Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

I. oldal KELET MAGYAR OÄS2 A O 1970. o5t«Ser I CSALÁD — OTTHON Horgolt pulóver Kozmetika — ősszel „Árulkodó * étkezési szokások Bébifonálból, vagy vékony szinteti'kus fonálból 2 és feles tűvel horgoljuk. Érdekessége, hogy minden második sornál a bébifonálhoz selyemszálat is hozzáfogunk, amely lehet azonos, vagy más színű, ez a munka színe. A bébifonálhoz fogott selyemszálas soroknál 2 egyráhaj'tásos pálcát öltünk az 1 láncszembe, tehát netm az ívbe, hanem a láncszembe, a csak bébi fon alas soraiknál 3 egyráhaj'tásos pálcát öl­tünk az 1 láncszembe. A min­ta leírása: 1. sor: A méretnek megfele­lő láncszeonsor tűtől számított 4. láncszemébe egyráhaj'tásos pálcát öltünk, 1 láncszem, a 2. 3. és 4. láncszembe 1—1 egyráhajtásos pálcát öltünk, ismétlés, végül egyráhajtásos pálca. 2 2. sor: Az 1 láncszembe 2 egyráhajtásos pálcát öltünk, 1 láncszemmel ismételünk. 3. sor: Az 1 láncszembe 3 egyráhajtásos pálca, 1 lánc­szemmel ismételünk. A 2. és 3. sor ismétlésével a fent le­írtak alapján horgoljuk a pu­lóvert. A szabásminta alapján dolgozunk és á hátat félikar- öltő magasságtól két részben horgoljuk. Ha készen vagyunk, az egyes darabokat ki feszít­jük, átgőzöljük, összevarrjuk, az összevarrt ujjakat bedol­gozzuk. A hátrész két szélét pár sorom rövidpálcával be- horgoljuk és gomblyukakat is horgolunk bele. A pulóver al­ján 5 soron (selyemszál nél- kül) körülhorgoljuk rövid­pálcával. Az ujjakat hason­lóan. A nyakát selyemfonal kísérősziállal horgolj uk körül 5 soron rövid pálcával. Ezeket a rövidpálcás kereteket a pál­cák mindkét ágának átfogá- sával horgoljuk. Szürettel, dióéréssel, simo­gató napfénnyel könnyíti meg a „vénasszonyok nyara” az átmenetet a hűvösebb idők­re, — ám a naptár szerint hivatalosan is itt van már az ősz! Az átállás az esős, hi- deg, majd havas és fagyos időszakra általában fokoza­tosan megy végbe, — mégis pluszmunkát ró a szervezetre. Köztudo t, hogy a nők álta­lában „meteoropaták”, azaz különösen érzékenyek az időjárás változásaira, idegze­tüket megviselik a hőmérsék­leti ingadozások. így hát nemcsak szépségünk, hanem egészségünk érdekében is a magunk eszközeivel is, az évszakváltozáshoz segíteni kell szervezetünk alkalmaz­kodását. Az edzés bőrünket és egész testünket felkészíti, vé- di az időjárás viszontagságai ellen. A legjobb edzés a masszázs. Ezt a napi meleg fürdő vagy zuhanyozás, mo­sakodás alkalmával végezzük, este, a napi munka után (reg­gel ez esetben elegendő a frissítő hideg vizes mosako­dás derékig). Kefével, vagy mosdókesztyűvel masszíroz­zuk végig magunkat alulról felfelé, előbb a talpaktól tér­dig, aztán combig, majd a ha­sat, körkörös mozdulatok­kal, innen felfelé, a melleken át a vállig haladunk. Kar­jainkat és vállainkat is meg­masszírozzuk, hátunkat ugyancsak; (nyeles kefével, vagy két végénél fogott, hosz­szúkás törölközővel, melyet fel-le mozgatunk hátunkon). A masszázs fokozza a vérke­ringést, felfrissíti az egész szervezetet. Aki mindennap megmasszírozza magát, an- nak nem kell attól tartania, hogy lába, keze megfagy a télen. Mielőtt azonban a masszázshoz, illetőleg az esti fürdéshez kezdünk, kenjük be arcunkat és nyakunkat bőr­tápláló (zsíros) krémmel; ez a fürdés alatt gól beszívódik. Mivel a viz — és különösen a szappanos-vizes mosakodás — szárít, fürdés, mosdás után is használjunk bőrtápláló krémet. De a krémet éjjelre fennhagyni a legújabb szak­orvosi vélemények szerint — nem tanácsos, mivel eltömi a pórusokat, gátolja a bőr lég­zését, reggelre puffadttá teszi az arcot. Ezért a krémezés után 5—8 perccel tiszta vat­tával, vagy papirkendővel tá­volítsuk el a be nem szívó­dott krémet. A tápláló pa­kolások ősszel is fontosak, hi­szen a hideg időszakban nincs friss gyümölcs és zöldségféle, tehát amúgy is csökken szer- vezetünk vitaminfelvétele. A maszk, vagy pakolás táplálja a bőrt, ellátja vita­minnal. Száraz bőrűek heti 1— 2 alkalommal kenjenek — gondosan letisztított arcbő­rükre — nyers tojássárgát: 2— 3 percig hagyják fenn, majd mossák le langyos víz­zel. Minden pakolás előtt, és azonkívül is, minden este, lefekvés előtt le kell tisztíta­ni az arcbőrt: ez Baba-emul- sióba, vagy tiszta növényi olajba, vagy langyos tejbe mártott vattacsomócskával történik. Télen alkalmazható arc- pakolások a tojássárgán kívül az aludttejből, joghurtból, vagy túróból, élesztővel és növényi olajjal kenhető masszává kevert pépek. Eze­ket kenjük fel az arcra; 10— 15 percig hagyjuk fenn, s ezalatt lehetőleg feküdjünk, lazítsunk, ne gondoljunk kel­lemetlen. nyugtalanító dol­gokra. A megszáradt maszkot 15 perc után lemossuk, előbb langyos, azután hideg vízzel, s bőrünket rögtön utána be­kenjük tápláló krémmel. A masszázs és pakolás ak­kor lesz igazán eredményes, ha ezeket a műveleteket he­lyes életrenddel célszerű öltözködéssel (melynek a di­vat mindinkább kedves) kombináljuk. Egészséges pél­dául ha télen is nyitott ablak­nál alszunk. Mindenesetre le­fekvés előtt legalábbis jól szellőztessük ki a szobát. Az ideális az, ha 12—18 fok hő- mérsékletű helyiségben al­szunk. Reggel, felkelés után végezzünk pár, egyszerű tor­nagyakorlatot (karok lendí­tése előre-hátra vállból, hely­ben járás. vagy ugrálás, stb.), vagy legalább légzőgyakorla­tot. Rendszeres időben étkez­zünk: reggelire dúsan (meleg folyadékot, fehérjét, pl. to­jást, vagy hideg felvágottat, sajtot) délben könnyű ebédet együnk. A tartalmas vacsorát pedig jóval lefekvés előtt fo­gyasszuk el, hogy ne teli gyo­morral dőljünk az ágyba. B. S. A pszichológusok az ember valamennyi tevékenységét elemzés tárgyává teszik, így az étkezési szokásait is, hogy azokból az egyén belső életé­nek titkaira következtessenek. A jellembeli tulajdonságokra utaló, tudósok által összeállí­tott ún, étkezési tesztek ta­pasztalataiból ragadtuk ki az alábbi néhány példát. Aki a finom falatot az étke­zés végére tartogatja: mód­szeres ember, ^egyensúlyo­zott, megbízható, néha kissé egoista. Aki viszont mindjárt az étkezés r>3jén megeszi a legfinomabb falatokat: félel­mek által gyötört ember, aki­nek kevés az önbizalma, ret­teg tőle, hogy megrövidítik az életben; megbízhatóságához kétség férhet, neurotikus ön- kínzásra hajlamos. Speciális típus az ún. ritu- ális étkező, aki megköveteli, hogy mindig percre pontosan tegyék eléje az ételt, mert különben tönkremegy az egész napja. Boldogtalan, ha rendkívüli körülmények foly­tán le kell mondania akár egyetlen meleg ételről is. Nos, a rituális étkező jellemileg gátlásos — mondják a pszi­chológusok — pedáns, vesze­kedő típus, aki „a kákán is csomót keres”. Hadd említsük meg azt a típust, aki csalódásaiért az evésben keres kárpótlást. Ki nem ismer például olyan kö- vér, gyermektelen asszonyt, aki délutánonként — orvosa szigorú tilalma ellenére — megjelenik a cukrászdában és ott bánatos tekintettel egyik krémest a másik után kebe­lezi be. Jellemrajzát akár az olvasó is össze tudja állítani. Róluk még annyit, hogy ér­dekes módon az édességet mindig előnyben részesítik a húsételekkel szemben. A ,,közönyös’* étkező kiíie^ veti a gasztronómiát, és az ét­kezést szükséges, de időt rabló az emberhez méltatlan elfog- laltságának tekinti. Gyorsan étkezik, nem válogatós, és étrendje szerfölött egyhangú. A modern pszichológia a kö- zönyös étkezőben passzív em­bert lát, akinek nincs esztéti­kai és zenei érzéke, egyaránt képtelen a mély szereletre és az intenzív gyűlöletre. Az sem hízelgő tulajdonság, ha valaki túlzott figyelmet fordít az étkezésre és állan­dóan a táplálkozással foglal­kozó könyveket és cikkeket bújja. Aki mindig a kaló­riákról, a vitaminokról, az emésztésről, az elfogyasztott ételek ilyen vagy olyan tar­talmáról elmélkedik, a hipo- chondriás jellem: túlságosan sokat törődik önmagával. Vannak emberek, akik — vélt vagy tényleges — bűnös­ségérzetükből fakadóan, ön­magukat büntetik, nem fo­gyasztják kedvenc ételeiket, hanem rendszeresen olyasmit esznek, amit nem szeretnek. Ez bizony komoly lelki sérü­lésről tanúskodó tünet! De a családi és anyagi gon­doktól gyötört embereknél is megfigyeltek bizonyos jelleg­zetességeket : feltűnő módon vágynak az édességekre, kü­lönösen a csokoládéféleségek­re. Az étkezési tesztek azon- ban más, „intimebb” titkokat is elárulnak, mégpedig a há­ziasszonyról, aki férje szá­mára az ételt elkészíti. így megtudjuk, hogy a feleségek, akik rosszul élnek férjükkel, akaratlanul is olyan fogásokat tálalnak elé, amelyeket az nem szeret. A pszichológusok hangsúlyozzák, hogy ez kife- jezetten tudat alatti eljárás, amidőn a feleség, vagy „nem találja” férje kedvenc ételét ä piacon, vagy pedig azt ál­lítja, hogy az „túl gyorsan romlik”, illetve „elkészítése nagyon sok munkával jár”. Ki hitte volna, hogy a gásztrohómia ilyen szoros összefüggésben ^an a lélek-4- tannal!. Nos,, a fefvtiék alapi­ján érdemes szétnézni saját „asztalunkon”. Galambtenyésztés kedvtelésből A galambtenyesztesben is érvényesül az egyéniség. Ejpdk kedvelője sportnak te­kinti, s célja olyan galambok tenyésztése, amelyek a leg­gyorsabban, a legnagyobb tá­volságból térnek vissza a ha­zai dúcba. A galambtenyésztők másik nagy csoportja a ga­lambok szépségében, egy-egy fajta nemes finomságában leli kedvét. A jó ég tudja, miért tart­ják a galambot békés állat­nak? Saját fajtájával szem­ben is agresszív és irigy. A galambdúcban vadul marják egymást ételért, italért, s ha beállt a csend, ez csak azt jelzi, hogy az erősebb elfog­lalta a legjobb helyet; szerte- szálló tollak vallanak a le­zajlott nagy csatáról... A postagalambot a kisem­ber versenyparipájának is szokták nevezni. Akinek olyan galambja van, amely a leggyorsabb autó sebességével nagy utakat megtéve is ha­zatalál, tenyésztőből könnyen sportolóvá válik. A galamb (teljesítményét stopperórával mérik, és a legértékesebb az, amelyik egy idény alatt a legtöbb kilométert a legrö­videbb idő alatt „futja” be. Kevesen tudják, hogy a postagalambok sem találnak mindig haza. A szaklapok te­le vannak az eltévedt galam­bokat kereső hirdetésekkel. Közlik a gyűrű számát és ké­rik a becsületes megtalálót, hogy értesítsék a tulajdonost. No, persze akadnak tenyész­tők, akik az eltévedt galam­bot nem adják vissza. Ami enyhén szólva sportszerűtlen­ség... Nagy szaktudást követel a díszgalambok tenyésztése. A fajtisztaságnak annyi jele van, hogy a versenyeken sok­szor a zsűri tagjai sem tud­nak megegyezni: ami az egyik fajtánál szépséget és előnyt jelent, a másiknál hi­bapontnak számít. Egy nem­zetközi versenybíró így fog­lalta össze a követelménye­ket: „A fej és a test között fennálló harmónia — arány­ban és számban — a nemes fajta jellemzője.’’ A zsűri tag­jai éles szemmel, szigorúan bírálják a lábat, a szárnyat, a hátat, a mellet, a csőrt, ami­re a laikus nem is gondolna, a szem szélességét is figye­lembe veszik. Tanulmányozás tárgya továbbá a fejen és az ajkon lévő tollazat, bóbita, bokréta. A fajtához nem Illő tolldísz eldönti a galamb sor­sát — fazékba kerül. Évszázadok során a díszga­lambok olyan tömegét te­nyésztették ki, hogy a legtöbb tenyésztő csak egy-egy fajtát tart. A laikus néző bizony csak gyönyörködik a galamb tollazatában, színeiben, nem­igen érti a bíráló bizottság néha órákig tartó vitáját, a számára sokszor érthetetlen döntést. A tenyészgalambok érté­ke és ára igen változó, általában ötven forinttól sok (száz forintig terjed. S bár a legtöbb tenyésztő azt állítja, hogy szenvedélye sem kerül többe, mint a dohányzás, rit­kán akad olyan, aki be meri vallani feleségének, mennyit költ erre a kedvtelésre. Iskolai úttörők és kultúr- házak gyermek tánccsoport­jainak gyakran okoz gondot az olcsón előállítható táncru­ha. Talán a tánccsoportoknak és a szülőknek is segíthetünk az ezzel kapcsolatos problé­mán ezzel a kis rajzsorozat­tal. A ruha nem kötődik egy bizonyos tánchoz, tervezésé­nél a népviselet legjellegzete­sebb formáit, a tánc (mozgás) és a színpad követelményeit tartottuk szem előtt. Több darabból áll, így többféle­képpen viselhető és köztudott, minél több formában lehet ki­használni egy ruhát, annál ol­csóbb. Azután előnye még az is, hogy az egyes darabok kü- lön-külön a „civil” életben is viselhetők (pl. a szoknya fe­hér cérnapulóverrel, nyaká­ba kötve a háromszögletű kendőt, a filcmellény hosszú nadrághoz, a fehér blúz egy­színű modern vonalú vászon, vagy szövetszoknyához szin­tén viselhető). A TÁNCRUHA RÉSZEI: 1. A fehér sifon. vagy ba- tiszt blúz elejét sűrű szegősor díszíti, a gombok azonosak a szoknya alapszínével. Nyaká­ra és az ujjak végére varr­junk készen kapható hímzett szalagot. Elsősorban a fehér lyukhímzést javasoljuk. 2. A szoknya 4 enyhén tra­péz vonalban szabott részből készül, derékban húzott. Anyaga: színes alapon fehér- pettyes karton. Ebből készül a háromszögletű fej kendő is. 3. A kötényt a blúz anya­gából varrjuk és azonos díszí­téssel keretezzük. 4. A filcmellény a szoknya színével azonos, vagy ahhoz jól illő színű (pl. világoskék szoknyához sötétkék mellény; piros szoknyához szilvakék mellény, stb.) Díszítése és egy­ben csukása is horgolt paszo­mányzsinórból készül és filc­ből kivágott rátétből. Mintá­ja tervezhető az ugyancsak filcrátétes pásztorsubák gaz­dag motívumkincsének fel- használásával. (Megtalálható múzeumokban, néprajzi szak­könyvekben.) A mellény szé­lét ollóval kicakkozzuk, vagy cakkosan kivágott filcpasz- pollal szegjük, illetve díszít­jük. Soltész Nagy Anna MUTATÓS TORTA: Hozzá­valók: 6 tojás, 4 deka liszt, 12 deka vaj, 12 deka vaniliás cukor, 12 deka porcukor, 15 deka csokoládé, 10 deka dió, 25 deka befőtt. A tojássárgá­kat a porcukorral jól kike­verjük, majd hozzáadjuk a habbá vert tojásfehérjét. A csokoládét felolvasztva elke­verjük a liszttel, és óvatosan elvegyítjük a tojásos masszá­val. Vékony lapokban sütjük, közepesen meleg sütőben. A lapok közé a következő töl­teléket töltjük: a vajat és a vaniliás cukrot a megdarált dióval együtt habosra kikever­jük. A krémmel kenjük be a torta tetejét is, majd lecsup* gatott befőttel díszítjük.

Next

/
Thumbnails
Contents