Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

f. otaaf KELET-MAGYARORSZÄG «71. Jan«íp *f. r Kirchschläger Moszkvában Obole Tanzániába KOMMENTÁR, érkezett Ugandában nem szilárdult meg a katonai ha.as.om Rudolf. Kirchschläger oszt­rák külügyminiszter kedden a moszkvai Barátság Házában találkozott a Szovjet—Oszt­rák Baráti Társaság képvise­lőivel és hosszasan elbeszél­getett velük. A magas rangú, osztrák vendéget és feleségét Dmitrij Sosztakovics zene­szerző. a társaság elnöke üd­vözölte. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden va­csorát adott a hivatalos lá­togatáson - a Szovjetunióban tartózkodó Rudolf Kirch­schläger osztrák külügymi­niszter tiszteletére. A vacsorán mondott be­szédében Gromiko kijelen­tette. hoev megbeszélései osztrák kollégájával „fel­színre hozták a két ország közös érdekeltségét az Euró­pára vonatkozó kérdések­ben” A Szovjetunióban — mon­dotta Gromiko — nagyra ér­tékelik Ausztria nemlegessé­gi Dolitikáiát. Bizonyosak Vagyunk abban, hogy ezen az úton haladva Ausztria még nagvobb mértékben szi­lárdíthatja meg tekintélyét mind Európában mind a tiem^mközj porondon. „Országaink kulturális, tu­dományos-műszaki és keres­Brandt nyugatnémet kancel­lár es Pompidou francia ál­lamelnök kedden Párizsban befejezte négyszemközt foly­tatott megbeszéléseit. A két politikus kedd délelőtt har­madik bizalmas beszélgetésre ült össze, amelybe egy fél óra leteltével Chabán-Delmas francia miniszterelnök is be­kapcsolóját. '•’Tizenegy óra után a mégb'eszelés általános tanácskozássá alakult át amelyben a két kormánykül­döttséghez tartozó valamsny- nyi miniszter részt vett. A francia—nyugatnémet tár­gyalások befejeződése után a két kormányszóvivő, Leo Hamon és Rüdiger Von Wechmar közös sajtóértekez­leten ismertette a megbeszé­lések tartalmát és eredmé­nyeit. A Közös Piac két vezető országa — a szóvivők szerint — megállapodott bizonyos közös javaslatokban a gaz­dasági és pénzügyi unió megvalósítását illetően. Európai kérdésekről szólva Pompidou és Brandt egyet­értettek abban, hogy — mint a szóvivők kifejezték — nem sok értelme volna egy kecielmi kapcsolatokat tarta­nak fenn egymással és a Szovjetunió a maga részéről kész mindent megtenni ezek további fejlődése érdekében” — hangoztatta a szovjet kül­ügyminiszter. Kirchschläger válaszában hangoztatta, őszintén óhajt­ja, hogy a szovjet külügymi­niszterrel tartott megbeszélé­sei „hozzájárulnak a közöt­tünk kialakult kölcsönös megértés és bizalom erősíté­séhez”. — „Országaink kap­csolatait maghatározzák a különbem kétoldalú szerző­dések. de még nagyobb mér­tékben meghatározza a min­den téren folytatott őszinte és baráti együttműködés lég­köre.” Az osztrák külügyminisz­ter továbbá utalt arra, hogy Ausz+ria es más országok kapcsolatainak alapját a bé­kés egv"t+működés elv” ké­pezi Hangoztatta. bow Ausztria változatlanul tá­mogatta az összeurópai biz­tonsági és együttműködési „•t„V »vTf*. összetuVá^át. Befei”zésül Kirrh'-'-hlä- ger kijelentette, hogy Auszt­ria a legnagyobb mértekben érdekelt függetlensége min­den oldalú megőrzésében, s ragaszkodik az állandó sem­legességhez. európai biztonsági konferen­ciának ,,a nyugat-berlini hely­zet előzetes javulása nélkül”. Brandt kifejtette, hogy az NSZK nem kívánja módosí­tani Nyugat-Berlin státu­szát, csupán teljesebbé akar­ja tenni a tranzitforgalom zavartalanságának biztosítá­sával. A nyugatnémet kancel­lár .ieyasül-Jéb bpgy-a négy nagyhatalom képviselői tart­sanak egy.,.egész hgtgs tár­gyalássorozatot a gyorsabb előrehaladás érdekében. Pom­pidou hangsúlyozta, Francia- ország Nyugaí-Berlinnel kap­csolatban nem óhajtja a kü lönleges kiváltságok fenntar­tását és örökössé tételét, de úgy véli, hogy , a négyhatal­mi felelősség szükséges ga­ranciát nyújt a németeknek, különösen Nyugat-Berlin la­kosainak”. Ebből következik hogy a két német állam bár­milyen megegyezéséhez előbb négyhatalmi megá’lapodás nak kell születnie — mon­dotta a francia elnök. Kora délután Willy Brandt a nyugatnémet nagykövetsé­gen ebédet adott Jacques Chaban-Delmas francia mi­niszterelnök tiszteletére. A kelet-afrikai Ugandában, ahol dr. Milton Obote elnök távoliétól kihasználva a ka­tonaság és a rendőrség hét­főn államcsínnyel magához ragadta a hatalmat, keddre virradóra folytatódott a szór­ványos lövöldözés, elsősorban a fővárosban és a Kam palá­tól 80 kilométernyire keletre fekvő J injában. A Kampalából érkezett je­lentések azonban arról szá­molnak be, hogy a jelek sze­rint a katonaság már csak az éjszakai kijárási ti latomnak próbál érvényt szerezni. Hírügynökségi jelentéseik szerint a hatalomra jutott csoport szabadom bocsátotta a politikai foglyokat, köztük több volt minisztert is. Kant- pala stratégiai fontosságú épületeit és a városba vezető főútvonalakat katonásáé őrzi. Az államcsínnyel megbuk­tatott ugandai köztársasági elnök, dr. Milton Obote, aki Nairobiban töltötte az éjsza­kát, kedden délben egy kü- lönrepülőgép fedélzetén a tanzániai Dar es Salaamba indult. Ezzel egyidejűleg is­meretessé vált, hogy Julius Nyerere tanzániai államelnök politikai menedékjogot kínált fel az ugandai politikusnak. A kenyai légitársaság Co­met különgépével érkező Obotét a repülőtéren Rashid Kawawa, Tanzánia második elnökhelyettese fogadta. A két ember- összeölelkezett, majd a lvormányférfiaknak fenntar­tott repülőtéri váróterembe vonult, miközben az embereik éljenezték és megtapsolták Obotét. A repülőtéri árbocra az ugandai zászlót húzták fel, annak jeleként, hogy dr. Mil­ton Obotét továbbra is állam­főitek- kij»*»- vek ftiskjségekbíSi akarják részesíteni, Erre vaí-, lotp. hogy a< vendéget mányszálláson helyezték el. Obote kíséretében van Sam Odaka, a megbuktatott kor­mány külügyminisztere. Vil- liam Kalema kereskedelem- és iparügyi miniszter, vala­mint két másik magas rangú ugandai személyiség. — Izrael segítséget nyújtott az ugandai államcsínyhez —, jelentette ki kedden Milton Obote, a hatalmától megfősz tott ugandai elnök. Dar es Salaamban megtartott sajtó konferenciáján Obote úgy nyila tkozott, hogy változatla­nul Uganda elnökének tekin­ti magát és hamarosan vdsz- szatér hazájába. Határozottan cáfolta, hogy politikai mene­dékjogot kért volna Tanzáni­ától. Obote kijelentette, hogy még most is súlyos harcok folynak Ugandában, s az ál­lamcsíny mögött külföldi ' kormányok állnak, de ezek | közül csak az izraelit nevezte meg. Arra a kérdésre nem válaszolt, hogy kért-e kato­nai segítséget a szomszédos afrikai országoktól. jíbi Amin, az ugandai had­sereg vezérkari főnöke, az államcsínnyel hatalomra ke­rült katonai junta vezetője keddi sajtóértekezletén beje­lentette, hogy két napon be­lül kinevezi az új kormány tagjait. Úgy nyilatkozott, hogy a hatalmától megfosz­tott Obote ellen személy sze­rint nincs semmi kifogása, visszatérhet hazájába, s még feladatot is bízhatnak rá. Az Obote-kormány tagjait ugyancsak biztosította afelől, hogy nem éri őket bántódás. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint Amin csapa­tai Uganda egyes területein még mindig szórványos har­cokat vívnak az Obotéhez hű egységekkel. Düsseldorfra azt szokták mondani, hogy „a Ruhr-vi­dék kirakata”. Ebben a vá­rosban van ugyanis a hagyo­mányos, és az új német nagy­tőke számos óriásának admi- n’sztratív, reprezeptatív fel­legvára. Van valami jelképes, ibban, hogy éppen Düssel­dorfban rendezték meg a Nyugatnémet Keresztényde­mokrata Unió, a CDU kong­resszusát. Már az ülésezés második napján beigazolódott az a ré­gi tetei, hogy néha a .jóslás a legkönnyebb mesterségek közé tartozik. Nemcsak a nyu­gatnémet, hanem az egész világsajtó szinte valamennyi kommentátora előre megjö­vendölte, hogy a bonni állam jobboldali ellenzékének de­rékhada legmagasabb szintű tanácskozásán mindenekelőtt a kormány keleti politikájá­val foglalkozik majd. Ponto­san így történt Ahhoz, hogy a kongresszus fontossági koordinátái vilá­gossá váljanak. emlékeztet­nünk kell az előzményekre. A Német Szövetség? Köz­társaságot két évtizeden át — a bajor keresrténysiiOüia- listák Strauss nevével fé.n- játoett pártjával szövetségben — elsősorban a CDU kor­mányozta. Ez a párt adta Adenauer, Erhard, majd Kie- singer személyében a kancel­lárt és ha hatalomra kerülne, vitgtjiatatlanul újra a ODÚ vezérkarából kerülne ki az cuwég kormányfője. Mindez, annyit is jelent, hogy mindenekelőtt a CDU felelős az európai helyzet két évtizedes veszélyes stagnálá­sáért. Az előrelépés fettétele az volt, hogy a CDU—CSU végre kiengedje kezéből a nyugatnémet kormány.rudut, Mint közismert, ez megtör­tént és kotitínaqsünk azóta számos biztató fejlemény színhelye volt. Közben a CDU—CSU meg akarta buk­tatni á főleg külpolitikájáért támadott Brand t-kabinetet, de tíz nem isikerült neki és a jobboldali elienséknök be kellett rendezkednie arra a valószínűségre, hogy a jelen­legi kancellár és kabinetje kitölti rendes hivatali idejét. Ez. a léliámerés a düssel­dorfi kongresszus egyik leg­érdekesebb közvetlen előzmé­nye. Ennek a fényében felfo­kozott érdeklődéssel várta a nyugatnémet és a nemzetközi közvélemény a CDU hosszú távú koncepciójúnak jeleit. Az eddigi tapasztalatok kiábrán­dító tanúsága szerint egysze­rűen nincs ilyen koncepció. A pártvezetők megnyilat­kozásai mögött nem az euró-” pai rendezés szempontjai, liá­néra mindenekelőtt belpoliti­kai és személyi motívumok húzódnak meg. Barzel, a potenciális kancellárjaiéit csak arra vigyáz, hogy ne idegemtse el magától a CDU egyik csoportját sem és ez a megállapítás egyben segít megvonnunk a kong­resszus eddigi mérlegét: t, A düsseldorfi nagyterem új helyzetben is régi frázisoktól volt hangos és 2. a párt ve­zetői kivárásra rendezkednek be, de ez nem passzív szem­lélődést jelent, hanem való­színűleg — aktív aknamun­kát. A Los Angeles-! esküdtszék bűnösnek találta Charles Manson bandavezért, valamint két társát- Susan Atkinst és Patricia Kern winkelt, Sharon Tate és hat másik személy előre megfontolt, szándékos meggyilkolásában. Az ' esküdt­szék csütörtökön dönt. hogy halállal, vagy életfogytiglani börtönnel bünteti-e a bűnösöket. Kép: Mansont elvezetik az esküdtszéki tárgyalás után. (Teiefotó — ap-mti-ksj Befejezőitek a francia-nyugatnémet tárgyalások Párizsban Kongresszus a nagytőke fellegvárában Szamos Rudolf: Háifi $&i#eéc 9. Polacco a fejét ingatta: — Semmit se látók. Nyugodj meg. Barna a bőröd és az a folt. ott, egy anyajegy. Nyu­godj meg, Gaspare. Ami megtörtént, annak meg kel­lett történnie... Azt az isten akarta úgy. — Az isten? Azt mondod, az isten? Hát milyen isten az, aki nem ismeri az igazságot? Milyen isten az. aki testvért ölni enged ? — Hát, pajtás... szerintem túl nagy fába vágtad a fej­szédet. Úgy vélem, mindaz­zal, amit csináltál. beleke-, veredtél a politikába, és a po­litika a maffiánál is kegyetle­nebb... És te igazából azt sen tudod mi is az a politika. Te Csak mentél És tanulat­lan voltál. — Az igaz. de két osztályt jártam. Tudok írni és olvas­ni... — Ez mind kevés. Akik a politikát csinálják, azok mindannyian fiskálisok, dok­torok, meg mifenék. Okos, ravasz, kegyetlen és nagy tu­dású férfiak. Ismerik a múl­tat, a jelent, meg a jövőt. A politikusok eszükkel uralkod­nak a te testi erődön is. — Don Calo sosem tanult meg írni, se olvasni... — ve­tette ellen Pisciotta. — Akkor bizonyára olyan szolgái vannak, akik helyette írnak, olvasnak és mindenről tájékoztatják, de szelleme és akarata erős lehet. — Ez már igaz — bólintott Pisciotta. — Én is meghu­nyászkodtam előtte .. Szóval, azt mondod, belekeveredtem a politikába, — folytatta né­mi töprengés után. — ...Este mit csinálnál az én helyem­ben? — A helyedben? — mélá­zott Polacco. — A helyedben én nem feszíteném tovább a húrt. A saját bőrömre, anyámra, testvéreimre gon­dolnék és az lenne első gon­dom hogy helyreállítsam a jó viszonyt mindazokkal akiknek nekimentem... — Hogy-hogy? — kapta fel fejét Pisciotta. — Hát... sokféle módon visszakozhatsz. Úgy tudom, te nem szereted a vörösöket... — Nem is tudom, kik azok... — Hiszen lőttél rájuk... Megöltetek sok szakszerve­zeti embert és helyi paraszt­vezetőt Szicíliában. Azok is vörösök voltak. — Az már igaz. A Ginestra kapuhoz is a vörösök vonul­tak május elsején. Miattuk ítéltek el. De mi a maffia parancsára lőttünk... & azok a vörösök ugyanolyan nyo­morult csórók voltak, mint én, vagy Giuliano, vagy a banda többi tagja. Pietro cso­portja a hegyi pásztorok nem is lőttek a tömegre, csak a levegőbe durrogtattak és Vi- terbóban mégis elítélték őket. — Ez most nem érdekes — akasztotta meg Pisciotta gon­dolatmenetét Polacco. — A saját bőröd a fontos. Akik a Ginestra kapunál meghaltak, azokat már csak a végítélet harsonája támasztja fel. . Ezért nyugodtan mondhat­nád : a kommunisták biztat­tak fel a tárgyaláson, de te rájöttél, hogy beugrattak, amikor azt mondtad, hogy az uralkodó párt parancsára és a maffia utasítására lőttetek, így elkerülhetnéd a biztos megtorlást és ráadásul senki­nek sem ártasz vele. — Miket beszélsz itt össze­vissza? Még, hogy vonjam vissza a szavamat? Kinek né­zel te engem? Nem! Az igaz­ságból nem tágítok, ha bele- döglök is.. — Te kérdezted a vélemé­nyemet. Hát nekem ez a vé­leményem. — Őrült vagy! ...Aljas vagy. — És Pisciotta köpköd­ni kezdett. , — Lehet, hogy te és minden hoz­zád hasonló ezt tenné, de számomra nincs az a kincs, amiért akár egy szót is visszavonnék, hiszen igazat beszéltem. Ha én a szavamat visszavonom, a telkemet fosz­tom meg. — A te dolgod — vont vál­lat Polacco és szomorúan gondolt arra, hogy ez a ban­dita ezúttal nála is embersé­gesebb, következetesebb és keményebb jellemnek bizo­nyult. Két nappal később Polacco távozott a viterbói börtönből és négy napra rá Castelgan- dolfo környékén egy szaka­dékban felismerhetetlensé- gig összezúzott, igazoló papí­rok nélküli hullát talált két hegyipásztor. ★ Pisciottát Polacco távozása után nyolc nappal a hirhedt palermói Ucciardone börtön­be szállították át. Pisciotta még örült is és naívul azt hit­te: felvirrad végre bosszújá­nak napja. Bíróság elé állhat Palermóban, azt viszont nem tudta, hogy viterbói cella­szomszédjának elutasított ajánlata az utolsó lehetőség volt életének megmentésére. Azt sem tudta, hogy a hir­hedt és oly sok tragédiát megért Ucciardone Don Calo ellenőrzése alatt áll. Nem­csak a börtönőrök, ,de az igazgató is a maffia paran­csára cselekszik... Az Ucciardone a szicíliai maffia egyeteme volt, és Lu­ciano nagy hatalma sem tud­ta megakadályozni, hogy a hagyományos maffia elleni harcában jelentős tromfnak számító Pisciotta elkerülje az oly sok maffia-leszámolás néma színhelyét, az Ucciardo- net. Don Calo diadalmaskodott. A kellemetlen fecsegő „tak- nyos”, aki akaratán kívül a hivatalos olasz uralkodó kö­rök és a maffia megegyezése alapján vált unokafivére gyilkosává, végre a villalbai maffia dón hálójába került. Ide, az ordasok tanyájára vá­gyott Viterbóból a montelep- rei hegyek nem is oly rég még legendás hírű alkirálya. „Testvérei” között lehetett végre... de a fekete bárány, aki Viterbóban megszegte a* omerta-t, mégsem érté meg a palermói tárgyalás napját. Hiába tett rendkívüli óvó in­tézkedéseket, hiába készítet­te maga magának a kávét, negyvennyolc órával elsá vizsgálóbírói kihallgatás* előtt szokása szerint megfőz­te reggeli kávéját, amelybe egy kiskanáitiyi vitamin- koncentrátumot is tett. Ezt a gyógyszert tüdőbántalmai miatt még a viterbói börtönr orvos írta fel számára. Pis­ciotta szokása szerint felhör­pintette az italt és két pere múltán a börtöncella rücs­kös kövére rogyott. De volt még annyi ereje, hogy a priccse melletti polcig von­szolja magát és egy bögre olívaolajat igyon. Azt hitté, az olaj kihányatja gyomrá­ból a mérget. A sztrichnin azonban erősebb volt A kö­vetkező pillanatban pokoli kínok között rántotta a kőre az ideggörcs. Artikuiátlan üvöltése betöltötte az Ucciar­done falait, ám maradék ere­jével fetrengve. bukdácsolva levergődött még a betegszo­báig, ahel pentosan annak kezébe került ápolásra, aki gyógyszerébe a mérget bel«» keverte. Pisciotta haláltusá­ja fél óráig tartott. Száját őrjítő kínjaiban cáíatokea tépte csattogó fogaival. ír»lytetj»AJ

Next

/
Thumbnails
Contents