Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

19TO október ?5,

fefT.fT-WAÖYAROWftÄA« - VASÁRNAPI MWl.filTTflT

t. <$m

iVe tegnapi fiatalokat

Megkérdeztem egy általános iskola igazgatóját:

— Véleménye szerint mi a társadalom igénye a mai tanulókkal szemben ?

— Nagy és egyre nagyobb. Mint tanító, tanár már elég sokat. megértem. Ahogy visszaemlékszem, állandó forrongásban van a tanítás Kicsit olyanok vagyunk, minta költészet. A költők ma kullognak a változások után, őmulva nézik, hogy repked az ember a világűrben, a holdra, és itt lenn is mit ki nem talál. Az irodalom biztosan átvészeli ezt a korszakot. De az iskolaügy nem várhat a megváltásra. Ha csak 10—15 év után regisztráljuk a technika, a tudomány, a társadalom ma végbement változásait, tegnapi fiatalokat nevelünk a hol- xiapnok

— A társadalom igénye az, hogy a gyerekek már az általános iskolában magas színtű elméleti tudást sajátítsanak el, nagy tömegű ismeretanyag formájában. Ez persze nehézségekbe ütközik. A gyerekagyat képessé kell tenni a nagyfokú absztrahá- lásra. Uj fogalomkörök, új készségek iránt kell fogékonnyá tennünk. Tizenöt éve még elég volt annyi, hogy egy évben egyszer összetereltem az udvarra a tanulókat, és előadást tartottam a közlekedésről. Ma tanítanunk kell a KRESZ-t. és meg kellene tanítani minden általános iskolást a járművek ismeretére, az autóvezetésre. Csak részben az autó miatt. Mert könnyebb lenne a traktoros-, a kombájnoskép- zés is, ha a gyerek érzéke ebbe az irányba fejlődne

— Aztán a nagy tömegű ismeretanyag könnyen masz- szá”á válik. A pártkongresz- szus tézisei között van egy pont, amely azt mondja: oktatási, nevelési rendszerünk szolgálja jobban szocialista céljainkat, társadalmi igényeinket; a társadalom szükségleteivel összhangban képezzük és neveljük a fiatalokat. Először természetesen azt kell tisztáznunk, ki mit ért ezen. Az alappal, gondolom, mindenki egyetért. De más a szükséglet, egy elzárt, még ma is jobbára mezőgazdasági vidék falusi iskolájában, és más egy nagyvárosban. Hogy ho' mire neveljék — pontosa jan mi felé orientálják — a fiatalokat, hogy akár a toneveljünk a holnapnak

vábbtanulásban, akar a termelőmunkában minél jobban megfeleljenek. Úgy keil bánni az ismeretanyag-masszával. hogy a fiatal orientációja során minden tanult anyagból ki tudja válogatni a hasznosat. Képessé kell tennünk az önálló gondolkodásra.

S/eresten

és lúdion dolgozni

— Az oktatás-nevelés színvonalát fejleszteni és korszerűsíteni, ezt mondja a pártprogram, és ezt mondja a programon kívül is minden igaz nevelő, pedagógus De a fejlesztés, korszerűsítés

iránya merre mutasson?

Akivel beszélgetek, falusi iskolában tanít. Töprengő, önmagát emésztő, igényes pedagógus.

— Ha nagyobb hangsúlyt kapnak a természettudományok. a társadalomtudományok, a készségtárgyak, az elmélet és a gyakorlat, akkor oda jutunk, hogy semmi se kap hangsúlyt Például sokszor azt látjuk, hogy a tanult anyagnak még a magja is kihull abból, aki csak a nyolc osztályt járta ki. vagy csak a hatodikig jutott el. Ugyanakkor az ilyen gyerek nem kapott útbaigazítást arra, amit egész életében csinál. mert a gyakorlatot elhanyagoljuk, Fontosnak tartanám: azokban az általános iskolákban, ahol tudják, hogy nem orvosokat, ügyvédeket nevelnek, hanem traktorost a tsz-be. szakmunkást a gyárakba, ott úgy értelmezzék a társadalmi igényt, hogy ezekre a területekre tegyék alkalmassá a gyerekeket. Félreértés ne essék, nem a tudásanyag leszűkítését értem ezen, hanem a magatartást. Most 14 éves korukig urakat nevelünk falun is, városon is. A fiatalt az általános iskolában és a középiskolában kiszolgálja a nevelő, a menza, a szülő. A nevelési terv is mire terjed ki? A hősök emlékművének rendben tartására és ha szőlőszüretkor, almaéréskor a tsz-ben szükség van rá. adódik egy kis hajrámunka. Viszont a gyakorlatiasság fontossága, mint érzék. hiányzik a mindennapokból. Mégis, a nyolc általános. vagy a technikum elsett, majd gyorsan odaírta: „Szép vagy!!!” Rövid töprengés után még egy kérdőjelet* is rajzolt a három fel- kiáltóje, után. Elvégre, gondolta aki írta, nem biztos, hogy ilyen szép mint a plakát nője.

Visszaült a padra és tervez- getésbe fogott' miként folytatja a levelezést az ismerős- ismeretlen lánnyal, de megjöttek a többiek A rakpart felől jöt.ők, volt valami balhéjuk áll.tólag. de Zotyit most hidegen hagyta a dolog, el volt foglalva a gondola aival Szöszmösz kírt tőle egy cigarettát.

— Már dohány zol is? — kérdezte tőle.

— Ezt se tudtad? — nézett rá a lány Az arca simább és barnább lett az elmúlt néhány nap alatt, de Zotyit zavarta. hogy széles és alacsony homlokát teljesen eltünteti seszínű hajával.

— Jobb lenne a haiad úgy... — kezdte, de nem fejezte be nem akarta elárulni. titkát a plakátnővel.

— Hogy? — hajolt közelebb a lány.

— Hát úgy... Másként — vörösödön el a fiú. Hátradőlt és arca elé bocs f tóttá a füstöt, mügüle lesett a plakát felé és megállapította, annak a nőnek nemcsak a haja jobb, mint a Szöszmö- szá hanem mindene. A lány most rövid szoknyában Volt, kilátszott vékony combja, hegyes térde. „Ez még csak egy csaj" — gondolta 2otyi és igyeKezett nem törődni a lánnyal.

Másnap a kék írás alatt ott álit a válasz; „Azt mondják. kb. Ilyen.” És nyíl vezetett a fürdőruhás nőhöz, sőt a nyíl bele is fúródott a >combjába. Zotyi most ( csak annyit írt oda: „Fél 6.” S még este, amikor elvált a többiektől, hogy elsétál a nő előtt látta, máris megvan a válasz. Ez: „Fél 8.” Tehát addig járt itt a nő, amíg ő a fiúkkal a szigeten kó- dorgott. De nem bánta különösképpen. hogy nem találkoztak, magában egy kicsit félt az ismeretségtől,

végzésé után, kellő felkészítés nélkül elvárjuk, hogy forduljon a kocka. Eddig

csak kapott, mostantól csak adjon. És ha nem állja meg a helyét: micsoda nemzedék! — mondjuk. Szerintem akkor váltjuk valóra a párt és az egész társadalom programját. ha mindehhez hozzáadjuk a magunkét: a fiatal

szeressen, és tudjon is dolgozni 1

A kollégái azt mondjál-; erről a pedagógusról, túl szigorú. Nemcsak az iskolában. A községben nem állhat meg

előtte az a fiatal, aki tudna, de nem szeret dolgozni; és az se, aki szeret, de csak pénzt keresni.

Keltsünk

kíváncsiságot a gyermekben

~ A magasabb színvonalat és a nagyobb mennyiségű ismeretanyagot megköveteli a társadalom és a technika rohamos fejlődése — mondja a járási oktatási osztály vezetője. — De a gyermeket már a harmadik-negyedik osztályban el lehet rontani azzal, hogy minden iránt felcsigázzuk az érdeklődését és megtévesztő, felszínes érdeklődés fejlődik ki benne. Ahhoz, hogy érdeklődése mély legyen, és mindegyikből kihozzuk a maximumot, szinte minden gyerekkel másképpen kellemé foglalkozni. De egy harmincas létszámú tanulócsoportban erre nincs mód. Az egyéniség differenciált fejlesztését a megfelelő fokon mégis el kellene kezdeni. Figyelje meg, azt a tanulót, aki nagyon ért a matematikához. sose feleltetik, mert ö úgyis tudja, inkább a többit kell okitani. Az ilyen pedagógus kezén elkallódnak a tehetségek. De ha ez a gyerek írja fel a többieknek a következő óra anyagát, vagy óra után akár csak a folyosón a nevelő felad neki egy plusz feladatot, kis munkával, még harmincötös létszámmal is lehet differenciálni. Én így értelmezem a pártkongresszus tézisében a differenciálási szándékot.

— Hogyan látja, a korszerű képzésben mi kap nagyobb szerepet: a tankönyv,*

vagy a nevelő? Vagy esetleg mindkettő együtt?

— A gyerekeket jó tankönyvek alapján a fontosabb tudományágak alapismeretéire megtanítani, plusz nagyfokú érdeklődést, kíváncsiságot kelteni bennük! Neme6z- szenciákkal kielégíteni. Nem szabad elhitetni, hogy Petőfi harminesoros életrajzában benne az egész forradalom; egy bonyolultabb képlet ismeretében már a kisujjában a matematika. Ha én gyakorló pedagógus lennék, önelégültség és befejezettség helyett a hiány követelőző érzését hinteném el a 13—14 éves tanulók tömegében.

Borisz Jefimov, a karikatúra nagy mestere

Borisa: Jefimov, a Szovjetunió népművésze hetvenéves. Életének javát — mintegy fél évszázadot — a szovjet művészet legharcosabb műfajának, a karikatúrának szentélte.

Alkotásai jól ismertek a Szovjetunióban és külföldön. A Pravda.^ az Izvesztyija, a Krokogyil és számos más t nagy példányszámú szovjet lap közli hosszú évek óta politikai karikatúráit és szatirikus rajzait. Jefimov rendkívül élénkén és ólesen reagál a közélet kipellengérezésre érdemes jelenségeire, és csodálatos tehetséggel tudja rögzíteni rajzain a lenveget.

1970-ben megjelent „Szeretném elmondani...” című önéletrajzában büszkén említi, hogy szám.ypróbájkozisai a szovjet szocialista állam fennállásának első. felejthetetlen és viharos éveihez -fűződnek. A Pravda 1922-ben közölte ~ első rajzát. Azóta tíz- és tízezernyi karikatúrája jelent meg. Alkotásában tovább fejlesztette a szovjet agitációs művá;zet harcos hagyományait, tudatos-an vállalva a politikai és társadalmi eszmélt szolgálatát. Kitűnő publicisztikai érzéké, eredetig humora olvan művész-4 vall, akinek az emberi sors és a béke a cr1

Pedagógusegyéniségek kellenek !

Az iskolaudvaron sok száz gyerek futkos, szalad, játszik a szünetben. Már hűvös a délelőtt, talán ezért futnak És azért, mert egy tanár a felsősök segítségével játékra, mozgásra ösztönzi őket.

— Nem kellene tornatanárnak lennem ahhoz, hogy ! egészséges mozgásra ösztö-1 nözzük a gyerekeket. Sajnos az iskolánkat festették nyá- i

ron... Ismét lesz egy-két vi- i tám, hogy azért engedjük j mozogni a gyerekeket. Végez- | tem egy maszek felmérést j azokról, akiket felmentettek 1 a torna alól, vagy a szülő | fel akart menteni. Keringési zavarok, vérpangás, étvágy- j talanság, neuraszténia, reny,- he bélműködés, aranyér, mozgásszervi panaszoík. Csupa öregkori betegség 10—14 éveseknél! Mert ha egyszer ki- ficamitja a lábát az egy szem csemete, éveikig nem engedik mozogni. Nincs el- lenállóképességük. nem tudnak lélegzeni, elhájasodnak.

A legátgondoltabb oktatási terv sem ér semmit, ha nincs hozzá egészséges gyerekanyag. Nem önc^hj testkultuszról beszélek. De ahhoz, hogy kimozduljunk az állóvízből, hogy a testnevelést szervesen az élettel összetar- tozónak lássák, olyan egyéniség kellene, mint az énekzene oktatásban volt Kodály. Aki tudna hatni e téren olyan erővel, mint ő hatott a zenepedagógiában. Mert a mozgás, éppúgy, mint az éneklés, újjászüli a gyereket, ha a tornát szervesen beépí- i tik a tanrendbe. A kollégák j kinevetnek, . amikor azt mondom, elkelne erről is egy párthatá,rozát. Azért mondom ezt, mert ha már a tantestületek- nem látják, legalább méltó fórumról hívják fel rá a figyelmet.

Siklós László

Borisz Jefimov: Vörös Hadsereg. 1921.

Borisz Jefimov: Hitler „jó szellemei” 1933.

szeretett volna tisztába jönni néhány dologgal, „Szeretsz csörögni? Én nem.” Ügyes ötletnek tartotta, hogy a maga részéről mindjárt nyilatkozott, így rövidítheti á levelezést. De biztonság okáért másnap fél hat tájban ott ült a pádon, hátha eljön a lány. Aztán fél nyolckor is visszatért, talán akkor kíván találkozni vele. De sem a lány. sem a válasz.

A következő napon viszont olt állt a kinyilatkoztatás: „Én is inkább mást szeretek...” Aztán alatta: „OMEGA — irtóra bírom őket.” Zotyi is az Omegát szerette a legjobban és most már valóban kíváncsi volt a lányra. Nem bes7,élve a rejtélyes első mondatról. Nem akarta hinni, hogy a lány nyiitap írná, ha ugyanarra gondolna, mint ő.

A következő napokon tovább folyt a levelezés. Zotyi jóformán egész, este őrizte a padot, a többiek meg szidták. Azt hitték, ki akar maradni közülük és haragudtak érte. Különösen Szoszmösz

szállt rá, igyekezett a fiúval maradni és teljesen belébújt. Zotyi bűntudatot érzett társai iránt, jól jött hát a lány társasága, ezt megértették a többiek. De amikor a lány odatartotta neki a száját, restellte magát, hogy azt a másikat megcsalja. „Még szerencse, hogy sötét van — gondolta, — nem láthatja meg a másik.”

Már sok mindent tudott a nőről, s ahol bizonytalanságban hagyta a válasz, például, hogy milyen színű a haja, meg hogy dohányzik-e, a saját elképzelése szerint alakította a dolgot. Általában minden teljesen rendben volt, még a nő látha'atlan tulajdonságai is kedvére alakultak. Szoszmöszt azonban igyekezett lerázni, mert ha vele voP a lány, nem írhatott kedvére a plakátra. Tartott attól, is. hogy Szoszmösz miatt elsza’aszthatja a másikat. Most már látni akarta feltétlen, s őt fogni át, nem Szöszmöszt, Fel Is írta: „Hiányzol! Hallod? Most már irtóra kellesz.”

A következő napokon nem jött válasz. De azt se bánta volna, ha a lányt kapja el. Ott kószált a pad környékén, bujkált a bokrok közt és kerülte a lámpák fényét, mert nem akart együtt lenni Szöszmösszel. Aztán május elsején sötétedés után meglátott valakit a plakát előtt. Egy nőt. Sietve osont közelebb, s látta, hogy ír a lány, de mindjárt azt is észrevette, hogy Szöszmösz az. „Hát ez? — döbbent meg. — Mit akar ez itt?” Egy pillanatig sem hitte, hogy az ő nője azonos lehet Szöszmösszel. Mikor a lány elment, rágyújtott a plakát előtt Nem volt rajta új írás, csak egy nagy kérdőjel legalul. Ebből semmit nem tudott megállapítani. _,Ugy látszik, mégis rájött, hogy itt levelezek” — gondolta. Aztán legyintett: „Közelebbit úgysem ‘ud. És nem is fog.” Odafirkantotta a kérdőjellel egyvonalban a másik plakát nagy i-ese telié: „Ki vagy? Tudni akarom!”

Egy hétig hiába leste a választ. Újra mászkálni kezdett a srácokkal. Szöszmösz ismét rászállt, immel-ámmal megszorongatta, közben szidta magát, mert tele volt kielégíthetetlen vágyakkal. Amint egyik este a parkon át hazafelé tartottak, s elhaladtak a hirdetőoszlop mellett, a lány odakormányozta Zotyit a plakáthoz.

— Válaszoljak? — nézett rá titokzatosan és odanyomta combiát a fiúhoz.

— Mit akarsz válaszolni?

— Ne marháskodj! Hát amit kérdeztél! — Azzal a nagy 1-es mellé, a „Ki vagy?” után két betűt írt. Zotyi a félhomályban a keze mozdulásából olvasta el: „Én.”

A fiú hallgatott. Aztán elvonta a kezét a lány derekáról.

— Nem is szólsz semmit? — kérdezte Szöszmösz.

— Nem.

Szó nélkül váltak el. Másnap épp a padort ült Zotyi, amikor egy férfi új plakátokat ragasztott az oszlopra. De előbb széles csikókban letépte a régit.