Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

1. oJísÁ KELET-MAGYARÖRS2AS Itt*, «fctóbet II. Az események krónikája: HÉTFŐ: Jobboldali katonai hatalomátvételi kísérlet Bolíviában. — Folytatódtak a lengyel— nyugatnémet tárgyalások. KEJL>i>: Pompidou Moszkvába érkezett. — Anvar Szadat lett az elnökjelölt az Egyesült Arab Köztársaságban. SZERDA: _ Torrez tábornok kerekedik felül Bolíviá­ban. — Nixon bejelenti „vietnami öt pontját”. CSÜTÖRTÖK: Állásfoglalások Párizsban, a vietnami kon­ferencián. —• Szovjet nyilatkozat a közel- keleti válságból. PÉNTEK: Négyhatalmi tanácskozás Nyugat-Berlin­ben, SZOMBAT: A népi erők oífenzívája Kambodz ’’•■•n és Dél-Vietnamban Három lépés — három sakki+ajmn Hégi az a hasonlat, amely a világpolitikát sakkjátszmá­nak tünteti feL Ma úgy is mondhatnók, hogy a világ kü­lönböző térségeiben, egyes or­szágaiban folyó küzdelmek szimultánnak felelnek meg, afféle sok táblán egyszerre lezajló versengésnek. Termé­szetesen, mivel minden hason­lat sántít, ez is hibás: a nem­zetközi küzdőtéren az egyik „táblán" elért eredmény kihat a másik „tábla” helyzetére ... Ezen a hétén a világmére­tű szimultánmérkőzésbein há­rom lépés érdemelt figyelmet, három különböző táblán. Az első Vietnammal kapcsolatos. Nixon elnök ötpontos ame­rikai javaslatot terjesztett elő, jellemző módon először ő ma­ga és a nagy nyilvánosság előtt, s csak azután tette le a javaslatot a Vietnammal fog­lalkozó párizsi konferencia asztalára Bruce nagykövet. Nem volt egyetlen politikai megfigyelő sem, aki ne vette volna észre, hogy Nixon húzá­sa csaknem kizárólag ameri­kai belpolitikai célzatú. No­vember 3-án törvényhozási választások lesznek az Egye­sült Államokban, Nixon ezek­ben a hetekben minden lépé­sével azt akarja elérni, hogy minél több republikánus kép­viselő és szenátor kerüljön be a kongresszusba. Saját pártjá­nak vélt vagy valóságos érde­keit kívánja szolgálni a Fe­hér Ház ura. Persze, érdemes aláhúzni, hogy Nixon „agy­trösztje” is szavazatim! Ili ók megszerzésére alkalmas trükknek találta, ha az elnök most 95 000 amerikai katoná­nak Vietnamból való kivoná­sát ígéri, ha nemzetközi érte­kezletet javasol az indokínai kérdések tanulmányozására ... Való igaz, hogy tekintélyek el­lenzéke van a vietnami hábo­rúnak az Egyesült Államok­ban. Kár, hogy ez az ellenzék nem ugyanaz, mint amely — mondjuk — a Fehér Ház kö­zel-keleti politikáját bírálja, de még azzal az ellenzékkel sem esik egybe, amely a nége­rek. polgárjogaiért küzd, vagy az amerikai szegénység prob lémiinak mególdásáért hirdet harcot. Párizsban a Vietnammal foglalkozó négyes konferencia tovább folyik — érdemi ered­mény nélkül. Jogos lehet a türelmetlenség, de azt Is számba kell venni, hogy „óri­ási a tét”. (Visszaemlékszem arra a verőfénye,s májusi nap­ra, amikor Párizsban a Kiéber sugárúti komor épületben, az egykori Majestic-szállóban először találkoztak Vietnam és Amerika képviselői... az újságíróhad soraiban sokan kötöttek fogadásokat: hány évig fognak tartani a tárgya­lások ?) Nixon öt pontja Dél-Viet­nam ideiglenes forradalmi kormányának, szeptemberben előterjesztett nyolc pont­jára akart valamilyen választ adni. Az Amerikai Demokrata Párt egyik tekintélyes vezető­je, Fulbright szenátor azt mondta, hogy a javaslat ép- pencsak a semminél több . . . Elfogadhatjuk- a véleményét Végtelen lassúsággal és úgy folyik az amerikai csapatok kivonása Dél-Vietnámból, hogy továbbra is ottmarad ne­gyedmilliós expedíció? sereg, a korábbi félmilliós létszám­nak megfelelő fegyverzet je­lentős része pedig a saigoni bábkormány csapatainak jut. Nixon folytatni kívánja a há­borút, legfeljebb annyi válto­zással, hogy a „piszkos mun­kát” a saigoni csapatokra bíz­ná. A politikai rendezés elől elzárkózik, egyelőre ragaszko­dik a Thieu és Ky-féle bábok­hoz. De nem lehetünk pesszimis­ták a vietnami háború kime­netelét illetően és éppen ezért ítélhetjük a „semminél éppen több”-nek Nixon öt pontját. A tárgyalások tovább folynak, a majdani kompromisszumos megállapodás egy-egy eleme most formálódik a nyolc pont, az öt pont egybevetése köz­ben ... A másik sakktábla, ame­lyen érdekes lépés történt ezen a héten, Latin-Amerika, Bolíviában a jobboldal, amely már hónapok óta szervezke­dett az Egyesült Államok tit­kos szolgálatának, a CIA-nak a segítségével, megkísérelte kezébe kaparintani a hatal­mat. Tévedés ne essék: eddig sem valamilyen egyértelmű, baloldali vezetés volt a távo­li és magasan fekvő ország­ban... Óvandó tábornok, az eddigi elnök nevét éppenség­gel akkor ismerte meg a vi­lág, amikor katonái a parti­zánvadász akciók közben megölték a latin-amerikai for­radalmi mozgalom legendás alakját. Che Guevarát! Óvan­dó tábornok a későbbiekben szembefordult az észak-ame- r rikai monopoltőkével, az USA imperialista politikájá­val Az országon belüt néhány haladónak minősíthető intéz­kedést hozott, külpolitikájá­ban pedig a szocialistá orszá­gokkal. való kapcsolat felvé­tele jelzett változást. Óvandó tábornokot a hét elején jobb­oldali katonatisztek megbuk­tatták, a puccsisták vezetőjét, Miranda tábornokot azonban a baloldali és nacionalista tisztek szintén eltávolították. Az ország élére Torrez tábor­nok került, aki haladó ember hírében áll. Ez év márciusában magam is jártam Katin-Ameri kában, a Bolíviával szomszédos Pe­ruban hasonló politikai rend­szert láttam kialakulni: fel­világosult, a nép érdekeit szolgáló, antiimperialista gon­dolkodású katonatisztek tart­ják kezükben az ország kor- mányrúdját. Egy pillantás a térképre meggyőzhet a bolí­viai események jelentőségéről: Bolívia nemcsak Peruval, ha­nem azzal a Chilével is ha­táros, ahol szintén most folyik döntő jelentőségű politikai harc! Két hét múlva dönt a chilei parlament, hogy elfo­gadja-e köztársasági elnöknek dr. Allende szenátort, azt a baloldali politikust, aki a kommunista párt támogatásá­val lett az elnöki szék első szá­mú esélyese. Ha Bolíviában a néppel tartó tisztek, s ha Chi» lében a parlamentáris úton előrejutott baloldali politiku­sok kerülnek hatalomra, ak­kor Lat.in-Amerikában ki­alakul a nagy történekpi-po-, litikai, gazdasági-szociális vál­tozások három típusa; a ku­bai forradalom, a perui, bolí­viai népi és katonai rendszer, a chilei haladó és parlamen- ' tár is rezsim. A harmadik sakktábla a Közel-Kelet. A térség leg­fontosabb és legnagyobb álla­mában, az Egyesült Arab Köztársaságban Nassaer el­nök halála pillanatnyilag olyan helyzetet teremtett, hogy a haladás ellenségei, a reakció híved reménykedni kezdtek Washingtontól Tel Avivig. Arról ábrándoztak, hogy az egyiptomi társada­lomban még meglévő vissza­húzó erőiket felhasználva meg­fordíthatják a történelem me­netét. Csalódniok kellett. Az ország négymillió tagot szám- láló, nagy pártja, az Arab Szocialista Unió gyorsan és határozottan döntött, ugyan­így cselekedett az egyiptomi parlament, is: az október 15-i népszavazáson az EAK vá­lasztópolgárainak azt ajánlja, hogy Anvar Szadat eddigi al- elnököt, Nasszer közeli mun­katársát, az 1952-es forrada­lom egyik tekintélyes harco­sát válasszák meg a köztársa­ság elnökének. Ezt követően megalakul az új kormány. Hí­rek szerint a kabinet élére és tagjainak sorába szintén olyan politikusok kerülnek, akik az elhunyt elnök életművének folytatói lesznek. Végül hadd szóljunk a ma­gyar külkapcsolatok e heti nagy eseményéről: Gin indiai államelnök budapesti látoga­tásáról. A kontinensnagysá­gú, több, mint félmilliárd la­kosú, ázsiai országóriás első emberének utazása a szocia­lista tábor országaiban (a Szovjetunióban, Bulgáriában és hazánkban tett most láto­gatást Gin elnök), azt mu­tatja, hogy India és a szo­cialista közösség kapcsolatai állandóan fejlődnek. Ali ez a megállapítás a magyar—indi­ai. kétoldalú kapcsolatokra is. J óm agam visszaemlékezem egy kerekasztal.-beszélgetésre, amely Budapesten közgazda- sági újságírók részvételével zajlott le: egy indiai kollé­gám akkor azt á meglepő, de igaz megállapítást tette, hogy India számára a Magyar Nép köztársasággal való gazdasági kapcsolatok arányukban, je­lentőségükben majdnem olyan fontosak, mint a Nyugat-Né- metországgal valók.. Pálíy József A vörös Mekong Laosz népe október í2-ét* ünnepli hazája fuggetlcnsé­génen évfordulóját. tíbüol az alkalomból közlünk részle­teket Madealine Riffaux francia újságírónönek a pá­Aj —c .l * lent riportsorozatából. 1. FapoK A gyerek testét csíkos kézi- szöttes szgknya bontotta. Már járni és beszelni kezdeti. Szó- Katlannak tűnt jelenléte a hazafias erők harci akcióból visszatért katonáinak táborá­ban. „Teljesen magára hagyva, éhesen, egy fa odvábán talál­tunk rá. .Ebbe a szoknyába csavarva feküdt ott, — ma­gyarázta az egyik katona. •— Az amerikaiak elkergették a parasztokat a falvakból. Egy lélek sem maradt ott. Az any­ja valószínűleg már nem tud­ta magával vinni a gyerme­ket.” A parancsnokság gépko­csiján elvittük a csaiamezö- höz legközelebb eső, barlang­ban meghúzódó faluba, s a hadsereg nevében a frontbi­zottság gondjaira bíztuk. # , Amikor elbúcsúzott a kato­náktól, a gyerek sírva fákadt. Belekapaszkodott a köpenyük­be, kabátjukba és ordított, mintha másodszor is sz í leitől szakítanák el. S* figyelmét egy pillanatra elterelte az aján­dék: nádból font kalitkában kék-fehér-piros madár ugrán­dozott, egyike annak a spk- sok ezer vadmadárnak, ame­lyek a laoszi erdőket benépe­sítették a B—52-es. bombá­zók megjelenése előtt. Egy életben maradt madár, egy elveszített gyermek... S hirtelen rádöbbentünk, hogy a felszaggatott dzsungelek fö­lött, ahol az emberek a győ­zelemért képesek beásni ma­gukat a földbe, a természet szörnyű csendje honol: az ál­latok elpusztultak, vagy el­hagyták a környéket. „Hosszú évekig éltem Vien- liánéban* — .mondja a fiata­labb pap. — Szégyellenj, de bevallom, akkoriban be tud­tak csapni az amerikaiak. Egészen 1966-ig nagyon kave set tudtam a hazám ellen el­követett agressziójukról. Az Egyesült Államok kormányá­nak hosszú ideig sikerült ná­lunk — ahogy a bűnügyi re­gényekben írják — „tökéle­tes bűntényeket” elkövetnie. Vlentianéban egy hamis bé­ke és a dollárok teremtette hazug jólét körülményei kö­zött sokan még csak nem is sejtik, milyen drámák ját­szódnak le a falvakban, ho­gyan koncentrálják a parasz­tokat a „jóléti falvakba” és a „gyűjtőpontokra”, a katonai támaszpontok körül a Mekong mentén, ahol az amerikaiak megerősített agressziós vona­lukat építették ki, . repülőte­rekkel, stratégiai utakkal. Mindezt Thaifölddel egyetér­tésben— Sokáig még a bombázások puszta tényét is tagadták, egé­szen addig, amíg Nixonnak be kejiett ismernie, hogy „La oszban széles körű légiháború folyik”. Vientianéban a hábo­rú távoli dolognak tűnt szá­momra.” „Jó ideig úgy voltam, mint­ha beoltották volna íelhábo- rodS's éllétf-*— folytatja a má­sik 'BüdűEisir szerzetes, Szá- leum. — Az amerikaiak, még a vallási felekezetek iskolai­ban is hazugságáradattal árasztottak el bennünket ar­ról, arpit ők á „Laosz elleni eSzak-vietnanrii ’agressziónak” hívtak. És csak fokozatosan, célozgatva kezdtek beszélni a saját indokínai katonai be- ávatkofosaikról.: Azért tették ezt; hogy hozzászoktassanak bennünket a gondolathoz, hogy helyeseljük az agresz- sziók... Végül azután túlságosan messzire merészkedtek vallási szervezeteink ügyeibe való beavatkozásukkal. Kinyílt a szemünk... Hogy elkerüljem a letartóztatást, a felszabadított zónában tanítottam, amikor az amerikaiak a múlt nyáron el­foglalták a Rizsesköcsög sík- ságot, s megkezdték a B—52- esek bevetését. Átéltem, — meséli a bonc — a megsemmisítő szőnyeg- bomb;' .ásókat, amikor a leve­A magyar honvédelmi tudó- sítók ellátogattak az egyik táborba a ..'Fegyverbarátság” fedőnevű NDK-beli hadgya­korlaton részt vevő csapatok! hoz, A „házigazda” Évin Sán­dor ezredes tájékoztatási adott-katonáink felkészülésé­ről, eddigi tevékenységük ta­pasztalatairól. Egyebek között elmondot­ta: néphadseregünk egysé­gei hallatlan akarattal, áldo­zatkészséggel. példás fegye­lemmel teljesítik feladatai­kat. A parancsnokok és sor­katonák eddig egyaránt jól vizsgáztak, becsülettel helyt­álltak. A továbbiakban az ezredes közölte azt is: nép­hadseregünk katonáinak tá­bori elhelyezése mintaszerű, olyan, hogy azt a baráti had­seregek képviselői is szinte megcsodálták. Elmondotta a vendéglátó házigazda azt is, hogy kato­náink ellátása egészségügyi és egyéb szempontból megfe­lelően biztosított, ilyen érte­lemben még semmiféle prob­léma nem merült fel. A ka­tonafiatalok mindent elkövet­nek, hogy .minél gyorsabban göből a legkülönfélébb pusz­tító eszközökét szórták le: ananász forrná j ú golyós bom­bákat, levél formájú bombá­kat, amelyek beleolvadnak • növénykörnyezetbe, *s robban­nak, mihelyt gyanútlanul rá­lép az ember, mágneses bom­bákat és az úgynevezett „pó­kokat”, melyek hosszú zsinórt húznak maguk után, aminek már az érintése is elegendő ahhoz, hogy a bomba száz és száz halált hozó szilánkra rob­banjon szét. Voltak ott szög- bombák is, az ezek okozta se­beket igen nehéz gyógyítani. Ezt én nagyon jól tudom, mert én is foglalkozom . egy kicsit az orvostudománnyal... S ne feledje, hogy ott van­nak még a ..közönséges” na­palm- és foszforbombák is... Ha a front nem foganato­sított volna időben megfelelő intézkedéseket, mi maradt volna most lakosságunkból?” (A Rizsesköcsög síkság har­cosai elmondták nekem, hogy az amerikaiak által ledobott hatalmas mennyiségű mágne­ses bomba egy ideig korlátoz­ta mozgásukat. Azután a fel­derítőknek az jutott az eszük­be, úgy kellene megtisztítani az utat a hadsereg eiőtt, hogy lövedékhüvelyeket szórnak maguk elé. Ä fém érintésére a bombák felrobbantak.) biztosítsák a lehetőségekhez képest ideális tábori élet fel­tételeit. Megállapíthatjuk: összességében a gyakorlatra készülő egységeink már eddig is derekas, dicséretre méltó munkát végeztek. A gyakor­latra behívott tartalékosok is igen szolgálatikészek, a rájuk bízott feladatokat becsülettel teljesítik, mindig lehet rájuk számítani. — Joggal bízhatunk benne, hogy alakulataink — amint a korábbi években — most is méltóan képviselik a Magvar Néphadsereget a „Fegyverba­rátság” gyakorlaton — mond­ta Évin Sándor, aki végül méltatta azt a szívélyes fo­gadtatást, amelyben a magvar katonákat ideérkezésük óta az NDK-ban részesítik. Szólt arról is, hogy a ha­zájuktól távollévő katonáink­ról a parancsnokság sokolda­lúan gondoskodik: rendszere­sen ellátják őket otthoni na­pilapokkal, képes folyóiratok­kal és lehetőségük van a ma­gyar rádió műsorának hallga­tására is, ami naponta élő kapcsolatot jelent részükre a szülőfölddel. (Folytatjuk) A „F©gyverfoarátság4< hadgyakorlatra készülnek a magyar katonák í. 1941. december 7-en a ja­pán légierő minden előzetes hadüzenet nélkül megtámad­ta az Egyesült Államok leg­nagyobb csendes-óceáni tá­maszpontját, Pearl Harbort A támadás, amelynek követ­keztében több mint három­száz amerikai repülőgép és a csendes-óceáni flotta túlnyo­mó része megsemmisült, ma­ga után vonta az USA hadba lépését és a második világhá ború csendes-óceáni frontja nak megnyitását. Az eP’-'re terjeszkedni akaró japán imperializmus ezt a nagyméretű' támadást már évekkel előbb előkészítette. Az amerikai földrészen fél évszázada letelepedett japán kolóniák tagjaiból olyan hír­szerző hálózatot épített ki. amellyel kevés ország dicse­kedhetett. Ez a szervezet, a Pep/d Harbor-i támadást meg- eX?ten, ár egy jó fél évti­zeddel előbb mozgásba jött, mégpedig egyetlen cél érde­kében: Japán állandóan tud­ni akarta, milyen amerikai erők mozognak a Csendes­óceán térségében, hogy egy elkövetkező háborúra ennek megfelelő ellenerőt készíthes­sen fel... 1940-ben a San Franciscó-i világkiállításon egy különös „intéz*“ íny” csalogatta a ki­állítás látogatóit. A cégtábla ugyan nem sokat árult el, mert mindössze ez állt rajta: „Művészi fényképészek mo- dellstúdiója”, viszont amit benn lehetett látni, már in­kább .. Csekély belépődíj el­lenében bárki bemehetett. Egy fiatal nő vette át a ka­bátot, aztán megjelent a tu­lajdonos és a belső helyiség­be invitálta látogatóját. Oda­benn három feltűnően csinos fiatal hölgy üldögélt. Amikor vendég érkezett mindhárman ledobták magukról a selyem- pong”olát, s a látogató elé lejtettek. Néhány beállítás, és máris kattant a fényképező­gép: bárki lefényképezhette a meztelen modelleket. Óriási voll a fo: alom, és’ a tulajdo- dos, bizonyos Al Blake köz­ismert amerikai artista elége­detten dörzsölte a kezeit Blake, ez a kiöregedett artis­ta, úgy érezte, össze tud szed­ni annyi pénzt, amennyi a nyugodt öregkort fedezi. Pe­dig valamikor milyen jól ment neki: még azzal is óri­ási pénzeket keresett', hogy tökéletesen uralkodva iz­main, a nagy szabóságok ki­rakataiba helyezett próbaba­bák közé állt, s a járókelők - kellő nyeremény reményé­ben — „fotózhattak”: melyik a baba és melyik az élő em­ber... Blake ezzel a képessé­gével megszerezte magának Amerikában a „robotemberek királya” címet. De aztán, ahogv redett, úgy csökkent körülötte az érdeklődés, s per­sze ezzel együtt a pénzbeli honoráció is. De talán ez az Ötlet a meztelén lányok fény­képezésével ismét „bevág”... S valóban, a San Franciscó-i világkiállításon gyorsan híre kelt, hogy csinos, fiatal, mez­telen lánvokat lehet néhány centért fényképezni a „M vészi fényképészek modell- stúdiójábari”. (Folytatjuk) Szabó László—Sólyom fózsef:

Next

/
Thumbnails
Contents