Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
1970. november 7. KELET MA6YAfiORSZAG ÜNNEPI MELLÉKLEI •. oldal Aki leadta a lövést az Auróra cirkálóról „PÉLDÁUL NAGYKÁLLÓ“ Ta’lózás egy szépülő járási szé — Ma Jevdukom Ognyev - ről, az Auróra legendás tűiéi nányzójáről mesélek nektek. aki a ti földitek. gyerekek! — mondta a .aníto m c g remegő hangon. Fe-lmorajlik a kis csapat, kérdések záporoznak a tani tóra. S ő nyugodt hangú-, válaszol: — Sajnos, földink továbbá sorsáról semmit sem tudunk. De tudjátok-e; mi volt a jelszavuk azoknak. akik utat törtek az ismeretlenbe. az Északi-sarkra, meg a sivatagokba, a hegyekbe? „Keressünk és találjunk, harcoljunk és ne csüggedjünk!” Jó jelszó, igaz gyerekek? Van valami javaslatotok? — Keressünk és találjunk, harcoljunk és ne csüggedjünk! Azon az esős napon a Rosztov megyei proletarszki járás egyik falusi iskolájának tanterméből elindult a vörösnyomolvasók nemes mozgalma. A gyerekek levelet írtak leningrádi barátaiknak. Hisz ez a város a forradalom bölcsője. Az ott élő úttörők és komszomolisták gyorsan válaszoltak, megírtak mindent, amit tudtak. Elküldték a fényképet is a legendás irányzó mellszobráról, amely a múzeummá átalakított cirkáló egyik kabinjában áll. S még azt is írták: „1917 decemberében az Auróra matrózai kérést intéztek Leninhez: Mi, az Auróra cirkáló bolsevik matrózai, kérjük, hogy küldjenek ki minket szülőfalunkba, hadd teremtsük meg ott is a Szovjethatalmat’’. S az Auróra matrózai szétszéledtek az ország minden részébe, zsebükben „A Szovjethatalom meghatalmazottja” igazolvánnyal. Ognvev irányzótisztes útja a Szalszki sztyeppébe vezetett, az egykori Velikoknya- zseszk faluba, amelynek ma Proletarszk a neve. A kör tagjai Hamarosan kiderítették, hogy a forradalom előtt a Piac utcában (amelynek ma Úttörő utca a neve) csakugyan lakott egy Ognyev család, de senki sem tudja, hová költözött el. A diáitok csapatai sorra járták a környező tanyákat, falvakat. de semmit sem találtak. Aztán mégis nyomra akadtak A járási lapból megtudták, hogy Proletarszkban lakik Ilja Zaszorin, a falusi tanács első elnöke. — Igen —■ mondta Zaszorin, — harcolt a mi vidékünkön Jevdokim Ognyev, az Auróra írányzótisztese. hősi halált halt, de hogy hol és hc°van, nem tudom... A fáradhatatlan nyomolvasók felkutatták Jevdokim Ognyev két földijét. az ugyancsak „aurórás” Iván Popovot, és Vlagyimir Scserbakovot. Tőlük megtudják. hogy Ognyev szította fel a forradalom lángját Proletarszkban. s hívta harcba a _ szegényeiket, a gazdagok ellen. Ognyev vöróspar- iizán-osztaga egyesült Bu- gyonnij lovasságával, Vorosi- lov hadseregével. A fehérlfo- zákok bekerítették az osztagot, de sikerült kitörnie, és folytatta útját. Ám nyilván parancsot kaptak, hogy tartóztassák fel az ellenséget, mert hirtelen visszafordultak. A parancsot teljesítették. Az irányzó derekasan forgatta a kardot. A ló úgy száguldott vele. akár a villám. Ki is vitte volna a harcmezőről az irányzótisztest, ha egy alattomos golyó el nem találja. Valahol a Manics partján temették el az Auróra hősét.., A proletárszki nybmolva- sók szép vállalkozásába bekapcsolódtak más falvak — Veszelovszk, Kazacsij Ho- mutyec — úttörői és kom- szomolistái is. Tamara Sram- ko, a veszelovszki iskola úttörővezetője elkísérte a nyomolvasókat a falu öregeihez. akik még emlékeztek az 1918. áprilisában itt fellángolt harcra. / De nem sokra mentek volna, ha az öregek nem említik meg Kiricskovot: „Egyedül ő maradt meg Ognyev osztagából...” Pjotr Kiricskov kiment velük a Manics. partjára, megkeresett egy alig észrevehető kis halmot, letérdelt előtte, és halkan mondotta: — Itt nyugszik Jevdokim Ognyev, a küldöncével, egy kisfiúval együtt... A Manicsban találták meg őket akkor. Ognyevet a viharkabátjában és Auróra feliratú kedvenc matrózsapkájában temették el. Ott esett el a domb alján... „...Nagykálló nem több, mint jó példa annak bemutatására, hogy milyen képet is mutat egy olyan tempójú esés, amely már zuhanásnak is beillik. Virágzó múlt, sivár jelen, legalábbis bizonytalan jövő tragédiája Nagykálló... Keress Nagykálión bánmit. Amit nem találsz, arra a felelet: volt-nincs.;.” A reménytelenségnek ezeket a mondatait a magyarországi vidéki élet ábrázolásának egyik mestere, Nagy Lajos írta 1934-ben. Rövid nagykállói riportjának a címe: „Például Nagykálló”. Azt jelenti, hogy vegyük például Nagy káliót, válasszunk ki egy sorvadó magyar falut, így van ez többé-kevésbé máshol is Magyarországon. Azért mertük kölcsönkérni a 36 évvel ezelőtt írt kis remekmű címét, hogy összehasonlítási alapul szolgáljon. Mert mit mondanak Nagykállóról ma a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet egyes számú irodájában? „A régebbi hiedelmekkel szemben a megyeszékhelyhez való közelség neon hogy sorvasztaná Nagy- kállót, hanem felvirágoztatja. A környező tanyavilág és a vonzáskörzetébe tartozó falvak számára Nagykálló jelenti az első fogaskereket, a fő áttételt. Egy-két évtized múlva a nagykállói emberek épp úgy városlakónak fogják magukat érezni, mint a nyíregyháziak” A városkép változásai Különös a nagy történelmi múltú volt megyeszékhely története. Évszázadokon át volt székhelye a Beregtő] Szabolcsig terjedő nagy birtokok urainak. Több, mint egy évszázadig megyeszékhely Egy évszázada újra falu. Most pedig ismét váixjsiasoífft:. Nézzük csak, mit ír 36 évvé: ezelőtt róla a krónikás: „Volt autóbusz-összeköttetése a tiszai városokkal, az megszűnt. Volt öt autótaxi a helybeli forgalom lebonyol sására. Ma (1934) újra csak egy - lovas rozoga kocsik járnak „ pályaudvarra, s onnan vissza a községbe. Volt helyi lap, megszűnt. Volt szálloda ö, szobával, megszűnt. Mozielőadásról ne is beszéljünk, látogatás hiánya miatt a mozi is megszűnt. A nádtetejű viskók egymás hegyén sorakoznak. Kert nincs, udvar alig van. A lakóházak a legpiri- nyóbb putrik. Kicsinyek, faluk vályog, vagy vert föld.” így volt 1934-ben. És mit mond Madarász Istvánná, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke ma? Ezt mondja: „Tizenhét ipari üzeme van Nagykállónak. Az elmúlt 4 évben a bennük dolgozók száma négyszázötvenről kétezer-ötszázra emelkedett. A következő négy évben is várható hasonló fejlődés. A község három nagy termelőszövetkezete évente 30 milliós beruházást végez saját erejé- oőL Most fejeződik be az egész község vízműellátása, mely 31 millió forintba került. Már dolgoznak a csatornázás első ütemén, amelyre 14 milliót költünk. A Szabadság térre, a község centrumára néhány év múlva még a kállóiak sem fognak ráismereni. Az OTP szervezésében emeletes lakóházak sora épül, földszintjén üzletsorral. Idén februárban adtuk át az állami gazdaság élelmiszerboltját, ebben az év. ben nyílik meg az új iparcikkáruház és két héten belül készein lesz az új ABC-áruház is. Mi tesz várossá ? Nagy Lajos ezt írja 36 éve: „Minden felekezetnek külön elemi iskolája _ van, hogy a gyermekek itt készüljenek fel a „társadalmi szolidaritásra”. Megható képet nyújt egy ilyen iskola kis növendékeivel és tanítóival. Például a reformátusok iskolája. Pompás a felszerelés, minden jel szerint kitűnően oktathatnak benne De a gyermekek szegényesen, rongyosan öltözöttek, sápadtak és szomorúak. És szinte félek leírni, de mivel csak szerétéiből fakad a megállapításom, hát mégis leírom: egy szép gyereket sem láttam négy osztály 300 növendéke között A szegények gyermekei!” P. Ivanov öemény Ottó: ' Munka voltál (LENINRŐL) Az erő nem egy fölemelt kéz nem csak eszmék nem is a jelszavak s nem a szakállad volt a lényeged megfontoltság taktika indulat és lehetetlen hogy rv h-isók munka voltál tevékenység iram a forradalom nem egy pillanat de te tudtad azt a pillanatot melyben a tettnek döntő súlya vap és lehetetlen hogy ne tudnák mi állt mi bukott emberségeden lövetni s reménykedve tudni hogy a kínból a jövő megtelem khelt múltjában és jövőjében És mit mond ma Hamvas László, a szép új Korányi Gimnázium magyar—történelem tanára a Nagykállói Össz-szövetkezeti " Kulturális Társulás ügyintéző vezetője? Ezt mondja: „Társulásunkra felfigyelt a Népművészeti Intézet is. A miénk az országban az első ilyen tömörülés. Nagykállóban olyan erősek a művelődési igények és olyan heves vágy ól nagy számú fiatal értelmiségi rétegükben magukhoz emelni a ömyezetüket, hogy lesz mit oemutatnunk öt megye hozzánk érkező szakembereinek 10-én, A társulás év közepén jött létre és benne részt vevő ipari és mezőgazdasági szövetkezetek, az ÁFÉSZ és az állami gazdaság erre az első csonka évre 300 ezer forintot adótt ösz- sze a községben végzett művelődési munkára. Egyelőre a kultúrház egy részét béreljük, de már elkészültek a 14 millió forintos üj kul- túrkombinát tervei, két év múlva itt fog állni a főtéren. Lesz benne könyvtár, előadóterem, szakköri helyiség, mozi, klubszoba, és hírneves együtteseinknek külön próbahélyiség. A Kállai Kettős Népitánc Együttes már külföldön is járt és díjat nyert az OKISZ pécsi fesztiválján. Az országos hírű Krúdy Irodalmi Színpad büszke lehet rá, hogy megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést, amely kevés öntevékeny együttesnek sikerült. Fiatal szavalóink közül Antal Anna elnyerte Kecsk'méten az Ország legjobb szavalója aranyérmét, Aradi Katalin pedig a falusi fiatalok seregszemléjén és a sárospataki diák- napolwn nyert díjakat. Megvalósuló álmok Nagy Lajos a gyermekekről 36 éve ezt írja: „Egész több szólamos dalokat énekelnek, jeléül annak, mi mindenre megtaníthatok. Az ember gondolkozni kezd és arról is ábrándozik, hogy mi lenne, ha például kielégítően táplálnánk őket és utódaikat vagy 100 éven át. Bizonyára nem látna az ember olyan jelenetet, mint például az, hogy két kis testvért vezettek az iskolaorvos elé. Az egyiknek csupa ótvar volt a feje, de úgy. hogy a füle is csaknem levált már róla, a másiknak meg tele volt a teste sebekkel. Azt hittem, egyforma betegségben szenvednek. De nem. Az egyik ótvaros vplt. a másik rühes Az orvos kenőcsöket írt. De ki bírja megcsináltatni az orvosságot? Miből? És ki fog ezután vigyázni, hogy a gyermekek tiszták legyenek, illetve tiszták lehessenek? Arról nem is beszélve, hogy talán még az ótvar és a rüh ellen is — legalábbis mint megelőzés — célszerű, ha a gyermekek esznek.” És mit mond ma, 1970-ben Kosarik Sándor, a községi pártbizottság titkára, egyben a sportkör vezetőségi tagja? Ezt mondja: „Amióta a kulturális társulás létrejött, megpróbáltuk megteremteni a hamarosan nagyközséggé váló Nagykálló egységes sportéletét is. Két hónapja a Virágzó Föld Termelőszövetkezet vállalta magára az egységes sportkor munkáját. NB Ill-as Labdarúgócsapatunkon kívül NB Il-es voltuk ajtaját nyitották ki asztalitenisze- zőink szép tel j esítmeny eik- kel. Kosár'abdásaink is NB III-asók, de súlyemelőink közül jó néhányon benne vannak az országos ifjúsági válogatottban. Meleg vizű termálfürdőnk úszómedencéjében már megyei versenyeket is rendeztünk. Strandunkra Nyíregyházáról is kijárnak sokan. Belicza István, a községi tanács vb-elnöke pedig ezt mondja: Olyan gyógyenyű meleg vizet találtunk, amely jód- és brómtartaJ#iával versenyezhet a hajdúszoboszlói- val. Nem álmodozunk, ha üj, 40 millióért épülő fürdőnk mellé már egy gyógyszálló építését is elképzeljük. A vadkerti részen egy 120 holdas víztárolón csónakázni, vitorlázni lehet majd és télen a korcsolyapálya egészen beér majd a városközpontig. A hold alakú tavat félkörben fogja körül a Harangodi erdő. Erre a szép környezetre üdülőtelepet képzelünk hétvégi házakkal. Korszerű vendéglő, eszpresszó és cukrászda épül és talán e pillanatban kezdik ásni az óvoda alapjait. Felkerestük Csepelyi Tamás elvtársat is, a járási pártbizottság első titkárát, ö ezt mondta: „Nagykálló hamarosan nagyközség lesz. Nyugodtan állítható, 'hogy van jövője, érdemes fejleszteni. Élénk élete kihat a vonzás- körzetébe tartozó falvakra és tanyákra is. Nem tudjuk, mikor lesz város. De, hogy rohamosan városiasodik, az bizonyost Most hagyta el a nyomdát „A nagykállói járás m , ’ ja és jelene” című 400 olc~as járási monográfia. Az első ilyen rangos, tudományos mű hazánk 120 járása közül. Egyik befejező tanulmányából idézünk: „A történet nem itt ér véget. Láthatja az olvasó, hogy olyan folytját indult el járásunkban, amely végül is azt eredményezi, hogy az ország e része is fölemelkedik. .. Oszlik a sötétség, ami eddig sem a fejekben, a lélekben, hanem a körülményekben volt. Ipari üzemeink termékeit a világ folyik belőle a vér, biztatja a harcosokat. — Tűrjünk, barátaim, tűrjünk. Vérébe fulladt a komiszszár A matrózok utolsó töltényeikkel viszaverték a rohamot. Éjfél már elmúlt. Az ötödik századnál cigarettáznak az emberek, halkan beszélgetnek — Kikaptunk, mi? — Olyanformán .. — Jön a segítség. Egész dandár! — Csak jár a szád. A parancsnok és a sejt két életben maradt kommunistája az? mondja: — Ezred voltunk és úgy kell helytáll nunk, ahogyan ezredhez illik. — Csapjunk rájuk. Hátha kitörünk. — Nem sikerülhet. Alig húsz ember maradt a századokban. — Akkor hát mitévők legyünk? » — Fogjuk a gránátokat, aztán neki. Valaki foglalkozzék a sebesültekkel. Készülődnek a századok. „Citromgranátot” használnak ilyen távolságra. Jobb kézbe fogták a gránátot, a ballal letépték a gyújtófej szalagját. Vaszkát a századparancsnokhoz hívták, a sejtbe. — Hol a harmonikád? — Itt hever. Miért. — Ismered a „Fel, fel, ti rabjai a földnek” kezdetű dalt? — Nem .. Jobbára románcokat meg táncnótákat tudok .. A „Dombokon”-t, a ’„Kra- kovjak”-ot, a „Fűtő dalát”... — Valami idevalóbbat. — Az ám. a „Varjag”-ot. Aztán minek kéne? — Játszani fogsz a vonalban. — örömest! így tán még a segítség is megjön .. Elváltak. Vaszja próbálgatta a harmonikáját. — Aj, oj-ahu-aha-ha. A vonalban bámulnak: — Ez aztán jó ötlet. Rajta Vaszja! — Mindjárt . Előkészített három gránátot, kényelmes gödröt ásott magának a hóban. Aztán hozzáfogott. — Század, figyelem . Kezdődik az előadás. Fellép a közönség kedvence, a „Rosz- szija” cirkáló matróza, a kronstadti hölgyek lovagja, Vaszecska Gyemin. A tengerészek elmosolyodnak. — No, lám! Ide hallatszott a fehérek kiáltása : — ’’’ámadás-á-ás! És jöttek megint a szibériaiak. Két géppuska kelepelt, aztán elfogyott a matrózok tölténye. Csak a harmonika játszik. A parancsnok odakiált a legényeknek : — Tartsatok ki, emberek, jön a segítség! Bizony, nem jön az elvtársak. Csak azért beszélnek róla, hogy bátorítsák magukat. Tudják ezt a fiúk. A szibériaiak új’»ti megindultak. A matrózok nyúltak a . gránátokért .. — Elvtársak, tömörüljetek Össze, tatot ne mutassatok! Vaszecska pedig megint rákezdi : — Első szám a „Varjag” című népszerű tengerészdal... Három négy „Föl, elvtársak, a kürt szól, hajónk harcra kész, Utolsó, nagy díszszemle vár ma, Kegyelmet nem kér az orosz tengerész, Föl, elvtárs, a végső csatára.” A parancsnok felkiált: — Elő a gránátokat! Az egyik katona — a sejthez'tartozó — elfutott a gödör felé, ahol a sebesültek feküdtek. Egy .. kettő .. három .. Egy, két, három gránátot hahított el. Rr-aah .. A mieinkrfe, a sebesültekre! De hát mit tegyünk? Hagyjuk itt őket Kolcsak embereinek, hogy késsel kiontsák a belüket' Félre a szánalommal! Az elvtárs visszatért a vo nalba Ott már valamennyiét állnak, felemelt kezükbe- gránát. Vaszecska 'játssza ..Varjag”-ot .. A fehérek kiáltoznak: — Adjátok meg magatokat Az ezred válaszol: elröpültek a gránátok. Szikrák hullanak. ég a „citromgránátokból” kicsapó foszfor. A szibériaiak meghőkölnek, ki előre futott, ki hátra. Nem tetszik nekik ez a dolog. Holtan fekszik az Első Kronstadti Ezred. Ott fekszik Kuznyecovszko- je falunál. Csak két embert ismerek, aki kitört és életben maradt: Jemeljanovot és Sztyepanovot... A keleti frontról megérkezett a hír Kronstadtba. hogy az Első Kronstadti Ter,| részezredet törölni kell a jegyzékből. A kronstadti kikötőben gyász borult a hajókra. Félárbocra ereszkedtek a Lobogók. Vigyázzban állnak a matrózok a hajók fedélzetén. Csendesen hull a hó. Gyász. Így állnak egy percet. Mten- iek az évek... „Aj, oj-ahu-ha”. Elindult Kronstadtból a Második Ezred. Vigyázz, Kolcsak! Ne ássuk többé a tengert, ha issze nem zúzunk tenged .. Az Első Kronstadti Ezred oedig fekszik, holtan fekszik Kuznyecovszkoje falu mellett. Fordította: Leszev írén minden részére exportáljuk, tanyáink nagy része villanyt, televíziót, kultúrkombinátot kapott Okosodik, érlelődik ez a nép, szívós munkával megváltoztatja e vidék arculatát a maga munkakörülményeit hogy aztán ő maga is változzék.” A járási könyvtárban olvastuk ezt a szép béke* lést, Ratkó Józseffel, a könyvtár vezetőjével, egyetlen megyei József Attila-díjas költőnkkel, aki falun él. Azt mondja, hogy kitűnően érzi itt magát, mert Itt nem elefántcsonttoronyba a munkája. (Jelenleg Enzensberger német költő Vakírás című kötetét fordítja és Puskin kortársának, Jersovnak szibériai ve-ses népmeséit.) Etében a gyorsan változó világban érzi csak. hogy nem csupán szemlélője, hanem cselekvő részese is annak, ami történik. Gesztelyi Nagy Zoltán
