Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
i «Mrf nrnrr MACJVMVWieT*« 1971. fantilr W. Szülök fóruma : Az okos óvatosságra nevelésről Vitathatatlan tény, hogy az élet ütemének gyorsulása, a technika minden területen történő térhódítása egyre több olyan veszélyforrást teremt, amá főleg a kisebb gyermekek biztonságát fenyegeti. Ez a tény ugyanakkor egy törvényszerű szükségességet is szül: figyelmezteti a szülőt, hogy nevelés közben fordítson gondot arra: gyermeke ismerje meg. mit szabad és mit nem, hogyan, óvhatja meg magát a problémáiktól. Azt hiszem, nem kell különösen bizonygatni, hogy mondjuk egy konnektor milyen veszélyt rejt magában. A kisgyermek — főleg az új házakban igen alacsonyra szerelt konnektorba minden áron áron bele akarja dugni mind a két ujját A következményeket talán ne is firtassuk, kiinek-kiinek a fantáziájára bízom a tragédia elképzelését. Vagy vegyük az utcát, a zajló forgalommal, a száguldó autókkal, buszokkal. Vagy említhetem az újfájta veszélyforrások között a háztartásban mind nagyobb tért hódító vegyszerek hosszú sorát. Lakások ezreiben és millióiban áll az asztalon elérhető magasságban a tévé, a rádió, az anya ott dolgozik a porszívóval, működik a hűtőszekrény, a mosógép a pergő forgólapá- takkal. Mind megannyi baleseti forrás, gyermeket fenyegető technikai vívmány. Nagyon helytelen lenne most azzal folytatni: zárjunk, csukjunk mindent, korlátozzuk a gyermek mozgásszabadságát, csökkentsük minimálisra a gépet, a vegyszert Ez képtelenség, de különben sem megoldás. Sokkal jobb lehetőség az, ha megteremtjük egyrészt a maximális biztonságot, másrészt a gyermeket hozzászoktatjuk a gépekhez, a forgalomhoz, és ezzel egyidőben olyan módszeres ráhatásokkal élünk, hogy a kicsinyekben is kialakuljon ezek tisztelete, az óvatosság. Időben és módszeresen Kinevelhetjük a kicsiket is arra, hogy a hírközlőeszközöket ne piszkálják. Természetesen nem oktalan félelmet és idegenkedést kell kelteni bennük. Ne úgy féljenek ezektől, hogy közben meg is utálják. Ne a rossz álmokat eőidéző ijesztgetés legyen a figyelemfelhívás módja. A kisgyermek — sokak hiedelmével ellentétben — sok mindent felfog, olyat is, amire a felnőtt nem is gondol. Megérti, hogy bizonyos tárgyak piszkálása veszélyes. Ha odavisszük, megmutatjuk, elmagyarázzuk a gyerek számára érthető lényeget, úgy természetesen csökkentettük a kíváncsiságát, és ha már a kíváncsiság csökken, akkor az érdeklődése is lanyhul, vagyis kevesebb a valószínűsége annak, hogy saját maga akar „tapasztalatokat” szerezni. A fenti gondok és problémák zöme úgy érzem arra a korosztályra vonatkozik, amelyik már jár, beszél, és amelynek nevelése elsősorban az otthonban, a szülői környezetben történik. Hozzá kell tenni azonban itt rögvest, hogy ez az otthoni nevelés és ráhatás ki is egészül, mégpedig azokkal a közlésekkel, amelyeket a gyermek a bölcsődében, majd később az óvodában kap. Jó tehát, ha a szülő keresi azokat a módokat, amelyek összhangban állnak a közösségi nevelés során kapott ráhatásokkal. Ez egyrészt a gyermek előtt növeli az intézmény tekintélyét, egyben bizonyltja számára a szülő okosságát, és így jelentősen növeli a nevelés eredményességének hatásfokát Külön érdemes szólni a gyermek házon kívüli, pontosabban utcai életéről. A forgalom növekedése kétségtelenül riasztó és aggasztó lehet. Főleg a kis emberke részére, akiinek méreteihez viszonyítva egy-egy jármű elefántnagyságúnak tűnik, félelmetes alakot sejtet, mozgása pedig a gyermek dimenzió szemléletéhez viszonyítva őrült száguldás, még lassú haladás esetén is. Mi tehát a teendő? Ijeszteni a gyereket? Rémíteni és bátortalanná tenni? Semmi esetre sem. A gyermek, aki ma még kicsi, egy mind gyorsabb világba nő bele. Még nagyobb forgalom részese lesz, akár mint gyalogos, akár minit a jármű vezetője. A szülő feladata ebben a kérdésben: a helyes módszerek és szabályok időbeni megismertetése, az okos óvatosság és udvariasság kialakítása. Nyomatékkai szeretném hangsúlyozni: a közlekedés megtanításával nem lehet addig várni, amíg a gyermek óvodás vagy iskolás lesz. Szinte mondhatnám úgy: a gyermeknek már az anyatejjel magába kell szívnia a KRESZ-t. A lakás ajtaján történő ki- és bemenetel során kezdhetjük ráneveXni a kötelező elsőbbségadás törvényeire. Az udvariasságra. A járdán a séták alkalmával a helyesen közlekedő szülő önkéntelenül is kifejlesztheti a gyermekben a jobbra hajts! törvényét. és ami ezzel jár, a figyelést. Az utcán átkelések előtt ránevelhetjük a gyereket, hogy ő legyen az, aki széjjelnéz, aki figyelmezteti a szülőt, tehát aktívan közreműködik az átkelésben. Ez a felelősséget ébreszti fel már a 2—3 évesben is. A helyes közlekedésre nevelés alapfeltétele ugyanakkor az, hogy a szülő ismerje azt, amire a gyereket nevelni akarja, személyes példája mindig összhangban legyen azzal, amit a kicsinek mond. A cseleked te tés, a példaadás együttese lesz az a legjobb eszköz, ami a kisgyermekben kialakítja azokat a szokásokat, amelyeket követni fog szinte öntudatlanul, egész élete során. A gyermek igenis tanulja meg tisztelni a forgalmat, a sebességet, a járművet, de ne féljen tőle. A félős ember — ezt statisztika bizonyítja — a legrosszabb közlekedő, mert bizonytalan, elhatározásai változóak, meggondolja magát, veszélylehetőséget teremt, megzavarja a közlekedés nagyon is szigorú, feszes rendjét és ritmusát. Úgy vélem, hogy a néhány példa bizonyítja, hogy van veszélyforrás, de van megoldás is a nevelés során. Gyorsan hozzá is kívánom tenni, a technikai fejlődés szinte naponta, de nagyon is rohamosan szüli az új bajlehetőségeket Hiba lenne, ha ezek miatt a gyermekben valamiféle gép- és tech- nikaeí lenességet fejlesztenénk ki. Sőt, az óvatosságra nevelés során meg kell szerettetnünk azokat az eszközöket, anyagokat, amelyek segítenek a mindenapi életben, kényelmesebbé változatosabbá teszi napjainkat, segítik helyváltoztatásunkat. Gyermekeink ezeket egyszer alkotni, kezelni, használni fogják. A jelen nevelés tehát a későbbi okos használatot is előkészíti, okos tartózkodásra szoktat, de egyben azt is magmutatja: mindezt az ember hozta létre, az emberért, és a gép, a forgalom felett az ember az uralkodó. Es itt összegzésül szeretnék még egyszer arra utalni, ami talán a legfontosabb Minden szónál lényegesebb: a szülő példája. Mert a gyermek részére a szülő példakép, akinek tette követésre, vagy ha úgy tetszik utánzásra méltó. Ha a gyermek úgy látja vasalni az anyját, hogy a kőre rácsot tesz. az így szokja meg. Ha azt tapasztalja, hogy az elektromos berendezéseket az apja sem piszkálja vizes kézzel, akkor így tanulja meg Ha felismeri, hogy a szülők azért indulnak vele pár perccel hamarabb, hogy ne kelljen ész nélkül futni 'ár- mű után, keresztül-kasul rohangálni az úttesten, az maga is így alakul, ördöngős dolgok ezek? Nem. Csak figyelmet kívánó ésszerűségek, amelyekre mindenki képes, akiben ott é’ a felelősségérzet gyermeke élete, biztonsága és jövője iránt. Bürget Lajos GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! lublleumi úttörőpályázat (2.) Vízszintes: 1. 1955-ben, hazánk felszabadulása 10. évfordulóján nagy úttöi óesemény void Budapesten: az első... (Utolsó négyzetben két betű.) 11. Rárótta. 12. Férfinév. 13. Római 400. 14. Verssorvégi összecsangés. 16. Gabonát földbe szóró. 17. Maró folyadék. 19. Hüvelyes növény. 21. Hibáz (—’). 22. Névelővel, erősen vizes föld. 24. Grund. 26. E napon. 27. Ügyelő, felvilágosí ó fülke hivatali épületekben. 28. Száguld 29. Ügyirat. 30. ULOL. 31. Kiejtett mássalhangzó. 32. Import. 35. Szibériai folyamóriás. 37. Majdnem korán!! 38. Sétány. 39. Ott, oroszul. 41. Forró vízpára. 43. Visz- sza: azon a helyen. 44. Királyi szék: 46. Ilonka. 48. A ZÓ. 49. Szívességért köszönettel adózó. 51. Névelővel, fiatal háziállat. 53. Árasztod (első négyzetben két betű). 54. Háziszerszám. Függőleges: 1. Farkasok. 2. Tetejére. 3. Bőg. 4. Zűrök. 5. Átmérő rövidítése 6. Gaál Andor. 7. Néma síp! 8. UÉV. 9. Vissza: vásárolt. 10. Hulla. 13. 1956ban, a jubileum évében kapták a nyírmeggyest úttörők az új ...-t (utolsó négyzetben két be.ű). 15. Éneklő. 18. Őrhely. 19. Befektet. 20. Lemaradást pótol. 23. RTA. 25. Fejfedő. 31 Ágyúféle. 32. Csomó. 33. Vár. 34. Hajóorr. 36. Nem ellenség. 40. Hajókikötő. 42. Fundamenetum 45. Vízinövény. 46. Fohász. 47. Igekötő. 50. Saját kezével. 51. Alumínium vagy jele. 52 AC. Megfejtendő: vízsszinten 1, függőleges 13. Előző megfejtés: — MIÉNK A JÖVŐ, ELŐRE ÚTTÖRŐK — NYÍREGYHÁZA — SZABOLCS — ZEMPLÉN. A jubileumi úttörőpályá- za első fordulójának nyertesei: Fodor Katalin Kálmán- háza. Modor Erika Vencsellő. Sira László Penyige, Nyíregyházi Tanárképző Főiskola 1. sz. gyakorló általános iskolája. Technika őrs (7 b), Tóth István Tisztaberek és V áss Mariann Nyíregyháza. Kérjük a megfejtőket, hogy írják meg azt is, hányadik osztályba járnak. A ZSEBKÉS SZIBÉRIAI TÖRTÉNET Misa óvatosan lépkedett az iskola felé. Előző nap és egész éjszaka hullott a hó. Most is sötét volt, már két hónapja nem sütött a nap. Zord a természet a magas északon. A kisfiú kivette rénszarvasbőr kabátja zsebéből a lámpáját, és véletlenül kirántotta vele a bicskáját is. A kés — Misa büszkesége — lepottyant és eltűnt a hóban. Pedig édesapja, a híres halász egyenesen Moszkvából hozta neki ajándékba: hét különböző pengéje volt és gyöngyház nyele. Barátai és osztálytársai mind irigyelték érte. Mi mindent ígértek neki cserébe! Iván még egy iránytűt is felajánlott. Misa felkattintotta a lámpáját, és keresgélni kezdett a hóban. A nedvesség behatolt a kabátja ujjába, a keze megdermedt, de ő nem törődött vele, tovább kutatott. Végre megtalá’ta drága kincsét, boldogan fölemelte, gondosan meg'örülgette. megtisztogatta, és visszatette a zsebébe. Amikor az iskolába érkezett, látta, hogy társai egymás hegyén-hátán szoronganak a folyosón, és valamit a magasba dobálnak. Köze lebb lépett: hát Iván egy oirókot tartott a kezében, majd kinyitotta a markát, s a madár felrepült a magasba. De a lábára spárga vol‘ kötve és Iván hirtelen visz- -zarántotta. Amikor megirr szított a zsinegen, a sze rencsétlen kis jószág röptében az ablaknak ü’ődött. Misának eszébe jutott, hogy mi történt vele a nyá ron. Eltalált egy verebet i csúzlijával, és a madár se besülten zuhant alá. Sok;' vergődött a kisfiú kezében megpróbált vékony lábacs káira állni. De hasztalan. Vé gül egészen elerőtlenedett, és mozdulatlan lett. Misa nagyon sajnálta a kis, verebet, fájt érte a szíve. Egy fa tövében eltemette, a csúz liját pedig szemétre dobta. Most, amikor látta, hogyan kínozzák a fiúk a madarat, önkéntelenül eszébe jutott a veréb. — Add nekem a piróko*! — kiáltott fel váratlanul. — Mi jut az eszedbe? — kacagtak a gyerekek, és Iván újra rángatni kezdte a madár lábához kötött zsinórt — Neked adom cserébe a zsebkésemet! — nyújtotta féltett kincsét Iván felé Misa. Iván szeme fölragyogott: — Igazából mondod? Misa az ablakpárkányra tette a kését melléje az uzsonnapénzét, amit reggel kapott az édesanyjától. Iván gyorsan zsebre tette a kést meg a pénzt aztán Misa kezébe nyomta a spárgát, amelyhez a pirókot kötötte. A kisfiú óvatosan magához húzta a kismadarat, vigyázva leo'dotta lábáról a zsineget, és kinyitotta az ablakot . A pirók előbb csodálkozva csapkodott a szárnyaival. azután nekibátoro dott, villámgyo’-san kirepült és sebesen az erdő fe'é száll*. Misa megkönnyebbülten nézett utána, mindaddig, amíg "sak látta. Szirmai Marianne fordítása iMese a 7eke1e Tábláról A Szelíd Fekete Tábla az I./B- ben lakott. Az osztály 30 másik lakójával, lányokkal, fiúkkal igen jó barátságban volt. a tanító néninek is mindig kedvében járt. A hetes reggelenként szépen megmosdatta szivaccsal, aztán pedig puha ronggyal szárítgatta, a többiek is vigyáztak rá, óvatosan tolták fel, húzták le, senki sem rángatta, kapaszkodott belé. A Szelíd Fekete Tábla nem is volt hálátlan, csikorgás nélkül tűrte a gyerekek kicsit suta próbálkozásait, elnézte a sánta betűket, a dülöngélő számokat. Jószí”- vel tartotta a hátát, örült, ha egy-egy sorminta már hibátlanul díszelgett rajta. így ment ez egy fél évig, a gyerekek már majdnem minden betűt ismertek, és a legtöbb számmal is jó ismerősként üdvözölték egymást, amikor elérkezett a bizonyítványosztás napja. A gyerekek legtöbbje örült a szép kerek hasú ötösöknek négyeseknek, csak Lefi — a legborzasabb fiú — ült nekikeseredve az első padban. Hiába szóltak hozzá, vigasztalták. csak bámult dühösen maga elé, és azon gondolkozott, kin álljon bosszút a bizonyítványrontó írás egyesért. Törte-törte a fejét és egyszer csak azt vette észre, hogy teljesen egyedül van az osztályban, mindenki hazament, feladták a reménytelen harcot, hogy megvigasztalják. — Te vagy az oka, mindennek, te vagy az oka! — fakadt ki ekkor Lefi — és a Szelíd Fekete Táblához szaladt. Húzta, rángatta, verte a szép sima fekete, de érzéketlen falapot. lnács-Kakucs, Kehida, kehes lett a kis gidai Neszele legelőjén eszel-e? Ne szeleskedj, nesze te! Menjünk inkább vándorútra, gyógyírt keresni a bajra... Messze vagyunk Várad (ittál, pedig ott már vár a doktor. Sárvár. Váradok, addig el is fáradok! Maglócán megpihenünk, 'lártélyon kvártélyra lelünk, '.cs, Csécs, Vámospércs; tincsen, Pécsen ég a mécs... Hejőbába! Hol a tejet fejő bába?! Elment Perbálba, perdül a bálban. Ilocskán Ilonka csacskán tejet loccsant ócska rocskán. Eszterágon Eszter, Ági hív hintázni. Velemér, jössz-e velem. Elemér?_ Bú ér Buzsákon: kilukadl a búzás zsákom! Alsótoláon toldják, ióton megfoltozzák, Varsádon a szád bevarrják. Vác, Cece, Becefa, virágzik az ecetfa! Sir okon sírok: merre van Szomor? Szomorúan kordul a gyomor. Kányavárán vár rám. Várdán dárdás áll a vártán. Makkoshotykán hetyke potyka. Nagytilajon tilalomfa. Szóregen öreg bőregér, szőrbundámban az egen mendegél.. Ácsa, Bocsa, Töröcske, csíp a neved, Pölöske! Hajmáskéren hagymát kértem Bicskén bicskám elvesztettem Letkésen később lett késem, Zámolyon ültem sánta zsámoh< Almáron az almárium üres már az a bajom. Nagybajom... — Miért nem szóltál előbb, mint a tanító néni, ha valamit csúnyán írtam? — Amikor aztán a sírástól kifáradva le ült a padjába és karjára hajtva a fejét elaludt, már nem láthatta, hogy a Szelíd Fekete Tábla rejtélyesen mosolyog. Másnap reggel Lefit hívták ki el ősnek a Táblához. Ám alighogy leírta az e' ő betűt, a Szelíd Fekete Tábla egyszer csak megindult, es meg sem állt a mennyezetig. Ott megállt egy pillanatra, aztán bumm, lezuttyant visz- sza a helyére. — Mi az, mit csináltatok a Táblával? — kérdezte a tanító néni, de senki nem tudott semmit Lefi kivételével, aki bizony nem merte bevallani a tegnap történteket, {ledig sejtette, hogy az ő bosz- szújának eredménye a Rakoncátlan Fekete Tábla. Aznap még sokan feleltek és* a tábla ugyanolyan béketűrő és kedves volt, mint azelőtt, csak amikor Lefi került útból sorra, és vatamit csúnyán írt, akkor ugrott nagyokat bakkecskéhez hasonlatosan. Teltek, múltak a hetek, hó napok, és csodák csodája, a Rakoncátlan Fekete Tábla egyre szelídebb lett, és év végére ugyanolyan mozdulatlanul tűrte, hogy Lefi óvatosan gyöngybetűket rajzoljon rá. mint a többi gyereknél És eljött az évi végi bizonyítványosztás ideje is. Lefi ragyogott az írás-ötös láttán, és amikor végre újra egyedül maradt az immár megint Szelíd Fekete Táblával, csak ennyit mondott: — Köszönöm — és megsimogatta. Rák Judit i i ti m i ■ . Ungon — berken Torkoson a tarhonya nem terem ám bokorba’ Tákoson Ákos tésztája mákos Gyúrón gyúrták, Gyürén gyűrték gombócba, Vasalja vasalóvá ja kivasalja. Csór, Mór, Kisbácsa, Kis bácsinak kalácsa, elcsórta a kacsa Tiszaugról Biharugra nem egy bolha ugra-bugral Űjszandán új szandálom elszakadt, de nem bánom! Csikvándon vándorolva csiklandozza talpam szalma Sarudon saru lógott a rúdon, Osztopán megkerqet egy rossz topán Szattán vaUaszakállú vén ül a padkán, odacsíp, ahol kerek: illa-berek, Csipkerek! Noszlop oszlopát ellopták, megkötötték Alsóbogát, Algyőn nem győzik, és hopsza! Fels&dobszán dobják szánra Kisunyom: kisurranok, és a fejem lesunyom. m Halmajugra: majonézes hal ugrik a tálunkra. Bánkon bánkódtam, Viden vidámodtam. Selypen a pősze pék arra kért: fussak Szulokra szurokért Bakon átbuktattunk. Hegyfalu *ólára másztunk. Ipi-apacs. Ipacsfa, nem megyünk Nyakvágóra! Kánkkonyúlt Palkonya palakék alkonya... Tokod, Bököd, Berhida meggyógyult a kis gidai S hogy elértünk Kecskemétre, bukfencezve fut a rétre, Öcsöd Bátya, Szálainak mind utána szaladnak! Tarján lm