Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

i «Mrf nrnrr MACJVMVWieT*« 1971. fantilr W. Szülök fóruma : Az okos óvatosságra nevelésről Vitathatatlan tény, hogy az élet ütemének gyorsulása, a technika minden területen történő térhódítása egyre több olyan veszélyforrást teremt, amá főleg a kisebb gyermekek biztonságát fenyegeti. Ez a tény ugyanakkor egy törvénysze­rű szükségességet is szül: figyelmezteti a szülőt, hogy neve­lés közben fordítson gondot arra: gyermeke ismerje meg. mit szabad és mit nem, hogyan, óvhatja meg magát a prob­lémáiktól. Azt hiszem, nem kell különösen bizonygatni, hogy mond­juk egy konnektor milyen veszélyt rejt magában. A kisgyer­mek — főleg az új házakban igen alacsonyra szerelt kon­nektorba minden áron áron bele akarja dugni mind a két ujját A következményeket talán ne is firtassuk, kiinek-kiinek a fantáziájára bízom a tragédia elképzelését. Vagy vegyük az utcát, a zajló forgalommal, a száguldó autókkal, buszokkal. Vagy említhetem az újfájta veszélyforrások között a háztar­tásban mind nagyobb tért hódító vegyszerek hosszú sorát. Lakások ezreiben és millióiban áll az asztalon elérhető ma­gasságban a tévé, a rádió, az anya ott dolgozik a porszívó­val, működik a hűtőszekrény, a mosógép a pergő forgólapá- takkal. Mind megannyi baleseti forrás, gyermeket fenyegető technikai vívmány. Nagyon helytelen lenne most azzal foly­tatni: zárjunk, csukjunk mindent, korlátozzuk a gyermek mozgásszabadságát, csökkentsük minimálisra a gépet, a vegy­szert Ez képtelenség, de különben sem megoldás. Sokkal jobb lehetőség az, ha megteremtjük egyrészt a maximális biztonságot, másrészt a gyermeket hozzászoktatjuk a gépek­hez, a forgalomhoz, és ezzel egyidőben olyan módszeres rá­hatásokkal élünk, hogy a kicsinyekben is kialakuljon ezek tisztelete, az óvatosság. Időben és módszeresen Kinevelhetjük a kicsiket is arra, hogy a hírközlőeszközöket ne piszkálják. Természetesen nem oktalan félelmet és idegenkedést kell kelteni bennük. Ne úgy féljenek ezektől, hogy közben meg is utálják. Ne a rossz ál­mokat eőidéző ijesztgetés legyen a figyelemfelhívás módja. A kisgyermek — sokak hiedelmével ellentétben — sok mindent felfog, olyat is, amire a felnőtt nem is gondol. Megérti, hogy bizonyos tárgyak piszkálása veszélyes. Ha odavisszük, meg­mutatjuk, elmagyarázzuk a gyerek számára érthető lényeget, úgy természetesen csökkentettük a kíváncsiságát, és ha már a kíváncsiság csökken, akkor az érdeklődése is lanyhul, vagy­is kevesebb a valószínűsége annak, hogy saját maga akar „tapasztalatokat” szerezni. A fenti gondok és problémák zöme úgy érzem arra a korosztályra vonatkozik, amelyik már jár, beszél, és amely­nek nevelése elsősorban az otthonban, a szülői környezet­ben történik. Hozzá kell tenni azonban itt rögvest, hogy ez az otthoni nevelés és ráhatás ki is egészül, mégpedig azokkal a közlésekkel, amelyeket a gyermek a bölcsődében, majd ké­sőbb az óvodában kap. Jó tehát, ha a szülő keresi azokat a módokat, amelyek összhangban állnak a közösségi nevelés során kapott ráhatásokkal. Ez egyrészt a gyermek előtt növeli az intézmény tekintélyét, egyben bizonyltja számára a szülő okosságát, és így jelentősen növeli a nevelés eredményessé­gének hatásfokát Külön érdemes szólni a gyermek házon kívüli, ponto­sabban utcai életéről. A forgalom növekedése kétségtelenül riasztó és aggasztó lehet. Főleg a kis emberke részére, akiinek méreteihez viszonyítva egy-egy jármű elefántnagyságúnak tűnik, félelmetes alakot sejtet, mozgása pedig a gyermek di­menzió szemléletéhez viszonyítva őrült száguldás, még lassú haladás esetén is. Mi tehát a teendő? Ijeszteni a gyereket? Rémíteni és bátortalanná tenni? Semmi esetre sem. A gyer­mek, aki ma még kicsi, egy mind gyorsabb világba nő bele. Még nagyobb forgalom részese lesz, akár mint gyalogos, akár minit a jármű vezetője. A szülő feladata ebben a kérdésben: a helyes módszerek és szabályok időbeni megismertetése, az okos óvatosság és udvariasság kialakítása. Nyomatékkai szeretném hangsúlyozni: a közlekedés meg­tanításával nem lehet addig várni, amíg a gyermek óvodás vagy iskolás lesz. Szinte mondhatnám úgy: a gyermeknek már az anyatejjel magába kell szívnia a KRESZ-t. A lakás ajtaján történő ki- és bemenetel során kezdhetjük ráneveXni a kötelező elsőbbségadás törvényeire. Az udvariasságra. A járdán a séták alkalmával a helyesen közlekedő szülő önkén­telenül is kifejlesztheti a gyermekben a jobbra hajts! tör­vényét. és ami ezzel jár, a figyelést. Az utcán átkelések előtt ránevelhetjük a gyereket, hogy ő legyen az, aki széjjelnéz, aki figyelmezteti a szülőt, tehát aktívan közreműködik az átkelésben. Ez a felelősséget ébreszti fel már a 2—3 évesben is. A helyes közlekedésre nevelés alapfeltétele ugyanakkor az, hogy a szülő ismerje azt, amire a gyereket nevelni akar­ja, személyes példája mindig összhangban legyen azzal, amit a kicsinek mond. A cseleked te tés, a példaadás együttese lesz az a legjobb eszköz, ami a kisgyermekben kialakítja azokat a szokásokat, amelyeket követni fog szinte öntudatlanul, egész élete során. A gyermek igenis tanulja meg tisztelni a forgalmat, a sebességet, a járművet, de ne féljen tőle. A félős ember — ezt statisztika bizonyítja — a legrosszabb közleke­dő, mert bizonytalan, elhatározásai változóak, meggondolja magát, veszélylehetőséget teremt, megzavarja a közlekedés nagyon is szigorú, feszes rendjét és ritmusát. Úgy vélem, hogy a néhány példa bizonyítja, hogy van veszélyforrás, de van megoldás is a nevelés során. Gyorsan hozzá is kívánom tenni, a technikai fejlődés szinte naponta, de nagyon is rohamosan szüli az új bajlehetőségeket Hiba lenne, ha ezek miatt a gyermekben valamiféle gép- és tech- nikaeí lenességet fejlesztenénk ki. Sőt, az óvatosságra nevelés során meg kell szerettetnünk azokat az eszközöket, anyago­kat, amelyek segítenek a mindenapi életben, kényelmesebbé változatosabbá teszi napjainkat, segítik helyváltoztatásunkat. Gyermekeink ezeket egyszer alkotni, kezelni, használni fog­ják. A jelen nevelés tehát a későbbi okos használatot is elő­készíti, okos tartózkodásra szoktat, de egyben azt is magmu­tatja: mindezt az ember hozta létre, az emberért, és a gép, a forgalom felett az ember az uralkodó. Es itt összegzésül szeretnék még egyszer arra utalni, ami talán a legfontosabb Minden szónál lényegesebb: a szülő pél­dája. Mert a gyermek részére a szülő példakép, akinek tette követésre, vagy ha úgy tetszik utánzásra méltó. Ha a gyer­mek úgy látja vasalni az anyját, hogy a kőre rácsot tesz. az így szokja meg. Ha azt tapasztalja, hogy az elektromos berendezéseket az apja sem piszkálja vizes kézzel, akkor így tanulja meg Ha felismeri, hogy a szülők azért indulnak vele pár perccel hamarabb, hogy ne kelljen ész nélkül futni 'ár- mű után, keresztül-kasul rohangálni az úttesten, az maga is így alakul, ördöngős dolgok ezek? Nem. Csak figyelmet kí­vánó ésszerűségek, amelyekre mindenki képes, akiben ott é’ a felelősségérzet gyermeke élete, biztonsága és jövője iránt. Bürget Lajos GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! lublleumi úttörőpályázat (2.) Vízszintes: 1. 1955-ben, hazánk felszaba­dulása 10. évfordulóján nagy úttöi óesemény void Budapes­ten: az első... (Utolsó négy­zetben két betű.) 11. Rárótta. 12. Férfinév. 13. Római 400. 14. Verssorvégi összecsangés. 16. Gabonát földbe szóró. 17. Maró folyadék. 19. Hüvelyes növény. 21. Hibáz (—’). 22. Névelővel, erősen vizes föld. 24. Grund. 26. E napon. 27. Ügyelő, felvilágosí ó fülke hi­vatali épületekben. 28. Szá­guld 29. Ügyirat. 30. ULOL. 31. Kiejtett mássalhangzó. 32. Import. 35. Szibériai folyam­óriás. 37. Majdnem korán!! 38. Sétány. 39. Ott, oroszul. 41. Forró vízpára. 43. Visz- sza: azon a helyen. 44. Ki­rályi szék: 46. Ilonka. 48. A ZÓ. 49. Szívességért köszö­nettel adózó. 51. Névelővel, fiatal háziállat. 53. Árasztod (első négyzetben két betű). 54. Háziszerszám. Függőleges: 1. Farkasok. 2. Tetejére. 3. Bőg. 4. Zűrök. 5. Átmérő rö­vidítése 6. Gaál Andor. 7. Néma síp! 8. UÉV. 9. Vissza: vásárolt. 10. Hulla. 13. 1956­ban, a jubileum évében kap­ták a nyírmeggyest úttörők az új ...-t (utolsó négyzet­ben két be.ű). 15. Éneklő. 18. Őrhely. 19. Befektet. 20. Lemaradást pótol. 23. RTA. 25. Fejfedő. 31 Ágyúféle. 32. Csomó. 33. Vár. 34. Hajóorr. 36. Nem ellenség. 40. Hajó­kikötő. 42. Fundamenetum 45. Vízinövény. 46. Fohász. 47. Igekötő. 50. Saját kezé­vel. 51. Alumínium vagy jele. 52 AC. Megfejtendő: vízsszinten 1, függőleges 13. Előző megfejtés: — MI­ÉNK A JÖVŐ, ELŐRE ÚT­TÖRŐK — NYÍREGYHÁZA — SZABOLCS — ZEMP­LÉN. A jubileumi úttörőpályá- za első fordulójának nyerte­sei: Fodor Katalin Kálmán- háza. Modor Erika Vencsellő. Sira László Penyige, Nyír­egyházi Tanárképző Főisko­la 1. sz. gyakorló általános iskolája. Technika őrs (7 b), Tóth István Tisztaberek és V áss Mariann Nyíregy­háza. Kérjük a megfejtőket, hogy írják meg azt is, há­nyadik osztályba járnak. A ZSEBKÉS SZIBÉRIAI TÖRTÉNET Misa óvatosan lépkedett az iskola felé. Előző nap és egész éjszaka hullott a hó. Most is sötét volt, már két hónapja nem sütött a nap. Zord a természet a magas északon. A kisfiú kivette rén­szarvasbőr kabátja zsebéből a lámpáját, és véletlenül ki­rántotta vele a bicskáját is. A kés — Misa büszkesége — lepottyant és eltűnt a hóban. Pedig édesapja, a híres ha­lász egyenesen Moszkvából hozta neki ajándékba: hét különböző pengéje volt és gyöngyház nyele. Barátai és osztálytársai mind irigyelték érte. Mi mindent ígértek neki cserébe! Iván még egy iránytűt is felajánlott. Misa felkattintotta a lám­páját, és keresgélni kezdett a hóban. A nedvesség beha­tolt a kabátja ujjába, a keze megdermedt, de ő nem tö­rődött vele, tovább kutatott. Végre megtalá’ta drága kin­csét, boldogan fölemelte, gondosan meg'örülgette. meg­tisztogatta, és visszatette a zsebébe. Amikor az iskolába érke­zett, látta, hogy társai egy­más hegyén-hátán szoronga­nak a folyosón, és valamit a magasba dobálnak. Köze lebb lépett: hát Iván egy oirókot tartott a kezében, majd kinyitotta a markát, s a madár felrepült a magas­ba. De a lábára spárga vol‘ kötve és Iván hirtelen visz- -zarántotta. Amikor megirr szított a zsinegen, a sze rencsétlen kis jószág röpté­ben az ablaknak ü’ődött. Misának eszébe jutott, hogy mi történt vele a nyá ron. Eltalált egy verebet i csúzlijával, és a madár se besülten zuhant alá. Sok;' vergődött a kisfiú kezében megpróbált vékony lábacs káira állni. De hasztalan. Vé gül egészen elerőtlenedett, és mozdulatlan lett. Misa nagyon sajnálta a kis, verebet, fájt érte a szíve. Egy fa tövében eltemette, a csúz liját pedig szemétre dobta. Most, amikor látta, hogyan kínozzák a fiúk a madarat, önkéntelenül eszébe jutott a veréb. — Add nekem a piróko*! — kiáltott fel váratlanul. — Mi jut az eszedbe? — kacagtak a gyerekek, és Iván újra rángatni kezdte a ma­dár lábához kötött zsinórt — Neked adom cserébe a zsebkésemet! — nyújtotta fél­tett kincsét Iván felé Misa. Iván szeme fölragyogott: — Igazából mondod? Misa az ablakpárkányra tette a kését melléje az uzsonnapénzét, amit reggel kapott az édesanyjától. Iván gyorsan zsebre tette a kést meg a pénzt aztán Misa kezébe nyomta a spár­gát, amelyhez a pirókot kö­tötte. A kisfiú óvatosan ma­gához húzta a kismadarat, vigyázva leo'dotta lábáról a zsineget, és kinyitotta az ab­lakot . A pirók előbb cso­dálkozva csapkodott a szár­nyaival. azután nekibátoro dott, villámgyo’-san kirepült és sebesen az erdő fe'é száll*. Misa megkönnyebbülten né­zett utána, mindaddig, amíg "sak látta. Szirmai Marianne fordítása iMese a 7eke1e Tábláról A Szelíd Fekete Tábla az I./B- ben lakott. Az osztály 30 má­sik lakójával, lányokkal, fi­úkkal igen jó barátságban volt. a tanító néninek is min­dig kedvében járt. A hetes reggelenként szé­pen megmosdatta szivaccsal, aztán pedig puha ronggyal szárítgatta, a többiek is vi­gyáztak rá, óvatosan tolták fel, húzták le, senki sem rán­gatta, kapaszkodott belé. A Szelíd Fekete Tábla nem is volt hálátlan, csikorgás nélkül tűrte a gyerekek ki­csit suta próbálkozásait, el­nézte a sánta betűket, a dülöngélő számokat. Jószí”- vel tartotta a hátát, örült, ha egy-egy sorminta már hibát­lanul díszelgett rajta. így ment ez egy fél évig, a gyerekek már majdnem minden betűt ismertek, és a legtöbb számmal is jó isme­rősként üdvözölték egymást, amikor elérkezett a bizo­nyítványosztás napja. A gyerekek legtöbbje örült a szép kerek hasú ötösöknek négyeseknek, csak Lefi — a legborzasabb fiú — ült neki­keseredve az első padban. Hiába szóltak hozzá, vigasz­talták. csak bámult dühösen maga elé, és azon gondolko­zott, kin álljon bosszút a bi­zonyítványrontó írás egye­sért. Törte-törte a fejét és egyszer csak azt vette észre, hogy teljesen egyedül van az osztályban, mindenki haza­ment, feladták a reményte­len harcot, hogy megvigasz­talják. — Te vagy az oka, min­dennek, te vagy az oka! — fakadt ki ekkor Lefi — és a Szelíd Fekete Táblához sza­ladt. Húzta, rángatta, verte a szép sima fekete, de érzé­ketlen falapot. lnács-Kakucs, Kehida, kehes lett a kis gidai Neszele legelőjén eszel-e? Ne szeleskedj, nesze te! Menjünk inkább vándorútra, gyógyírt keresni a bajra... Messze vagyunk Várad (ittál, pedig ott már vár a doktor. Sárvár. Váradok, addig el is fáradok! Maglócán megpihenünk, 'lártélyon kvártélyra lelünk, '.cs, Csécs, Vámospércs; tincsen, Pécsen ég a mécs... Hejőbába! Hol a tejet fejő bába?! Elment Perbálba, perdül a bálban. Ilocskán Ilonka csacskán tejet loccsant ócska rocskán. Eszterágon Eszter, Ági hív hintázni. Velemér, jössz-e velem. Elemér?_ Bú ér Buzsákon: kilukadl a búzás zsákom! Alsótoláon toldják, ióton megfoltozzák, Varsádon a szád bevarrják. Vác, Cece, Becefa, virágzik az ecetfa! Sir okon sírok: merre van Szomor? Szomorúan kordul a gyomor. Kányavárán vár rám. Várdán dárdás áll a vártán. Makkoshotykán hetyke potyka. Nagytilajon tilalomfa. Szóregen öreg bőregér, szőrbundámban az egen mendegél.. Ácsa, Bocsa, Töröcske, csíp a neved, Pölöske! Hajmáskéren hagymát kértem Bicskén bicskám elvesztettem Letkésen később lett késem, Zámolyon ültem sánta zsámoh< Almáron az almárium üres már az a bajom. Nagybajom... — Miért nem szóltál előbb, mint a tanító néni, ha vala­mit csúnyán írtam? — Ami­kor aztán a sírástól kifárad­va le ült a padjába és karjá­ra hajtva a fejét elaludt, már nem láthatta, hogy a Szelíd Fekete Tábla rejtélye­sen mosolyog. Másnap reggel Lefit hív­ták ki el ősnek a Táblához. Ám alighogy leírta az e' ő betűt, a Szelíd Fekete Tábla egyszer csak megindult, es meg sem állt a mennyezetig. Ott megállt egy pillanatra, aztán bumm, lezuttyant visz- sza a helyére. — Mi az, mit csináltatok a Táblával? — kérdezte a ta­nító néni, de senki nem tu­dott semmit Lefi kivételével, aki bizony nem merte beval­lani a tegnap történteket, {le­dig sejtette, hogy az ő bosz- szújának eredménye a Ra­koncátlan Fekete Tábla. Aznap még sokan feleltek és* a tábla ugyanolyan bé­ketűrő és kedves volt, mint azelőtt, csak amikor Lefi ke­rült útból sorra, és vatamit csúnyán írt, akkor ugrott na­gyokat bakkecskéhez hason­latosan. Teltek, múltak a hetek, hó napok, és csodák csodája, a Rakoncátlan Fekete Tábla egyre szelídebb lett, és év végére ugyanolyan mozdu­latlanul tűrte, hogy Lefi óva­tosan gyöngybetűket raj­zoljon rá. mint a többi gye­reknél És eljött az évi végi bizo­nyítványosztás ideje is. Lefi ragyogott az írás-ötös láttán, és amikor végre újra egyedül maradt az immár megint Szelíd Fekete Táblával, csak ennyit mondott: — Köszönöm — és megsi­mogatta. Rák Judit i i ti m i ■ . Ungon — berken Torkoson a tarhonya nem terem ám bokorba’ Tákoson Ákos tésztája mákos Gyúrón gyúrták, Gyürén gyűrték gombócba, Vasalja vasalóvá ja kivasalja. Csór, Mór, Kisbácsa, Kis bácsinak kalácsa, elcsórta a kacsa Tiszaugról Biharugra nem egy bolha ugra-bugral Űjszandán új szandálom elszakadt, de nem bánom! Csikvándon vándorolva csiklandozza talpam szalma Sarudon saru lógott a rúdon, Osztopán megkerqet egy rossz topán Szattán vaUaszakállú vén ül a padkán, odacsíp, ahol kerek: illa-berek, Csipkerek! Noszlop oszlopát ellopták, megkötötték Alsóbogát, Algyőn nem győzik, és hopsza! Fels&dobszán dobják szánra Kisunyom: kisurranok, és a fejem lesunyom. m Halmajugra: majonézes hal ugrik a tálunkra. Bánkon bánkódtam, Viden vidámodtam. Selypen a pősze pék arra kért: fussak Szulokra szurokért Bakon átbuktattunk. Hegyfalu *ólára másztunk. Ipi-apacs. Ipacsfa, nem megyünk Nyakvágóra! Kánkkonyúlt Palkonya palakék alkonya... Tokod, Bököd, Berhida meggyógyult a kis gidai S hogy elértünk Kecskemétre, bukfencezve fut a rétre, Öcsöd Bátya, Szálainak mind utána szaladnak! Tarján lm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents