Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

i flüOaS RPLFT-MAGYARORS7Ä(5 ieeember » Szülők fóruma: A gyermek túlterheléséről A gyerekek túlterhelése sajnos annyira általánossá vált, oly sokat beszélünk róla mostanában, hogy tartal­mát már nem is kell részletesen elmagyarázni. Egy mondatba is összesűríthető a lényege: a gyerek életko­rát, képességeit, szellemi és fizikai teherbírását megha­ladó terhelésről van szó. Hogy ez rossz dolog, azt tudja minden pedagógus, s legalábbis sejti minden szülő. Ám arról mégis érdemes bővebben beszélni, hogy mi az oka. megjelenési formája és következménye a túlterhelés­nek. Kezdjük azzal, hogy létezik iskolai és otthoni, azaz szülői túlterhelés. Ami az iskolait illeti: ennek elsősor­ban az az oka, hogy miközben a tudományos fejlődés következtében gyorsan gyarapodnak az új ismeretek, viszonylag kevés lehetőség van a régebbiek szelektálá­sára, hiszen azok alapvető fontosságúak. Közérthetőb­ben: arról van szó, hogy az űj és fontos ismeretanyagok soha sem szoríthatják ki az iskolai oktatásból például az egyszeregyet, vagy a matematika eddig is tanított magasabb elemeit, valamint a nyelvtant, a történelmet, avagy a klasszikus fizikát. A tananyag mennyiségének bizonyos mértékű növekedésére tehát mindig számítani kell, s ezt a növekedést ésszerűbb adagolással, a feles­leges ismétlések elkerülésével, jobb tanári módszerek­kel, a modem szemléltetőeszközök alkalmazásával, a kisebb létszámú tanulócsoportok kialakításával lehet némiképpen ellensúlyozni. Lényegesen csökkenteni azonban ezekkel sem tudja az iskola a tanulók növekvő terhelését, legfeljebb józan határok között tarthatja azt. Ügy tűnik, hogy végérvényesen a múlté az olyan oktatás, amely nem készteti nagy erőfeszítésekre a nö­vendékeket Arra pedig, hogy ez a terhelés mégse legyen elvi­selhetetlenül nagy, két megoldás kínálkozik. Az egyik a. tanulmányi idő növelése. Az utóbbi évtizedekben élt is ezzel a lehetőséggel a világ, mindenütt meghosszab­bodott egy-két évvel a kötelező oktatás ideje, s nálunk is a felszabadulás után let általánosan elterjedt a nyolc- osztályos alapiskola. A túlterhelés csökkentésének má­sik lehetőségét pedig az iskola és a szülőd ház jobb együttműködése jelentheti azzal, hogy jobban figyelem­mel vannak egymásra, s a szülők ismerik és méltányol­ják gyerekük igénybevételekor az iskola növekvő köve­telményeit. Szülőkhöz szólva, most elsősorban az utóbbiról kell beszélni. Az otthoni túlterhelésnek három tényezője, forrása van; a gyerek képességeit meghaladó tanulás erőltetése, a házi és a ház körüli munkák túlzásba vite­le, s a kialakulatlan életrend. Manapság nem ritka, különösen városokban, az olyan gyerek, akinek egész napja tanulással telik ei. A szülői becsvágy néha nem ismer határokat. Az isko­lai helytálláson kívül, különböző különórákra járatják a gyereket — gyakran nem is egyre, amit még nem le­het kifogásolni, hanem kettőre, háromra is — hogy egészen kicsi korától kezdve készüljön a szülők meg­álmodta életpályára. Közben a gyerek sokszor egészen mást szeretne csinálni, mint amire a szülők kényszerí­tik, hiszen idővel megváltozhat az érdeklődése, de az esetek többségében mégis a megkezdett úton kell ha­ladnia. A tanulás így lassan unottá válik, a diák állan­dó idegfeszültségben él, s még nagyobb károsodások is érhetik, mint amilyenre az időbeli elfoglaltságából kö­vetkeztetni lehetne. Eltorzulhat például jellemében is. Mert vagy túlbecsüli képességeit, önhitt lesz a minden extra órát igénybe vevő diák, vagy pedig fásulttá, öm- állótlanná, parancsra cselekvő szolgalelkűvé. És nem jobb a helyzet akkor sem, ha nem járatják különórákra, de túlzottan befogják otthoni munkákra. S ez a veszély különösen faluhelyen kísért. Az itteni pe­dagógusok állandó panasza, hogy az állatok ellátása, a ház körüli temérdek munka túlságosan sok gyereket von el a tanulástól, tesz tűlterheltté. S ez a fajta szülői ma­gatartás azért is veszélyes, mert általában a gyereknek is tetszik, ha napközben felállítják a tankönyv mellől, hiszen az apróbb feladatok végrehajtásával sokkal könnyebben juthat sikerélményhez, mint a szívós kitar­tást igénylő tanulással. Csakhogy hiába hagyta abba a tanulást szülői engedéllyel, másnap mégis szorong az iskolában, ha nem tudja a leckét. A feszültségtől tehát így sem mentesül, fáradt, kapkod, idegeskedik, s köz­ben tehetsége ki bontatlan marad. Azután itt vannak azok a családok, amelyekben * gyerekeknek nincs megfelelő életrendjük, ahol az is­kolás korúak akkor is korlátlanul televíziózhatnák, ha nincs kész a leckéink, vagy ha másnap álmosan, fárad­tan mennek iskolába. Ezek a gyerekek délutános taní­tás esetén akkor kelhetnek, amikor akarnak, eljátszhat- ják idejüket, s anélkül, hogy komoly teljesítményt tud­nának felmutatni, fáradtak lesznek és idegesek, miköz­ben, szüleik az iskolát szidják, s a túlterhelésre hivat­koznak. Az okos szülő úgy küzd a túlterhelés ellem, hogy szabadjára engedi gyerekét, ő inkább segít beosz­tani idejét, megszervezni munkáját. Gondol a játékra, a szórakozásra is, józanul ítéli meg a gyerek képességeit, nem kíván tőle többet, mint amennyit károsodás nélkül elbír. De amit meg lehet követelni a gyerektől, azt kö­vetkezetesen követeli is tőle. Mert ez az érem másik oldala: bizonyos, egészséges megterhelést feltételez a helyes nevelés. Csak közben annak is tudatában kell lenni, hogy nem mindig bírja ugyanazt a terhet a gye­rek. Kora ősszel, közvetlenül a tanévkezdés után vala­mivel többet rakhatunk a vállára, de egy-egy iskolai periódus végén már kevesebbet. Mast éppen a leghosz- szabb, a szeptembertől karácsonyig tartó, csaknem 4 hónapos szakasz végéhez közeledünk. Ilyenkor — s majd a tanév végén a nagy hajrában — jót tesz, ha ott­hon kevesebbet követelünk tőle. hogy több energiája mai-adion az iskolai feladatokra. Ha most nem törődünk ezzel, kevesebb jogunk lesz szemrehányással illetni a '■ vereket a félévi értesítő idején. Tóth László GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES : 1. Megfejtendő. 6 AlISvíz <—. 7. Lótakarmány. 8. Igenötői 9. Pusztít. IX. Lak betűi keverve. 12. Határátkelőhely. 14. Megfej­tendő. 16. öltözet. 18. Ajándékoz. 20. Hüvelyes. 21. Népszerű ifjú­sági folyóirat. 22. Templomféle- ség. 24. Tejipari melléktermék <—’). 25. Az „idő orvosa”. 27. Vadászeb. 28. Dohány (nem iro­dalmi kifejezéssel). 29. KASÖ. FÜGGŐLEGES : 1. Deformált, í. Kétjegyű más­salhangzó. 3. Lárma. 4. A német abc első két betűje. 5. Női név. 6. Megfejtendő. 10. Lakoma. 11. Felkavart zaj! is. ,..-os kemence. 14. Egymást követő betűk a ma­gyar abe-ben. 15. Megfejtendő. 17. Szappanból lesz. 19. Ritka női név. 23. MAG. 24. Járom, 26. Ételízesítő. 27. Tivadarral szem­közt kis és nagy van belőle. Megfejtendő i Megyénkben községnevek (víz­szintes l, 14, függ. &. 15). Mült Sieti megfejtés t — KUTYA — LÖ — HAZINYÜL — MACSKA — EB — Könyvjutalom: Sivák Hona Nyírbátor, Adámkó András Pa­pos és Bogár Agnes Nyíregyhá­za. CSOKONAI. Petőfi Sándor: Csókánál című verséből kap­tok idézetet, ha az itt felsorolt betűket az ábra üresen ha­gyott négyzeteibe, a megfelelő helyre írjátok be. A, A, A, A, A, A, G, H, H. I, X, J, U b, L, M. M, N. N, O, O, O. H. S. V. „jomjjjgA eapoorezs joq Ssut pearv •íwip Pfeui b-ij oft“ :*?jf ajkam Számoljunk Versenyfutás 100-ig Az alábbi érdekes mate­matikai alapon nyugvó, tár­sasjátéknak is beillő felada­tot szovjet matematikai fel­adata yűj töményből választot­tuk. Á játékhoz két résztvevő szükséges. Az első mond egy tíznél nem nagyobb egész számot: 10-et, vagy annál ki­sebbet. A második ennél a számnál legfeljebb tízzel nagyobb számot mond. Az első ismét e számnál mond tízzel nagyobbat, s így foly­tatják egészen addig, míg a végösszeg el nem éri a szá­zat. A játszmát az nyeri meg, aki először éri él a százat. Hogyan játsszunk, hogy biztosan győzzünk? (Megjegyzés: ha megállapí­tottuk, mi a győzelem titka, az összeadandó felső határául a 10 helyett válasszunk vala­milyen más számot. Változ­tassuk meg a végösszeg felső határát is. s ezen új feltéte­lek mellett is állapítsuk meg a biztos nyerés szabályát.) A módszer: ahhoz, hogy mi érjük el hamarabb a szá­zat, az szükséges, hogy előt­te 89-et mondjunk. Ekkor ugyanis 11 hiányzik a száz­ból, s bármilyen számot is mond partnerünk, mindig tudunk olyan számot találni, amely az összeget százra egészíti ki. Ahhoz viszont, hogy 89-et mondhassunk, előtte 78-at kell mondanunk, a már részletezett meggondo­lások miatt Az okoskodást folytatva megállapíthatjuk a számok azon sorát, amelye­ket összegként bemondva biztosan győzünk Ezek: 1. 12, 23. 34, 45, 56. 67, 78, 89. Világos ugyanis, ha l-gyel kezdünk, partnerünk nem tud olyan számat mondani, amelyet mi ne tudnánk a játék szabálya szerint 12-re. 23-ra és így tovább, kiegészí­teni. E kulcsszámokat ráadá­sul könnvű megjegyezni is. M. S. 25 éves az úttörőmozgalom A jubileumra készülnek a szabolcsi úttörők 25 éves a magyar úttörő- mozgalom. A jubileum évé­ben — amelynek eseményei mar a tanév kezdete óta tar­tanak — sok rendezvényen idézik fel a negyedszázados mozgalom nagy dátumait. A 25 évre emlékezve a Kelet- Magyarország gyermekrova­tában is több alkalommal fog­lalkozunk az úttörők életével. Ennek egyik részeként a megyei úttörőelnökséggel kö­zösen állítottuk össze a lap­ban megjelenő gyermékrejt- vényt. 12 részből álló soroza­tunkban az elmúlt 25 év leg­nagyobb gyerm ek eseményei - vei, az úttörőélet nagyobb ál­lomásaival foglalkozunk. A 12 részes gyenmokrejtvóny-ao- rozat első részét január 9-i, az utolsót március 27-ii lap­számunkban közöljük. A he­lyes megfejtéseket — ugyan­úgy mint eddig — a szerkesz­tőikig címére kell beküldeni. Minden fordulóban — tehát hetenkent — hat pajtás nyer­het értékes könyvjutalmat. Az utolsó rejtvény megfejté­se, illetve sorsolása után azok a pajtásak, akik a legtöbb jó megfejtést küldték be a 12 hét alatt, részt vesznek a nagy ju­bileumi sorsoláson. Ezt a ta­vaszi szünetben a megyei út­törőparlament idején nyilvá­nosan rendezi meg a megyei úttörőelnökség. Két fődíjat sorsolnak ki: a nyertesek 2 hetes táborozájson vesznek részt a nyáron. Hét további nyertes értékes tárgyjutalom­ban részesül. Érdemes tehát részt venni a pályázaton! A megyei úttörőelnökség ve­zetésével feldolgozzák a me­gye ú t törörnozgalmái xak 2S éves történetét. Ehhez is se­gítséget kémeik a volt úttö­rőktől, úttörővezetőktő! é* a mostani. úttörők­től is. Nyíregyházán, a Sza­muely Tibor Ütilörőházban ezért megszervezték az „úttö­rőposta” szolgálatot. Ide vár­ják azoknak a fiataloknak, de idősebb embereknek leveleit is, akik szívesen hozzájárulná­nak a megyei úttörőtörtén ét­hez, a birtokukban lévő tár­gyi emlékekkel, esetleg visz- szaecnlékezéseikkel. Egy ilyen nagyszabású munkában, min­den adat értékes lehet. Vár­ják a régi és mostani úttö- ró vezetők, úttörők találkoEói- ról készített beszámolóikat, ér­tékes volna a volt nyíregyhá­zi úttörő vasutasok visszaem­lékezése, esetleg fényképes* dokumentumai, minél több csapat megalakulásának, név­adásának történetét szeretnék megismerni. Az is értékes len­ne, ha közölnék, hol tartanak az egyes úttörőcsapatok a dokumentumok gyűj lésében, iriilyen tettekkel köszöntik ars őrsök a jubileumi évfordulót. A kutató őrsök, pajtások gondjaira is kíváncsiak, ezek megoldásához segétséget i* kérhetnek az „úttörőpostátöT. Mindezek csak egy résziét képezik a jubileumi készülő­désnek. A csapatok a leglöt* helyen sajátos programot áUi- tottaik össze. A fő cél azonban mindenütt az, hogy méltóan ünnepeljék meg az úttörők a morálom negyedszázados ju­bileumát. Az itt ismerteteti rendezvényekkel, tapasztalat­cserével ez még eredirtjénjTs*- fcebbé tehető. Béka-egér háború Hogy történt, hogy sem, én azt bizony megmondani nem tudom nektek, de történt, hogy az egerek és a békák szörnyű hagy háborúba ke­veredtek egymással. Sajtlyukasztó, az egerek királya goromba hadüzenetet küldött Quak-quak-nak, a békák királyának a követ­kező szöveggel: — Figyeljetek hadüzene­tünkre, mocsárlakók. Ha nem jöttök hozzánk azonnal a legmélyebb megbánással és bocsánatkéréssel azért, mert a tóparthoz vezető úton meg­rohantatok és megöltetek egv békés egérpolgárt, akkor az egérkatonák megtámadják búvóhelyeiteket és örökre el­űzünk benneteket erről a vi­dékről. A békák azzal feleltek a hadüzenetre, hogy két újabb egeret támadtak meg és pusztítottak eL Szemet szemért — eincog - ta az egerek királya és ösz- szegyűjtötte birodalma legvi­tézebb harcosait és megro­hanták a tóparton a hatal­mas lapulevelek alatt vígan szundikáló lomha, kövér, ál­mos békákat. A békák pilla­natok alatt a vízbe ugrottak és eltűntek az egerek szeme elől, csak királyuk Quak-quak úszkált vígan ide-oda az egértábor előtt egy hatalmas tavirózsalevélen. — Quak-quak és ha, ha, ha — kuruttyolta a békakirály, ide gyertek utánunk, ha van merszetek és ha mindenáron harcolni akartok Sajtlyukasztót bosszantot­ta a beképzelt békakirály kuruttyolása, de úgy tett, mintha nem is hallaná mivel bosszantia a dölyfös. elbiza­kodott béka, hanem maga köré szólította harcosait és visszavonult velük tanácsko­zásra egy hatalmas, öreg szomorú fűzfa gyökerei közé. A tanácskozáson pedig Sajtlyu­kasztó megparancsolta har­cosainak. hogy rágcsálják el néhány szép, hosszú szálú, egészséges nád gyökerét, húz­zák azokat a vízből a partra és készítsenek tutajokat be­lőlük Az egerek gyorsan teljesítették a parancsot, a kis nádtutajokat a vízre bo­csátották és farkincájükkaá kormányozva megindultak * hullámok hátán a békaki­rály palotája felé. Az vol* ugyanis a szándékuk, hogy« tóba mélyen benyúló kis szi­geteli megtámadják Quak- quak király palotáját, elfog­ják a békakirály családjai és így kényszerítik a béke­kötésre. Igen ám, de ugyanez « szándék vezette a békaki­rályt is. aki száz harcosával elindult az egérlyuk felét hogy ők meg Sajtlyukas:..lé családját ejtsék fogságba. Másnap reggel azután, mikor a két csapat a tó partján összetalálkozott Quak-quak király a szokott gőgösségé­vel kiáltott Sajtlyukasztó fe­lé: — Add meg magad. Sajt- lyukasztó összes harcosaiddaE együtt, mert palotádat elfog­laltam, feleségedet, fiaidat é* egész udvari népedet fogsá­gomba ejtettem. Sajtlyukasztót pár pillanat­ra elhagyta az egérvirtus ém egész testében reszketni kez­dett, de azután mégiscsak összeszedte magát és oda- kiáltott Quak-quaknak: — Te mered azt mondám, hogy elfogtad az én családomat, amikor a te családod és a t* udvarod emberei vannak a* én fogságomban ? Most Quak-quák-otn volt • megdöbbenés sora: — Ho­gyan, hát egy ilyen inci-find kis egérke merészeli ugyan­azt gondolni, amit én, a bé­kakirály? És nem csak gon­dolni merészeli ugyanazt, d« meg is cselekszi ? És most hiába van az ő családja as én fogságomban, ha közbe» azon törhetem a fejemet, ho­gyan szabadítsam ki az és családomat? — Ilyen és eh­hez hasonló gondolatok jár­tak a békakirály fejében é» rájött, hogy az egérkirály nem is olyan lenézni és meg­vetni való ellenfél. Mit tehettek egyebet, gyor­san békejobbot nyújtottak egymásnak és kölcsönösen megígérték, hogy ezentúl nem támadják meg és nem bősz- szántják egymást és más el­lenségen töltik ki harci ked­vüket. Pfeifer Vera feldolgozás»

Next

/
Thumbnails
Contents