Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

XXVII. 6VFOL1AM 387. SZÁM ÄRA: 80 FILLÉR 197«. DECEMBER 8, KEDD LAPUNK TARTALMÁBÓL» Négyen a konzervgyárból (3. oldali Tájékoztató a karácsonyi és újévi munkaidő-beosztásról és a fizetési napokról (8. oldal) Sport jelentéseink (7. oldal) Aláírták a lengyel—NSZK államszerződést ság és a Német Szövetségi Az MSZMP Szabolcs-Szalmár megyei Végrehajtó Bizottságának köszöntése a sajté dolgozóihoz ötvenkét éve, 1918. december 7-én jelent meg először a szabad kommunista magyar sajtó, a Vörös Újság első pél­dánya, amely mindig híven és következetesen ismertette a párt elveit, programját, mozgósította a munkásosztályt, a dolgozó tömegeket a nép felemelkedéseert vívott küzde­lemben. A magyar sajtó napján elvtársi tisztelettel és meg­becsüléssel köszöntjük a Kelet-Magyarország Szerkesztősé­gének, a Magyar Távirati Iroda Nyíregyházi Szerkesztősé­gének, a Magyar Rádió és Televízió Nyíregyházi Stúdiójá­nak valamennyi dolgozóját Pártunk, a magyar munkásosztály, a magyar nép, megyénk dolgozói mindig hűséges harcostársakra talált a sajtó munkatársaiban megyénk felemelkedéséért -vívott iiar- cában. A Kdét-Magyarország Szerkesztőségének, a Magyar Távirati Iroda Nyíregyházi Szerkesztőségének, a Magyar Rádió és Televízió Nyíregyházi Stúdiójának dolgozói oda­adással, becsülettel, eredményesen támogatják pártunk po­litikáját, a munkásosztály törekvéseit, hogy megyénkben is eredményesen munkálkodjunk a szocializmus teljes felépí­téséért, a párt és a tömegek élő kapcsolatának állandó erő­sítéséért. A párt megyei végrehajtó bizottsága ezután is szá­nni a sajtó munkatársaira, hogy az MSZMP X. kongresszu­sa határozatainak szellemében segítsék a szocializmus teljes felépítését. Kívánjuk, hogy felelőssé gtel jós munkájuk: a nép és a párt szolgálata járjon további eredményekkel. Megtisztelő hivatásukhoz sok silcert és jo egészségét kívánunk. Nyíregyháza, 1970. december 7. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZABOLCS-SZATMAtt MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ★ Varsói melódia 1970. december 7-én, hét­főn délben tizenkét ófakor történelmi aktus zajlott le Varsóban, a lengyel minisz­tertanács palotájának díszter­mében. Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök és Willy Brandt nyugatnémet kancellár aláírták a lengyel— nyugatnémet szerződést, amely írásban is véglegesnek ismeri el Lengyelország je­lenlegi határait, s amely megteremti a két ország po­litikai kapcsolatai rendezésé­nek alapját. Varsói melódia — írtuk hírmagyarázatunk címéül, s természetesen most nem ar­ra a nagysikerű szovjet szín­darabra gondolunk, amely ugyanezzel a címmel immár évek óta szórakoztatja a színházlátogató közönséget. Az az új varsói melódia jár az eszünkben, amelyet a né­pek közötti béke és megegye­zés hangnemében komponál­tak. Amelynek dallama nem­csak a két érintett ország la­kosságának szól, hanem kel­lemesen cseng a világon min­denkinek a fülében, aki szí­vén viseli az európai béke és biztonság ügyét. Nem felejthetjük, hogy a hitleri Németország, a har­madik birodalom robbantotta ki a második világháborút és éppen Lengyelország leroha- ruísával kezdte. Nem feled­hetjük, hogy talán éppen a lengyel nép ellen követték el a legtöbb háborús bűnt, ne­ki okozták a legtöbb szenve­dést a hitleri németek. Végre akadt olyan kormány a ma­gát hosszú ideig e szörnye­teg harmadik birodalom jog­folytonos utódjának tekintő nyugatnémet államban, amely ezt csakugyan nem hajlandó elfelejteni. Sőt, elis­meri és vállalja ennek kö­vetkezményeit is. Az első né­met munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köztár­saság már régen vállalta a hitleri háború következmé­nyeit, s elismerte az Odera— Neisse-határt. Most a másik Németország, a Német Szö­vetségi Köztársaság is erre az útra lépett Rálépett —. de végig is keil járnia. Az aláírás ugyanis még nem jelenti az út végét. A szerződést ratifi­kálni is kell. És a bonni par­lamenten belül — és azon kívül is — még sok reakciós, revansista erő munkál a lengyel—nyugatnémet szer­ződés ratifikálása ellen. A Brandt—Scheel kormány ed­digi, csaknem tizennégy hóna­pos kormányzása óta jelen­tős lépéseket tett már (szov­jet—nyugatnémet és lengyel —-nyugatnémet szerződés) a tartós európai békéhez és biztonsághoz vezető úton. Ezt a nemzetközi haladó közvé­lemény elismerte és rokon- szenvvel nyugtázta. A továb­bi elisme-és sem fog váratni magára. Ha Bonn jelenlegi kormányzói következetesen végigjárják az utat, nem köt­nek kompromisszumot az el­lenek legdühödtebb támadá­saival szemben sem, és elérik e fontos, az érintett népek kölcsönös érdekeit és r ;ész Európa nyugodt békés jövő­jét egyaránt szolgáló szerző­dések ratifikálását A lengyel minisztertanács palotájának dísztermében hétfőn délben aláírták Len­gyelország és a Német' Szö­vetségi Köztársaság éz év november 18-án Varsóban parafáit és november 20-án nyilvánosságra hozott állam­közi szerződését, amelyben az NSZK kormánya elismeri az Odera—N«isse-határ vég­leges jellegét, s amely meg­teremti a két ország politikai kapcsolatai rendezésének alapját. Az egyezményt a lengyel kormány nevében Józef Cyrankiewicz miniszterel­nök és Stefan Jedrychowski külügyminiszter, az NSZK nevében Willy Brandt kancellár és Walter Scheel külügyminiszter írta alá. A történelmi, ünnepélyes aktuson lengyel részről jelen volt Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Bo- leslaw Jaszczuk, Zenori Klisako, Ignacy Loga-So- winski, Ryszard Strzelecki, a LEMP PB póttagja. Az aláírást követően Willy Brandt kezet szorított Józef Cyrankiewicz-csel és Wladys­law Gomulkával, Zénón Klisakóval, Stefan Jedry- chowskival. Ezt megelőzően hétfőn dél­előtt Brandt kancellár és Walter Scheel elhelyezte az Willy Brandt nyugatnémet kancellár a lengyel—nyugat­német szerződés aláírása al­kalmából hétfőn este rádió- és tv-beszéddel fordult az NSZK lakosságához. Az ösz- szes nyugatnémet rádió- és tv-adó által közvetített be­szédben leszögezte: ,A Varsóban aláírt szer­ződés hivatott arra, hogy pon­tot tegyen a gonosz múlt szenvedései és áldozatai után, hogy hidat építsen a két ál­lam és a két nép közé. — A szerződést tiszta lelki­ismerettel írtuk alá, mert meggyőződésünk, hogy a fe­szültséget. meg kell szüntetni, az erőszak alkalmazását ki­záró szerződéseket be kell tartani, a kapcsolatokat meg kell javítani, hogy az euró­pai helyzet békés rendezése érdekében meg kell találni az együttműködés megfelelő formáit. — Ennek kapcsán az adott helyzetből kell kiindulni. Vo­natkozik ez Lengyelország nyugati határára is. Senki sem kényszerített minket er­re a belátásra — folytatta a kancellár. — Nagykorúak lettünk. Be kell bizonyíta­nunk érettségünket, azt, hogy van bátorságunk felismerni a realitást. — A Lengyelországgal kö- Lött szerződésre is érvényes íz, amit augusztusban Moszk­vában mondottam: e szerző­léssel semmit sem adunk fel, •mit már rég nem látszott NSZK kormányának koszorú­ját a lengyel ismeretlen ka­tona sírján, A koszorúzási ünnepség katonai pompával zajlott le. Díszszázad sorako­zott fel, a zenekar a két or­szág állami himnuszát into- náita. Brandt beírta nevét az emlékmű könyvébe. Sok ezer varsói volt jelen a gettó hőseinek emlékművé­nél rendezett koszorúzáson. Willy Brandt elhelyezte az emlékművön az NSZK kancellárjának koszorúját, majd térdre ereszkedve adó­zott a hitlerista megszállók ellen 1943 áprilisában kitört gettófelkelés hőseinek és ál­dozatainak. Az ünnepi aktu­son jelen volt Scheel külügy­miniszter is. A koszorúzási ünnepsége­ket követően Brandt, külügy­minisztere kíséretében láto­gatást tett Józef Cyran- kiewicznél. A közel egyórás eszmecserén Stefan Jedryc­howski is részt vett. Kora délután Cyrankiewicz miniszterelnök ebédet adott az hl IZK kancellárja tiszte­letére. Ezen ott voltak Wla­dyslaw Gomulkával az élü­kön a lengyel párt- és állami vezetők, s a nyugatnémet küldöttség tagjai. Az ebéden Józef Cyran­kiewicz pohárköszöntőt món- dott, amelyre Willy Brandt válaszolt. volna el egy bűnös rendszer, a nemzeti szocializmus. — Nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy 1939 után történelmének legszörnyűbb szenvedését okozták a lengyel népnek. Ennek az igazságta­lanságnak megvannak a kö­vetkezményei.” A bonni kancellár ezt kö­vetően a német, nép szenve­déseiről is beszélt, majd így folytatta: „Olyan nevek, mint Ausch­witz, még sokáig kísérteni és emlékeztetni fogják mindkét népet arra, hogy a földön is lehetséges pokol — mi átéltük e poklot. De épp e tapasztalat kényszerít minket arra, hogy határozottan hozzálássunk a jövő feladatainak végrehajtá­sához. A menekülés a valóság elől veszélyes illúziókat szül... Át kell törnünk az igazságta­lanság láncolatát. s amikor ezt tesszük, nem a lemondás, hanem a józanság politikáját folytatjuk.” Brandt ismételten utalt ar­ra, hogy a lengyel—nyugatné­met nem hatályta­lanítja egyik fél '• vállalt szerződéses kötelezett­ségeit sem. maid hangsúlyoz­ta: európai szolidaritás nél­kül nem lehetséges béke. — Mindaz, ami közelebb visz minket e célhoz, jó szolgálat népünknek, s min­denekelőtt ió szoteálat azok nak, akik utánunk következ­nek” — hangsúlyozta rádió és tv-beszjédében Brand kancellár. Köztársaság kapcsolatai szempontjából alapvető jelen­tőségű egyezményt írtunk ma alá. Megállapodásunkat min­denütt olyan aktusnak tekin­tik. mint amely számottevően hozzájárul az európai enyhü­léshez, földrészünk békéje és biztonsága n íegszá lárd í tásá , hoz. Szerződésünk lezárja az európai történelem egy sza­kaszát, elismeri és véglegesen szentesíti a rég meglévő európai realitásokat, köztük elsősorban a potsdami egyez­ményben megállapított Odera —Neisse-határt. — Nemzedékünk erkölcsi kötelessége, hogy a második világháborúból maradt ügye­ket ne hagyja lezáratlanul a fiatal nemzedékre. A ma alá­írt szerződés hosszú és nehéz tárgyalások gyümölcse. A tár­gyalások során a két fél köl­csönös jóakaratával számos, a múltból visszamaradt nehéz problémát kellett megoldani. — Szerződésünk, vélemé­nyem szerint megteremti ál­lamközi együttműködésünk rendezésének kiindulópont­ját, a normalizálás folyamatá­nak fel kell ölelnie az élet minden területét, különösen serkentve a gazdasági, tudo­mányos-műszaki és kulturá­lis együttműködést. Egyetér­tünk abban is, hogy a szer­ződés életbe lépése után köz­vetlenül diplomáciai kapcso­lat létesüljön a Lengyel Nép- köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság köpött. — Azt kívánjuk, hogy szer­ződésünk életbe lépése csak­úgy, mint a normalizálás szé­lesebb folyamatát megkezdő moszkvai szerződés ratifiká­lása, bonyodalmak, fennaka­dások nélkül történjen meg, s hisszük, hogy az ön kormá­nyának, kancellár úr, ugyan­ez az óhaja. Szeretnénk azt remélni, hogy ez a magasztos ügy az NSZK minden értel­mes politikai erejének jóaka­ratával is találkozik. — VéLeményünk szerint a béke és az európai biztonság szentpontjából alapvető jelen­tőségű és felmérhetetlen ér­tékű lenne a két német, állam viszonyának rendezése, első­sorban pedig egyenjogúságuk függetlenségük és szuvereni­tásuk minden ország részé­ről történő tiszteletben tartá-' sa. — A szerződés aláírásával részt vállaltunk az európai biztonság és együttműködés feltételeinek megteremtésé­ben. Meggyőződésünk, hogy még további lehetőségünk van az együttműködésre ebben a nagy ügyben, többi között az európai értekezlet előkészíté­sében és lebonyolításában. Teiles mértékben érté­keljük azt a tényt; hogy a Német Szövetségi Köztársaság nevében olyan ember írta alá a szerződést, aki első pillanat­tól kezdve tudta, milyen sze­rencsétlenséget ielent a né met néo. az európai néoek. a cilásbéke szempontiából a fasizmus hatalomra iutása. A szerződés betűi és szelleme meffadja országaink békés együttműködése fejlesztésé­nek tehetőségét. A lengyel miniszterelnök szavaira Willy Brandt vála­szolt. (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Tar Imre, Ekler György és Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkárai és Varga Gyula, a városi párt- bizottság első titkára decem­ber 7-én látogatást tettek a magyar sajtó napja alkal­mából a Kelet-Magyiarország Szerkesztőségében, ahol b&rá­A magyar sajtó napja al­kalmából hétfőn — a MUOSZ-iskola hallgatói — koszorúzási ünnepséget ren­deztek a Magyar Sajtó Szék­házának Rózsa Ferenc-termé- ben. A fiatal újságírók ne­vében Mátyás István, a Népszava munkatársa emlé­kezett meg a Vörös Újság megjelenésének történelmi jelentőségéről. Ezt követően az iskola hallgatóinak képvi­selői koszorút helyeztek a Vörös Újság márvány em­léktáblájához. ★ A kormány Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Ujság­Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottsá? titkára hétfő délután fogad­ta a Bolgár Néphadsereg küldöttségét, amely Velko Iva­nov Palin vezérezredes, po­litikai főcsoportfőnök vezeté­sével tartózkodik hazánkban. A szívélyes baráti légkörben lezajlott találkozón ielen volt Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, Kovács Pál ve­zérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, a Magyar ti beszélgetést folytattak a szerkesztőség vezető munka­társai vaJ. Ezt követően ellátogattak» Magyar Rádió és Televízió Stúdiójába ahol a aajtónap alkalmából üdvözölték a rá­dió munkatársait. írók Országos Szövetsége a sajtó napja alkalmából bará­ti találkozót rendezett. A szívélyes hangulatú foga­dáson megjelent Övári Mik-- lás. az MSZMP KB titkára, Katona István, a KB agitó* ciós és propagandaosztály ve­zetője. Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke, Pozs- gai Imre. a KB sajtóalosztá­lyának vezetője, Barcs Sán­dor, a MUOSZ elnöke, to­vábbá a lapok, sa.i tószervek vezetői. Ott voltak a ha­zánkban akkreditált külföldi újságírók is. Néphadsereg politikai főcso portfőnöke. Tárcsái Tibor ve­zérőrnagy az MSZMP nép­hadsereg: bizottságának első titkára Részt vett a találko­zón Vaszil Bogdanov, a Bol­gár Népköztársaság magyar- országi nagykövete is. ★ Hétfőn este a Magyar Nép­hadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében Vaszil BÍogdanov nagykövet fogadást ®dott a bolgár katonai dele­gáció tiszteletére. Megállapodásunk hozzájárul az európai enyhüléshez Fohérköszönstőjőben Cyran- goztatta: kiewicz a többi között han- — A Lengyel Népkoztársa­Brandt kancellár rádió- és tv-beszédben ismertette a megállapodást az NSZK lakosságával Koszorúzási ünnepség és fogadás a MUOSZ székhazában Biszku Béla fogadta a bolgár katonai küldöttséget VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) CYRANKIEWICZ:

Next

/
Thumbnails
Contents