Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

Wó. december f> «*T.rr MAOYARORSZAet — VASÁRNAPI MELLÉKLET «. «t<WI Gazdag útiavaló „A közművelődés az egyéniség kibontakoztatá­sának, a szocialista de­mokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésé­nek nélkülözhetetlen té­nyezője. (A X. kongresszus beszámolójából.) NEM A SZENZÁCIÓK KONGRESSZUSA volt a X pártkongresszus — állapító iá. meg helyesen közvélem. nyűnk, s ez vonatkozik ai'r, is. hogy a kulturális életró. szóló értékelés sem tartalmaz rendkívüli megállapításokat Tovább kell haladni az úton. Következetesebben, egy ki­csit korszerűbb, magasabb színvonalú munkát megköve­telve önmagunktól, s min­denkitől. „A közoktatás, a közműve­lődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődé­sünk egyik alapkérdése” — állapította meg a párt első titkára. Kádár János kong­resszusi beszámolójában. S amennyiben a napi és me­gyei gyakorlatot akarjuk szemügyre venni, nagyon is ismert problémákkal találko­zunk. Az iskolai oktatásban változatlanul egyik fő gond. mint erre Aczél György is utalt, a szemlélet megváltoz­tatása: a lexikális ismeretek halmozása helyett — ami la túlterhelés egyik oka — a nélkülözhetetlen alapismere­tek elsajátítását szükséges megoldani minden fokon. Szabolcsra. ahol magas azoknak a fiataloknak a száma, akik nem tudják el­végezni a tankötelezettségi idő alatt alaDiskoláikat — az általános iskola 8 osztályát—. különösen vonatkozik. Ná­lunk az egyenlőtlen tárgyi és személyi feltételek, a sok kis­iskola. a nem mindenütt megfelelő lehetőségekkel ren­delkező munkaoktatás az át­lagosnál nagyobb támogatást, a helyi erőforrások jobb összehangolását sürgetik. KÜLÖN HANGSŰLLYAL szólt a kongresszus a fizikai dolgozók gyermekeinek to­vábbtanulási helyzetéről. Me­gyénkben ez is hatványozott feladatot ró minden szervre, hisz a fizikai dolgozók ará- nvát tekintve Szabolcs az el­sők között van. Több mint százezer általános iskolás gyermekről van szó. akik a tanulás minden fokán ..meg­felelő külön támogatást” igé- nvoieeic. Varrnak köv tendő példák, a népfrontbizottságok buzdítására tsz-ek. gazdasá­gi szervek szocialista szerző­dései a tantestületekkel, a fizikai dolgozók gyermekei­nek tanulmányi gondozására, külön korrepetálásra. (Az SZMT erőfeszítéseiről is már beszámoltunk korábban.) Alig van iskola, ahol ne tennék lelkiismereti kérdéssé a tehetséges gyermekek tá­mogatását Mégis — a kong­resszusi gondolatok alapján — úgy tűnik, nem eléggé összehangoltak a rövidebb és hosszabb távú tervek, mun­kaprogramok. Néhol a szél­sőségeket kifejezői szemlélet is hátráltatja az előbbrelé pest. Varrnak akik kizárólag a nagyobb kollégium, és is­kolaépítéssel. a pedagógus- ellátottság, az iskolák egyen­lőtlen pedagógiai és egyéb teltételeinek javuusu.., .‘ár­iak lényeges haladást. Má­suk viszont az ..apróbb'' munkával — tanfolyamok, ingyen tankönyvek, külön­órák. sm. tartásával — ve­iig legcélravezetőbbnek a hátrányos helyzetű fiatalok segítését. A HOSSZABB ES RÖVI­DEBB TÁVÚ eszközökkel egyszerre kell élni — erősí­tették meg a kongresszuson. Természetesen vannak olyan tényezők — mint az iskolák közötti színvonalkülönbségek —, melyek hosszabb időt igé­nyelnek. De vannak rövidebb távú eszközök is: „...nagyobb mértékben kell folytatni nemcsak állami, hanem vál­lalati, szövetkezeti társadat . mi erőből is az általános is­kolai és középiskolai férőhe­lyek létesítését...” hangsúlyoz­ta Aczél György. Itt is eszünkbe ötienek megyei pél­dák — Nyírmada, a kisvár- dai járás több községe —, de mindez még elszigetelt, nem tipikus. Vannak — hosszú távon — olyan, nem anyagi, beruházá­si feladatok is, mint a peda­gógiai és a szociális eszközök mellett a fizikai dolgozók meggyőzése arról, hogy az értelmiségi pályára alkalmas gyermekeik továbbtanulása mind társadalmi, mind egyé­ni szempontból rendkívül fontos. Ez lesz talán az egyik legnehezebb gondunk, mert nemcsak a pályaválasztás ru­galmassága, minőségi javítá­sa segíthet ebben, de olyan társadalmi méretű és — szin­tén hosszú távú tennivalók megoldása is —, mint egves értelmiségi pályákon — külö­nösen a kezdő diplomások — keresetének ésszerűbb kö­zelítése a kívánatos szinthez, a társadalmi és erkölcsi megbecsülés növelése az élet minden területén. A kongresszus elemzőén tárta fel — egyben állást is foglalt — a közművelődés kérdéseiben is. „Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és a technikaro­hamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretek­ben." Mindez már nemcsak az oktatási intézményekre, hanem a népművelési szer­vekre, a kulturális élet min­den területére világos felada­tokat ad. Nem csupán az ál­talános és szakmai műveltség terjesztéséről van szó, hanem ezzel együtt és általuk is —, de még számos más eszköz­zel — a szocialista közgon­dolkodás. erkölcs és világné­zet. közfelfogás mindennapos alakítása, formálása a cél. „A közművelődés az egyéniség kibanuuiCOzuiiásáiiaK, a szo­cialista demokrácia erősítésé­nek, a termelési kultúra emeiésénea nélkülözne teilen tényezőjét Nem valami légüres térben folyó népművelés hozhatja meg a várt eredményeket, hanem az élettel, az embe­rek gondolkodásával, felve­tődő Kérdéseivel szoros kap­csolatban lévő közművelődési gyakorlat hozhat egy-egy lé­péssel közelebb a munka „nagyjánoz”. Ezt azért em­lítjük, mert megyénkben is találkozhatunk még az ónce- lúság, az önmagáért való megcsontosodott „népművelé­si rendezvények” híveivel, akik nem sokat törődnek a művelődési intézmény falain kívül zajló élettel, lombikban népművelnek. Szerencsére azok vannak többségben, akik nemcsak állandó kap­csolatot keresnek környeze­tükkel. hanem — mint a nagykállói, a nyíregyházi és más példák jelzik — folyton keresik az új utakat a mű­veltség terjesztésében. „Mind állami, mind válla­lati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástele­pülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátásá. ra, az ifjúság művelődési igé. nyelnek helyes irányú fej­lesztésére, jobb kielégítésére” — olvassuk a kongresszusi beszámolóban. S ha — is­mét a megye határain belül maradunk — jócskán lesz tennivaló, hogy valóban több kerüljön tényleges művelő­désre, mint jelenleg. Az egyik N EB-vizsgálat szerint 10Ö forintból legfeljebb 10 forint esik a művelődési ro­vatokra. sokszor ez is bújta­tott, nem mindig kulturáló­dási költséget jelent. A mun­kás- és perem városrészek kulturális ellátása, a létesít­mények felújítása, újait épí­tése is gond i a a megyeszék­helynek, főként a 2 új város­részen és a régi peremrésze­ken. mint amilyen például a Ságvári-telep. GAZDAG ÜTRAVALÓVAL, világos állásfoglalásokkal látta el a X. kongresszus a pártbizottságokat, pártszerve­zeteket. a művelődési szer­vek és intézmények dolgo­zóit — az értelmiséget, mely­nek kommunista tagjaira különösen számit a párt a kulturális élet magasabb szintre emelésében. Ám a helyes iránytűhöz még kell valami. Állandó szenvedély, állandóan megújuló szakmai tudás, melyet a hétköznapok gyakorlata — küzdelmei, örö­mei — alakíthat ki a nem látványos, hosszú évek után gyümölcsöző, a legmaradan. dóbb munkában, a szocialista ember formálásában. Páll Géza Cj külföldi játékfilmek a mozik műsorán Húsz újabb külföldi játék­filmet vásároltunk hazai ve­títésre az elmúlt időszakban. Hamarosan a mozik műsorá­ra kerül például Szergej Bondarcsuk rendezésében az olasz—szovjet koprodukció­ban készült „Waterloo” cí­mű filmalkotás. Napóleont Rod Steiger, Wellingtont Ghristoper Plummer alakít­ja. Játszik még a filmben Ugorson Welles, Virgina McKenna és Oleg Vidov is. A Vörös tér Ordinszkij szovjet rendező alkotása, polgárháborús történet egy bátor komisszárról, „A kez­det” című film Panfilov ren­dezése. A derűs hangvételű, mai témájú szovjet alkotás főszerepét Inna Csurikova játssza. „A vörös sátor” Ka­latozov filmje, szovjet—olasz koprodukcióban készült, s az 1928-as tragikus végű Nobile expedíció történetét idézi — nemzetközi szereplőgárdá­val. Bűnügyi történet „A fi­1UL­____'__ ... latelista halála” című film­alkotás Rendezője R. G. Ka- latozisvili. „A ragyogj, ra­gyogj csillagom” színes szov­jet film, Oleg Tabakovval a főszerepben. Számos román alkotás ve­títési jogát is megvásárol­tuk. A román „új hullám” kezdetét jelzi Lucian Pintilie ,Rekonstrukció” című film­je. Manóié Marcus színes alkotása, a „Kanári és hóvi­har” pedig a harmincas évek­ben játszódik. Sütő András „Zászlós Demeter ajándék­élete” című novellájából „Ketten egy halaiért” cím­mel Gheorghe Naghi rendez­te a második világháború utolsó napjaiban játszódó, a magyar és a román nép ba­rátságát jelképező történe­tet. „Az elítéltek kastélya” Mihail Iacub háborús ka- landíilmje. Ugyancsak ka­landfilm „A hét lovas be­tyár” című román alkotás. Pierre Gaspard Hűit francia és Sergiu Nicolaescu román rendgzpk közös indiántörté­nete „A préri”. Megvásároltuk a többi kö­zött a „Hello, Dolly” című amerikai musicalt is — Ge­ne Kelly rendezésében. Fő­szereplője Barbara Streisand és Walter Matthau. „A Charly” című amerikai tár­sadalmi drámát Ralph Nel­son rendezte, s Daniel Keyes magyarul is megjelent, nagy sikerű „Virágok Algernon- nak” című regényének film­változata. Vetíteni fogják a mozik „A Cromvell” című angol történelmi drámát is, Boleyn Annáról, VIII. Hen­rik egyik feleségéről szól „Az Anna ezer napja” című an­gol történelmi filmalkotás. Láthatja a magyar kö­zönség „A kaktusz virága” című zenés vígjáték ameri­kai filmváltozatát is, amely­nek főszerepét Ingrid Berg­man és Waiter Matthau ala­kítja. — Elvtársak, én a tömeg­szervezetnél dolgozom, ott, ahová raktatok. És előadó vagyok a pártiskolán, ott anová küldtetek... — Nincs villany az irodád­ban? — kérdezte atyai bará­tom, a káderosztály vezetője, aki azt hitte, én vagyok a mozgalom Jolly Jockere. — Van villany... — Hát akkor? — kérdezte megrökönyödve. — Hát akkor dolgozz ezentúl este is. — Éjszaka ,-s, ugye, így gondoltad, Guszti elvtársam? Hátba vágott, örült, hogy érijük egymást, én boldogabb voltam nála is. A szerkesztőség az utcára nyílt, valaha fűszerüzlet volt. Két helyiségből állt. az ut­caiból és hátul egy kis irodá­ból. Az utcai meglehetőser nagy volt. betonpadlóval Benne oingpongasztal, ké‘ hatalmas szekrény, biztosító vasakkal megerősítve, oldalt egy mocskos. elhanyagolt 2!i>p-es Csepel motorkerékpár, a/ első sárhányóra ráerősítve a festett bádoglemez: Sajtó. A pingpongasztal volt a le­velezési rovat, egy csinos, fe kote asszonyka egész nap azon válogatta a leveleket, ez ipar, ez mezőgazdaság. ez párt. Egész nap passziánszt játszott, mormogván hozzá a szöveget. Minden délben egy órára bezárta a boltot, elment ebédelni. Mi azonnal lerak­tuk a sarokba a leveleket, fütyülve azok szortírozott rendjére. A szekrényből ki­vettük a hálót, az ütőket, a pingponglabdát, és játszot­tunk. Először jót nevettem a megvasalt szekrény tartal­mán. később még nagyobbat, amikor a másik szekrénybe is belekukkanthattam. Egy. enyhén szólva elhanyagolt, száradt sárral díszített pufaj­ka kezes-lábas és egy ócska kopott csizma, vádliig sáro­sán lapultak a szekrény öb­lös gyomrában. Ketten hasz­nálták ugyanazt a szerelést, a 185 centis Géza és a 165 centis János, ha vidéki rj- porttúrára mentek. Felettébb derűs látványt nyújtottak. imikor bepöfögtek Gyön­gyösre. vagy Tiszanánára. egy-egy nagygyűlés kellős közepére, öe a tömegek közé. így is ápolván a tömegkap- ’solatokat. Megjött a sajtó, ezt mindenki láthatta, akinek volt. szeme. Ebből riport lesz, másképp kell mosolyogni is. Géza megjött a hátival, a lap mind elkelt. A pénzt le­számolta a szerkesztőnek. Azon nyomban kapott né­hány pucolt szempontot, egy óra múlva kész volt a vezér­cikk. Délben játszottunk, bal ke­zemben fogtam az ütőt, így igen ügyetlennek tűntem, jól meg is vert Géza. Mondom néki, játsszunk egy forintban, és átvettem az ütőt a jobb kezembe. Még szerencse, hogy csak két forintja volt, ennyit még volt szívem visz- szaadni. Délután telefonon kaptuk a központtól a hírt: Kína fel­szabadult, befejeződött a Nagy Menetelés. Géza boldog volt, a pingpongasztalon meg írta az öreg kínai kuli boldog életét. Este leadott még né­hány hírt, írt egy külpoliti­kai glosszát. (Az imperializ­mus már megint mocorog, mi egriek ezt nem engedhetjük.) Éjszaka álmában regényt írt és drámát. Mindkettőn dol­gozott már vagy tíz éve. va­lamikor a gimnázium első osztályában fogott a témák­hoz. Másnap katonaság érkezett a városba. Géza volt a kikül­dött tudósítónk. A várakozó, ünneplő tömeg szabadon hagyta az úttestet, ott csak egy civil szaladgált izgatot­tan, Géza volt. Hatalmas blokktömb a kezében, jobbjá­ban ceruza és összehúzott szemmel figyelte a jelensége­ket, időnként az úttest egyik oldaláról a másikra szaladt... Hej, ha akkor a szerkesztő­ségnek fényképezőgépe is lett volna! De hát nem volt, csak ceruzánk és pingpongaszta­lunk. Megszerettem én is ezt a büdös, sohasem fűtött, har­madosztályú váróteremre emlékeztető szerkesztőséget. (Nemrég jártam égy szövet­kezeti vezető ember irodájá­ban. És ott az új gazd; | íz­léstelen helyiségben arra a régi pingpongasztalra gon­doltam. Nem az a baj, hogy már berendezett irodánk van, hanem az ízléstelenség. Pi­ros ragasztott szőnyeg, piros telefonkészülék. intarziás íróasztal, kifli alakúra haj­lítva. Intarziás bárszekrény a sarokban, pontosan a szoba sarkénak formájához és mé­retéhez szabatva. Süppedő, sky-heverő, fotel...) De térjünk vissza a mi pingpongasztalunkhoz. Amikor meghúztuk a nad- rágszijat és földhöz csaptuk az aranytojást, azonnal meg­kezdődött a sprban állás a kenyérért. „Nyüzsög az ellen­ség a városban” — „N. N. pék szervezi a sorban állást, szabotál!” — elég szép, hang­zatos címeket adtunk, de a kenyér nem akart megszapo­rodni, Egerben sem, pedig ott igen sok a templom, de a mi munkánkon nem volt áldás. A pék erős ember volt, egy kézzel söpörte műhelyét, a péklapát nyelét Is egy kézzel fogta, pedig a végén rajta volt a vekni. Mégsem ő volt az erős, hanem a női ész. Az egyik igazgatónőt ebben az időben Géza kiszerkesztette, némi visszaéléseket vélt fel­fedezni az üzemnél. Mondta a nő a péknek, nem kell agyonütni azt a íirkászt, ezért börtön jár. Küldött az alapszervezetnek egy levelet. Volt abban minden. Báró­lány, levitézlett osztály kép­viselői, bűnös szerelem. s mindennek főszereplője, ne­gatív hőse Géza volt. Még arról is szót ejtett a följelen­tő, hogy a fiú a Koronába jár táncolni, holott az I-es kör­zetben is össztánc van szom­baton. De, ugyebár, büdös a proliszag. Aki nem bírta a prolisza- got, annak mindössze egy inge és egy gatyája volt. És nagyon jó kedelye. De most eltörött a mécses. Kizárták a pártból, el keltett mennie a laptól. Hol van az édes háti­kosár, a kínai kuli, a csizma, a motor? A megyetitkár is új ember volt, én is. A megyetitkár egykor kubikos, most meleg­szívű, bölcs pártmunkás. Ahogy beszélt, mér tudtam: jól áll a szénám. — Milyen erősen fogják ezek egymás kezét — gondol­kodott hangosan. — Fogjuk mi is erősen... — válaszoltam kérdezetlenül. Az ügyet rám bízta, jólesett a bizalma. Egy hét múlva tisztázódtak a „frontok”, ját­szottunk tovább... ötvenhat után találkoztam vele Szol­nokon. rendőrkapitányként szolgálta osztálya igazságát. Most ismét megyetitkár. Géza Rózsa Ferenc díjat kapott, három magas kor­mánykitüntetést, otthon, im­máron 24 éve egy helyben ír­ja az újságot, naponként há­rom cikket. Elvégezte az egyetemet, a pártfőt skol át, de regényét, drámáját még min­dig nem fejezte be. öregszik. Esténként Fiat kocsijával egy kis helyiség előtt parkíroz, benn vágni lehet a füstöt, kártyáznak és összevesznek az ultin. Kisvárosban az újságírás­nak és az újságírónak külö­nös varázsa van— A mesemondó portréja. Szabó Miklós rajz*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents