Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-16 / 294. szám
MW. deeemftw W. TfFT rr MAGYARORSZÁG i. f<m Választások közben EGY HONAPJA TARTANAK a szakszervezeti választások megyénkben. A közel kilenbvenötezer szervezett dolgozót érintő választások első része záru] december harmadik hetében: a szak- szervezeti bizalmikat csaknem mindenütt megválasztottak már. A választásokat jól előkészítették, a beszámolók tükrözik az elmúlt évek szak- szervezeti munkáját. Mind kevesebb az általános, idézetekből álló beszámoló, előtérbe került a szakmai, munkahelyi sajátosságokat, eredményeket, gondokat boncolgató jelentés (Eddig mindössze egy helyen fordult elő, hogy a megyei bizottság — a H V0SZ — megsemmisítette a választási eredményt: a Nagykállói Vegyesipari Vállalatnál a jelölő bizottság nem tudott kellő, határozott javaslatot tenni, így reális szavazás sem történhetett Kirívó volt az így megválasztott vezető szervek ösz- szetétele: a három testületben mindössze egyetlen mim- kas kapott helyot — ^7. is 3 számvizsgáló bizottságban. Uj választásokat írnak M, alaposabb előkészítéssel.) Az szb-k és a vállalati szakszervezeti tanácsok választásai február 15-ig tartanak. Éppen ezért az első tapasztalatok alapján érdemes felhívni néhány javításra szo- ruló jelenségre a beszámoló- készítők figyelmét. A korábbiaknál mindenképpen több, a vállalatnál, intézménynél megoldásra váró szakszervezeti feladatot szükséges felsorolni. A szakszervezeti tagok, a küldöttek a legtöbb helyen azt várják, hogy a szakszervezeti tanács vagy á bizottság már beszámolójában állást foglal azokban a kérdésekben, amelyeket a bizalmi választások idején a dolgozók elmondtak. Csak így valósítható meg a jó együttműködés, így alakítható ki megfelelő hangulat, lehetnek jő hozzászólások. Állásfoglalásokat. véleményeket, javaslatokat kérnek és várnak a beszámolóban a szakszervé- cBeti tagok, küldöttek. A VÁLASZTÁSOKNÁL, AZ IDÉN az eddigieknél nagyobb szerepet játszik a párt. Nemcsak a tizedik kongresszus Irányelvei, majd maga a tanácskozás, annak a határozata volt jó hatással a szakszervezeti gyűlésekre, hanem a pártszervezetek aktív közreműködése is. A fehérgyarmati járási pártbizottság például munkaértekezletre hívta össze a nagyobb üzemek, intézmények párt- és szakszervezeti titkárait, hogy már az első választások tapasztalatait ösz- szegezve adjanak segítséget a további munkához. A mezőgazdaságban dolgozó szakszervezetek választási gyűlésein a szokásosnál kedvezőtlenebb gazdasági év volt az egyik olyan téma, amelyet szinte mindenütt sok hozzászólásban elemeztek. son is szót emeltek a nők, elsősorban a gyerekes anyák három műszakos ’foglalkoztatása ellen — sikerrel. Nem jutnak azonban előre a nehéz fizikai munkát végző nők megterhelésének csökkentésében. A szakszervezet és a vállalat vezetői csak olyan megoldást találtak, hogy a könnyebb munkára beosztott nők keresete csökken. A dolgozók most a vállalati szakszervezeti tanácstól várják az állásfoglalást — még a választások előtt. A HELYIIPARI ÉS VAROSGAZDASÁGI Dolgozók Szakszervezetében az eddigi választások tapasztalatainak összegezése között több általános érvényű van. Felvetették, hogy a szervezett munkások alig élveznek bármilyen előnyt a nem szak- szervezeti tagokkal szemben. Szeretnék, ha a több éves. évtizedes szakszervezeti tagság több megbecsülés alapja lenne. Sokan foglalkoztak azzal, hogy a legtöbb helyen a gazdasági vezetők nem nézik jó szemmel a munkaidőben végzett szakszervezeti munkát. Annak legtöbbje azonban nem is végezhető munkaidőn kívül. Felvetették: több helyen elhanyagolják a munkaversenyt, a legkiválóbbak népszerűsítését. Több törődést kérnék a szocialista brigádok. Az UNI- VERSIL vállalatnál adódott olyan^ példa, hogy a vállalati vezető és a szocialista brigádvezető között megkötött brigádszerződést nem értékelték, mivel az üzemrész nem ért el megfelelő eredményt, Holott a kollektívák nem szegték meg a szerződést, Hasonló felvetés volt a Vasárosnaményi Ládaipari Vállalatnál is: ha a szerződésben kikötött feltételeket a vállalat hibájából nem tudják teljesíteni — az illető feltétel kiiktatásával értékeljék, s ne sújtsák olyasmiért a kollektívát, araiért nem. felelősök; A felszólalásokból kicsendült: szeretnének a dolgozók jobban informáltak lenni, több tájékoztatást várnak a gazdasági vezetőktől. Mégpedig úgy magyarázva, hogy az egyszerű munkás is megértse, mit tehetne a vállalata érdekében. Ugyanakkor a szakszervezeti életről is több tájékoztatást várnak, ami azt tükrözi: a megyebizottság, sőt a vállalati szakszervezeti tanács problémái sem jutnák el mindig a szervezett dolgozókig.. AZ EDDIGI TAPASZTALATOK azt jelzik: gazdag, s jó útmutatást kapnak az újonnan megválasztott szak- szervezeti bizalmik, vezetők. Hasznosításuknak további időszerűséget ad, hogy az öt évre készülő kollektív szerződések megkötéséhez számos észrevételt jól felhasználhatnak. Marik Sándor „Segítsenek gyorsan.. Rendhagyó tapasztalatcsere Ahogy Kisar község belterületét elhagyja a Debreceni Agráregyetem autóbusza, a fehérgyarmati út jobb oldalán sivár, kopott, csaknem teljesen kipusztult legelő szo- morkodik. Az utasok kivétel nélkül a legelőgazdálkodás szakemberei. Éppen azért jöttek, hogy lássák a pusztulást és segítsenek. A sofőr lefékez. Dr. Har- mathy István, a szegedi egyetem tudományos osztályának veiétője, a legelőkön alkalmazott műtrágya egyik legrangosabb hazai kutatója, Sípos András, a Növénytermesztési és Talajvédelmi Tudományos Intézet egyik vezetője, az országos gyepkutatási program titkára, Benedek László, a Karcagi Nagykunsági Mezőgazdasági Kutató Intézet tudományos munkatársa, Prieger Károly, a Gödöllői Agráregyetem fehérjehozam kutatója, Gyar- mathy György, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség gyepgazdálkodási felügyelője és a többi jeles szakember sorba száll ki a buszból. Három ajándék Kisarnak viselője. (Negyven társadalmi munkással hangolja össze az árvíz sújtotta mezőgazda- sági környezet rekonstrukcióit, agronómiái terveit). „Kérdés, mennyibe kerül?” Kézfogás a réten Az elintézés egészen rendhagyó. Formális .dogadás” történik a sáros, alig valami gyér növényzettel rendelkező kisari réten. Kezet fognak dr. Bendeffy és dr. Gratzl. A fogadást „elvágja” a szakma legnagyobb tekintélye, dr. Baskay Tóth Bertalan ország- gyűlési képviselő, a Gödöllői Agráregyetem professzora. Ezt mondja: „Itt ahol állunk, válasszuk ketté a rétet. Ami a Tisza felé esik, csinálja az egyik, a maga elgondolása szerint, ami Fehérgyarmat felé, a másik módszerrel. Sok ilyen legelő van Szat- márban. Amelyik módszer jobban beválik, azt lezsüriz- zük. Vállalom a zsűri elnökének tisztét.” A rétgazdálkodás Nagy öregjének javaslatát örömmel elfogadják. Ebédnél még odajött a professzorhoz dr. Bánszky Tamás, a hortobágyi szikesek megjavításának legjobb ismerője és dr. Barcsák Zoltán egyetemi docens, a vegyszeres gyomirtás egyik legjobb szakembere. Engedélyt kértek rá, hogy egy harmadik táblán kipróbálhassák felületi kezelési módszerüket. Hátha az lesz a legjobb. Kisar tehát, az egyik legállatszeretőbb magyar község három ajándékot kapott ezen a, délelőttön a tudósoktól. Az autóbusz ment tovább. Három tipikus példáját akarta megnézni az együttes az árvíztől elpusztított legelőknek. A gvomosodásra az egyik legjobb példa a penyi- gei legelő volt, ahol jóformán semmi sem terem farkasfogon, keserüfüVön és boglárkán kívül, mindhárom értéktelen gaz. „Disztiilerez- ni, nem szántani” — egyeztek meg a szakemberek. „Vetni — folytatták és hozzátették „jövőre zöldellni fog!” Újabb élményt adott a harmadik típus, a csahold zsom- békos. HokkedH nagyságú zsombékok, dr. Vinczefíy szerint „Árpád fejedelem itt tartotta az első országgyű- lest”., a zsoinbékokon kéCsupa ilyen rangú vendég érkezett minap Szabolcsba a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának meghívására. Bacsu József osztályvezető, korán reggel, a vendégek fogadásánál így szólt: „Köszönjük a megígért segítséget. Nézzék meg száztízezer holdnyi legelőink egykor legjobb részeit, melyeket az árvíz elpusztított. Segítsenek gyorsan, állattenyésztésünk érdekében.” (A meghívást közvetítette dr. Vinczeffy Imre, a Debreceni Agráregyetem adjunktusa.) Ö hívta össze, éppen Szat- márban, hosszú évek után az ország legjobb rét- és Jegélő- gazdálkodási szakembereit. Felelős az árvizes legelők rekonstrukciójáért, társadalmi munkában. Lenn állunk az elpusztult legelőn. Cipőink süllyednek. Nyolc és fél percig tartott a különös tudományos tanácskozás. Ezalatt tucatnyinál több kiváló szakember meg tudott egyezni abban, hogy ez nem kutatási probléma. Itt nem tervezni kell, hanem cselekedni, azonnal, a tudomány eddig bevált legjobb eredményei szerint. Dr. V.in- czeffy elmondja megoldási tervét: színtiszta műtrágya, gyepvetés. Egyetlen opponense van: dr. Gratzl Dénes, a gabonatermesztési kutató- intézet tudósa, aki már eddig is sokat tett a szatmári legelőkért. Ö egy még több hozamú megoldást javasol. Közbeszól Lovass Imre, a Debreceni Agráregyetem képKét terv határán EPSZER-progrant — négy Paradox módon hangzik, de igaz: a legtöbb építőipari vállalatnál a kapacitás bővítésének feladata ellentmondásokat teremt, nem esnek egybe a vállalat s a népgazdaság, v agy a megye érdekei. Milyen ellentétekről van szó? A vállalatok vezetőinek és dolgozóinak nem az az érdeke, hogy többet termeljen a cég, hanem az, hogy több nyereséget érjen el. S ez a kettő nem jár feltétlenül együtt. Elavult elvonási rendszer A népgazdaságnak ezzel szemben az lenne a jó. ha a beruházási piacon csökkennének a feszültségek, kiegyenlítődne a kereslet és a kínálat. A megye szeretné, ha beruházásai megvalósulnának, a meglévő pénzekből bölcsődék, óvodák, iskolák, lakások készülnének. Ez a kettősség határozta meg az utóbbi időszakban megyei tanácsi építőipari vállalatunk, az ÉPSZER fejlődését is. Mindezeket tetézte az a korántsem ideális elvonási rendszer, amelyik csupán annyi nyereséget hagy meg az építőknek, amennyi a műszaki színvonal tartására elegendő, ennek javítására semmi esetre sem. (Talán egyszer valakinek eszébe jut, hogy felül kellene vizsgálni.) A termelési értéket pedig növelni kell, mert meglévő vállalataink tudják csakis felépíteni azokat a létesítményeket, amelyeket beterveztünk, amelyek szükségesek. A kapacitás növelése pedig már nem egyszerűen munkaerő, nemcsak szervezés és a munkaidő jobb kihasználásának kérdése, hanem döntően pénzkérdés. Az építés forradalmát éljük, s az új eljárások, technológiák bevezetésé nem olcsó, s ezen a tényen még az sem segít, ha az újdonság gyorsan kifizetődne. — mert előre kell pénzt költeni rá. Az egymással ellentmondásban lévő érdekek ellenére nagy ütemben növelte az ÉPSZER termelését 1986 óta: 84 millióról 153 millióra növekedik az idén az elvégzett éves munká.iuk. Ez 82 százalékos növekedést jelent, ami még akkor is sok, ha közben emelkedtek az árak, — s jóval meghaladja az építőipar termelésnövelésének országos átlagát. Bonyolult feladatot is Nehezítette a fejlesztést, hogy a vállalatnak nem volt összefüggő III. ötéves terve. Minden évben a bázist tekintették tervnek, átfogó, átgondolt programjuk nem készült. Közben néhány igen fontos A MEDOSZ összegezéséből a szakszervezeti életben két figyelembe ötlő változás látszik máris: több helyen választják újra a szakszervezeti bizalmikat és vezetőket, mint korábban bármikor. Ugyanakkor az először megválasztott tisztségviselők között sok a nő és a fiatal, a februári párthatározat már most, az első választások idején jól érvényesül. Sok helyen szóltak a mezőgazdaságban dolgozók élet- és munkakörülményeiről. Elsősorban a gazdasági, üzemi központokban iavultak a szó-' ciális körülmények. Az állami gazdaságokban jó üzemi konyhákat és kulturált munkásszállásokat építettek. Gondot okoz viszont azoknak a helyzete akik nem a központi telephelyen dolgoznak. A szakszervezeti választásokon sok heiven szóba került a sokgyermekes családok helyzete. A Kemecsei Állami Gazdaságnan például sürget ték. hogv könnyítsék meg a nagycsaládosok munkát vállaló gyermekeinek elhelyezését. a gazdaságon belül részesítsék őket előnyben. A vásárosnaményi ládagyártón a szakszervezeti választáHayes B. Jacobs: POTYCQ A KÖNNYEM Evekig nap mint nap belement valami a szemembe. Abban a pillanatban, hogy kiléptem a házból (avagy lábujjhegyen próbáltam beosonni), valami egyenesen a szemembe röppent. Egy porszem, egy kis pernye, egy nagy szürke, rejtelmes külsejű dolog, rovarok, faforgács — barmi szállongott is a levegőben, az egyenesen az én szernem felé tartott, mintha mágnes von- zaná. Egy darabig azt hittem, hogy a szem em valóban mágneses, de aztán hozzáolvastam a témához és levontam a következtetést, hogy csupán a szépségével vonz. Ha önöknek is ment már valami a szemükbe, és megpróbálták egyedül kivenni, akkor tudják, hogy ez majdnem lehetetlen. Az ember legszívesebben csak dörzsölné a szemét, de a szaktekintélyei: azt állítják, hogy ez a legrosszabb, amit tehet. Az elsősegélykönyvek tanúsága szerint meg leéli ragadnunk szempillánkat, és annál fogva gyengéden, de határozottan fel és le kell mozgatnunk a szemhéjunkat. Ha ezután az idegen test még nem tűnt el a szemünkből, kerítsünk egy tiszta és nem bolyhozódó textildarabkát, hajtogassuk ösz- sze oly módon, hogy hegyes legyen, s aztán álljunk a tükör elé, és próbáljak azt a valamit szemünkből a tiszta textiliára csábítani. Am más módszerrel is kísérletezhetünk. Igyunk néhány pohár szíverösítőt, intsünk egy taxinak és menjünk el egy hozzáértő szemorvoshoz. Attól függően, hogy az orvos valami olcsó szeszt, avagy 12 esztendős finom whisky illatát érzi a leheletünkön, 25-től 100 dollárig terjedő összegért örömmel gyorsan és szakszerűen el is fogja távolítani azt a valamit, majd odadugja az orrunk alá, hogy bebizonyítsa, ő nem afféle kókler. Lehet, hogy megkér minket fáradjunk vissza három nap múlva (a második és harmadik vizit mindig olcsóbb), de ez ne aggasszon minket, még akkor sem, ha csekélyke járadékból élünk, mert az orvos csupán az esetleges fertőzésnek akarja elejét venni, továbbá a nyaralójának ácsmunkalataii kifizetni. (Ne felejtsük el, hogy azok az emberek éveket töltenek el szakmájuk elsajátításával. Az életük csöppet sem könnyű. Ön megemlékezett a végrendeletében a szemorvosáról?) De feltételezzük, hogy önök közt is akad hozzám hasonló; többször kerül kellemetlen, idegen test a szemükbe és ezért nem akarnak folyton berohangálni a belvárosba és zavarni az amúgy is el- oglall doktor urakat. Ilyenkor mi a teendői Igen, hál’istennek van megoldás. Az ember elmegy egy ervosimüszer-ilzletbe is vesz egy kétlencsés _ nagyítót. Ez ugyanaz a készülék, mint amit a szemorvos használ; üveg nélküli szemüvegkeretből áll, majd afölött néhány centinyire két kidudorodó lencse, amelyek Benjamin Franklinra emlékeztetnek. Ezek segítségével bárki megláthatja a szembe került idegen testet. Egy jó nagyító, vagy más néven lupe 5, vagy 6 dollárba kerül, s én elárulhatom, hogy az enyém ennél sokkal többet ér nekem. Hogy mit teszek, ha valami a szetnembe megy? Megkérem a feleségemet, hogy keresse meg a nagyítót. Ö megkeresi, az orrnyergére illeszti, aztán elindul felém. Csak rápillantok. ahogy azt a kelekótya szerkezetei viseli, és azonnal nevetőgörcsöt kapok. Látniuk kellene, milyen komikusán fest a feleségem a lupéval! Es már meg is van a megoldás. Csak ülök, és úgy kacagok, hogy a könnyeim potyognak, és azt a bizonyos idegen testet, akár tetszik neki, akár nem, pillanatok alatt kimossák a szememből, Fordította: Zilahi Jndtt nyelmes ülőhely Tolt minden résztvevőnek. Megvitatták a íalajmimkát. Itt furcsa dolog történt. Kiderült, hogy a szakemberek egyértelműen elutasították a VITUKI vízrendezési tervét, mert a zsombékot nem „lecsapolni kell, hanem rendezni. És az más. A Fehérgyarmati Állami Gazdaság igazgatója. Csorvá- si Sándor országgyűlési képviselő is megmutatta elpusztulj legelőit, melyeket már jövő tavasszal rendeznek. Rendesés 1971-ben A két országgyűlési képviselő megvitatta azt is. hogy vízrendezésre milíiárdok állanak rendelkezésre. Megegyeztek abban, hogy, mint képviselő, a szakma legnagyobb tekintélye, Baskay professzor fog eljárni az Országos Vízügyi Igazgatóságnál, hogy a vízrendezésre adott összegekből egy nagyobb summát az árvízkártól elpusztult szatmári, számos- közi legelők megfelelő vízügyi helyrehozására fordíthassák. még a jövő évben. Búcsúzásul a „túra” vezetője, dr. Szkíta József, a megyei állattenyésztési felügyelőség igazgatója meleg szavakkal köszönte meg az ország minden részéből idegyűlt szakembereknek, hogy siettek segíteni a bajba jutottakon. (íMztelyi) változatban feladatra fel kellett készülniük. Ezek közé tartozik a nagyobb épületek felépítésére való átállás. 1966-ban például az ÉPSZER egyetlen olyan nagyságú lakóhazat sem tudott volna építeni, mint amilyen ma az általános. Emellett a munka általános gépesítése mellett meg kellett teremteni a vállalat pénzügyi biztonsagát is. Ezek sikerültek, s megfelelő alapot nyújtanák ahhoz, hogy á TV. Ötéves tervben az ÉPSZER az eddigieknél lényegesen nagyobb, bonyolultabb feladatokkal is megbirkózzék. A vállalat szakemberei kidolgozlak több tanulmánytervet, amelyek a fejlesztés lehetőségeit boncolják. Ezek közül a legfontosabb az, amelyik négy változatban tárgyalja a vállalat jövőjét: mi kell ahhoz, hogy 1974-re 250, 300, 350, vagy 400 milliót tudjanak termelni. Pontosabban: mennyi pénz kell. A vállalat — a számítások szerint — saját erejéből és a hitelekből a következő tervidőszak végére legfeljebb 200 millióra tudná növelni éves termelését. De segítséggel ennél többet, sőt a kétszeresét is nyújthatják. Ezért adott az építőiparnak szánt állami támogatásból a megyei tanács az idén a legtöbbet — 24 milliót — az ÉPSZER-nek. Cjtr.ita szervezés E segítségnek a hatását már jövőre érezni lehet majd, hiszen a megrendelt gépeket az idén még szinte munkába sem tudták állítani. De már dolgozik az Outi—Nord alagútzsalus berendezés náluk is. s egyedül ezzel évi 200 lakást tudnak felépíteni. (S máris újabbat szeretnének venni.) Ez fontos is, hiszen a vezetők előtt ismert, a megye várakozása: a IV. ötéves tervbén a vállalatnak 2000 lakást kellene átadnia. A négy’ változat alapja a vállalat ötéves tervének is. Főként azért, mért ebben kidolgozták a gépesítés évenkénti ütemét, s azt is, mire van szükségük. Rendkívül fontosnak látszó céljuk az üzemszervezés javítása, az építkezések program- szerűvé tétele, a kivitelezési idő rövidítése. Az idén már elektronikus számítógép készítette az éves programiakat, viszont ezt — az árvíz miatt — át kellett dolgozni. Amellett, hogy a következő években remélhetően nem lesz hasonló „programmódosulás”, feltehetően ebben is még jobban előrelépnek, s ehhez megteremtődik országosan az építőanyag-alap. K. 1
