Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

WT8. december 30. KELET MAGTARORSZAö i. «Ma! Városiasodó falvak / MA MÁR TERMÉSZETES, hogy egyre több községben higanygőzlámpák világítják meg az utakat, vezetéki vi­zet, csatornázást sürgetnek az emberek. A falvak tehát korszerűsödnek, szebbek lesz­nek és nemcsak azért, mert szebb házak épülnek, hanem azért is, mert a települések külső képe is rendezettebb, lépést tart a fejlődéssel. Ez a fejlődés azonban ko­rántsem gondok nélküli. Nem lehet egyszerűen átvenni a régi örökséget, betonutat épí­teni ott, ahol korábban föld­út volt, vagy vizet vezetni a község központjából a ta­nyára. Átgondolt, tervszerű fej­lesztéssel kell számolnunk, hogy megakadályozzuk a fe­lesleges kiadásokat. Telepü­lésrendezési terveket készíte­nek tehát tucatnyi szabolcs- Bzatmári községben. Az utóbbi öt év alatt harminc­négy település általános ren­dezési tervét készítették el. NAGY GONDOT, FELE­LŐSSÉGET kíván az ilyen tervek elkészítése, de megéri a befektetést, hiszen van olyan tudományos igényű do­kumentum a községek ve­zetőinek kezében, amelyre hi­vatkozhatnak, amelynek alapján megalapozottan dönt­hetnek, hol, mi épüljön, hol, mikor érdemes kezdeni, vagy folytatni a közművesítést. A megye városai — Nyír­egyháza, Kisvárda, Mátészal­ka — s néhány járási szék­hely, nagyközség — ahol az építkezések sürgetik — sze­rencsére már túlléptek ezen, 6 további részletes terveket is elkészítettek. Ezzel szinte minden esetben együtt járt, vagy legalábbis szorosan kö­vette a vízvezeték-építés, csa­tornázás, Nyíregyházán pedig a gázvezeték- és a távfűtéshá­lózat kiépítése. Már jelentős közmflvesítési munkát végeztek Nagykálló­ban, Nyírbátorban, Vásáros- naményban. Nyíregyháza, és a két új város szintén nagy erőfeszítéseket tesz a fejlesz­tés érdekében. Kísvárdán pél­dául a tanács összefogásával a város vállalatai, int:' né- nyei társulásos alapon segí­tik a közmflvesítési terv va­lóra váltását. A városiasodé települések fejlesztésében a következő években jelentős szerepet ját­szik a lakásépítés. Meggyor­sult az állami, szövetkezeti lakásépítés, de egyre nagyobb számban épülnek a többszin­tes társasházak is. Az igényes program megvalósításában már most rendkívül fontos feladat hárul a tanácsokra a beépíthető területek előkészí­tésében és közművesítésében. A DÖNTÉSBEN ILLETÉ­KESEKET sok szempont szo­rítja. Egyrészt jó lenne, ha az épülő új, emeletes, repre­zentatív épületeket a város- központokban emelhetnék. Másrészt a sok bontás ren­getegbe kerül, lakóépületeket vesz el. s a foghíjtelkeken nehéz a közművesítés. Ezért is döntenek többnyire új ut­cák nyitása, lakótelepek ki­alakítása mellett — mint Kisvárdán. Mátészalkán is történt. így azonban, míg a települések rendezésében el nem érik ezeket az új lakó­területeket, éppen a városok legszebb, legkorszerűbb ré­szeit rejtik él. Ezért is szük­ségesek a rendezési tervek, amelyekben gondos elemzés­sel mutatják ki: melyik a legcélravezetőbb fejlesztési mód. De nemcsak a lakásépítés, hanem az ipartelepítés is szá­mos gonddal szaporította me­gyénk éppen legdinamikusab­ban fejlődő városainak elő­relépését. Az már bebizonyosodott, hogy az iparért folytatott nagy versenyfutásban — an­nak ellenére, hogy magas szintű határozatok, törvények szabályozzák az ipartelepítést — a szabolcsi városoknak is tenni kell valamit az asztal­ra. Ez pedig vagy már meg­lévő épület, vagy terület kell legyen A régi épületek a legritkább esetben csábítják a letelepülni szándékozókat. Annál inkább azok a ked­vezmények, amelyeket első­sorban Mátészalkán, de Nyír­egyházán.. és Kisvárdán is nyújtani tudnak: gondosan megtervezett, nagy kiterjedé­sű ipari övezetek, ahol pers­pektívában is építkezhetnek, bővíthetik telephelyeiket a majdan nagy vállalatok. Ugyancsak jelentős a terüle­tek előközművesítése, jó megközelíthetősége. Leegyszerűsítése a dolgok­nak, de más alapállásból in­dulnak ott, ahol kijelenthe­tik: ez a jól megközelíthető terület rendelkezésre áll, csak rá kell csatlakozni a víz- és energiahálózatra, vagy ahol csak elméleti lehetőségeket csillantanak meg. MINDEZEKNEK AZ AD MOST külön aktualitást, hogy a megyei tanács az idén fogadta el a megye település- és településhálózat-fej! esz- tésének távlati tervét. Ä ko- rábbi 234 község helyett 64 körzetet alakítottak ki, hogy a megye és a községek tavára egyaránt előnyös, arányos fejlesztést valósíthassanak meg. A városok mellett ki­emelt középfokú, középfokú, kiemelt, alsófokú és alsófokú központokat jelöltek ki. Ezek a tervek segítséget adnak ah­hoz, hogy a községek egysé­ges elvek alapján, körzeten­ként egymással is összefogva készítsék el távlati település­fejlesztési elképzeléseiket. Amelyeknek alapján meg­gyorsulhat a fejlődés, szeb­bek, rendezettebbek lehetnek a szabolcs-szatmári települé­sek. Marik Sándor A beregi konzervüzemben nágv erővel végzik az alma és a zeller feldolgozását. Ászait almából nagy mennyiséget szállítottak exportmegrendelésre. A nagyrészt nőket fog­lalkoztató üzemben a feldolgozási munkafolyamatokat a lehetőséghez mérten gépesítik. Képünkön: Luterán Bertalanná és Fejes Ibolya fúrógép segítségével az almacsutikát ta- volítják éL Elek EmiI felvétele Másfél mii Hó krónikája Zárkózott emberek ? A nagy cserkészlek válasza: nem! Nincs még egy másik any- nyira csak tanyai település­ből álló község a megyében, mint Nagycserkesz. A vala­mikor Nyíreg3'házához tarto­zó tanyabokrok egy részéből húsz éve alakult ez az új köz­ség. Az itt élő tirpák lakosság­ról az a hír járta, hogy szor­galmas, jó gazdák, de zárkó­zott, „maguknakvaló” embe­rek. A tanyai élet, a „kaparj kurta, neked is jut” világ ilyenné tette őket. Ma ezek az emberek a községükért munkában, pénzben, annyit áldoztak, amennyit kevés he­lyen a megyében. Villany minden tanyán Ez év elején még 18 kilo­méter villanyhálózat építésé hiányzott ahhoz, hogy minden tanya bokorba eljusson a vil­lany. Villany nélkül voltait a Beiß-, Vadas-, Nádast-, Tán­csics-, Púpos-, Ferenc-, Hor­váth- és Ki&púpos- bokorban, valamint a Kereszt-dűlő lakói. Az állami dotációhoz 350 ezer forintra lett volna szükség. A tanács a lakossághoz —mint­egy 180—200 családhoz — for­dult, hogy nemcsak munká­jukra, de pénzükre is szükség _ lenne. Valamennyi család lOOü forintot ajánlott föl a közös vezeték építési költségéhez. így összejött 200 ezer fo­rint, majd a termelőszövetke­zetek még 120 ezret adtak és a tanács 30 ezer forintjával kikerekedett a 350 ezer forint. Mire a tél beköszöntött, vala­mennyi tanyaboikorban ki­gyulladt a villany, csupán négy családhoz nem jutott ed a fény, akik olyan távol lak­nak a többi bokroktól, hogy több százezer forintba kerül­ne részükre a villanyhálózat megépítése. De vajon, melyik zárt tele­pülésé község mondhatja el. Uh*»’ nátó s <m4) «háivji^alád- *ii8s niiíes vüláhyá? Eljött a telefon A tanácsházátó! több ta- nyabokor 6—7 kilométerre van. Jelentős részük csak dű- lőúttal van összekötve a köz­ponttal. Ha itt tűz ütött ki, vagy beteghez mentőt kellett hívni, egy órába is beletelt, amíg telefonhoz jutottalt. A lakosság igényelte a telefont, de ehhez újabb pénzre lett volna szükség. Az év elején úgy döntött a tanács, hogy három tanyabakarba (Vadas, Bályi és Púpos) nyilvános te­lefont vezetnek, ha segít a la­kosság is. A termelőszövetke­zetek es a tanyabokrok lakói a telefonvonal építésére 440 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fél. A Debreceni Postaigazgatóság szakemberei vállalták, hogy I szabad szombatonként és va­sárnaponként elvégzik a be­kötést, ha a község dolgozói a helyszínre szállítják a szük­séges anyagot és elvégzik a földmunkát. így történt. Ma néhány percen belül a legtá­volabbi tanya lakói is elérik a három nyilvános telefont. Tovább lehetne sorolni az utak, árkok, vízlevezetők karbantartását, az úgymond hagyományos társadalmi munkákat. Egy dolgot azon­ban külön meg kell említe­ni, az MHSZ-lőtér építését. Ennek olyan közvetlenül ér­zékelhető előnye, mint a vil­lanynak, vagy a telefonnak nincs, mégis alig volt család, amelyik ne vett volna részt a gyakorlótér megépítésében, ahol a társadalmi munka ér­téke 100 ezer forintot tesz ki. Egy lakos 700 forintja Mindent összevetve, az egész éves társadalmi munka és pénzadomány értéke mint­egy másfél millió forintra rúg. Az egy felnőtt lakosra jutó összeg: 700 forint. Ahol három-négy felnőtt van a családban, ez több ezer fo­rint társadalmi munka telje­sítést jelent. A megyében idén ez az összeg a legmaga­sabbak között van. Feltehetnénk a kérdést, hogy ezek a korábban zárkó­zott emberek hogyan változ­tak így meg. A szervező, fel­világosító munkának is sok köze van, amit a pártszerve­zet, a tanács, a népfront vé­gez, dé a helyi vezetők első helyen a termelőszövetkeze­tet említik. Amióta közösen dolgoznak, az összefogás erejét gyako - latban is érzékelik. Ennek anyagi előnyeit élvezik. Ahogy a közös tevékenység növeli az információigényt, a több - tudást, a beleszóló ti készséget, úgy változik a ta­nyák lakóinak tudata. A most záruló esztendőben újabb 200 családhoz jutott el a villany, vele együtt a rádió, a tv, de nagyon sok helyre a munkát könnyítő mosógép és hűtőszekrény is. Mindez újabb, fokozottabb igényeket támaszt nemcsak az anyagiak, de a szellemiek iránt is. Sum­mázva elmondhat j uk: ezek a tanyák bekapcsolódtak az or­szág vérkeringésébe es az ál­lam milliói mellé ók is so­kat tettek azért, hogy igy legyen. Cs. B, KOMMENTÁR Üzemi párbeszédek Javában tartanak a szakszervezeti vezetőségválasztások megyénkben. A taggyűlések a legtöbb' helyen jó légkörben zajlanak: sok javaslat, aktív' részvétel jellemzi a szervezett dolgozók fórumait. Ami már a választások első fordulójában nyilvánvaló: a gazdasági mechanizmus fejlődése nemcsak a gazdasági, ha­nem a szakszervezeti oldalt is erősítette. Mind több helyen válik általánossá, hogy a gazdasági vezetők lényeges kérdésekben nem döntenek a munkásaol- lektíva nélkül. Ezek egy részére — mint jó és követendő pél­dára — a saakszei vezeti tanácskozásokon hivatkoznak az em­berek. Jó volt hallani például azt, hogy az új telephelyre köl­töző Kelet-magyarországi Faipari Vállalat igazgatója meg­hívta a munkásokat a felépült csarnokba, s ott ismertette, mi­lyen gépeket kapnak. Hogvan alakítsák ki a csarnokot? — ez volt az egyetlen kérdés, amelynek eldöntéséhez valóban a legilletékesebbeket hívta segítségül az igazgató. Kapcsolódik a témához az a szintén gyakorta elhangzó kívánság: jó volna, ha a vállalat a szakszervezet kezdemé­nyezésére valamilyen formában részt venne a dolgozók sza­bad szombatjai programjának szervezésében. A dolgozók érdekében tett javaslat volt a Kisvárdai Bú­toripari Vállalatnál a szervezett tanulás. Ez annyira találko­zott mindenki érdekével, hogy alig néhány héttel a szakszer­vezeti választás után, az üzemben megszervezték a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozók szá­mára a kihelyezett osztályt, amely a szakszervezet gondozá­sa mellett azóta már eredményesem működik. Hogy a tanulás, továbbképzés az utánpótlás mennyire foglalkoztatja a szervezett dolgozókat, arra jó példa a Nagy- kállói Vegyesipari Vállalat esete. A szakszer vezeti taggyűlé­sen számon kérték a külszolgálatra beosztott ipari tanulók problémáit. A munkásokkal együtt hetekig távol vannak, ta­nulási lehetőségeik minimálisaik, közülük sokan megbuknak az iskolában, vagy nagyon gyenge az eredményük. A szakszer­vezetnek is kötelessége gondoskodni róluk, s változtatni az áldatlan helyzeten — mondták a választás idegén. Jó tapasztalat, hogy a vállalatok gazdasági vezetői jó- szándékkal fogadják az észrevételeket, sok helyen napokon belül reagálnak. A közelebb kerülő álláspontok, a javuló mun­kakörülmények értékes eredményei az idei szakszervezeti vá­lasztásoknak. M. S. — Ha olyasmiről olvasok, vagy hallok, hogy valame­lyik tsz-ben gyakran válto­zik az elnök — és nem ki­Az elnök monológja vánatos számban van ilyen megyénkben —, önkéntelenül elfog valami különös érzés. Mindannyiszor az az ered­ménye hogy az ilyesmi sem a volt elnöknek, mint em­bernek. sem a tsz-nek, mint közösségnek nem lehet hasz­nára. — Magamról szólva el­mondhatom, hogy az átszer­vezés idejében különös hely­zetbe kerültem. Talán párját ritkítja az az eset, hogy hozzánk, Ti szamogyor ós: a nem jöttek agitátorok. Az egész falu, minden külső be­segítés nélkül, egységesen határoztuk el a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést. Ezért is a tsz-ünk neve Egyakarat. S engem válasz- tot*ak elnöknek 1960 febru­ár másodikán. Talán^ csak mellékesen jegyzem meg. hogy tizenketted magammal egyes csoportot alakítottunk a faluban 1950-ben, har­minckét hold községi tarta­lék földterületen. Vele «■gyűli műveltük a sa­játunkat. Én hét holdat. Ide is engem választottak ve­zetőnek. A pártba 1951-ben léptem be, most 54 éves vagyok. — Amikor a falu tsz-elnö- kének választották, már hó­napok óta gyászoltam meg­halt feleségemet. Három ár­va gyerek maradt mellet­tem. Rettenetesen nehéz na­pok, hetek jöttek rám: egy­részt mindenütt, mindenben ott lenni a közös gazdálko­dás indításánál, másrészt törődnöm kellett gyermeke­immel. A teljes gyászév le­telte után újranősültem. Még ebben is vigyáztam, nehogy a falu — régi szokások alap­ján — megszóljon. — Mindezeket élőrebo- •sátva — hogy személyi hely­zetem jobban látsszék —, las­san tíz éve lesz elnökségem­nek. Jó néhány tapasztalatot nagyon megtanultam. — Nem mulasztom el mindjárt leszögezni: hiába agitátorok nélkül fogtuk meg egymás kezét, jó egyet­értéssel indultunk, Tiszamo- gyoróson tóm látott még senki szájba hullott sült ga­lambot, Nem történhetett semmi, nem készülhetett olyan terv az elmúlt tíz év alatt, hogy azt ne együtte­sen, a tagsággal megbeszél- tük-vitattuk volna. Nem le­het egy közös gazdaságban mindenki vezető, de lehet kölcsönösen figyelmeztető, a maga érdekét is tekintve ja­vaslattevő. — Hogy néhány szemé­lyes tapasztalatot mondjak? Gyűlt össze közel tíz év alatt szép számmal. Egyik: nem jó kiindulás például több ember előtt letolni, megmosdatni valakit. Az ilyen itt eleve személyes sé­relemre vezet. Helyesebb ehelyett az ilyenekkel ala­posan elbeszélgetni. Ez a módszer legtöbbször vissza­adja a tag önbizalmát és már csak ezért is jobban rá­kapcsol. Dicsérni viszont minél több ember előtt kell. Megmondni annak, aki arra érdemes: ezt vagy azt na­gyon jól tette. Az ilyen bol­dogít minket. — Semmi esetre nem sza­bad diktatorikus módszere­ket használni. Előttem az a szempont: amit magamnak kívánok, azt minden tagnak is. Ebben nincs és nem le­het semmi ellentét. — Tekintélyvédelem? Mi abban a rossz, ha a tőlem idősebbek egyszerűen ke­resztnevemen szólítanak, a fiatalabbak pedig Dani bá­tyámnak hívnak. Én leg­alábbis nem találok ebben sértést. S hogy mennyire nem ellenünk való hang az ilyen, bizonyítja, hogy 45 év nálunk az átlagéletkor. — Mit mondhatok még? Közhely ma már, hogy a ve­zetőnek. tsz-elnöknek adott esetekben határozottan tud­nia kell mondani igent is, nemet is. Ragaszkodom hoz­zá, hogy az illetékes fóru­mokat ne kerüljék meg az ügyek, mármint a fegyelmi bizottság és a vezetőség bi­zottsága hatáskörét. A de­mokratizmusnak minden te­kintetben érvényesülnie kell, ez nem lehet csak szólam. A becsületesség, a szótártás elsősorban tőlem tóduljon ki. Csakis ilyen alapon kö­vetelhetek viszonzást. — A gazdasági résszel kapcsolatban azt kell mon­danom, hogy mi egy 15 holdas puszta területen kezdtük meg a tanyaközpont kialakí­tását. Mindent a magunk erejéből teremtettünk. Már ott tartunk: nem annyira az építésre, vásárlásra kell ügyelnünk, inkább a kor­szerűsítésekre és javítások­ra. Különösen hatvanöt óta a jó közepes gazdaságok kö­zé tartozunk. Tavaly már húszezer forint fölött volt az egy tagunkra jutó átlag- kereset a közösben. Idén — a mintegy hétszázhofldas árvíz miatt — a tavalyi eredmény nem ismétlődik, de még így sem sokkal ma­rad el mögötte. — A faluval együtt ne­kem ía öröm látni a boldo­gulást. Az építkezéseket, portarendezéseket, s hogy az együttes / döntésünk évében még csupán egyetlen televí­zió volt. nálunk. Ma azokat a házakat lehet hamar meg­számolni, ahonnan hiányzik. Aztán a divat, * étkezés, a holnap iránti magabiztos­ság... Nagyobb öröme egy tsz-elnöknek nem is igen lehet. — ’ Végkövetkeztetésül: nincs semmilyen különleges elnökrecept. S azt megint a magam tapasztalatából ie- lölhetem meg. a tanulás, a szüntelen érdeklődés. a hasznos tanfolyamok elöl sem lehet csökönyösen el­zárkózni. A helyi ismeretek, a kellően mérlegelt adottsá­gok kihasználása. legfőbb pedig, a tagsággal yaló állan­dó egyetértés visz előre. Aki más oldalról nézi és próbál­ja megoldani a dolgokat, szükségszerűén elbukik. S az ilyen bukásoknak a közös is kárát látja. Elmondta: Ésik Dániel, a tiszamogyorósi Egyakarat Tsz elnöke. Gegegyeste, Asamm, Bannt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents