Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

9. aMrf ftEEBT-WASYAWORSZA« Wí#. *Srwwf!ér t (Folytatás a 7. oldalról) idős embernek kifizetett 300 forintos járadék, s az, hogy az ipar hiánya miatt a nyug­díjigénylők egy része nem tudja a törvényben előírt 25 év szolgálati időt igazolni. A nyugdíjigénylők közül sokan minimum összegű nyugdíjat kapnak. A megyei átlag 430 forint, szemben az országos 1000 forinttal. Ezt követően azokkal a központi intézkedésekkel fog­lalkozott, amelyek javítanak a nyugdíjasok helyzetén, meg­valósulásuk azonban a megyé­ben hiányos. Kormány- és SZOT-határozat enyhíti az ötéves megszakításhoz fűződő hátrányokat. A megyében kö­rülbelül 6 ezer járadékos van, aki teljesítette a jogszabály­ban előírt követelményeket, ennek ellenére csak 3 ezren igényelték a nagyobb összegű nyugdíjat, holott a 300 forin­tos járadékot minimálisan 600 forintos nyugdíjra lehetne emelni. A felvilágosítás, a propaganda hiánya, hogy ezek az idős emberek, akik legjob­ban rászorulnának a maga­sabb összegre — egyszerűen nem tudnak róla, nem élnek a lehetőséggel. Hasonló a helyzet a másik jogszabállyal is: a háztáji ál­lattartással nyugdíjhónapo­fcai, éveket tehet szerezni, f­letve jóváírná. A jogszabály január 1-én lépett életbe, de a megyében lévő tsz-ek eddig nem éltek ezzel a lehetőség­gel. Foglalkozott a tsz-tagok családi pótlék összegének emelésével is. A jogosultság, a feltételeit jelenleg az ipariak­kal azonosak, de az összegben jelentős a különbség. Me­gyénkben ez 12 ezer termelő­szövetkezeti családot érint, s a megoldás azért is sürgető, mert a párt IX. és a SZOT XXI. kongresszusa erről már határozatot hozott. Felszólalásának második ré­szében a nők helyzetével fog­lalkozott. Kiemelte: a nők kö­rében több olyan vélemény hangzott el, hogy a kongresz- szusi irányelvek alapján ha­tározottabban kell megfogal­mazni az állami vezetők ez­zel kapcsolatos feladatait. A jogszabályok lényegében a nők egyenjogúságát politikai és közjogi értelemben bizto­sítják. Azok végrehajtását kell a gyakorlatban is biztosí­tani. Erre jó lehetőséget kí­nálnak a most következei szakszervezeti és tanácsvá­lasztások, s jelentős eredmé­nyeket lehetne elérni a kol­lektív szerződések módosítá­sával az üzemekben. Lőrincz István, a Hajtómű- és Felvonógyár igazgatója Két fontos kérdésről szólt; az ipar területfej­lesztésének eredményei­ről és gond­jairól, vala­mint a ter­melőmunka hatékonysá­gának növe­lésével kapcsolatos te­endőkről. Ezzel össze­függésben említette a negyedik ötéves tervet, amely jelentős szerepet szán az Al­föld, s benne megyénk fej­lesztésének is. Ennek célja, mint mondta, az, hogy Sza- bolcs-Szatmár iparilag is fel­zárkózzon a többi megyéhez. Szólt arról, hogy megyénkben még tartalékok vannak ar­ra, hogy az extenzív fejlesz­tés lehetőségeit is kihasznál­juk, jelenleg is sok a Sza­bolcsból eljáró, ingázó mun­kás. de már most kell gon­dolni arra, hogy biztosítsuk a modem iparfejlesztéshez szükséges feltételek megte­remtését. Felszólalásában utalt arra a fejlődésre, amely az ipar­ban következett be Nyír­egyházán, s a megyében, megemlítve egy sor jelentős üzem létesítését, építését, bő­vítését. s ezek között szólt a HAFE hároméves eredmé­nyeiről, amely annak idején kettős céllal alakult, Szólt konvejorgyártásról. a jármű- program megvalósításáról, s arról, hogy a gyárban a ne­gyedik ötéves terv során a termelés háromszorosa lesz a jelenleginek, míg a létszám 1975-re eléri az 1500 főt. Megemlítette, hogy a ter­melékenység növelése érde­kében még jel-'ntős tartalé­kokkal rendelkeznek üzeme­ink, melyeket nem használ­nak ki. Ilyen a jó munka- szervezés, a technológiai fe­gyelem, stb. Megemlítette, hogy a HAFE a termelés 80 százalékát a termelékenység növeléséből és 20 százalékát a munkáslétszám emeléséből kívánja biztosítani. Cél. hogy 1975-ben az egy főre jutó ter­melés elérje a 400 ezer fo­rintot. Felszólalása befejező részében az új gazdasági sza­bályozókkal foglalkozott, amelyek még inkább a gaz­daságosságra és a nyeresé­gességre ösztönzik majd a vállalatokat, azok vezetőit, s a munkásokat 1971-től. Kancla Pál, az SZMT vezető titkára Közel száze­zer szakszer­vezeti tag ne­vében kö­szöntötte a pártértekez­letet Kanda elvtárs. A bérből és fi­zetésből élők 92 százaléka tagja a szak- szervezeteknek. A négy év előtti pártértekezlet óta nemcsak a foglalkoztatottak száma nőtt, hanem jelentősen javult a dolgozók élet- és munkakörülménye is. A párt által a szakszervezetek élé célul tűzött feladatok csaknem teljesen megvalósultak. Ebben nagy szerepük volt a szak- szervezeti aktivistáknak, akik becsülettel teljesítették a rá­juk bízott munkát. Külön em­lítésre méltó a szaksa ize­tekben pórbmegbizatásként dolgozó kommunisták tevé­kenysége. Az elmúlt években megele­venedett a szakszervezeti munka, minden szinten bő­vült a jog- és a hatáskör. Pezsgőbb lett az élet az alap­szervezetekben, éltek a külön­böző kérdésekbe Való beleszó­lási. kifogásolási jogukkal. Különösen nagy munkát vé­geznek a szakszervezetek a kollektív szerződések készíté­sénél és legtöbb helyen megfelelően figyelemmel kí­sérik annak megvalósulását. Megyénkben helyesen lett végrehajtva a Politikai Bizott­ság 1966. évi határozata, ami rögzítette a szakszervezetek és egyéb szervek közötti munka- megosztást. A pártbizottságok és pártalapszervezetek a fon­tosabb döntések előtt mindig kikérték a szakszervezetek vé­leményét, javaslatát. Jelentében hozzájárultak a szakszervezetek a harmadik ötéves terv teljesítéséhez, va­lamint az új gazdaságirányítá­si rendszer bevezetéséhez. Egyre tartalmasabb a munka- versenyek segítése, különösen a szocialista brigádmozgalom támogatása. Hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója, va­lamint a közelgő X. pártkong­resszus tiszteletére indított versenyekben kiváló eredmé­nyek születtek, amelyek előse­gítették terveink teljesítését. Természetesen nem mondhat­juk el, hogy már nincs mit tenni a versenymozgalom se­gítésében, a kezdeményezések állandó napirenden tartásá­ban, a rendszeres értékelés­ben és az eredmények tudato­sításában. Több gazdasági ve­zető nem támaszkodik meg­felelően a szakszervezeték se­gítő munkájára, azok tevé­kenységét nem belső meggyő­ződésből támogatja. Sok ta­pasztalat, jelzés van a szak- szervezetek birtokában, ezt jobban kellene hasznosítani. A megyénkben dolgozó munkások átlagkeresete mint­egy 200 forinttal alatta van az országos átlagnak. A jogos érdekekért a törvényes lehe­tőségek között jobban harcol­janak a szakszervezetek, ter­mészetesen annak az elvnek a figyelembevételével. hogy csak abból lehet osztani, amit megtermelünk. Jobban ér­Tényt kell szerezni annak a határozatnak, hogy a munká­sokat bátrabban helyezzék vezető funkciókba. Befejezésül leérte Kanda elvtárs a pártértekezletet, fe­jezze ki elismerését a manka­versenyben kitűnt dolgozók­nak és igényelte a pártszer­vezetek segítségét a közelgő szakszervezeti választások le- bonyoH tásához. Gyorsok László, az Öntödei Vállalat kisvárdai üzemi pártszervezetének titkára Ezer mun­kás nevében üdvözölte a megyei pártérte­kezletet, s elmondta: a gyár kollek­tívája be­csülettel tel­jesítette az elmúlt 4 év­ben a feladatokat Teljesítették a termelési tem eket rendszere­sen, minden évben fizettek nyereségrészesedést, s több in­tézkedést tettek a műszaki fejlesztés érdekében, a selejt csökkentésére, a szociális be­ruházások megvalósítására. Ezután a gyárban kibonta­kozott munkaverseny eredmé­nyeiről szólt. Tavaly a vál­lalt csaknem 4 milliós ered­mény helyett 8 és fél milliót értek el, s remélik, hogy a X. kongresszus tiszteletére indí­tott munkaverseny még ettől is jobb sikerrel zárul. Az üzemben 19 brigád dolgozik a szocialista cím elnyeréséért, s ezek között 17 olyan brigád van. amely e címmel dicse­kedhet. fezekben több mint félezer dolgozó vesz részt. Felhívta a figyelmet arra, milyen fontos az üzemben a párt- és a gazdasági vezetők jó kapcsolata, helyes együtt­működése. Csak ez hozhat si­kert, ez járhat eredménnyel. Utalt arra, amikor ezekben zökkenők voltaik, nem volt megértés, s ez meg is látszott a termelésben. Ezt követően behatóan foglalkozott a leg­nagyobb gondjukkal: a selejt- tel, amelyet eddig nem sike­rült 10 százalék alá szorítani. Ezt követően az 1970. évi tervről szólt, melynek a telje­sítése azért gond főleg, mert év közben a felsőbb szervük módosítottá azt, s különben is nem megfelelő a kapcsolat az üzem és a felső gazdasági ve­zetők között, s kérte, hogy ennek rendezésében segítsen a megyei pártbizottság. A lövőben fejleszteni kí­vánják gyártmányaikat, s a legnagyobb segítség lenne, ha mielőbb megépülne a másfél évtizede húzódó tem- perlágyító üzem. Ezzel nem­csak a termelékenységet tud­nák növelni, de a gyártmá­nyok költségeit is csökkente­nék, nem kellene szállítani a satukat az ország másik vé­gébe további megmunkálásra. Beszélt arról is. hogy náluk is gond a munkaerő-vándor­lás, s jelenleg is a munkások 43 százaléka jár be 36 község­ből munkára. Ezt követően a pártélet kér­déseiről szólt. Elmondta, hogy a kollektív vezetés erősödött, a párttagság túlnyomó több­ségének meghatározott párt- megbizatása van, s örvendetes, hogy az új párttagok többsége fiatal és fizikai munkás, s ez tovább erősítette a pártszer­vezetet a gyárban. Széles Lajos, a Fehérgyarmati Járási Tanács VB elnöke A vezető- ségválasztó taggyűlé­sen és a já­rási pártér­tekezleten glhangzxjt- ták alapján elsőként a gyenge adottságú termelő­szövetkezetek helyzetéről szólt a fehérgyarma­ti küldött. A fehérgyar­mati járásban a tsz-ek 61 százaléka sorolható az ilyen gazdaságok közé. Jelenleg 22 tsz árkiegészítéses. kettő pe­dig jövedelemkiegészítéses támogatásban részesül. A tá­mogatás kedvezően hatott a tsz-ekre, de a tagok részese­dése ezekben a gazdaságok­ban még most is, jóval alatta van a közepes tsz-ek ered­ményeinek. A gondokat növelte a má­jusi árvíz. A károk alig fe­jezhetők ki pénzben. Csak az elpusztult létesítmények értéke 300 millió forint. A felmérések szerint 15 tsz lesz veszteséges, amelynek összege várhatóan 34 millió. Csökken az egy főre jutó jö­vedelem is. A járási pártértekezlet a közelmúltban reálisan érté­kelte ezeket a gondokat. A járásban a kialakult nehéz helyzet ellenére sem rossz a hangulat. Ebben a példa nél­kül álló nehéz helyzetben óriási erőfeszítéseket téve alapozzák meg .a járás közös gazdaságai a következő évet. Az árvízi károk helyreállí­tásával foglalkozva kiemelte: a meliorációs talajjavítóéi munkák tervezésénél kérnek megkülönböztetett figyelmek Az árvíz ugyanis olyan mér­tékben rontotta a földeket, hogy azok javítása saját erő­ből már nem valósítható meg. Ugyancsak ezzel kap­csolatban szólt arról: a tsz- t&gók személyi jövedelme sok helyen visszaesett. Indo­koltnak tartják, hogy 1971­ben az árkiegészítés mellett a megfelelő kormányhatáro­zat alapján biztosítsanak olyan jövedelmi szintet, amely megközelíti a mező­gazdasági dolgozók országo­san elért átlagjövedelem színvonalát. A gyenge adottságú terme­lőszövetkezetek segítése érde­kében a küldött javasolta a pórtértekezletnek: támogassák azt az elképzelést, mely sze­rint a fiatal mezőgazdasági szakemberek letelepedését a pedagógusokhoz hasonló ked­vezményes építési kölcsön biztosításával segítenék a gyenge tsz-eknél. Danes La:os, a csarodai termelőszövetkezet elnöke Felszó­lalása ele­jén a mos­toha ter­mészeti adottsá­gokkal ren­delkező tsz- ek gondjai, ról szólt, megem­lítve, hogy ezeket sajátosan érin­tette a nagyobb önállóság és a vállalatszerű gazdálkodás is. Elmondta, hogy a vásá- rosnaményí járásban a 31 közös gazdaság közül 20 a gyenge adottságú. Az egv tagra jutó részesedés 1966- ban 7720 forint volt, s nőst náluk elérték a 13 460 forin­tot, de így is elmaradnak a jó gazdaságok mögött. Szólt arról, hogy az árintézkedé­sek valamit javítottak a gyenge tsz-ek helyzetén, el­mondta, hogy az ártámoga­tás bevá t, s kérte, hogy ezt a párt és a kormány to­vábbra is tartsa fenn. Kér­te, hogy az átlagterméseknek megfelelően garantálják az árkiegészítést, ezzel a bere­gi tsz-ek helyzete is javulna. Problémaként említette a beruházásokat, elmondta, hogy a járásban tervezett 5 szakosított tehenészeti telep határidőre nem készülhet el. Az árvíz közbeszólt, s emiatt nem valósulhat meg a kitűzött határidőre. Ez nagy hátrány. Elmondta, tar­tanak attól, hogy megvonják a hiteleket, s kérte, éppen az árvíz okozta helyzetre való tekintettel járuljanak hozzá, hogy 2 és fél évre hosszab­bítsák meg az építés határ­idejét, s így biztosítsák a hitelt is. A gépesítés is nagyobb gond a mostoha adottságú * tsz-eknek. Ennek megoldása több anyagi fedezetet igé­nyel, amellyel ezek a gazda­ságok nem rendelkeznek. Kérte, hogy az ilyen tsz-ek részére nagyobb összegű hi­telfedezetét biztosítsanak. Tűrhetetlennek említette az alkatrészellátásban jelentke­ző krónikus gondokat, amely visszaveti a mezőgazdasági munkákat, s kérte, hogy a gépjavító állomások elsősor­ban ezekről gondoskodjanak. Hasonló gondként szólta be­regi közlekedési nehézségek­ről, a rossz utakról, amelye­ken a szállítást végzik a tsz- ek, Különösen az exportra megtermelt, de a szállítás miatt minőségéből sokat ve­szítő almáról szólt Ezután a vízrendezés gondjairól szólt megemlítve, hogy Szatmár- Beregben komplett vízrende­zés szükséges, erre volt már terv is, csak végre kell haj­tani. Befejezésként a tsz-jára- dékosok ügyével foglalkozott Elmondta, hogy bár az 6 termelőszövetkezetük nem tartozik a legjobb eredmény­nyel gazdálkodók közé, en­nek ellenére biztosították, hogy a járadékot 40 forint­tal pótolják, s az öregek ház­táji földjét ellenszolgáltatás nélkül művelik. Ezt még in­kább megtehetik az erősebb termelőszövetkezetek. Ordas Nándor, a Kelet-Magyarország tőszerkesztője [yénk utób­bi évek­ben az ipar. 3an, a me­zőgazda, iágban, a település- itatási, kul- elért nagy eredményeivel, amelyek meg­valósulása robbanásszerű vál­tozásokat hozott. Ez a változó világ — az MSZMP reális politikája, a párt és a kor­mány nagyfokú segítsége és a megye szorgalmas népe munkája nyomán — nagyon sokat behozott Szabolcs-Szat- már megye múltnak köszön­hető hátrányából, s eltüntet­te a „sötét” jelzőt a megye A felszó- aló beve­zetőben foglalko_ sott me­Szabolcs megye iparának és mezőgazdaságának további fejlesztése nemcsak a szabol­csiak érdeke, hanem az egész országé, mert Szabolcs elma­radása sem csak az itt élők­re káros, hanem az egész or­szágra. Ezért is nagyon nagy dolog hogy a megye felküz­dötte, s felküzdi magát abból a kilátástalan helyzetből, ,amibenv egykori urai évszáza­dokon át tartották. Ezt követően a kultúrpoli­tika néhány visszásságára hívta fel a figyelmet. Megem­lítette, hogy nem csupán egyesek ügye, ami a kultu­rális életben történik. Ne lé­gyül tsünk jóízűen a bárgyú- ságokra, a giccsekre, a politi­kailag zavaros dolgokra, ha­nem vitázzunk, óvjuk és félt­sük a könyvkiadást, a televí­ziót, a filmgyárakat, a külön­böző folyóiratokat ilyen „mű­vek” kiadásától, forgalmazá­sától. Ez múlhatatlan kötelessége minden — az illetékes fóru­mon dolgozó — kommunis­tának. Az irányelvekről szólva a hozzászóló elmondta, hogy különösen megragadta a munkásosztályra vonatkozó egyik megállapítás. A mun­kásosztály — mondja az irányelv — meghatározóan befolyásolja a dolgozók min­den rétegét, szemlélete, ma­gatartása, fegyelme kihat áz egész társadalomra. E hatás fokozódása egész társadal­munk érdeke. — Ez nem valamiféle dek­laráció, — folytatta Ordas Nándor — hanem konkrét munkaprogram. Vonatkozik az élet minden területére, kü­lönösen vonatkozik kultúrpo­litikánkra, a köznevelésre, az iskolai pedagógiai munkára és óhatatlanul elsősorban a művészetekre. Ez a program világos és egyben alkalmat ad önvizsgá­latra is, hogy vajon az egész ország, a nemzet érdekében ennek a szellemében végzik-e munkájukat a népművelők, a tanárok, a képzőművészek, az írók, az újságírók? Szükség van tehát arra, hogy az itt-ott fellelhető bi­zonytalanságot — amelyek esetenként csak' intelmekben és óhajokban fejezik ki a kul­túrpolitika helyes tennivalóit — a bizonyosság, a pártos, szocialista erkölcsi tényezők váltsák fel. A munkásosztály szemlélete, magatartása, fe­gyelme állandóan fejlődik. De ezt a fejlődést gyorsíthat­ja, vagy lassíthatja is a kultúrpolitika asze­rint, hogy szocialista, közért­hető, munkás-paraszt kultú­rát termel ki csupán. vagy teret enged az álkulturális termékeknek is. Dr. Magyar János, a megyei SZTK rendelőintézet igazgató főorvosa A pártér­tekezlet be­számolója megmutat­ta azt a tár­sadalmi, gazdasági fejlődést, ami négy év alatt me­gyénkben végbement. Az elmúlt években léptünk előre az egészségügy fejlesztése terén is, bár más ágazatokhoz ké­pest jelentős az elmaradás. Az igényeket megközelítően sem tudjuk kielégíteni. Min­den egészségügyi mutatóban messze az országos átlag mö­gött vagyunk. Például 10 000 lakosra országosan 21,3 orvos jut, megyénkben csak 9,7 ti­zed. Szakorvosban még rosz- szabb az arány. Csak az el­múlt két évben mintegy száz orvos hagyta el megyénket, mert máshol jobb munka- és életkörülmények várták. A debreceni egyetem sok orvost képez Szabolcs-Szatmár ré­szére, de a kezdő orvosok egy része rövid idő után a jobb körülményt nyújtó más megyékbe távozik. A megye 205 körzeti orvosi állásából 24 most is betöltet­len. Ez túlterhelést jelent a szomszédos körzetekben és a betegellátás ilyen körülmé­nyek között sok kívánnivalót hagy maga után. Tudjuk, hogy országosan is probléma az egészségügyi beruházások megvalósítása, megyénkben azonban a kormány által er­re a célra biztosított összeg kirívóan rossz arányban ke­rül felhasználásra. Már most égetően szükség volna az új megyei kórházra, ami csak majd az ötödik ötéves terv­ben épül fel. Felhívta a pártértekezlet fi­gyelmét, hogy a IV. ötéves tervben nagyobb gondot kell fordítani az egészségügyi be­ruházásokra adott összegek felhasznál?iára. Több szak­orvosra van szükség, igen nagy hiány van például fog­orvosból. Javítani kell a böl­csődei helyzetünket is. Az iparosodás előrehaladásával nagy szükség lenne főállású üzemi orvosokra. megyénk­ben jelenleg il.ten státusú orvos egy sincs. Jelenleg is nagy szakorvoshiány van, de a járási kórházak bővítése, az új megyei kórház énítése már most napi feladattá teszi a megfelelő szakemberek biz­tosítását — fejezte be felszó­lalását dr. Magyar János. A pártértekezlet ma dél­előtt folytatja m-unkáját. A további eseményekről keddi lapunkban számolunk be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents