Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
Wff fanrtir 1 KifT.rr'WACfYAnnRwrAO A (Ml As egyenjogúságról , Mit mondanak a nők? A* egyik ktsz vezetője mondta, hogy nem szívesen vesz fel nődolgozókat, mert munkába állításukkal kétszer annyi gondot vesz a nyakába, mint férfi munkavállalók esetében. Nők panaszkodnak, hogy közel sincsenek meg a munkahelyeken a férfiakkal azonos lehetőségeik, holott jogaik és igényeik törvényesek. Legutóbb a párt kongresszusa is foglalkozott az egyenjogúsággal, a nők megbecsülésével, jogaikkal, amelyek vannak, de a valóságban... „Mindent akarnak...” A kérdést N. Júlia tanítónő tette fel, akinek azért nem írtam ki teljes nevét, mert ezt kérte. — Férfiigazgatóm, ameny- nyire ismerem, azt fogja hinni, ki akarom fúrni állásából. Hogy a szavaival éljek, „a nők a család irányításának megszerzése után, most mindent igazgatni akarnak”. A tanítónőről aztán kiderült, egyáltalán nem akar igazgató lenni. Csak tanítónő. Dolgozni szeretne, megállni a helyét az életben, ugyanúgy, mint a férfiak, de elvárja jogainak érvényesítését is. Amikor ezeket elmondta,, elmesélt egy esetet is. — A tantestület kicsi, hiszen a falusi iskola is az. Kilencen vagyunk, ebből három a férfi. Az igazgató, a helyettes és az egyik kolléga. Az iskolának jó eredményei vannak. A legutóbbi jutalmazáskor hárman kaptak jutalmat. Az igazgató, a helyettes és a férflkoi'éga. ./<’/zo és jó h r Nem mondla ki. mi bántja. De ó és a többi tanító és tanárnő úgy érzik, joggal, hogy a jó eredményekért ők is megdolgoztak. Azt sem lehetetlen elképzelni: ők dolgozlak meg érte. Ebben a tantestületben a jogokat; hasonlóan a jutalmakhoz, nem nagyon osztogatják. Annál inkább az erkölcsi prédikációkat. — Fiatal vagyok, nem akarom elásni magam, minden Hétvégén bemegyek Kisvárdá- ra táncolni. Ezért azóta meg is kaptam a jelzőmet a nevem mellé. A férfikartársam nem. Igaz, hogy ő nem jár el táncolni, csak a helyi kocsmát látogatja. Persze jó híre ettől még csorbíthatatlan. A lányának már más Vásárosnaményban laknak, egy lánya van. Péter Tiborné otthon dolgozik, a férje építőmunkás, ingázó. — Egyenjogúságról én csak akkor hallottam, amikor vége lett a háborúnak. Még azt is nehéz volt megszokni, hogy ne magázzam az uram. Mert ezt azelőtt így szokták. Erről is csak azért szoktam le, mert a kislányom, aki akkor első osztályos volt. egyszer azzal állított be, hogy ,,te meg apu idegenek vagy tok” ? Azt mond ta, mert csak az idegenek magázzák egymást. A férjem sokáig morgott utána, hogy neki miért nem jó az, ami az apjának meg a nagyapjának jó volt A férj azóta megszokta mar az egyszerű tegezést. De nem szokott meg sok mást. Amikor nyolc éve felesége megemlitet- te neki, hogy milyen jó lenne, ha ő is dolgozna, letorkolta. Olyanokat mondott, hogy „asz- szonynak otthon a helye”, meg „el tudja ő tartani a feleségét”. — Pedig sokat változott a világ. Amikor összekerültünk, még én pucoltam a csizmáját, amit most maga csinál. Én végeztem mindent a ház körül, most ha itthon van, segít. Aztán még hozzáteszi: — Ha jó kedve van. A kislány pedig már nem is olyan kislány. Jövő nyáron lesz az esküvője, ápolónő. — Amikor megszületett, az uram nem szólt hozzám egy hétig. Mert lányunk lett. Kérdeztem, miért jobb a fiú? Azt mondta rá. hogy a fiú az más. A lánynak már nem lesz annyi problémája. — Már most közösen döntenek mindenről, arhit én még ma sem tennék .neg. Az unokám meg... Az unokák valószínűleg azon fognak csodálkozni, hogy egyszer az emberek annyit rágódtak egy szón: egyenjogúság. Horváth S. János Nyíregyházi vendéglátás Pál vázót keres a sziget Évek óta hittük, hogy az egyik leghanguiatosattb Vendéglátóhelyet a sóstói tavi szigetre építik. Már szinte tényként vettük tudomásul: milyen szép is lesz a szigeti étterem — esetleg egy vfz fölé nyúló kerthelyiséggel, táncparkettal. Most azonban, amikor a megvalósítás elérhető közelségbe került, megtudhattuk, nem is olyan egyszerű a kérdés. A városi tanács vb-ülésén újra kellett foglalkozni az üggyel, mert — nincs, aki vállalkozzon az építésre, üzemelésre ■ , A kereskedelmi osztály ugyanis pályázatot hirdetett a szigeti vendéglővel kapcsolatban. Hogy ne csak esetleges legyen a válasz, külön is megkérésiek öt számításba jövő szervet, közte vállalatokat, ÁFÉSZ-t, ter- melőszövetkezeíetj tsz-szö- vetséget. A kitűzött Határidőre egyetlen válasz — az is nemleges — érkezett. Az Utasellátótól. Később mégis tisztázódott a helyzet. Ä Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalatnak a negyedik ötéves terv időszakára már minden fejlesztési alapja lekötött. A Vörös Csillag Tsz-nek szintén nincs lehetősége. A Tisza menti Tsz Területi Szövetség nem foglalkozott üggyel — a felkérés ellenére sem. Maradt tehát egyetlen választás — kon kurrens nélkül — a Nyíregyházi ÁFÉSZ. Ajánlata tükrözi is ezt; részt venne az üzletben, ha a nács megépíttetné a Vendégül lóhelyet, ha nem étterem- presszó jellegű lenne lanem „italelárusító, hurka-kolbász, laripecsenye-sütö. fagylalt és p-.esszóelárúsííó részekkel lenne ellátva ahol egytálétel e állítására is lehetőség vol- rr s kertheíyíséget is ka,_ r- hatnának hozzá" :-z c . --zet ne a szigetre hanem E .tádfürdö és a csónakázó tó közötti részre építsék. El jutottunk tehát oda, hogv a reprezentatívnak tekintett h. .-. en hurka-kolbász ás ís- cipeesenye sütő részleg mű ködjön — a tanács által emelt épületben. Az ajánl1" nyilván nem áll reális alpon. ' de legalább ajánlat. Mindenesetre már biztosnak tűnik, hogy 1372-ben sem lesz a sóstói szigeten vendéglátóhely. Á tanácsi kezdeményezés ennek ellenére helyes. Érdemes volna a mostani kedvezőtlen válaszok birtokában is tovább lépni, s esetleg elkészíttetni egy — a városrendezés távlati céljait figyelembe vevő —. a helyhez méltó elegáns étterem-presszó terveit. S ennek alapján, erre a tervre újra kiírni a pályázatot. Esetleg a tanács rendelkezésére állá pénzből támogatni is a legjobb pályázót. Meri az értékes helyen épülő étterem-presszónak nem a mostani igényekhez kell alkalmazkodni, hanem ahhoz a látogatott üdülőhelyhez, amelynek kialakítását már megkezdték. Igaz. ma még csak a tervezők asztalán látszik, de az már biztos. hogy néhány év mülva nagyobb versengés lenne egy ilyen pályázaton. Sajnos, a mostani pályázók csak á mai lehetőségét látják. Talán ezért is lassú eny- nyire a Sóstó-fejlesztés. (marik) lanuár 6-fg tart a szakmunkástanulók téli vakáeiója Tizenhét napot töltenek pihenéssel az idei téli szünetben a szakmát tanuló fiatalok. A vakációt legtöbbén családjuknál töltik, ám nem mindenkit várt haza a családi otthon. Az árvák, félárvák, rossz családi körülmények között élő szülők gyermekei — akiket az állam vett gondozásába — részint a barátok, ismerősök, tanulótársak vendégszeretetét élvezik, részint pedig kollégiumokban üdülnek ezekben a napokban. Több mint 100. zömében 16— 17 esztendős fiatal budapesti, illetve győri diákotthonokban tölti a vakációt. Budapesten üdülő vidéki szakmunkástanulók például két estét színházban töltenek, több alkalommal mennek moziba, múzeumokat látogatnak, sport- eseményeken vesznek részt s közben ismerkednek a főváros nevezetességeivel is, am el vekkel több fiatal most találkozik első ízben. A szakmunkástanulók téli szünete január 6-án ér véget. Tej, kenyér 1971-ben Jobb minőséget és telítettséget ígérnek az illetékes vállalatok Mindennap as2.alunkra kerül a kenyér és a tej. Ha frisset ás jót kapunk az üzletekben — természetesnek tekintjük. Viszont ha sületlen. szikkadt a kenyér, ha öss/re- megy a tej, savanyú a tejfel,, a túró, vagy éppen kifogyott a boltban, annál érzékenyebben reagálunk rá. Ez is természetes. Mit várhatunk az új észtén dobén a kenyér- ás a tej-, tejtermékellátás térén? — ezzel a kérdéssel fordultunk az előállító üzemek vezetőihez az első munkanapón. Jobb együttműködés a partnerekkel — Jó ellátást ígérünk — ezzel kezdte a válaszát dr. Szandiéi István, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igazgatója. -Elmondta, hogy a vállalat vezetői, dolgozói érzik a felelősségüket a közellátásért. Ebben a tudatiján kezdik a munkájukat 1971-ben. Szeretnék tovább javítani az együttműködésüket a lojlpjri testvér vállalatokkal és a megyei kereskedőim partnereikkel. An-ál is i«iaá»b, mert nem csupán a termékek minőségét kívánják javítani, hanem a tej es a lej termékek fogyasztásának mennyiségét is szeretnék növelni: tejből 9, vajból 7, tejfölből 15, ízesített tejtermékekből 40, sajtféleségekből 15, túróféleségekből 20 százalékkal többet terveznek értékesíteni. A megye gazdaságaival a tejszállítási szerződéseket megkötötték. Ugyanígy szerződésekkel biztosították azoknak a tejipari termékeknek a beszerzését megyénkbe szállítását. {műt a vállalat nem gyárt Termékeik minőségének javítása érdekében több műszaki intézkedést tettek, annak ellenére, hogy 1973 végére korszerű tejüzemet építenek Nyíregyházán. A jelenlegi üzemben a szénkazánok helyett új, olajtüzelésű kazánokat építettek be. Uj kiszerelő berendezéssel adagolják a tejfölt. Az elavult pásztor helyett nagyobb kapacitású ilyen berendezést állítottak üzembe. Nyíregyházán a tejnek egy része az első negyedév során eldobható műanyag tömlőben kerül forgalomba. 1971-ben a tejipari vállalat túljut áz árvíz okozta problémáin is. Az anyagi károkon túl. á rossz takarmányok is okozta* gondokat, különösen a zsirdús termékeknél jelentkező kellemetlen ízek miatt. Miután a takarmányozási körülmények kedvezően változtak a múlt év végén, ezzel már nem kell rámolni. Hasonlóan kedvező változás várható a szállítás térén iá. A Tejipari Szállítási Vállalat új tankos kocsikkal cserélte le az elhasználódott gépkocsijait. A mátészalkai tejüzemnél pedig a vállalat hozott létre január 1-vel önálló gépkocsi- parkot Ezekkel megoldották, hogy egyrészt a felvásárolt fel. az alapanyag romlás nélkül. ideiében kerüljön az üzemekbe, másrészt a késztermékek is hasonlóan juss v- nak el a fogyasztókhoz. Változás! hoz az új gyár A Nyíregyházi Süt''pari Vállalat igazgatója. Hoszrták László is felelősségérzetüket hangsúlyozta és azt z kívánságot, hogy jó minőségű kenyeret, sütőipari termékeket adjanak a megye lakosságának. Csaknem az egész megyének, hiszen a nyíregyházi sütőüzemek 800 munkása a lakosság 70 százalékának süti a mindennapi kenyerét. A tizenhat légi üzemben naponta, három műszakban 950 mázsát. Miután az ünnepi, fokozott igényű kenyérellátást megoldották. a vállalat vezetői és dolgozói remélik, az elkövetkező hetekben, hónapokban is elegendő mennyiségben tudnak majd szállítani az üzletekbe. Minőségre vonatkozó panaszok bizonyára lesznek még. s nám csupán az alapanyag, a liszt változó minősége miatt, hanem azért is, mert a korszerűtlen üzemekben a folyamatos termelés, különösen az éjszakai műszakokban okoz minőségi ;’omlást a termékeknél. Változást az épülő két kenyérg'-áv, a k'svérdai és a nyíregyházi, üzembe állítás* hoz majd e terem. Remélik, hogy az építőipar elkészül a munkával a második negyedévben. (kádár) Az autóközlekedés holnapja Gépesíted rakodás, korszerű gépkocsiteiep Az 1970-es esztendő befejezésével a Volán 5. számú Vállalatánál elmondhatják; öt év alatt kétszeresére nőtt az autóbuszon utazók száma, az elszállított utasok száma meghaladta a 21 milliót. Nem csökkennek a feladatok á negyedik ötéves tervben sem. Az autóbuszközlekedésben például az Utazók 65—70 százalékos növekedésével számolnak. A számítások figyelembe vették a megye fokozott iparosodását, a népesség szaporódását is. Ezért 185 autóbusz vásárlását irányozták elő egyrészt az elhasználódott kocsik pótlására, másrészt a járműpark gyarapítására. Ezeknek többséget még 1971—72-ben beszerzik. Jelenleg az áruszállítás területén az őszi csúcs idején a kereslet meghaladja a rendelkezésre álló teherautók számát. A megye nagyarányú beruházásainak, az útépítés meggyorsulásának következményeként megnőnek a szállítási igények, s ezért a Volán 5. sz. Vállalatának közel kétszeresére kell emelni a gépkocsiparkot. A tervek szerint a fejlesztés közel 400 teherautó és több, mint 400 pótkocsi beszerzését követeli még. U; feladat a vasútkör- zetesítéssel kapcsolatos nagyobb szállítási igények kielégítése, a darabárus közlekedés és a háztól házig szállítás átvétele a vasúttól már 1971. január elsejétől. A megnövekedett igényeknek csak a rakodás gépesítésével tehetnek eleget. KülöJ&yzet a tárgyalóteremből Egy verekedés kulisszái mögött Kihívta ismerőséi a kocsmából Németh Ferenc 23 éves újfehértói segédmunkás és úgy megütötte, hogy a/, sú- wan megsérült. Nániethet a ryíregyházi megyei bíróság jogerős«! négy hónap szn- >ndságvesztésre bünteti e. tipikus kocsmai Verekedés - ezért éixietnes egy kissé az élet kulisszái möge nézi1.:, ti óik us. mert. ittas emberek között zajlott le, a sokat emlegetett kihívással — és tipi - tus azért is, mert Űjfehértór "■’.-térit. Az ilyen verekedés akné-- .azából nincs okuk. Vél1 agy valódi sérelmeknek nevezik az indító motívumokat a jogászok, a legtöbbször csalt a ( verekedő szesz test vér érzi valódi sérelemnek. Itt is vili történt? Délelőtt a Hérkereszt, kocsmában a sertett ki akarta fizetni pohár sörét, közben kiéséU tíz forintja. Felvette, de közben Németh megjegyezte, '.rogy áz nem az övé. Délután aztán felemlítette áldozatának, ■ogy emleksKik-é még a del- -lött történtekre? S aztán > álaszt be sem várva ütött. A sértett így mondta; „Okol íem adtam rá.” Valóban, ez lem volt indok. Az az egy ké' korsó sör emelte Németh okit is. amit előzőleg meg ivót: Nagyon érdekes, hogy a b;- ■ósági tárgyaláson többen em lítették: „Egyébként becsülő tes embernek ismerem mind ; kettői.” Ha a korsó sörök egy megrögzött verekedőből, garázdából ilyen indulatokat váltanák ki. az már szinte természetes; de az eset példa arra is. hogy „egyébként becsületes” emberek is mire vetemednek, ha fűti őket va- . látni. A bíróság az ítél- k m külön kiemelj: megyénkben nagyon tyakoriak a kocsmai vereke- lések. garázdálkodások, s ide számíthatjuk még a következményt. azt, ha a rendbontás miatt intézkedő rendőrt is megtámadja valamelyik érdeleit fél. Ezekre a bűncselek- nényekre rendszerint súlyos telet a válasz, inkább szabad ságvesztés, mint a büntetó.nemeit valamelyik enyhébb fokozata. Különösen vonatkozik ez Ujfehértóra. Ebben a községben még a szabolcsi átlagnál is több a kocsmai verekedés. Vannak néhányan, akik szinte sportszerűen verekszenek, mások pedig sérelmeiknek csak ezt a fajta elintézési módját ismetik. (Emiatt aztán sokszor zavart keltenek a többi, józan életű ember mindennapi munkájában és szórakozásában.) Néni lehet pontosan tudni, mi lehet ennek a helyi sajátosságnak az oka. Mindenesetre a község helyi szervei- , nek érdemes lenne egyszer nagyon alaposan megvizsgál - ni, milyen okok váltják ki ezeket a verekedéseket, — & a mértéktelen alkoholfogyasztást, — továbbá hogyan lehetne változtatni a jelenleg' állapoton, hogy a bíróságok ne verekedő községként em- '''gessék Üjfehértót. K. í. nősen a szóródó áruk (kő, termény, stb.) kézi rakodását kell mielőbb felszámolni 1» rakodógép beszerzésével. A Volán nyíregyházi központi telepén tovább folytatják a rekonstrukciót. Mátészalkán a meglévő forgalmi telepet bővítik, míg Vásárosnaményban, Kisvárdán e* Fehérgyarmaton új forgalmi telepet létesítenek. Emellett Nyíregyházán egy darabáruraktárt építenek, Záhonyban pedig egy kocsi rakományraktár építését tervezik. A* építési beruházások érték* meghaladja a nyolcvanmillió forintot. A főnökségeken és a kirendeltségeken modern gépjárni űszerviz berendezéseket szerelnek feL A váll alat nagyarányú fejlesztése magával vonja a létszám emelését is. A jelenlegi 2200-as létszám helyett 1975- re közel négyezer dolgozóval számolnak. A tehergépkocsi- vezetők száma megduplázódik, de az autóbuszvezetők száma is kétszeresére nő. A gépkocsivezetőik számának növelését a további munkaidő-csökkentés is indokolja. <1. b.) Anonvmusok? A tervező építészt mostanság joggal hívják építőművésznek. Vitathatatlan, a rajztábla mellett nem egy olyan művet álmodnak meg, amely nem egyszerűen csak célszerű, hanem egyben szemet is gyönyörködtető. Csak egyet hiányolok; olyan ritkán tudjuk, hogy ki az, akinek a nevébe» egy-egy lakóház, vagy középület terve fűződik. Régen még a kis építész is odafalazta a ház egyik szerénykedő sarkába a táblát, amelyen ott állt a neve. Lehet, hogy ebben volt reklámcél is, de talán valamivel több is. A mindenkiben élő jogos vágy, hogy nevét megismerjék, hogy az alkotás fűződjék személyéhez. Ha más művészeteket nézünk, akkor is áll a tétel. Képek, szobrok alig jelennek meg név vagy szignó nélkül. És ez jó. Az építőművész — művész. Vajon nem lehetne-e feleleveníteni a régi szokást- és a kész mű egy pontjára odaírni, ki tervezte, és talán még azt is, ki építette? Űj kor űj művészei válnának ezzel ismertté. Tudnánk, kit dicsérjünk, s tudnánk azt is, kit emlegessünk. Ösztönző lehetne ez a javából! <*)