Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
S. »lén! KEL «TMAGVARORSZÄC 197fl oktAber B. (Folytatás az 1. Oldalról) szag együttműködéséről és a legtöbb nemzetközi kérdésekről ismertették nézeteiket. A nemzetközi kérdések megvizsgálásánál ismételten kitűnt, hogy a két ország álláspontja azonos, vagy nagyon közel áll egymáshoz a világot elsősorban foglalkoztató kérdésekben. A tárgyalásokat követően "a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke az OrszágTisztelettel és szeretettel köszöntőm az Indiai Köztársaság nagyrabecsült elnökét, Giri úr őexcellenciáját, valamint indiai barátainkat,'akik a magas rangú vendéget magyarországi látogatásra plkí- sértók — hangzott a pohár- köszöntő. Megkülönböztetett jelentőséget ad az Ön látogatásának elnök úr, hogy olyan időszakban kereste fel hazánkat, amikor a kapcsolatok egyre szívélyesebbé válnak a Magyar Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között. ház Vadásztermében ebédet adott az Indiai Köztársaság elnökének tiszteletére, amelyen a kíséretek tagjain kívül jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagy- követe és Straszimir Ilié v, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövet- ségéndk ideiglenes ügyvivője is. A szívélyes, baráti hangulatú ebéden Lo- sonczi Pál és V. V. Girf mondott pohárköszöntőt. kormány javaslatait, amelyek az indokínai térség békés és független életét szolgálják. Az Indiai Köztársaság megérti az Indokínában folyó antiimperial ista harcot és egyetért az Ázsia biztonságát munkáló ahtijmnerialista erőfeszítésekkel. Örömmel látjuk, hogy önök megértést tanúsítanak az Európa biztonságának megteremtésére irányuló szocialista erőfeszítésekkel is. Az érdekazonosság ebben a létfontosságú ügyben is fennáll a Magyar Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között. — mondotta Losonczi Pál, majd hozzátette: szilárd meggyőző- désem. hogy személyes találkozásunk és a közöttünk folyó baráti eszmecsere elősegíti szorosabb együttműködésünket a világ békéjének, biztonságának megszilárdításáért folytatott harcban. Ebben az őszinte reménységben ürítem poharam tisztelt és szeretett vendégünk. Giri elnök úr őexcellenciája egészségére, valamennyi indiai vendégünk boldogságára, a ni agyar és az indiai nép barátságának erősítésére, az emberiség békéjére. Az ebéden pohárköszöntőt mórt flott V. V Giri is. V. Giri; Népem jóakaratát cs jókívánságai! hoztam LOZONCZI PÁL: Eszmecseréink máris elérték céljukat Abban a megtiszteltetésben \rolt részem, hogy tavaly az Indiai Köztársaság vendég- szeretet élvezhettem. Szemtől szembe láthattam, milyen bátor és hatékony intézkedéseket tesz az önök kormánya India népének fel- emelkedéséért. Most elnök úrnak van alkalma országunk megismerésére, s bepillanthat népünk lendületes erőfeszítésedbe, amelyeket demokratikus rendszerünk megerősítésére, a szocialista társadalom teljes felépítésére tesz. Elnök úr magyarországi látogatásának még csak a derekán tartunk. Úgy látom, hogy eszmecseréink máris elértek kitűzött céljukat. Megnövekedett a lehetősége annak, hogy gazdasági és kulturális kapcsolataink még élénkebbekké váljanak. Közös tapasztalatunk, hogv országainkat. szorosan összefűzi az a mély ..felelőség, K arpelyet egyformán vállalunk az emberiség sorsáért, a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett éléséért, a világ békéjének megőrzéséért. Ezt követően a közel-keleti helyzetről beszélt, majd az indokínai válságot elemezte. A Magyar Népköztársaság támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Dél-vietnami Népi Felszaba- dítási Front és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi Bár csak néhány órája vagyok itt, de máris elbű- vült e város szépsége és az a meleg szeretet, amelyben népük részesített. Ezt a szívélyes fogadtatást ama barátság szimbólumának tekintem, amelyet az ön népe táplál az indiai nép iránt. Az elnök ezután felsorolta azokat a magyar tudósokat, akik sokat tettek India kultúrájáért, majd így folytatta: Kapcsolataink nem korlátozódnak. csak a kulturális és művészeti területekre. Állandóan arra törekedtünk, hogy előrehaladást érjünk el gazdasági és kereskedelmi térén is, és ésszerűen együtt- működjünk a mezőgazdasági tudományok, a közgazdaság- tan, általában a tudomány és a technika különböző területein. Elnök úr! Országunkban nagyra''•értékeljük .és viszonozzuk azt" a barátságot és rokonszenvet, amelyet a magyar kormány és nép India iránt tanúsít. Hasonlóan é:- tékeljük a közöttünk kiala- kult baráti együttműködést, valamint az önök segítségét, amelyet gazdasági fejlődésünkhöz nyújtanak. Nagy megelégedéssel tölt el, hogy országaink már a múltban is jól együttműködtek a nemzetközi kapcsolatok területén. Elnök úr! A nemzetközi kapcsolatok nagyon, jelentős időszakában találkozunk. Vietnamban és Kambodzsában tovább folytatódik a konfliktus, amelynek követ- kezményei igpn károsak a terület biztonságara és gazdasági fejlődésére. Mindketten ügy véljük, hogy a kül- földi beavatkozásnak azonnal véget kell vetni, s a terület országainak lehetővé kell tenni, hogy saját maguk ala- kítsák jövőjüket. A nyugatázsiai konfliktus — a béke- szerető országok legutóbbi kezdeményezéseinek eredmenyeképpen — némileg enyhült. Európában pozitív irányzatok kerültek előtérbe. Ezt jelzi a Szovjetunió és az NSZK között létrejött szerződés aláírása is. Re- méljük hogy ez a béke és biztonság előfutára lesz egy olyan Európában, amely hatalmas erőforrásait és adottságait a . .saját, valamint... a világ támogatásra szőrűié orézágtíYhák' Szolgálatába' ° állítja. Egyetértek önnel, elnök úr, hogy eszmecseréink a meleg barátság és megértés légkörében zajlottak le, s mindketten elégedettek lehetünk. hogy mind a kétoldalú kapcsolatok, mind a nemzetközi élet területén to- vábbi lehetőségek nyílnak számunkra az országaink közötti együttműködésben. Megismétlem: népem jóakaratát és jókívánságai! hoztam a magyar népnek. Külpolitikai széljegyzet: Pompidou látogatása Moszkvában Moszkvai útikönyvvel a kezében fényiképezte le a Paris Jour című lap fotósa Pompidou asszonyt, aki férje kíséretében ma érkezik a szovjet fővárosba. A kép mellett a szöveg: Mme. Pompidou bizonyára többet lát majd Moszkvából mint a férje, aki tzámos fontos tárgyaláson vesz részt, Valószínű, hogy mindez így is lesz. Georges Pompidou, a francia elnök mostani szovjetunióbeli útja nem kirándulás, hanem igen fontos politikai esemény. A szovjet—francia kapcsolatok lényeges területét jelentik már jó idő óta a rendszeres politikai konzultációk. Mint közismert, Moszkva és Párizs véleménye számos világpolitikai kérdésben egyezik, vagy legalábbis közel áll egymáshoz. Ez jellemző a közel-keleti és az indokínai helyzet békés rendezésére irányuló törekvésekre is. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a francia kormány az európai biztonság kérdését szorgalmazó budapesti felhívásra kedvező választ adott, és azóta is többször hangsúlyozta tárgyalási készségét. A politikai kérdéseken túlmenően nem mellékesek azok a lépések sem, amelyek gazdasági síkon történtek ä Szovjetunió és Franciaország között. Az eddig elért eredményeket lehetővé tették egyrészt a tartós, szilárd alapon nyugvó kapcsolatok hagyományai, másrészt azok a körülmények, hogy a két ország sokoldalú, kölcsönösen előnyös együttműködését sikerült intézményesíteni. A rendszeresen ülésező szovjet —francia vegyes bizottság nagy lendítöként serkenti a közös tevékenységet, amely többék között kifejezésre jut az öt esztendő alatt két és félszeresére nőtt áruforgalomban. az űrkutatási együttműködésben, a Renault-müveik belépésében a szovjet jármű- programba. Ezek után logikusan következik, hogy Pompidou mostani látogatása részben a mérleg elkészítését szolgálja, részben pedig a további együttműködés útjait, lehetőségeit szorgalmazza. Brezs- nyev bakui beszédében mintegy előrejelzését adta a most kezdődő tárgyalásoknak akkor, amikor a francia elnök látogatását az európai biztonságról szóló-’mondandója után említette. Ez a sorrendiség egyben kifejezője a moszkvai eszmecsere egyik fő területének. Nem vitás: a francia fél, amely Nyugat-Európában jelentős politikai tekintélyre tett szert sokszínű és önálló külpolitikai vonalvezetésével, nagymértékben hozzájárulhat a biztonsági konferencia időpontjának előrehozásában. A Pompidou-látogatás másik világpolitikai jelentőségű vonása lehet a két fél álláspontjának kifejtése az izzó közel-keleti és a nyugtalanító indokínai háborúval kapcsolatosan. A francia tekintély a szovjet politika határozottságával párosulva elősegítheti a békés rendezés lehetőségének meggyorsulását. Nem mellőzhetők a látogatás előzményeit latolgatva azok a várható eredmények, amelyek a szovjet—francia gazdasági kapcsolatok bővülése terén jelentkezhetnek. A békés egymás mellett élés gyakorlati megnyilvánulásai ugyanis a két fél érdekein kívül szervesen épülnek be az egész európai politikába, csökkentik az ellentéteket, modellként' szolgálhatnak más államok számára is. A politikusok és a közvélemény körében — csupán ezt a néhány lehetőséget is nézve — jogos a várakozás. Pompidou útjaiján ismét a szocialista országok külpolitikájának nagy sikerét láthatjuk, eredményét a békés egymás mellett élés élvérték, amely az utóbbi időben mindjobban jellemzi kontinensünkön a különböző társadalmi rendszerű országok egymáshoz való viszonyának gyakorlatát. B. L. Potsdami szonáta A Cecilienhof kastélyban kerüli megrendezésre 1945. július 17-től auguszlus 2-ig h potsdami konferencia a Szovjet- unió, az USA és Nagy-Britainnia államfőinek részvételével. (Fotó: PANORAMA — DOR — KS) Potsdam — Bérliűtö! délnyugatra, egyike a Német Demokratikus Köztársaság ama tizenegy városának, amelyeknek a lakossága meghaladja a százezret. Különleges történelmi jelentőséghez jutott Potsdam 25 évvel ezelőtt, amikor néhány héttel a fasizmus szétzúzása ulán, 1945 júliusában a Cecilienhof kastélyban került sör a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- nritannia kormány főinek Európa jövője számára nagy jelentőségű konferenciájára és a potsdami egyezmény alátrasara. Milyen ez a város nap- iáinkban? Kari-Heinz Krull berlini tudósítása erre a kérdésre igyekszik választ adni. Allegro Potsdamban sűrű 3 turistaforgalom: a közeli Berlinből autóval egy óra az út. A város körüli üdülőkben nyaralók, pihenők ellátogatnak a nevezetes városba. És az NDK-ban tartózkodó külföldiek sem mulasztják el a potsdami kirándulást. Potsdam az azonós ' nevű kerület, (megye) székhelye; több mint. 12 000 négyzetkilométernyi területével az NDK legnagyobb megyéje. A potsdami terület a Berlin körüli úgynevezett brandenburgi öviekhez tartozik. Haeh- még hozzátesszük azt, i / a megye területének egyharmadát erdő borítja, ak- kor érthető, hogy a szakszervezetek és l. utazási irodák számos üdülőt, turistaotthont rendeztek be ezen a vidéken. De nem csupán a táj vonzza a látogatókat: a kereken 110 000 lakosú városnak ennél nagyobb a vonzóereje. Érdekes a története is, a jc- lene is. Mivel azonban az első tétéinél tartunk, a gvors ütemű allegrónál, maradjunk még egy kicsit a jelenben. A jelen, — ez először is azt jelenti, hogy áz emberek köznapi gondjaik ellenére ismét jókedvűek és beszédesek. És persze,, .^olgo^.pak, A keleti, bábelsbergí Városrészben fek- rV5 Má*rSP Károly Mozdonygyárban 1800 lóerős Dieselmozdonyokat gyártanak. Egyéb, exportra is gyártott ipari termékek: gyógyszeripari készítmények, fogorvosi műszerek, textiláruk, orgonák és sportcsónakok is készülnek itt. A jelen, — ez továbbá azt is jelenti, hogy 13 év óta Potsdamban ismét nagyarányú építkezés folyik. Az újjáépülő belváros határozza meg a város képét. Ameny- nyire lehet, a műemlékeket is helyreállítják. Kész, illetve tervezett új létesítmények: a kongresszusi csarnok, korszerű sokemeletes szálloda, új színházépület, éttermek és kulturális berendezések. Á hidakat újjáépítették. Számos közút felújításánál már figyelembe vették a közúti forgalom robbanásszerű növekedését. A mai Potsdam a tudomány és a kultúra városa is. Az országos meteorológiai szolgálat központján kívül geodéziai intézete és asztrofizikai obszervatóriuma van — az utóbbihoz tartozik a híres Einstem-torony. A Babelsber- gi Állam és Jogtudományi Akadémián vezető állami funkcionáriusokat képeznek ki. Itt működik továbbá a Német Filmművészeti Főiskola, több szakiskola és tudományos Intézet, egy pedagógiai főiskola, könyvtárak, levéltárak, múzeumok, a DE- FA-filmgyár. A Sanssouci parkban minden évben ünnepi játékokat rendeznek. No de felsorolásunk úgysem lehet teljes, és ba az is lenne, ez még nem volna minden. Sok városról a világon készíthetnénk hasonló vagy hosszabb listát. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk azt, ami van, megkell találnunk a dolgokban rejlő, ható szellemet. Potsdam szelleme viszont...? Mindenesetre a szonáta második tételére ösztönzi a szerzőt. ANDANTE A potsdami szimatában az andante, a mérsékelt, nyugodt léptű pórosz hadsereg percenként 114 léptű menet- üteme. Potsdam régi szelleme szögestalpú csizmában élt. I. Frigyes Vilmos laktanyavárossá változtatta Potsdamot. 11 000 lakosra 1740-ben 8500 katona jutott. Köztük aZ úgynevezett „hosszú fiúk” gárdája 200 évvel később a hasonlóan lelkiismeretlen szellemű SS példaképe. Frigyes Vilmos fia. II. Frigyes következetesen folytatta atyja művét: háborúzott. 114-es ütemben masírozott Oroszország és Franciaország, Szászország és Csehország, Svédország és a német birodalmi hadsereg ellen. Lobofcitznál babért szerzett, Kálin alól véres fejjel menekült; Rossbachnál és Leuthennél ott vesz!ek a parasztjai a győzelemért, Hoch- kirchnál és a Kurerdorfnál a vereségért. ínség jött az országra és az emöereki'e.- tőség vonult be Pptsdamba, a,, po- ‘ rÖsz'fi'írályi székvárosba." A szellem azonban átvészelte az időket, mert akik életre hívták: a junkerek és azok későbbi szövetségesei, — a nagyburzsoázia — megtartották hatalmukat. Az egyenruhát becsülelruhának, a sulykolást kultúrának, a háborút minden dolgok atyjának nevezték. 1914-ben a német császár Potsdamban fogadta az Osztrák—Magyar Monarchia nagykövetét, és a német segítség ígéretével biztatta a monarchia kormányát, hogy támadjon rá Szerbiára. Ez az úgynevezett potsdami koronatanács jellemző fényt vet a német imperializmus háborús intrikáira. Németország a háborút ugyan elvesztette, de a hatalom á régiek kezén maradt, — és Potsdamban is megmaradt a régi szellem. Sőt föl is virágoztatták, amikor a junker Hindenburg 1933-ban a potsdami helyőrségi templomban Hitler kezébe adta át a Németország feletti hatalmat. Ami azután következett, azt nagyon is jól tudjuk. A német hadsereg jócskán elvétette a 114-es ütemet; az orosz síkságon pusztító csapásokat mértek rá és visszazavarták a porosz laktanyákig. Az amerikai bombázók 1945. április 13-án, úgyszólván az utolsó percben romba döntötték a potsdami belvárost, számos műemléket. Azután bevonultak a szovjet csapatok és megmentették, ami még állt és ami menthető volt, — például a Sanssouci kastélyt. MENÜETT Itt találkozunk a „nagy” Frigyes másik énjével, A király művészeti hajlamai és vonzódása főleg abban nyilvánult meg, hogy olyan építészeti és kertészeti alkotásokra serkentette az építőmestereket és kézműveseket, amelyek megalapozták Potsdam világhírét. Azokban az időkben örökítette meg a névét Knobelsdorff, a Sanssouci kastély és más műemlékek tervezője. További nevek: Schinkel, Gontard és Lenné, a parképítész és tájrendező. A drezdai Zwinger mellett Sanssouci kastélyai és kertjei Németország 18. századi építészetének legjelentősebb alkotásai. Persze uralkodásának 46 esztendejében II. Fri- gyes az építkezésre fordított pénznek több mint a felét saját kastélyainak a felépítésére költötte. A király óriási összegeket fordított a város fejlesztésére azért, hogy neki is legyen Versailles-ja, —» igaz kicsiben —, hiszen ahhoz, hogy a napkirállyal ver- senyezzen, Poroszország szegény volt. így a Sanssouci kastélyra nem húztak emeletet, de a benne lévő kincsek értéke nagy volt: intarziák, francia festmények, aranyozott domborművek, márványszobrok, selyemtapéták. A hazai és külföldi turisták ma megcsodálják a potsdami rokokót. A teraszokon felfelé haladva közelednek a kastélyhoz, az udvar oszlopsorából kitekintenek a szemben lévő dombon elrendezett váromladékra, halkan lépnek be a hangversenyszobába és a márványterembe, megtekintik a képtárat, a kínai teaházat, az új palotát, majd a Charlottenhofot, az Orangeriet, a Belvedere-t. Az utóbbiak igaz már Frigyes után épültek. Nem annyira a sors iróniájának, sokkal inkább jól megfontolt szándéknak köszönhető, hogy Potsdam régi szellemét ott oszlatták szerte^ ahol egykor életre kelt. ALLEGRO 1945. július 17-én a Cecilienhof kastélyban ülték össze tanácskozásra a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfői. Augusztus 2-ig tárgyaltak Németország jövőjéről, majd aláírták a potsdami egyezményt. Ebben elhatározták, hogy Németországot demokratikus, békeszerető állammá alakítják át, elrendelték a fasizmus és a militarizmus kiirtását, és a konszernek szétzúzását. Ennek éppen 25 éve Cecilienhofban, az 1945-ös tárgyalótermekben múzeumot rendeztek be, változatlanul akkori helyükön hagyva a bútorokát; a masszív kerek asztalon a zászlócskákat, a falak súlyos sötétszínű faburkolatét, Cecília derűs „fehér szalonjának” berendezését. És mint a világ bármelyik más múzeumában, a turisták itt is körülözönlik a nevezetességeket, itt-ott a semmiségeket is, és figyelmesen meghallgatják a magyarázatok monoton Szövegét. Egyik-másik az órájára pillant: talán éhes, vagy a lába fáj. Vajon megérezte-e a történelem szívverését? Megértette-e, hógy itt született Potsdam új szelleme? Tudja-e, hogy az NDK-ban kikelt a vetés, mert a hatalom a nép kezébe került?
