Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

T9W. novémSer I. nrT.wr MACVARonszAfli Jegyzetek Tanulni nem magánügy ŰJ ÜZEMCSARNOK. Elkészült a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat korszerű üzeme a déli iparnegyedben. Az új csarnokban jelenleg a gépek beszerelése folyik és rövide­sen megkezdik a folyamatos termelést. Hammel József felvétele Szüret vési számvetés A szabolcsi almaexport Beszélgetés a HUNGAROFRUCT Vállalat vezetőivel Egyre több fórumon hang­zik el manapság, hogy a fel­nőttek tanulása nem magán­ügy. Mégis, évről évre mind kevesebb azok száma, akik a napi munka, a családi elfog­laltság mellett vállalják a to­vábbtanulást. Az utóbbi négy évben 70 ezerrel csökkent a felnőttoktatásban részt vevők száma, a megyénkben ez jó 3 és fél, 4 ezerre tehető. Ne­héz felnőtt diáknak lenni, halljuk sokszor, s az érvekből kirajzolódnak a gondok, a megtorpanások, a sikertelen vizsgák. Megyénkben az évek során több kísérleti formával pró­bálkoztak az oktatási szakem­berek, hogy korszerűbbé te­gyék a felnőttoktatást. Emlék­szünk még a demecseri tan­tárgycsoportos általános isko­lai oktatásra, vagy a dögéi kezdeményezésre, ahol hat­nyolc évvel ezelőtt szinte nem volt olyan család, amelyből ne tanult voLna legalább egy fel­nőtt az általános és a kihelye­zett középiskolai osztályok­ban. Sok helyen valóban nem terjedtek el a modem szelle­mű felnőttképzés módszerei, ezért is volt egy-egy helyen 35—40 százalékos a kimara­dók aránya. Nem nagyon akad gazdája, „menedzsere” a felnőttek is­koláinak. Ahol a tantestüle­„Nem értem a tanácsot, máért nem ad pénzt, hiszen a mi beruházásunkra minden­kinek szüksége van” — zsör­tölődött az egyik kisipari szövetkezeti vezető. Sajnos, az ilyenek a szolgáltatások fejlesztését megyénkben ismét csak központi forrásokból képzelik el, ahelyett, hogy a kisipari szövetkezetek, de a vállalatok is jobban körül­néznének saját házuk táján, hogy saját erőből is boldogul­janak. Elég csak egy példát felhoz­ni: a kisipari szövetkezetek az idén 9,3 millió forintot fordí­tanak a szolgáltatások fej­lesztésére. Ebből a saját erő mindössze 300 ezer forint. Hi­telből pedig 4 milliót vettek igénybe, a külön erre a célra fenntartott hosszú lejáratú, alacsony kamatú kedvezmény­nyel. Az összeg másik — na­gyobbik — fele a szövetkeze­tek központi támogatási alap­jából korül ki. Való igaz, hogy a kisipari Következeteknél egy-egy év­ben nem képződik annyi nye­reség hogy abból a fejlesztési alap túlságosan sok legyen. Többnyire csak kisebb, fenn­tartás jellegű beruházásokra gondolhatnának ebből a pénzbőL Ugyanakkor az igé­nyek egyre jobban nőnek, mind több a háztartási gép, a rádió, televízió, a javításra váró autó, a tatarozásra váró lakás. Ezek azok a kiemelt szol­gáltatási ágazatok — a ruha­tisztítás mellett —, ahol az ál­lam is kedvezményeket nyújt a IV. ötéves tervben, egyrészt vissza nem fizetendő támoga­tás formájában, ami országo­san 1,4 milliárd forint, más­részt kedvezményes hitelfel­tételekkel. Ritka a Tiszalöki Majd kap tőlem témát az újságja részére! — köszön­tött rám a gyár udvarán Csokorkáné, az eleven sze­mű, ám mindig friss plety­kákkal teli raktáros. Mivel szép foglalkozásunknak egyik fontos kelléke az, hogy erő­teljesen támaszkodnunk kell a tömegekre, az első felszólí­tásra kivont tollal, munkára készen vártam azokat a té­mákat, melyeket tőle kapok. — Igen. ezt kell megírni, Táncolta össze homlokát. Mindenekelőtt a legfontosabb közérdekű téma, hogy ne­kem nagyon kevés a fizeté­sem és a főnököm üldöz... De ez mégse tartozik a nyil­vánosság elé. Még csak az hiányzik, hogy megírja azt, hogy engem üldöznek, akkor még jobban ki leszek téve a főnök haragjának. Ez a té­ma nem kell, de akad itt Még számos fontos és közér­tek felelősséget érezték és terhelésben is bírták az esti vagy levelező oktatást, ott ál­talában nem sorvadtak el a felnőttek iskolái. Azt azon­ban mégsem várhatjuk, hogy a sok-sok problémával küsz­ködő felnőtt diák valamennyi gondját a pedagógusok oldják meg. Ök aligha vállalhatják át a munkahelyi és családi gondok egészét. A megtorpa­nást ugyanis nem mindig a kevés önbizalom, a hézagos ismeretanyag, hanem az is­kolába járás, a korrepetálá­sokra, konzultációkra utazga­tás zökkenői okozzák. Vannak tsz-ek a vásárosna- ményi, a nyíregyházi és a fe­hérgyarmati járásokban, ame­lyek tanulmányi szabadság­gal, munkaegység-jóváírással, a középiskolában tanulóiknak segélyekkel, tankönyvekkel segítenek. A jellemző mégis az, hogy az általános, a kö­zép- és felsőfokú oktatásban részt vevő felnőttek magukra maradnak, kevés megértést és támogatást kapnak az üze­mektől, tsz-ektől, munkahe­lyüktől. Olykor nem is az anyagiak hiányoznak, hanem a nagyobb erkölcsi megbe­csülés. Egyes gazdasági veze­tők feltételezik, azért tanul a dolgozó, mert el akar men­Vegyesipari Ktsz esete, ahol csak a saját erőt és a hitéit vették igénybe egy autószer­viz létesítésénél. Többnyire inkább fordított a kép, a maximális tanácsi hozzájá­rulást és a kisipari szövetke­zetek kölcsönös támogatási alapjából is a lehető legtöb­bet várják el ahhoz, hogy va­lamit fejlesszenek. A növekvő igények növek­vő fejlesztést is kívánnak. Uj műszerek beszerzését, gépe­ket, felszereléseket, például a rádió- és tévéjavításnál. Ezek pedig pénzbe kerülnek. „Ha szükség van rá, akkor adjon az állam, mert nekünk nincs pénzünk és hitelt se nagyon akarunk felvenni, mert az megköti a kezünket.” Beregben alig van sütő­üzem, sokszor 40—50 kilomé­ter távolságra szállítják rossz utakon a kenyeret — ha van járat — s mikorra rendelteté­si helyére ér eldeformálódik, Mszikkad vagy éppen égettsé- ge nyersessége miatt alig ehető. Érthető hát, hogy a megyei pártbizottság kezde­ményezése nyomán termelő- szövetkezetek, ÁFÉSZ-ek fog­nak össze, hogy ezt az alap­vető gondot megoldják. Tiszaszalkán az ÁFÉSZ, a Búzakalász, a tanács, a tisza- vidi Uj Élet és a tiszaadonyi Zöld Mező Tsz-ek összefogá­sának eredményeként már épül és befejezés előtt áll az új, korszerű másfél milliós költséggel épülő sütőüzem. Ha termelni fog,, úgy nyolc­órás műszakban 30 mázsa dekű ügy. Például: miért kapott Giziké újból jutalmat a laborban? Ez mindenkit érdekel. Viszont azt is tud­ja mindenki, hogy a nagy­bátyja a főnöke, és tömi a rokonait pénzzel. .. De vár­jon csak, ezt se írja meg, hiszen Giziké éppen ma lé­pett ki. Viszont feltétlenül foglalkozni kell azzal, hogy ebben a gyárban milyen rossz a koszt. Mindenki szidja, csak én nem. En szót­lanul bevágom a pótadago­kat is. Tudja mit, erről se írjon. Miért haragudjon rám a szakács. Még képesek be­szüntetni azt a napi 2—3 adag repetát... Nem, ez sem jó. Viszont foglalkozni kell ni máshová. A nem mindig szerencsés továbbtanulási for­ma is olykor tápot ad az ilyen véleménynek. Külön növeli a feladatokat, hogy a szabolcsi iskolákban még mindig sok azoknak a száma, akik a tankötelezett­ségi idő alatt nem végzik el az általános iskola nyolc osz­tályát, ezzel tovább növekszik azok száma, akik felnőtt kor­ban kénytelenek pótolni a hiányzó osztályaikat. Nem azokról van szó tehát, akik közel állnak a nyugdíj­határhoz, hanem főleg a kö­zépkorosztályról, akik kellő előkészítő tanfolyamok után sikerrel vállalkozhatnának a továbbtanulásra. Sokat moz­díthatnak ezen a művelődési intézmények is, korrepetálá­sok, szemléltető bemutatók, előadássorozatok, bibliográfia: segédanyagok megszervezésé­vel. De a fő tennivaló hosz- szabb távra szól; a szemlélet megváltoztatása nélkül aligha lehet lényeges fejlődésre szá­mítani. Könnyű kinyilatkoz­tatni, hogy a felnőttek to­vábbtanulása nem magánügy, elsőrendű társadalmi érdek, de nehezebb gondoskodni a különböző feltételekről, em­berséggel egyengetni a plusz­kötelezettségeket vállalók út­ját. Páll Géza A legújabb gazdasági sza­bályzók már módot adnak arra, hogy a szétosztható nyereségből visszatartsanak, s azt a fejlesztési alaphoz csa­tolják. Ettől viszont „fázik” néhány szövetkezeti vezető, pedig a józan mérlegelés — amit a közgyűlés előtt is el lehet mondani — csak annyi, hogy osztunk eleget az idén is, de hagyunk valamit a fej­lesztésre, hogy jövőre még több nyereségünk legyen. Mert gazdaságirányítási ren­dünknek alaptétele, hogy az az egészséges fejlődés, ha egy vállalat, vagy szövetkezet fő­ként a saját erőforrásait fel­használva boldogul. Lányi Botond friss kenyeret süt és ellátja a körzet lakosságát. Hogy ez megoldódjék, épí­tőmunkások, kőművesek után futkostak. Azt szeretnék, ha november végén itt a Bereg egyik csücskében a szövetke­zetek összefogásából megépült kemencékben megsülne az első kenyér, s végre friss mindennapihoz jutnának a környék iskolásai, óvodásai, a lakosság. Tervük az, hogyLó- nyától Beregdarócig, mintegy 11 ezer ember kenyérgondját megoldják. így remélhető, hogy nem kell már sokáig két-három napos kenyeret en­niük az óvodásoknak Lónyán, s nem kerül égett vagy sület- len kenyér az üzletek pult­jaira és az otthonok asztalai­ra. F. K. a laza munkafegyelemmel. Ami nálunk van, az címol­dalra kívánkozik. Körülbelül így képzelem: mindenki lóg a Büxért telepen. Egyesek munkavégzés előtt már egy órával fürdenek, mások rend­szeresen elkésnek. Senki sem ellenőrzi a késést, a lógást. Jaj... ezzel mégse foglalkoz­zunk, hiszen engem bízlak meg azzal, hogy a fenti visszásságokat ellenőrizzem. Nem tudtam ezzel foglalkoz­ni, mert amennyivel később jövök, annyival előbb távo­zom. De amit most elmondok magának, azt valóban öles betűkkel szedjék ki. Miért utalnak ki számunkra olyan ritkán munkaruhát? Olyan November első napjaiban az utolsó, még használható sza­bolcsi almát is leszedik a fák­ról. Néhány nap múlva út­nak indul az utolsó őszi ex­portszállítmány. A szokásos nagy almacsata befejező nap­jaiban kerestük fel a „Sza­bolcs aranyát” exportáló HUNGAROFRUCT Szövetke­zeti Vállalat megbízott igaz­gatóját és a sza­bolcsi alma gondjaival fog­lalkozó beosztottakat. Ho­gyan folyt le az értékesítés? — ez volt első kérdésünk. A kedvezőtlen időjárási vi­szonyok miatt — kezdődik a válasz — ez évben az alma színeződése késön indult meg és ez a körülmény a terve­zett körszedett mennyiséget erősen lecsökkentette. (Tavaly már augusztus 28-án szüre­teltek jonatánt, idén jószeri­vel szeptember 15-én indult a szedés.) A közvetlen (nem hűtött) exportszállítások a körszedett és behűtött almá­val egyidejűleg megindultak, elsősorban a Szovjetunió felé. Az idei szovjet szerződéses kontingensét már ki is szállí­tottuk. Az NDK-ba kerülő le­szerződött mennyiség szállí­tása szintén befejeződött. Je­lenleg még Csehszlovákiába és néhány tőkésországba foly­nak szállítások. Göngyöleg, minősítés? További kérdésünk: volt-e göngyölegprobléma? Elég volt-e az exportláda? Meg voltak-e vevőink elégedve a minőséggel? Koltay György főosztályve. zető-helyettes válaszolt, aki lassan két évtizede közvetlen ritkán jut az ember a kezes­lábashoz. Nem mintha hor­dani akarnám. Ahogy meg­kapom, rögtön eladom a bi­zományiban. Igazán kiutal­hatnának minden hónapban egy-egy ruhát. De a mi vál­lalatunk nagyon fukar. A mi vezetőink nem figyelnek ilyesmire. .. Ezt úgy írja meg. hogy a nevem ne sze­repeljen. De akkor viszont semmi értelme az egésznek... Látja, pillanatok alatt meny­nyi témát adtam magának? Adok még egyet. írja meg, hogy a maguk újságjában érdektelenek a cikkek. Nem bírálnak, nem szidnak. Nem oktatnak, nem derítenek fel. Nem érdemes előfizetni sem. Igaz, hogy én sohse fizettem elő... Hát ezt írja meg... Megírtam. Abai Pál irányítója a szabolcsi alma­exportnak. Ezt mondja: Az export indulásakor va­lóban nem került minden ex­portláda és tartozék a termelő gazdaságokba. Ennek oka gyártási kapacitási nehézség, faalapanyag-hiány volt. Azon­ban a munka közbeni folya­matos göngyölegszállításokat igen jól szervezték meg, úgy, hogy export göngyöleg­hiány miatt; végig az egész szüreten népi'volt fennaka­dás. Ami az idei minőséget illeti, őszintén meg kell mon­dani, hogy külföldi vevőink nem voltak vele teljesen elé­gedettek. Elég sok reklamá­ciót kaptunk perzselés és fuszikládiumos hiba miatt, ami még csak objektívnek te­kinthető, de ami már a szü­reti munka bírálata: nyomá­sos hibák miatt is. Különösen a csehszlovák partner minő­sített le sok szállítmányt, (amit vállalatunk is átvett első osztályúnak), utólag má­sodosztályúnak. Szállítás, hűtés ? Kérdéseinkre a szakembe­rek még elmondják, hogy a szállítás Tuzsérra és a hűtő­házakba igen jól volt szervez­ve, fennakadás nem volt, a gépkocsik csak annyi ideig álltak, amíg lerakodtak. Így még a távolabbról érkező gép­kocsik is kétszer tudtak for­dulni naponta. Igaz, előfor­dult néhány esetben, hogy a megbeszélt vagonokat a MÁV későn állította ki. Ilyenkor két-három órát kellett vára­kozniuk a gépkocsiknak. A HUNGAROFRUCT szakembe­reinek meggyőződése, hogy a most kialakított szállításszer­vezési módszerekkel, illetve azok további finomításával még a mostaninál is jóval több mennyiséget lehet át­rakni a jelenlegi két „átrakó­pályaudvaron”. Tuzséron csak most készült el a harmadik rámpa és ez máris nagyobb teljesítményt tesz lehetővé. Ami az almatárolókat és hűtőházakat illeti, az illeté­kes vállalatvezetők elmondot­ták: tervüket megközelítették. A négyezer vagónnyi be- hűtésre tervezett almameny- nyiségből már október végén 3700 vagon volt a vállalat sa­ját, tuzséri és budaörsi hűtő­házaiban. A vállalat messze­menően egyetért azzal, ha a termelő gazdaságok hűtőhá­zaikat saját termésükkel töl­tik meg. Amennyiben ezeket a tételeket a HUNGARO- FRUCT-nak felajánlják, meg­állapodást lehet kötni expor­tálására. (*n*> KOMMENTÁR Példás módszer A nyíregyházi városi párt- bizottság az elmúlt napokban alapszervezeti titkári érte­kezleten ismertette a város, és a város üzemei IV. ötéves tervének készítési módját és a pártszervezetekre ebből há­ruló feladatokat. A demokratizmus további szélesítését példázza, és jó módszerként üdvözölhetjük azt az intézkedést, ami sze­rint a városi pártbizottság és a tanács a terv végleges ki­alakítását végzi. Ismeretes, hogy két szinten készül a terv: egyik az üzemek, válla­latok, szövetkezetek terve, a másik az egész várost átfogó terv. A gazdálkodó egységek a várostól kaptak egy kérdő­ívet, amin terveiket, kívánal­maikat rövid időn belül kö­zölni kell. A beérkezett válaszok alap­ján a városi pártbizottság mellett létrehozott gazdaság- politikai bizottság megtár­gyalja a javaslatokat és elő­terjesztést készít a városi pártbizottság decemberi ülé­sére. Az így készült városi tervet megkapják az alap­szervezetek, ahol majd is­mertetik, megvitatják és vé­leményüket visszajuttatják a pártbizottsághoz. A . város tervét ugyancsak ismertetni fogják a tanácsválasztást előkészítő gyűléseken,' beszél­getéseken. Mindezeknek a vi­táknak alapján tavasszal dönt majd a városi tanács a végle­ges tervről. A városi pártbizottság fel­kérte az alapszervezeteket, hogy a vezetőségválasztás és a pártértekezletek, valamint a X. kongresszus előkészítését jellemző aktivitást, jó lég­kört megtartva, adjanak se­gítséget az új ötéves terv he­lyi kidolgozásához. Ne csak néhány szakember ügye le­gyen a tervkészítés. A párt- szervezetek befolyásoló és el­lenőrzési szerepüket érvénye­sítsék a vállalati tervekben. Annál is inkább, mert eddig általában csak éves terveket készítettek az üzemek, most pedig középtávú terveik is lesznek. Az üzemi tervek legyenek komplexek. Túl a termelési tervmutatókon szerepeljenek, többek között olyan dolgok, mint a műszaki fejlesztés, a beruházások, a megtermelt áruk értékesítése és így to­vább. Külön nyomatékkai hívta fel a pártbizottság az alapszervezetek figyelmét a káderfejlesztési tervek készí­tésére. Fontos, hogy az alap­szervezetek hatásköri joga személyi kérdésekben már a tervezés idején érvényesüljön. Fordítsanak az eddiginél sok­kal nagyobb gondot a város lakosságának ellátására. Ter­vezzenek több szolgáltatást az üzemek és szövetkezetek. A szolgáltatásokban pedig állít­sanak fel fontossági súlyo­zást, sorrendet. Mindent meg­előzve, azokat a szolgáltatáso­kat kell fejleszteni, amelyek széles rétegek, elsősorban a munkások, az alacsony kerese­tűek igényét elégítik ki. Az üzemi tervek nagyon fontos része legyen a szociális és kulturális létesítmények fej­lesztése. A feladatokat csak dióhéj­ban érintettük, de a vázolt teendők is jól példázzák, fon­tos munkák várnak a tervké­szítés idején a pártalapszer- vezetekre. A városi pártbi­zottság a megvalósítási szán­dékot, a kivitelezési lehetősé­get idejében ismerteti az alapszervezetekkel. Az a gon­dolat vezérli a város veze­tőit, hogy a terv készítése idején Nyíregyháza minden polgára mondjon véleményt, adjon segítséget a rendelke­zésre álló anyagi eszközök legjobb felhasználásához. Ha majd a megvalósításra kerül a sor, mindenki úgy munkál­kodhasson, hogy a saját el­képzelései megvalósításáért is dolgozik. Csikós Balé* Sóját, vagy kölcsönvett pénzen ? Így írjunk mi...r Megjegyzés: Kenyér Beregben 1 el

Next

/
Thumbnails
Contents