Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

1 oldal KELET-MAfJYARORSZÄG 1970. december í. BRANDT: A szövetségi kormány az európai helyzet javítására törekszik HARCOK KAMBODZSÁBAN. Az utóbbi napokban megélénkült a kambodzsai hazafiak hazai tevékenysége. A szabadságharcosok különösen a főváros, valamint Kompöng CKam és Skoun térségében súlyos veszteségeket okoztak a bábrezsün csapatainak. Képünkön: sebesült kormánykatanát visznek hátra a tűzvonalból. ' (Kelet-Magyarország telefoto) — Az Ön beszéde, minisz­terelnök úr. fájdalmas emlé­ket ébresztett bennem és honfitársaimban a lengyel nép hihetetlen szenvedéseiről, másrészt a német nép vesz­teségeiről. — A szövetségi kormány a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, s különösen az euró­pai helyzet javítására tö­rekszik. Ebből a szempontból mérföldkőnek számít az NSZK és a Szovjetunió moszkvai szerződése. Ha­sonló súlyú a ma aláirt egyezmény is, s ugyanilyen jelentőségű eseménynek kell lennie ,a nyuga_» imet—cseh­szlovák egyezménynek, va­lamint az NSZK és az NDK kapcsolatai rendezésének. — Ez a négy egyezmény azonban nem meríti ki a kérdéskomplexumot. Nem teljes', ha nem kapcsolódik hozzá a Nyugat-Berlin körüli helyzet rendezése. — Tudatában vagyunk an­nak, hogy az országaink kö­zött oly brutálisan megásott szakadékot a mai szerződés­aláírással nem lehet betemet­ni. A kölcsönös megértésnek az emberek szívében kell megérnie — hangoztatta Willy Brandt. Délután a-j Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának székházában Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára fogadta Willy Brandtot. A két <«'zág kap­csolataira és az európai hely­zetre vonatko' i eszmecserén részt vett Józef Cyran- kiewicz miniszterelnök. Ezzel egyidejűleg a két külügymi­niszter is tanácskozott. A két kormány szóvivője közölte, hogy Cyrankiewicz és Brandt délelőtti tárgyalá­sain az államközi kapcsola­tok normalizálásának részlet- kérdései, éspedig a gazdasági együttműködés jövőbeni fej­lesztése, a kulturális kapcsola­tok, a-z ún. humanitárius kér­dések, a kölcsönös turizmus fejlesztése, a küldöttságlátoga- tások szerepeltek napiren­den. Willy Brandt a szövetségi kormány nevében NSZK-beli látogatásra hívta meg Cyran­kiewicz miniszterelnököt, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. A látogatás időpontját később rögzítik. Este a wilanówi palotában Brandt kancellár vacsorát adott Cyrankiewicz minisz­terelnök tiszteletére. A va­csorán részt vettek a lengyel párt- és állami vezetők. MOSZKVA Hétfőn Moszkvában a Ba­rátság Házában a Szovjet— Magyar Baráti Társaság Li­geti Károly-emlékes le t ren­dezett a hős magyar inter­nacionalista forradalmár szü­letésének 80. évfordulója al­kalmából. BONN Essenben haladó fiatalok és neonáci tüntetők között ösz- szeüüközésre került sor. Az újnácik teherautókkal ro­hantak bele a tömegbe, de a haladó fiatalok leszaggatták a kocsikról, a nácik transzpa­renseit és sok autójukat moz­gásképtelenné tették. RABAT Nicolae Geausescu, a ro­mán államtanács elnöke hét­főn ötnapos hivatalos látoga­tásra Rabatba érkezett. A ro­mán vendéget II. Hasszán marokkói király fogadta a repülőtéren. A két államférfi hivatalos tárgyalásai kedden kezdődnek. < KARACHI Hétfőn, magyar idő szerint hajnali négy órakor har­mincezer pakisztáni szavazó­körzetben megkezdődtek az általános választások. A sza­vazók először megválasztják a nemzetgyűlés háromszáz tagját, később a megválasz­tottak megszövegezik az or­szág új alkotmányát, amelyen az új polgári közigazgatás alapul majd. MOSZKVA j BrezsnyeV, az SZKP KB fő­titkára a Finn Köztársaság fennállásának 53. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot intézett Kekkemen elnökhöz BAMAKO A guineai hadsereg befe­jezte tisztogató hadműveleteit. Az ellenséges erőket Conak- rybajhűfítyftííőbe» /felszámol t-i, nak teklntihéíik,,, PHNOM PENH A kambodzsai szabadság- harcos erők által körülzár fővárosban, Phnom Penh ben hétfőn három bomba robbant. Az akciók következtében li­en megsebesültek. A kambod­zsai tábori csendörség két fiatalembert őrizetbe vett. AMMAN Miközben Husszein király v-pü tőgépe Londonból Wash­ingtonba indult, csapatai be­latoltak Dzssras városába és isszafoglalták azt a rendőr Csőt, amelyet egy ammami szóvivő állítása szerint , a Palesztinái gerillák vasárnap megszálltak. A tizenhat baszk hazafi pe­rében a törvényszék elnöke hétfőn délután ismét elha­lasztotta a reggel már várat­lanul délutánra halasztott tárgyalást. A hivatalos indo­kolás: megbetegedett a kato- ügyésze, An­tonio TroßOOSO de Castro, aki nélkül lehetetlen az eljárás folytatása. A tárgyalás foly­tatását kedd reggelre tűzték ki; a törvényszéki elnök sze­mélyesen értesítette erről a védelem 16 ügyvédjét. Megfigyelőknek az a véle­ménye, hogy az ismételt ha­lasztások mögött politikai szándék és döntés húzódik meg. Madridi katonai ható­ságok állítólag fontolóra vet­ték. hogy zárt ajtók mögött folytatják a pert, miután az utolsó tárgyalási napon több vádlott is a nyilvánosság elé tárta, hogy a hatóságok kín­zással kényszerítették vallo­másra őket. Mások szerint az elrabolt nyugatnémet konzul, Eugen Beihl sorsával kapcsolatos meggondolások is közreját­szanak a per elhalasztásá­ban. ★ A bilbaói konzulátusra ér­kézéit tev'élezoíáp után szom­baton késő este újább levél érkezett Eugen Beihl nyugat­német főkonzultól, akit szer­da óta egy baszk szervezet tart fogságban. A levélben, amelyet Beihl feleségének küldött, közli, hogy jól van, a bánásmód kielégítő és bá­torságra és bizakodásra szó­lítja fel családját. Beihl fog­ságának második napján egy kitépett füzetlapra spanyolul írta a levelet, mégpedig — felesége szerint minden két­séget kizáróan — saját kezű­leg. A postabélyegző tanúsá­ga szerint a levelet Viktória észak-spanyolországi baszk városkában adták fel. Az NSZK közvéleményének többsége helyesli a varsói megállapodást A nyugatnémet televízió 1. számú programjában hétfőn este sugározta egy közv.éie- aménykutatás eredményét. A Tübingeni Wickert Közvéle- rnénykutató Intézet körkér­déseire adott válaszokból ki­derül, hogy a nyugatnémet la­kosságnak csaknem négyötöde hisz benne: a most aláírt lengyel—nyugatnémet szerző­dés két nép kibékülésének kezdetét jelenti A Varsói Szerződés aláí­rását. ■ á rnegfkéfdésseftek 52 Fogadás a finn C7 Martti lugman, Finnország budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott rezi­denciáján. A fogadáson meg­jelent Kállai Gyula, az or­szággyűlés elnöke, dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács el­nökhelyettese. Péter János külügyminiszter. Lázár György munkaügyi minisz­ter dr. Szabó Zoltán egész­ségügyi miniszter, László Andor államtitkár, a Magyar százaléka szükségesnek, 30 százaléka elsietettnek, 14 százaléka elkésettnek és 4 százaléka karósnak tartja. Arra a kérdésre: ,.Hi.szi-e, hogy a szerződés a két nép kibékülésének kezdetét je­lenti?” — 78 százalék igen­nel, 22 százalék pedig nem­mel felelt. A kitelepített szervezetek éles ellenállását a- válaszok 43 százaléka nevezte „érthe­tőnek”. de csak 17 százaié­vá jogoknak: nagykövetségen Nemzeti Bank elnöke, dr. Szálai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes. Erde y­Grúz Tibor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke, Tömpe István, a Magyar Rá­dió- és Televízió elnöke, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nöke, továbbá, a politikai, g.'&dasár-d, társadalmi és kul­turálist élet számos ismert személyisége. Ott volt a fo­gadáson a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képvisele­tók több vezetője és tagja. " ...................* Diplomatarablás Brazíliában Hétfőn délelőtt ismeretlen tettesek, a jelek szerint egy brazil gerillacsoport tagjai elrabolták Giovanni Enrico Buciiért, Svájc brazüiaii nagykövetét. A támadók az akciót' .ka­tonai pontossággal' hajtó-iáik végre — írják a hírügynök­ségi beszámolók. A iucgj'áö- ,ve» otthonából hivatala felé tartott,- amikor körülvették gépkocsiját, megparancsolták a sofőrnek, hogy szálljon ki, a nagykövet személyes őri­zetére rendelt biztonsági em­bert pedig, aki nicpróbúlt el­lenállni, három lövéssel sú­lyosan megsebesítették. Bu­ciiért ezután saját kocsijukba tuszkolták és elhajtottak. Mindez összesen két percet vett igénybe. A rablást a so­főr jelentette. aki léleksza­kadva érkezett a nagykövet­ségre néhány perccel az ese­ményeik után. A helyszínen röplapokat ta­lállak, amelyeken a „nemzeti felszabadítási szervezet” (ALM) aláírás szerepelt. A rendőrséget az aláírás meg­lepte, mert úgy tudták1, hogy ez. a gerillacsoport vezetőjé­nél.. Joaquim Camara Ferrei- ranak novemberi letartózta­tása, majd a börtönben bekö­vetkezett halála után, fel­bomlott. A svájci külügyminiszté­riumban délután rendkívüli tanácskozáson vitatták meg; milyen lépéseket tegyen a kormány az ügyben. Jóllehet, berni hivatalos körökben egyelőre nem nyilatkoznak, megfigyelőik szerint nem lehetetlen, hogy a nagykö­vet elrablása és a között, hogy a svájci kormány ki­utasított két brazil állampol­gárt — összefüggés van. Ma: országos sztrájk Angliában 191 angliai, skóciai és walesi erőmű dolgozói hétfőn több hetes munkalassító sztrájkba léptek és átmene­tileg megszüntették a túlórá­zást, hogy így adjanak nyo- matékot bérkövetelésüknek. Karácsony előtt néhány erő­mű teljesen abbahagyja a munkát, tehát’ a szigetország egy része sötét karácsony elé néz. Kedden reggel kezdődik meg az egynapos országos politikai sztrájk, amely a to- ry-kormány munkásellenes törvényjavaslata elleni leg­nagyobb tüntetésnek ígérke­zik. Legalább félmillió dol­gozó részvételére számítanak országszerte, de az - sincs ki­zárva, hogy egymillió, sót annál több munkás teszi le a szerszámot. Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós 6. Kínos pillanat volt, Clark vetett véget neki. Széles mo­sollyal elvette a sálat, és Mao szájába gyömöszölte. Manuel esküvel hitelesített vallomá­sának szpvegáben ez áll: „Clark azért töm!? be a lány száfát hogy 'né kiálthasson. Még mindig sötét volt,, és egyetlen civil sem tartózta­tott feli bennünket.” Az anyát faképnél hagyva, újra menetelni kezdett az osztag. Maót lökésekkel nógatva, hogy tartsa a lépést. Alig maradt látótávolságon kívül a falu amikor Manuel talán azét" nögy túltegyen Clar­kon, ,kioldotta Mao kezeit, lecsúsztatta hátizsákját a válláról, és a lányra rakta. ★ Az öt férfi és Mao kimért léptekkel rótta az utat, Me­serve akarta így, mert már ragyogva felkelt a nap, éle­sen rajzolta ki a tájon a kü­lönös társaság , körvonalait. „Szép vidéken haladtunk” — mondta Eriksson. „A hegy­vidék egyik fennsíkján jár­tunk, körülöttünk a zöldes párában mindenütt alacsony hegyvonulatok. Alattunk egy völgyben kanyargós patak, két oldalán rizsföldek, és on­nan aprónak látszó gátak. A zöld szín legkülönbözőbb ár­nyalatai közt mentünk előre, de átvágtunk kopár része­ken is, itt-ott napalm barní­totta meg a talajt. A táj igen változatos volt. Egy darabig nyílt terület, aztán meg sű­rű tüskebozótok tépték a ruhánkat, alig láttuk benne egymást, pedig nem voltunk messzebb egymástól, mint maga meg én. ahogy itt ülünk.” Nyolc óra lehetett, mikor Meserve félórás reg­geliszünetet engedélyezett. Mao szájából kivették a sá­lat, de enni nem adtak neki; mikor Meserve észrevette, hogy a lánynak piroslik az arca, meg hogy köhög, egy aszpirint adott neki. . Egész reggel csak egyetlen harci cselekményre került sor, de az is hiábavalónak bizonyult. Ahogy Rafe lebámult a völgybe, úgy látta, mintha egy vietnami állna a folyó­ban, helybeli' viseletű szal­makalappal a fején. Azt gon­dolván, hogy egy vietkong katonát lát, ráeresztett né­hány sorozatot M—16-osából. Kiderült, hogy a célpont vol­taképpen egy hentergő vizi- bivaly fara. Az állat kiemel­kedett a sekély patakból és ormótlan rémülettel elüge­tett a szemük elől. Rafe megszegte a szükség­telen lövöldözést tiltó pa­rancsot, megerősítve Eriks­son megfigyelését, hogy nyílt terepen keveset számítanak a tervek, és a legjobb osztag is csak elméletben alkotott katonai egységet. „Mindnyá­jan azt tettük, amit éppen kellett.” Meserve nem szólt Rafe-re, a többiekre sem szólt, ahogy az idő előreha­ladtával hasonló hanyagsá­got követtek el. Mikor ki­hallgatásán felelősségre von­ták, amiért néni vette figye­lembe parancsnoka utasítá­sát, ezt mondta: „Uram, leg­többször mindnyájan egyet­értünk a parancsnokunkkal. Van, amikor nem, és van amikor az ember el sem árulja, hogy nem ért egyet, megtartja a véleményét ma­gának.” Tíz óra harminckor, már nem messze a 192-es ma­gaslat tetejétől Meserve meg­találta, amit keresett — az aznapi szálláshelyet. Elha­gyott viskó volt. keresztben és függőlegesen két és fél méteres, két szellőzőnyílás­sal az északi és déli oldalán; ablaka kelet, ajtaja nyugat felé nézett, és néhány méter­re patak folyt, ahonnan bár­mikor vízhez juthatott az osztag. A viskóban egy asz­tal állt, alacsony padka volt a falába év'tve, az egyik sö­tét sarokban gyékényszőnyeg szétzilált maradványai he­vertek, és a vályogpadlót el­borították a vashulladékok, a kődarabok, üres konzervdo­bozok. Az építmény siralmas állapotban volt, vályogfalai­ban jókora rések tátongtak. Valamennyire mégis épség­ben maradt, és Meserve egy­kettőre fegyverraktárrá ala­kította át, a vályogpadlóra halmozták tölténytáraikat és élelmiszerkészletüket. A vis­kót ráadásul arra is fel lehe-' tett használni, hogy benne rejtegessék Maót. Az őrmester utasította Erikssont és Rale-et, hogy takarítsák ki a viskót, majd Maót a | ndjaikra bízva, Clarlr és Manuel társaságá­ban elindult, hogy tüzetesen körülnézzen. Odabenn, em­lékezik Eriksson, a Rafe há­tizsákjától megszabadított lány egy kis ideig figyelte őket, ahogyan kihordják a hulladékot, majd kérés nél­kül felajánlotta, hogy segít nekik. „Nem is sejtette, mi­re segített előkészíteni a helyszínt.” Meserve és a többiek egy óra múlva, dél felé érkeztek vissza, és jóízűen falatozni kezdtek a szabadban, a vis­kó bejáratához közel. Evés után, elterpeszkedve a föl­dön, a felfrissült Meserve társaira pillantott, és cinkos mosollyal a romos építmény­re bökött. „Ideje, hogy egy kicsit szórakozzunk” — mondta. Clark szemmel lát­hatólag magán kívül volt az örömtől, mondja Eriksson, Manuel és Rafe már kevésbé lelkesedett. Ö maga, gondol- ' ja, meglehetősen savanyú képet vághatott. „Rosszul éreztem magam. Elképzelhe­tetlennek tartottam, hogy részt vegyek abban, aminek következnie kellett.” Meser­ve valószínűleg megérezte ezt, mert mielőtt bármi tör­tént volna, kérdőre vonta be­osztottját, ő is bemegy-e majd a kunyhóba, ha ráke­rül a sor. Eriksson a fejét rázta. A feldühödött őrmester fe­nyegetéssorozattal folytatta. Ha Eriksson nem lenne haj­landó úgy tenni, mint a töb­biek, figyelmezteti, hogy könnyen nélküle térhetnek vissza, és majd azt jelentik, hogy „tévedésből ő is a háború áldozata lett.” Clark buzgón visszhangozta a fenyegetést, a két Diaz pedig értetlenül bámulta az osztag „nehéz emberét”. (Folytatjuk) Elnapolták a burgosi per tárgyalását A 'IO« 1? oí 1. - ■ . ’r] r t, O rr <» 4*! ^ ^ .1 .-V - — , , 1 17. . . , .

Next

/
Thumbnails
Contents