Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

Wri. femulr s.

FT WA RT 4 RHRFT *#*

S. «Mal

Lakásépítés — vállalati támogatással

Megdolgoztak az tij évért

Egy üzem szabadságra ment

LAKÁS. Egyetlen, ötbetűs szócska, s mégis viták, szenvedélyek, keservek s örömök fűződnek hozzá. Viták. Szakkörökben és a társadalom minden rétegében arról, milyen útcai, módon lehetne a lakáskérdés megoldását szolgáló erőforrásokat bővíteni, ésszerűbben fölhasználni.

A vállalatoknak 1968 óta van törvényes módjuk arra — a korábbi években a jogszabályok nem nyitottak ilyen lehetőséget —, hogy pénzzel, s más módon támogassák dolgozóik lakásproblémáinak megoldását. Mint legtöbb új, ez is nehezen nyer polgárjogot a gyakorlatban, a lehetőség, s a tényleges cselekvés összhangja még nem teremtődött meg. Igaz, három esztendő alatt fokozatosan nőtt a vállalatok által ilyen célra fordított összeg — a meghatározott rendeltetésű pénzbeli! juttatásoknak alig hat százalékát tette ki 1968-ban, míg a következő évben a húsz százalékot közelítette meg —, de tény: a lakásépítés vállalati támogatása, mind módszerként, mind formaként, gyermekcipőben jár. Sok minden közrejátszik ebben. A vállalati szemlélet éppúgy, mint a jogszabályok merevsége, a gyakorlat nehézkesi- sége.

PÉLDA SOK, ÉS SOKFÉLE AKAD. Van vállalat, amely százezer forint lakás- építési hozzájárulást fizet ki egy-egy arra érdemes műszakinak, szakmunkásnak, ha az illető szerződésben köteled magát, hogy húsz évig a gyárban marad. Másutt a tanácsnak utal át tekintélyes summát a gyár, amelynek fejében meghatározott számú lakás bérlőit dolgozóik közül jelölheti id. A harmadik helyen kamatmentes, hosszú lejáratú hitelt adnak, van, ahol a pénzen túl ingyenes fuvarral, bontási anyaggal toldják meg a segítséget. Találni példát arra is, hogy maga a vállalat, saját kezelésében építtette a lakásokat, a jövendő tulajdonosok aktív, s nagymértékű közreműködésével. A példák sokfélék. Ez örvendetes. A gond ott van, hogy — szemben a szokásosr- sal — a takaró tovább ér, mint ameddig nyújtóznak a vállalatok. S ott, hogy a lakásépítés vállalati támogatása ma még esetleges, rendszerbe alig foglalható, s több tekintetben jogilag nem egyértelműen tisztázott. A kiindulópont viszont világos. A párt Központi Bizottsága, s a kormány 1970. április 16-i együttes ülésén hozott határozat a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére, kimondja: „Az állami és magánlakásépítés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igények közötti feszültségek csökkentését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakás- kérdés megoldásába.”

Témánknál maradva: a

vállalati erőforrások fokozott igénybevétele a lakásépítésnél nemcsak társadalmi szükség- szerűség, hanem növekvő jelentősegű tényező az életszínvonal-politikában is. Tehát a dolgozók megtartásában, újak szerzésében, a munkaerő ösz- szetételónek minőségi javításában, a törzsgárda megszilárdításában. Ehhez természetesen nem elegendő a vállalatok jó szándéka. Sőt, még pénze sem. A műszála, szervezeti feltételek javítása, bővítése is elengedhetetlen. S ez utóbbiakat tekintve, rengeteg a tennivaló.

A LEGEGYSZERŰBB MEGOLDÁS kétségtelenül az, amikor a vállalat meghatározott összeget fvset ki dolgozójának, kamatmentes kölcsönként, írásban rögzített törlesztési feltételek mellett. A vállalat pénzt adott, a többi már az építkező, építtető dolga. Jóval bonyolultabb, ha megértve a nehézségeket, a vállalat lép az egyéni építkezők helyébe, magára vállalva a kivitelezés, gondját. Seregnyi engedélyeztetés, vállalkozó utáni futkosás, anyaghiány miatti idegeskedés, az építés műszaki ellenőrzése, mi tagadás — a tapasztalatok is ezt igazolják — külön apparátust kíván, aminek terhét nem szívesen vállalják. A tanácsok és a vállalatok együttműködése sem zökkenőmentes. Mert a pénz átutalása a legkevesebb. Utána — ezt is tapasztalaitok tükrözik — kezdődnék a viták, az épület helyéről, típusáról, felszereltségéről, a sokféle kivánalom egyeztetéséről, s mire a lakók beköltöznek, az érintettek úgy érzik, torkig vannak az egésszel, s soha többé nem vágnak neki ilyesminek.

Nem könnyű tehát a lakásépítés vállalati támogatósa ma még. Magyarázat ez arra is, miért marad meg — nem le- kicsinylendő pénz a támogatásra felhasználható összegből. Magyarázat, de: nem

mentség! Több kezdeményezésre, bátorságra, önállóságira van szükség. A formák — például a szövetkezeti lakások építése esetén — bővítésére, az előtakarékosság s a vállalati hozzájárulás ésszerűbb összekapcsolására, s ugyanakkor a törvényi, jogi rendezés meggyorsítására. Ahogy elengedhetetlen az építési előkészületeit, s maga az építés szervezeti feltételeinek mainál rugalmasabb kezelése is. A lakásépítés vállalati támogatása tehát fontos ügyünk. Legyen tehát valóban, az, mindenki számára, minden tekintetben. Akár segíteni, bátorítani, akár ha —- cselekedni kell...!

38. O.

Az üzem szabadságra ment. Kémia IV: ez a neve Tisza- vasváriban, az Alkaloida Vegyészeti Gyárban az üzemnek. A szilveszter előtti nap mindössze hat munkás volt a délelőttös műszakban, pedig az üzemi létszám felette van a kétszáznak.

Programon

kívül

Újszülött ez az üzem. B'éltó gonddal bábáskodott mindenki fölötte, hiszen a gyár évek óta tartó nagy beruházásának első, új termékeket gyártó tagja. Ápolták, mint a koraszülött csecsemőt, óva a gyermekbetegségektől, az üzemindítás számtalan problémájától. Ennek ellenére az üzemszerűen csak fél éve termelő Kémia IV. sietett a több évtizedes múlttal rendelkező törzsgyár, a kémia I. segítségére. Vállalták olyan termékek gyártását is, melyek eredetileg nem szerepeltek a programban, de több kapacitásuk volt rá, mint a törzsgyárnak.

Még 1969 decemberében kezdődött el a próbaüzemelés, amely 1970. június 30-ig tartott. Ez volt az az időszak, amikor az üzem munkásai, műszaki dolgozói azon iparkodtak, hogy minden berendezésből, készülékből az előírt adatoknak megfelelő termelési mutatókat produkálják. Majd az üzemszerű gyártás megkezdésével keli lett bizonyítani: az üzem

gyógyszerei: a Sulfaguanidin, a Superseptil, a Sevenal és a többiek megfelelnek a kívánalmaknak, s tudnak annyit gyártani belőlük, hogy az exportmegrendeléseknek eleget tegyenek. December elejére már nem volt tartozásuk. Illetve egy mégis volt, de ez már saját maguknak: a munkások vágytak a megérdemelt pihenésre, az évi szabadság összegyűlt napjainak igénybevételére.

így történhetett, hogy az év végére szabadságra mehetett az üzem.

Kellemes

meglepetés

Az egyik régi dolgozó mondta beszélgetés közben:

— Az év elején szóba sem

lehetett 'állni a főnökökkel. Mindenki ideges volt, szélté- ben-hosszában mesélték,

hogy veszteséges lesz a gyár.

A tőzsde nyelvén szólva „bessz”-re, a gyár árfolyamának csökkenésére számítottak a borúlátó próféták, s az év zárásakor mégis „hausse”-ra (hosszra), a gyári eredmények jelentős emelkedésére köthet mindenki üzletet. S ebben nem kis része volt az új üzemrészek indításának, annak a versengésnek, ami azért történt, hogy a próbaüzem zavartalanul folyjon.

— Van olyan része is, ahol igencsak el lehet húzódni a munkától — beszél a Kémia

IV. hat benn lévő dolgozójából az egyik, Linter István.

— A centrifugánál sem mindegy, hogy csak járatja sokáig az egyik, vagy savmentesen kimosatja, gyorsítja a munkát a másik — kapcsolódik hozzá Kűri pia Lajos.

A gyakorlat megszerzéséhez viszont nem sok idejük volt. Egyikük jó nyolc hónapja még téglagyári segédmunkásként dolgozott, a másikuk két évvel ezelőtt az egyik tsz-ben a vontató kormányánál ült. A művezetők, csoportvezetők, régi szakmunkások — akik az üzeni szerelésétől kezdve a helyszínen tartózkodtak, közben Budapesten jártak egy hónapig más gyógyszergyárakban

megismerkedni a technológiával — ők tanították be a munkásokat a műveletek ismeretére. Ahogy Márkus István részlegvezető eleveníti fel a betanítást:

,Jgy kell csinálni4í

— Úgy indultunk a hőskorban, hogy mondtuk: figyeljék a kezünket, . így kell csinálni. Azóta nagyjából mine t íki a képességeinek megfelelő helyre került, hiszíen itt előbb kell gondolkodni és csak utána cselekedni.

Cselekvésből pedig úgy látszik nincs hiány. Varga Gyulává! a gyári úton találkoztunk. Sietett ház«, a felesége január elején várta a második kisbabát, segíteni kell otthon. December 33 óta a férj m szabadságon van — ha van köszönet ebben a szabadságban. ö ugyanis a Kémia V-ben, a meg újabb üzemben művezető, s most küszködnek a próbaüzemelés gondjaival. Szabadság ide, szabadság oda. Varga Gyula ezt a napot is munkával töltötte a gyárban.

it

A vállalatnál folyó mun- kaversenyt a termelési osztályon tartják nyilván. Részletesen szerepelnek azok az adatok, amel. I kel t egyes üzemek anyagtakarékosságból, a programban kiírt tervek tulteljesítesébul vállaltak. A Kémia IV. vállalása is ott van — az üzemszerű termelés megindulásától. A próba- üzemelésre, mint mondják, nem lehet tervmutatókat kitűzni. Forintokban kifejezhető eredményeket viszont — mint a tények bizonyítják — annál inkább ei lehet érni.

(lányi)

Kigördült a 2000. teherautó a gépjármű- technikától

Az új esztendő első napjáig kigördült a 2000. teherautó a Nyíregyházi Gépjárműtechnikai Vállalat .telepéről. A Szovjetunióból érkező teherkocsik, amelyeket Tu- zséron emelnek le a vagonokról, a mostoha időjárás ellenére is pontosan futnak be a vállalat telepére. Eddig 2600 autót vettek át, ebből indították útnak a kétezret. Az átfutási idő a szakemberek szerint igen jó és ebben része van a vállalat több, mint 500 fős kollektívájának.

Az importkocsik műszaki szemléje, vizsgáztatása után a nyíregyházi gépkocsivezetők a megrendelőknek házhoz szállítják a járműveket,. Az átvétel az idén már jobb körülmények között zajlik. Elkészült a nagy műhelycsarnok, most folynak a fűtés- szerelések, január 15-én pedig a teljes műszaki átadásra is sor kerül.

Az idén még nagyobb feladatok várnak a járműtechnikára. Az bizonyos, hogy minimálisan 10 ezer tehergépkocsit . kell átvenniük, műszakilag megvizsgálni, és a megrendelőknek átadni.

Győri Istvánná betanított munkásnő hat éve dolgozik a GELKA nyíregyházi tekercselőüzemében. Munkája nyomán műszakonként 160 televízióalkatrész készül.

Elek Emu felvétele

Örömök a Tavasz utcában

Varjú Erika és Kállai Ti- . bor esküvője történelem. Beszélni fognak róla még az unokák is. Úgy emlékezlek majd rá, mint az 1970. májusi nagy szamosi árvíz első esküvőjére, mint az élet újra sariadásának szimbólumára.

Kisart május 24-én félkaréiban még a szennyes áradat ölelte Családi otthonok százai üresen, roggyantan ültek a vízben. Mindenfelé rom. pusztulás. Elszabadult, gazdátlan aprójószágok. égbekiáltó kilátástalanság, torkot szorongató kép. Gyarmat felöl csónakokon közelítették meg az elmenekült, visz- szavágyó emberek Kisart.

Olyan volt ez a falu, mintha atomcsapás érte volna.

Vasárnap volt, május 24-e, délu.án. A Tisza-hídon őrség. Se ki, se be. csak oltási igazolással. Warszawa gép kocsi áll meg a hídon. Fel van pántlikázva. És kilép belőle a menyasszony és a vőlegény. Fehér,ruha. libbenő fátyol. a vőlegényen lakkcipő. fehér kesztyű És elindulnak a Tisza töltése mellett épült Hídépítő Vállalat felvonulási épülete felé.

Tóth Bálintné, a tanácstitkár a minden pillanatban összeomolható tanácsházába merészkedett be, hogv a házassági anyakönyvet elhozza. S néhány percen belül a Magyar Népköztársaság nevében házastársakká nyilvánítja őket. Elhangzik a boldogító igen.

Itt a barakképületben. Erika egy bőröndben mentette meg á menyasszonyi és vőle- gényi ruhát. Ennyi maradt. És. amiben menekültek. Elpusztult Erika szüleinek a háza. Odaveszett a nagymamáé is, ahová esküvő után költözhettek volna.

Csak a reménv maradt csupán.

Hét hónap telt el azóta. Hogyan alakult ennek az ifjú párnak a sorsa ?

Kisar újjáépült Alinak a házak, az otthonok melegek. .felszáradtak a könnyek, hegednek a sebek. Erika szüleit keresem a Petőfi utcán. Édesanyja fogad az új, kétszobás lakásban. Belül még vakolatlan, de már látni, érezni a gondos asszonykéz nyomait.

Hálálkodva emlékezik Kiss József Tisza-hidi éjjeli őrre és családjára, alak otthont adtak Tivadaron az ifjú házaspárnak.

— Ök álltak mindent. Soha nem fogjuk elfelejteni. Pedig laktunk ott vagy- hetvenötén, még az istálló padlásán is éltek akkoriban emberek. Akik oda menekültünk, az volt a lakodalmas nép. Amikor a vacsorához felterítettünk, mindenki sírt — magyarázza és szeme telefut könnyel. — Amikor az újságban megjelent a házasságukról az írás. emberek írtak, segítségüket ajánlották fel. Éppen ma is érkezett egy ‘Hi kilós csomag.

Kimegy érte az előszobába Kosár. Feladója Almás sy Margit Tiszakanyárról. Felbontja. Benne alma, dió.

bab, s közben magyarázza tovább: — De már előzőleg nászajándékba küldtek hálóinget, paplanhuzatokat, törülközőket. És előkerül a csomagból a boldog új esztendőt, boldogságot kívánó levél is.

Kis doboz az asztalon. Egy újabb ajándék. Benne szaloncukor, karácsonyfadíszek, sütemény.

— Tivadaron július végéig laktak — folytatja. — Onnan jártak haza ide a kempingházba kosztolni és dolgozni a tsz-be. meg a vállalathoz. Aztán Major Zsiga bácsi adott egy szobát ajándékba nekik. Ott éltek egy hónapig.

S ha sok üggyal-bajjal is, de az ifjú házasaknak is adtak telkét, És lassan épült a ház A nagymamáé. Erika szüleié és az ifjú házaspáré is. Uj utcát nyitottak. Itt építettek otthonokat az ifjú házasoknak. A Tavasz nevet

kapta. Tóth Bálintné, a tanácstitkár keresztelte így el. Vajon miért?

— Ez a rész a falu ligetes, fáé része. Madárcsicsergéstől hange« tavasszal, s itt érezni először évről évre az újjáéledő természetet. Ezért gondoltam a Tavasz névre. Meg azért is, mert Erikáék. s a többi ifjú házas itt kapott új otthont.

Itt laknak a 3. szám alatt. Nyílegyenes utcasor. A behavazott úton gyerekek szánkóznak, hógolyóznak. A tetőkön tévéantennák. A házakat a pécsi és mohácsi építők építettéli. Dicsérik őket. Erikáék lakása kétszoba- összkomfortos. Az utolsó meszelővonásig mindent elvégeztek rajta. Az előszobát olasz, fényes és színés csempékkel borították be. A konyhát szintén. Benne modem konyhabútor. •

— Reklámház. De olyan ott mind — újságolja Erika édesanyja. — Odaviszik a Kisart megtekintő vendégeket. A Tavasz utca épült meg elsőnek a faluban. Erikáék is kaptak 5 ezer forint ingókársegályt. Mi IS cores.

Fajból adtam nekik 6 ezret, ebből vették a konyhabútort. A tanácstól kértünk egy vaságyat.

Ez van az egyik szobában, meg egy nyűit ruhásszekrény, s négy kerti fotel. Rajta ruhák. A másik szoba még üres, berendezésre var. De már égnek a csillárok, s karácsony villáját itt töltötte az egész család. Itt köszöntötték az 1971-ess esztendőt is. Tibor a kéréseiéből gáztűzhelyet vett, szülei olaj- kályhát küldtek. a tanács egy kombinált szekrényt ajándékoz részükre.

— Ma szállította be a férjem a két tehenet a gyarmati vásárra. Csak szerencse kísérné útját — sóhajt fel édesanyja. — Azonnal odaadnák a pénzt Erika óknak, vegyenek belőle bútort a másik szobába.

Erika gyermeket vár. Izgalomban él az egész család. De végtelen az örömük, mert az árvízkatasztrófa idején kötött első házasság első újszülöttjét meleg, biztonságos családi otthon és a szeretet várja.

Farless Kálmán