Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-07 / 235. szám
8. oldal KfTrr-MAeYARORSZAO 1970 október f.' (Folytatás az J. oldalról) dig Brezsnyev és Koszigin szolalt fed. Brezsnyev üdvözölte a francia államfőt és indítványozta, hogy kedden a kétoldalú kapcsolatok témájáról tárgyaljanak. Georges Pompidou megköszönte az üdvözlést, majd felidézte de Gaulle elnök négy esztendővel ezelőtti szovjetunióbeli útját amely, - mint hangsúlyozta — új légkört teremtett a szovjet— firancia kapcsolatokban. Franciaország — hangsúlyozta Pompidou — kész az együttműködésre minden területen. A gazdasági kapcsolatokról szólva, a francia elnök megállapította: tisztában vannak vele, hogy Franciaország nem egyetlen partnere a Szovjetuniónak. Francia részről nagyra értékelik a gazdasági együttműködésben elért haladást. Mindamellett felhívta a figyelmet arra, hogy Franciaország exportjából a Szovjetunió jelenleg mindössze két százalékban részesedik. Ennek kapcsán hangsúlyozta: egyensúlyba kell hozni a hit ország árucseréjét, Leonyid Brezsnyev válaszában hosszú lejáratú, esetleg húsz évre zóló ipari együttműködési megállapodás megkötésének lehetőségét vetette fel. Brezsnyev is, és Koszigin miniszterelnök is hangsúlyozta, hogy ez magától értetődően nem a mostani megbeszélés tárgya, hanem szakértőcsoportoknak kell előkészíteni az ilyen együttműködési tervezetet. A TASZSZ közleménye aláhúzza, hogy a megbeszélések nyílt és őszinte légkörben zajlottak le, s a szovjet—francia együttműködés témáját ölelték fel. Üdvözlő távirat az NDK nemzeti ünnepe aika!mábó! WALTER ULBRICHT ELVTÁRSNAK, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsa elnökének; WILLI STOPH ELVTARSNAK, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökének; DR. GERALD GÖTTING URNÁK, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elnökének BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe, megalakulásának 21. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága^ a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Népköztársaság országgyűlése, valamint a magunk nevében legszívélyesebb jókívánságainkat küldjük önöknek, és köztársaságuk minden dolgozójának. A magyai- nép nagyra értékeli azokat a kimagasló sikereket, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a Német Szocialista Bgységpárt vezetésével a szocializ-' .írnia építésében elértek. Népünk a testvéri Német .Demokratikus Köztársaság nemzetközi tekintélyének növekedését a nemzetközi élet egyik fontos tényezőjeként értékeli A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság együttműködése a szocialista államok közösségében, közös harcunk az imperializmus ellen, s az élet minden területén mind szorosabbá váló kétoldalú kapcsolataink hozzájárulnak a béke, a demokrácia, és a szocializmus győzelmének nagy ügyéhez. A Német Demokratikus Köztársaság tehetséges, szorgalmas népének további sikereket kívánunk, és önöknek jó erőt, egészséget felelősségteljes munkájukhoz KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL. a Magyai- Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, KÁLLAI GYULA, az országgyűlés elnöke Külpolitikái széljegyzet: A bolíviai puccs Október 15-én: népszavazás az EfiK-ban Figyelemre méltó az a politikai helyzet, amely az utóbbi időben Latin-Amerikában, még pontosabban Dél-Amerika Andok térségi országaiban zajlik. Peru fővárosából érkezett jelentések szerint Limában félmilliós tömeg ünnepelte a két éve hatalmon lévő Alvarado nemzeti függetlenségre, társadalmi és gazdasági haladásra törekvő kormányát. A beiktatás évfordulóján rendezett ünnepség a szegények ünnepe volt. Egy másik országból, Chiléből arról érkezett jelentés, hogy a kereszténydemokraták úgy határoztak; az október 24-i parlamenti szavazáson támogatják a baloldali, közismerten marxista Allende jelölését. Ezek a hírek érthetően nyugtalanságot váltottak ki washingtoni politikai körökben, hiszen mindez arra mutat: az amerikai földrész déli részén olyan politikai mozgás kezdődött el, amely a milliárdos monopóliumok érdekei helyett a nép érdekeit- helyezd előtérbe. Bolíviában — ha nem is ilyen határozottan — kezdett kibontakozni egy szintén progresszív irányzat, amelynek élén Ovendo Candia államelnök állt. Nem kétséges már, hogy a hétfőn kezdődött puccs Bolíviában azzal a céllal robbant ki, hogy eltávolítsa az elnököt, a hozzá hű katonai erőket, és elejét vegye egy esetleges politikai balratólódásnak, földcsuszamlásnak. A Miranda hadseregfőparancsnok által vezetett tiszti csoport a vérontás megelőzésére azt a feltételt szabta, hogy Ovendo mondjon le. Az elnök erre hajlandó is volt, benyújtotta lemondását és menedékjogot kért Argentína limai nagykövetségén, amit meg is kapott. Az események azonban ezzel nem zárultak le. Az Ovendóhoz hű katonai vezetők Juan Jósé Torresnek az irányításával forradalmi kormány alakult, és így kettős hatalom vette kezdetét Bolíviában. Az események gyorsan követték egymást, világosan azonban még kedden, a késő esti órákban sem lehetett látni. Az erőviszonyokról ellentmondó hírek érkeztek. Jelentés jött arról is, a két katonai csoport szemben áll egymással. Ezt követően a helyzetet bonyolító hír számolt be arról, hogy egy katonai vezetőkből álló triumvirátus vette át a hatalmat, de ebben se Miranda, se Torres nem foglal helyet. Az eseményekről előre bár mit mondani még korai. Egy azonban világos: a bolíviai események mögött olyan erők húzódnak meg, amelyek féltik gazdasági és politikai befolyásukat egy esetleges haladó politikai változás esetén. A jobboldali katonai erők színrelépése arról árulkodik hogy Washington nem késlekedik felhasználni eszközeit arra, hogy gátat vessen egy olyan jól látható folyamatnak, amely az Andok térségében azzal a céllal indult, hogy az ott elterülő országokban a nemzeti érdekek legyenek az uralkodók, az amerikai monopóliumok uralma helyett. B. L. Az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága hétfő es-, ti ülésén egyhangúlag jóváhagyta. a végrehajtó bizottságnak azt a javaslatát,, hogy Anvar Szadatot jelöljék a köztársasági elnök tisztére. Kedd este az ASZÚ parlamenti csoportja foglalt állást a jelölés kérdésében, majd szerdán délelőtt a nemzetgyűlés rendkívüli ülésén jelentik be az új elnök jelölését. A jelölés feltétele az, hogy az előterjesztett javaslatot a parlamenti képviselők legalább kétharmados többsége támo.« ssa. A nemzetgyűlés döntését követően az elnökjelölt hűség- nyilatkozatot tesz az ASZÚ KB által meghatározott irányvonal mellett. Az ideiglenes államelnök október 15-re tűzi ki az elnökválasztó népszavazást. Amennyiben a referendum ,,igen”-nel zárul, az új elnök október 17-én leteszi az esküt a nemzetgyűlés előtt. Tanácskozik a nők parlamentje Kedden folytatta munkáját a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség jubileumi tanácsülése. A részvevők egyperces felállással adóztak az elhunyt Nasszer elnök emlékének. Elsőnek Amilie Nafaa, a Jordániái Arab Női Liga főtitkára szólalt fel. Foglalkozol: a közel-keleti helyzettel. Ma Thi Chu asszony, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás Front nőbizottsága KözponU Bizottságának tagja vázolta azokat a szörnyű gaztetteket amelyeket az amerikai ag- resszorok és dél-vietnami csatlósaik hazájában elkövetnek. Sien Au asszony, a demokrata khmer anyák egyesületének képviseletében szólalt fel. A vitában felszólalt Martha de Tamaye, a Mexikói Nők Nemzeti Uniójának elnöke, Funmi Ransome Kuti, a nigériai nőszövetség elnöke, továbbá Luisa Costa Dias, a portugál nők demokratikus mozgalmának képviselője. Ezt követően Valentyima Tyereskova, a világ első űrhajósnője, a Szovjetunió nőbizottságának elnökhelyettese lépett a mikrofonhoz, tolmácsolta a szovjet nők üdvözletét, majd az NDN 25 éves tevékenységét méltatta. A tanácskozást szerdán folytatják. Maurer autóbalesete A Roman Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsa kedden közleményben jelentette be hogy Ion Gheorghe Maurer miniszterelnököt hétfő este autóbaleset érte. Az egészségügy-minisztérium közlése szerint Maurert a baleset során szerzett sérülések következtében sokk érte. A román és külföldi orvosszakértők sürgős beavatkozásának eredményeként Maurer áUaP°ta javul. Az esetleges ■ újabb ko l ili- kációk megelőzésére Maurer betegágyánál állandó orvosi ügyeletét tartanak. Jegyietek az NDK-'ból Huszonegy év után... Drezdában, az Elba-partl városban látogatók tízezrei csodálják meg az elmúlt két évtizedben folyt hatalmas újjáépítést, és a jelenlegi gyors fejlődést. Képünkön egy új híd része, és a folyóparti új városnegyed látható. Fotó: Elek Emil Budapesttől másfél óra Drezdáig Az 1L 18-ason kényelmes az út, az Interflug személyzete kedves, a nyúlánk szőke stewardessek hozzák az édességet, az ebédnek is beillő tízórait. A gép hangszóróján közlik, hogy a sebesség hatszázötven kilométer óránként, a magasság hatezer méter. Jó repülést kíván a kapitány. A gépen prospektusok üdvöz- lik az NDK-ba érkező utast, s míg lapozunk, már közlik, hogy Prága fölött vagyunk. Azután csökken a magasság, s megpillantjuk Drezdát. Simán landolunk, fél óra miliőd mát bent vagyunk a városban, amelyet huszonhat éve a - földig bombáztak. Drezda nagyobb területen fekszik mint Budapest, de lakóinak száma csak egynegyede a magyar fővárosénak: félmillió. Széles utak, sztrádának is beillenének. A kedves idegenvezető közli, hogy eggyel több az utcák száma, mert most adnak át egy újonnan készült utcát az első német munkásállam megalakulásának 21. évfordulójára. A vadonatúj házgyári épületek tízemeletesek, de cseppet sem sablonban, szürkén sorakoznak egymás után, egyikük például mozaikból kirakott ka- lapácsos-körzős címert visel a homlokzatán: az NDK állami címerét. Színek, zászlók — fekete, piros és arany és vörös, de a zászlórengetegben ott a magyar nemzetiszínű is. Az épületeken drapériák, jelmondatok a népek békéjéről, a szocializmus építéséről. Lépten-nyomon találkozhat az ember az ifjúsági szövetség, az FDJ zászlóival, ízléses dekorációival is, hiszen Drezdában rendezték meg a napokban a Jugend- fesztivált, az ifjúság barátságának napjait, ahol — a történelem nagy fordulatának szimbólumaként — német és szovjet fiatalok ölel- kőztek, cseréltek jelvényeket és beszélgettek közös dolgaikról. De találkozni magyar szavakkal is. A központban a legszebb épületek egyikében kapott helyet a Szeged étterem, a német és magyar testvérvárosok kapcsolatának egyik izekben is pompás kifejezője. Az utcán farmotoros Ikaruszok szaladnak, a villamossági és elektrotechnikai cikkek boltjainak kirakataiban magyar kazettás magnót kínálnak, s felfedeztük a Nyíregyházi Konzervgyár néhány finom csemegéjét is az élelmiszeráruházak polcain Rengeteg a magyar turista is: repülőn, vonaton, kocsin. Őket az áruházakban, a Zwingerben lehet elsősorban megtalálni. A német hölgyvezető, Judit Leopold elmond egy történetet, s megkér, ne értsük félre. „Innen nem messze Merseburg, ahol a kalandozó ősmagyarok vereséget szenvedtek. De tudják miért győzhetett Ottó? Mert a magyarok bejöttek Drezdába. a Centrum Áruházba nyerget és kengyelt, meg jófajta csizmát vásárolni, s a megmaradt sereg már nem állhatott ellent...” Túl a tréfán: az egyetemi negyedhez érünk. Óriási kombinát tanulmányi épületekkel és diákszállókkal, s rengeteg sportpályával. Százával sportolnak a főiskolások, s ez így megy reggeltől késő estig és mindennap Rájöttünk: itt van talán az NDK sportsikereinek a titka, de inkább az alapja. Nem messze egy toronyház, az ottani neve Paprikatorony. A magyarázat: itt laknak azok a magyar — közöttük szabolcsi — fiatalok, akik hároméves szerződés alapján dolgoznak, tanulnak nyelvet Drezdában a gyárakban. A toronyház alatt komoly kocsi- és motorkerékpárpark. Azt jelenti, hogy akik három évig itt voltak, s most térnek haza a napokban, nem dolgoztak rosz- szul és hiába. Az egyetem egyik épületében komor folyosó: itt volt a hitleri fasizmus egyik szigorított börtöne, s az ellenállók kivégzóhelye. A cellák közül néhányat meghagytak örök mementóként, örökmécsessel. piciny aranykoszorúval. A táblán amely a mártíroknak állít emléket, csak egyetlen mondat: „1069 antifasisztát kínoztak és végeztek ki ezen a helyen, németet. franciát, szovjetet, ju- goszlávot és három magyart.” Kint egyetemisták sietnek a foglalkozásokra, vidáman, csinosan, magyarázzák a biológiatételeket. Épül a dísztribün, ahol október hetedikén a megye és a város vezetői köszöntik a felvonulókat, akik éltetik a huszonegy éves Német Demokratikus Köztársaságot. A tribünnel szemben az a kultúrpalota amit most egy éve avattak — üvegből, betonból. Az NDK — s ezt Drezda is kitűnően példázza — roppant léptekkel fejlődik. Itt minden új, legalábbis majdnem minden. Újak a lakónegyedek, a gyárak, a kul- túrházak, az üzletek az utcák, s újak az emberek. Pirnában, a Drezdához húsz kilométerre fekvő nagy járási székhelyen részt vettünk a húsz éve épült egyik nagyüzem, a műselyem gyár jubileumi ünnepségén. A gyár klubjában tartották a ritka munkásünnepet.. A klub emeletes, gyönyörű épület Benne munkások szórakoztak. emlékeztek és itták a Radebergert, s a német Pils- nert, mert a sör a németek nemzeti itala. Minket azon ban magyar borral vendé geltek meg, balatonffcred; rizlinggel és debrői hárslevelűvel, A beszélgetés, a poharazás közben — koccintottunk a népeink barátságára — említette az egyik idős munkás régi illegális harcos: „Nálunk, az NDK-ban nagyon jó Itt máris olyan az élet. hogy megirigyelheti a világ. Tudom, hogy maguknál, Magyarországon is jó. Csak együtt haladjunk tovább. A mi barátságunk, s a mi céljaink nagyszerűek, az egész emberiséget szolgálják.” Ittunk az új Németországra, s az új Magyarországra, s Helmuth, az idős szaki azt mondta: „A barátságra, hogy mindig erősítsük!” A zenekar — a gyár ...saját dolgozóinak amatőr zenekara — rákezdett egy dalra, amit mind a kelten értünk, s amely mindnyájunkat tűzbe hozott: Katyu- sa... Fiatal német mérnökök, lányok táncoltak, daloltak a pattogó ritmusokra. Késő éjszaka váltunk el Helmuthtól, a húsz éve ott dolgozó német barátunktól, aki nagyon is jól tudja, mit jelent ma az NDK-ban szervezett munkásként élni, szocializmust építeni. Gazdag volt a program, vendéglátóink mindent meg akartak mutatni: régmúltat és jelent. Erős Ágost egykori szász választófejedelem, majd király kastélyait, vadászházait. a Bastei szikláit — amelyet egytől egyig átadtak az idegenforgalom céljainak, s az új alkotásokat. Láttuk a hegymászók sziszifuszi küzdelmét a természettel, a német családok kirándulásait, víkendjeit. Kocsik hosszú sora, autóbuszok karavánja, kerékpárosok tömege. gyalogtúrázók sokasága köszöntötte a Szász-Svájc hétvégéjét. Az utak két oldalán gyönyörűen megmunkált földek, a szántás, mint az asztal lapja. A legelőkön villanypásztor őrizte a fekete- fehér tarka teheneket, amelyek kitűnő tejelők. Nem csoda, ha ellátják az NDK lakosságát tejjel, vajjal, sajttal — amely ott nemzeti eledel. Az emberek? Úgy hisszük, róluk már szóltunk, de még beszélni kell az átlag NDK- polgárró;. Kedvesek, előzékenyek, iegyelmezettek. elégedettek. Üzletben, étteremben, esL bárban, munkahelyen. S hányszor mondják: a mi hazánk, a mi szocializmust építő országunk terméke. eredménye ez is, az is. Be is mutatják. A múzeumok a tegnap mellett a mát is fémjelzik: ezt a mi gyárunk csinálta, ezek a mi alkotásaink. Büszkék a munkájukra, s Leijei joggal. Az NDK, amely ma huszonegy éve vívta ki ónálló állami ’étét, hallatlanul nagy eredménye^ két produkált. Balogh József—Kopka János
