Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

I. rífftm RW.ffT WtÁGYAnonim 1971 fanulr 2Í­Fock Jenő és kísérete hazaérkezett Budapestre (Folytatás az 1. oldalról) megállapították, hogy bár fennáll az alapvető szándék az európai biztonság ügyének előrevitelére, további erőfe­szítésekre van szükség ah­hoz, hogy olyan érdemi egyetértésre jussanak, amelv lehetővé tenné az érdekelt kormányok közös akcióját az európai biztonság megerősí­tésére A tárgyaló felek egyetér­tettek abban, hogy a Szov­jetunió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság. valamint Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság által aláirt szerződések jelentősen hozzájárultak ehhez a fejlő­déshez. A miniszterelnökök hang­súlyozták, hogy a délkelet­ázsiai helyzet csak az 1954. és 1962. évi genfi egyezmé­nyek rendelkezéseinek meg­felelően, békés tárgyalások útján rendezhető és e térség népei azon jogának tisztelet­ben tartásával, hogy minden külső beavatkozástól szaba­don dönthessenek saját jö­vő jükrőL Mindkét fél kifejezte aggo­dalmát a Közel-Keleten ki­alakult helyzet miatt és hangsúlyozta a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatán alapuló rendezés szükségességét. A nemzetközi helyzetről folytatott tárgyalások során mindkét fél hangsúlyozta az ENSZ fontosságát a nemzet­közi biztonság és együttmű­ködés területén. Fock Jenő. a Sliniszterta- nács elnöke hivatalos ma­gyarországi látogatásra hívta meg Karjalainen miniszter- elnököt és feleségét; Péter János külügyminiszter nedig Väinö Leskinen külügymi­nisztert és feleségét. A meg­hívásokat örömmel elfogad­ták. A látogatások időpont­ját a későbbiekben, diplomá­ciai úton határozzák meg. Kambodzsában álta'ános nartizánoffenzíva várható (Folytatás as 1. oldalról) Zieglert. Nixon elnök sajtó­szóvivőjét emlékeztetve őt arra, hogy a kongresszus ta­valy csak a 2 hónapig tartó amerikai szárazföldi invázió* engedélyezte az USA-nak Kambodzsa ellen (mi mást tehetett volna? Az elnök kész tények elé állította a törvényhozást), de megtiltot­ta, hogv e határidő (1970 június 30.) lejárta után ame­rikai szárazföldi egységek kambodzsai hadműveletekben részt vegyenek. $s most mégis, újrá bizöiVKtékokfeál - alá! ámaszthatöan részt vesz­nek! fi**»***. «&.-»• Megpróbálta ezt valahogy kimagyarázni a Fehér Ház (hogy csak rövid időre, nagy szükség esetében, stb.), mert a tényt a bizonyítékok miatt nem cáfolhatta. Ám azt már nem tudta kimagyarázni, ami most újra felmerült: m> szükség van e háború foly­tatására. az „eredmények” magyaré zgatására. amikor a tények újra meg újra mást mondanak? Maga a UPI — amerikai hírügynökség tehát! — jelen­tette pénteken délelőtt Phnom PenhbőL, hogy a kambodzsai fővárosban pá­nikhangulat uralkodik. Még a Lón Nol-rezsim szóvivője is kénytelen volt elismerni: a főváros és környéke aller végrehajtott partizánakció nyomán Phnom Penh hely­zete „súlyos”. Lón Nol rend­kívüli tanácskozásra gyűl* össze tábornokaival. A par­tizánakció ugyanis nem áll* kevesebből, mint abból, hogy lövedékükkel eltaláltak s főváros repülőterének na- palmbomba-raktárát, amely felrobbant. Ennek következ­ményed aztán az egész fő­várost " megrázkódtatták Egy maga&t rengú kejnteodfisaí repülőtiszt- (Lan Nol tisztje) s szerint lehetséges, hogy * súlyos támadás következté­ben szinte az egész kambod­zsai légi haderő megsemmi­sült. •Ennyit ért tehát az USA beavatkozása, Washington csatlósainak, a dél-Vietnam5 rezsim katonáinak ráuszítá- sa az egykor semleges Kam­bodzsára. A helyzet a reakció szempontjából olyan súlyos, hogy talán csak egy második nyűt USA-beavatkozás — szárazföldi erőiekéi — ment­heti meg őket ha megment­heti Kérdés azonban, hogy a Fehér Ház és a Pentagon másodszor is ki tudja-e ját­szani a „kambodzsai csínyt” saját kongresszusával és- sa­ját közvéleményével szem­ben? Véleménykülönbségek jegyében Francia—nyugatnémet csúcstalálkozót rendeznek Párizsban Pullai Árpád Zalaegerszegen A jövő héten francia— nyugatnémet csúcstalálkozóra kerül sor Párizsban. A pén­teken közzétett hivatalos program szerint Brandt kancellár január 24-én, va­sárnap este elutazik Bonn­ból, különvonaton. Scheel külügyminiszter, Schiller gazdaságügyi és Leussink közlekedésügyi mi­niszter hétfőn délelőtt repü­lőgépen utazik Bonnból Pá­rizsba. Délben kerül sor az első négyszemközti megbe­szélésre Pompidou elnök és Brandt között. Ezt délután egy második, kedden pedig egy harmadik — ugyancsak négyszemközti tanácskozás követi, közben a kancellár Chaban-Delmas miniszterel­nökkel is találkozik, a két ország szakminiszterei pedig külön megbeszéléseket foly­tatnak. Egy kedd délelőtt tartandó plenáris ülés után Brandt és kísérete kedd dél­után utazik vissza Boámba. A jövő heti csúcstalálkozó érdekesnek ígérkezik, különö­sen Pompidou csütörtöki saj­tóértekezlete után. Mint a nyugatnémet lapok megálla­pítják, a francia elnök meg­lehetősen nyíltan hozta a világ tudomására, hogy né­zetei nem mindenben egyez­nek meg Bonn nézeteivel. „Ami a legfeltűnőbb volt — írta pénteken a bonni Gene­ral-Anzeiger —: Pompidou komoly, határozott hangon is­mételte meg a De Gaulle-d Európa-politika néhány ele­mét. A figyelmeztetés nem lehetett volna világosabb” — hangoztatja a bonná lap. Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára 2 napos látogatást tetet Zala megyében. Csü.örtökö»» Varga Gyula, a megyei párt­bizottság első titkára fo­gadta a .vendéget, aki ezt követően pártmunkásokká? találkozott és a pártpolitika1 munka időszerű kérdéseirőí folytatott eszmecserét. Pullai Árpád pénteken dél­előtt a zalaegerszegi n'ép- fron klubban a népfront­mozgalom megyei tisztségvi­selőivel tanácskozott.. Pullai Árpád péntek«» délután — Varga Gyula tár­saságában — felkereste » Zala Bútorgyárat. Itt Ti- hoyszky Ernő igazgató adott tájékoztatót a gyár munkájá­ról, majd meglekintettek egy üzemcsarnokot. Folytatódik a postássztrájk Angliában Immár harmadik napja tart az angol postások csaknem százszázalékos általános sztrájkja. A két fél álláspont­jának merevségét jelzi, hogy a várakozások ellenére pén­teken sem kezdődtek tár­gyalások a postásszakszer­vezet és a postai igazgatóság között Az általános sztrájk súlyos veszteségeket okoz az igazga­tóságnak. A DPA szerint a munkáltatók a munkaibeszün­tetés három napja alatt összesen másfél millió fant sterlingtől estek éL A sztrájk miatt a London City-iben érezhetően lany­hult az üzleti tevékenység is. Ezen mit sem segít, hogy közben Nagy-Britannia-szer- te felvirágzott a postai .ka­lózkodás”. Ügyeskedő britek ugyanis felajánlották, hogy súlyos pénzösszegek lefizeté­séért egyénileg kézbesítenek üzeneteket és leveleket. A királynőt viszont a sztrájk egyáltalán nem érinti. A postásszakszervezet még a sztrájk megindítása előtt kötelezte magát arra, hogy akadálytalanul továbbítja a királynő hivatalos és magán- levelezéseit. Megállapodás az NSZK-val a nácizmus üldözöttéinek kártalanításáról ­Január 11-től 22-ig ma­gyar—nyugatnémet tárgyalá­sok folytak Bonnban a náciz­mus magyarországi üldözöt­téinek anyagi kártalanításáról és külön azoknak a szemé­lyeknek a kártalanításáról, akiken a hitleristák úgyne­vezett orvosi kísérleteket haj­tottak végre. A megállapodás értelmében az NSZK pénz­ügyminisztériuma 6,25 millió nyugatnémet márkát fizet a nácik által végzett orvosi kí­sérletek áldozatainak kártala­nítására. A megállapodás folytán megszűnnek azok az egyéni eljárások, amelyek az NSZK kormányának 1951. évi határozata értelmében a gen­fi Vöröskereszt nemzetközi bizottságánál indultak meg. Egy másik, ugyancsak ja­nuár 22-én’ megkötött megál­lapodás értelmében az NSZK egy feszégben kártalanítja azt a mintegy 200 ezer sze­mélyt, akinek képviseletében a Nácizmus Magyarországi Üldözöttéinek. Szövetsége több, mint 62 ezer kártalaní­tási igényt jelentett be a nyu­gatnémet jóvátétel! hatósá­goknál. Az NSZK kormánya ezeknek az igényeknek a ki­elégítésére 100 millió márkát, fizet a Nácizmus Magyaror­szági Üldözöttéi Szövetségé­nek. Három egyenlő részlet­ben, az 1972, 1973. és 1975. években. Ez az összeg magá­ban foglalja a nyugatnémet kártalanítási törvényben elő­írt kamatokat iá. Befejezte munkáját az arab csúcsértekezlet Kairóban pénteken este megkezdődött a tripoli egyez­ményhez tartozó országok csúcskonferenciájának záró­ülése, amelyen ezúttal mind a négy ország küldöttsége teljes létszámban vesz részt. Korábban olyan értesülések is voltak, hogy a megbeszé­léshez csatlakozik a csütör­tökön Kairóba étkezett Pa­lesztinái vezető, Jasszer Ara­fat is. Ezt eddig nem erősítet­ték meg. Hivatalos közlést eddig még nem adtak ki a csúcsértekezletről, de az A1 Ahram pénteki számában már jelezte, hogy a tervezett államszövetség három másik tagországának vezetői támo­gatják Egyiptomnak a tűz­szünettel kapcsolatos állás­pontját Véget ért a nemzetközösségi értekezlet Pénteken Singapore-ban véget ért a Brit Nemzetkö­zösség kormányfői találkozó­ja. Az utolsó ülésen hosszú és heves vita után elfogad­ták á^NémzetközösSég elvi - nyilatkozatát, amelyet erede-^ tileg Kaunda zambiai elnök terjesztett be, hogy ily mó­don biztosítsa a dél-afrikai fegyverszállítások tilalmát Heath és az őt támogató Gorton ausztráliai miniszter- elnök azonban nem volt haj­landó elfogadni azt a megfo- gálmaaást, amely szerint egyetlen tagállam sem nyújt­hat segítséget a fajüldöző rendszernek. ” A vita végén a kormányfők némileg felhígított kompro­misszumos szöveget fogadtak Cserek fogadtat Borzolt Edward Gierek, a LEMP KB első titkára pénteken dél­után fogadta Rainer Barzelt, a Bundestag CDU—CSU frak­ciójának elnökéi A lengyelországi látogatá­son tartózkodó nyugatnémet ellenzéki politikus találkozott Józef Cyrankiewicz államel­nökkel és Stefan Jedrychows­ki. külügyminiszterrel is. A .megbeszéléseken a len­gyel—nyugatnémet kapcsoló­tok normalizálási folyamatá­val összefüggő időszerű kér­déseket érintettek. , A Bund es tag-ellenzék ve­zetője háromnapos látogatás után szombaton reggel uta­zik haza Varsóból. 6. „Drága barátom” — kezdő­dött az országos körözés alatt álló bandavezérhez szóló levél, annak a rendőr­főnöknek tollából, akinek Giuliano. elfogása lett volna a feladata — „mint azt nagy pártfogónknak megírtam, te­kintettel Olaszország érdekeit szolgáló magasztos céljaink­ra, közlöm veled, hogy még a pénzkérdést is el tudom in­tézni, hisz sürgős elhatározá­said, úgy gondolom, ettől is függnek. A nemzet érdeké­ben emelt szavam elég volt ahhoz, -hogy mindenütt kellő mennyiségű pénz álljon ren­delkezésedre, bárhová menj is. Csak közöld velém minél előbb, mennyi készpénzre lenne szükséged...” A tárgyalás újabb . köfiny- gázbombája volt ez. A bíró­ság elnöke már csak ■ letargi- kusan tudta szemlélni az élé tárt bizonyítékokat... S hogv a megtorlás mégis késett? Annak egyetlen magyarázata volt: Pisciotta ellenfelei el­hitték, hogy léteznek azok a bizonyítékok, amelyekről a bandita beszélt és amelyek biztos rejtekhelyen vannak és amelyek a bandita esetle­ges váratlan halálával nyil­vánosságra kerülnének. Pisciotta jól tudta, hogy ez a hiedelem az életét védi, és mégis félt az élete elleni merénylettől, egy esetleges mérgezéstől. Ezért a börtön­ben élelmet nem fogadott el senkitől. Az anyja főzött rá és mindennap behordta fiá­nak. Az igazgatóság később visszavonta a külső élelme­zés engedélyét, de eltűrte, hogy Pisciotta, mielőtt a bör­tönkosztból enne, egy kutyá­val kóstoltathassa még azt. — Többeknek megért vol­na 50 millió lírát, ha be­fogom a pofámat — mondta utolsó perbeli felszólalásá­ban. —• Az első ilyen ajánla­tot még monteleprei ottho­nomban tette a tiszteletre méltó Galeto Cusumano. Giuliano meggyilkolása után írtam Alliata hercegnek. Er­re a levelemre jelent meg nálam Cusumano. Azt mond­ta: elhagyhatnám az orszá­got és még ötvenmillió lírát is kapnék. A második aján­latot a palermói börtönben kaptam valakitől, akit jelen­leg még nem kívánok meg­nevezni. A harmadikkal pe­dig itt, a vitorbói börtönben kerestek fel. Első védőügy­védem ajánlotta, hogy Scel- ba miniszter úrnak is megér­ne ötvenmilliót, ha hallgat­nék, de az első kettőhöz ha­sonlóan ennek a fickónak is kiadtam az útját. * ...A bíróság mindennek el­lenére Pisciottát bűnösnek találta a Portella della Gi- nestra-i vérengzésben és életfogytiglani kényszermun­kára ítélte. Az ítélet hallatán Piscittonak a szeme se reb­bent. Szájszegletében gúnyos mosoly játszott. Ezzel is je­lezte, a viterbói perben ő egyelőre csak kellemetlenke­dett a hatalmasoknak, de ha Giuliano meggyilkolásának vádjával majd bíróság elé ál­lítják, a gyilkosság körülmé­nyeinek vizsgálatakor szülő­földjén, Palermóban nem fojthatják belé a szót, mert akkor és ott, minden a tárgy­hoz fog tartozni, minden, ami a háttérben történt és amit, mint az ügyhöz nem tartozót, utasított most el a viterbói törvényszék. Pisciottát az államügyész rendeletére a viterbói fegy- ház „nehéz fiúknak” fenntar­tott szárnyában börtönözték be. Rabtársaival ellentétben ő nem kapott szomszédot. Hónapokig szinte hermeti­kusan zárták el a külvilágtól. Még a fegyőrök sem beszél­hettek vele. Kérdései, amiket a többiektől elkülönített, ma­gányos sétáin őreinek feltett, süket fülekbe ütköztek. Kez­detben dühöngött, később búskomor magányba süppedt így ment ez Giuliano meg­gyilkolásának első évforduló­jáig. Ekkor váratlanul meg­nyílt a szomszédos cella aj­taja. Ezt a cellát csupán vas­pálcák rácsa választotta el Pisciotta zárkájától. A cellá­ba ötven év körüli sovány, aszott almához hasonló rán­cokkal barázdált arcú embert penderítettek be az őrök. A jövevény a priccsre roskadt és arcát kezébe temetve mozdulatlanul ücsörgött órák hosszat. Pisciotta kez­detben közönyösen méregette a szótlanul gubbasztó foglyot. Elmúlt az első nap, el a má­sodik is, ám a jövevény sem­mi hajlandóságot nem muta­tott a beszélgetésre. A har­madik napon Pisciotta nem állhatta tovább: — Hogy hívnak? — kér­dezte. — Polacco, Giovanni Po- Iacco — szólalt meg közönyö­sen Pisciotta cellaszomszéd­ja. — 2n Gaspare vagyok. Gaspare Pisciotta... ha mond neked valamit ez a név. Hogy mondott-e? Pisciotta nem tudhatta, hogy viterbói perben elhangzott nyilatko­zatai milyen viharokat ka­vartak a római képviselő­házban. A kereszténydemok­rata párt szélsőségesen jobb­oldali vezérei egy börtönbe zárt banditától reszkettek. Az olasz baloldal egységes támadást intézett a kormány­párt ellen. Ez volt az oka, hogy az ítélet elhangzása után Ivó Coccia ügyvéd, ke­reszténydemokrata párti par­lamenti képviselő, a keresz­ténydemokrata képviselők frakcióülésén tragikus sza­vakkal bizonygatta: milyen nagy tekintélyveszteséget je­lentenek a pártnak Viterbo- ban elhangzott leleplezések. A belügyminiszter, Mario Scelba, idegesen szakította félbe a képviselőt: „ön talán tudna valamiféle megoldást ajánlani?” Coccia bólintott és határo­zott igennél válaszolt. — Járuljon hozzá az igaz­ságügy-miniszter úr a jogta­lanul elítélt Giovanni Polae- co ügyében a perújrafelvétel­hez. — Mi köze ennek a Pi*-. ciotta által a párt vezetőire szórt kompromittáló kijelen­tésekhez — kérdezte az igaz­ságügy-miniszter. — Sok — felelte Coccia én elmondotta, hogy 1944-ben bizonyos Ivó Polacco védel­mét vállalta el, akit azzal vá­doltak a viterbói törvényszék előtt, hogy az ellenállás ide­jén jogtalanul megölt egy olasz tisztet. Polaccoról tudni kell, hogy már 1922-ben Mus­solini fefceteinges bandái agyba-főbe verték, mert a római Piazza Colonna-n vé­delmére kelt egy idős em­bernek, akit fasiszta suhan- cok bántalmaztak. Ettől kezdve Mussolini bukásáig hol börtönben, hol száműze­tésben élt. Polacco 1943-ban partizáncsoportot szervezett, és rendkívüli hőstetteket vitt véghez Rómában. A Colos­seum közelében a fegyver- szünet kihirdetésének nap­ján egy egész szállodára való fasiszta vezetőt ejtett fog­lyul. Később 86 akcióban tá­madta a német SS-alakulato- kat > (Folytatjuk*

Next

/
Thumbnails
Contents