Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

I. oMat ttiwiar WA«r*»n»w«#| ftm *wwjir n. Tudomány • TECHNIKA ® Tudomány • TECHNIKA • Tudomány © TECHNIKA © Tudomány A holdkocsi irányítása A rák és az immunitás Több mint két hónapja an­nak, hogy a Holdon működni kezdett az első kozmikus geo­lógus — a Luna—16 szovjet automata állomás. Azután újabb esemény történt — az automata holdkőzetet hozott a Földre. Most pedig, mint tud­juk, a világ első holdkocsija közlekedik a bolygón. A holdkocsit földi irányító központból vezérlik. Ez a fel­adat nem könnyű, hiszen a holdkocsi nem autópályán, de még csak nem is földúton, hanem teljesen ismeretlen és járhatatlan terepen közleke­dik. Következésképpen az irányítórendszernek rendkí­vül pontosnak és rugalmasnak kell lennie. Figyelnie kell a terepet, idejében kell manőve­rezni, meg kell kerülni az út­közben felbukkanó akadályo­kat — a hatalmas krátereket, repedéseket, kőgátakat, és sziklákat A földön mozgó te­repjáró vezetője nemcsak a terepet látja jól, hanem azt is érzi egész idő alatt, hogy a gép hogyan küzdi le az aka­dályokat, pillanatokon belül reagálni tud a gép „viselkedé­sének” bármilyen változására. Hogyan történik mindez ak­kor, ha a jármű a vezetőtől 380 ezer kilométerre van? Okoz-e ez változást? Igen, méghozzá lényegeset. A fő nehézség az időkülönb­ségben van: a gép mozgási adatai, a Hold terepének sa­játosságai, a Földről érkező parancsok „késéssel” jönnek a rendeltetési helyre. Ezt á rá­dióhullámok késlekedése okozza, ami 380 ezer kilométe­res távolságon körülbelül 1,3 másodperces különbséget tesz ki. A terep képe tehát 1,3 má­sodperces késéssel érkezik a vezetőhöz, a holdkocsi moz­gását irányító parancs szintén 1,3 másodperccel később ér­kezik meg rendeltetési helyé­re, mint ahogy azt a vezető megadta. (Ehhez a késéshez még hozzá kell számítani a parancs betáplálását a földi készülékbe, ami szintén 1,3 másodpercet jelent.) Az irányítási ciklusban ezek a késések további idő- veszteséggel összegeződnek: idő kell a terep tanulmányo­zására, a vezető reagálására. Adat érkezik például a Föld­re arról, hogy a holdkocsi ép­pen egy kőakadályon mászik át, s ez akkor történik, ami­kor a kőakadály már mögötte van. Bonyolítja a holdkocsi irá­nyítását az is, hogy a terep­adatok a televíziós ábrázo­lás síkjában érkeznek a veze­tőhöz. Ennek az ábrázolásnak az alapján elemzi a vezető a terepet, amelyen a holdkocsi halad, állapítja meg az akadá­lyok méreteit és a távolságot, választja ki a mozgás bizton­ságos irányát. A Hold felületét a Nap rendkívül erősen világítja meg. A sugarakat ugyanis nem nyeli el az atmoszféra, mint a Föld esetében, ugyanis a Holdnak nincs atmoszférá­ja. Ez szintén ahhoz vezet, hogy a felület megvilágítása nem fény- és ámyékképben jelenik meg, ami szintén bo­nyolítja a helyzetet. Mindez megköveteli a ve­zetőtől, hogy jól értsen a hold­kocsi vezetéséhez. . Ezt pedig csak tréningezéssel és az első gyakorlatokkal lehet elérni. A Földön haladó terepjáró vezetéséhez egy ember is ele­gendő, de a holdkocsit egész személyzet irányítja. Ez a személyzet a holdkocsi mozgását irányító vezetőből, az alkatrészek működését fi­gyelő fedélzeti mérnök­ből, a navigációs kérdé­seket megoldó navigátor­ból és rádiókból áll. A sze­mélyzet minden tagja felelős a maga munkarészlegéért és csakis a Holdról érkező ada­tok elemzése után dönthet. A tevékenység koordinálása és a legfontosabb döntések meg­hozatala a parancsnok felada­ta. Milyen eszközökkel rendel­kezik ez a személyzet az előt­te álló bonyolult feladatok megoldásába»?- ív* «. * A szovjet tudósok és mér­nökök a legmodernebb tudo­mányos és műszaki berende­zést bocsátották rendelkezé­sükre. Az irányító központ a legmodernebb berendezések­kel van ellátva. Vannak itt korszerű hírközlő berendezé­sek, berendezések a televíziós és telemetrikus adatok vételé­re, különleges számítógépek, kényelmes munkahelyek a személyzet és hatalmas kép­ernyő a nézők számára. Az irányító személyzet bo­nyolult helyzetben arra tá­maszkodhat, hogy a döntést ott helyben a holdkocsi ma­kettjén és a holdterepet ele­mezheti vagy dolgozhatja ki. A még részletesebb terepelem­zéshez a holdkocsi tévérend­szere segítségével rendelkezé­sükre áll a holdfelület panorá­mája. Az irányító személyzet ala­posan megismerte a rá bízott j műszereket és azok működé­sét, a megfelelő képzés és ed­zés során megszerezték a szükséges tapasztalatokat. Borisz Poljakov APN A holdkocsi földi irányító központja. Francia gyártmányú lézer­tükör, amelyet a szovjet űr­kutatók juttattak a Hold fel­színére. Segítségével centimé­ternyi pontossággal megmér­hető a Hold—Föld távolság. Ritka műtét Rigában, Lettország fővá­rosának klinikáján egy 29 éves fiatal nő került a reani­mációs osztály figyelmének a középpontjába. A diagnózis súlyos, szinte reménytelen volt: vérmérgezés következ­tében a beteg mája és veséje felmondta a szolgálatot. A kísérleti sebészeti és fi­ziológiai laboratórium vezető professzora ritka műtétre szánta el magát: a beteg szervezetéhez ideiglenesen allati vesét kapcsoltak. A „donor” egy sertés volt, mi­vel a sertések szervezete kö­zel áll az emberéhez bioló­giai és funkcionális sajátos­ságait tekintve. A műtétet két sebészcso­port végezte. Az egyik óva­tosan eltávolította a sertés veséjét, különleges folyadék­ban alaposan átmosták, majd lehűtötték és mesterséges vérkeringésbe kapcsolták. A másik sebészcsoport hozzá­kapcsolta a vesét, és egy mesterséges vesét a beteg szervezetéhez. A fiatal nő vére több mint három órán keresztül a mesterséges vesén és az álla­ti vesén keresztül áramlóit, ezalatt megszabadult a mér­gező anyagoktól, és az ere­deti máj és vese ismét mű­ködni kezdett. A beteg mos: lábadozik, hamarosan haza­engedik. A műtét módszerét három évig állatokon dolgozták ki. Az egyik probléma az volt, hogy megtalálják az elkülö­nített szervek mesterséges vérkeringésének fenntartási módját. A rigai orvosok ma szükség esetén 24 órán ke­resztül is meg tudnak őriz­ni ilyen szerveket. A tudósok elképzelhetőnek tartják vese, máj, tüdő, sőt sertésszív idő­leges átültetését is. A professzor elmondotta, hogy az általa végzett műté­tet nem kell egyedülállónak tekinteni, bár igen ritka, de a Szovjetunióban már több­ször végrehajtottak hasonló operációt, többek között Moszkvában és a Leningrádi Katonaorvosi Akadémián. Január 8-án a televízió Integrál műsorában több tudós ismertette azokat a fontosabb eredményeket, amelyeket a szervezet vé­dőrendszerével foglalkozó tudományág, az immunoló­gia az elmúlt években el­ért. Ismertették a tudósok azokat az új megfigyelése­ket, elképzeléseket, amelyek esetleg egyszer az emberi­ség legszörnyűbb betegsé­gének, a ráknak a legyő­zői között fognak szere­pelni. Napjainkban kevés olyan biokémikust, genetikust, vi- rológust találhatunk, aki nem szeretné megtalálni egyik legnagyobb ellenségünknek, századunk rémének, a ráknak az ellenszerét. Még a szak­ember is a legnagyobb erő­feszítéssel tekintheti csak át a rák keletkezésére és ter­mészetére vonatkozó irodalom óceánját. Az elméletek és ta­lálgatások kísérleti ellenőr­zése pedig szinte lehetetlen. A rákos sejtek létrejötte Nem is olyan régen a be­tegség gyökerét a rákkeltő anyagokban vélték felfedez­ni. Ehhez csatlakozott később a vírusok szerepének hang- súlyozása. Ma pedig már többé-kevésbé általánosan elfogadott vélemény, hogy mindezek csak a betegség előfeltételei. Ha az egészséges sejtek beteg sejtekké való át­alakulásának mechanizmu­sáról beszélünk, a vélemé­nyek ismét megoszlanak. Öröklődés! rendellenességek — mondják egyesek — mert már ismert, hogy egyes kro­moszómasérülések meghatá­rozott jellegű rákos dagana­tot okoznak. — A sejtek nor­mális szaporodási funkciójá­nak megváltozása — mond­ják "ntásbk mert a mutá­ciók, vagyis a kromoszómák és gének normálistól eltérő változatai megbonthatják a rendet és abnormális, rákos sejteket hozhatnak létre. Még számtalan, a rákkér­dést genetikai szempontból megközelítő elmélet van, de egy közülük teljesen új ol­dalról vizsgálja a kérdést. Sok tudóst érdekli napjaink­ban, hogy miért marad el a szervezet immunreakciója a genetikailag számára idegen rákos daganattal szemben. Az a véleményük, hogy a szövetek immunitásának rendellenessége következté- ben növekedhet a rákos da­ganat. Ez a feltevés még nem igazolódott be minden szempontból, de sokat ígérő a rákkutatás szempontjából. Az állatkísérletek eredmé­nyeit — a rák genetikájával kapcsolatban — természete­sen nem lehet az emberre minden további nélkül kiter­jeszteni. és éppen ezért to­vább kell folytatni kutatáso­kat ebben az irányban. Miként fokozhatjuk az immunreakciót? Ez a kérdés nem nyelvbot­lás. Nem feledtük még el Barnard professzor csodálatos műtétjeit, amelyek végül is a beteg halálával végződtek, mert a szervezet nem fogadta be az idegen szivet. Ez egyetlen akadály a sebészek előtt, hogy hasonló műtéte­ket végezzenek. A szervezet — bármilyen szervezet — fejlődése egyetlen sejtből in­dul ki. amely meghatározott számú kromoszómát, az em­bernél 23 párat tartalmaz. Ennek fontos szerepe van a fajra jellemző öröklődés és sejtdifferenciálódás folyama­tában. Ezért, van az. hogy a szervezet genetikailag egy tí­pusú sejtek összessége. Bár­milyen más idegen sejt a szervezet számára mérgező anyagot, antigént tartalmaz. — legyen az mikroba, vagy átültetett bőrlebeny, esetleg szív — és immunreakciót Vált ki. Az antigének ellen pedig a szervezet antitesteket, ellenanyagokat termel. A daganatsejt genetikai szerkezete eltér a normális­tól és éppen ezért a szerve­zettel összeegyeztethetetlen­nek tűnik. Mégis él és virul, a daganatsejtek akadálytala­nul szaporodnak. Miként ke­rülhetik el ezek a rosszindu­latú sejtek a szervezet figye­lőrendszerét? Nem lehet ezt a tehetetlenséget éppen az im­munreakció jellegének meg­változtatásával magyarázni? A gondolat viszonylag nem újkeletű, hiszen már 1958- ban felötlött az angol Peter Horerben. Többen, közöttük a szovjet Zilber, megnyugta­tóan bebizonyították. hogy mind az állatok, mind az ember szervezetében rákbe­tegség esetén antitestek ’'e- letkeznek. Ez azt jelenti, hogy az immunitás megkezdi tevékenységét, de nem meg­felelő erővel, gyenge a da­ganat teljes elpusztításához. Az x — y—z hatás, az immunreakció erősítése A kísérletek során — meg­lepetésre — bebizonyosodott, hogy az immunreakció még fokozhatja a daganat növeke­désének a sebességét. Ezt a folyamatot kezdetben — a sokismeretlen es egyenlet mintájára — x—y—z hatás­nak nevezték. Ismeretes a nyirokszövetek, a nyirokcso­mók döntő szerepe az im­munreakcióban. Ezek a szer­vek telítettek fehér vérsej­tekkel. amelyek állandóan le­ien vannak a véráramban. Ha idegen test jut a szervezetbe, azonnal elhagyják a véredé­nyeket, gyulladásos folyama­tot hoznak létre, megbontják, szétrombolják a baktériumo­kat, vagy a szervezetben az idegen anyagokat. Kiderült az is, hogy a „harc” kimenetele az immun­reakciót képviselő sejtek és az idegen sejtek arányától függ. Amennyiben a rákos fo­lyamat során az ellenanya­gok, antitestek száma meg­haladja a ráksejtek számát, a daganat megsemmisül. Ellen­kező esetben viszont maguk az antitestek is elősegítik a daganat növekedését. Mi a magyarázata ennek az ellent­mondásnak? Horer feltételezte, hogy a rákos sejtek természetes ki­választódás folyamatán esnek át, vagyis csak azok marad­nak meg, amelyek már telje­sen ellenállóak az ellenanya­gokkal szemben, A kérdés azonban valószí­nűleg jóval bonyolultabb. A rákbeteg állatok nyirokszö­vet sejtjei és ellenanyagai az újabb vizsgálatok szerint ké­pesek megváltoztatni a da­ganatsejtek genetikai szerke­zetét. És éppen ezzel magya­rázható a ráksejtek életké­pessége, az, hogy elsiklanak az immunreakció hatása elől. A tudósok sok-sok labora­tóriumi kísérletet végeztek nyirokszövetrákos egerekkel. A kutatók rákos sejteket kü­lönítettek el és egerejs ellen­anyagával vegyi4*1 téli A rák­sejtek egy része az ellen­anyagokkal érintkezve el­pusztult. A rákseitek átalakulása Az életben maradt ráksej­tekkel egészséges egereket fertőztek meg. A daganat ki­fejlődése után az első eset­ben alkalmazott oltóanyaggal megismételték az eljárást. Az eredmény az volt, hogy a ráksejtek kivétel nélkül éle - ben maradtak, de ugyanakkor rendkívül érzékenyekké vál­tak az őket hordozó egér el­lenanyagával szemben. A sejttani vizsgálatok so­rán bebizonyosodott, hogy az ellenanyagokkal szemben el­lenálló ráksejtek kromoszó­maszerkezete lényegesen el­tér az eredeti sejtekétől. A da­ganat elveszíti azokat a sejt­jeit. amelyekkel szemben leg­nagyobb arányban támadtak az ellenanyagok és megma radnak azok, amelyek túlsúly­ban voltak. Egyenesen bizonyítást nyeri tehát, hogy az oltóanyag el­lenanyagaival szembeni el­lenállás a ráksejtek genetikái típusának megváltoztatásá­val függ össze, és ugyanak­kor érzékenyek a gazdaszer­vezet ellenanyagaiból készült oltóanyaggal szemben. Rákkeltő anyagok az immunitás ellen Ez elvileg azt jelenti, hogy az immunreakció bármilyen sérülése, korlátozása megte­remti a ráksejtek fejlődésé­nek körülményeit, illetve az immunológiai korlátok leküz­dését. A rosszindulatú daganatok fejlődésében az uretán sze­repe általánosan ismert, erős rákkeltő. így pl. a tüdőrák iránt érzékeny egerek uretá- nos kezelése 100%-os megbe­tegedést váltott ki. Amennyi­ben pedig ez így van, feltét­lenül közömbösíti a szervezet immunreakcióját. A kísérletek alátámasztot­ták, hogy a rákkeltő uretán- dózis egyidejűleg csökkentet­te a nyirokmirigyek súlyát éa a nyiroksejtek számát. Sőt, a gyógyító kezelés után sem tudták visszaállítani a nyi­rokszövetekben azt a koráb­bi helyzetet, amely az egész­séges egerekre jellemző. Az a megfigyelés, hogy as Immunreakció csökkenése rákveszélyhez vezet, más té­nyekkel is alátámasztható. Uretánnal kezelt egerekbe egészséges, vagy ugyancsak rákkeltő anyaggal kezelt ege­rek tüdejéből ültettek át kis darabkát. Az így kezelt ege­rekben a tüdőrák gyakorisá­ga jelentősen megnövekedett. Az immunreakrió megerő­sítésére — korábban már rákkeltő anyaggal kezelt — egerekbe nyiroksejteket ol­tottak és ezzel elérték, hogy 43%-kal kisebb volt a tüdő­rák keletkezése, mint a kont­roll csoportban. Art/ért fejlődik ki a daganat? A kísérletek adatai tehát azt bizonyítják, hogy a rossz­indulatú daganatok keletke­zésében rendkívül nagy szí}- repe van a rákkeltő anya­goknak, többek között az immunreakcióra gyakorolt hatásuk folytán is. Az im­munreakció csökkenése, és jt ráksejtek genetikai átalaku­lása az a két tényező, amely kétségtelenül vezető szeredet játszik a rák keletkezésében és fejlődésében. Lehetséges, hogy ezek a tényezők hatá­rozzák meg a daganat sor­sát és a betegség lefolyását. — Bármilyen többsejtű szervezet — ide számítva az embert is — mondotta egy alkalommal Ny. Túrbin szov­jet akadémikus, szinte be lehet vetve ráksejtekkel, amelyek genetikailag meg- változottak és képesek az el­lenőrizhetetlen szaporodás­ra. De ezekben a sejtekben csak potenciálisan van meg a rákbetegség. Leginkább a talajba elvetett maghoz ha­sonlítható a helyzet. Lehet, hogy kikelnek, lehet, hogy nem. A ráksejtek elburján­zását a szervezetben többféle ok is kiprovokálhatja, tű. a vegyianyagok, a sugárzás, il­letve bizonyos sérülések. Ez azt is jelenti. hogy adott esetben nem a normá­lis sejtek alakulnak át rossz­indulatú sejtekké. hanem ezek kedvező helyzetet te­remtenek a nyugalomban lé­vő ráksejteknek az elszapo­rodáshoz Ezeket a kedvező helyzeteket kell megszüntetni és akkor számíthatunk az iro- munreaiicióra. Nyilvánvaló, hogy hiú remény valamilyen univerzális szert keresni a rák ellen, mivel a daganat sejtjei genetikailag is külön­böznek egymástól. Ez tehát nem ugyanaz, mintha egyet­len fertőző vírustörzs ellen keresnénk védekezési lehető­séget. A megoldás valahol a komplex védekezésben, a mű­tétben. a sugárkezelésben, a gyógyszerekben és az immun­reakció tudatos felhasználá­sában van.

Next

/
Thumbnails
Contents