Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

t970 deeemlier tf. mrr wt MAevAnr«»«!T*i* S. <*»* Megkülönböztetett módon Napirenden a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek további támogatása EGY SZÉLES KÖRŰ VIZS­GALATOT KŐVETŐEN ele­mezte • legutóbb a megyei párt-vb. hogy az új tárno- ga ási rendszer bevezetése és alkalmazása óta a kedvezőt­len adottságú tsz-ek hogyan fejlődtek, milyen gondokkal küzdenek, s mik a további feladatok megszilárdításuk érdekében A 119 gyenge adottságú tsz közül 73 árkiegeszítéses tá­mogatásra, 46 pedig jövede- lemkiegészí téses támogatásra lett kijelölve. Az elmúlt idő­szakban a dotált és támoga­tásra kijelölt tsz-ek köre nem változott, s a 3 éves kijelölé­sük ez év végén jár le. Je­lentőségük számottevő, hi­szen e termelőszövetkezetek­ben 37 ezer tsz-tag. s mint­egy 2700 alkalmazott él. A tsz-ek összterületének, vala­mint számosállat-állományá­nak csaknem a fele, az álló­eszköz-állománynak mintegy 45 százaléka, az új telepíté­sű gyümölcsösöknek pedig több mint a fele van e tsz-ek tulajdonában. Mi történt a támogatás be­vezetése óta? Az 1968—69 evek során termelésük szín­vonala jelentősen javult, a termelés növekedési üteme lényegesen meghaladta a ko­rábbi évek átlagát. Két év alatt a támogatásra kijelölt tsz-ek közül mindössze 11 zárt mérleghiánnyal és 9- ben került sor szanálási el­járásira. Tökéletesedett termelésük szerkezete. A bevételek többsége a Nyírségben a növénytermesztésből, a szat- már-beregi területen pe­dig az állattenyésztésből származik. Fokozatosan egyre több tsz-ben csökkentik vagy szüntetik meg a veszteséges ágazatokat és jövedelmezőb­bekre térnek át. Közelebb került az állattenyésztés és a takarmánytermesztés, a rendelkezésre álló munkaerő és a termelési célkitűzések összhangja. Előrehaladás történt a mel­lék- és kisegítő üzemagi te­vékenység területén is. Je­lenleg e szövetkezeteknél az egyéb tevékenységek hozam­értéke egy szántóegységre számítva eléri a megyei át­lagot. Javult a kedvezőtlen adottságú tsz-ek szakember- eúátottsáíffa. m“ly a további előrehaladás égjük biztosíté­ka. A termelés növekedésével összhangban emelkedett a tsz-tagok részesedése is. A múlt év végén az egy fez- tagra jutó jövedelem 12 ezer 971 forint volt, bár ez még 6 ezer forinttal kevesebb, mint a jobb helyzetben lévő termelőszövetkezeti tagoké. Figyelemre érdemes az is. hogy mintegy 3 ezerrel növe­kedett a tsz-tagok és dolgo­zó tagok száma. A JELENTŐS FEJLŐDÉS ELLENÉRE ezekben a fez­ekben még mindig alacsony a termelési és gazdálkodási színvonal, alacsonyak a ho­zamok és magasak a költsé­gek. Az egységnyi területté számított termelési értékük, árbevételük, s elért jövedel­mük jóval alatta van a me­gyei átlagnak. Ennek kihatásai vannak e kedvezőtlen területeken élő emberek életszínvonalára is, mely szintén a megyei átlag alatt van. Ez nemcsak a ke­resetek színvonalában, ha­nem a kommunális, szociális, kulturális és egészségügy te­rületén is megmutatkozik. Á kedvezőtlen adottságú közös gazdasagok többségének eszközellátottsága (álló. és forgóvagyona) is igen gyen­ge, pedig a tsz-ek többsége az intenzív termelési szerke­zetük miatt (gyümölcs-, do­hány-, burgonyatermesztés, stb.) átlagon felüli eszközel- látottságot igényelnek. Jó­részt emiatt e tsz-ek jelentős része évek óta nem tud meg­birkózni maradéktalanul az időszerű munkákkal. Az elért eredmények ezekben a tsz-ekben még nem elég stabilak. A terme­lés az anyagi-műszaki felté­teleket tekintve ma mégnem nyugszik eléggé szilárd ala­pokon. Jelenleg a kedvezőtlen adottságú tsz-ek többségében a dotációval növelt árbevé­tel sem fedezi a szükséges ráfordításokat. Jelentős ré­szüknek nincs lehetőség olyan tiszta jövedelem, rea­lizálására, olyan felhalmozás­ra, ami gyorsabb megerősö­désüket eredményezné. E tsz-ek a kedvezőtlen anyagi helyzetük miatt nagyobb hi- telmennjüségre szorulnak és általában hosszabb visszafi­zetési időt tudnak vállalni. Emiatt általában nem ver- s 'vk• • -at és nernesak az igényelt hiteltől, hanem a be. ruházással járó állami támo­gatásoktól is elesnek. Viszopt a kevés saját erő miatt jelentő- ■ sebb beruházásokat alig tud­nak megvalósítani. Nehezíti helyzetüket az is, hogy ipar­szegénység miatt a lakosság döntő többségének a mező- gazdaságból kell megélnie. E TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKNEK a megszilárdítá­sa összetett, bonyolult és sokirányú feladati Ezért a velük való törődés fokozott figyelmet és széles társadal­mi összefogást igényel. A feladatok zöme a megyén belül továbbra is az ott dol­gozó gazdasági, politikai ve­zetőkre és a termelőszövet­kezeti tagokra hárul. A té­len valamennyi kedvezőtlen adottságú tsz 3 éves tevé­kenységét elemzés alá kell venni, megvizsgálni az elő­rehaladást segítő, vagy az az1 gátló okokat — határozott a megyei párt-végrehaj óbi­zottság. E munkához nyújt­sanak segítséget a járási párt- és tanácsi szervek ve­zetői, a termelőszövetkeze­tek területi szövetségei. Az okok ismeretében jelöljék meg a tsz előtt álló legfon­tosabb közeli és távolabbi feladatokat, a további fejlő­dés irányát és azt a közgyű­lés vitassa meg. hagyja jó­vá. Ezekben a tsz-ekben te sok még a tartalék, a ki nem használt lehetőség, ezek fel­tárására ösztönözzön a tsz pártszervezete. Nagy terme­lési tartalékok vannak a munlka jobb megszervezésé­ben, az üzemi szervezettség javításában,. a munkadíjazá­si formák tökéletesítésében, a vezetés • színvonalának ja­vításában is. Olyan termelési szerkezet kialakítására törekedjenek, amely legjobban megfelel a helyi adottságoknak és a gazdaság számára a legelő­nyösebb. Különösen fontos az állattenyésztés és takar- mánytietmesztés. a rendelke­zésre álló munkaerő és a termelési célkitűzések közöt­ti összhang tökéletesítése, a kisegítő melléküzemági te- vékenjrség fejlesztése, a fog­lalkoztatás javítása. A háztájiban rejlő lehető­ségek kihasználására az ed­digieknél is nagyobb gondot kell fordítani. A versenyben való helytállásuk és gazdál­kodásuk további javításának fontos eszköze lehet az ága­zati társulás. Kooperáció keretében a kedvezőtlen adottságú tsz-ek is jól-együtt­működhetnek és célszerűen összpontosíthatják szűkös fejlesztési alapjukat a terme­lés, a feldolgozás egy-egy ágának fejlesztésére, korsze­rűsítésére. MEGKÜLÖNBÖZTETETT MÓDON szükséges segíteni e tsz-ek szakemberellátását, to­vábbképzését, letelepedésü­ket. Fontos teendő a szak­munkások létszámának növe­lése, az új, korszerű terme­lési eljárások alkalmazása. Ezen az úton szilárdulhat­nak tovább a kedvezőtlen adottságú közös gazdaságok, amelyeknek a termékére számít a népgazdaság, tagsá­gának jobb holnapjáért pe­dig mindent elkövet a me­gye, az ország. Farkas Kálmán »- - . — i . ■ i — ...... .......... Téglagyári emberek Nem éppen fehér köpenyes munka a téglagyári: kint az udvaron dagasztó sártenger, a kemencéknél negyven-ötven fokos hőség, a kézikocsikon egy munkás 3 mázsánál több terhet to1 a színekbe. Egy hónap alatt a kemencebrigád mintegy egymillió téglát „ter­mel.” Nehéz fizikai munka, a por szilikózisveszélyt rejt magában a kezeken, lábakon védőalkalmatosságok, mégis előfordul kisebb-nagyobb bal­eset. Az átlagkereset — a gyárvezető szerint 2600—2700 forint A dolgozók többsége tíz-tizenkét éve vem itt, helyből és a közeli Ibrány- ból járnak Kerékpáron, gya­log. Tipikusan régi téglagyár a tiszaberceli, ahol a gépek he­lyett az emberi izom végzi a munkát. Automatákat, szállí­tószalagokat és más modern masinákat csak akkor látnak a berceli téglagyárban a munkások, amikor üzemláto­gatásra viszik őket valame­lyik új téglagyárba. De itt­hon a több évtizede me^-o- kott kemény munka várja őket. A maguk módján mégis szeretik ezt a gyárat, a mun-' kát, talán azért Is, mert a Bapi hétórás műszak után — olykor előtte — elláthatják a háztáji teendőket is. Nem kell kilométereket ingázni távoli munkahelyekre, mint sokan teszik... A téglagyári emberekre ta­láló a megjegyzés: ipari jel­legű munkát végeznek, de még a régi — paraszti élet­forma szerint élnek. Már nem parasztok. — a fogalom igazi értelmében — de még nem is munkások. De talán őket foglalkoztatja ez a ket­tősség a legkevésbé. Élnek, dolgoznak, mindennap odaáll- nak a kemencék elé, délben előszedik a táskát és „térden” megebédelnek. Nagy Lajos gyárvezető — korábban laka­tos volt és esti tagozaton vé­gezte el a gépipari techniku­mot — elgondolkoztató ter­mészetességgel mondja, hogy az új — városias — ebédlő egy ideig néptelen volt. Ne­hezen akartak átváltani a száraz, táskából előszedett ebédről a készre, furcsa volt, hogy őket bárki is kiszolgál­ja, szokatlan volt a téglapo­ros embereknek a fehér terí­tett asztal. — Eleinte csak be-benéztek az ebédlőbe, amikor elkészült a kis kocka alakú épület. — Most már vagy harmincán ebédelnék, a tsz-nek van a faluban egy bisztrója, onnan hordjuk az élelmet... Előrelép itt is az életi Egy kicsit araszolva, külsőre alig több látszik, mint egy-egy kockaépület a sártengerben, egy betoncsík — jövőre egy kerékpárszínt készítenek... A berceli gyár is kezd egyben- másban hasonlítani a mai formájú üzemekhez. De vál­toznak-e az emberek? A munkán, az otthoni második műszakon, a vég nélküli ke­rékpározáson kívül van-e igény valami másra, értelme­sebb életre? — Ide általában olyan em­berek jönnek dolgozni, akik­nek nem kenyerük a tanu­lás. Ehhez a munkához erő kell, nagyon nagy erő. A gyárvezető szavaiban nyoma sincs a leminősítésnek, de szépítgetni sem akarja a helyzetet. A téglagyáriak át­lagosan hat elemit, — vagy általánost — végeztek. Egy részük ennél .is kevesebbet, néhányuknak megvan az ál­talános iskolai végzettségük. Az égetőknek szakmai tan­folyamot kell végezni, bizo­nyos munkafolyamatok meg­kívánják. De a kernen rebri- gád — berakok, kihordók — A kérdés így hangzott: — ön szerint mit jelent ez a két szó: üzemi demokrácia? Az ÉRDÉRT mátészalkai te­lepén ilyen^válaszokat kap­tunk: Vadon Bálint ládaüzemi munkás: — Bármi történik, bármiről határoznak, meg­kérdeznek minket is. Orosi Miklós főművezető: — Kikérik az emberek véle­ményét és ők azt szabadon el is mondják. Varga Károly a vagonos brigádból: — Azt jelenti, hogy jól menjen a termelés. Gazdag Mihály rakodó- munkás: Ahogy a demokrá­cia fejlődik az országban, úgy fejlődjön a mi üzemünk is. Zahorán János rakodómun­kás: — Azt, hogy az ember dolgozzon, de ne legyen hamvába holt, mondja el, ami bántja Munka és jog Rögtönzött kerekasztal-be- szélgetésünk első negyedórá­jában aztán kollektiven pon­tosították a fogalmat: sze­rintük az üzemi demokrácia annyit jelent, hogy becsüle­tesen ellátják a munkájukat, de élnek is a nekik juttatott jogokkal. S mert ez továbbra is elég tág értelmezésnek tűnt, saját tapasztalataikat elevenítették fel a közel­múltból. Orosi nem „jött zavarba", amikor rákérdeztünk: kikér­ték-e már az ő véleményét, vagy ha nem is kérték, el- mondta-e, mert szükségét érezte? „Uj szervezésre áll­tunk át, észrevettem, hogy az embereknek nehéz mozog­ni, veszélyes is így a mun­ka. Mondtam a főnökömnek, csináljunk egy repülővágányt, úgy jobban elférünk, bizton­ságosabban dolgozhatunk. Először visszakérdeztek, fon­tos ez? —aztán ráálltak, sok csupán a rutinfogásokkal, tes­ti erejükkel bizonyítják tu- ddsiikät Mi érdekli őket? Mit néz­nek meg a tévében, a rádió­ban? Olvasnak-e? — Ilyen és hasonló kérdésekkel zaklat­tuk a kemencebrigád tagjait, akik huszonnégyen Vörös Október szocialista brigád néven ismertek. Egy éve el­nyerték a szocialista címet, azóta a megvédésén dolgoz­nak. A munkával nem is len­ne gond De a művelődés... Az a bizonyos harmadik kö­vetelmény jócskán nyomja a brigád embereinek vállát. Találomra megkérdeztünk néhány munkást. Tarr Imre 33 éves, 15 éve dolgozik a gyárban, nyolc általánosa van: otthon a tévé, a rá­dió és a napilapok, ez a mű­velődés, summázza. „És ol­vastam nemrég egy könyvet, a Horogkereszt rémtetteit, innen vettem ki az üzemi könyvtárból. Az egyik bri­gádtársunk. Mészáros Imre a könyvtáros. Ö szokott hozo- gatni a kemencéhez is köny­vet.” Kozma János 35 éves, négy osztálya van. „Egy tájban volt a gyárban esti iskola, össze­vontan a VII—VIII. osztály­ból. Akkor akartam én is, de ötödik osztály nem in­dult. .Laczi János 55 éves. húsz éve kemence­pénzbe se kerül, hamarosan elkészítiük.” Vadon Bálint ezt azzal erő- sítgette: — Az új dolgozók betanítása idején bizony elég sok volt az anyaghulladék. Bosszantotta az embert, én magam is szóltam, megoldást is javasoltam. Jólesett, hogy hallgattak rám. Egy szó mint száz: olyan esetről nem tudnak, hogy va­laki értelmes dolgot javasolt és ne hallgattak volna rá. Persze, az üzemi demokrá­ciának más oldala is van. Gazdag Mihály mesélte: „Né­mely ember panaszkodik, hogy így a kereset, meg úgy a semmi pénz. Mondtam már az ilyennek: ha csak ücsörögsz a treppen, meg ci- garettázgatsz a melegedőben, akkor ne is várj semmi jót. Mert ilyen ember is akad: csak a markát szereti tarta­ni, a munkától meg húzó­dik. ..” Korábban elég sok vitára adott okot a keresetek alakulása. Nemrég bevezet­ték a teljesítménybért. „So­kan nem is gondolnak rá, hogy ez is az üzemi demok­ráciához tartozik: mindenki naponként ki tudja számíta­ni, mennyit keresett, s hó végén csak a napi elszámolá­sokat összegezi. Nincs bizal­matlanság, nem lehet rosszul számfejteni, s ha valaki lát­ja, hogy ma kevesebb sike­rült, holnap jobban ráhúz.” Ez a fiatal főművezető véle­ménye, amire a többiek he­lyeselnek. Ahány ember, annyi gond Csakhogy az életben ez sem ilyen egyszerű. Megkap­ta már Orosi Miklós is: te könnyen beszélsz, annyi fize­tés mellett! Aztán amikor megtudták, hogy a főműveze­tő ide kerülésekor egyszerű bernérőként kezdte, s munká­ja után jutott mindig élőbb­munkás, hat elemije van. „Kevés az idő és ötvenen túl már nehéz a szem..Gé- gény Bertalan egy filmcímet említ, a móriban látta És egy színházi előadást, a cím­re már nem emlékszik. Van­nak harminc éven aluli mun­kások is a kemencebrigád­ban, ők sem tanulnak. Fá­radtak, s otthon nem a mű­velődés várja az embert, ha­nem a háztáji és a ház kö­rüli teendők... Könnyen leírhatnánk, hogy a berceli téglagyári munká­sok a kemény fizikai munká­ban elfásultak. Nem akarnak többet tudni, látni a világ­ból, mint amennyit egy-két mondat a rádióból, egy-két kép, film. vagy olykor a kéz­be került könyv mond el szá­mukra A munka, a kereset érdekli őket. Leírhatnánk, de nyugodt lelkiismerettel alig­ha. Ugyanis az értelmesebb élet iránti igény bennük is él, csak lassabban mozdul előbbre. Hiába van otthon rádió, tévé. újság, némelyek­nek folyóirat, könyv — ha nincs, aki eligazítsa őket a sokszoj ismeretlen renge­tegben >. Segíteni kellene ne­kik, hogy a ken,c.cél. mele­gén túl megismerjék a tudás melegét, örömeit is. Meg­nyitni az elzárt ablakokat... Pán Géza re. csendesebbek a nagyharv­gúak is. Es a másik véglete — Tökéletesen igazuk van az Ecsedről bejáró munkások­nak, hogy túl korán indul a busz, nekik egy teljes órát kell várakozniuk műszak előtt. Kérték, intézze el a gyár a jobb buszjáratot. Ed­dig nem sikerült, s az embe­rek a főművezetőt okolják, holott ő továbbította a jogos kérést, tudja, a vezetők m tettek lépéseket, de eredmény csak későbbre várható. .. Há­romszázhúsz ember dolgozik az ipari részlegnél, ahol Oro- si főművezető: ahány ember, annyi gond, gondolat. Mégis sikerül közös nevezőt találni Megtörtént, hogy az egyik ember rendszeresen italt "fo­gyasztott műszak előtti Egy- szer szúrópróbaszerűen szon­dát tartott eléje Orosi. „Majd. ha a vezető szaktárs is bele­fúj” — próbálta sarokba szo­rítani az ittas ember. A fő­művezető is vette a szondát, belefújt: semmi. Utána az ember: elszínezödött. „Haza­küldtek, megfizette mindkét szondát, s viselte a fegyelem- sértés következményeit. Ilyen Is volt..” És olyan is, hogy a brigádtagok maguk kérték a vezetőt, küldje el mellőlük a hanyag, örökké másnapos tár­sukat, mert csak hátráltatja őket, s felelősséget sem vál­lalnak élte. Mire az ember: — Itt a papír, magam ír­tam, hogyha még egyszer előfordul, küldeni sem kell magam megyek... csak még most hadd maradjak...” Egymást is nevelik Az is beletartozik az üze­mi demokrácia fogalmába, hogy a kötelességek teljesíté­sére egymást is nevelik a munkatársak — mondják egyöntetűen a jelenlévők. Volt, aki nem bírta és odébb- állt. „Az ilyenért nem kár..." volt, aki belátta a hibáját és megjavult. „Az ilyet megbe­csüli a gyár is...” — És mikor látják « igazgatót, a főmérnököt? Láthatóan furcsállták ma­gát a kérdésfeltevést is. „Mindennap, ha itthon van." Aztán mások: gyakran több­ször is megfordul az üzem­ben, egyesek már úgy hiszik, valami baj van velük. Arra pedig Gazdag Mihály mond el esetet, hogy az igazgató­hoz bármilyen problémával lehet menni, útközben meg lehet állítani, ha tud, segít „Két szaktársunk lakását megrongálta a belvíz. Két dömper kellene a segítségük­re, igazgató elvtárs. Másnap már ott volt a két dömper." Varga Károly pedig a saját lakása építéséhez kapott ha­sonló támogatást. Valamennyien ismerik' a kollektív szerződést, bármi­kor hozzájutnak, ha kérdé­ses, vitás ügy adódik. Rend­szeresek a termelési tanács­kozások. a heti eligazítások: még a segédmunkások is kellő időben megtudják, mi miért fontos munka, s ml an­nak a bére. „Ha egy nagyobb fejlesztés jön, a vezetők meg­tárgyalják az üzemi kollektí­vával: miért kell az, mire le­het számítani, hogyan alakul a helyzetük.” így ezeket értik ők ott a Mátészalkai ERDÉRT-tele- pen azon a két szón: üzemi demokrácia. Angyal Sándor Vadon Bálint Zahorán János Orosi Miklós Varga Karolj' Gazdag Mihály ♦ ♦ Üzemi demokrácia — munkásszemmel Válaszok az ÉRDÉRT mátészalkai telepén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents