Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

*, mm wer,rr WAWTAwnwwf í# UTá <feeem6ér ff« fl mérlegen: tíz esztendő NDK—NSZK tárgyalások Sajtótájékoztató a DNFF jubileuma alkalmából A Dél-vietnami Nemzeti Felsxabadítási Front megala­kulásának közelgő 10. évfor­dulója alkalmából Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köztár­saság budapesti nagykövete sajtótájékoztatót tartott. Hangsúlyozta: a nép tömegek általános felkelésének moz­galmából született Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítás! Front a forradalom új szaka­szát jelentette. Az ellenség ellen folytatott elszánt har­cuk eredményeként mintegy 850 ezer amerikai és csatlós tisztet és katonát, valamint 1 millió bábkatanát tettek ártalmatlanná, 24 ezer 500 re­pülőgépet, 30 ezer tankot és páncél kocsit semmisítettek meg és 4 ezer kisebb-nagyobb hadihajót süllyesztettek el ez év júniusáig. Dél-Vietnam te­rületének 4/5-ét megtisztítot­ták az ellenségtől s a lakosság 3 '4-e a felszabadított területen él. Az országnak ezen a ré­szén új élet született, a pa­rasztok saját földjükön, a for­radalom által felosztott 2 millió hektáron gazdálkodnak mór. A DNFF-et támogató, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormánnyal együtt­működő néptömegek mozgalma egyre szélesedik, a lakosság az amerikai agresszorok kivonu­lását, a bábkormány megdön­tését követeli. Bármilyen makacs és haziug is az amerikai imperializmus, nem kerülheti el azt a szé­gyenletes vereséget, amely Vietnamban és Indokínában vár ró — jelentette ki a nagykövet. A világ haladó közvéleménye támogatja a vietnami népet. Ezzel kapcso­latban őszülte köszönetét mondott azért a sokoldalú po­litikai, anyagi és erkölcsi tá­mogatásért, amelyet a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány és az egész testvéri magyar nép juttatott és juttat a szabadsá­gáért küzdő vietnami népnek. Berlinben szerdán hivata­losan bejelentették, hogy Mi­chael Kohl. az NDK minisz­terelnökségi állam ti'kára, december 23-ra megbeszélés­re hívta meg az NDK fővá­rosába Egon Bahrt, a nyu­gatnémet kancellári hivatal államtitkárát. A raesaowí vajdasági Ba- ranowhan 3 napos magyar— lengyel tudományos tanács­kozás kezdődött a szocialista és a tőkés rendszer közötti eszmei harc időszerű kérdé­seiről. A szimpoziont a varsói Kelet—Nyugat Kuta­tó Intézet és a Lengyel Uj­Koh! és Bahr első alka­lommal november 27-én ta­lálkozott Berlinben. A ta­lálkozón az NDK képviselője javasolta, hogy a két német állam kössön megállapodást a kölcsönös tranzitforgalom­ról. szágiró Szövetség szervezte. Az eszmecserén részt vevő magyar küldöttséget dr. Be- recz János, a Külügyminisz­térium pártbizottságának titkára, a lengyelt dr. Janusz Kolczynski, a Kelet—Nyugat Kutató Intézet igazgatója ve­zeti. Magrap-lengyel tanácskozás Barano^ban Dzsung el vadászok kutatják Buchert Egyeztették a magyar—csehszlovák terveket Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke és Václav Hula tervezésügyi miniszter, a csehszlovák miniszterta­nács elnökhelyettese szerdán Budapesten aláírta a két or­szág 1971—75. évi terveinek egyeztetéséről szóló jegyző­könyvet. A december 14—lű-a kö­zött lezajlott tárgyalásokon megállapították, hogy a ter­vek egyeztetésének eredmé­nyei kedvező feltételeket te­remtenek a két ország gaz­dasági kapcsolatainak haté­konyabb fejlesztéséhez, az áruforgalom számottevő bő­vítéséhez. Eszmecserét folytattak a két ország gazdasági kapcsola­tainak további elmélyítésével Összefüggő kérdésekről és ki­jelölték a további feladató- kcit Á KGST 23. és 24. ülés­szakának a gazdasági integ­ráció kibontakoztatására vo­natkozó határozataival össz­hangban véleménycserét foly­tattak az együttműködés 1975 utáni továbbfejlesztéséről, annak fő irányairól és továb­bi feladatairól. Václav Hulát fogadta Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány elnöke, és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A tárgyalások az őszinte barátság és elvtársi együtt­működés légkörében folytak. Václav Hula szerda délután különrépülőgéppét ’ elutazott Budapestről. Vak lármának bizonyult az a hír, amelyet a brazil ren­dőrség kapott Bucher svájci nagykövet holléttévéi kapcso­latban. A rendőrség és kato­naság körülzárta Rio de Ja­neiro egyik peremkerületét, és gyakorlatilag házról házra átfésülte, de minden ered­mény nélkiiL A hatóságok most ejtőer­nyős egységeket mozgósítot­tak, amelyeknek tagjai a „dzsungeltaktikában” is jár­tasak. Tekintve, hogy az em­lített peremkerület a város sűrű trópusi erdők borította dombos részén fekszik. Az ide vezető utakat lezárták, a turistákat, akik szívesen ke­resik fél ezt a kerületet — távol tartják. Az akcióban te­repjárók, helikopterek is részt vesznek. A rendőrség kihallgatott egy asszonyt, aiki állítólag el­mondotta, hogy az 57 éves svájci nagykövet egészségi ál­lapota aggasztó, fogva tartói kijelentették, kivégzik ha a rendőrség nem teljesíti köve­teléseiket és nem hagy fel a felkutatására indított akció­val. A hatóságok később kö­zölték, hogy az asszony „túl­ságosan feldúlt állapotban volt ahhoz, hogy vallomását hitelt érdemlőnek fogadják el”. Zavargások Gdanskban Belső feszültség Csátiban A közép-afrikai Csád Köz­társaság rádiójának kedd es­ti összefoglalójában nyilatko­zatot ismertettek. amely Francois Tombalbaye elnök lemondását követeli. „Tizenegy éves uralma alatt elvérzett Csád... elter­jedt a korrupció, ..a népnek elege van mindebből és kö­veteli: Tombalbaye mondjon le!” — hangzik többek kö­zött a csádi lakosság sérel­meit felsoroló kiáltvány. A Csád Köztársaság északi ré­szén kitört felkelés ellen francia idegenlégiósok segít­ségével folyó hadjárattal szemben is felemelte szavát a nyilatkozat egyelőre még ismeretlen szerzője, A hatóságok szerdán szé­les körű nyomozást indítot­tak, hogy megállapítsák a kiáltvány szerzőjének sze­mélyazonosságát. valamint azt, miként sikerült a nyi­latkozatot akadálytalanul fel­olvasni a rádióban. A Lengyel Távirati iroda jelenti: December 14-én és 15-én súlyos utcai zavargások vol­tak Gdanskban. Kalandorok és huligánok, akiknek sem­mi közük a munkásosztály­hoz, kihasználva a gdanski hajógyár dolgozói körében ki­alakult helyzetet, feldúltak és felgyújtottak néhány középü­letet és kifosztottak több utcai üzletet. A rendfenntartó kö­zegek közül többet meggyil­koltak. Sokan súlyosan meg­sebesültek és jelenleg kór­házban ápolják őket. Huligán elemek által pro­vokált összetűzéseiknek 6 halottja és több sebesültje van. A hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket, szétzavarták a kalandor ele­meket és a városban hely­reállították a közrendet. Egyidejűleg figyelmeztetést adtak ki, hogy teljes határo­zottsággal lépnek fel a köz­rend mindennemű megbontá­sával, minden kormányelle­nes akcióval szemben. Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslatán (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós 14. Azt mondtam; .Alig­hanem a kivégzőosztag, Uram.’ Akkor valami ilyet mondott: .Mindhármukat visszaküldhetném Ameriká­ba, a hadbíróságra’, vagy hogy itt is van hadbíróság, meg kivégzőosztag. Aztán valami ilyet mondott: .Ma­guk ott úgy viselkedtek, mint az állatok; nem érdem­lik meg, hogy éljenek.’ Azt mondta, sose tudta volna meg az egészet, ha egy katonának nincs annyi esze. hogy a tisztek tudomására hozza. Majd azt mondta, ha bármi bántódása esik Erikssonnak, vele pusztul­nak.” Hogy a tömeges pusz­tulást. megelőzze, Vorst fel­oszlatta az osztagot A Qui Nohn-i kórházban fekvő Ra- fe máris kiesett. Clarkot vi­szonylag hátra, a zászlóalj- parancsnokságra helyezte. Meserve új osztagba került át. Csak Manuel maradt aránylag közel Erikssonhoz, ugyanannak a szakasznak egy másik osztagában. Eriksson nem sokkal az­után. hogy a három katona eltávozott, felkereste Vorstot. Nem tudt j hogy a százados már kifagaita őket. Ha tud­ja, talán rájött volna, mint ahogy később rá is jött, hogy a százados nehéz helyzetbe keveredett: lelkiismerete el­ítélte a bűntényt, de lelkén viselte katonai pályafutását is, s ez utóbbira mint Eriksson később felfedezte, felettese, a zászlóaljparancs­nok — szintén .életfogytigla­ni’ tiszt — fáradhatatlanul emlékeztette a századost. Kezdetben azonban a belső konfliktus legapróbb jelét sem lehetett észlelni Vorst századoson. Amennyire Eriksson ki tudta venni, a századosnak világos, egyértelmű vélemé­nye volt. a bűntényről, még­pedig az, hogy a kellemetlen mellékzöngéket a minimum­ra kell korlátozni. „Maga az a szó, hogy .elintézni’!” — emlékezik Eriksson. ..Három­szor beszéltem a századpa­rancsnokkal Maóról, és ő mindháromszor ezt a szót használta: „Majd én elinté­zem’. ,Majd én elintézem.’ ,Ma.id én elintézem.' Lehet, hogy intézkedett is, de nem olyan irányban, hogy a tette­sek megbűnhődjenek.” Az­nap amikor a százados visz- szaérkezett a táborba, és 6 beszélt vele, észrevette, hogy Reiliy-hoz hasonlóan — aki egyébként jelen volt —■ a századparancsnok sem fe­jezte ki megdöbbenését a gyilkosság fölött, hanem. azt hangsúlyozta, hogy botrány kerekedhet a dologból. Reilly később ezt vallotta a bíróságon: „Vorst így szólt Erikssonhoz: ,Azt hiszem, tudja hogy milyen súlyos az incidens, és könnyen nem­zetközi horderejű lehet.” Mi­re Eriksson közölte, hogy ép­pen azért jelentette az inci­denst, mert súlyosnak tart­ja. Azt is elmondta, hogy a lány elrablása, megerőszako­lása és meggyilkolása elejé­től végéig előre kigondolt terv szerint zajlott... és hogy a legelején ő még azt hitte, társai csak tréfából emlege­tik. hogy mindezt végrehajt­ják.” Mindvégig az volt a határozott érzése, hogy a ma­ga és Vorst álláspontja kü­lönbözik egymástól. Vorsl lényegében semmitmondó magatartása ellenére, Eriksson mégis hitt abban, hogy a századparancsnok előbb-utóbb ’ intézkedni fog, hogy Meserve és a többiek t" vény elé kerüljenek. Egy alkalommal, emlékezik Eriksson, a százados figyel­meztette, hogy ha az inci­densből valóban hadbíróság! ügy lesz, neki Erikssonnak nem lesz könnyű dolga a ta­núemelvényen. Mikor Eriksson azt felelte, hogy fel van készülve erre, Vorst megkérdezte tőle, nem akar-e elkerülni a század­ból, vagy akár a gyalogság kötelékéből. Eriksson azt vá­laszolta, hogy szívesen alaku­latot változtatna, bár ez sem fogja visszatartani, hogy ki­tartson vádemelési szándéka mellett. Szívesen lenne gép­fegyverkezelő egy helikopte­ren, mert erre képezték ki, és szeret repülni. Vorst kitöl­tött egy áthelyezési űrlapot, Eriksson aláírta. Már induló­ban volt, amikor a százados utánaszólt: „Majd én min­dent elintézek.” (Folytatjuk) lapjaink lenini békepolitikája (Folytatás az 1. oldalról) vezták újjá a NATO egisze alatt a nyugatnémet vevőn- sisták katonai erőit, és nem békés célokból, hanem a szociális a országok elleni egyeztetett háborús tervek részeként. A nyugatnémet revansista erők megfékezése a kontinensünk és a világ­béke védelméért folyó harc egyik fő feladata. — Nagy visszhangot kel­tett a Varsói Szerződés or­szágainak kezdeményezése az európai biztonsági konferen­cia mielőbbi összehívásáért, minden előzetes feltétel nél­kül, valamennyi európai ál­lam részvételével. Mint is­meretes, több semleges or­szág, mindenekelőtt Finnor­szág és Ausztria kormánya is támoga ja e kezdemény evést és kész tevőlegesen hozzájá­rulni megszervezéséhez. A NATO-államok kormánykö­rei egyeztetik álláspontjukat es feltételeiket. Egyes NATO. országok kormánykörei vagy bizonyos részük mind pozití­vabban. mások negatívabban tekintenek a szocialista, or­szágok e javaslatára, de az utóbbiak is tartózkodnak az egyenes elutasításától. Ez ön­magában is mutatja. hogy országaink kezdeményezése megfelel az összes európai népek alapvető érdekeinek és fogadtatása a népek részéről a lenini békepolitika jelentős morális sikere. Nyilvánvaló, hogy nagyon állhatatos to­vábbi erőfeszítések szüksége­sek ahhoz, hogy a morális siker az összes európai né­pek együttes politikai győzel­mévé váljék. — A testvórpártok üdvö­zöltek a Varsói Szerződés országainak e kezdeményezé­sét, amely szintén jó politi­kai fegyver az ő békahareufc számára is. Ugyancsak po­zitív fogadtatásban részesült országaink javaslata a kü­lönböző irányú szakszerveze­tekben és kibontakozóban van a szakszervezetek együt­tes akciója, amely támogatja a békét szavatoló biztonsági rendszer létrehozását. — Az európai béke ügye érdekel más népeket is, te­hát az is, hogy sikerrel le­küzd junk minden akadályt, ami ennek újában áll Foglalkozott Nemes Dezső azzal is, hogy az európai biztonság megszilárdításáért folyó küzdelemnek rendkívül fontos része, hogy normális viszonyok jöjjenek létre az NSZK és az európai szocia­lista államok között, beleért­ve a két német állam, az NäZK és az NDK közötti vi­szony nemzetközi jogi ér­vényű rendezését is. Hang­súlyozta: a szovjet—nyugat­német és a lengyel—nyugat­német szerződés még ratifi­kálása előtt is jelentős, de csak a ratifikálás után vál­hat teljes értékűvé. A polit­ical rendezés további lépései között pedig ott kell lennie az NDK teljes nemzetközi jpgérvényű elismerésének az NSZK és a többi NATO-ha- talom részéről, Az eszmei és politikai harc frontja szélesedik, nö­vekvő ideológiai felkészültsé­get és politikai éberséget kö­vetel. Az ideológiai harc elő­térbe nyomulása a két világ- rendszer közötti küzdelem mai szakaszának jellemző vonása. Nem szabad megüt­köznünk e változáson vagy éppen megijednünk tőle, de lebecsülnünk sem szabad azo­kat a feladatokat, amelyek­kel a küzdelemnek ezen a frontján szembe kell néz­nünk és meg kell oldanunk. Eles vitákban, állandóan bő­vítve eszmei fegyvereinket, meggyőző érvekkel, az anti- kommunlsta nézetek és tö­rekvések lényegének feltárá­sával, ezernyi kérdésre adott meggyőző erejű válaszokkal kell újra és újra bizonyíta­nunk eszméink igazságát és politikai céljaink helyessé­gét — fejezte be előadását Nemes Dezső. A tudományos technikai forradalom a béke és a há­ború alternatívájában cím­mel Erdey-Grúz Tibor, az Akadémia elnöke tartott elő­adást. Ezután „Lenin a kultúrá­ról és a humanizmusról” címmel Tolnai Gábor akadé­mikus tartott bevezető elő­adást A Nagy Októbert Forrada­lom határkő volt és mind ez ideig a legnagyobb határkő nemcsak a társadalom, a gazdaság, hanem a művelt­ség történetében is — állapí­totta meg, majd a nagy for­radalomnak és Lenin eszméi­nek, ténykedésének, a kultú­ra munkásainak tevékenysé­gére, a szocializmus, a hu­manizmus fejlődésére gya«o- rolt hatását ecsetelte. — A lenini eszmék — állapította meg — játszották a legna­gyobb^ szerepet az első világ­háború előtti avantgárd je­lentős részének a forradalmi gondolatokhoz való csat ako- zásáhóz. A I enin vezette tö­megek győzelme orosz föl­dön. majd ennek nyomán Europa más országaiban, azt eredményezte, hogy megfor­dult. új irányba kezdett tá­jékozódni a kultúra, a7. iro­dalom és a művészet útja. Ez Lenin műve, ha közvetve ist és annál jobban példáz- a gondolatainak, cselekvései­nek univerzális hatását, amely még esztétikai átala­kulást. fordulatot is képes előidézni. A délelőtti plenáris ölé* P. N. Fedoszejev akadé­mikusnak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökének A lenini békeeszmék, és jelen­korunk című előadásával fe­jeződött be. — Lenin feltárva a béke­politika. a leszerelés és a tár­sadalmi rendszer összefüggé­sét, még az első világháború éveiben ezt írta: a leszereld a szocializmus eszményképei A szocialista társadalomban nem lesznek háborúk, követ- kezésképpen megvalósul a le­szerelés. — A fiatal szovjet állam külpolitikáját irányítva, kö­vetkezetesen megvalósította a békés „együttélés”, vagyis a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének eszméjét és arra törekedett, hogy gyü­mölcsöző gazdasági kapcsola­tok jöjjenek létre a különböző államok között. Ismeretes az a tény, hogy az 1922-es ge­nual konferencián a szovjet delegáció Lenin kezdeménye­zésére javasolta a fegyverzet általános csökkentését és a tömegpusztító fegyverek tel­jes eltiltását. Ugyanakkor Lenin figyelmeztetett arra, hogy mindaddig, amíg a vilá­gon kapitalizmus létezik, a háború veszélye fennmarad. Éppen ezért hívott fel min­dig éberségre az imperializ­mus mesterkedéseivel szem­ben és figyelmeztetett arra, hogy készen kell állnunk az imperialista agresszió vissza­verésére. — Az a véleményünk, — folytatta —, hogy a jelen pil­lanatban a béke biztosításá­nak új lehetőségei vannak. Erősödik a háborúellenesség a világ minden országában, még azokban is, amelyek a múltban nem viselték a há­ború nehéz terheit. Az úgy­nevezett helyi háborúkban az agresszorok kudarcra van­nak ítélve, így Vietnamban vagy a Közel-Keleten is. Eh­hez járul, hogy az állandóan növekvő katonai kiadások mindjobban túlterhelik a gaz­dasági életet. A békés egymás mellett élés elve, mint a háború al­ternatívájának egyetlen éssze­rű és reális lehetősége, mind több követőre talál. A Szovjetunió és a szocialista államok következetesen meg­valósítják a békés egymás mellett élés lenini politiká­ját. A szovjet delegáció vezető­jének tetszéssel fogadott elő­adása után Mihályfi Ernő záró szavaival ért véget a tu­dományos tanácskozás szer­dai plenáris ülése. Délután & három szekcióban vitatták meg a konferencia fő témáit. Az első szekció vitájában felszólalt többek között: M. G. Kincsenkov professzor, a jogtudományok doktora, Pethő Tibor, az Országos Bé­ketanács alelnöke. Urai Miklós Miskolc, Farkas ljászló Szombathely, Aggod József Gödöllő, dr. Babot Emese egyetemi adjunktus; a második szekcióban dr. Friss István akadémikus. A har­madik szekcióban Aradi Nóra művészettörténész, Boldizsár Iván író.

Next

/
Thumbnails
Contents