Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

*•» KELCT-MAGYARORSZAG —VASÁRNAPI MELLEKLET tftf®. December ft Panaszláda, vonaton. VÁMOSNÁL ^— Cuki darab! Milánói, vagy párizsi? GYEREKSZÁJ: — Papa, és ha mama nem ül melletted, ki mondja meg neked, hogyan vezess? Egyszer Piter Usztinov szí­nésszel és rendezővel arról beszélgettünk, hogy miben különbözik egy és ugyanazon dialógus a válásról az angol, a francia és az amerikai szín­padon: Képzeljük el, hogy hogyan játszanak el ezt a dialógust az angol színpadon: George: — Jessyl ■ Jessy: — Ho~v.. X George: — Már régen ké­szülök rá, hogy beszéljek ve­led egy dologról. (A valóság­ban két és fél felvonáson ke­resztül készülődik feltenni’ e kérdést.) Jessy szigorúan: — Be­szélj, George. George: — Én... Azaz, hogy... Jessy: — Gyanítom, hogy miről akarsz beszélni. George: — Nekem ez na­gyon kínos... Jessy: — Különben is már nagyon késő van. George: — Szerintem tö­kéletesen igazad van. Whis­ky? Jessy: — Kérek. George: — Ez bizonyos mértékben az én hibáin... Jessy: —- Ne hibáztasd magad, George. George: — Jéggel kéred? Jessy: — Nagyon kicsivel. George: — De hisz te so­ha nem szeretted a whiskyt jeggeL Jessy: — Nem szerettem... George: — Hála istennek! Jessy: — Miért? George: — Azért, mert nincs itthon egy csepp sem. (Nehézkesen leereszkedik a karosszékbe.) A franciák ezt a jelenetet így alakítanák: Georg: — Kedvesem! Jessy: — Igen, drágám. Georg: — Meg kell, hogy vall jam neked: van egy új barátnőm. Jessy: — Ezzel nekem semmi újat sem mondtál. És mi lesz Máriával? Georg: — Azt még én sem tudom. Jessy: — Szegényke. Be kell ajánlanom a modell- házba. Georg (szemrehányóan): — Ajánld, ha akarod. Eddig úgysem voltál hozzá túl ked­ves. Jessy (még szemrehányób­ban): — Úgy teszel, mintha egyszer is meghívtad volna hozzánk vendégségbe. Georg: — Igazad van, el­mulasztottam. Jessy: — És ez az új nőd sokkal szebb nálam? Georg: — Sokkal, drágám. Jessy: — Nagyszerű. Kü­lönben még féltékeny lennék. Georg: — Te hová ké­szülsz, hogy így kiöltöztél? Jessy: — Ezen a héten mindig randink van. Georg: — Hát Pierre Pá­rizsban van? Jessy: — Nem tudom. Leon viszont igen. Georg — Ki ez a Leon? Jessy: — Na. de Georg, kérlek!.. Ha így folytatod, lassan már egy lépést sem tehetek!... ' „Az amerikaiaknak sokkal jobban tetszik a komor rea­lizmus — magyarázta Uszti­Az úr fizet nov. — Ezért az kell, hogy az egyik sarkon üvöltsön a szaxofon, az utca másik ol­dalán meg sírjon egy gye­rek.” Georg: — Jessy, nekem feltétlenül tárgyalnom keli veled. Jessy: — Kész vagyok el­válni. Gectrg: — De még azt sem tudod, hogy tulajdonképpen mit is akartam mondani. Jessy: — Az isten szerel­mére, ne ordíts! Felnőtt em­berek vagyunk, nem taknyos kölykök! Georg: — Hát ordítok én? Jessy: — A mama előre figyelmeztetett, hogy így fog befejeződni... Georg: — Micsoda?! Jessy: — Nem fogok ve­szekedni veled. így történt és kész. A részletek nem érde­kelnek. Georg: — Fogd be a szád. Jessy: — Ne ordíts! Georg: — Csak azt akar­tam mondani... Jessy: — Az ügyvédjeink mindent elintéznek! Georg: — Mit intéznek el? Jessy: — Jóbarátok mara­dunk. A gyerekeknek erről semmit sem kell tudniok. Georg: — Hóvá mégy most? Jessy: — Reno, Mexikó- City, Tukszon. Képeslapot majd küldök. Remélem bol­dog leszel. Georg (nehézkesen leül a székre): — Erről egészen megfeledkeztem. Egyébként lehetséges, hogy úgy lesz. Fordította: Sigér Imre Az ősz hajú zavartan bo. torkúi az asztalok között. Le­ül, és egy duplát rendel, A köpcös, kopaszodó, fekete már az ajtóból integet, ka. lapját lóbálja. — Nahát, öregem, ezt a véletlent! Ezer éve nem lát­talak, De megvénüUél, paj­tás! He-he-he... — Hát... izé... szervusz. Ülj le. Veled mi van? Iga­zán jól nezel ki. — Ja. kérlek, nekem megszaladt. Van itt gógyi. Idenézz, erre a mellkasra! Mondanád, hogy ötvenöt múltam?! — Dehogy mondanám... — Én minden reggel tor­názom 10 percet. Van egy gumikötelem is. Fogd meg ezt a bicepszei! — Hát jó kemény, igazán jó kemény. Én tisztára pacai vagyok mar. — Mutasd! Ah.,, meg sem merem szorítani. Enni kell, kisapám. Vajas kenyeret egy kiló szőlővel. Az a vitamin! Te, képzeld, tegnap is volt egy csajom... Ha hiszed, ha nem, valósággal szerelmet vallott. „Te drága, mondta, ezt az estét felírom a note­szomba! Te megszégyeníted a húszéveseket:’ Na látod. Nők kellenek. Nők, öregem. Vannak neked nőid? — Hát nekem... én azért.,. — Ne dadogj! Lesz. Neked is lesz. Oké? — És a feleséged? — Annak csend! Megmond­tam, ha nem tetszik, fel is út, le is út. Nyavalygott, hogy neki köszönhetek min­dent. De mit? — kérdezem én. — Mindenbe csak bele­dumált. Még mindig cipész­segéd lennék, ha rá hallga­tok. „Ne tanuljak tervezést, ne járjak zeneórára, ne le­gyek önálló!” Hát nem, drá­gám. Én önálló Tettem. Laj- thui József belvárosi cipész-’ mester vagyok, nagymenő! Rám buknak a csajok. Én lettem valaki. Nem úgy, mint te! Látom, szegény kis ku­kac maradtál. Na, azért ne keseredj el — és jól hátba verte az ősz hajút. — Hát, tudod én lombikok között élek. Kísérletezem_ — Mit csinálsz, te szeren­csétlen?! Ti: rabszolga! Ny ok­ra meló, blokkolás, főnök.* — Nyolc óra? Tizenkettő, vagy tizenhat... — Jaj, Géza, istenem!.* Miért nem ütsz az asztalra?! Tudod mit? Legyél suszter, apukám, vagy halsütő, vagy inkább díszcserjés. De ne hagyd hajszolni magad. Fúrd meg a főnököt! — Ez nehéz lenne. Mert tudod, abban a laborban én vagyok a főnök. Meg nem tudok halat se sülni, he-he- he... Meg cipőt se tudok csi­nálni, És díszcserjét se lát­tám máshol, csak a pálma, házban... A lombikjaim kö­zött azért jól megtalálom a célomat. Képzeld, most új témát kutatok, hogyan lehet, ne fele beruházással, fele fi­zikai munkával megkétsze­rezni a... — Marhaság! Nem fizetik. A nők, meg a KÖZÉRT pénzt akar. Nézd, ezt a frankó fel­szolgálónőt, micsoda hosszú combok... Szeretnéd, mi? — Ne butáskodj. Ezt azért úgyse lehet, csak úgy... — Nem? Idenézz! Kisasz- szony! — Parancsoljon, uram! — Kérek három konyakot. — Igenis. Önnek dupla ko­nyakot? — Ugyan, dehogy. Egyet, természetesen önnek, vagy whiskyt iszik? — Ó, köszönöm.* Tessék, édes uram. — Biztos éjfélig dolgozik, kisasszony? De kár. Pedig az új Merccdesemet direkt ma. gának találták ki. Nagyon menne a hajához. — Dehogy éjfélig dolgo­zom. Nyolckor már a kijá. Tatnál vagyok — mondta je­le ntőségte Ijesen. — Na mit szólsz? Vissza­jövünk a babáért? — Nahát! Te aztán tudsz ■élni. u:\ado- •• — Nincs duma. Én most kimegyek a galoppra, s utá­na hol találkozunk? — Szégyellem, de nekem be kell mennem a kutatóin­tézetbe. Szörnyen izgat, ho­gyan alakul a kísérlet, mert— — Szegény fiú! Na, nem baj... Kisasszony, megyünk. Volt két konyak, egy whis­ky, az úr fizeti... Regős István KERESZTREJTVÉNY Finnország nemzeti ünnepe de­cember 6-a. Beküldendő sorrendben: vízsz. I. , függ. 13., 23. és vízsz. 3L. VÍZSZINTES: 1. Ezelőtt 53 évvel 1917-ben a... (folyt. függ. 13.) 13. Rómá köze­pe ! 14. Rendellenességek. 15. Csont latinul. 16. Zenei rövidítés. IS. Kutyája. 19. Pusztít. 20. Vá­mok mássalhangzót 21. Állj angolul. 24. Becézett férfinév. 25. Puska része. 27. Vissza: tea idegen nyelven. 29. Háziszár­nyasok.. 30. Névutó, ékezetcse­re. 31. Finn tartomány. 34. Becézett női név. 35. GO. 37. Gyíkfajta. 39. Kettőzve: kisba­bafenyítés. 40. Európai fővá­ros. 41. Régi római köszönés. 42. ÜE. 44. Kávéfajta. 47. Aszta- tin vegyjele. 48. Azonos mással­hangzók. 50. Szűkös viszonyok között átélő. 512. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének angol rövidítése. 53. Varráskor hasz­nált ujjvédő (—’). 56. Cseppfo­lyóssá vált. 57. Fogyasztja. 58. Szippantás. 61. Bélésanyag (TT =T). 62. összevissza tűz! 64. Kor, korszak. 66. Menyasszony. 67. Igekötő. 68. Kezével jelez. 70. Hétfőtől vasárnapig. 72. Helyhatározórag. FÜGGŐLEGES: 2. Utánzó. 3. Nátrium vegyje­le. 4. Egy angolul. 5. Becézett férfinév. 6. Sem betűi keverve. 7. ZA. 8. Török név (~H) 9. Kö­zépkori arany- és ezüstpénz Magyarországon. 10. „Vízfogó”. II. YK. 12. Zálogkölcsön ér­tékpapírra, nemesfémre, vagy árura. 13. A vízsz. 1. folyt. 17. EL 20. Álla mi-díjas román szobrász. 22. Köszönésféle. 23. Finnország köztársasági elnöke. 24 Szovjet repülőgéptípus. 26. RM. 27. Mezőgazdasági eszköz. 28. Elavult címzésrövidítés. 29. Kínai hosszmérték. 32. Ismeret­len, latinuL 33. Az Ókori Rómá- oan eredetileg a vagyonosokból szervezett lovascsapat tagjai. 36. Székesegyház. 38. Női ének- hangszín. 4S. Egy yen századré­sze, fonetikusan. 45. MT. 46. Ba-, be latinul. 47. Európai tör­pe állam. 49. A házi egérrel ro­kon kis állat. 50. AZ. 51. Gyil­kol. 52. Aula betűi keverve. 54. Téli sport. 56. VK. 59. A mély­be. 60. Kicsinyítőképző. 63. Fér­fi fehérnemű. 65. Gondol. 68. EÉ. 69. Mássalhangzó fonetiku­san. 70. Feltételes kötőszó. 71. Személyes névmás. A megfejtéseket december 14~ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. November 22-i rejtvény pá­lyázatunk megfejtése: „Míg hullo lombok Rőt fénye rebben Ö, mit is mondtok Egymásnak ketten?” őszi beszélgetés. Nyertesek: Gordán Jánosné* Oroszvár! Istvánná, Páll Erzsé­bet, Ritli Gyuláné és Zupkó Hona nyíregyházi, Szászfalvi Mihály apagyi, Juhász József- né nagykállói, Mihály Magdol­na tiszalöki, Kiss Mária tyuko- di és Joó Károly vásárosnamé- nyi kedves rejtvény fej tőink. A nyereményeket, — fejenként 30,— Ft értékű könyvsorsjegyet — postán elküldtük. Lajos, már megint mit találtál a levesemben... ' ». «AM Art Buchwald; Dialógus a válásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents