Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
1970. október 11 mrr-MAOYAnoRS74s S. oldal Kommentar a iia»ykáliói pallérteker drill A járás javára Nem volt könnyű dolog kiválasztani, mi az, amiről legtöbbet beszéltek a felszólalók a nagykállói járási' pártértekezleten. Mégis az életszínvonal emelkedéséről volt szó legtöbbet, hiszen ez érint legközvetlenebb módon minden embert. „A IX. kongresszus határozatának megfelelően a paraszti jövedelmek az átlagosnál gyorsabban növekedtek, így a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelmének — az életszínvonal legfontosabb tényezőjének — színvonala országos átlagban kiegyenlítődött. Ezzel és a termelőszövetkezeti tagok szociális és kulturális ellátásának fejlesztésével nagyot léptünk előre a falu és a város közti különbségek megszüntetésének útján” — olvashatjuk a Központi Bizottság irányelveiben. Alaposan elemezték az irányelveknek ezt a pontját a vezetőségválasztó taggyűléseken és többek közölt ez került megvitatásra a járási pártértekezleten. Kiérzödött a beszámolóból, az állásfoglalásból, de a küldöttek felszólalásából is, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a tanyavilágáról leginkább Ismert járás emberei az életszínvonal-emelkedésnek. Pártunk következő, X. kongresszusa lesz a harmadik kongresszus a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta, 1982-ben még csak az átszervezés befejezését jelenthették a kongresszusnak, négy évvel később már 9 és fél ezer forintos jövedelemről számolhattak be, most pedig már 15 ezer forintra nőtt Szabolcsban az egy tagra jutó közösből származó jövedelem. Ennél két-három ezerrel magasabb az országos átlag és több, mint hétezerrel jobban fizetnek a kállói járás közös gazdaságai. Hogy mit jelent a tanyavilág embereinek, a mostoha adottságokkal rendelkező járásnak ez az ősz- szeg, akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk: sajnos még vannak 6—7 ezer forinttal záró közös gazdaságok a megye más részein. Tíz évvel ezelőtt talán ezen a területen volt legnehezebb a tsz-szervezés. Bizonyítja ezt, hogy sokan nem vállalták a közös gazdálkodást, csak szakszövetkezetekbe tömörültek. Féltek, nem bíztak a közösség erejében, vagy csak egyszerűen ragaszkodtak a földhöz. Nem ismerték, a „mienk” szót, mindennél többet jelentett az „enyém”. Egy ember életében sem hosszú ti* esztendő. Ami viszont az emberek tudatában végbement ennyi idő alatt, az a forintokban, a jövedelem megháromszorozódásában nem fejezhető ki. Máté Józsefné tormáspusztai küldött felszólalása is ezt igazolja. A szakszövetkezet fejlődése- már túljutott a forma határain. Ott maguk az emberek kérik, sürgetik a közös művelésre való áttérést. Gépállományuk évről évre növekszik és a következő lépés mór kombájn vásárlása. De nemcsak Máténé, hanem Csongár Ferenc, vagy Salamon Miklós nevét is említhettem volna éppúgy, mint dr. Tar Imréét, a megyei párt- bizottság titkáráét, vagy éppen Csepelyi Tamás első titkárét, ajcik valamennyien jelentős részt szenteltek a fejlődésnek, a nehéz munkának, de mindenekelőtt az embernek, aki kemény munkával, megérdemelten él napról napra jobb anyagi körülmények között. Valamennyi felszólaló felelősségtől áthatva, szenvedéllyel beszélt a pártértekezleten az egész járás, azok érdekében, akik bizalommal ide delegálták őket. Örömmel és sokat beszéltek az eredmények* ről, de legalább annyit a következő évek újabb és minőségében is más küzdelmeiről. Voltak viták, hangzottak el bírálatok és nagyon sok javaslat, abban azonban valamennyien' egyetértettek, hogy többet, s jobban kell alkotni, a politikai és gazdasági életben egyaránt Balogh József Szüreti őrjárat i A tuzséri „alma-pályaudvaron" Másodszor vesz részt a szabolcsi almaszüretben az a hatalmas létesítmény, amely úgy vonult be hazánk és a megyei közvélemény tucatéba. mint a „HUNGARO- FRUCT tuzséri ezervagonos almatárolója.” Ebben a korszerű üzemóriásban jártunk egy napig, részt vettünk az almaszüret, az exportszállítás és a beraktározás munkájának végzésében és irányításában, felvilágosításainkat az üzemcsoport vezetőjétől, Bese Lászlótól, főmérnökétől, Majzik Andrástól, valamint a bennünket végigkísérő tuzséri tsz-elhök- től, Révész Kálmántól kaptuk. Érdekes megállapításaik jó bepillantást engednek az 1970-es szabolcsi almaszüret munkájába. JSern almatároló Mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmünket, hogy ez az óriási létesítmény, amely mindössze 132 munkanap alatt „lábra állt” tavaly, összesen 1.46 millió forintba került és a közhiedelem ellenére nem almatároló, hanem zöldség és gyümölcs hűtőház. Eredeti feladatához híven igen sok más áru is volt és van benne: például zöldpaprika, körte, őszibarack és más friss áru. Még zöldségtárolónak nevezve sem mondtuk el egész feladatkörét. Ugyanis van egy napi ötven tonna termelésére alkalmas jéggyára, amely negyedkézzel el tudja látni a társüzemeket, a többivel Záhony és környéke élelmiszer- iparát, bolthálózatát elégíti ki. Végül — de talán ez a legfontosabb észrevétel — tárolási feladatai mellett megépült 246 méter hosszú, 96 méter széles, összesen 27 000 aégyzetméternyi, vagyis három és fél futballpálya terjedelmű fedett csarnokai mellett egy olyan nagy tranzit pályaudvar, amely itt, a magyar-szovjet határon alkalmas az áru négyféle, gépesített átrakására, akár széles nyomtávú vonatból keskeny- re, akár fordítva, akár. mindkét ország irányából érkező gépkocsiból bármelyik vasútra. Ezen a pályaudvaron egyszerre nyolcvan vagont tudnak berakni, a rakodást gépek végzik. A tuzséri hatalmas tranzit pályaudvar tette lehetővé, hogy az idei almaszüret szállítási munkái eddig aránylag nagy zökkenők nélkül bonyolódhattak le. És még valamit megjegyeztek: nem egyedül a Hunga- rofructé. Építésében, működtetésében, hasznában a Hun- garofructtal egyenlő arányban vettek részt a nyírtassi, a nyírmadai és a tokajhegy- aljai állami gazdaságok. összefoglalva: nem almának való, nem tároló, nem - csak a Hungarofructé. Viták az átvételnél Az a tény, hogy ez a zöldségtároló nem egyedül a Hungarofructé, nem pusztán formális megjegyzés. Ugyanis tavaly, az első almaszüreten a három társtulajdonos állami gazdaság átengedte — bérért — saját hűtőterét is a Hungarofructnak. Idén mindhárom bejelentette, hogy saját maga kívánja felhasználni a rá eső befogadóképességet. Jelenleg már 350 vagonnyi első osztályú exportalmát raktároztak be, de a mennyiség rohamosan nő jelenleg is. A manipulációs teremben készen, felállítva várja megindítását a napi tíz vagon szétválogatására alkalmas RODA védjegyű olasz gépsor, melyet száz munkás fog kiszolgálni. A vagonokba szovjet M—40-es villamos targoncák teszik helyükre az almaládákat, 12—24 ládát egyszerre. Az átvevőhelyen az egyik fiatal szovjet átvevő, Vologya Machszjejev magyarázza a Bodrogközi Állami Gazdaság kissé sápadt átadójának, hogy ezt az utolsó szállítmányt még elfogadja, de ha még egy olyat kap, melynek ládáiban a fagyapot mennyiségileg megvan ugyan, de egyetlen gombócba gyúrva, azt már visszaküldi. Megtudjuk, hogy a szovjet átvevők, a Szabolcsot ért természeti csapásra tekintettel,, a szokottnál is türelmesebbek voltak a minőségi szúrópróbáknál. Egy-két fagyütés, ha az begyógyult, még nem számított minőségi hibának. De néhány termelőüzem kezdett visszaélni ezzel az engedménnyel és egészen nagy mennyiségű rosszabb minőségű gyümölcsöt próbált elrejteni a szállítmányokban. Ezért kissé szigorúbbra vették az ellenőrzést. Mennyit rakjanak a ládába ? El kell kerülni, hogy púposra rakjuk a ládát, így tegyünk rá egy másikat, mert az így keletkező nyomás nemcsak a legfelső almát sérti meg és teszi romlékonnyá, hanem ötöt-hatot alatta is. Egyébként a hűtőtárolóban minden válogatómunkásnak saját jelzése van, ezt ráhúzzák a láda tetején a bal sarokban egy alma szárára, így bármilyen reklamáció esetén meg lehet találni a rossz csonia- golásért felelőst. Javasolják ezt a módszert az önállóan csomagoló üzemeknek is, mert maga a tény, hogy jéLzés van, nagymértékben etmeli az exportminőség arányát. Nem enyhült Fehérgyarmat „frontváros” jellege: az árvíz óta olyan pezsgő az élet a központjában, mintha sok tízezres nagyvárossá nőtt volna. Hatalmas a forgalom, egymást érik a teher- és személygépkocsik, az autóbuszok, szekerek — s emberek százai sietnek ügyes-bajos dolgaik után. Az üzletek tele vannak vásárlókkal, és — ami még több — áruval. Az árvizi mentés után megindult pezsgés egyáltalán nem lanyhult, sőt, mintha erősödött volna. S nemcsak a különböző építésvezetőségek felé útbaigazító, ideiglenes táblák éreztetik az ország minden részéből áradó segítséget, hanem a gépeknek ez a sza<kadatlan mozgása is örökké észben kell, hogy tartsa. Nincs minőségi kifogás Mi is a helyzet most a Szamosközben ? Október közepe van, érezhető a tél közelsége — mi van az árvíz sújtotta családokkal? Az újjáépítés — amint arról rendszeresen beszámolunk — jó ütemben halad, nem lassult le az ifjúsági építőtáborok kapuinak bezárása után sem. Megelégedettek az ütemmel a helybeliek is, s azzal pedig különösen, A tuzséri Rákóczi Termelőszövetkezetben egyébként az elnök és Bezzegh István párttitkár számításai szerint a tavalyi 423 vagonról 260 vagonra, a tavalyi hetven százalékos exportarányról ötven százalékra esett az almatermés De ha mindehhez azt is hozzátesszük — mondják — hogy a Tisza árterén lévő gyümölcsösökben száz vagont vitt el az árvíz és további tíz százalékot a jég, a gombafertőzések és a rossz, nedves idő, akkor meg kell dicsérni a tuzséri gyümölcstermesztőket, hogy ennyit is ki tudtak hozni belőle. Az egész őrjáratból azt a pozitív tényt hoztuk haza, hogy az idei almaszüret minden eddiginél jobb ütemben folyik. Gesztelyl Nagy Zoltán hogy az itt dolgozó építők nemcsak gyors munkát végeztek, hanem a minőség ellen sem lehet különösebb kifogás. Persze, még nagyon sok hátra van. Tulajdonképpen az, hogy Kérsemj énben befejeződött az újjáépítés, nem jelenti, hogy másutt is eny- nyire közel lenne a befejezés. Most, a hajrában, ha lelet. az eddigieknél is szervezettebb, s összehangoltabb munkára van szükség az érintett tanácsok, az újjáépítésben részt vevő vállalatok és más szervek között. Most nagyon fontos voR, hogy elláthassák az építőket megfelelő létszámú segédmunkással. A tanácsok a helyiek közül a napokban 1319, a járás más területeiről 120, s’a megyéből 248 errtbert tudtak az építők segítségére irányítani. Ez a létszám kielégítőnek látszik. Gond az őszi betakarítás Az építők és a tanácsok között állandó és jó a kapcsolat. A gondokat idejében jelzik, s a tanácsiak azonnal igyekeznek segítem ezeken. A segédmunkások „átirányításával” még nem oldódott meg a járásban minden nehézség. Most egyszerre kell betakarítani a termést, termelni a vállalatoknak, újjáépíteni az árvizes házakat — s már a régebben megkezdett termelési beruházások építését is folytatni muszáj —, hiszen a jövő alapjait is rakni kell. Ez a sok feladat széthúzza a járásban meglévő munkaerőt, s bizony nagyon nehéz eleget tenni mindennek. Például a betakarítás nem halad a régi szervezettséggel. Ezt nem is lehetne ott elvárni, ahol az emberek jó részének az a személyejs gondja, hogy hol húzódik meg majd télen a családja. Anyagproblémája egyszerűen nincs az újjáépítésnek. Tanácsi vélemény szerint rendkívül elismerésre méltó az a hatalmas munka, amit az építőanyagipar, a szállítás és a közvetítő kereskedelem az újjáépítés sikere érdekében végzett. A jó ütem éllenére gyorsítani kellene az építési tempót Méhteleken, Jánkmajtison es Csegöldön, Ezekben a községekben különböző okok miatt kissé lemaradtak a házak újjáé intésével, ez azonban nem olyan számottevő, ho^y a kormányhatározat végrehajtását kérdésessé tenné. 'Szinte csodálatosnak mondható, ahogy a vízművek építése halad — ez az általános vélemény a járásban. Nincs viszont meg ez a gyorsaság a belső és összekötő úthálózat létrehozásában, vagy felújításában. Az útépítő vállalatok munkája lassúnak látszik és bizonytalannak, s úgy tűnik: nem tudják végrehajtani korábbi vállalásaikat a tél beálltáig. Csak egy példa erre: Túristvándi és Szat- márcseke között csaknem életveszélyes a megkezdett, de időközben abbahagyott útépítés. Nagy kérdés most az áruellátás. A kereskedelem a jelek szerint igen alaposan készült, soha korábban nem volt ilyen készlete, mint most. Igyekeztek felmérni az igényeket, mi kell. Kell bútor, kell fűtőeszköz, kell téli ruha és sok mindén, amit a háztartásokból elmosott a víz. Ezekkel talán a raktározási lehetőségeiknél is job- ban felkészültek. Javult az ellátás Hogy ez a felkészülés mit ér, azt igazán a következő 2 hónap mutatja meg. Mos t kezdődig ugyanis egy olyan természetes vásárlási hullám, ami majd az egyre ' ödő beköltözések eredr hit jelentkezik. Lesz he ni a szükséges tárgyakat — tehát megveszik, (S ha már a kereskedelemnél tártunk, egy köZbeszú- rást: nemrég cikkben bíráltuk az építők ellátását. Cikkünk megjelenése után az illetékesek hatásos intézkedéseket tettek ennek javítására. s ez az utóbbi napokban számottevően érezhető.) így áll tehát a helyzet a helyreállítás frontján egy hónappal a kormány által megadott határidő előtt. A helyzet egyre biztatóbb, 8 egyre inkább látszik: a károsult családoknak fedél lesz télre a fejük fölött, s az újjáépítéshez kapcsolódó egész problémaköteget is meg ' k oldani. Kun István UJ SZABOLCSI TERMÉK. A Nyíregyházi UNIVERSIL Szilikátipari Vállalatnál új termékként megkezdték a miniatűr akkumulátorsav fajsúl mérő soroz? gyártását. A kis műszernek a gépkocsi-tulajdonosok veszik majd nagy hasznát, segítségével pillanatok alatt megállapíthatják az akkumulátor toltöttségi állapotát. Képünk: Tárdányi Anna és Kra&zna- völgyi Erzsébet dobozokba csomagolják a fajsúlymérőket, Elek Emil felvétel« Egy hónappal a határidő előtt Biztató helyzetkép a Szamowközből Jó ütemben készülnek a lakások — Lassú az útépítés