremben. Kérte, hogy üljek az asztalához, mert szeretné elmesélni, hogy az új cége, ahol most dolgozik egy olyan, de olyan hely, hogy az valami fantasztikus! — Képzeld el — mesélte — itt ha egy perc idejük van már pletykálnak az emberek. — De miért fantasztikus ez, pajtás? Hallottam már én ilyet más cégnél is. — Várj, várj, — fogtálé a kezem — de nálunk minden fordítva történik. Szónoki szünetet tartott és figyelte meglepődésemet — Igen-igen fordítva! Ha valakit kellemetlenség ér, arról nem beszél senki, ha valakit felszarvaz a barátnője, nálunk halál csend van, mintha senki semmiről nem tudna. Ha valakit bekísér a rendőr, mert tájt tintásán összetévesztette a Kossuth teret a sóstói erdő valamelyik rejtett zugával, arról senki nem beszél, azt senki nem adja tovább. — De, ember, hiszen azt mondtad, hogy ha egy percük akad már pletykálnak!? — De azt is mondtam, miért nem figyelsz, hogy fordítva. Ha például valaki jól elvégez valami munkát, szinte repül a folyosókon a pletyka, hogy a Nagy Pista, a kedves fiú, megint valamit jól megoldott. Amikor például tavasszal gyűjtöttek az árvízkárosultaknak, akik legtöbbet adtak, azokról még a kiskocsmában is mesélték fűnek-fának, hogy ez meg az, milyen rendes ember. — Szép dolog. — De milyen szép. Hadd mondjak el részletesebben egy esetet. A kis Kovácsot felterjesztették kormánykitüntetésre. Szájról szájra szaladt az örömhír. Néhány óra alatt már az egész város tudta a suttogást, hogy „hallottad, a Kovácsot ki fogják tüntetni!” — Nagyon őrülök, ő aztán megérdemli, — mondták erre, akik először hallották a hírt... Persze haza is elvitték a jó hírt azonnal. Például egy másik kolléga amikor hazaért összevissza csókolta a feleségét, s amikor az megkérdezte, hogy „minek örülsz ilyen nagyon?”, szinte kirobbant belőle a pletyka: „Most hallottam, hogy Kovács Gerebent terjesztették fel kormánykitüntetésre.” — Ó de örülök — mondta a felesége — kár hogy neket még nincs fiacskám. — Ugyan édesem — neve tett a kolléga — állítom hogy' ő szorgalmasabb, min! én vágyok, megérdemli. Csóváltam a fejem, hogy ez igen! — Az semmi — legyintett Kázmér, azt hallgasd meg hogy a felesége sietett ki a folyosóra, és a szomszédok- nak sorra elpletykálta, hogy mi történt a kis Kováccsal. — Különös történet — mondtam Kázmérnak, amikor a Szabolcs előtt elbú csúztunk, még ilyet nem hal lottam. — Azt elhiszem — nézett rám büszkén barátom, de ha én mondom, azt hiszem elhi heted, — szólt és elviharzott a jégpályának álcázott jár dán az öreg Csemege felé. Ha ő mondja, motyogtam magamban, dehát az a baj, hogy ő mondja. Sajnos Káz- mérról közismert, hogy amit mond annak még az ellenkezője sem igaz. Vagy most mégis?... KERESZTRE3TVENY Kosztolányi „Pasztellek” című ciklusából idézzük egy aktuális téli yers három sorát. Beküldendő sorrendben: Tízáz. 1., lügg. X., vizsz., 27. és függ. 30. VÍZSZINTES: 13. Hamis. 14. Papíron megmaradt történelmi feljegyzés. 15. Állam az USA-ban. 16. Nemesgáz. 18. Nyújt. 19. Derűs történet. 20. Cipőd, egynemű betűi. 21. Tudományos tétel. 23. Országos Tervhivatal. 25. Tó a Szovjetunióban. 28. Zeneművek elején olvasható rövidítés. 29. Sivatag, első kockában kétjegyű mássalhangzó. 31. EST. S3. Mássalhangzó kiejtve. 34. Fordított papír- mérték! 36. Ritka férfinév. 37. összegezd a kiadásokat! 39. Közteher. 41. Háziállat. 42. Igevég-» ződés. 43. Ró. 44. Mértéktelenül falni. 46. Vicc. 48. DZ. 49. Német tojás. 50. Január 10-i. 51. Anek- dotázó. 53/a. NT. 54. Saját kezűleg. 35. Megvenni része! 58. Kalauz nélkül, jelzése volt ez a rövidítés egykor a pesti villamosoknak. 56. Annál inkább. 60. Végtelen szám! 61. Húsleves csont. 62. Virág része! 64. Határ- állomásunk. 65. RSÜ! 66. Madar is, gép Is. 68. Szeli, FÜGGŐLEGES i !. Ruhauszály 3. Pozitív töltésű elektróda. 4. Keszon egyik fele. 5. Indíték. 6. Cigarettázik. 7. Harag latinul. 8. A rendi Magyar- országon a király után az első közjogi méltóság viselője. 9. Kötőszó. 10. Fővárosunk egyik fele! 11. Pontosan meghatározott délutáni időpont. 12. Tibeti buddhista szerzetes (—'). 17. Dél-Amerika íorröégövi tájain honos fa- többesben. (Nemes kemény bútorfát ad.) 21. Személyes névmás. 22. Véres kezű római császár. 24. Ilyen inga is van. 27. FAH. 28; Helyhatároző rag. 32. Terem széle! 33. Gyapjútakaró. 35. Nagy ...cigányok (Arany János). 38. Őriz. 40. Folyó a Szovjetunióban. 45. Ráma közepe! 46. Minőségi ellenőr. 47. Női énekhangszín. 51, MH. 52. Zsigerel. 53. Férfinév. 54. Babféle. 56. Költői alkotás. 57. Van-e felesége? 59/a. Előd. 60. Szegy mássalhangzói. 63. A kutya nyakára ehhez kapcsoljuk a pórázt. 64. Hegység Vas megyében a Marcal medence délnyugati részén (291 m.) 66. Mássalhangzó kiejtve. 87. UE. 68. Menetrendi rövidítés. A megfejtéseket Január 18-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. December 25-1 rejtvénypályázatunk megfejtése: Megalapozta a klasszikus elméleti fizikát. Megfogalmazta a tömegmozgás törve'-», nyét. Nyertesek: Bártíay Józsefeié., Bodnár Hona, Gyüre Ferencné, Kövér Endre és Magyar! Béláné nyíregyházi, Kaposi Mihály né nagykállói. Vámos Istvánná nyírbátori, id. Kocsár Lajos nyírbogát!, Szép Imre nyirgelsei és 3; Bakó Irma tiszavidi kedves rejtvény fej tőink. A nyeremény könyveket postás elküldtük. BRÖFttT ÉNY
