Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

1. ©Ma! íreLET-MAGYARORSZje 1970 deíéfflf>*r f? Az események krónikája: HÉTFŐ: Újabb amerikai légitámadás a VDK ellen. — Provokatív CDU—CSU frakcióiilés Nyu- gat-Berlinben. KEDD: Heves harcok a kambodzsai főváros körül. Válási törvény elfogadása Olaszországban. S DA: A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülése Berlinben. CSÜTÖRTÖK: Per Burgosban 16 baszk hazafi ellen. — Nyugatnémet diplomata elrablása Spanyol- országban. — A jordániai király kairói tár­gyalásai. PÉNTEK: A NATO brüsszeli tanácsülésének záróköz­leménye. — A Guinea-ellenes portugál ag­resszió bizonyító anyagai az ENSZ előtt. SZOMBAT: Diplomáciai élénkség a Közel-Kelet ügyé­ben. Bér.inben és Brüsszelben Ritkán adatik meg az új­ságolvasónak, hogy ennyira napra egyi dobén tájékozód­hassák a legfontosabb világ- politikai folyamatok külön­böző értékeléséről. Péntek reggel jelentek meg az újsá­gokban a Berlinben megtar­tott varsói csúcsértekezlet ok­mányai, délután pedig nyil­vánosságra hozták a NATO- tanácsülés záróközleményét Valóságos szembesítés volt ez: hogyan foglal állást, mi­lyen magatartást tanúsít a két szemben álló világrend- szer magvát alkotó két poli­tikai-katonai szövetség. A berlini értekezlet hom­lokterében — ez már a tár­gyalt kérdések sorrendjéből, s a közzétett dokumentumok terjedelméből is kitűnt — az európai helyzet elemzése állott. A Varsói Szerződés országai azonban mély fele­lősséget éreznek a béke egyetemes. ügye iránt, ezért további határozataik érintet­ték a legjelentősebb válság- területeket. Elítélték az indo­kínai térségben folytatott amerikai agressziót és szoli­daritásukat fejezték ki a hő­siesen harcoló vietnami, laoszi, kambodzsai néppel. Síkraszálltak a közel-keleti konfliktus politikai rendezé­sének érdekében, amelynek alapfeltétele az Izraeli csa­patok kivonása — a Bizton­sági Tanács határozatának megfelelően — minden meg­szállt arab területről. A Guineát ért támadás kapcsán hangsúlyozták, hogy Afrika népei a felszabadu­lásért, s a függetlenség biz­tosításáért vívott harcukban továbbra is számíthatnak a szocialista országok segítsé­gére. (Guinea kézzelfogha­tóan időszerű példája való­ban kitágul: a berlini ta­nácskozás elítélte a hagyo­mányos gyarmatosítás és a neokolonializmus minden megnyilvánulását.) A NATO nagyszámú mi­niszteri összejövetele ezek­kel a kérdésekkel nem fog­lalkozott külön okmányok­ban. s általában szűkszavúan nyilatkozott róluk. Jó oka volt rá. hiszen az atlant1 partnerek egysége ezekben a kérdésekben korántsem töké­letes. Washington legutóbbi eszkalációs lépését a VDK ellem bombázások felújítá­sát nyugaton is élénk bírá­kat érte. A portugál kolo­nializmus esetében pedig valóságos „politikai tudatha­sadás” lett úrrá a NATO-n. Lisszabon tagja az Atlanti Szerződésnek, atlanti fegyve­rekkel nyomja el gyarmatait — szövetségesei mégis óva­kodnak a túlságosan nyílt tá­mogatástól, féltik saját afri­kai érdekeiket. A széles horizonton való képletes körutazás után, tér­jünk vissza Európába. Jó húsz hónappal az emlékeze­tes budapesti felhívás után, Berlinben megállapíthatták, hogy földrészünkön mind na­gyabb mértékben tör utat az enyhülés, egészségesebbé vált a helyzet. Tényezőit mind­nyájan ismerjük: a Szovjet­unió és az NSZK szerződése, a lengyel—nyugatnémet egyezmény parafálása, az európai biztonság érdekében megindított eszmecserék so­rozata. Őszintén szólva jól­esik hallani, hogy a krízisek sokasága között éppen Euró­pában. e különösen fontos térségben javultak az állapo­tok. Ebben a szocialista or­szágok helyes politikájának, az erőviszonyok átalakulásá­nak, mindannyiunk erőfeszí­téseinek eredményét láthat­juk — ez megalapozott derű­látással tölthet el valameny- nyiünket. A tennivalók nagyobbik ré­sze azonban még előttünk áll. Elegendő szinte a cím­szavakat sorolni: hátra van az NSZK szerződéseinek ra­tifikálása; a Német Demok­ratikus Köztársaság külkap- csolatainak általános nemzet­közi jogi rendezése, beleért­ve a két német állam egyen­jogú kapcsolatait, s felvéte­lüket az ENSZ-be; annak el­ismerése Bonn részéről, hogy a müncheni egyezmény ele­ve érvénytelen, s végül szin­te összegezésképpen egy tar­tós európai biztonsági rend­szer megteremtése. A berlini értekezlet — tel­jes, konstruktív egységben — ismét ráirányította a figyel­met ezekre a célkitűzésekre. Támogatásáról biztosította az NDK békeszerető politikáját és a csehszlovák álláspontot. A tervezett európai biztonsá­gi konferenciával kapcsola­tosan pedig rámutatott, hogy annak teltételei adottak, nincs es nem lehet ésszerű indítéka további halogatásé-' nak. Valóban.; lényegében Örményország ma megegyeztek a résztvevők körében a napirendben, való­színűnek tűnhet a helsinki színhely is — miért ne ke­rülne megtartásra az értekez­let? A szocialista országok véleménye, hogy az előkészí­tési szakasz szétfeszítette már a kétoldalú találkozók bur­kát. Szükség lenne a sokol­dalú találkozókra, magyarán: a megfelelő szinten történő, közös erőfeszítésekre. He­incidens a 192-es (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós Jereváni látkép. magas fokú képesítést, köz­tük mintegy 15 ezren mér­nöki diplomát. Az örmény főiskolák és egyetemek hallgatói között ott találjuk a szomszédos Azerbajdzsán és Grúzia fia­taljait. Az utóbbi években számos egyiptomi, szíriai, iraki, afganisztáni, kubai, NDK-beli diák - és latin­amerikai országból érkezett fiatal kezdte meg tanulmá­nyait. A tudományos fejlődés természetesen nagyban elő­segíti az ország gazdasági felemelkedését. Szovjet-örményország a vi­lág helvenhárom országába exportál szerszám- és egyéb gépeket, precíziós,,,...műszere­ket és más iparcikkei; Ezen­kívül Lipcse,' Brno. Plovdiv, Poznan. Izmir. Damaszkusz vásárainak állandó résztve­vője. Ezenkívül a köztársaság részt vesz a Szovjetunió és a KGST-országok kereskedel­mi kamaráinak együttes ülésein is. Nemrég például Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi kamaráinak képviselői jártak Örmény- országban. Az ilyen és ehhez hasonló látogatások célja, or­szágaink kereskedelmi kap­csolatainak kiszélesítése. Örményországnak van mit kínálnia a nemzetközi piacon. Az idei damászkuszi vásá­ron az örmény Köztársaság a szovjet kiállítás önálló részlegeként vett részt. A látogatók megismerkedhettek a Nairi—2 típusú elektro­nikus számítógéppel, de lát­hattak menetvágó eszterga- padot, alacsony nyomású hi­ganygázlámpát, precíziós műszereket és villanymotoro­kat. és megcsodálhatták az Anus-pianínót, az órákat, a szőnyegeket, a konyak-, bor­es cigarettaféleségeket és az örmény export más hagyo­mányos árucikkét. Először került külföldön bemutatás­ra az örmény autóipar új­szülöttje — a JerAZ típusú teherautó. A világ számos országában ébrednek az emberek a diva­tos formájú, kerek, négyzet alakú vagy hatszögletes „Sze- ván”, márkájú órák csöngeté­sére. A Jereváni Óragyár ter­mékeit (amelyek Örményor­szág legnagyobb taváról kapták nevüket) nemcsak a Szovjetunióban vásárolják szívesen, hanem az USA-ban, Uj-Zélandban, Franciaor­szágban, Bolíviában, Norvé­giában és Lengyelországban is. A gyár termekei 55 or­szágba jutnak el. A szovjet Örményország fővárosa Jereván, gyors ütemben növekszik. Az el­múlt harminc évben —1939- től ez év januárjáig 200 ezerről 767 ezerre növekedett lakosainak száma. Milyen lesz Jereván a kö­zeljövőben? A 25—30 évre szóló távlati tervben a város tovább fej­lődik mint Örményország ál­lamigazgatási, ipari, tudomá­nyos és kulturális központja, lakosainak száma meghalad­ja az egymilliót. Kilenc szputnyikváros építését ter­vezik, három üdülőhelyet alakítanak ki, mindössze fél­órás utazási távolságra. Jereván — akárcsak az egész köztársaság — a jövő­ben is dinamikusan fejlődik. APN lyeslik tehát azt a finn kez­deményezést, hogy Helsinki­ben az összes érdekelt orszá­gok nagykövetei kezdjenek előkészítő, alapozó megbe­széléseket. A NATO elvben nem ve­tette el, tulajdonképpen nem vethette el a biztonsági kon­ferenciára vonatkozó javas­latokat. Következik viszont a „de” kötőszók serege, a vá­laszoknak a legkülönbözőbb feltételekkel történő körül­bástyázása. Amint az NSZK közismerten a nyugat-berlini tárgyalások menetétől kí­vánja függővé tenni a rati­fikálást, a NATO-nak is ez a kiindulópontja. (Vannak „tartalékíeltételek” is, a kap­csolódás a nukleáris fegyver­kezésről folytatott SALT- párbeszédhez, sőt á Földközi­tenger térségében kialakult helyzethez.) Vagyis a bonyo­lult ügyekből még bonyolül- tabbakat formálnak. A nyugat-berlini eszmecse­réről egyébként a varsói csúcs okmánya is említést tesz; kifejezi reményét, hogy sikerül kölcsönösen elfogad­ható egyezményt kötni. Csak­hogy ezt sorozatos zavaróre­pülések akadályozzák: a ke­reszténydemokrata képvise­lők tüntető nyugat-berlini ta­nácskozása, az NSZK veze­tőinek látogatásai. A kölcsö­nösen elfogadható egyez­mény magába foglalja egy kompromisszum lehetőségeit, ám egy sarkalatos kérdésben nem lehet helye alkunak. Nyugat Berlin nem volt és soha nem is lesz része az NSZK-nak. Nyugat-Német- örszágnak le kell mondania ezzel kapcsolatos terveiről. A bevezetőben említett „szembesítés” folytatódik. Nem is olyan sokára: ma érkezik Brandt Varsóba. Holnap hivatalosan is tár­gyal a lengyel vezetőkkel, akik éppen hogy visszaérkez­tek BerlinbőL.. Daniel Lang: 5. Kétezer métert tet­tek meg keleti irányban, ami — ezt Eriksson és a többiek rögtön észrevették — éles el­térést jelentett attól a nyu­gati útvonaltól, amelyet oly pontosan jelölt meg az őr­mester az eligazításon. A Phu My körzet Cat Tuong nevű falucskája felé köze­ledtek, és Eriksson gondolat­ban elátkozta magát, hogy Rowanra hallgatott. Dobogó szívvel, zavartan és hitetlen- kedve látta, hogy Meserve minden teketória nélkül hoz­zákezd terve végrehajtásá­hoz: Clarkkal a nyomában, szisztematikusan átkutatta a falucska viskóit. Üres kézzel bújtak ki öt vagy hat kuny­hóból, amikor a mindig ked­ves és előzékeny Rafe egy fe­hér kunyhóra bökve felkiál­tott: „Ott egy csinos lány la­Az tfrjnény Szocialista Szobi t Köz(úi a ág mint­egy kétmillió lakosa most ünnepli annak az államnak ötvene­dik születésnapját, amely­ben — a torok uralom alól felszabadulva — az ör­mény nép végre nemzeti otthont talált, s amelynek harmincezer négyzetkilo­méternyi területén virágzó országot épített fel, Szov­jet-örményország fejlett iparral, mezőgazdasággal rendelkezik, az ország szakemberei élénk techni­kai tudományos tevékeny­séget folytatnak. Mindeh­hez az alapot a színvona­las felsőoktatási rendszer és tudományos képzés te­remti meg. A szovjethatalom örmény­országi győzelme után alig néhány hónappal megalapí­tották a Jereváni Állami Tu- '/dbmánYé'géétemét. 'Ebből az intézménybőL'anőt* ki- a köz­társaság felsőoktatási rend­szere. A későbbi években az egyetemi karok önálló főis­kolákká fejlődtek, megnyílt a műszaki, az orvosi, az ag­rártudományi, a pedagógiai, az állatorvosi, valamint az orosz és az idegen nyelvek főiskolája. Ugyancsak a je­reváni egyetem keretében létesültek az első tudományos kutatóintézetek. Örményországban ma min­den tízezer lakosra 220 főis­kolai és egyetemi, valamint 123 szakközépiskolai hallgató jut. így a diákok tízezer la­kosra jutó arányát tekintve a köztársaság nemcsak a Szov­jetunióban foglalja el az el­ső helyet, hanem maga mögé utasít olyan fejlett európai államokat, mint Franciaor­szág, Anglia, |: NSZK, Olasz­ország, stb. A szovjethatalom 50 esz­tendeje alatt 150 szakmában több mint 50 ezren szereztek kik. Aranyfoga van!” Az őr­mester azonnal döntött: „ö lesz az. akit megtalálunk.” Rafe elképedt javaslata vár­ható holderején, és keserves arccal Manuelre és Eriksson- ra nézett, miközben Meserve és Clark meggyorsították lép­teiket a csinos aranyfogú lányt rejtegető fehér viskó felé. Eriksson, Manuel és az időközben elszerencsétlene- dett Rafe kinn ácsorgott, Me­serve pedig Clark társaságá­ban belépett a kunyhóba. Mao otthonába. Tovább időztek, mint a többi viskó­ban, és mivel Eriksson kinn állt, nem tud számot adni arról, mi történt odabenn Phan Thi Loc, Mao húga azonban, aki benn volt, az egyik tárgyaláson elmondta. Két évvel volt fiatalabb Ma- onál; a vallomását fordító tolmács ezt közölte; „Azt mondja, hogy bejöttek, elem­lámpa volt náluk, körbevilá­gítottak, meglátta az anyja meg a nővére arcát, mind­nyájan egyszerre ébredtek fel. Reggel hat óra volt, még nem volt világos.” Az apa a Phu My-i piacra ment, foly­tatta a tolmács. Az anya zo­kogva könyörgött, a lányai összebújva a fal mellé kuco- rodtak. Lochoz nem nyúltak, de Maót megragadták, hátra­kötötték a kézét egy darab kókuszkötéllel. Loc egy má­sik válaszát a fordító így közvetítette: „Azt mondja, a nővérének van egy aranyfo­ga az alsó állkapcsában, jobb oldalt.” Mikor Meserve és Clark csatlakozott a három vára­kozó katonához, már megkö­tözve vonszolták Maót. Clark a könyökénél fogva taszigál- ta előre, amikor Meserve in­dulj t parancsolt az osztag-, nak. „Közeledett a napkelte, és azt akarta, hogy a lányt minél kevesebben lássák” — folytatta Eriksson. „Egy he­likopter legénysége meglát­hatta volna.” Az osztag még a falu területén járt, amikor helybeli gyerekek sereglettek össze, körülvették Maót, iz­gatottan beszéltek egymás­hoz, majd kilépett a viskóból Loc. A két nővér egymásra nézett. „Rémület volt a sze­mükben” — emlékezik visz- sza Eriksson. Zsákmányuk­kal együtt a katonák nyugat felé indultak, kifelé a falu­ból, vissza arra az útvonal­ra, amelyet követniük kel­lett volna. Alig haladtak húsz métert, amikor kétségbeesett kiáltás állította meg őket. Mao anyja kiáltott, és üldö­zőbe vette őket. Meserve így vallott a hadbíróság előtt: „Előbújt az anyja, és amint várható volt, sírva fakadt. Didi, menj el — mondtuk neki.” Az anya, mondta Eriksson, egy sálat lengetett, és nagy Igyekezettel tört élb- re. Lihegve érte be a kato­nákat, mutogatással tudtukra adta, hogy a sál Maóé, és szeretné, ha Mao felvenné magára; arca könnyektől volt nedves, hangja esedezett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents