Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-03 / 283. szám
WT0. (TsccmTwr I. «ELET MAGYARORSZA« 1 «Maö Szabolcsi küldöttek — kongresszus után Soltész Istvánná: Helytállni csak tanulással lehet Szovjet barátaink nyíregyházi látogatásai Vendégek a Ságvári Tsz-ben. Hatnme! Józsei fel-». Soltész Istvánnét. a Nyíregyházi Háziipari Szövetke. zet elnökéi a megyei pártértekezlet kongresszusi küldöttnek választotta. A kongresszus pedig beválasztotta a Központi Bizottságba. Erről és a terveiről beszélgettünk a háziipari szövetkezet elnökével. — Mi volt a legnagyobb kongresszusi élménye1 — Az egész. Lehet-e nagyobb élmény, részt venni egy tanácskozáson, ahol Magyar, ország népéneik a sorsa dől el. És érezni, hogy mint a múltban is, az MSZMP mindennap a nép sorsának javításán dolgozik és tudni, hogy a következő négy évben is töretlenül halad felfelé az ország gazdaságának építése és a népjólét emelése. Ha semmi többet, de egy megye megbízott küldötteként meghallgatni ezt a tanácskozást, amely máris történelem. — Milyen érzés volt megtudni, hogy ennek a kongresszusnak a bizalmával a legfelsőbb pártszerv tagja lett? — Ezt kifejezni szavakkal nem tudom. Először azt hittem, hogy rosszul hallok, illetve nem jól látom a jelölő bizottság által kiadott Javaslatot, hogy tényleg az én né. vem... Azt tudom, hogy életem legboldogabb közéleti pillanata volt Kommunista vagyok, 23 éve tagja a pártnak, lehet-e nagyobb örömöm? Persze, tudom, hogy azé mély emben a Szabolcs. Szatmári nőket érte megtiszteltetés. — Említette, hogy 23 érc párttag, hogyan került a pártba és milyen mozgalmi tevékenységet fejtett ki? — Munkás esaládlxfl származom. Apám is párttag volt a felszabadulás óta. Én először csak a mumkásdalárdáEgy század parancsnok karon ragadott és be vonszol t az irodájába. „Hallgasd meg ezt a történetet — mondta. — Ilyet úgysem hallasz gyakran.” Leültem az irodájában és ő belekezdett.. „A katonák szeretnék szabadságra menni és ez érthető. Éppen ezért feltűnt, hogy egyikük soha nem kér szabadságot. Rá is szóltam: — Bartók elvtárs, maga miért nem kér szabadságot? Meglepte a kérdés, de gyorsan válaszolt: — Majd, ha sorra kerülök, én is elmegyek. Gondoltam, talán bátortalan, és elhatároztam, én jutalmazom meg néhány nap szabadsággal. El is küldtem. Hétfőn reggel — ekkor még tartott Bartók szabadsága — azzal fogadott az ügyeletes, hogy a létszám teljes. — Ne hadarjon itt, hanem pontosan jelentsen — szóltam rá. — Miért nem jelenti, hogy egy ember szabadságon var,? — Nincs senki szabadságon Bartik már tegnap bevonult — jelentette a dorgálás miatt kicsit sértődötten az ügyeletes. Rosszat sejtettem és hivattam Bartikot. Zavartan lépett elém Megállt, jelentkezett és várt Megkérdeztem, miért nincs szabadságon. ^ — Már megjöttem százados ba jártam, mint gyerek. Nekem nagyon tetszett az az egész. amit ott hallottam. Apám a szociáldemokrata párt tagi a volt. Én ösztönösen mégis másfélé fordultam. Egyszer egy szép napon a kommunista párt titkáránál jelentkeztem, szeretnék párttag lenni. Apám azt mondta, hogy: fiam. neked van igazad. Először nem vettek fel, mert még túl fiatal voltam, de 1948. április 12-én, a 18. születésnapomon jelentettem Fejes elvtársnak, hogy már hivatalosan is felnőtt lettem. így lettem a pórt tagja. Rövidesen egyhónapos pártiskolára kerültem. Sokáig társadalmi munkát végeztem, majd júliustól járási EPOSZ-titkár lettem. 1949-ben jöttem el újból pártiskolára és azután másfél évig a sajtónál dolgoztam. Majd a megyei tanács csoportvezetője lettem. Mindig végeztem munkát a mozgalmi életben. Végig pártvezetőségi tag voltam. Az ellenforradalom után az egyik alap- szervezet titkára lettem. — 1957 után kezdtem tanulni. Harmincéves vcútam, amikor a tanítóképzőbe beiratkoztam. Tanítani akartam. Majd elvégeztem * Kossuth Lajos Tudomány- egyetemet. Gazdasági területen dolgoztam, a tanításra nem került sor. Azt az ajánlatot kaptam, hogy egy 1000 fős szövetkezetei, . ahol 90 százalékban nő dolgozik — nem vezetheti férő —, vegyem át. Nagyon nehezen vállalkoztam rá, amikor már 7 évet fektettem a pedagógiai ismeretekbe. De kétségtelenül nagy hasznát látom ismereteimnek a szövetkezetben is. Az első nagy megtiszteltetés 1966-ban ért. A megyei pártbizottság tagja lettem. A fegyelmi bizottságba is beválasztottak. Úgy érzem, hogy a tevékenységemhez nem volt hiábavaló a tanulás. — 1965-ben menten a szöelvtárs — mondta halkan a katona. Közelebb lépten hotzzá és kérdezgettem: — Csak nincs valami baj odahaza? ;— Nem felelt. Biztattam, beszéljen bátran. Egyszer csak halkan így szolt: — Nekem nincs otthonom százados elvtárs. Megfogóztam az asztalban. Hát ilyen is lehetséges? Van egy emberem, akinek nincs hova mennie? Becsületes ember, jó katona és senkije nincs, akihez mehetne, aki ajtót nyitna neki és megölelné, forgatná, hogy „nicsak, de megemberesedett ez a Pista gyerek?” És ón ezt eddig nem tudtam. Itt él a századnál és az életét csak egy szürke kartonlap tartja számon?... Hellyel kínáltam a katonát, s ha kicsit későn is, arra kértem, meséljen magáról, az életéről. Bartik leült, jobb kezével az asztalkára támaszkodott, a ballal meg a sapkáját forgatta. Nézte a mintás térítőt és csak hosszas szünet után buggyant ki belőle a szó: — Nem ismertem az apámat, anyámra is csak homályosan emlékezem. Még vetkezethez. Lényegesen kisebb létszámmal dolgoztunk. Most 40 milliós termelési értékkel zárunk. 8 milliós beruházást, új ipart, a kötőhurkoló ipart teremtettük meg Az új ipar beindításához Békésből, Debrecenből kellett szakmunkásokat hoznunk. 83 ipari tanulónk van. Az új üzemház átadásával a tervünk 65 millió. A negyedik ötéves tervünk az üzemház bővítésével 20 millió és plusz 100 fő foglalkoztatása. A régi üzemet végképp eltüntetjük a városból és a régi tér. melési módszereket is. Természetesen a jó hagyományok ápolását tovább folytatjuk. Nagyon szép szociális létesítményt szeretnénk, boltot. büfét, ahol a dolgozó nők a munka után meg tudják vásárolná dolgaikat. — Család? — Két fiam van. A nagyobbik 20 éves. Most szerelt le. Jogásznak tanul. A kisebbik 18 éves, most érettségizik, vegyész szeretne lenni. Mindkét fiú KISZ-titkár volt, illetve a kisebbik most is az. — Melyek a személyes tervei? . — Az én személyes terveim teljesen egybeolvadtak a munkámmal, melyet — nem tagadom — nagyon megszerettem. Mint már említettem, a szövetkezet fejlődése során egy új iparág alakult ki és ezt szeretném továbbfejleszteni. Szeretnék továbbtanulni. a közgazdasági egyetemem szeretném elvégezni a 2 éves vezetőképző szakot. Tudom milyen nehéz tanulni, hiszen munka közben' szereztem meg a tanítói képesítést, ugyanúgy végeztem el az egyetemeit, de érzem, hogy megállni nem lehet, ha jobban akarok dolgozni a mostani munkaterületemen. Ehhez tanulnom kelL Ez az én negyedik ötéves tervem.» egészen kicsi voltam, amikor állami gondozásiba adott. Azóta sem láttam, nem tudom, mi van vele. Már az újságban is kerestettem, de neon jelentkezett. Csend ült a szobára. Engem marokra fogott a- döbbenet. És Bartik mesélt. Hároméves volt, amikor az anyját utoljára látta, aztán nyoma veszett. Ö intézetben élt. Igaz, hogy az eldobott gyerekek sorsát egy egész nép vette kezébe, de azért az otthon, a családi fészek melegét a gondozónők nem tudták pótolni. Pedig nagy szeretettel vették körül őket és külön ügyeltek a hányatott életű Bartik Pistire. Amikor kijárta az általános iskolát, beíratták ipari tanulónak. s mire nagykorú lett, már mint lakatossegéd lépett be az élet kapuján. Albérleti szobát keresett, de nyugta nem volt sehol. Nappal dolgozott és este irigyelte azokat, akik boldogok. Szerette volna valakivel megosztani a sorsát, de nem tudta, hogyan kezdjen hozzá Végül megismerkedett egy lánnyal, aki szívesen beszélgetett vele, de amikor házasságra került volna sor, a Hagyomány már Szabolcs és a Szovjetunió Kárpáton- túli területe között a szoros kapcsolat, a különböző delegációk cseréje. Pártmunkások, ipari, mezőgazdasági szakemberek, tanárok találkoznak rendszeresen egymással, kicserélik tapasztalataikat, ismertetik eredményeiket, a legújabb kísérleteket. Ezeket hasznosítják a két nép javára. Ismerősökként találkoznak, s beszámolnak a sikerekről. Ezt tapasztaltuk most is, amikor kedden elkísértük ú tjukra a megyénkben tartózkodó szovjet pártmunkásküldöttséget. Kézben a jegyzetfüzet Első állomásunk a MÉK megyei központja volt, ahol Kenyeres László igazgató tájékoztatta a küldöttséget a vállalat felépítéséről, tevékenységéről, korszerűsítéséről. Hogyan is jellemezhetném a delegáció tagjait? N. P. Kacaláp, a Kárpátontúli terület pártbizottságának osztályvezetője csupa figyelem, ö a delegáció vezetője. Minden érdekli. M. F. Szolonyko, az egyik szovjet kutatóintézet munkatársnője csendesen jegyez. P. I. Kláp, ahusz- ti járás Micsurin kolhozának elnöke tanító, majd tanfelügyelő volt, úgy került a kolhoz élére. Személyesen szeret meggyőződni mindenről. Hasonló I. J. Podlesznij, az egyik szovhoz igazgatója is. szülők nem adták hozzá. Az apa azt mondta: „A fene tudja, iá fia, borja. Rendes családból nem való, mert akkor nem lökték volna él maguktól.” így aztán nem erőltette a dolgot. Arra gondolt, rá is ér még, hiszen fiatal. Majd. csak kesrül egy rendes kislány, aki megérti és szereti is. Ügy tervezte, ha leszerel, megházasodik. Mielőtt bevonult, felmondta az albérletét, s a civil ruháját egyik barátjának küldte el: vigyázzon rá két esztendeig. Hozzájuk utazott el azon a szombat délutánéin is, de nem akart a terhűkre lenni, ezért vasárnap visszajött. Gyengéden korholni kezdtem, hogy miért nem szólt nekem erről, de aztán rájöttem, ezért inkább önmagainat hibáztathatom, hogy ennyire nem ismertem meg ezt a katonát. A jövőről kezdtem beszélgetni vele, de tulajdonképpen azon töprengtem, mi legyen a közeli hónapokban. Hogyan teremtsünk lehetőséget Bartiknak arra, hogy néha-néha családi körben tölthessen néhány napot. Hanem is a sajátjában, de olyan emberek között, akik úgy nyitNo és G. Sz. Jem.ec, a Za- karpatszkaja Pravda rovatvezetője. az örökké kérdező. Valamennyiük kezében jegyzetfüzei és írnak, gyűjtik a tapasztalatokat. Kenyeres László kerek tájékoztatót tartott. Elmondta, hogy a MÉK egy átlagos évben 20 ezer vagon terméket vásárol fel és értékesít. Ez azonban évről évre növelt- szik. Áz idén a MÉK. a HUNGAROFRUCT, az állami gazdaságok együttesen 12 ezer vagon almát exportáltak a Szovjetunióba. Erre jegyezte meg Kacaláp a beszélgetés során. „Kenyér van, hús van, de az alma kevés, több kompótnakvaló kell. Számítsunk csak minden szovjet emberre egy almát.” Nagyon tetszett nekik Kö- zép-Európa legnagyobb almatárolója, amely 2 ezer va- gonnyi hűtőtérrel rendelkezik és 3 ezer vagon alma feldolgozását biztosítja. Kóstoló az aszalványból Tetszett nekik a 100 vagon kapacitású aszalóüzem, megkóstolták a Szovjetunióba kerülő aszalványokat. az itt készülő almavermutot, érdeklődtek az almaosztályozó iránt, s csak úgy záporoztak a kérdések a szállítás szervezéséről, lebonyolításáról. Honnan és hogyan történik a felvásárlás, milyen a tsz-ek érdekeltsége. Értékesíthetik-e termékeiket más vállalatnak is, mennyit keres egy ott is összehajoltak a fejek és ezen a héten megnöveltük a posta forgalmát. Mentek haza a levelek és néhány nap múlva jöttek a válaszok. Elsőnek a félárva Juhász honvéd édesanyja írt: „...Hozd el csak magaddal a fiút. Lakhat nálunk akkor is, ha majd le- szvaltek...” Aztán Surányi Béla őrvezeiő édesapja irta, hogy egyedül is mehet az a fiú, mert ha becsületes, az ő tálcásának ajtaja nyitva lesz előtte. S jötték sorban a válaszok. Csak választani kellett a sok meghívás között. De kit lehet ilyenkor kiválasztani, amikor mindenki magának követelte szabadsága idejére Bartikot. Nem is döntöttem, a katonákra bíztam. Tudtam, hogy megtalálják majd a módját, hogy ne sértsék meg önérzetükben társukat. Nem csalódtam. Bartik, meg Juhász honvéd együtt jöttek kihallgatásra. Eltávozást kérték, mindketten Budapestre. Elcsuklott a hangom, alig tudtam kimondani: — „Az eltávozást engedélyezem!...” Nekem a történet végén szorult el a torkom. A katonák embersége fogta marokra. mázsa almán a vállalat? Érdekelte őket a jövedelmezőség, a gazdálkodás új rendszere. a piaci viszonyok, a szerződéses termeltetés előnyei, egy vagon almának a tárolási díja. Egyikük megkérdezte, van-e tagsági díj a MÉK-be lépő szövetkezetek részére. S mikor válaszolták, hogy van, s ez a korszerűsítés nyomán 50 ezer forint lesz, újabb kérdés hangzott el. „Alkalmaztak-e már kötbért azokkal szemben, akik a szerződésnek nem tettek eleget?” Ekörül aztán kialakult a vita. Ilyenkor ősszel már nem, vagy nagyon keveset mutat a határ. Igazi szakemberek azonban ilyenkor is tudnak miről beszámolni. Ez történt a Ságvári Tsz-ben is, ahol a vendégeket Varga Gyula, a városi pártbizottság első titkára fogadta. Elkísérte a delegációt dr. Ördög János, a városi tanács vb-elnökhe- lyettese és Sipos Béla, a Ti- sza menti tsz-szövetség titkára is. Tetszett a vendégeknek a korszerű szövetkezeti központ, a rend, amelyet az istállókban, műhelyekben láttak, tapasztaltain Hosszan elidőztek a korszerű tojóházban. Különösen a delegáció vezetőjét érdekelte a szép tojóállomány, a szalagszerű etetés, s itt találkozott Smutzer József né gondozónővel, akitől - megkérdezte: „Meddig égnek a villanyok a tyúkoknak?” — Program szerint — válaszolta a gondozónő. „Csapja be a tyúkokat, égesse tovább a villanyokat, több tojást adnak” Elismerés a Ságvárinak — Nem szabad — válaszolta az asszony — mert fiatal állomány még. Derültség fogadta a beszélgetést. Aztán a tojások nagyságáról esett szó, s előkerült még a napló is, mely bizonyította, hogy kiváló állománya van a Ságvárinak. Drágáiták viszont a tojótápokat, Horváth János tsz-ei- nök igazi házigazda módjára adott tájékoztatást a kedves vendégeknek munkatársaival együtt a szövetkezet vagyoni és személyi fejlődéséről, az elért sikerekről. Elmondta, hogy idén már meghaladja a 130 milliót is a tsz közös vagyona, s art« hogy milyen a tsz-tagok és a szakemberek jövedelme. Elismeréssel szóltak a látottakról a vendégek, de különösen az emberek megbecsülése, a tsz-járadék kiegészítése és az öt, tíz, tizenöt, húsz év becsületes munka után járó hűségjutalom keltette fel érdeklődésüket, amelyet a tsz-tagok kapnak. S így folyt tovább az es»- mecsere munkáról, gondokról, sikerekről, módszerekről este, a fehér asztal mellett is. Igaz barátokhoz, segítőtársakhoz méltóan. Farkas Kálmáa A katonák embersége mk ajtót neki, mint a tulajdon gyereküknek. A KlSZ-titkárunlc látott munkához. A körletben itt is. U. h.
