Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

i. oMtff KTiT,'PT-M^f5yAT»^»<!7ÄG *- VASÁRNAPI MELLÉKLET 1970. október M. Újra vendégiin k: David Ojsztrah 1908. október 30-án szü­letett Odesszában, abban a Fekete-lenger-parti városban, amely sok világhírű hegedű­művészt adott a nemzetközi koncertpódiumoknak. A gyermek Ojsztrah zenei te­hetsége hamarosan jelentke zeit, s 5 éves korában az isfnért hegedűpedagógus. Pe­der Sztol.iarszki gondjaira bízták. 1926-ban kiváló eredmény­nyel végezte el az Odesszai Konzervatóriumot. 1930-ban megnyerte az ukrajnai he­gedűműi eszek versenyét: 1933-ban bemutatkozott Le­ri ingrádban és Moszkvában, esy évvel később docense — 1930-től pedig professzora lett a Moszkvai Konzerva­tóriumnak 1935-ben meg­nyerte a Szovjet Össz-szövet- ségi Hegedűversenyt és má­sodik díjat kapott a varsói nemzetközi Wieniawslri-ver- senyen. Ugyanebben az év­ben Lengyelországban, Tö­rökországban és Svédország­ban szerepelt. A magyar kö­zönség 1949-ben ismerte meg Ojsztrah művészetét; 1953- ban Párizs és London zene­értőit hozta lázba, 1955-ben pedig az Egyesült Államok­ba látogatott. David Ojsztrah egyike a hanglemezstúdiók legfoglal­koztatottabb, állandó vendé­geinek, Bachtól Bartókig és a kortárs zeneszerzőkig teljes repertoár iát rögzítették a le­mezgyárak. többnyire nem is egy félé felvétellel. Ojsztrah játékában a vir­tuozitás nem cél, hanem szinte észre sem vehető esz­köze á zenei kifejezésnek. Szépnek és harmonikusnak látja a világot, s muzsikálásá­ból mélységes humanizmus árad. A nagy remekművek­ben nemcsak a konfliktuso­kat ismeri fel és ábrázolja, hanem a konfliktusok felol­dását, megoldását is. Bach drámaisága, Mozart életö­röme, Beethoven zené­jének küzdelmes egyensú­lya, a romantikusok szikrá­zó feszültsége természetes egyszerűséggel és pózlalan- sággal fejeződik ki művé­szetében. Repertoárján tart­ja Hindemith. Britten alko­tásait és a szovjet művészek sorában az elsők között ját­szotta Bartókot. Hazája zenéjének is apos­tola, szovjet kortársainak számos jeles alkotását vitte elsőnek sikerre, többek kö­zött Hacsaturján, Kábalevsz- kij és Sosztakpvics hegedű versenyéi Prokofjev D-dur szonátáját. A Magyar Rádió már több Ojsztrah vezényelte hang­versenyt közvetített. Akik vezénylését már személyesen is élvezhették, egybehangzó­an állítják, hogy nem tarto­zik a karmestardiktátorok közé. Célja: az egyéniségéből átadó zeneiséget úgy átadni együttesének, hogy közben felszabadítsa, ne pedig meg­kösse muzsikusainak fantá­ziáját. A szovjet kultúra nap­jainak kiemelkedő eseménye az októbar 26-i koncert a Zeneakadémián. amelynek karmestere David Ojsztrah lesz. November 1-én ugyan­ott lesz a hegedű nagy mes­terének szólóestje. Illyés G a magyar színházirodalomról Életünk és világunk — a művészet formanyelvén Ma nyílik meg a XV. őszi megyei tárlat Október 25 és 31 között rendezik meg a magyar dráma hetét a fővárosban, melynek során számos új magyar színpadi művet mu­tatnak be a budapesti és a vidéki színtársulatok. A ma­gi ar dráma hetére október 29-töl a Vígszínház is mű­sorára tűzte Illyés Gyula „Tiszták című történelmi témájú drámai alkotását, amelynek tavaly ..december, ben a pécsi Nemzeti Szín­házban volt az ősbemutató­ja. Erről folytatott beszél­getés) Illyés Gyulával az MTI munkatársa, Szőke Sándor. — Milyen írói Szán­dék vezcrelte Tiszták című tragédiájának megírásában? — Az úgynevezett magyar pesszimizmus, vagyis a ma­gyar irodalom nemzetféltő magatarlasa a magyar iro­dalomban változatlanul jelen van — tehát ezt nem felszín­re hozna, ezt az érzést nem tudatosítani, és ezt az érzést nem legyőzni, azt hiszem nagy mulasztás lenne. Eh­hez kapcsolódik több régeb­bi írásművem, és a Tiszták című tragédia is. Korunk egyik legnagyobb kérdésére próbáltam a magam módján felelni ezzel a darabbal. A tragédiák eddig általában egy ember tragikus felemel­kedését es elbukását ábrá­zolták, Én azt látom jelleg­zetesnek, hogy olyan kor­szakba érkeztünk, amelyben nemcsak egyének, hanem egész nemzetek, népcsopor­tok majdnem olyan köny- nyen és végzetesen elbuk­hatnak mindörökre, ahogy a tragédiákban korábban egy- egy ember elbukott. A történelem sok ilyen ese­tet ismer, ma ts látjuk körülöttünk: az elmúlt esztendők, évtizedek során nem egv nép került halálos veszedelembe, életveszélyes fenyegettetésbe. — Ez volt az az alapér­zés. amit szorongattatással szinte folyton átéreztem —. és ezt próbáltam kifejezni a nálunk albigeneseknelc ne­vezett vallási eretnekmozga­lom ábrázolásában. E vallá­si mozgalmat annyira kiir­totta az inkvizíció és az el­lene vezetett keresztes hadjá­rat. hogy tantételeit is csak & rágalmakból, a vádakból ■Isit éri ük író számára alig leh *“tt izgalmasabb feladat, tnirr kideríteni egy népnek az igazságát a rája szórt gyalázkodásokból. így pró­báltam én igazságot szolgál- tatni az „eretnekségnek.” — Miért adja vidéki színházaknak darab­jait? “ Ebben valóban határo­zott szándék vezet: minden­keppen kötelességemnek ér­r nemcsak saját ma- earT,' hj1110!11 minden magva- szellemi .ember számára —-. “pgy p vidéket ma előnyben részesítsük Pesttel szemben. Azért, mert hátrányosabb helyzetben dolgoznak azok a művelődési szervek, amelvek vidékén működnek. Altalá- ban a vidékiek is azt hi- Sf- • hogy nincs meg az az előnyük az a jó helyzetük, ami, mondjuk a fővárosban kialakult. Csakugyan tény — s ez általában vilásielen- fS -. hogy a szellek éle­tet szétsugárzó szervek- a radio, a televízió, a nyom­dák. a színházak főleg a fő­varosokban működnek, bár magának a szellemi életnek ..termelési része” mindin­kább vidéken található Nagy örömmel adtam a Triuit évadban Pécsre a Tisz- ták című tragédiámat. Kitű­nő dramaturgjuk, Czimmer József ismerte a gondomat, szívesen írnék az em­lített problémáról. Neki kö- szönhetem, hogy a darabot be is fejeztem, és így kerül­hetett a pécsi Nemzeti Szíh- ház színpadára — kitűnő előadásban. ~ A pécsi Nemzeti Színház idei műsorter­űben bejelentette: új iUyés-vígjátékot mu­latnak be. — Egy kicsit elhamarko­dottnak érzem bejelenteni, hogy újabb vígjátékot írtam! mert a vígjátékot még nem fejeztem be. Valóban kiala­kult az elképzelésem, és so­kat meg is valósítottam be­lőle. Ismét a pécsi színház buzdított a darab megírásá­ra. A darab vígjáték formá­jában készül, s mélybe vágó problémát próbál ábrázolni. „Hősei”: a fanatikusok. Mindnyájan tudjuk, mind­nyájan helyeseljük, hogy a gondolatnak szabadnak kell lennie, szabadon kell szár­nyalnia. De nincs veszélye­sebb, mintha egy gondolat elszabadul a valóságtól és önkényesen magával tud ra­gadni — mondjuk — ember- csoportokat. Ezeket hívjuk megszállottaknak. fanatiku­soknak, akik végül is már alanyira saját gondolatukat hajtogatják- hogy nem is hallják: mi történik körülöt­tük. És noha tele vannak jó­akarattal, becsületesek, sőt kitűnő szakemberek Is, vég­zetes hibákat tudnak elkö­vetni. Darabom valójában görög tréfa, görög környe­zetben játszódik — vagy ját­szódnék le, ha valóban si­kerülne befejeznem. Hogy mi lesz a címe, azt még nem tudom, éppen a napokban jutott eszembe: „Csuka fog­ta róka. vagy róka fogta csu­ka” esetlég valami ....hasont'. de egy olyan alcím. hogy „Tragéd’á tréfában elbe­szélve” nagyon tetszene ne­kem. — Hogyan ítéli meg személyes tapasztalatai alapján jelenlegi szín­házi eleiünket? — A magyar szirtháziro­dalinat Igen magas nívójú­nak latom, és azt hiszem, hogy ha jobban figyelnének rá: — nem tudom kin for­dul meg ez: a hivatalos szerveken, vagy a színház- igazgatókon —, a magyar szerzők sokkal többet tud­nának elérni, mint amit ed­dig elértek. Bizonyos kül­földi darabok erőltetését én túlzottnak érzem. Többet kellene saját műveinkkel, a Magyarországon írt művek­kel foglalkozni. Mint ezek­kel az álformabontó. má­sodfokon moderneskedő kül­földi alkotásokkal — fejezte be nyilatkozatát Illyés Gyula. Érett művészek, tehetséges fiatalok és iparkodó kezdők adtak egymásnak találkozót a képzőművészek ma nyíló őszi megyei tárlatán. A kiállító 74 műve sokféle is­kolát. iránit és szemléletet képvisel — meglehetősen el­lentmondó színvonalon. Vannak kiemelkedően jól komponált, mély mondani­valót hordozó képek, de mellettük — igaz kisebb számban — _ ott függenek olyanok is, amelyek csak egy elnéző és opportunista zsűri jóvoltából kerülhettek falra. Éz az első benyomás, ami a terembe lépőt megragadja. E; a tény már önmaga oan is lehetetlenné teszi, hogy a kiállítókat és a műveket egy mércével mérjük. Megyén ismert festői esetében — — Berecz, Huszár, Pál, Sol­tész, Szalag •— állíthatjuk magasra a mércét, Margittay Jenő esetében nyugodt szív - vei dicsérhetjük áz újat, de sok kiállító, esetében a meg­bocsátó elnézés az, ami egy­ben kritika is Akkor, ami­kor örülünk annak, hogv a tárlaton helyet kapnak a lei­törekvő új tehetségek, meg kell mondani azt is, hogy ez a mostani esetben az ara­nyok felborulásához Veze­tett. örömmel láttuk Acs Lászlónét, Garancsi Borbá­lát, Szőnyi Sándort a kiállí­tók között, csupán azt lehet kifogásolni, hogy egy-egy jo művük mellé miért kellelt 3—4 gyenge, az összhatást rontó képet is a közönség elé vinni. Ugyanakkor az arányeltolódás azt 's ményezte. hogy sok jó, alko­tó — Huszár, Kerülő, Kru- tilla — kevés képét láthat­juk az őszi seregszemlén. Hibás elhatározás volt az ls- amely teret engedett Boica Gábor képeinek, amelyek súroljak a giccs hatarat. Légrádi Mihály két íajza konzervatív. Ennek a sor negatívumnak az előrebocsátása szükséges volt ahhoz, hogy a további­akban már nyugodtan. a disszonanciát kiszűrve bo szelhessek arról, ami jo, ar ­ról a valóban művészi rész­ről, amely végtére mégis­csak uralja a kiállítást. Képzőművészeink bemu­tatkozásának fő erénye az idén, hogy az alkotások kö­zéppontjában .az ember álL Érezzük ezt azokon a kepe­ken is, amelyek egy-egy tá­ját ábrázolnak csupán, vagy éppen egy városi vagy falusi utcarészletet örökítenek meg. Az alkotó, az élő, a szerető és vívódó ember jeleniK meg a legjobb vásznakon. Talán elég, ha bizonyíték­nak említem Berecz András önfeltáró vallomását, a Ket­tős arcképét, Pál Gyula Sza­bó műhely, Huszár István Magányosan című képéit. Ide sorolhatom Margittá y Jenő rézdomborításait, >. a a Szerelem és a Gondolko­dó címűeket, amelyek az anyagban rejlő lehetőségek maximális kihasználásával mondjak el az ember érzé­seit gondoiatait. örvendetes volt. hogy Péter Mihály, a meglehetősen mellőzött, ne­héz anyagi körülmények között élő művész négy ké­pén élő, eleven, a közelség és együttélés élményéből fo­galmazott munkásalakokat láthattunk. Kubikosok, Olrcr só parasztok, Éjjeliőr című művei fejlődését tanúsítják, és egyben felhívják a fi­gyelmet arra is, hogy érde­mes lenne a ma segédmun­kásként. dolgozó Pétert job­ban felkarolni. Az emberközpontú művé­szi ábrázolás mellett a má­sik, ami megragadó, hogy jó művészeink bár több irányt képviselnek, egyben egyek: törekszenek valós gondolato­kat, problémákat, igazságo­kat kifejezni. Életközelségü­ket jellemzi, hogy az árvízi katasztrófát két kép is meg­örökíti. Ezek közül különö­sen Pál Gyula Menekülők című alkotása érdemel nagy figyelmet. A kitűnő kompo­zíció, a többrétű mondaniva­ló sikeres • ötvözése, a színek megválasztása képét a tár­lat egyik legjobb művévé avatja. Király Zoltán Szat- már 1970 című képe köze­lebb áll .a. természet hű áb­rázolásához, mélységben azonban' thég nem éri el Pál képét. A mai élettel való szoros Kapcsolatot fejezi ki Krutilla József Nyíregyháza 1969. című képe, valamint azok az alkotások, amelyek a földosztásnak, a barátság­kerti szüretnek a munkás- mozgalmi veteránnak állíta­nak emléket. A XV. őszi tárlat másik jellemzője: a művészek többsége híven vall a sza­bolcsi táj szeretetéről, be­csülettel vállalja, hogy él­ményvilágát megtérni éke-, nyit! a minket körülvevő mikroklíma. Az egyik legte­hetségesebb fiatal művész. Kerülő Ferenc egy sor mű­vével igazolja ezt. Érdemes megnézni az újszerű megol­dásokkal dolgozó festő ősz, Tél, Reggel és Cigányfiú cí­mű műveit. Méretében kicsiny, de gon­dolatiságában rendkívül gazdag a Margittay által ké­szített Facsemeték című réz­karc, amély már-már á ja­pán tollrajzokra- emlékeztető finomsággal készült. Soltész Albert Kapálok elnevezésű szénfajza a táj jó ismeretét és a művész technikai ké­pességeinek maximumát bi­zonyítja. Új művészi kifejezési formák keresésének is tanúi lehetünk a kiállításon. Be­recz András például a Nagy ajtó című’ kompozíciójával a konstruktivizmus- területé­re rándul ki, de ezen áz úton vele tart a tehetséges Acsné is, akinek Tapolcai utca című képe igen sike­rült. Szőnyi Sándor képein érződik a debreceni Bíró Lajos komor hangvétele, amit a fiatal nyíregyházi festő ur.os-untalan ismétel, művei rovására. Tőkey Pé­ter képei az önkeresést mu­tatják. A képek mellett az őszi tárlaton három szobrot is lathatunk. Kettő Nagy Mi­hály műve, a harmadik Hu­szár István első ilyen jelle­gű jelentkezése. Nagy Mi­hály különösen az Emlék­műterv című, egy darab fá­ból faragott alkotásával kelthét feltűnést. A fa adta lehetőségeket jól Ismerte fel, és a szokásos terrakotta szobrok után újszerű szín­foltot hozott művészetébe. Huszár István egy darab mészkőből Hold címmel fa­ragott szobrot. Megszoktuk, hogy Huszár sokoldalú alko­tó, szobra, amely antik ha­tásokat árul el, mégis meg­lepetés, és tegyük hozzá kellemes pieglepetés a mű­vészetet kedvelőknek. A XV. őszi tárlat kiváló rendezése jó áttekintést iBr. hetőséget nyújt a látogató­nak. Sikerült az előtérbe hozni azokat a képeket, amelyek valóban művésze­ink rangját mutatják, ugyanakkor finoman mel- lékhelyre kerültek a gyen­gébb képek. A rendezők ez­zel egy időben tartalmi szempontokat is követtek. Az Üres ház és a Magányo­sok című kép egymás mel- lettisége, az artisztikus és konstruktivista Berecz-kép közelsége külön mondaniva­lót hordoz. Nyugodtan mondhatjuk: a hibák ellenére is élményt ad megyénk művészeinek tárlata, hiszen az alkotók formanyelvére lefordítva sa­ját világunkkal, környeze­tünkkel találkozhatunk a kiállított képek között. Bürget Lajos A kutyások ismét lejártak a rakpartra, a fű kizöldült, napközben tarka kendős lá­nyok gereblyézték a park ágyasait, s talicskán friss sódert hordták az utakra. Néhány napig esett az eső, de ettől még tisztább és át- tetszőbb lett a levegő, a ta­vasz kimosdatta a parkot. Zotyi estefelé mindig lent ült a bokrok előtti pádon, s rendre megkerültek a töb­biek: Pucér, Nahát és a két Ilobó. A lányok közül csak Szöszmösz jött le. Egész té­len át nem látták. Megtelt a keble, az arca tele lett apró pörsenésekkel. Fenekén fe­szült a farmernadrág, s egé­szében véve más lett. A Kishobó meg is kérdezte tő­le: „Mi van, Szöszmösz, tán menyasszony vagy?” Alánv nagy szemet meresztett: „Be/'Ongtál?” Nem vesztem meg!” Ezzel ismét helyreállt a múlt évi őszi állapot. Ültek a pádon, cigarettáz­tak. olykor körbejártak a parkban később meg. amint a kutyások kjsoriáztak a rakpartra, odaálltak a vas­korlát mellé, lekönyököltek Csontos Gábor: HIÁNYZOL rá és bámulták a kutyákat. Néha megjegyzéseket tettek. Nem állhatták a kutyákat, s akik sétáltatták ókét, azokat sem. Egyszer egy busa fejű szőrgomolyag szaglászni kezd­te Nahát lábát, a gazdája, egy kövérkés nő hiába hí­vogatta, mire Nahát, lehajolt a pulihoz, megsimogatta, majd hirtelen megcsavarta a fülét: „Eredj anyuskádhoz, nem hallod, hogy hív?”Mind nevettek, a kutya nyüszítve eliramodott, a nő pedig ron­da huligánoknak nevezte őket. Ilyesmi szórakozásaik vol­tak. ha ugyan el nem men­tek a közeli moziba, de csak átkán. Péntek volt, amikor Zotyi felfedezte az új plakátokat. A hirdetőoszlop ott állt a bokrokon túl egy fa törzsé­hez bújva, s kissé féloldalra dőlve, szóval nem éppen ele­gánsan A pádról szemben látszott a zászló, nemzetiszi- nű volt. s mogulé kilátszott a vörös zászló széle. Izmos kéz tartotta a zászlókat, leg­alul meg a nagy I-est lehe­tett látni. Május elsejei pla­kát volt. A fürdőruhás nő kissé oldalról látszott, alakja egészen keskeny volt, de azért persze éppen szembe tekintett Zotyival. A fiú megszívta magát a párás rügyszagú levegőből. aztán felállt és a plakáthoz lépett. „Jó nő” — állapította meg. Néhányszor elsétált előtte, igyekezett úgy tenni, mintha nem a meztelenséget nézné, csupán a hirdetés betűit. Ké­sőbb rágyújtott és nekitá­maszkodott vállávaj a pla­kátnak. Úgy számította ki. hogy karja a nő combjával érintkezzék. Izgatta a játék. Később visszaült a padra és onnan leste a plakátnőt Ceruzát halászott elő a zse­béből és visszament, a pla­káthoz. Vastag hegyű kék ce­ruzája volt. A fűrdönadrág- gal egyvonalba adairta a szélére: „Hiányzol!” Gondol­ta, igazság szerint legalább három felkiáltójel kellett volna, de nem lépett megint oda, nem akarta, hogy valaki meglássa. Később jöttek a többiek es sötétig együtt lö­työgtek Másnap, ekkor volt szom­bat, pontosan tudja, mert hi­szen addig csak egy színes kép volt az egész nő, legyö­kerezett, amikor közel ért az oszlophoz. A kék betűk alatt írást, látott. Gyorsan odalé­pett.. A „Hiányzol!” alatt ez állt: „Te is nekeml” A ci­garetta reszketni kezdett a kezében és forróság lepte el, A nő hirtelen testi valójá­ban állt mellette, nem is mert neki támaszkodni, ahogy tervezte, csak állt kissé ol­dalt és nézte a szemét, haját, finom bőrét, telt kebleit és gömbölyű combját: Körbele-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents