Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

^rr-MÄGYÄRÖRSZA?' WT8 oStäfeer W KOMMENTÁR A közel-keleti politika holnapja Nassver elnök halálát kö­vetően a nemzetközi élet fi­gyelői gondosan felmérték a kialakult politikai helyzetet. Szükség is van erre most, hiszen az imperialista orszá­gok politikai köreiben, első­sorban áz Egyesült Államok­ban sok olyan vélemény hangzott el: íme, elérkezett a kellő pillanat, amikor olyan politikai űr keletkezett, amit a nyugati hatalmak jól kihasználhatnak a Közel-Ke­let térségében. Ez a nem is titkoltan megfogalmazott po­litikai ambíció nyomatékkai hívta fel a figyelmet arra, hogy az arab Kelet sorsa minden eddiginél még na­gyobb mértékben függ az arabok egységétől és összefo­gásától. Ezt a gondolatot emelte ki kairói rádió- és tévébeszédé­ben Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök is, aki fáradhatatlan munkával fej­tett ki erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az Egyesült Arab Köztársaságban erre az arab vezetők figyelmét is felhívja. A kialakult, kétség­telenül bonyolult helyzet ilyen megoldását tartották egyetlen lehetőségnek az arab országok állam- és kor­mányfői, akik egy rögtönzött arab csúcsértekezleten tet­tek fogadalmat Nasszer poli­tikájának töretlen folyta­tása mellett. És figyelemre méltón, a pénteki napon ezt a fontos eszmét fejtegette Leonyid Brezsoyev is. aki bakai beszédében nemcsak mint lehetőséget, hanem mint előlegezett bizalmat kifejező módon fogalmazott: az arab országok vezetői, az elhunyt elnök harcostársai érvényre juttatják Nasszer eszméit. A politikai űrre számítók fondorlataira ezek a tényék jó választ adnak. Az arab államok egységének erősítése az imperialista cselszövé- nyekkel és kísérletekkel! szemben továbbra is a közel- keleti helyzet alapvető köve­telménye. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Arab Köztársa­ság ezután sem mondhat le arról, hogy az Izraeli ag­resszió következményeit fel­számolják. Hiába remélik most az izraeliek és az őket támogató amerikai politikai körök, hogy most már sem­mi akadálya nincs az 1967- ben megszállt területek meg­tartásának. A „se béke, se háború” állapota nem tartha­tó fenn, a Közel-Kelet e tér­ségében a feszültség tartósí­tása nem lehet se cél, se megoldás. Az itt kialakult helyzet robbanás veszélyét rejti magába. Ilyen távlat pe­dig egyetlen komoly kor­mányt sem elégíthet ki. Lo­gikusan következik ebből, hogy az arab politika csak az lehet a jövőben is, amit Nasszer kezdett: a meglévő katonai erő biztos támaszával az igazságos politikai rende­zés. A közel-keleti békére nem csupán az araboknak van szükségük, nem csupán Izra­el érdeke. A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai folyóirat így fogalmaz leg­utóbbi számában: Az itteni béke az egész világ érdeke, hiszen a béke egy és osztha­tatlan. A háború kirobbanása ebben a térségben — mutat rá a szovjet lap — olyan gi­gászi tűzvészt idézhet elő. hogy lángja a Közel-Kelettől távol eső országokat és né­peket is elérheti. A Nasszer elnök halálát kővető politikai viszony kö­zött így mindenki számára érthető, hogy miért tesz és tett olyan hatalmas erőfeszí­téseket a Szovjetunió kormá­nya arra, hogy megakadá­lyozza egy kalandorpolitika esetleges bajkeverését. Min­den nagyhatalom kötelessége, hogy maximális tekintélyét latba vesse annak érdekében, hogy a Közel-Kelet népei végre megismerjék a tartós és szilárd békét. B. Koszigin tárgyalásai Kairóban Koszi gin szovjet miniszter- elnök pénteken délelőtt Kai­róban tanácskozott Anvar Szadattal, az EAK ideiglenes elnökével Husszein el-Safei- vel és Ali Szabiival, az ASZÚ Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagjaival, és Mohammed Favzd hadügy­miniszterrel. Ezt követően a szovjet kormányfő rövid idő­re találkozott Nimerivel és Kadhafival, Szudán és Líbia államfőjével, Jasszer Arafat-/ tál, a PFSZ Központi Bizott­ságának elnökével, a Végre­hajtó Bizottság több tagjá­val és Mahmud Riad egyip­tomi külügyminiszterrel. Elliot Richardson, az ame­rikai küldöttség vezetője egyórás tanácskozást tartott Mahmud Riad külügyminisz­terrel és még pénteken talál­kozott Anvar Szadat ideigle­nes elnökkel is. McCloy, az amerikai küldöttség másik tagja, Mohammed Favzi had­ügyminiszterrel tartott esz­mecserét. Chaban Delmas francia miniszterelnök Kairóban ta­nácskozást folytatott Alek­szej Koszigin szovjet minisz­terelnökkel, Huari Bumedien algériai államfővel, Ahmed Dalafredzs faarokkói állam­miniszterrel, Mohamed Masz- mudi tunéziai külügyminisz­terrel, Kadhafi líbiai kor­mányfővel. A francia minisz­terelnök találkozott a Ubano- iri, szíriai, szudáni és mauri- tániad küldöttségek vezetőivel is. (Folytatás az 1. oldalról) nyét, hogy Georges Pompi­dou szóvjefcuinióbeLi látogatá­sa új lényeges fejezetet nyit majd a Szovjetunió és Fran­ciaország barátságának, egyetértésének és együttmű­ködésének történetében, össz­hangban a két ország, az eu­rópai és a világbéke érdekei­vel. Az ünnepi gyűlésen Leo­nyid Brezsnyev bejelentette, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége az Októberi Forradalom rendje­let adományozta az Azer­bajdzsán! Köztársaságnak. A kitüntetést a köztársaság a forradalmi mozgalomban, az októberi forradalom győzel­méért és megszilárdításáért vívott harcban, a kommunis­ta építésben, a haza hősies védelmeziésében tanúsított magatartásával érdemelte ki. Jarring visszatér Moszkvába ü Thant ENSZ-főtitkár pénteken bejelentette, hogy Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti különmegbizottja ideiglenesen visszatér moszk­vai állomáshelyére. A főtitkár közölte az új­ságírókkal, hogy „ Jarring a jelenleígi körülmények kö­zött mindent megtett, amit megtehetett” arab—izraeli békéltető missziójának vég­rehajtása érdekében. Jarring rövidesen elutazik a szovjet fővárosba, hogy még október közepetáján újból New York­ban lehessen. A Hazafias Népfront me­gyei és nyíregyházi járási bizottsága rendezésében Bul­gária felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából ma­gyar—bolgár barátsági nagy­gyűlést tartottak pénteken délután Nyírbogdányban. A rendezvényre megyénkbe ér­kezett Hriszto Mladenov, a Bolgár Kulturális Központ igazgatóhelyettese és Lengyel Károly titkár. A vendégeket Nyíregyházán á megyei és járási párt- és népfroníbi- zottság vezetői fogadták. A Nyírbogdányi Ásvány. olajipari Vállalat kultúrter­mében rendezett barátsági nagygyűlésen Lakatos István, az üzemi pártszervezet tit­kára köszöntötte a megjelen­teket, majd Hriszto Mlade­nov, a Bolgár Kulturális Központ igazgatóhelyettese mondott beszédet, ismertette Bulgária negyedszázados fej­lődésének eredményeit. A bolgár vendégek este a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskolán tettek látogatást, ma pedig a Kemecsed Álla­mi Gazdaságban almaszüre­ten vesznek részt PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI Nincs szükség nagy változtatásokra A csütörtöki nap a felszó­lalások jegyében zajlott a Par. lamentben. Ezen a napon két képviselő is szót kapott. Dr. Kovács Magdolna azokra a hiányosságokra hívta fel a figyelmet, ame­lyek ma is gátolják Szabolcs- Szatmár gyorsabb ütemű fej­lődését. Hogy mennyire élő problémákról szólt a szabol­csi képviselő, bizonyítja, hogy Lázár György munkaügyi miniszter közvetlenül, mint következő felszólaló már hi­vatkozott is az előbb el­hangzottakra. De az is bizo­nyíték, hogy már a tervhi­vatal elnökének expozéjában Is helyet kapott a területfej­lesztés. amely éppen a sza­bolcsi képviselő által emlí­tett gondokat is érintette. Ezért is lehetett alapvetően optimista — a felsorolt sok nehézség ellenére Is — dr. Kovács Magdolna. Borivó Károlynak már- már hagyományos témája a mezőgazdasági gépellátás. Az országgyűlés idei első ülés­szakén szintén a szabolcsi képviselő hívta fel a figyel­met: rövid időn belül a mezőgazdasági géppark roha­mos elavulása várható. Gyors segítségre volna szük­ség. Most újra ebben a témában szólt: nem elég csak azt megjelölni, milyen nagyság­rendben várhat segítséget a mezőgazdaság, hanem Célsze­rű volna az új gépek nagy részét az ötéves terv első éveiben munkába állítani. A felvetést — a szabolcsi kép­viselő felszólalásának ezt a részét — helyesléssel fogad­ták az ülésteremben ülő tsz- elnökök, mezőgazdasági szak­emberek. A csütörtöki ülés kiemel­kedő jelentőségű előterjesz­tése a miniszterelnök nevé­hez fűződik: Érthető, hogy Focic Jenő beszédére megtel­tek a diplomáciai és sajtó­páholyok is, Erről beszélget­tek a szünetben a képvise­lők is. Az első vélemények a köz­vetlen hangvételű, egyszerű, tárgyilagos beszámolót dicsér­ték. Megnyugvással fogadta mindenki: az új ötéves terv­ben Is a folyamatosságra tö­rekednek a kormányzati szer­vek. Nincs nagy változások­ról szó, az eddigi eredménye­ket kívánják megtartani, s Egészségesen fejlődnek a magyar—indiai kapcsolatok Indiában a gazdasági fejlesztéssel egyidőben nagy erö^ feszítéseket, tesznek a kulturális fejlesztésre. Különösen je­lentős az írástudatlanság felszámolására kibontakozott moz­galom a távoli indiai falvakban. (UNESCO-fotó, J. Bowers felvétele^ Az ország nagy ipari létesítményei festői környezetbe« épülnek. Képünkön a bhakra-nagali erőmű látható, az ott dolgozó szakemberek vendéglakásának kertjéből. Vasárnap érkezük hazánk­ba Varhairi Venkata Giri, az Indiai Köztársaság elnöke, fe­lesége, valamint a kíséreté­ben lévő magas rangú szak­értők csoportja. A nagy felelősséggel politi­záló Giri elnök a világ egyik legnépesebb országának az áLlamfóje. India — az or­szág hivatalos nyelvén, -hin­diül — Bhárátija Pandzsá- tarntra — több, mint 3 millió négyzetkilométeren terül el Ázsiában. Lakóinak száma 500 millió, és ez a szám éven­te tízmillióval növekszik. Fő­városa Delhi. India államfor­mája a szövetségi köztársa­ság, 17 államból álL India tagja a Brit Nemzetközösség­nek. A hatalmas országban több tucat nyelven beszélnek. Jellegét tekintve agráripari ország. Fejlődésére az 1948-ig tartó, több évszázados amgo] gyarmatosítás nyomta rá a bélyegét. Az elmúlt két év­tized alatt kifejtett hatalmas erőfeszítések eredményezték azt, hogy India ma már szá­mottevő világgazdasági -té­nyező. Hatalmas és értékes nyersanyagbázissal rendelke­zik, és az utóbbi időben je­lentősen fejlődött a feldolgo­zóipar. India gazdasági előre­lépéséhez jelentős segítséget kapott a szocialista országok­tól, mind hitelek, mind szak­emberek és tervek formájá­ban. A fejlődő országok közül hazánk legjelentősebb keres­kedelmi és gazdasági partne­re az Indiai Köztársaság. Különösen az elmúlt évtized tanúskodik dinamikus fejlő­désről, amit az is bizonyít, hogy az 1963-ban kötött hosszú ló- járatú kereskedelmi és fize­tési megállapodást 1970-ig meghosszabbították. Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének múlt évi indiai lá­togatása alkalmával folytatott tárgyalások a gazdasági kap­csolatok szélesítését szolgáló új hosszú lejáratú szerződés létrehozását nagymértékben elősegítették. A magas szán­tén folyt tárgyalásokon ki­alakult egyetértés lehetőséget nyújtott arra, hogy az áru­csere-forgalom, a technikai és tudományos együttműködés tovább bővüljön. Már a lá­togatást követő hónapokban meggyorsultak a tárgyalások néhány gépipari export-im­port együttműködés kibonta­koztatására. Az országaink közötti áru­csere-forgalom az utóbbi idő­ben meghaladta a 400 millió deviaaforintot. A hagyomá­nyos indiai árukon kívül — vasérc, csillám, sellak, bőr, kávé, tea, bors, földidiódara — megjelentek a magyar pia­con az indiai cipők, kozmeti­kai cikkek, építőanyagok, sőt, a vasútvonalainkon jelenleg 500 indiai vagon fut, és a jö­vő év végéig újabb 1000 ér­kezik. Az iparosodó, egy-egy gazdasági ágazatban a leg­modernebbet produkáló In­néhány helyen fokozni a ha­tékonyságot, joibb módszerek­kel. termelékenyebben pro­dukálni mindazt, ami növel­heti a nemzeti jövedelmet. Másodszor hangzott el, hogy nagyon fontos az épí­tőipar kapacitásának növelé­se. a beruházások jobb elő­készítése, amely megyénkben is sok gondot okoz. A parlamenti folyosón a képviselők közt is beszédté­ma a sok hozzászólás. Ért­hető is az aktivitás, hiszen nem egy speciális témáról van szó, hanem az ország következő öt évének munká­ja, terve van napirenden. Mindenki szeretné azt jobbá, eredményesebbé tenni azzal is, hogy saját választókerüle­téinek gondjairól szól, vagy az országgyűlési bizottság véleményét mondja el. De ezek a témák nagyon gyakran nemcsak ott aktuá­lisak, ahol éppen szólnak ró­la. Ezek közé tartozik a kollégiumok ügye, amely már kétszer szerepelt az ország­gyűlés mostani ülésszakán. dia exportképességét mrl sem hizonyítja jobban, mint az, hogy évente 00—80 együttmű­ködési szerződést ír alá a leg­modernebb technológiát al­kalmazó cégekkel, a világ minden részén. Érthető, hogy a fejlődés ilyen szakaszában a magyar exportcikkek száma is jelen­tősen bővül, és ma már eléri a százat. Hengereltárukat, vegyi cikkekeit, gyógyszert, gyógyszer-alapanyagot, mű­trágyát, vasúti anyagokat, műszereket, erőműveket kül­dünk a távoli országba. Je­lentősen növekedett a szelle­mi export is. Magyar mérnö­kök bekapcsolódtak India alumíniumipari fejlesztésébe, a koynaá és korbai drótkötél- pálya tervezésébe. Magyaror­szág szállította egy timföld­Jó lenne, ha az üzemek, tsz- ek hozzájárulnának az épít­kezésekhez, mert a jelenlegi. nél sokkal több kellene. Ez somogyi képviselőtől hangzott el, de legalább annyira szo­rít a „cipő” nálunk, Sza­bolcsban is. Aztán egy ellen­vélemény: az egyik nógrádi képviselő már arról szólt, se szeri, se száma azoknak a tételeknek, amelyekhez ilyen, vagy olyan formában hozzá kellene járulni. Vajon nem kellene-e már egy olyan át­fogó megoldást keresni, amely kiküszöböli ezt a téte­les hozzájárulást. Magyará­zattal is szolgált: a válla­latnak az a feladata, hogy minél jobb minőségű árut termeljen, s erre kell koncentrálnia. Hogy az on­nan elvont bevételt és nye­reségtömeget hogyan oszt­ják el, már más kérdés, sok­kal általánosabb, s nem a vállalat feladata. Feltehető, hogy ez a téma más fórumo­kon ugyan, de sok vitát ér maid meg. Marik Sándor gyár komplett tervdokumen­tációit is. A gyógyszeripari együttműködés keretében már működik Indiában egy B—12 vitamint előállító üzem. Várható, hogy India a közei- jövőbesn igénybe veszi a ko­rábban felajánlott 250 millió rupiás hitelt is. Végül meg kell állapítaná azt, hogy India ma már sok cikkben önellátó azaz maga gyártja azt, amdí korábban külföldről hozott ba. Ez a tény széles együttmű­ködési lehetőségeit kínál, je­lenti a gyártási együttműkö­dés bővítéséit is. A közel­múltban Budapesten parafái! — és várhatóan novemberben aláírásra kerülő — 1971-75- ne kereskedelmi és fizetési megállapodás a két ország együttműködésének alapjául jelöli meg a legnagyobb ked­vezmény elvét, ami azt je­lenti, hogy a két ország kö­zötti gazdasági kapcsolatok hazánk számára is a jó üzleti tevékenységet kínálják; ugyanakkor biztosítják a le­hetőséget az indiai gazdaság ütemes, gyors fejlődéséhez. Nyilvánvaló, hogy Giri el­nök mostani magyarországi látogatása tovább mélyíti az országaink között kialakult jó kapcsolatot, mind a gaz­daság, mind a művelődés teJ rületén. Ugyanakkor módot kínál arra is, hogy politiku­saink megfogalmazzák véle­ményünket a fontos világpo­litikai kérdésekben. India; mint a békéért küzdő álla­mok egyik legjelentősebbje már eddig is sokszor tanúje­lét adta amnaik, hogy köveid kezetesen an/tiimperfalista, és a világ ügyed békés rendezé­sének kérdésében osztja a szocialista országok nézetét Ez a látogatás — amelyet nagy szeretettel köszönt egész népünk — így jó hozzájáru­lás lesz a népek közötti ba­rátság gyakorlatához, és egy­ben a világbéke nagy ügyé­nek munkálásához. B. & . auras Magyar—bolgár barátsági nagygyűléi Nyírbogdányban

Next

/
Thumbnails
Contents