Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
f »?<M jfw vr m 4 nv * T»rits c?g rí ??NNEI*T MPT t Pwr TÍT I97Ő »1 oven*>Tier "f Henri Barbusse: m. SZARVASVADÁSZAT Iszac Babel: A dandárparancsnok Kint ültem a házam előtt a pádon, és még egyszer szemügyre vettem kis gazdaságomat, mielőtt elnyeli az esti sötétség. Elnéztem a lábam előtt elterülő udvart, jobbra tőlem az élő sövényt, szemben velem a mindig tárva- nyitva álló kaput. Az erdei mezsgyére nyíló kapu mögött ágak és lombok ölelkező sűrűje intett felém, ez erdőt bearanyozta az ősz. Szelíd nyugalomban végződött a nap. Az alkony fénye hajszálfinom árnyalatokat rajzolt a sövényre, s rávilágított minden szál virágra, levélre. Hirtelen kürtszó harsant fel': az öreg márkinő kísérete vonult végig az erdőn. S ime, egyszerre egy nagy, éles körvonalú árnyék jelent meg a kapuban, amely bár nyitva volt, mintha mégis elzárta volna előtte az utat. A mozduló tömeg nagyot ugrott, visszaesett, majd imbo- lyogva megállt az udvar közepén... Egy szarvas volt, érák óta hajtották a kastély vendégei. Amint egy percre megpihent, egymásra néztünk. Láttam sáros, tajtékos szőrét, kilógó nyelvét, nagy zavaros szeméi, s vadul dobogó szívét, amely úgy verte lágyékát, akár egy kalapács. Újabb szökéssel egy falmélyedésbe húzódott. Erejének végső megfeszítésével szembenézett a veszéllyel, mozdulatlanul, néma közöny- nyél. Dühödt csaholás verte fel a házat. Az odaérő falka ott gyülekezett a kapu körül és vad ugatással ostromolta a falat. Mögöttük lihegő, izgatott gyerekek hada közeledett, a számuk egyre nőtt Csak ha may az egész falu ott szorongott a kapu előtt. Diadallal mutogatták a hatalmas agari- csú szarvast, ezt a vad királyt, akit sikerült megállítaniuk futásában. A bámész tömeg hirtelen hátrahúzódik. Gavallérok és amazonok törnek eló a por felhőből piros ruhákban; fegyvercsörgés, cstorpattogás. rézvillanás. A gomolygő csapat megállt és a csaholó kutyák mögött elhelyezkedtek a szolgák és hajtők, hogy felharsanjon a halaik S magárahagyatva, egyedül ott állt a házam védelmét kereső, kelepcébe esett állat Sorsába beletörődve várta az élet békéjét, vagy a halál nyugalmát. Láttam a sokaságot, amely a vérét akarta és láttam a szarvas lihegő árnyékát és remegő torkát *— a torkát, ennek a vad hajszának a célját. Egy vörös ruhás lovas lassan leszállt a lóiról. Kényelmes mozdulattal kihúzta hüvelyéből a vadászkését. melynek arannyal bevont, cifrázott pengéje csillogott. A kutyák tovább ugattak De mindenki elnémult, s feszült figyelemmel várta a nagy eseményt. Néhány elfojtott hangba ideges nevetés vegyült A férfi az udvar félé tartott. Felével kérdőn intett és a kutyák lármáját túlharsogva odaikiáltott nekem: — Ugye megengedi, uram? De én széttártam a karomat, hogy feltartóztassam és visszakiabáltam: — Nem. nem engedem meg! E szavakra zavartam megállt. — Hogyan? Mit mond? Az utánajövők felé fordult. — Nem akarja megengedni, hogy bemernünk! Általános elképedés fogadta a hírt. A kiáltásokba belevegyült a nők éles hangja. — A szemtelen! — fakadt ki méltatlankodva egy idős hölgy. Egyik társához fordult. — Kínáljon neki pénzt! — mondta hangosan. — Megjutalmazzuk, jóember összeráncoltam a szemöldökömet. úgyhogy elhallgatott. Aztán elkezdtek összevissza kiabálni és kérdőre vontak, lázasan és izgatottan, szemükben gvűlölettel. Ugv álltam a küszöbön, mint valami cövek. s néztem ezeket az indulatos arcokat, amelyeket a véletlen folytán egész közelről láthattam, teljes meztelenség ükben. Mindegyikükre kiült a gyilkos szenvedély, melynek kielégítésében megakadályoz tam őket. Szavuk, mondatuk ezt az elfojtott ösztönt tűk rözte. Legszívesebben rám ron tottak volna. Nemcsak sértett hiúságból, hanem a rette netes csalódás miatt. Hojszolták, űzték a menekülő állatot, s most, hogy elérték, le akarták teríteni. Egyikük szaggatott mozdulatokban ezt magyarázta nekem, s beszéd közben szemmel tartotta a zsákmányt. íj Egy öregember a remélt préda felé nyújtotta a kezét, amelynek összegörbített ujjai karmokhoz hasonlítottak. Egy másik sóvár tekintettel méregette az állatot. A nők még a férfiakon is túltottók. Szeméremérzetük fékezte ugyan szavaikat, de valami rendkívüli izgalom szállta meg őket. Remegő testtel átadták magukat a szégyenteljes várakozásnak. Egy fiatal teremtés, félig feltűzött. hátára lógó hajjal. Izgalmában előre furakodott, s rám emelte gyönyörű szemét. — Könyörgöm, uram! — mondta összekulcsolt kezével. A feldühödött tömeg mellett a kutyák üvöltése nem volt több ártatlan csaholás- nál. Hiszem ezek a rabszolga állatok csupán az emberek által táplált gyűlöletet érezték a szarvas iránt. A parasztok most félreálltak és kissé elszakadtak a többiektől. Úgy látszott, kezdték megérteni, hogy a vadászat mégis más, mint aminek eddig hitték. Egy parasztasszouiy, gyér mekked a karján, sietős léptekkel távozott, mintha hirtelen valamilyen fertőzéstől félne... A falusi mészáros vér foltos kötényében összetörni karral szemlélte az eseményt. Tekintetében • megvetés volt és harag. Közben egyre nőtt a JBj Fenyegettek, szitkozódtak. Láttam, nem tudom már sokáig védeni az agyonhaj szolt állatot. Alul maradunk e vérszomjas sokaság dühével szemben. A szép testű, sértetlen szarvasra néztem. Es e nehéz, küzdelmes percben szelíd álmodozás töltött el. Az a néhány percnyi lét. melyet számára eddig megmentettem, drágának és becsesnek tűnt előttem. S mialatt. vérengző kiáltásokkal ostromoltak, megértettem, hogy az emberi és állati lények néha annyira különböznek egymástól az életben. mennyire hasonlóak a halálban. Testvérként búcsúznak a léttől. Ökölbe szorítottam a kezemet és felhördültem: ’ — Nem akarom! Menjenek! De a vak szenvedély áradata kiöntött medréből, mindenre elszántan. — Kell nekünk — lihegte egy hang. — öljük meg... öljük meg! — kiáltották a többiek. Fiatal kéz nyúlt ki a tömegből. — Megvan! Innen is lelőhet: ük a puskámmal. — Igaz! Úgy van!... Jó gondolat! — Majd én! — Inkább én! Termetes fiatalember elvette a fegyvert és szemével kimérte a távolságot. Elkaptam a puska csövét és kitéptem a kezéből. — Buta paraszt! — sziszegte és káromkodott egyet. Ellenállhatatlan tülekedés láma dl... Betódultak az udvarra. Miközben taszigáltak, lök- döstek és hátranyomtafc még egyszer elkiáltottam magam: — Menjenek él! Nem akarom! De az őrjöngő tömeg már nem hallott semmit, tódult a szarvas felé. Az ott állt a fal szögletében és a természet vagy az üres semmi nyugalmával nézett maga elé. Éreztem. hogy * őri avetem magain a halálra ítélt állat elé. felkapom a fegyvert s belelövök az emberek közé... És tudtam, hogy igazam volt. Boldog Balázs fordítása Gyárfás Endre: KÖVILAO HERCEGOVINÁBAN % A földnek itt már holdja sincs, csak néhány négyszögöl. Morzsák a sziklafogsorcm. A szenteltvíz, ha volna itt valóban áldana, ős-szomjat oltana. Kövekkel védik a kőtől a földet, köveken szülnek és kövekkel ölnek. kőforma súlyos felleget imádnaik, hallgatnak mint a kő. Nem is köszöni. A- ha elballag a kőpalánk ok mellett rakéta-mankón a huszadik század. Bugyonnij ezüstsávos vörös nadrágban állt a_ fánál. A 2. dandár parancsnoka aS imént esett el. A hadseregpa rancsnok Kolesznyikovot nevezte ki helyébe. Egy órával ezelőtt Köles/, nyikov ezredparancsnok volt Az újdonsült dandárpa rancsnokot pdarendelték Bu- gyonnijhoz. A hadseregparancsnok állva várta a fa mellett. Kolesznyikov Alma- zovval, a politikai biztosával érkezett. — Szorongat bennünket a nyomorult — mondta a had seregparancsnok vakító mo- sólyával. — Vagy győzünk vagy megdöglünk. Másképpen nem lehet. Megértetted'! — Megértettem — választolt Kolesznyikov, és szeme kidülledt. — Ha pedig megfutamodsz, golyót kapsz — Igenis — szólalt meg a különleges osztály parancsnoka. — Gördülj, Kerék (Kolesznyikov—kerekes) kiáltott félénken az egyik kozák a sorból. Bugyonnij gyorsan meg perdült a sarkán és tisztel gett az új dandárparancsnojt- nak. Az pedig ellenzőjéhez emelte ifjasan rózsaszín öt szétterpesztett ujját, s verejtékezve megindult a felszántott mezsgyén. A lovak ott vártak rá, alig száz qlnyire. Lehorgasztott fővel haladt, kínos lassúsággal emelgette hosszú, gacsos lábát. A bíbor, vörös, természetfeletti est hajnalpír végigömlött alak ián. S a szétterülő földön, a pucéron sárgálló feltúrt mezőkön hirtelen nem láttunk egyebet, mint Kplesznyikov keskeny hátát, himbálódzc karját és szürke sisakos lehorgasztott fejét. A küldönc elővezette lovát Nyeregbe pattant és dandárjához ügetett anélkül, hogy hátrafordult volna. A lovasszázadok a Brodiba vezető országúinál vártak. A szélben sóhajszerű „Hurrák” foszlányai jutottak el hoznánk. Szememhez emeltem a távcsövem. és megpillantottam a dandárparancsnokot, sűrű porfelhőben forgolódott a lován. — Kolesznyikov támadásba vitte a dandárt — jelentette a megfigyelő a fa tetejéről, a fejünk felett. — Jól van — válaszolta Bugyonnij, rágyújtott és lehunyta szemét. A „hurrá” elhalt. Az ágyúzás elfullacjt. Egy eltévedt PORTRÉK. Hímmel József felvétele srapnel pukkadt szét az erdő felett. S meghaltettuk a néma, nagy kaszabolást. — Lelkemre való legény — szólalt meg a hadseregparancsnok és felállt. — Keresi a dicsőséget. Feltehető — kiránt bennünket. Bugyonnij kérte a lovát, és megindult az ütközet színhelyére. A törzs nyomába eredt. Kolesznyikovot még aznap este sikerült meglátnom, egy órával azután, hogy megsemmisítette az ellenséget. Dandárja élén lovagolt magányosan, fakó ménjén bóbiskolva. Jobb keze felkötve csüngött Mögötte tíz lépés tel egy lovas kozák vitte a &• bogó zászlót. Az 1. századi lomha vontatottsággal énekelt egy trágár nótát. A porlepte dandár végeláthatatla- nul vonult, mint a vásárra induló parasztszekerek sora. Valahol az oszlop végén pi- hegtek a fáradt rezesbandák. Azon az estén Kolesznyikov tartásából értettem meg a tatár khánok uralkodó közönyét, ráismertem benne a híres Knyiga, az önfejű Fav- licsenko és a lebilincselő Szavickij tanítványára. (Fordította: Wessely László) [íj filmek A novemberi, decembert játékfilm-bemutatókrói. a karácsonyi, szilveszteri moziműsorokról tájékoztatták a MOKÉP-nél az MTI munkatársát. November 12-én kerül a mozik műsorára az „Erik a fény” című mai témájú magyar filmalkotás, Szeme* Mihály rendezésében. Paul Newman rendezését a „Rachel, rachel" című színes amerikai filmdrámát Joanne Woodwarddal a főszerepben ugyancsak november 12-től játsszák. Ili ás Petrov Tizenkét székének feldolgozását „12x1” címmel francia produkcióban láthatjuk a novemberi moziműsorban. A karácsonyi filmbemutatók sorában újabb magyar alkotást találunk: Bácskai Lauró István „Gyula vitéz télen-nyáron” című színes filmszatíráját Konca Gáborral a főszerepben. Az ünnepi filmprogramban szerepei rnég az „Aladdin s a cső- dalámpa” című, egész estét betöltő színes francia rajzfilm. Az év két utolsó premierje szilveszter napján lesa, „Mr. Zero hárem élete” címmel színes angol filmszatíra, „Az Inkák kincse” címmel pedig May Károly regény« nyomán készült bolgár— NSZK kalandfilm kerül a mozik vásznára. Vszevolod Vlsnyevszklji A kronstadti ezred Az a hír járta, hogy ezren voltak, két-háromezeren is talán. Pontosan nem tudták. Én tudom, hogy ezernyolc- száznyolcvanöten voltak. 1918 december tizenhetedi- ke... Az ezred az Uraiban áll, Kuznyecovszkoje falu mellett. Éjszaka szibériai fehérek jöttek a matrózok ellen. A távi- rász kopogtatja: „Az ellenség hatezer szuronnyal támadást kezdett a kronstadtiak szakaszán...” — Ej, Marfusa, készítsd a szamovárt, vendégek jönnek! — Szibériai kutyák, aludni sem hagyják az embert... — Levágjuk őket! — Az orrukra koppintunk! Ott a rajvonal a hóban... Jön az'utasítás: — Állandó cél. Parancs nélkül nem tüzelni... — Úgy. Tehát egészen köze] kell engedni őket Holdas az éj, alkalmas erre. A havon minden látszikJönnek a szibériaiak. A tengerészek néznek. — Sietnek a mennybe.. — Szépen jönnek, isten- úgyse! A géppuskásók sebtében elszívják a cigarettát, később majd nem érnek rá Harc következik, el is eshetnek. A komisszár bátorítja az embereket: — Vessétek meg a lábatokat jól, testvérek. Eresszetek gyökeret a földbe, akár a fa... Jönnek a szibériaiak... — No, megtréfáljuk őket? — Állj. Nem szabad elsietni. Még lefeküsznek... A szibériaiak rajvonala gyorsan közeledik. A vonal-' ban három lépésnyire állnak egymástól. Hallatszik, hogyan ropog a hó. A tengerészparancsnokok — öreg, tapasztalt emberek — látják, érzik, hogy meg kell előzni a szibériaiakat, oda kell pörkölni nekik, amíg a hurrázást el nem kezdik. Ott hevernek a katonák, bal könyökük gödröt váj a földbe. Az ezred kutyája, amelyet magukkal hoztak a cirkálóról, szűkölni kezdett. Csettintettek neki, elhallgatott. A géppuskásoknak forró teáskannákat hoznak a hátsó vonalból: fel kell melegíteni a géppuskák burkolatát. Aztán a szárnyról elhangzik: „Az ellenségre! Állandó cél. Század, tüzelj!” Hej, hogy hullottak, hogy csapdostak a lövések! Porzott a hő a fenyőkről... A géppuskások még várnak. Takargatják fehér homlokú „Makszimjaikat”. Gyere csak közelebb, Kolcsak! Felbődültek a szibériaiak. „Hurrá-á-ái” Elég gyéren... — Tűzi A matrózok végigpásztázzák a környéket. A szibériaiak körülvették az ezredet, két nap. két éjjel szorongatták. Az ezred megmozdult. gyűrű alakú állásba rendeződött... A második nap végén, december 19-én, a tizedik rohamra készülődtek a szibériaiak. Srapnelözönt zúdítottak a matrózokra. A hatodik században hét tölténye van egy-egy embernek. Bizony kevés ez, mikor gyűrűbe szorultunk. — Ki jön töltényért? — hangzik fel hirtelen. Felkapják a fejük«*" ® kiáltott? Vaszka szól: ■— Akad itt töltény. No, ki jön velem? összeszedjük az elesettektől... A fehérekre mutat. Sokan hevernek vagy pár száz lépésnyire, csak győzze összeszedni tőlük az ember. Vaszja már ott kúszik a hóban. Elérte a célt. Szakállas katona hever hasmánt a földön, karja szétvetve. Ragyog rajta az alumínium gyűrű. Feje félrecsuklott. Arcán megfagyott könnyek. Vaszja beszélgetést folytat vele*. — Ó, te ostoba. Benőtt mát a fejed lágya, altán mégttl idejössz! Leveszi róla a töltényeket egyre beszél: — Kolcsak valahol hátul iszik, te meg itt dideregsz a hidegben, holtan. — Megszámolja a töltényeket. — Egy, kettő, három... tíz, és még kenyér is van... Mozgolódtak a szibériai megszólaltak a géppuskák A második század sebesüli)» jei egy gödörben ülnek. — Megint kezdik... — Tán kapunk segítséget — Csak víz volna. Forró lázukban havat es»* nek. — Elvtársak, vizet... Csali egy kortyocskát-.. Ó, óh.™ nyögnek a legények, belemarnak a kezükbe. Egyikük oöar mászott, ahol havat olvas.'ián nak a géppuskák számára. — Hadd kortyintsak egyet' -r- Nesze, de ne sokat. Kialszik a tűz, lehűlnek a gép-; , fegyverek. Megint havat esznek a set* besültek. Halkan nyögd" telnek. Mellettünk fekszik a misszár. Megsérült az oldalán;
