Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

Wff fanrtir 1 KifT.rr'WACfYAnnRwrAO A (Ml As egyenjogúságról , Mit mondanak a nők? A* egyik ktsz vezetője mondta, hogy nem szívesen vesz fel nődolgozókat, mert munkába állításukkal kétszer annyi gondot vesz a nyakába, mint férfi munkavállalók ese­tében. Nők panaszkodnak, hogy közel sincsenek meg a munkahelyeken a férfiakkal azonos lehetőségeik, holott jo­gaik és igényeik törvényesek. Legutóbb a párt kongresszusa is foglalkozott az egyenjogú­sággal, a nők megbecsülésé­vel, jogaikkal, amelyek van­nak, de a valóságban... „Mindent akarnak...” A kérdést N. Júlia tanítónő tette fel, akinek azért nem írtam ki teljes nevét, mert ezt kérte. — Férfiigazgatóm, ameny- nyire ismerem, azt fogja hin­ni, ki akarom fúrni állásából. Hogy a szavaival éljek, „a nők a család irányításának meg­szerzése után, most mindent igazgatni akarnak”. A tanítónőről aztán kide­rült, egyáltalán nem akar igazgató lenni. Csak tanítónő. Dolgozni szeretne, megállni a helyét az életben, ugyanúgy, mint a férfiak, de elvárja jo­gainak érvényesítését is. Ami­kor ezeket elmondta,, elmesélt egy esetet is. — A tantestület kicsi, hiszen a falusi iskola is az. Kilencen vagyunk, ebből három a férfi. Az igazgató, a helyettes és az egyik kolléga. Az iskolának jó eredményei vannak. A leg­utóbbi jutalmazáskor hárman kaptak jutalmat. Az igazgató, a helyettes és a férflkoi'éga. ./<’/zo és jó h r Nem mondla ki. mi bántja. De ó és a többi tanító és ta­nárnő úgy érzik, joggal, hogy a jó eredményekért ők is meg­dolgoztak. Azt sem lehetetlen elképzelni: ők dolgozlak meg érte. Ebben a tantestületben a jo­gokat; hasonlóan a jutalmak­hoz, nem nagyon osztogatják. Annál inkább az erkölcsi pré­dikációkat. — Fiatal vagyok, nem aka­rom elásni magam, minden Hétvégén bemegyek Kisvárdá- ra táncolni. Ezért azóta meg is kaptam a jelzőmet a nevem mellé. A férfikartársam nem. Igaz, hogy ő nem jár el tán­colni, csak a helyi kocsmát látogatja. Persze jó híre ettől még csorbíthatatlan. A lányának már más Vásárosnaményban laknak, egy lánya van. Péter Tiborné otthon dolgozik, a férje építő­munkás, ingázó. — Egyenjogúságról én csak akkor hallottam, amikor vége lett a háborúnak. Még azt is nehéz volt megszokni, hogy ne magázzam az uram. Mert ezt azelőtt így szokták. Erről is csak azért szoktam le, mert a kislányom, aki akkor első osztályos volt. egyszer azzal állított be, hogy ,,te meg apu idegenek vagy tok” ? Azt mond ta, mert csak az idegenek ma­gázzák egymást. A férjem so­káig morgott utána, hogy neki miért nem jó az, ami az apjá­nak meg a nagyapjának jó volt A férj azóta megszokta mar az egyszerű tegezést. De nem szokott meg sok mást. Amikor nyolc éve felesége megemlitet- te neki, hogy milyen jó lenne, ha ő is dolgozna, letorkolta. Olyanokat mondott, hogy „asz- szonynak otthon a helye”, meg „el tudja ő tartani a fe­leségét”. — Pedig sokat változott a világ. Amikor összekerültünk, még én pucoltam a csizmáját, amit most maga csinál. Én végeztem mindent a ház kö­rül, most ha itthon van, segít. Aztán még hozzáteszi: — Ha jó kedve van. A kislány pedig már nem is olyan kislány. Jövő nyáron lesz az esküvője, ápolónő. — Amikor megszületett, az uram nem szólt hozzám egy hétig. Mert lányunk lett. Kér­deztem, miért jobb a fiú? Azt mondta rá. hogy a fiú az más. A lánynak már nem lesz annyi problémája. — Már most közösen dönte­nek mindenről, arhit én még ma sem tennék .neg. Az uno­kám meg... Az unokák valószínűleg azon fognak csodálkozni, hogy egy­szer az emberek annyit rá­gódtak egy szón: egyenjogú­ság. Horváth S. János Nyíregyházi vendéglátás Pál vázót keres a sziget Évek óta hittük, hogy az egyik leghanguiatosattb Ven­déglátóhelyet a sóstói tavi szigetre építik. Már szinte tényként vettük tudomásul: milyen szép is lesz a szigeti étterem — esetleg egy vfz fölé nyúló kerthelyiséggel, táncparkettal. Most azonban, amikor a megvalósítás elér­hető közelségbe került, meg­tudhattuk, nem is olyan egy­szerű a kérdés. A városi tanács vb-ülésén újra kellett foglalkozni az üggyel, mert — nincs, aki vállalkozzon az építésre, üze­melésre ■ , A kereskedelmi osztály ugyanis pályázatot hirdetett a szigeti vendéglővel kap­csolatban. Hogy ne csak esetleges legyen a válasz, külön is megkérésiek öt szá­mításba jövő szervet, közte vállalatokat, ÁFÉSZ-t, ter- melőszövetkezeíetj tsz-szö- vetséget. A kitűzött Határidőre egyetlen válasz — az is nem­leges — érkezett. Az Utasel­látótól. Később mégis tisztázódott a helyzet. Ä Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalatnak a negyedik ötéves terv idő­szakára már minden fej­lesztési alapja lekötött. A Vörös Csillag Tsz-nek szin­tén nincs lehetősége. A Ti­sza menti Tsz Területi Szö­vetség nem foglalkozott üggyel — a felkérés ellenére sem. Maradt tehát egyetlen vá­lasztás — kon kurrens nélkül — a Nyíregyházi ÁFÉSZ. Ajánlata tükrözi is ezt; részt venne az üzletben, ha a nács megépíttetné a Vendég­ül lóhelyet, ha nem étterem- presszó jellegű lenne lanem „italelárusító, hurka-kolbász, laripecsenye-sütö. fagylalt és p-.esszóelárúsííó részekkel len­ne ellátva ahol egytálétel e állítására is lehetőség vol- rr s kertheíyíséget is ka,_ r- hatnának hozzá" :-z c . --zet ne a szigetre hanem E .tádfürdö és a csónakázó tó közötti részre építsék. El jutottunk tehát oda, hogv a reprezentatívnak tekintett h. .-. en hurka-kolbász ás ís- cipeesenye sütő részleg mű ködjön — a tanács által emelt épületben. Az ajánl1" nyilván nem áll reális al­pon. ' de legalább ajánlat. Mindenesetre már biztos­nak tűnik, hogy 1372-ben sem lesz a sóstói szigeten vendéglátóhely. Á tanácsi kezdeményezés ennek ellené­re helyes. Érdemes volna a mostani kedvezőtlen vála­szok birtokában is tovább lépni, s esetleg elkészíttetni egy — a városrendezés táv­lati céljait figyelembe vevő —. a helyhez méltó elegáns étterem-presszó terveit. S en­nek alapján, erre a tervre újra kiírni a pályázatot. Esetleg a tanács rendelkezé­sére állá pénzből támogatni is a legjobb pályázót. Meri az értékes helyen épülő étterem-presszónak nem a mostani igényekhez kell alkalmazkodni, hanem ahhoz a látogatott üdülő­helyhez, amelynek kialakítá­sát már megkezdték. Igaz. ma még csak a tervezők asz­talán látszik, de az már biz­tos. hogy néhány év mülva nagyobb versengés lenne egy ilyen pályázaton. Sajnos, a mostani pályázók csak á mai lehetőségét lát­ják. Talán ezért is lassú eny- nyire a Sóstó-fejlesztés. (marik) lanuár 6-fg tart a szakmunkás­tanulók téli vakáeiója Tizenhét napot töltenek pi­henéssel az idei téli szünetben a szakmát tanuló fiatalok. A vakációt legtöbbén családjuk­nál töltik, ám nem mindenkit várt haza a családi otthon. Az árvák, félárvák, rossz családi körülmények között élő szülők gyermekei — akiket az állam vett gondozásába — részint a barátok, ismerősök, tanulótár­sak vendégszeretetét élvezik, részint pedig kollégiumokban üdülnek ezekben a napokban. Több mint 100. zömében 16— 17 esztendős fiatal budapesti, illetve győri diákotthonokban tölti a vakációt. Budapesten üdülő vidéki szakmunkásta­nulók például két estét szín­házban töltenek, több alka­lommal mennek moziba, mú­zeumokat látogatnak, sport- eseményeken vesznek részt s közben ismerkednek a főváros nevezetességeivel is, am el vek­kel több fiatal most találko­zik első ízben. A szakmunkástanulók téli szünete január 6-án ér véget. Tej, kenyér 1971-ben Jobb minőséget és telítettséget ígérnek az illetékes vállalatok Mindennap as2.alunkra kerül a kenyér és a tej. Ha frisset ás jót kapunk az üzle­tekben — természetesnek te­kintjük. Viszont ha sületlen. szikkadt a kenyér, ha öss/re- megy a tej, savanyú a tejfel,, a túró, vagy éppen kifogyott a boltban, annál érzékenyebben reagálunk rá. Ez is természe­tes. Mit várhatunk az új észtén dobén a kenyér- ás a tej-, tej­termékellátás térén? — ez­zel a kérdéssel fordultunk az előállító üzemek vezetőihez az első munkanapón. Jobb együttműködés a partnerekkel — Jó ellátást ígérünk — ezzel kezdte a válaszát dr. Szandiéi István, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igaz­gatója. -Elmondta, hogy a vál­lalat vezetői, dolgozói érzik a felelősségüket a közellátásért. Ebben a tudatiján kezdik a munkájukat 1971-ben. Szeret­nék tovább javítani az együtt­működésüket a lojlpjri test­vér vállalatokkal és a megyei kereskedőim partnereikkel. An-ál is i«iaá»b, mert nem csupán a termékek minőségét kívánják javítani, hanem a tej es a lej termékek fogyasz­tásának mennyiségét is sze­retnék növelni: tejből 9, vaj­ból 7, tejfölből 15, ízesített tejtermékekből 40, sajtfélesé­gekből 15, túróféleségekből 20 százalékkal többet terveznek értékesíteni. A megye gazdaságaival a tejszállítási szerződéseket megkötötték. Ugyanígy szer­ződésekkel biztosították azok­nak a tejipari termékeknek a beszerzését megyénkbe szál­lítását. {műt a vállalat nem gyárt Termékeik minőségének ja­vítása érdekében több mű­szaki intézkedést tettek, an­nak ellenére, hogy 1973 végére korszerű tejüzemet építenek Nyíregyházán. A jelenlegi üzemben a szénkazánok he­lyett új, olajtüzelésű kazáno­kat építettek be. Uj kiszerelő berendezéssel adagolják a tej­fölt. Az elavult pásztor he­lyett nagyobb kapacitású ilyen berendezést állítottak üzembe. Nyíregyházán a tej­nek egy része az első negyed­év során eldobható műanyag tömlőben kerül forgalomba. 1971-ben a tejipari vállalat túljut áz árvíz okozta prob­lémáin is. Az anyagi károkon túl. á rossz takarmányok is okozta* gondokat, különösen a zsirdús termékeknél jelent­kező kellemetlen ízek miatt. Miután a takarmányozási kö­rülmények kedvezően változ­tak a múlt év végén, ezzel már nem kell rámolni. Ha­sonlóan kedvező változás vár­ható a szállítás térén iá. A Tejipari Szállítási Vállalat új tankos kocsikkal cserélte le az elhasználódott gépkocsijait. A mátészalkai tejüzemnél pe­dig a vállalat hozott létre ja­nuár 1-vel önálló gépkocsi- parkot Ezekkel megoldották, hogy egyrészt a felvásárolt fel. az alapanyag romlás nél­kül. ideiében kerüljön az üzemekbe, másrészt a kész­termékek is hasonlóan juss v- nak el a fogyasztókhoz. Változás! hoz az új gyár A Nyíregyházi Süt''pari Vállalat igazgatója. Hoszrták László is felelősségérzetüket hangsúlyozta és azt z kíván­ságot, hogy jó minőségű ke­nyeret, sütőipari termékeket adjanak a megye lakosságá­nak. Csaknem az egész me­gyének, hiszen a nyíregyházi sütőüzemek 800 munkása a lakosság 70 százalékának sü­ti a mindennapi kenyerét. A tizenhat légi üzemben napon­ta, három műszakban 950 má­zsát. Miután az ünnepi, fokozott igényű kenyérellátást megol­dották. a vállalat vezetői és dolgozói remélik, az elkövet­kező hetekben, hónapokban is elegendő mennyiségben tud­nak majd szállítani az üzle­tekbe. Minőségre vonatkozó panaszok bizonyára lesznek még. s nám csupán az alap­anyag, a liszt változó minő­sége miatt, hanem azért is, mert a korszerűtlen üze­mekben a folyamatos terme­lés, különösen az éjszakai műszakokban okoz minőségi ;’omlást a termékeknél. Változást az épülő két kenyérg'-áv, a k'svérdai és a nyíregyházi, üzembe állítás* hoz majd e terem. Remélik, hogy az építőipar elkészül a munkával a második negyed­évben. (kádár) Az autóközlekedés holnapja Gépesíted rakodás, korszerű gépkocsiteiep Az 1970-es esztendő befeje­zésével a Volán 5. számú Vállalatánál elmondhatják; öt év alatt kétszeresére nőtt az autóbuszon utazók száma, az elszállított utasok száma meghaladta a 21 milliót. Nem csökkennek a felada­tok á negyedik ötéves terv­ben sem. Az autóbuszközle­kedésben például az Utazók 65—70 százalékos növekedé­sével számolnak. A számítá­sok figyelembe vették a me­gye fokozott iparosodását, a népesség szaporódását is. Ezért 185 autóbusz vásárlá­sát irányozták elő egyrészt az elhasználódott kocsik pótlá­sára, másrészt a járműpark gyarapítására. Ezeknek több­séget még 1971—72-ben be­szerzik. Jelenleg az áruszállítás te­rületén az őszi csúcs idején a kereslet meghaladja a ren­delkezésre álló teherautók számát. A megye nagyarányú beruházásainak, az útépítés meggyorsulásának következ­ményeként megnőnek a szál­lítási igények, s ezért a Vo­lán 5. sz. Vállalatának közel kétszeresére kell emelni a gépkocsiparkot. A tervek sze­rint a fejlesztés közel 400 teherautó és több, mint 400 pótkocsi beszerzését követeli még. U; feladat a vasútkör- zetesítéssel kapcsolatos na­gyobb szállítási igények ki­elégítése, a darabárus közle­kedés és a háztól házig szál­lítás átvétele a vasúttól már 1971. január elsejétől. A megnövekedett igények­nek csak a rakodás gépesíté­sével tehetnek eleget. Külö­J&yzet a tárgyalóteremből Egy verekedés kulisszái mögött Kihívta ismerőséi a kocs­mából Németh Ferenc 23 éves újfehértói segédmunkás és úgy megütötte, hogy a/, sú- wan megsérült. Nániethet a ryíregyházi megyei bíróság jogerős«! négy hónap szn- >ndságvesztésre bünteti e. tipikus kocsmai Verekedés - ezért éixietnes egy kissé az élet kulisszái möge nézi1.:, ti óik us. mert. ittas emberek között zajlott le, a sokat em­legetett kihívással — és tipi - tus azért is, mert Űjfehértór "■’.-térit. Az ilyen verekedés akné-- .azából nincs okuk. Vél1 agy valódi sérelmeknek ne­vezik az indító motívumokat a jogászok, a legtöbbször csalt a ( verekedő szesz test vér érzi va­lódi sérelemnek. Itt is vili történt? Délelőtt a Hérkereszt, kocsmában a ser­tett ki akarta fizetni pohár sörét, közben kiéséU tíz fo­rintja. Felvette, de közben Németh megjegyezte, '.rogy áz nem az övé. Délután aztán felemlítette áldozatának, ■ogy emleksKik-é még a del- -lött történtekre? S aztán > álaszt be sem várva ütött. A sértett így mondta; „Okol íem adtam rá.” Valóban, ez lem volt indok. Az az egy ké' korsó sör emelte Németh ok­it is. amit előzőleg meg ivót: Nagyon érdekes, hogy a b;- ■ósági tárgyaláson többen em lítették: „Egyébként becsülő tes embernek ismerem mind ; kettői.” Ha a korsó sörök egy megrögzött verekedőből, ga­rázdából ilyen indulatokat váltanák ki. az már szinte természetes; de az eset példa arra is. hogy „egyébként be­csületes” emberek is mire vetemednek, ha fűti őket va- . látni. A bíróság az ítél- k m külön kiemelj: megyénkben nagyon tyakoriak a kocsmai vereke- lések. garázdálkodások, s ide számíthatjuk még a következ­ményt. azt, ha a rendbontás miatt intézkedő rendőrt is megtámadja valamelyik érde­leit fél. Ezekre a bűncselek- nényekre rendszerint súlyos telet a válasz, inkább szabad ságvesztés, mint a büntetó.­nemeit valamelyik enyhébb fokozata. Különösen vonatko­zik ez Ujfehértóra. Ebben a községben még a szabolcsi átlagnál is több a kocsmai verekedés. Vannak néhányan, akik szinte sport­szerűen verekszenek, mások pedig sérelmeiknek csak ezt a fajta elintézési módját isme­tik. (Emiatt aztán sokszor zavart keltenek a többi, jó­zan életű ember mindennapi munkájában és szórakozásá­ban.) Néni lehet pontosan tudni, mi lehet ennek a helyi sajá­tosságnak az oka. Minden­esetre a község helyi szervei- , nek érdemes lenne egyszer nagyon alaposan megvizsgál - ni, milyen okok váltják ki ezeket a verekedéseket, — & a mértéktelen alkoholfogyasz­tást, — továbbá hogyan le­hetne változtatni a jelenleg' állapoton, hogy a bíróságok ne verekedő községként em- '''gessék Üjfehértót. K. í. nősen a szóródó áruk (kő, termény, stb.) kézi rakodását kell mielőbb felszámolni 1» rakodógép beszerzésével. A Volán nyíregyházi köz­ponti telepén tovább folytat­ják a rekonstrukciót. Máté­szalkán a meglévő forgalmi telepet bővítik, míg Vásá­rosnaményban, Kisvárdán e* Fehérgyarmaton új forgalmi telepet létesítenek. Emellett Nyíregyházán egy darabáru­raktárt építenek, Záhonyban pedig egy kocsi rakomány­raktár építését tervezik. A* építési beruházások érték* meghaladja a nyolcvanmillió forintot. A főnökségeken és a kiren­deltségeken modern gépjár­ni űszerviz berendezéseket szerelnek feL A váll alat nagyarányú fej­lesztése magával vonja a lét­szám emelését is. A jelenlegi 2200-as létszám helyett 1975- re közel négyezer dolgozóval számolnak. A tehergépkocsi- vezetők száma megduplázó­dik, de az autóbuszvezetők száma is kétszeresére nő. A gépkocsivezetőik számának növelését a további munka­idő-csökkentés is indokolja. <1. b.) Anonvmusok? A tervező építészt mostan­ság joggal hívják építőművész­nek. Vitathatatlan, a rajztábla mellett nem egy olyan művet álmodnak meg, amely nem egyszerűen csak célszerű, ha­nem egyben szemet is gyö­nyörködtető. Csak egyet hiá­nyolok; olyan ritkán tudjuk, hogy ki az, akinek a nevébe» egy-egy lakóház, vagy köz­épület terve fűződik. Régen még a kis építész is odafalazta a ház egyik sze­rénykedő sarkába a táblát, amelyen ott állt a neve. Le­het, hogy ebben volt reklám­cél is, de talán valamivel több is. A mindenkiben élő jogos vágy, hogy nevét megismer­jék, hogy az alkotás fűződjék személyéhez. Ha más művé­szeteket nézünk, akkor is áll a tétel. Képek, szobrok alig jelennek meg név vagy szignó nélkül. És ez jó. Az építőművész — művész. Vajon nem lehetne-e felele­veníteni a régi szokást- és a kész mű egy pontjára odaírni, ki tervezte, és talán még azt is, ki építette? Űj kor űj művészei válná­nak ezzel ismertté. Tudnánk, kit dicsérjünk, s tudnánk azt is, kit emlegessünk. Ösztönző lehetne ez a javából! <*)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents