Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-13 / 240. szám
í oldal 197* otrfAber t». Első jelentés a cottbusi Fegyverbarátság hadgyakorlatról FEGYVERBARATSAG HADGYAKORLAT. Katonatisztek egy csoportja megtekinti az első fotókat a Varsói Szerződés hat tagállamának NDK-ban rendezett „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlatáról. (Telefoto — zb—MTI—KS) A Varsói Szerződés tagállamai „Fegyverbaratsag" fedőnevű hadgyakorlatának térségéből jelenti a TASZSZ és az ADN: Hétfőn megérkezett a Varsói Szerződés tagállamai közös hadgyakorlatának színhelyére Walter Ulbricht és Wiiít Stoph, továbbá Erich Honecker. Ugyancsak hétfőn érkezett meg a hadgyakorlatok körzetébe Dobri Dzsurov hadse- regtabornok. bolgár nemzetvédelmi miniszter, Csemi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, Woj- ciech Jaruzelski vezérezredes, lengyel nemzetvédelmi miniszter, Gheorghe Ion altábornagy, a román fegyveres erők miniszterének első helyettese, vezérkari főnök, V. Kulikov hadseregtábornök, a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport fő- parancsnoka és Marlin Dzur vezérezredes, csehszlovák nemzetvedelmi miniszter. A hadgyakorlatok körzetébe érkezett még Trau Sam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének helyettese, Raul Castro, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere és Batin Dorzs, a Mongol Népköztársaság honvédelmi minisztere. A vendégeket Hoffmann hadseregtabornok — a? NDK nemzetvedelmi minisztere, Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Styemenko hadseregtabornok, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke fogadta. N agyszabású tömegde monstráció színhelye volt hétfőn délután az NDK-beli Cottbus, ahoi a „Fegyverbarátság'’ fedőnevű hadgyakorlat alkalmából ünnepi nagygyűlést rendeztek a város főterén. az Altmarkton, A vörös drapériákkal, valamint a Varsói Szerződés, tagállamainak zászlóival feldíszített téren az esemény kezdetére több mint 10 000 ember gyűlt össze. Az elnökség részére épí tett díszemelvény fölött a „Fegyverbarátság” hadgyakorlat emblémája volt látható, rajta középen, a Varsói Szerződét, másfél évtizedére emlékeztető két évszám: 1955—1970. A diszemelvény két oldalán sorakozott fel csapat- zászlókkal a hadgyakorlaton részt vevő hét ország katonáinak egy-egy csoportja. Pontosan öt órakor foglalták el helyüket a díszemelvényen az NDK pán- es allami vezetői, élükön Walter Ulbrichttal és Willi Síophal. Ugyancsak ott volt a nagygyűlésen és szintén az elnökségben foglalt helyet X. X. Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Ott voltak a baráti hadseregek küldöttségei. A magyar delegációt Csémi Károly altábornagy a honvédelmi miniszter első helyettese, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke vezette. Úttörők virágcsokrokká! kedveskedtek az elnökségben helyet foglalóknak, majd a nagygyűlést Waldemar Werner tengernagy, az NDK nemzeti néphadseregének politikai főcsoportfőnöke, ■nemzetvédelmi miniszterhelyettes nyitotta meg. Az üdvözlő szavak után került sor a hadgyakorlaton részt vevő katonák fogadalmának felolvasására. Ezt követően Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. A lelkes hangulatú ünnepi esemény az Internacionálé hangjaival, majd színpompas tűzijátékkal zárult. TATABÁNYA Laosz függetlensége ki Idái tásanak 25. évfordulója alkal mából a Hazafias Népfron szolidaritási nagygy űlést ren dezett hétfőn Tatabányai) Komárom megyéi Fémipa. Vállalatnál. A gyűlésen Má tyás László a Hazafias Nép front Országos Tanácsa nr. titkára, az. Országos Szolidan Iási Bizottság alelnöke mon dott beszédet. BUDAPEST A Magyar. Szocialista Mun káspárt Központi Bizottság meghívására hotfön bolgá pártmunkásküldöttség érkezett Budapestre. A delegáció Peter Valcsev a Bolgár Koon munista Párt Központi B zottsagának póttagja, a K terv- és gazdasági osztálynak helyettes vezetője ve zeti. VARSÓ A Lengyel Egyesült Mun káspárt Politikai Bizottsága, ? lengyel minisztertanács és külügyminisztérium gyássje lentést adott ki Adam Rapac ki volt külügyminiszter ha iáiáról. MOSZKVA Grécsfo marsall, a Szovjet unió honvédelmi minisztere október 11-én fogadta a Var áóri Szerződésben részt vevő ál lámák hadseregeinek „Fogy ver barátság” elnevezésű had gyakorlatára Moesvfkván átutazó Raul Castro Ruz őrnagyot, a Kubai Köztársaság forradalmi fegyveres érőméit miniszterét, Batin Dorzs ve zérezredest, a Mongol Nép köztársaság honvédelmi mi niszbenét. és Tran Sam vezér őrnagyot, a VDK nemzetivé delim miniszterének helyet lesét. BUKAREST Faaékas János, a romám minisztertanács elnökhelyettese hétfőn délelőtt Bukarestben fogadta* Tíagy Józsefit könnyűipari miínisztert, a bu karesti nemzetközi vásárra érkezett magyar kormányküldöttség vezetőjel. VARSÓ Gear® Trajfcav, a bolgá nemzetgyűlés elnökségének el nöke és Todor Zsivkov, BKP KB első titkára, a mi nisztertanács elnöke meghivá sára hétfőn bulgáriai Iá toga tásra utazott Marian Spyc- haiski, a LEMP PB tagja, lengyel államtanács elnöke. A vörös Mekong 2, Barlanglakok A menekült asszonyok hihetetlen soványsága Rcivéns- brück foglyait • ^Juttatta tizembe Elmondták, hogy '.ugerbe érkezésük után u legszebbeket közülük a tiszteknek vetettek oda, a többieket pedig a közkatonáknak. Sok 1-ogoly pusztult cl a látványok es a roaszuuap- láltság következtében. A felnőtteknél is nagyobb számban halnak meg a gyermekek. A Long Sheng támaszpont közelében 4500 fogoly közül egy hónap . leforgása alatt 104 gyermek halt meg. A halál oka: himlő. Még csak orvosi ellátást sem kaplak. 1909. márciusától júniusig ebben a táborban körülbelül ezer ember halt rweg, közülük tOO a kolera- járványtól. Tham Phal Luungban egy hónap alatt százhúsz gyermek pusztult el. . . A Mekong Indokína népének vérétől vörösük... Ezen a tavaszon Laoszra, Kambodzsára és Dél-Vielnamra huszonnégy óra alatt tízezer tonna bombát dobtak le az amerikaiak, ami robbanóerejét tekintve ugyanannyi, mint a Hirosimát elpusztító atombomba. E három országban minden gyermek „Nixonnak” hívja a bombát. De a felégetett mezők harcosokat szülnek. Harcosokat, akik addig fognak küzdeni, amíg az utolsó amerikai katona is elhagyja földünket. Nincs más út előttük. „Népünk iránti hatalmak szeretettel, s az ellenség iránti égő gyűlölettel mindent le lehet győzni” — mondták barátnőim a nö- szövetségben. A nedves barlangban beszélgettünk, ahol a szervezet központja volt Gyakran jut eszembe ez 8 mondat, amikor a barlangokban felszerelt rendelőket látom, a front nyomdáját, ahol olyan emberek szedik kézzel a laoszi Hazafias ffoi'ii WwifTifeújságjait, M a írni könyveket, akik két vagy három évvel ezelőtt tanultak meg írni, vagy amikor a hegyek mélyén elrejtett rádióállomáson vagyok... Az értelmiség, a parasztok, a katonák, az orvosok mindent magák csinálták, kezdve a sziklarobbantástól egészen az ácsmunkáig^ harcolva a nedvesség es a sötétség ellen. A front harcosai; a közkatonák és a tisztek eltartják magukat: rizst és gyümölcsöt termesztenek A malii oka stratégiai növény Lá'öíZfeári. akárcsak Dél-Vielnamban, Hagyma ehetők máradnak a vegyszeres támadás és a na- palmlárriHí'ns után is. A ’ „barlanglakok” tréfásan ,.ma- nióka-elvtársnak” nevezik. Amikor Vietnamból Laosz- ba utaztam, hanoi barátaim azt mondta* ..Mi, vietna- .. ituak, ..5U . millióan vagyunk ahhoz, hogy legyőzzük az amerikaiakat. Laoszi testvéreink mindössze hárommil- lióan. Ezért felszabadító harcuk nehezebb, mint a miénk, Meg kell ismerkednünk a laoszi forradalmárok élet'-vei, ez jó iskola lesz számunkra.” Már a helyszínen, veletíen találkozásaim során naponta egyre jobban megértettem ezeknek a szavaknak az értelmét. Láttam, mennyi súlyos áldozatba, önmegtartóztatásba, türelembe es forradalmi lelkesedésbe kerül a laoszi nép minden egyes győzelme. Az amerikai agresszió eszkalációja idején Vietnamban láttam a falusi lakosokat, ezeket az „állományon kívüli tüzéreket”, akik bármely pillanatban készen állnak, hogy segítsenek a légvédelem katonáinak Részt vettek a föld alatti erődítményrendszer kiépítésében, a létesítmények álcázásában, Laoszban kis különálló egységekkel találkoztunk a magas tengerparti csúcsokon, a dzsungelekben, a hegyekben egyaránt. A fiatal katonák nem az iskolában, hanem a túzvonalban tanultak meg 8 fegyverekkel bánni. Nagyon gyorsan elsajátítottak a technikát, nagy volt bennük a győzni akarás. A légitámadások közötti időkben tisztjeikből tanítók lettek. Együtt termesztették a maniókat, együtt tenyésztették a csirkéket, együtt keresték a vizet, amely a bambusztörzsekben gyűlt össze, vagy távolabbi forrásokban található, (Folytatjuk) Ma ér véget Pompidou szovjetunió beli látogatása Szabó László—Sólyom József: 2l Blake éppen, egy látogatót bocsátott el, amikor egy zömök, ötven év körüli japán férfi lépett a stúdióba, nyakában az elengedhetetlen fényképezőgéppel. Ezekben az evekben amerikai földön azzal lehetett megkülönböztetni a japánokat és a kínaiakat egymástól, hogy az előbbiek — bármilyen nyomorúságosán is éltek — mindenütt fényképezőgéppel a nyakukban jelentek meg. S ha mar itt tartunk, elárulhatjuk azt is, hogy ezeket a gépeket egyetlen Amerikában élő japán sem vásárolta, hanem ajándékba kapta, mégpedig — ismeretlen feladótól. S a nagylelkű ajándékozó — amint ezt már tudjuk — a japán hírszerző szolgálat volt, amely elsősorban faji hovatartozásukra apellálva, tiz- ezerszámra dolgoztatta a világ különböző tájaira letelepedett honfitársait, mint kémeket. A zömök japán Sérti, miután belépett a különös stúdióba. néhány felvételt készített, aztán jól szem ügy re vette a tulajdonost... — Mi már találkoztunk va* Iáitól — mondta angolul, némi amerikai akcentussal. — Nem hiszem... válaszolta Blake. — Én nem emlékszem önre. Bár. ha meg nem sértődik, az én szememben a jellegzetes japan vonások elmossák az egyéniséget... A tulajdonos észrevette, hogy az ötven év körüli férfi arca egy pillanatra összárán- dúlt, ezért újra és újra bocsánatot kért tőle, hangsúlyozva, hogy nem volt sértő a szándéka. — De azt nem tudom, honnan ismer... Oh, talán az egyik filmbeli szerepemből emlékszik rám — csapott a homlokára Blake. — Igen, válószínű... Chaplin egyik filmjében léptem fel, még 1917-ben... — Ugye, mondom, hogy találkoztunk valahol!... Meg is van: én voltam Charlie Chaplin komornyikja... Nem a filmben, a valóságban Torai tchi Kono vagyok — mutatkozott be a zömök kis japán Blake- nek. A két férfi néhány percig ezután a közös emlékekről beszélgetett, majd Kono. már távozóban, még visszaszólt a tulajdonosnak: — Hogyhogy mér nem szolgál a flottánál, Mieter Blake? Mintha egyszer ott szolgált volna.. Nem? — De — dadogta Blake, s fogalma sem volt, honnan tudja ezt a japán. De meg sem kérdezhette, mert Kono igy folytatta: — Sok pénzt kereshetne, ha most a flottánál lenne... — s eltűnt a forgatagban, Ezerkilencszáznegy-venet írtak; a háborús pszichózis már az Egyesült Államokba is eljutott, s talán ez az oka, hogy Blake kicsit furcsának találta Kono megjegyzéseit. Sőt, ahogy elgondolkodott a japán szavain, gyanússá vált előtte a dolog. Még aznap megpróbált utánanézni barátai, ismerősei körében, vajon nem tudják-e véletlenül, k) ez a japán és merre lakik, de semmit sem sikerült róla megtudnia. Pedig még a japán konzulátuson is érdeklődött, aztán utánanézett a te- i efo akün y v ben. eredménytelenül. Felhagyott az egyébként céltalan kereséssel, s lassan el is feledkezett róla, de 1941 márciusában, Hollywoodban összetalálkozott Kohóval Blake néhány hete költözött a Los Angeles melletti filmvárosba, amikor az utcán összefutott a kis ferde szemű emberrel. A japán úgy tett, mintha különös örömet okozott volna neki a találkozás. Javasolta is, hogy sétáljanak egyet. Blake kapott az alkalmon, mert esziébe jutottak Kono San Franciscó-i szavai. Elindultak az emberektől nyüzsgő sétámjon. Eleinte közömbös dolgokról beszélgettek, majd az amerikai így szólt: — Azon gondolkodom, hogy visszamegyek a flottához... Elóbb-utóbb mi is belépünk a háborúba, s akkor elkelnek a tapasztalt tengerészek.., Blake úgy tett, mintha mindez csak úgy, véletlenül jutott volna az esze be, s rá sem pillantott a japánra. Pedig, ha most látja az arcát, észreveszi, milyen örömei szerzett a zömök kis embernek. — Igen, azt hiszem általánossá lesz a háború... — felelte Kono. — De mi nem akarunk az Egyesült Államokkal hadba kerülni... Ami érdekeink Távol-Kelethez fűződnek... Úgy gondolja, hogy vissza tud kerülni a flottához? En azt hiszem, oda fiatalemberek kellenek... — Attól függ. kinek ki a barátja... — ment bele a játékba a ..robotemberek egykori királya”. — Hát igen... Mert ilyesmit egy kisember nem tud elintézni... Ahogy látom, jól ben- tae van már a korban. Hiába, múlik fölöttünk az idő.. (Folytatjuk) Moszkva CMTI): . Georges Pompidou francia köztársasági elnök országjáró körútjáról visszatérve Moszkvába, hétfőn látogatást tett a Szovjet Tudományos Akadémián. A fehér márványoszlopokkal díszített tágas tanácsteremben a szovjet tudományos élet több száz képviselője tapssal köszöntötte a francia államfőt, akit Vitalij Rubennek, a Legfelső Tanács Elnöksége elnökhelyettesének és Sztyiszlav Kel- disinek, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökének kíséretében jelent meg. A francia elnököt Keldis akadémikus köszöntötte meleg szavakkal. Ismertette a tudományos akadémia történetét és szervezeti felépítését. Hangsúlyozta, hogy a szovjet tudósok nagyra értékelik a világ tudósaival folytatott együttes kutató tevékenységet, s ennek kapcsán nagy nyomatúkkal húzta alá a szovjet—francia tudományos együttműködés jelentőségét. Pompidou elnök válaszbeszédében méltatta az akadémiát, amely oly sok kiváló tudóssal büszkélkedhet. Ennek kapcsán megemlítette Lomo- noszovot, Mengyelejevet és CserenkovoV Hangsúlyozta azt is, hogy számos kiváló szovjet tudósnak ítélték oda a Nobel-díjat. A nagyszerű űrsikerekről beszélve felhívta a figyelmet arra, hogy ezek csupán kjs részét alkotják annak, amit a Szovjetunió a tudomány egészének fejlesztésében elért. Hangoztatta: miközben a tudósok nemes munkájukon fáradoznak, az államférfiakra az a feladat hárul, hogv diadalra vigyék a béke ügyét a háború felett, szovjetunióbeli útja — húzta alá — ilyen békés célokat, szolgál. Keldis akadémikus ezután átadta Pompidou elnöknek a Gagarint vivő Vosztok űrhajó kicsinyített mását. A tudományos akadémián tett látogatása után Pompidou elnök megkoszorúzta a második világháborúban a szovjet—német fronton harcolt Normandia Nyeman francia repülőezred hősi halottainak emléktábláját. A kegyeletes ünnepség után Pompidou elnök a francia nagykövetségre sietett, ahol házigazdái mirió- ségben fogadáson látta vendégül a szovjet vezetőket, valamint a politikai, társadalmi és kulturális élet számos kiváló képviselőjét. A francia elnököt mára várják Párizsba.
