Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

1970. október 11 mrr-MAOYAnoRS74s S. oldal Kommentar a iia»ykáliói pallérteker drill A járás javára Nem volt könnyű dolog ki­választani, mi az, amiről leg­többet beszéltek a felszólalók a nagykállói járási' pártérte­kezleten. Mégis az életszínvo­nal emelkedéséről volt szó legtöbbet, hiszen ez érint leg­közvetlenebb módon minden embert. „A IX. kongresszus határo­zatának megfelelően a parasz­ti jövedelmek az átlagosnál gyorsabban növekedtek, így a munkások és a termelőszövet­kezeti parasztok személyes jö­vedelmének — az életszínvo­nal legfontosabb tényezőjének — színvonala országos átlag­ban kiegyenlítődött. Ezzel és a termelőszövetkezeti tagok szociális és kulturális ellátá­sának fejlesztésével nagyot léptünk előre a falu és a vá­ros közti különbségek meg­szüntetésének útján” — ol­vashatjuk a Központi Bizott­ság irányelveiben. Alaposan elemezték az irányelveknek ezt a pontját a vezetőségválasztó taggyűlé­seken és többek közölt ez ke­rült megvitatásra a járási pártértekezleten. Kiérzödött a beszámolóból, az állásfog­lalásból, de a küldöttek fel­szólalásából is, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a tanyavilágáról leginkább Is­mert járás emberei az élet­színvonal-emelkedésnek. Pártunk következő, X. kong­resszusa lesz a harmadik kongresszus a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta, 1982-ben még csak az átszer­vezés befejezését jelenthették a kongresszusnak, négy év­vel később már 9 és fél ezer forintos jövedelemről számol­hattak be, most pedig már 15 ezer forintra nőtt Szabolcs­ban az egy tagra jutó közös­ből származó jövedelem. Ennél két-három ezerrel magasabb az országos átlag és több, mint hétezerrel job­ban fizetnek a kállói járás közös gazdaságai. Hogy mit jelent a tanyavilág emberei­nek, a mostoha adottságokkal rendelkező járásnak ez az ősz- szeg, akkor értékelhetjük iga­zán, ha tudjuk: sajnos még vannak 6—7 ezer forinttal zá­ró közös gazdaságok a megye más részein. Tíz évvel ezelőtt talán ezen a területen volt legnehezebb a tsz-szervezés. Bizonyítja ezt, hogy sokan nem vállal­ták a közös gazdálkodást, csak szakszövetkezetekbe tö­mörültek. Féltek, nem bíztak a közösség erejében, vagy csak egyszerűen ragaszkodtak a földhöz. Nem ismerték, a „mienk” szót, mindennél töb­bet jelentett az „enyém”. Egy ember életében sem hosszú ti* esztendő. Ami vi­szont az emberek tudatában végbement ennyi idő alatt, az a forintokban, a jövede­lem megháromszorozódásá­ban nem fejezhető ki. Máté Józsefné tormáspusztai kül­dött felszólalása is ezt igazol­ja. A szakszövetkezet fejlődé­se- már túljutott a forma ha­tárain. Ott maguk az embe­rek kérik, sürgetik a közös művelésre való áttérést. Gép­állományuk évről évre nö­vekszik és a következő lépés mór kombájn vásárlása. De nemcsak Máténé, hanem Csongár Ferenc, vagy Sala­mon Miklós nevét is említ­hettem volna éppúgy, mint dr. Tar Imréét, a megyei párt- bizottság titkáráét, vagy ép­pen Csepelyi Tamás első tit­kárét, ajcik valamennyien je­lentős részt szenteltek a fejlő­désnek, a nehéz munkának, de mindenekelőtt az ember­nek, aki kemény munkával, megérdemelten él napról nap­ra jobb anyagi körülmények között. Valamennyi felszólaló fele­lősségtől áthatva, szenvedél­lyel beszélt a pártértekezleten az egész járás, azok érdeké­ben, akik bizalommal ide de­legálták őket. Örömmel és so­kat beszéltek az eredmények* ről, de legalább annyit a kö­vetkező évek újabb és minő­ségében is más küzdelmeiről. Voltak viták, hangzottak el bírálatok és nagyon sok ja­vaslat, abban azonban vala­mennyien' egyetértettek, hogy többet, s jobban kell alkotni, a politikai és gazdasági élet­ben egyaránt Balogh József Szüreti őrjárat i A tuzséri „alma-pályaudvaron" Másodszor vesz részt a sza­bolcsi almaszüretben az a ha­talmas létesítmény, amely úgy vonult be hazánk és a megyei közvélemény tucaté­ba. mint a „HUNGARO- FRUCT tuzséri ezervagonos almatárolója.” Ebben a korszerű üzem­óriásban jártunk egy napig, részt vettünk az almaszüret, az exportszállítás és a berak­tározás munkájának végzésé­ben és irányításában, felvilá­gosításainkat az üzemcsoport vezetőjétől, Bese Lászlótól, főmérnökétől, Majzik András­tól, valamint a bennünket végigkísérő tuzséri tsz-elhök- től, Révész Kálmántól kap­tuk. Érdekes megállapításaik jó bepillantást engednek az 1970-es szabolcsi almaszüret munkájába. JSern almatároló Mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmünket, hogy ez az óriási létesítmény, amely mindössze 132 munkanap alatt „lábra állt” tavaly, összesen 1.46 millió forintba került és a közhiedelem ellenére nem almatároló, hanem zöldség és gyümölcs hűtőház. Eredeti feladatához híven igen sok más áru is volt és van benne: például zöldpaprika, körte, őszibarack és más friss áru. Még zöldségtárolónak ne­vezve sem mondtuk el egész feladatkörét. Ugyanis van egy napi ötven tonna termelésére alkalmas jéggyára, amely ne­gyedkézzel el tudja látni a társüzemeket, a többivel Zá­hony és környéke élelmiszer- iparát, bolthálózatát elégíti ki. Végül — de talán ez a leg­fontosabb észrevétel — táro­lási feladatai mellett meg­épült 246 méter hosszú, 96 méter széles, összesen 27 000 aégyzetméternyi, vagyis há­rom és fél futballpálya terje­delmű fedett csarnokai mel­lett egy olyan nagy tranzit pályaudvar, amely itt, a ma­gyar-szovjet határon alkal­mas az áru négyféle, gépesí­tett átrakására, akár széles nyomtávú vonatból keskeny- re, akár fordítva, akár. mind­két ország irányából érkező gépkocsiból bármelyik vasút­ra. Ezen a pályaudvaron egy­szerre nyolcvan vagont tud­nak berakni, a rakodást gé­pek végzik. A tuzséri hatal­mas tranzit pályaudvar tette lehetővé, hogy az idei alma­szüret szállítási munkái ed­dig aránylag nagy zökkenők nélkül bonyolódhattak le. És még valamit megjegyez­tek: nem egyedül a Hunga- rofructé. Építésében, működ­tetésében, hasznában a Hun- garofructtal egyenlő arány­ban vettek részt a nyírtassi, a nyírmadai és a tokajhegy- aljai állami gazdaságok. összefoglalva: nem almá­nak való, nem tároló, nem - csak a Hungarofructé. Viták az átvételnél Az a tény, hogy ez a zöld­ségtároló nem egyedül a Hun­garofructé, nem pusztán for­mális megjegyzés. Ugyanis tavaly, az első almaszüreten a három társtulajdonos álla­mi gazdaság átengedte — bé­rért — saját hűtőterét is a Hungarofructnak. Idén mind­három bejelentette, hogy sa­ját maga kívánja felhasználni a rá eső befogadóképességet. Jelenleg már 350 vagonnyi első osztályú exportalmát raktároztak be, de a mennyi­ség rohamosan nő jelenleg is. A manipulációs teremben ké­szen, felállítva várja megindí­tását a napi tíz vagon szét­válogatására alkalmas RODA védjegyű olasz gépsor, me­lyet száz munkás fog kiszol­gálni. A vagonokba szovjet M—40-es villamos targoncák teszik helyükre az almaládá­kat, 12—24 ládát egyszerre. Az átvevőhelyen az egyik fia­tal szovjet átvevő, Vologya Machszjejev magyarázza a Bodrogközi Állami Gazdaság kissé sápadt átadójának, hogy ezt az utolsó szállítmányt még elfogadja, de ha még egy olyat kap, melynek ládáiban a fagyapot mennyiségileg megvan ugyan, de egyetlen gombócba gyúrva, azt már visszaküldi. Megtudjuk, hogy a szovjet átvevők, a Szabolcsot ért ter­mészeti csapásra tekintettel,, a szokottnál is türelmesebbek voltak a minőségi szúrópró­báknál. Egy-két fagyütés, ha az begyógyult, még nem szá­mított minőségi hibának. De néhány termelőüzem kezdett visszaélni ezzel az enged­ménnyel és egészen nagy mennyiségű rosszabb minősé­gű gyümölcsöt próbált elrej­teni a szállítmányokban. Ezért kissé szigorúbbra vették az ellenőrzést. Mennyit rakjanak a ládába ? El kell kerülni, hogy pú­posra rakjuk a ládát, így te­gyünk rá egy másikat, mert az így keletkező nyomás nem­csak a legfelső almát sérti meg és teszi romlékonnyá, hanem ötöt-hatot alatta is. Egyébként a hűtőtárolóban minden válogatómunkásnak saját jelzése van, ezt ráhúzzák a láda tetején a bal sarokban egy alma szárára, így bármi­lyen reklamáció esetén meg lehet találni a rossz csonia- golásért felelőst. Javasolják ezt a módszert az önállóan csomagoló üzemeknek is, mert maga a tény, hogy jéLzés van, nagymértékben etmeli az exportminőség arányát. Nem enyhült Fehérgyar­mat „frontváros” jellege: az árvíz óta olyan pezsgő az élet a központjában, mintha sok tízezres nagyvárossá nőtt volna. Hatalmas a forgalom, egymást érik a teher- és személygépkocsik, az autóbu­szok, szekerek — s emberek százai sietnek ügyes-bajos dolgaik után. Az üzletek te­le vannak vásárlókkal, és — ami még több — áruval. Az árvizi mentés után megindult pezsgés egyálta­lán nem lanyhult, sőt, mintha erősödött volna. S nemcsak a különböző építésvezetőségek felé útbaigazító, ideiglenes táblák éreztetik az ország minden részéből áradó segít­séget, hanem a gépeknek ez a sza<kadatlan mozgása is örökké észben kell, hogy tartsa. Nincs minőségi kifogás Mi is a helyzet most a Szamosközben ? Október kö­zepe van, érezhető a tél kö­zelsége — mi van az árvíz sújtotta családokkal? Az újjáépítés — amint ar­ról rendszeresen beszámo­lunk — jó ütemben halad, nem lassult le az ifjúsági épí­tőtáborok kapuinak bezárása után sem. Megelégedettek az ütemmel a helybeliek is, s azzal pedig különösen, A tuzséri Rákóczi Termelő­szövetkezetben egyébként az elnök és Bezzegh István párt­titkár számításai szerint a ta­valyi 423 vagonról 260 vagon­ra, a tavalyi hetven százalé­kos exportarányról ötven szá­zalékra esett az almatermés De ha mindehhez azt is hozzá­tesszük — mondják — hogy a Tisza árterén lévő gyümöl­csösökben száz vagont vitt el az árvíz és további tíz száza­lékot a jég, a gombafertőzé­sek és a rossz, nedves idő, akkor meg kell dicsérni a tu­zséri gyümölcstermesztőket, hogy ennyit is ki tudtak hoz­ni belőle. Az egész őrjáratból azt a pozitív tényt hoztuk haza, hogy az idei almaszüret min­den eddiginél jobb ütemben folyik. Gesztelyl Nagy Zoltán hogy az itt dolgozó építők nemcsak gyors munkát vé­geztek, hanem a minőség el­len sem lehet különösebb ki­fogás. Persze, még nagyon sok hátra van. Tulajdonképpen az, hogy Kérsemj énben befe­jeződött az újjáépítés, nem jelenti, hogy másutt is eny- nyire közel lenne a befeje­zés. Most, a hajrában, ha le­let. az eddigieknél is szer­vezettebb, s összehangoltabb munkára van szükség az érintett tanácsok, az újjáépí­tésben részt vevő vállalatok és más szervek között. Most nagyon fontos voR, hogy elláthassák az építőket megfelelő létszámú segéd­munkással. A tanácsok a he­lyiek közül a napokban 1319, a járás más területeiről 120, s’a megyéből 248 errtbert tud­tak az építők segítségére irányítani. Ez a létszám ki­elégítőnek látszik. Gond az őszi betakarítás Az építők és a tanácsok között állandó és jó a kap­csolat. A gondokat idejében jelzik, s a tanácsiak azonnal igyekeznek segítem ezeken. A segédmunkások „átirá­nyításával” még nem oldó­dott meg a járásban minden nehézség. Most egyszerre kell betakarítani a termést, ter­melni a vállalatoknak, újjá­építeni az árvizes házakat — s már a régebben megkez­dett termelési beruházások építését is folytatni muszáj —, hiszen a jövő alapjait is rakni kell. Ez a sok feladat széthúzza a járásban meglévő munkaerőt, s bizony nagyon nehéz eleget tenni minden­nek. Például a betakarítás nem halad a régi szervezettség­gel. Ezt nem is lehetne ott elvárni, ahol az emberek jó ré­szének az a személyejs gondja, hogy hol húzódik meg majd télen a családja. Anyagproblémája egysze­rűen nincs az újjáépítésnek. Tanácsi vélemény szerint rendkívül elismerésre méltó az a hatalmas munka, amit az építőanyagipar, a szállítás és a közvetítő kereskedelem az újjáépítés sikere érdeké­ben végzett. A jó ütem éllenére gyorsí­tani kellene az építési tem­pót Méhteleken, Jánkmajti­son es Csegöldön, Ezekben a községekben különböző okok miatt kissé lemaradtak a há­zak újjáé intésével, ez azon­ban nem olyan számottevő, ho^y a kormányhatározat végrehajtását kérdésessé ten­né. 'Szinte csodálatosnak mond­ható, ahogy a vízművek épí­tése halad — ez az általános vélemény a járásban. Nincs viszont meg ez a gyorsaság a belső és összekötő útháló­zat létrehozásában, vagy fel­újításában. Az útépítő válla­latok munkája lassúnak lát­szik és bizonytalannak, s úgy tűnik: nem tudják végrehaj­tani korábbi vállalásaikat a tél beálltáig. Csak egy pél­da erre: Túristvándi és Szat- márcseke között csaknem életveszélyes a megkezdett, de időközben abbahagyott út­építés. Nagy kérdés most az áru­ellátás. A kereskedelem a jelek szerint igen alaposan készült, soha korábban nem volt ilyen készlete, mint most. Igyekeztek felmérni az igényeket, mi kell. Kell bú­tor, kell fűtőeszköz, kell téli ruha és sok mindén, amit a háztartásokból elmosott a víz. Ezekkel talán a raktáro­zási lehetőségeiknél is job- ban felkészültek. Javult az ellátás Hogy ez a felkészülés mit ér, azt igazán a következő 2 hónap mutatja meg. Mos t kezdődig ugyanis egy olyan természetes vásárlási hullám, ami majd az egyre ' ödő beköltözések eredr hit jelentkezik. Lesz he ni a szükséges tárgyakat — te­hát megveszik, (S ha már a kereskedelem­nél tártunk, egy köZbeszú- rást: nemrég cikkben bírál­tuk az építők ellátását. Cik­künk megjelenése után az illetékesek hatásos intézke­déseket tettek ennek javításá­ra. s ez az utóbbi napokban számottevően érezhető.) így áll tehát a helyzet a helyreállítás frontján egy hónappal a kormány által megadott határidő előtt. A helyzet egyre biztatóbb, 8 egyre inkább látszik: a ká­rosult családoknak fedél lesz télre a fejük fölött, s az újjáépítéshez kapcsolódó egész problémaköteget is meg ' k oldani. Kun István UJ SZABOLCSI TERMÉK. A Nyíregyházi UNIVERSIL Szilikátipari Vállalatnál új termékként megkezdték a miniatűr akkumulátorsav fajsúl mérő soroz? gyártását. A kis műszernek a gépkocsi-tulajdonosok veszik majd nagy hasznát, segítségével pillanatok alatt megállapíthatják az akkumulátor toltöttségi állapotát. Képünk: Tárdányi Anna és Kra&zna- völgyi Erzsébet dobozokba csomagolják a fajsúlymérőket, Elek Emil felvétel« Egy hónappal a határidő előtt Biztató helyzetkép a Szamowközből Jó ütemben készülnek a lakások — Lassú az útépítés

Next

/
Thumbnails
Contents