Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

KELET-M AGY ARORSZA© 1970. november 4. i fő téma: az Odera—Meisse határ Megkezdődtek a lengyel—nyugatnémet tárgyalások Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter kedden délelőtt fél 10-kor a lengyel külügyminisztériumban ud­variassági látogatást tett Stefan Jedrychowski kül­ügyminiszternél, majd ezt követően megkezdődtek Len­gyelország és az NSZK első külügyminiszteri szintű tár­gyalásai. A találkozón Scheel és Jedrychowski külügyminisz­ter egyórás négyszemközti megbeszélést folytatott. A két kormányküldöttség első plenáris ülése több mint 1 órán át tartott, s a hiva- trlos közlés szerint a tárgya­lást jó légkör jellemezte. Az NSZK küldöttségének szóvivője ismertette Walter Scheel nyilatkozatát. ..Az a fiiadat áll előttünk — mon­dotta a nyugatnémet kül­ügyminiszter. hogy normali- záljuk a két ország és nép kapcsolatait. Ez egész Euró­pa szempontjából is fontos. Az álláspontok közeledtek, de bizonyos . nehézségeket még lC kell küzdeni. Ezeket mindkét lel ismeri és meg­oldásukhoz felelősségteljesen viszonyul”. — Tudjuk — folytatta Scheel. — hogy a kulcskér­dés az Odera—Neisse-határ ügye. Ez a tárgyalások fő témája. Már többször kifej­tettük. s most megismétel­jük. hogy a megkötendő egyezmény csak a Német Szövetségi Köztársaságra vo­natkozhat. Németországra, mint egészre nem. Ez a meg­állapodás nem akadályozhat­ja meg a német békeszerző­dés megkötését, nem helyet- tesítheti a lengyel—német békeszerződést, s n°tm szí-..bad megterhelni olyan pontokkal, amelyek később vita tárgyát képezhetik A lengyel küldöttség szóvi­vője ismertette Stefan Jedry- chowskimak a plenáris ülé­sen mondott beszédét. — Az eszmecsere miniszteri szintre emelése azt jelenti, hogy a tanácskozások döntő szakaszukba léptek. Mostani tárgyalásainkat a lengyel és a nemzetközi közvélemény egyaránt nagy figyelemmel kíséri, mert úgy véli. hogy ezek eredményétől nemcsak a lengyel—nyugatnémet po­litikai kapcsolatok rendezése, hanem jelentős mértékben az európai földrész helyzetének alakulása is függ. — Véleményünk szerint politikai kapcsolataink ren­dezésének alapelve világos: az NSZK-nck el kell ismer­nie az európai realitásokat, mindenekelőtt a Lengyel Népköztársaság nyugati ha­tárát. Jedrychowski végül kife­jezte meggyőződését. hogy a tárgyalások az eddigiekhez hasonlóén a megértés és tárgyszerűség légkörében folynak. Chile új úton Történelmi esemény szín­helye volt kedden a chilei fő­város: beiktatták magas hi­vatalába dr. Salvador Allen- dét a Chilei Köztársaság el­nökét. A jelző semmiképpen sem túlzott és a beiktatás je­lentősége messze túlnő Chile — a térkép alapján gyakori, vulgáris szóhasználattal él­ve: „Latin-Amerika egyik leghosszabb és legkeskenyebb országa” — valóban hosszan húzódó határain. A szubkontinens történeté­ben először vette át a hatal­mat. parlamenti választások nyomán olyan politikus, aki ' marxista elveket vall magáé­nak. Ez a tény olyan kísérlet kezdete, amely siker esetén könnyen politikai láncreakció kezdete leheti,' Ez a „íiittcs-’rtíós-út”' — Lei- ismerés vezette el Allendet ahhoz a döntéshez, hogy ere­deti hivatását, a gyógyítást felcserélje a társadalom, a nemzet bajainak gyógyításá­val. Es ez a felismerés vezet­te el a chilei nép többségét ahhoz a nagy horderejű el­határozáshoz, hogy marxista jelöltre, dr. Allendére adja szavazatát. Chile 4500 lem hosszú, átla­gosan 180 km széles, 741 767 km'-’ területű, 9 566 000 lakosú hegyvidéki ország. Legfonto­sabb , terméke a hadiipar fontos nyersanyaga a réz, amelynek kitermelését és ko- hósítását 85 százalékban ame­rikai érdekeltségű társaságok végzik, a bányatermék legna­gyobb felvásárlója pedig ugyancsak az Egyesült Álla­mok. Chile rézkészletei a világ becsült tartalékainak 37 szá­zalékát. az 1969-ben termelt 686 400 tonna fómtartalommal a tőkés világtermelés 13,8 százalékát adja, a tőkés ter­melők sorában a harmadik, az exportálók sorában a má­sodik helyet foglalja el. A réz az ország kivitelének 69 százalékát szolgáltatja. Ame­rikai érdekeltségű a világ legnagyobb külszini fejtése Chuquicamatában, és a leg­nagyobb föld alatti bánya El- Tenientében. Hasonló mérté­kű az amerikai behatolás a bányászat más ágazataiba is (vas, salétrom, moübdén), hi­szen itt képződik a legtöbb haszon: az amerikai közvet­len tőkeberuházások 61 szá­zaléka a több mint 500 mil­lió dollár évente 23 százalék hasznot hoz. A keresztényde­mokrata kormányzat ugyan megnyirbálta á monopóliu­mok jogait, de ezek a lépések azonban nem akadályozhat­ták meg a gazdasági élet romlását és a lakosság na­gyobb részét érintő infláció súlyosbodását. Megoldatlan maradt az ag­rárkérdés is, bár az utóbbi hat év folyamán 1140 nagy­birtokot osztottak szét 18 617 család között (3 millió ha. Földét, ebből 250 ezer ha. öntözött, az összes öntözött terület 25 százaléka), a föld­birtokosoknak fizetett magas kártérítési összegek azonban megakadályozták a kormányt, hogy mind a 100 ezer igény- jogosultat földhöz juttassák. Helsinki: SALT Helsinki ben kedden délben 1 órás hivatalos üléssel és a küldöttségvezetők félórás négyszemközti eszmecseréjé­vel kezdődött az újabb SALT-forduló. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselői ezúttal a helsinki szovjet nagykövetségen ta­lálkoztak. s mint sa.itókörök- ben érzékeltették, a bécsi tárgyalási forduló korrekt munkastílusában folytatták megbeszéléseiket a két nagy­hatalom támadó és védelmi hadászati fegyverrendszerei­nek korlátozásáról. Ennek lehet a folyománya a későb­biekben a fegyverrendszerek csökkentése. A tárgyalások célja konk­rét szerződés kidolgozása an­nak a fegyverkezési verseny­nek a megállítására, amelyet — egyebek között a hadá­szati fegyverek vonalán is — az Egyesült Államok katonai és politikai vezetése kény­szer! tett a Szovjetunióra. Jól­lehet a téma sorsdöntő fon­tosságú és a tárgyalási stílus szükségszerűen a tárgyhoz ragaszkodó, bármiféle tartós előrehaladás feltétele, hogy a nemzetközi légkört ne szennyezzék az amerikai ha­diipari komplexum és a ve­lük kapcsolatban álló politi­kai körök tevékenysége, az enyhülést gátló és a mege­gyezéseket nehezítő mellék- terméked. KoDgresszusra készülve: Az imperializmus válsága „Az imperial izmus elérhet ugyan átmeneti sikereket, a kapitalista rendszer kibékít­hetetlen ellentmondásait azonban nem képes megol­dani. a politikai válság álla­potában van...” Ezt a megállapítást olvas­hatjuk a párt Központi Bi­zottságának kongresszusi irányelveiben. Egyesek taláin felütik a fejüket. Beszélhe­tünk-e az imperializmus vál­ságáról amikor még fegyveres agressziókra képes, a mono­póliumok be tudják fészkel­ni magukat több ország gaz­daságába, a japán imperia- liziinus fokozza. terjeszkedé­sét, főleg Ázsiában és így to­vább? Erre a kérdésre csak egyféleképpen lehet meggyő­ző választ adni: ha megvizs- géljük az idézett megállapí­tás indítékait. Pontosabban azt, miben jelentkezik az imperializmus politikai vál­sága. Az elemzésben nagy se­gítségünkre van a kommunis­ta és munkáspártok tavaly júniusi nemzetközi tanácsko­zása, amely marxista vizsgá­lat alá vette a világot, s ben­ne természetesen a tőkésvilá- got is. Az első, amit szemügyre kell vermünk, hogy egyre erősebben mutatkozik meg az egyenlőtlen gazdasági fejlődés a különböző imperialista ha­talmak között. A kapitalista világ ipari termelésében pél­dául az Egyesült Államok, Anglia és — némi ingadozás­sal — Franciaország részará­nya csökkent, az NSZK, Ja­pán és Olaszország részvéte­le pedig nőtt. Ez nagymérték­ben fokozza az imperialista hatalmak és a kapitalista monopóliumok közötti harcot a befolyási övezetékért. Erő­södik az ipari és kereskedel­mi konkurrencta. amit a kö­zelmúltban kicsúcsosodó de még mindig folyó pénzügyi- és valutaháború is tükröz. Egyre hevesebb a vetélkedés Európa kapitalista országai és az Egyesült Államok kö­zött. De nemcsak a gazdaság szférájában jelentkeznek az ellentétek az imperialisták között. Gondoljunk csak a NATO-ra, amelynek kisebb tagállamai mindinkább „lá­zadoznak” az amerikai nyo­más ellen. A nyugat-európai tagállamokat aggasztja, hogy az Egyesült Államok volta­képpen semmibe veszi az európai érdekeket, s a konti­nens politikai légkörét mér­gezi. A kisebb NATO-orszá­gokat. elhelyezkedésüktől függetlenül az nyugtalanítja, hogy az Egyesült Államok a NATO-ban élvezett monopol- helyzete miatt bslerángathat- ja őket egy olyan háborúba, amelyhez semmi érdekük seim fűződik, kifejezetten az ame­rikai manopoltőke terjeszke­dését szolgálja. Végül a NATO európai tagállamai is sok tekintetben szemben áll­nak egymással, a franciák és a nyugatnémetek az angolok­kal, miközben Bonn és Pá­rizs is küzd az európai hege­móniáért. Szembekerül tek egy mássa l az imperialista országok ve­zető köreinek bizonyos cso­portosulásai is. Tapasztalható ugyanis, hogy ezekben a kö­rökben vannak szélsőséges lépésekre, háborúra orientá­lódók, s olyanok is, akik szá­mot vetnek az imperializmus rovására megváltozott erő­viszonyokkal, s hajlamosak reálisabban közelíteni a nemzetközi problémákhoz. Napjainkban jól példázza ezt a Német Szövetségi Köztársa­ságban uralkodó helyzet, amelyben a szovjet—nyugat­német szerződés ratifikálásá­nak ügjrében összecsapnál: a manopoltőke reálisabban és szélsőségesen gondolkodó kép­viselői. Kétségtelen, hogy az im­perializmus alkalmazkodni próbál a két rendszer harcá­nak mai körülményeihez, aminek egyik jele például, hogy erősíti állam-monopolis­ta jellégét. A kérdés csak az, vajon ezzel a módszerrel meg tudja-e fékezni a kapi­talista gazdálkodás törvény­szerűen bekövetkező folya­matait? A jelek azt mutat­ják, hogy nem. hiszen úgy­szólván egyetlen tőkésország sem kerülte él a gazdasági fejlődés számottevő ingado­zásait, visszaeséseit. Az imperializmus politikai válságánál: döntő tényezője a fokozódó osztályharc. En­nek fontos jellegzetessége, hogy a munkásosztály, a dol­gozó tömegek gazdasági helyzetük megjavításáért és politikai követeléseik teljesí­téséért egyaránt küzdenek. Követeléseik pedig mindin­kább közvetlenül a monopol- tőke uralmi rendszerét, poli­tikai hatalmát veszik célba. A kapitalista világ válságá­nak mélységét világosan tük­rözi az a tény, hogy még az Egyesült Államokban, a vi- lágiimperializmus fellegvárá­ban is fellendül a tömegmozgalom. A burzsoázia a leplezetlen erőszaktól a leplezett dei.ia- gógiáig mindent megpróbál, hogy tompítsa ennek a harc­nak az élét, akadályozza a dolgozók fellépését, sőt igyek­szik olyan illúziókat is kelte­ni, mintha a kapitalista rendszer forradalmi átalakí­tása nélkül is elérhető volna mindaz, amire a dolgozók tö­rekednek. Ennek erdőkében széles korban hirdeti a „népi kapitalizmus”, a „jóléti ál­lam”, a „bőség társadalma” hazug koncepciókat. A nép- tömegek azonban elfordulnak ettől az ideológiától, ami to­vább mélyíti az imperializ­mus válságát. „Egyre szembetűnőbb az ellentmondás az imperializ­mus „erőpolibikája” és az imperializmus reális lehetősé­gei között,” — állapította meg a kommunista és mun­káspárton: tavalyi tanácsko­zása. Ezzal az imperializmus válságánál: egyik lényeges mozzanatára utalt, nevezete­sen arra, hogy a tőkés világ az általa kirobbantott nemzet­közi konfliktusokba egvre jobbam belebonyolódik. Az in­dokínai és a közel-keleti ag­resszió utáni helyzet, Viet­nam, Laosz, Kambodzsa, a haladó arab országok népei­nek küzdelme azt tanúsítja, hogy az imperialisták nem tudják legyőzni a szabadsá­gukért és jogaikért küzdő, a haladó erők nemzetközi tá­mogatását élvező népeket. És még valami: az impe­rializmus keretem belül meg­figyelhető válságjelenségek a legszorosabb kapcsolatban vannak az imperialista rend­szeren kívüli tényezőkkel: a szocialista világrendszer ki­alakulásával és erősödésével, a gyarmatbirodalmak hutá­sával. Sőt állíthatjuk: az imperializmus válságát első­sorban az bizonyítja és mé­lyíti el, hogy az emberiség egyharmada a szocializmust építi! Áttekintve a világhelyzet említett mozzanatait, igazolva láthatjuk a kongresszusi irányélvek bevezetőben idé­zett megállapítását. Joggal beszélhetünk imperializ­mus politikai válságáról, de tegyük hozzá: bár az imperia­lizmus. mint világrendszer, válságban van, s foltozott agresszivitása nem az erő je­le. továbbra is számottevő, veszedelmes ellenfél. A békét és a társadalmi haladást fe­nyegető szüntelen veszély for­rása. Pálos Tamás Szabó László—Sólyom józsef: 19. Mindössze egy 15 perces szünet következett, aztán a iapánoik ismét folyamatosan támadtak, egészen kilenc óra negyvenöt percig. Amikor vé­gül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk, hogy össze­sen 40 gépet vesztettek eb­ben a nagy táim^'-ban. Vi­szont. a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt, hogy nemcsak ütőképtelenné tette az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját, ha­nem ezzel a 95 perces táma­dással Japán tengeri és légi fölénye biztosítva volt a Tá­vol-Keleten, lehetetlenné téve az amerikai és angol távol­keleti tengeri erők kombiná­cióit... A kilencvenöt perces tá­madásból nyolcvan percig Ruth kühn minden sikert jelentett apjának, aki fény­jelekkel továbbította ezeket Okoiro Okúdénak és Yama- motónak. akik rádión továb­bították a parancsnokságnak. És a parancsnokság az érte­sülések alapján adta ki to­vábbi parancsait. De mielőtt még befejeződött volna a tá­madás, abbamaradtak a jel­ádásolc Nem sokkal fél 10 előtt ugyanis kinyílt a padlásszo­ba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is. De nem fordultak hátra, abban a hiszemben, hogy Kühnné jött be isme*. Ruth csak ennyit mon­dott: — Menj ki! — s tovább fi­gyelte a hatalmas füstgomo- lyagot, amely a kikötő fölött lebegett, A lány csak akkor fordult hátra, hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hal­lotta: „Istenem!...” Aztán egy idegen férfi hangja csattant élesen: „Fel a kezekkel!” Ruth két amerikai kém­elhárító tiszttel találta magát szemközt. Abban a zűrzavarban, amely Pearl Harborban uralkodott aznap reggel. ez a két ember úgy látszik nem veszítette el a fejét. Miköz­ben a parancsnokságukra si ­ettek, hogy megtudják, mit tehetnek, látták a fényvilla­násokat a padlásszoba abla­kából. Mint öreg kémelhárí­tó rókák, gyorsan rájöttek, hogy ez valamiféle jeladás, és feltétlenül összefüggésben van a támadással. Gyors el­határozás; utánanéznek a dolognak. Útközben még egy társukkal találkoztak, őt is magukkal vitték. Amikor megérkeztél: a kis házba, amelyet Kühnék hét­végi pihenőnek használtak, Frau Kühnt a nappali szobá­ban lepték meg, amint éppen 13 éves fiát, Hansot próbálta megnyugtatni, hogy ne féljen a bombarobbanásoktól. Egyi­kük az anyát és fiát vette őrizetbe, a másik kettő pedig gyorsan felment a padlásszo­bába. Az apát és lányát még „munka” közben érték tet­ten. Foglyaikkal együtt maguk­kal vitték a becsomagolt tás­kákat is, amelyek készen áll­tak az előszobában. De ami­kor a parancsnokságon ki­nyitották őket. csak pénzt találtak bennük, abból vi­szont nagyon sokat, köztük japán bankjegykötegeket is. Ez a véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elmene­külni. Ugyanis három japán tengeralattjárónak sikerült áthatolnia a kikötő védelmi berendezésein, s közülük az egyik éppen azért jött, hogy felvegye Okoiro Okúdét, va­lamint Yamamotót és Küh- néfcet Hogyan kerültek ide Küh­nék, hogy a japánoknak kém­kedjenek? Korábban már szó volt a honolului Kühn- féle szalonról, amelyet Ruth Kühn vezetett. Bemard Julius Otto Kühn tizennyolc éves korában be­lépett a Német Császári Ten­gerészeihez, es egy cirkálón teljesített szolgálatot. 1915- ben az angolok elsüllyesztet­ték hajóját, őt felvették, és hadifogolyként Angliába szál­lították. Hogy elüsse az unal­mas órákat, amelyeket a ha­difogság biztosított számára, elkezdett angolul tanulni és ebben kiváló eredményeket ért el. A fegyverszünet után visszatért Németországba, s mivel nem volt foglalkozása, elhatározta, hogy orvostan­hallgató lesz. Mint annyi más német fiatal a húszas években, ő sem tudta folytat­ni foglalkozását, egyre nehe­zebb lett számára a megél­hetés, s ez elkeserítette. Ami­kor a nácik elözönlötték a német városokat, megígérték, hogy a weimari Németország szörnyű életkörülményeit a nemzetiszocialisták megvál- toz*atják. Dr. Kühn szívesen hallgatta szavaikat, s később lelkesen követte a nácikat. Megismerkedett és szemé­lyes barátságot kötött Hein­rich Himmlerrel, a későbbi hóhérral, aki állást szerzett néki a G-estapómál, Nem vala­mi fényes, még csak nem is jövedelmező állás volt ez, 'le értésére adták, hogy csupán ugródeszka számára a kisze­melt, pozíció felé: az egyk német város rendőrfőnöke lesz. Hiimmlerről közismert volt, hogy barátainak tett ko­rábbi ígéreteit megtartorta. Kührmel mégsem ez történt 1935. augusztus 15-én ár. Kühn feleségével és két gyermekévei, a 18 érés Ruthtal és a hatéves Harissal, partra lépett a Hawaii-szige­teken. Ennék a különös, tá­voli költözködésnek az oka tulajdonképpen Ruth volt Kühnéknek volt még egy fiúk, Leopold, aki dr. Joseph Goebbels, nád propaganda­'s tájékoztatás-ügyi miniszter magántitkáraként tevékeny­kedett. 1935 elején történj hogy Leopold főnöke, a kis tuskólábú doktor, estélyt rendezett a minisztérium sze­mélyzete számára. Mivel Leo­pold Kühnnek nem volt me­nyasszonya, de még barátnője sem, partneréül húgát Ruthot vitte magával. Ruth rendkívül szép lány volt, látszott rajta a bimbózó • érettség frissessé­ge, romlatlansága. Dr. Kühn szigorú erkölcsi törvények szerint nevelte fiát és lányát Egészen a minisztériumi es­télyig Ruthnak határozott szándéka volt, hogy érintetle­nül megy férjhez... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents