Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-03 / 283. szám

8. otAd KELET-M AGY ARORSZÄG 1970. dfeeemSer f; Diplomatarablás Spanyolországban Kedden késő este ismeret­len személyek elrabolták Eugen Beihlt. Nyugat-Német- ország San Sebastian-i fő­konzulját. A hírt szerdán reggel a bonni külügyminisz­térium a madridi hatóságok­tól kapott tájékoztatás alap­ján megerősítette. Az 59 éves diplomatát ak­kor ejtették fogságba, ami­kor a konzulátusról hazaér­kezve gépkocsiját a villájá­hoz tartozó garázsba vitte. Szerdán délben összeült a spanyol kormány szűkebb kabinetülése, hogy megvitas­sa a San Sebastian-i nyugat­német fokomul elrablása kö­vetkeztében előállott helyze­tet. Scheel, nyugatnémet kül­ügyminiszter szerdán reggel a még Bonnban tartózkodó Gregorio Lopez Bravo spa­nyol külügyminiszterrel tár­gyalt az emberrablási ügyről. Scheel sajtószóvivője a talál­kozó után kijelentette, hogy az NSZK kormánya minden tőle telhetőt el fog követni a konzul mielőbbi szabadon bo­csátásának kieszközlésére. A főként baszkok által la­kott Guipuzcoa tartományban, ahol San Sebastian van, gya­korlatilag bevezették a rend­kívüli állapotot. A tartományi rendőrség egyébként azt állít­ja, hogy a di piamatarablás nem volt teljesen váratlan. A San Sebastianban akkreditált 40 külföldi konzult állítólag figyelmeztették, hogy óvakod­janak az ETA szeparatista szervezet részéről várható ak­cióktól. Egy francia földön működő baszk szervezet szerdán dél­ben bejelentette: üzenetet ka­pott spanyolországi testvér- szervezetétől, az ETA-tóJ, hogy Beihl nyugatnémet fő­konzul az ő kezükben van. A franciaországi csoport az üzenet nyilvánosságra hozása­kor kiegészítésképpen hozzá­fűzte, hogy felkérte a testvér- szervezetet: kímélje meg a nyugatnémet főkonzul életét, de ezzel kapcsolatban nem kapott pozitív választ. Az „Anaiartea” felajánlja, hogy emberiességi okokból kiindul­va, közvetíteni fog az érdekelt felek között. ★ Az ETA baszk szeparatista szervezet, amelyet kapcsolat­ba hoznak a San Sebastian-i nyugatnéinet konzul elrablá­sával, nemzetiségi önállóság­ra és függetlenségre törekvő mozgalom. Illegalitásban dolgozik, célja független baszk állam- létesítése, 'amely egyesíti a négy spanyol (Alava, Guipuz­coa, Vizcaya és Navarra), va­lamint a három francia baszk tartományt. A szervezet a hatvanas évtized elején ala­kult a több évtizede létező baszk nacionalista mozgalom egyik baloldali irányzatából. A baszk függetlenségi tö­rekvések tulajdonképpen a spanyol polgárháború óta erősödnek fokozatosan: a baszkok a köztársaság idején önigazgatást kaptak, Franco a polgárháború után diktató­rikus eszközökkel nyomta el nemzetiségi törekvéseiket. Viszonylag kevés — mint­egy ezer — tagja van, de a lakosság körében széles körű szimpátiát élvez. Kulturális, politikai, katonai és munkás­frontokba szerveződik, szigo­rúan az illegalitás szabályai szerint. Tagjai mindeddig tartózkodtak az emberéletet követelő szabotázsakcióktól. Husszein politikai körúton Husszein Jordániái király szerdán Kairóba érkezett A repülőtéren Anvar Szádat, az EAK köztársasági elnöke fo­gadta. Husszein és Szadat azon­nal a Kubeh-palotába hajta­tott. ahol tüstént megkez­dődtek a két államfő tárgya­lásai. Husszeint csütörtökön Lon­donba várják, ahol pénteken találkozik majd Heath mi­niszterelnökkel. A jordániai uralkodó de­cember közepe táján látoga­tást tesz az NSZK-ban. A látogatás pontos idejét a bon­ni kormány biztonsági okok­ból még titokban tartja. Értesülések szerint Husz- Bzein arab csúcstalálkozót kíván előkészíteni, hogy azon megvitassák egy Palesztinái állam megalakításának lehető­ségeit a Jordán folyó nyugati partján. A Palesztinái ve­zetők Husszein ezzel kapcso­latos elképzeléseit élesen el­len zik. Megfigyelők szerint Husz- szein kétnapos kairói láto­gatása hozzájárulhat a Vaszfi Teli mi ni sz terein öleké történt kinevezése óta meg­romlott egyiptomi—j ordán iái kapcsolatok javulásához. Négyes arab csúcs készüt Az EAK, Líbia, Szudán és Szíria államfői december 15-én az egyiptomi Asszuán­ban találkoznak, hogy újabb döntéseket hozzanak a ter­vezett négyes államszövetség megalakítása érdekében — jelentette be kedden Da- maszkuszban Musztafa Tiassz, a szíriai fegyveres erők ve­zérkari főnöke. Élénkülő is:)i*«*«»k lufloklnábaii N&TO*(é!ehra: egymilllórd dollár Dél-Vietnamban a népi fel. szahadító erők tüzérsége kedden éjjel és szerda dél­előtt újabb támadássorozatot hajtott végre. A legjelentő, sebb célpont a Saigontól 300 kilométerrel északra fekvő cam ranh-öbölbeli amerikai légitámaszpont volt. A sai- goni amerikai parancsnokság által elrendelt hírzárlat kö­vetkeztében nem derült ki, hagy a támaszpont területére hány lövedék csapódott be, de a parancsnokság szóvivője annyit elismert, hogy több amerikai katona életét vesz­tette. A dél-vietnami kormány­csapatok kísérletet tesznek az ország legdélibb részében fekvő U Minh őserdő vidé­kének visszahódítására. Ez a terület évek óta a felsza­badítás! front ellenőrzése alatt áll. A kormánycsapatok előtt a terepet B—52-es ne­hézbombázók tisztítják meg. A saigoni amerikai pa­rancsnokság szerdán egy újabb helikopter elvesztését jelentette be. A légi jármű megsemmisülésének okát nem közölték, a rajta tartózkodó négy amerikai katona életét vesztette. A kambodzsai kormáiny. csapatdk kísérletet tettek ar­ra, hogy a kedden vissza­szerzett Prek Kdam-i révát­kelőhelyről kiindulva vissza­szorítsák a népi erőket . a környező területekről is. A kormánycsapatok az AP je­lentése szerint heves ellenál­lásiba ütköztek. A népi erők változatlanul elszigetelik a fővárostól a kambodzsai kor­mányoznátok mintegy 50 zászlóalját. A tíz nyugat-európai or­szág hadügyminiszterei köz­leményben jelentették be egy- milíiárd dolláros külön hoz­zájárulásukat a NATO euró­pai haderőinek fejlesztésé­hez. Laird amerikai hadügymi­niszter, az első kiszivárgott hírek szerint, a hadügymi­niszterek szerdai tanácsko­Az Atlanti Szövetség tag­jai számára bizonyos érte­lemben nem négy, hanem csak két évszak létezik: min­den esztendőben tavasszal és télen ül össze a szervezet minisztereinek tanácskozá­sa. A brüsszeli NATO-főhadi- szálláson most megkezdődött konferencia formailag a szo­kásos téli tanácskozás, tar­talmilag azonban fontosabb­nak ígérkezik az eddigi ru­tinülések legtöbbjénél. Ennek áz előrejelzésnek az alapja bizonyos körülmények és a legfontosabb napirendi témák zásán mondott beszédében kijelentette: „Az Egyesült Ál­lamok és európai szövetsé­gesei által az elmúlt napók­ban bejelentett döntések ré­vén nagyobb a valószínűsé­ge annak, hogy a Varsói Szerződés országai tárgyalá­sokat kezdenek a NATO-val az Európában lévő csapatok kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkentéséről.” gi terhek egy részét — jó­részét — megpróbálja' áthá­rítani a nyugat-európai part­nerekre. Ezeknek a partnereknek a hadügyminiszterei már a ta­nácskozás hivatalos megnyi­tása előtt külön megbeszélést tartottak Brüsszelben, ame­lyen ismét kikristályosodott két korábban is ismert ál­láspont. Az egyiket Anglia képviseli és az a lényege, hogy a tagállamok külön-kü- lön. mindenekelőtt saját had­erejük növelésével járulja­nak hozzá az amerikai ter­hek csökkentéséhez. Ez a Japán rugalmasabb Kína-politikát alakít ki A Kyodo japán hírügynök­ség szerdán arról számolt be, hogy a tokiói kormány a legutóbbi nemzetközi fejle. mények fénvében hozzákez­dett Kína-politikájának perspektivikus áttekintéséhez. Ezt a felülvizsgálást elsősor­ban a kormány titkársága és a külügyminisztérium végzi. Az „új politikát” 1971 júliu­sára akarják kidolgozni, ho az ENSZ akkori köz­gyűlésén már más módon járianak el. mint eddig. A Kyodo a miniszterelnök­höz, Szatóhoz közel álló kö­rökre hivatkozva olyan véle­ményeket idéz, hogy Japán számára kedvezőbb lenne, ha „bizonyos fokig elhatárolná magát” Tajvantól. A Kyodo megállapítja, hogy a rugalmasabb Kína- politikát sürgető csoportokat bizonyos belpolitikai meg. gondolások vezetik. /M4f KOMMENTÁRUNK : A féli tanácskozás Brü&sze.hen Romániai fervjelentés Bukarestben . közzétették annak az előadói beszédnek a szövegét, amelyet Nlcolae Ceausescu. az RKP főtitká­ra november 25-én a párt végrehajtó bizottsága és a kormány ülésén mondott. Ceausescu kijelentette, hogy a folyó ötéves tervet siker­rel teljesítik. Előzetes ada­tok szerint az ipari ’termelés az előirányzott 10,6—11,6 százalékkal szemben átlag évi 11,7 százalékkal növeke­dett a most véget érő ötéves tervben. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelemből 60 százalékos. Az utóbbi öt év­ben 1500 kapacitást és ipa­ri . objektumot helyeztek üzembe, mintegy 330 ezer lakást építettek. A X. pártkongresszus Altai a következő ötéves tervre előírt előirányzatokat az év nyarán megvizsgálták és szá mos módosítást és javítás eszközöltek. A következő öt­éves terv egyik legfontosabb jellemzője a gazdaság magas növekedési ütemének további biztosítása. Brandt Varsóba tátogat Brandt kancellár közelgő varsói látogatása — amelyre a várakozások szerint decem­ber 6—8 között keiül sor — érthetően újból a lengyel közvélemény és sajtó figyel­mének központjába helyezte a lengyel—nyugatnémet kap. csőlátók problémáit. Varsóban nagy visszhangot kapott, hogy Rainer Barzel, a Bundestag CDU—CSU- frakciójának vezetője elutasí­totta részvételét a Brandt vezetésével Varsóba utazó nyugatnémet kormánykül­döttségben, viszont bejelen­tette, hogy a jövő év elején ellátogat Lengyelországba. Lengyel politikai körökben ugyanakkor mély megelége­déssel fogadták, hogy Willy Brandt kíséretében ott lesznek az SPD és az FDP, valamint a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek, az egyházak és a különböző társadalmi szer­vezetek képviselői. A nyugatnémet kancellár varsói útja várhatóan ez év agusztusi moszkvai látogatá­sához hasonlóan zajlik majd le. ismerete. Az értekezlet első napján, szerdán, a tizenöt tagállam tizennégy hadügyminiszte­re ült össze: Franciaország folytatta azt a De Gaulle tá­bornok által elkezdett ha­gyományt, hogy nem képvi­selteti magát a szervezet ki­fejezetten katonai vonatko­zású összejövetelein. A hadügyminiszterek két fontos témát vitattak meg. Az egyik az, hogyan és mi­lyen összeggel járuljanak hozzá az európai tagorszá­gok a kontinensünkön állo­másozó amerikai csapatok fenn tartásához. Mint a TASZSZ ezzel kapcsolatos kommentárjában rámutat, az amerikai csapatok állomásoz- tatása az európai feszültség egyik legfőbb forrása. A Nixon-kabinetre komoly ha­zai és külföldi nyomás nehe­zedik, hogy csökkentse Euró­pában tartózkodó csapatai­nak létszámát. A Fehér Ház ezt a lehe­tőséget már korábban egyér­telműen elvetette, de a dön­tés kongresszusi bírálóinak vitorlájából úgy akarja ki­fogni a szelet, hogy az anya­koncepció kétségtelenül öszs- szefügg a toryknak azzal a döntésével, hogy Londonnak meg kell kísérelnie átvenni a nyugat-európai vezetést. A másik álláspont — , ezt első­sorban Bonn képviselt — amellett száll síkra, hogy a tagállamok közösen járulja­nak hozzá a költségekhez, többek között úgy, hogy öt esztendő alatt 420 millió dol­lárt adjanak a „NATO-infra- struktúra megjavítására.” A jelek szerint a brit oroszlán haragos morgása ellenére ez a koncepció diadalmaskodott Csütörtökön és pénteken ülnek össze a külügyminisz­terek. Az ő tanácskozásukat azért kíséri különös érdek­lődéssel a nemzetközi közvé­lemény, mert végre világos választ vár a szocialista or­szágoknak az európai bizton­sági konferenciával kapcso­latos javaslatára. A brüssze­li döntések alaposan befolyá­solhatják a kelet—nyugati párbeszéd jövőjét. A téli ta­nácskozás közelebb hozhatja a világot a tavaszhoz — de a fagyhútiamhoz is. Daniel Lang: Incidens a 192-esmagaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós 3. Mai- nem hittek ab­ban, hogy az élet, bárki éle­te, akár a saját életük, bár­mit is érne. Nem mondom azt, hogy mindenki, aki civilt ütlegelt, büszke volt magára — de nem is ismerte volna el, hogy szégyelli. De azért elárulta magát. A legvárat­lanabb pillanatokban, anél­kül, hogy kérdőre vonták volna, mentegetni kezdte, amit esetleg néhány órával azelőtt elkövetett. Persze, én addig végig a gyalogosoknál voltam. Elülső zónában, ahol a legrondább a háború. Nap­pal felderftő-tisztogató ak­ciók, éjszaka rajtaütések. Rájöttem, hogy nem is olyan nehéz mer/ lni egy embert — harc közben éppen olyan Ösztönös, mint hogy az em­ber félre |rlk a lövedék elől. Sohasem tudja az ember, ki lesz a következő hulla, és ez egész más. mint a hátvonal. Ménnél hátrább került az ember, annál közelebb jutott á CiVtl é’rthez.” ★ 1966. nüveriiber 16-an Eriksson szakaszának pa­rancsnoka, a néger szárma­zású Harold Reilly hadnagy (aki az összes többi katona­szereplővel egyetemben itt költött nevet vlséJ). megbízta Erikssont, hogy a legénységi állomány 4 másik tagjával fel­derítő őrjáratot hajtson vég­re, fésülje át a Központi Fennsik egyik körzetét, ke­resse a vietkong tevékenysé­gének nyomait. A bíróságon tett későbbi vallomásában Reilly .rendkívül veszé­lyesnek” minősítette az őrjá­ratot, és hozzátette, hogy a szakasz négy osztagának leg­jobb embereit szemelte ki a vállalkozásra. Különös gond­dal készítette elő az akciót, mondta, mert végrehajtását a hadosztályparancsnokság rendelte el, magasabb hely, mint ahonnan — a század­parancsnokságról — általá­ban parancsokat szokott kap­ni. Választását így indokolta vallomásában: „Ügy érez­tem, hogy ezek az emberek tudják, mit csinálnak, a má­sik ok pedig az volt, hogy a századparancsnok alkalmas embereket kért.” Másnap, november 17-én délután az újonnan alakult osztag tag­jait a szakaszparancsnok­ságra hívták, My Tho falucs­ka közelébe. Pihenjben vagy a földön ülve hallgatták ve­zetőjük eligazítását, aki egy zsámolyon ült. A vékony, középmagas, fe­kete hajú Tony Meserve őr­mester húszéves volt, és oda­haza New Yorktól északra, a kanadai határ közelében egy Városban lakott. Eriksson szerint a magabiztos, fölé­nyes Meserve az osztag leg­fiatalabb, de legtapasztaltabb katonája volt, három éve szolgált már önkéntesként, egy éve harcolt Vietnamban, többször kitüntették, és egy hónap múlva indult volna haza. Rangra Ralph Clark tizedes volt a második az osztagban, egy Philadelphia melletti városból származott. A huszonkét éves, nyápic testalkatú, szőke hajú, fakó, hidegkék szemű katona — újra csak Erikssont idézem — kapkodó mozgású férfi volt, és gyakran jutott olyan látszólag hirtelen támadt el­határozásokra, amelyek Me­serve gondolkodásának túl­ságosan is megfeleltek. Az osztag két közkatonája egy évvel fiatalabb volt az akkor huszonkét éves Erikssonnál. Unokafivérek voltak: Rafael Diaz — Rafe- nek hívták —, aki a texasi Amarillo közelében, és Ma­nuel Diaz, aki a New Mexi- co-i Santa Fétől északra élt. Eriksson emlékezete szerint a magas, napbarnított, kerek arcú Rafe természettől jó ke­délyű. szeretnivaló ember volt. A nála világosabb bőrű, zömökebb Manueit már könnyebb volt kihozni a sodrából. Akárcsak Clarké, az ő mozdulatai is kapkodók voltak, de a viselkedésében nyoma sem volt annak hogy még ki is cifrázta volna pa­rancsnoka szándékait. Manu­el nem törte magát, mondta Eriksson, a felsőbbség pa­rancsaira egyszerűen, gépie­sen reagált: vakon engedel­meskedett. Rafe ellenben képes lett volna arra, hogy kétségbe vonja a parancso­kat, de legtöbbször oda lyu­kadt ki, hogy beletörődött az éppen soros vezető akaratá­ba, mert: „kinek hiányzik a balhé”? Az eligazításhoz visszatér­ve: Eriksson elmondta, hogy Meserve merő ügybuzgalom volt, ahogy beszélni kezdett. Egy zászlóaljtiszt korábbi utasításait visszhangozva is­mertette a négy katona fel­adatát, a parancsadás lánco­latát és a szakaszparancsnok- sággai fenntartandó rádió­összeköttetés mikéntjét, majd a kezében tartott tér­kép rácskoordinátáival leírta azt a nyílegyenesen nyugat­nak tartó útvonalat, amelyet meg kell tenniök. Végcéljuk a 192. mrfislat, a Bong Son- völgy egyik magaslata, szem­ben egy szurdokkal szegélye­zett barlangrendszerrel, amely a gyanú szerint vietkong rejtekhelyül szolgált. De nemcsak a barlangokra kel­lett ügyelniük. Fel kellett de­ríteniük számos ellenséges bunkert, lóállást, utánpótlás­útvonalat, ami nem szerepeit a térképeiken, nem is szólva az ellenséges lőszerraktárak­ról. Persze, mondta Meserve, ha bármelyikük vietkong katonát fedezne fel útközben, az tiszta haszon, de az osztag azt a határozott utasítást kapta a zászlóaljparancsnok­ságtól, hogy csak önvédelem­ből keveredjen tűzharcba az ellenséggel. Megelőző infor­mációkat kellett gyűjteniük az ellenség szándékairól. Az őrmester elárulta, hogy öt napra szól a küldetésük — a felderítő utak csak ritkán tartottak ilyen sokáig —, és Eriksson ezt hallva felvil- ianyozódott, akárcsak olyan­kor, amiki r jóval rövidebb ' akciókra jelölték ki. Meg is magyarázta, miért fogta el ez az érzés. A szabadban, olyan terepen, amely bármely pil­lanatban ellenséges terület­nek bizonyulhat, önállósul­nak az emberek még akkor is, ha magas rangú tiszt a pa­rancsnok. „Sose lehetett tud­ni, hogy fog viselkedni vala­ki, ha nyomás nehezedik rá. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents