Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
Wto. WFemEer !f. kft kt m agyarorst * r>. 1 ofdrf Kongresszusra készülve A legnagyobb osztály 3. Az üzemi demokrácia: igény és valóság Egy nagy vállalat születése Évi ötszázmillió forint értékű építőmunka Ezernyolcszáz új munkahely mA munkások jogos igénye, hogy a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gazdasági vezetők adjanak részükre rendszeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket az érdekeiket szolgáló döntések kialakításába.” (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) általában a demokRATIZMLS, s azon belül az üzemi demokrácia megítélé- Bében csak a sokféle vélemény mérlegelése után alkothatunk reális kéipet. Gyakran hallani egymásnak ellentmondó nézeteket, tapasztalni szélsőségeket, mert hiszen az üzemi demokráciára, egy-egy termelői közösség légkörére nincs olyasfajta mérce, mint a termelési eredményeik mérésére. Ezért olykor megtörténik, hogy egy-egy gyáron belül. ahány ember, annyiféle vélemény él a kérdésről, s vannak, akik jónak, mások meg rossznak tartják a helyretet. Egy valamit azonban már elöljáróban leszögezhetünk: az üzemi demokrácia csupán formális létezésig jutott el ott, ahol ugyan a munkások elmondhatják észrevételeiket, bírálatukat, javaslataikat, de azok nyomán nam történik semmi. Az üzemi demokrácia érvényesítése nem könnyű dolog — ezt előre kell bocsátanunk. Többféle ok miatt nem. gV munkások egy része ma még közömbös a saját dolgain túlterjedő kérdések iránt, s tudásbeli szintje, ismeretanyaga sem éri el mindig azt a fokot, hogy érdemleges résztvevője lehetne a gyárat érintő kérdések megvitatásának. Ugyanakkor a termelés bonyolultabbá válása, a technikai fejlődés, a piád helyzet mérlegelése, magas fokú tájékozottságot, nagy szakmai alaposságot követel, s.éppen ezért maguk a vezetők is egyre inkább kénytelenek fölhasználni a számítógépeket, a modem irányítástechnika más berendezéseit, s a műszaki, közgazdász apparátus egészét egy- egy lényeges döntés meghozatalához. Jogos lenne tehát az a vélekedés, amely szerint a tudományos-technikai forradalom következtében, a termelőeszközök és a termelőerők egyre bonyolultabb kapcsolatai miatt, fokozatosan veszít jelentőségéből a munkások beleszólása a gyár, a vállalat dolgaiba? A vélekedés, bár első hallásra igaznak tűnhet, valójában hamis, mert összekeveri az irányítás eszközeit az irányítás módszereivel. A KORSZERŰ VEZETÉSNEK valóban fel kell használnia a modem irányítás- technika minden lehetséges eszközét. Ez azonban nem zárja ki a széles körű tájékozódás, a sokféle vélemény meghallgatásának és mérlegelésének szükségességét, a dolgozók a vállalat céljaival való azonosulásának fontosságát. Ahhoz azonban, hogy a munkások valóban érdemi véleményt mondhassanak, és sajátjuknak tekintsék a vállalat céljait, nélkülözhetetlen rendszeres tájékoztatásuk. Informálni kell őket a gyárat, a vállalatot érintő legfontosabb kérdésekről — a legfontosabb kérdésekről és nem az aprólékos részletekről! —, a termelékenység alakulásáról, a termelési költségekről, a jövedelmezőségről, a nyereségrészesedés elosztásáról, a termékek értékesíthetőségéről és így tovább. Napjainkban az üzemi demokrácia érvényesülésének egyik akadálya éppen az, hogy a munkások ilyesfajta informálását elhanyagolják. A termelési értekezleteken és más megbeszéléseken a számadatok 'özöne zúdúl a hallgatóságra anélkül, hogy az előadóik megmutatnák a számadatok közötti összefüggéseket, a folyamatokat, amelyek egybefogják az egyéni és közös erőfeszítéseket. NEM TÚLZOTT KÍVÁNSÁG, hanem a gyakorlat tükröződése a munkásaknak az az igényé, hogy na részletesen tajeKozoai latnak a világ és az ország dolgairól, akkor legalább részletességgel ismerhessék munkahelyük problémáit, eredményeit és feladatait. Biztató, hogy jó néhány termelői közösségben már elértek eddig a fokig. A szocialista munka vállalata címet elnyert termelőegységekben, az élüzem cím birtokába jutott üzemrészeikben ma már természetes mércéje az elbírálásnak, hogy mennyiben vált, kovácsolódott közösséggé az ott dolgozó emberek csoportja, s hogy milyen fokon ismerik közvetlen és közvetett feladataikat. Hozzá-, járulnak a dolgozók tájékoztatásához az üzemek újságjai is, valamint a társadalmi szervezetek rendezvényei, nem elhamarkodott tehát az az állítás, hogy az üzemi demokrácia erősítésének keretei már ma is jóval többre nyújtanak lehetőséget, mint ami a gyárak, vállalatok többségében megvalósul Az üzemi demokrácia fejlesztése kapcsán hiba lenne egy nagyon fontos és napjainkban növekvő szerephez jutó tényezőre nem felfigyelni. E tényező: a technika fejlődése és a munkások felkészültsége egészséges kölcsönhatásban áll egymással. A technikai színvonal növekedése, amely mind igényesebb feladatok elé állítja a munkásokat, szükségszerűen növeli képzettségüket, hotssáér- tésüket, bővíti látókörüket, azaz a tudatosság magasabb fokát teremti meg. Már napjainkban sem csak elvétve találni olyan, termelőegységeket, ahol a legmodernebb technikával magasan képzett munkások serege dolgozik, elég itt a híradás és vákuumtechnikai iparra, a műszeriparra, a vegyiparra utalni. Az ilyen helyeken már ma adottak a személyi, képzettségbeli feltételek ahhoz, hogy kibővítsék azon kérdések körét, amelyekben tág teret kell nyitni a munkások véleménynyilvánításának. Erre természetesen nem lehet általános érvényű receptet megfogalmazni, hiszen más a helyzet egy olyan vállalatnál, amely csupán csak néhány terméket állít elő, s más egy olyannál, ahol termékek sokasága készül. Ugyancsak mások a feladatok ott, ahol kizárólag belföldi ’ felhasználásra, s mások, ahol bel- és külföldre egyaránt termelnek. Éppen ezért csal, az adott helyen dönthetik el az érintett társadalmi szervezetek, hogy milyen irányban és milyen mértékben bővüljenek az üzemi demokrácia keretei, de egy valamiből nem lehet elengedni: abból, hogy bővüljenek! A MUNKÁSOSZTÁLY sokféle dologban és sokszor adta tanúj elét érettségének, ítélőképességének, mérlegeim tudásának. A munkások közül vezetők tíz- és • százezrei emelkedtek ki (napjainkban például a szeli érni foglalkozásúak mintegy kétharmada fizikai munkás volt maga, vagy fizikai munkás gyermekeként szerzett közép, és felsőfokú végzettséget). A munkások nem egyszer jelentős áldozatvállalások árán adtak döntő segítséget nagy horderejű társadalmi kérdések megoldásához, így például a mezógazdassag szocialista átszervezéséhez, s talán nem is szükséges a példák sorolása. Éppen a gazdag és nemes hagyományok teszik megala- P°»>ttá a munkásoknak azon igényét, hogy napjainkban is odafigyeljenek minden he- tyen a szavukra, véleményükre, állásfoglalásukra. A föntebb leírtakkal szemben felhozható az az érv, hogy tagadhatatlanul akadnak munkások, akik elvetik a sulykot, irreális dolgokat kérnek, hozza nem értésről tanúskodó javaslatokat tesznek, sót olykor a demagógia is fölbukkan. Helyes és szükséges, ha a túlzások, az Jmeális kívánságok, a demagógia megfelelő és határozott választ kap, ám nem túlzásé túlzásokra hivatkozva a munkások kollektívájának véleményét lebecsülni ? Túlzás, sót mi több: hiba! Egy-egy munkás véleményét valóban Mm leh«t mindig azonosítani a munkások közösségiének véleményével. Ahol húsz, ötven vagy száz ember lát azonosan valamit, ahol húsz, ötven, száz ember mond ki lényegében egyező véleményt, ott már aligha sántít az igazság, ott már a szavaikat mérlegelni keli. RENDSZERESEN TÁJÉ- KOZTATNI, s ugyanakkor meghallgatni a munkásokat, gondoskodni javaslataik és bírálataik hasznosításáról, nem könnyű feladat, de nem is valamiféle k egy. hanem a szocialista társadalom minden tisztségviselője számára elsőrangú kötelesség! S e kötelességükre elsősorban a pártszervezetek, a kommunisták példamutatása figyelmeztetheti őket, az a példamutatás, amelyet a kongresszusi irányelvek így fogalmaznak meg: a pártszervezeteknek fontos feladatuk a gazdaságpolitikai célok megismertetése a párttagsággal, a dolgozókkal: véAz újszülött neve: Keletmagyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat. Születésnapja: lgZlL-'bktÖßgf 22r Ezen a "napon írta alá az építési és városfejlesztési miniszter alapítóotemányát. Vezetői röviddel utána megkapták- kinevezésüket. Tóth Kálmán — megyei építövállala- tunk főmérnöke, a megye „ÉVM miniszteri biztosa” lett igazgatója. Műszaki helyettese Csépke Csaba, gazdasági helyettese dr Borbás Endre. Tervezett évi termelési értéke: 500 millió. Tervezett létszáma: 1800 fő. Működési területe: Hajdú, Borsod megye, Miskolc városa, de főleg Szabolcs. Székhelye: Nyíregyháza. Kétszeres építési feladatok i A „keresztapák” közül kettővel beszélgettünk az új vállalat feladatairól: Szarvas Istvánnal, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium iparfejlesztési osztálya beruházási osztályának vezetőjével és Diera Alfréddal, a vállalat felügyeleti főosztályának munkatársával. Előttük már magasodnak az új létesítmény első aktái, hitelkérelmei, tervjavaslatai. Néhány hónap múlva már érkeznek a gépek a vállalat címére. A jövő év első negyedében már termelni fognak. A negyedik ötéves terv készítése során már kezdetben nyilvánvaló volt. hogy az egész országban közel kétszeresére — Szabolcs-Szat- már megyében több mint a kétszeresére — nőnek az építési feladatok. Különösen áll ez a most megindult közművesítés — gázvezetékek, vízvezetékek építése — nagyarányú kibontakoztatására. Nyilvánvaló volt. hogy a jelenleg is túlterhelt építési kapacitás nem tudja már követni a kívánalmakat. Ezért még korábban — 10128/1970. szám alatt — megjelent a Gazdasági Bizottság határozata, mely kimondja, hogy az ország leg- ellátatlanabb területein négy új — egyenként évi 500 millió forint értékű munkára alkalmas — közműépítő vállalatot kell létesíteni. Korábban is közismert volt a négy- új vállalat székhelye is: mégpedig Győr, Gödöllő, Szeged — és Nyíregyháza. Magas fokú technika szervezetként kell működniöfc. Az Országos Vízügyi Hivatal által szintén egyidőtoen indított — Eger és Kaposvár székhelyű — másik két közműépítő vállalattal együtt az ország mélyépítő kapacitása egészségesen egészül ki és egyenletesen „teríti” be hazánk térképét. Az első tervek szerint teljes kibontakozásakor. 1974- ben a vállalat a következő munkákat végzi: 39 millió értékű tereprendezést. 46 milliós útépítést, 10 milliós vasúti építkezést, 136,5 milliós víz- és csatornaépítést. 32,5 millió értékű távhővezetéket, 33.5 millióért gázvezetékeket, 21.5 millióért elektromos közműveiket. 55,5 millióért ipari telepeket, mintegy 60 millióért különféle kisegítő műtárgyakat — például ülepítőket. derítőiket — és körülbelül 60 millióért házépítési mélyépítő munkákat — együttműködve az új debreceni házigyár termékeinek szabolcsi elhelyezésével, mely addig akkorára nő. hogy be lteli segíteni az alapozási munkákhoz. Kovácsolódó mun kásgárda A tervezett 20—40 százalékos technológiai színvonal- emelkedés természetesen egészen úi szakmunkásgárda kiképzéséi, teszi szükségessé. Az első gépkeze’ők — az e'ő- ször érkező új és nagv teljesítményű gépek gazdái — már tanulnék is Debrecenben. De újabbakra is lesz szükség. Az az elgondolás, hogy lehetőleg emberéket ne „csábítsanak” el a jelenlegi építő gazdasási egységektől, hanem a leváló induló magtól eltekintve új gárdából kovácsolódjék össze az a munkássere«, melynek végső létszámát 1800 főben szabták meg. A kívánalmak olyanok, hogy igen sók tehetséges. +o~ vábbkéoezhető szabolcsi építőmunkás megtalálhatja most a gyors előmenetel. a keresetnövelés útját — feltéve, ha alkalmas az. úi gének kezelésének elsajátítására. leményük tanulmányozása, javaslataik összegezése, eljuttatása a gazdasági vezetőkhöz.” K. S. Az is elhatározás, hogy az új vállalatoknak az eddiginél sokkal hatékonyabb — magasabb fokú technikát, alkalmazó. termelékenyebb — G. N. Z. Kommentár Az Ifjúsági munka felórái A MÁV záhonyi csomóponti KISZ-bizottságának van tennivalója — erről győződött meg a napokban az ifjúsági szövetség megyei végrehajtó bizottsága is, amikor a helyszínen tartott ülést: Záhonyban. Fényesli tikén, Eperjeskén tanulmányozta a fiatalok élet- és munkakörül menyedt. A fontos határállomáson, amelynek jó, munkája kihatással van szinte az egész ország gazdasági életére, alapvetően számítanak az ifjúsági kollektívákra. Harminchét, fiatalokból álló brigád kötött szocialista szerződést. Ebben az évben csupán a KISZ kezdeményezésére tizenkétezer tonna árut raktak át fiatalok a hétvégeken, a felszabadulási, később a kongresszusi műszakokban. A fiatal szakemberék, mérnökök, technikusok, közgazdászok ugyancsak helytállnak. A KISZ mozgalmaiban száz- haxmincnégy fiatal érte el a Szakma ifjú mestere címet, öt fiatal mérnök a „Kiváló” cím tulajdonosa, a technikusok közül tizenhatan érték el a megtisztelő kitüntetést. A KISZ versenymozgalmában készült olyan pályamunka is, amelynek megvalósításával az olajátnakásmál tízmilliókat takaríthatnak meg. A termelési mozgalmakban, gazdasági munkában elismerik a KISZ eredményeit. De rendkívül sok gondot ókoz: hogyan lehet a munkaidő vége és a vonatindulás időpontja között ifjúsági, szervezeti, politikai, kulturális munkát végezni. Mert gyakorlatilag erre az időre — fél órára, órára — számíthat az alapszervezet. Akik egy-egy műszak után bennmaradnak Záhonyban az ifjúsági rendezvény kedvéért, — még nagyon kevés a száma. Holott éppen a fiatal szakmunkásnemzedékre, a tanulókra kell a legtöbb gondot fordítani. A köztük végzett jó szervező munka kihat a későbbi időre, s hosszú evekre szóló eredményeket alapozhat meg. Ez az átgondolt. több esztendőre szőlő, következetes ifjúsági munka volt a központi kérdése a megyei vb-nek is. A helyszínen tanulmányozták a megvalósítás lehetőségeit, sok jó gondolattal adtak segítséget a záhonyi KISZ-vezetőknek. A példa bizonyítja: hasznos kezdeményezés a helyszínen tárgyalni egy-egy fontos munkát. M S. Radványi Barna: Fantasztikus Az elegáns kis édességbolt tiltja mögött élénk diskur- usban volt a két eladó. Az lösebbnek látszó, sovány, ekete nő vitte a szót: — Képzeld. Olgicám. a Hornberger Baba. tudod, aki lénztáros itt a sarki illat zerboltban, az a szemüve- es. nagy jogú nő. házassági irdetést adott jel az újságán. Az Olgicátnnak nevezet< 'ömbölyű, szőke hölgy áruul. lozott a hír hallatán. — Ugyan, ne beszélj, Arán. •Am! Az ő korában! Hiszen :an az már vagy negyven ■vés! — Negyvenhárom! — vág a rá a jól értesültek büszke égével Aranka. — És falod, mennyinek írta magát i hirdetésben? Harmincki- encnek! — Nahát, hogy mik vannak! — hüledezett Olgica. Ekkor belépett a boltba gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér, és megkérdezte, van-e török áfium ellen való orvosság? — Csak gyógypemetefűcu- korkát tartunk. Tessék talán a szemközti patikában próbálkozni — mondta kifogástalan udvariassággal Aranka. majd. mintha mi sem történt volna. visszafordult kolléganőjéhez és folytatta: — És képzeld, alcadl jelentkező is a hirdetésre! Méghozzá egy középiskolai kémiatanár! — Egy kémiatanár? Hihetetlen. Arankám, hihetetlen! Nyílt az ajtó. Sophia Boren jött be, fehér lovon ült, Wellington-csizma és bikini volt rajta, a fülében két kriptonégö lógott. — Kérek harmincöt kiló málnazselét — mondotta egy kis felső-magyarországi akcentussal. A két hölgy kicipelte a zselésdobozokat a raktárból, se. gitett felkötözni a nagy csomagot a lóra. majd szívélyes búcsút vett a kedves vevőtől, visszament a pult mögé és folytatta a diskurzust, — És képzeld. Olgicám. az a tanár már kétszer volt nős. de kénytelen volt elválni. mert mind a két felesége ugyanazzal a mozigé ■vésszel csalta — Te jó isten! — csapta össze a kezét Olgica. és nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Az ajtón most egy hirdető- oszlop lépett be. hosszú pórázon vezetve egy bengáli tigrist. — Kérek 6 deka krumplicukrot! De jó savanyú legyen! — tette hozzá. Olgica kiszolgálta a vevőt, visszaadta az aprópénzt. — Figyelek azért. Aran- kám. csak folytasd! — Persze. a Plomberger így is veszködik érte. és mindent megtesz, hogy tessen neki. Meg ősz csikót is .festetett a hajába, mert a tanárnak is olyan van... Olga teljesen oda volt « meglepetéstől. — Még ilyet! Nahát! Ősz csikót festetett a hajábaŐrület... Az ajtó előtt megáll' gy repülő csészealj. kiszáll felőle egy marslakó és azt mondta: — W5xyz?yz3?zxy*bbbrTfrssss! — Ik sprehe nikt dajcs — közölte lebilincselő mosollyal Aranka. — Na, de a legjobbat még nem is mondtam! Tegnap este bementünk a férjemmel a presszóba, hát ki ül ott? A Plomberger a tanárjával! És tudod, mi volt a Babán? Sötétlila szoknya és méregzöld kardigán! Olgicának még az álló is leesett! — Lila szoknyához (Ad kardigán? Fantasztikus!!!
