Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

ÍW*?. p&íyüfip SP. KW.IÜT MAGTARORS2A« Megkezdődik a nyíregyházi városközpont rekonstrukciója Tizenhét emeletes lakóház épül a Belső körúton Választanak a szervezett dolgozók, választ 3,5 millió ember, mert ily’ nagy szám­má kerekedik a különböző •zakszervezetek tagsága. Száz bérből és fizetésből élő dol­gozó közül 93 szakszervezeti tag. Választó, és választható. E kettős szerep fontos jellemzője * szakszervezeti mozgalom­nak, hiszen — a választások e része már lezajlott — csupán bizalmiként 200 ezer ember munkálkodik társai javára. Rajtuk kívül a műhelybizott- ságok, vállalati szakszervezeti bizottságok, tanácsok tagjai is fontos tisztükben nagy lét­számmal — mintegy 160 ezren ■— bizonyítják: a szakszerve­reti munka tömegpolitikai te­vékenység. A társak bizalmá­val elnyert tagság valamely szakszervezeti testületben mindenképpen megtisztelte­tés, ám: munka, felelősség is! Mint föntebb, az adatok alap­ján láthattuk: tömegek mun­kája, felelőssége. A most zajló választásokon, néhány, ritka kivételtől elte­kintve, a vitázókedv, a dolgok­ba való beleszólás akarása jel­lemzi a résztvevőket, s még balami: az igényesség. Az igé­nyesség azokkal szemben, akik tisztséget viseltek. Mit tettek, miben mulasztottak, meddig jutottak, jól képviselték-e a társakat, ezt firtatják a tag­gyűléseken, küldöttgyűléseken a szakszervezeti tagok, s míg korábban a legkevesebb szó a vállalati szakszervezeti ta­nács tevékenységéről, s tag­jairól esett, most egyszeriben reflektorfénybe kerültek, mert a gazdasági reform hozta vál­tozások nagymértékben meg­növelték e testület szerepét, jelentőségét, döntései, határo­zatai fontosságát. Az üzemi, vállalati soak- gzervezeti tanács tagjának lenni — ma már — nem for­r £ O S. teSaésseé fbrdutt BHerkesztőaégüinkhöe: az el­múlt hét végén Nagykállóból Beám János, a Virágzó Föld Tenmeiőssövetitezet étoüke. A vészjelzés szerint az ÁFOR- tói a gázolajat már napokkal előbb megrendelték, de nem érkezett meg. Mivél a jelen­leg is üzemelő 25 gépjármű f tehergépkocsik, vontatók) számára a 35 ezer literes be­fogadóképességű tárolótar­tályban már csak fél napra elegendő üzemanyag volt, te­lefonon megsürgették az ÁFOR-t. A válasz szinte meg­hökkentő: „Ha minden jól megy, egy hét múlva szállí­tunk, mert a 16 tartálykocsi­ból jelenleg is csak hat üzem­képes!? Megkérdeztük as ÁFOR nyíregyházi kirendeltségén, hogy mi ennek az oka? Bánfalvi András a követfce- aőket mondotta: „Valóban ez a helyzet, de nem tudunk mit tenni. Tartálykocsijaink ela­vultak, gyakran javításra szo­rulnak. Ma, szombaton is csak hét üzemképes a tizennyolc­ból. A Nyírteleki Gépjavító Állomás nem tud lépést tar­tani a bevitt gépek javítási igényeivel. Talán a jövő hé­ten kapunk néhány új kocsit és ez jelenthet javulást, de végleges megoldást nem. Kü­lönben nem kötelez szerződés bennünket arra. hogy ellássuk a termelőszövetkezetet üzem­anyaggal. Ha van kapacitá­sunk, akkor szállítunk, ha nincs, akkor nem...” A MEZŐGÉP nyírteleid üzemében Nagy Sándor igaz­gatótól tudtuk meg a követ­kezőket.: „Az ÁFOR nem kö­tött velünk olyan irányú szer­ződést, hogy kötelességünk lenne a meghibásodott gépe­ket azonnal, bizonyos határi­dő alatt megjavítani. Bűnei ellenére a gépkarbantartó fel­újító részleg a hibás ÁFOF ^Ttályköcs'k javítására dől gnrflt, Jelenleg az AFÓRtöbl mális tisztség. Legjobban azo­kon a helyeken tudják ezt, ahol — nem volt ritkaság — éjszakába nyúló ülésen, forró légkörű vitában mondtak igent és nemet a vállalat fej­lesztési tervének egy-egy sza­kaszára, az új munkaszervezés bevezetésének részleteire, a bérpolitika elveire; mindarra, ami a szakszervezeti tanács ülése elé kerül, s e kérdések száma nem kevés. Nem szóvi­rág tehát, hogy a vállalati szakszervezeti tanács az üze­mi demokrácia legfőbb fóru­mainak egyike, s mint ilyen, a tagság körében megkülönböz­tetett figyelmet élvez. Figyelem, érdeklődés — olykor még kétkedéssel keve­redő kíváncsiság — kíséri a vállalati szakszervezeti tanács munkáját, s ez szilárd „hátor­szág” azok számára, akik tár­saik képviseletében részt vesznek az üléseken, élve tag­sági jogaikkal felszólalnak, magyarázatot kérnek, vitat­koznak, javaslatokat tesznek. Tájékozottságot feltételez, nemcsak a műhely, de a gyár, sőt, a gyáron túli gazdasági helyzet ismeretét követeli meg e tisztség jó betöltése. Mint az egyik vállalatnál •— tréfá­san — megfogalmazták: egy ember nem ezermester, de sok ember együtt mindenben mester. A humor, mint általá­ban, most is rátapintott a lé­nyegre. Arra, hogy a szakszer­vezeti tanács testületi jellegé­nél fogva — tagjai között ku­tatómérnökkel, adminisztrá­torral, munkással, fiatalokkal és idősebbekkel, nőkikel és férfiakkal egyaránt találkoz­hatunk — képes betölteni sze­repét; dönteni, határozni mindabban, ami az üzem egé­szét, kollektíváját érinti, le­gyen az akár termelésfejlesz­tési koncepció, bérpolitika, vagy szociális ügy. kocsit bor. be hozzánk jára­tásra, mint amennyinek a ja­vítását — figyelembe véve je­lenlegi kapacitásiunkat — el tudnánk vállalati...” A lényeg tehát az, hogy ac ÁFOR nem gondoskodott ide­jében a tartálykocsipark nö­veléséről, az elhasználódottak újakkal való pótlásáról. Sőt arról sem, hogy megfelelő kapacitással rendelkező part­nert keressen gépeinek folya­matos javításaira. Egyeduralmi helyzetével visszaélve, nem kötött szer­ződést sem a gépek üzem­képes állapotát biztosító ja­vításra, sem a tsz-ek üzem­anyaggal való folyamatos el­látására. Az elmúlt ősszel már voltak ilyen problémák; több helyen álltak a gépeik, mert nem volt gázolaj. Köz­tük a nagy-kallói tsz-ben is kiesést okozott munkacsúcs­ban a folyamatos ellátás hiá­nya. A bumeráng teliét most Már zsibbadt a karom a tár­csázástól, s a hívott szám még mindig foglaltat jelzett. Ez a következetesség egyéb iránt nem volt jellemző az egcsz intézményre, egyelőre, úgy látszik, csak a telefonközpont­nál próbáltak ki — fényes si­kerrel. Egyszer végre, az ide­gesítő tá-tá-tá helyett csengetés ugrott be. De csak egy másodpercre, vagy még annyira sem; mellékre futot- ■m. Hallómra agresszív hall­gatás volt a válasz. Ereztem, hogy van valaki a vonal má­sik végén, s hallómból ö is tudta, hogy én meg az egyiken Tévedés lenne azt hinni, hogy a szakszervezeti taná­csok tevékenysége mindenütt osztatlan elismerésre talál. A gazdasági vezetők egy ré­sze húzódozik egy-egy napi­rend előterjesztésétől, úgy vé­li, hogy a tanács aligha adhat bármit is segítségként a mű­szaki, gazdasági feladatokhoz. E vélekedés nemcsak a testü­letet, s annak tagjait becsüli ie — s vele a dolgozóknak azt a fokozódó igényét, hogy már a dolgok eldöntésének része­sei legyenek, nemcsak a vég­rehajtásból jusson ki nekik —, hanem magát a gazdasági vezetőt is megfosztja fontos támaszától. A munkatársak segítőkész bírálatától, a közös vita után kialakuló egységes cselekvéstől. A széles körű ak­tivitástól. A tapasztalatok szerint a mostani választásokon a ko­rábbiaknál igényesebben, sok­oldalúbban mérlegelte a szak- szervezeti tagság, kit küldjön a szakszervezeti tanácsba kép­viselőjeként egy-egy műhely­ből, üzemrészből, osztályról. A követelmények alkotta mér­ce magasabb lett, s ezt a tag­ság érzi. Éreznie kell tehát a társak bizalmából megválasz­tott tanácstagoknak is, s mindazoknak, akik — akár a pártszervezet tisztségviselői­ként, akár gazdasági vezető­ként — ezerféle módon hoz­zájárulhatnak a vállalati szakszervezeti tanács tevé­kenysége gazdagításához, el­mélyítéséhez. Nem „szívesség­ből” tett munka ez, hanem: kötelesség. Olyan kötelesség, amelynek maradéktalan telje­sítését választók és választot­tak, azaz a teljes kollektíva eredményekben, anyagi és er­kölcsi gyarapodásban mérhe­ti, élvezheti. M. O. visszaüt. Talán mondhatnák Nyírteleken azt, amit az AFOR mond a tsz-mek; „nem köteleztük magunkat...” En­nek ellenére azt tanácsoljak; kérje az ÁFOR, hogy — ha arra szükség van. akár túló­ra árán is javítsák meg a gépeket. De nem teszik, in­kább hagyják, hogy álljanak a gépek. Nem tudjuk, mi a helyzet jelenleg Nagykállóbam és másutt. Kaptak-e üzemanya­got azóta, vagy állnak a gé­pek? Mindenesetre ez az ál­lapot tarthatatlan. Az ÁFOR- nak több gondot kell fordíta­ni saját gépeinek üzemképes állapotára. Vajon ki hivatott arra. hogy az üzemanyag-ellátás zökkenő­mentes legyen, nemcsak a nagyikénál tsz «etében, ha­nem mindenütt, ahol ilyen nagy tételben igénylik azt? Tóth Árpád vagyok. Hallottam távoli, italk írógépzajt is. S ekkor idegté­pő küzdelem kezdődött. Mind­ketten arra vártunk sunyin hallgatva, hogy a másik lete­gye. Persze én nem őrültem meg letenni, úgyis nehezen kaptam meg a számot — már minden szentet sorra vettem, mire sikerült — s amint az Ille­tő megunja, nyert ügyem van: visszakerülök a központhoz, a központkezelő egyszer csak rámlel a. vonalkáoszban, s tán majd kapcsol is; mindenes :tre hamarabb érek célt, mintha újra kezdem a tárcsázást. De ő sem evett bolondgom­A NYIRTERV irodaházát látogattuk meg, ahol a sok nagyszabású munka között egy érdekes terv körvonalai­val ismerkedtünk meg. Az év végén a városközpontot sze­gélyező Belső körút mentén egy 17 emeletes lakóház ta­nulmánytervét készítették él. Az épület jellegzetes piramis- szerű megjelenésével a város­kép meghatározó eleme lesz. Csak üdvözölni lehet a vá­rosi tanács illetékesemre.];; azt az elhatározását, hogy a pe­rifériákon épülő alközpontok mellett; hozzákezdenek a vá­rosközpont rekonstrukciójá­hoz. Faluuépességű ház Egy város egyéni karakterét a centrumok őrzik és napja­inkban is alakítják. Az alköz­pontok típusépítészetével szemben a központot jelleg­zetes egyedi épületekkel kell kiépíteni, amelyek közül idő­vel egyik-másak a város jel­képévé lehet. Ilyennek ígérkezik a NYÍR- TERV tájékoztatása szerint a most elkészült tanulmányterv alapján, a IV. ötéves terv so­rán épülő két egymás maüett hiperbola ív mentén fellép- asóaő 17 emeletes ház. A négyszintes házak közül zöld tetőteraszokkal emelkedik fel a tetőszintig, ahol presszó lé­traül kilátással a. város pa­norámájára. Az épületben 175 lakás nyerne elhelyezést, 720 lakóval. Ea a lakóessám egy kisebb község lélek számának is meg­felelne. A tehetséges fiatal építész, Kulcsár Attila írja a műleírásban: „a lakótelepi életforma sajátos velejárója, hogy még az egy lépcsőház­ijain lakók között is alig ala­kul ki személyes kapcsolat, az emberek befelé fordulva ide­genül élnek egymás mellett, ami sem lámadelmiilag, sem emberileg nem kívánatos. Ezért terviemben minden karosztály szervezett közössé­gi életére adok keretet, lehe­tőséget, hogy ez a koncentrál t embermassza összeforrott kö­zösségé váljon." Társalgó, télikert A fenti program realizálá­sára a tervező a teraszokhoz kapcsolódóan öregele társal­kodóját, folyóiratolvasót, klubtermet, játékszobát, bar- kácsműhélyt tervez. A íiata­báf. Tudja, hogy estig sem kap vonalat, ha most csüggedten feladja és leteszi a kagylót. Mindketten mélyen, lélegzet­visszafojtva hallgattunk, óva­kodtunk elárulni, hogy vonal­ban vagyunk, bár mindketten éreztük a másikat a túlsó vé­gen. A néma harc gyilkos mé­reteket öltött. „Tedd már le, te átkozott”, imádkoztunk ma­gunkban, „te csibész, hát med­dig van még türelmed, időd; hogy egyeseknek mennyi a rá­érő idejük...” Szóval azt hi­szed, te vágy a kitartóbb, azt hiszed felingerelsz, s mérgem­ben csapom le: tévedsz bará- tocskám, te fogsz rángatózni az idegességtől, nem győzöl le ,ia itt őszülök is meg, ha a fe­leségem úgy fogja idehozni az ebédet és a váltás fehérneműt, mint a raboknak a börtönbe;-. tok részére pedig tanulószoba, ifjúsági szoba lesz kialakítva. A lakóház földszintjén a legfontosabb szolgáltatások fiókjai es a fontosabb fo­gyasztási cikkek, élelmiszerek üzletei nyernek elhelyezésit. Valamennyi lakáshoz log­gia, télikert kapcsolódik. Ez­által az ablakon kitekintő la­kó nem a szédítő mélységet, a vigasztalan háztetőket látja, hanem az ide telepített nö­vényzet, a kertes házak . lu­gasainak illúzióját keltheti. A tervező további megállapí­tásai szerint az épület plasz­tikai részleteit a teraszok öt­letes virágtálak pihenőin gasos kialakítása, a nagy épülethal­maz léptekét emberközelbe hozza. így nem hatnak nyo­masztóan a járókelőkre és a A Nyíregyházi Konzerv­gyár 160 társadalmi és gaz­dasági vezetőjének részvéte­lével értékelték a gyár har­madik ötéves tervben végzett munkáját. Az alapos elemzés azért jelentős, mert ez volt az első olyan népgazdasági tervciklus, amelyben az új üzem kollektívája részt ve­hetett. A gyárnak. — amelynek építése és berendezése gya­korlatilag 1965-ben fejeződött be — a beruházási program szerint a harmadik ötéves tervben 16 250 vagon félkész és késztermék előállítása volt a feladata. A gyár az erede­ti célokat túlteljesítve igazol­ta a beruházás szükségességét és gazdaságosságát. Az öt év alatt közei. huszonnégyezer vagon félkész és késztermék hagyta el az új nyíregyházi gyárat. Értéke meghaladja az 1,856 millió forintot. A Nyíregyházán készült 20 250 vagon kész konzervböl több mint tizenhat és tél ezer va­gon talált vásárlóra külföl­dön, jelentős részben tőkés piacon. Az öt év alatt elért 139 millió forintos vállalati eredmény 9,3 százalékkal ha­ladta meg a tervezettet. A tervidőszak utolsó évé­ben az árvízzel, belvízzel és rossz időjárással sújtott 1970- es esztendőben kedvezőtle­nebbül alakult a termelés, mint korábban: az 1969-es eredményt csak megközelíte­ni tudták. A szervezettebb, gazdaságosabb feldolgozás sem ellensúlyozta a magas nyersanyagárakat, amely mintegy 12 millió forintos nem várt megterhelést je­lent. Az elmúlt évben azon­ban javítani tudták a terme lékenységet, s a dolgozók ke­retese a kedvezőtlen köriil­Nem unod még?! Nem unja! De, de — most mintha?.„ Győzelem! Végül is győztem, halk fuj- kálás jelezte, hogy a másik iiirelme fogytán van, hogy el- bizonytalankodott, most már nem biztos benne, hogy hal­lom, azt hiszi már, hogy csak egyszerűen süket a készüléke, .he-he-he, ez az! Egy piszt se, mert még rájön, hogy itt va­gyok. Diadal! 'Most. most, már csak másodpercek kellenek és megszabadulok tőled — egy­szeregyszer a tárcsát is meg­forgatja —, kacagnom kell! így akar megszabadulni tő­lem, de abból nem eszel, kü­lönben is én vagyok a hivó él, ha a földhöz vágod a készüléket se sikerül, s ha elvágod a zsinórt, akkor is nyertem, mert a központhoz kerülök, és ez a osL lakókra az épület robusztus arányai. Felnőttek a fiatalok A magas ház számtalan gé­pészeti építésztechnológiai problémát vet fel, amelyek megoldására azonban felnőtt már a fiatal tervező garnitú­ra és az MSZMP székházon vizsgázott kiviteJezőgárda. Reméljük, á színház előtt nemrégen felállított Thália szobor nem sokáig néz már a „kis” házakra, a hamarosan megvalósuló nyíregyházi ma­gas lakóház a város környe­zetkultúra;-inak szerves ele­mévé válik. Farkai Pál menyek között is a tervezett mértékben, öt százalékkal emelkedett. A vállalat bérgazdáikodá-- sában az ötéves időszakban a tervezettnél egy százalék­kal magasabb átlagbért fize­tett, évente átlagosan százalékos bérfejlesztést va­lósítottak . meg. Az egres években elért jó eredmények alapján ~a tervezett hatmilVó forint összegű prémiummal szemben“ több, híint hétmil­lió forintot fizettek ki. Az új tervekben több fej­lesztés megvalósítására ké­szülnek. A IV. ötéves terv­ben várhatóan 50 százalékkal kell emelni a gyár termelé­sét, Ezért többek között te­lén tős rekonstrukciót végez­nek a porcsalmai telepen. Tovább kívánják javítani u termékek minőségét és a cso­magolás technikáját. Uj ter­mékek kikísérletezését is ter­vezik. mivel az európai és a hazai konkurrencia újabb, na­gyobb követelményeket állít a vállalat kollektívája elé. Tovább kell lépni a munka­erő-gazdálkodásban is. A ió munkások megtartása érde­kében többek között 400 fős női szálló építéséről döntöt­tek. A terv értékelésében részt vevő dolgozók hangsúlyozták a termelékenység emelésének fontosságát, ebben ugyanis öt év átlagában elmaradt a vállalat. (A tervezett termelé­kenységet 93,3 százalékban teljesítették.) Az új, a koráb­binál sokkal többet kívánó terv teljesítésének előfeltétele a vezetés és munkaszervezés javítása, a továbbképzés, a munka verseny és a szocialis­ta brigádmozgalom fejleszté­se Végre elunja, leteszi, hal­lom a kagyló zaját a villán; kész, győztem, erősebb, kitar­tóbb voltam nálad, te puhány, le dekadens kispolgár. Néhány pillanat csend, majd a központos nő hangja: Kire várunk? — Remek. Be­mondom a nevet, a »6 kap­csol, felveszik, ő as, a bóra­tóm, őt keresem. — Szervusz! Szervusz! De nehezen kaptalak meg — mondom. Közbevág: én is ép­pen hívni akartalak, de vala­mi ráérő fráter befutott a vo­nalamra, ott kuksolt az ipse te túlsó végen, nem szólt, de é* tudtam, hogy ott van, végül is okosabb enged, hagytam, le­tettem, nem érek én rá ilye­nekre. —- Nahát, micsoda ronda emberek vannak! —■ mondom neki Miért nem szállít idejében gázolajat az ÁFOR ? Csak a tartálykocsik hibásak Lovagi torna Szakszervezeti választások f 4M Húszezer vagon konzerv Nyíregyházáról Korszerűsítik a porcsalmai telepet — 400 személyes nőt szálló — Az új gyár öt éré

Next

/
Thumbnails
Contents