Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

S. ofiiaf «ELET-MAGYAftORSfcÄS fSTO. október 2«. Fontos diplomáciai tárgyalások az ENSZ ben Hétfőn délelőtt Péter János New Yorkban találkozott Ro­gers amerikai külügyminisz­terrel. A két külügyminiszter foglalkozott néhány kérdéssel, amelyek érintik a két ország kapcsolatait és a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Péter János délben Nicolae Ceausescuval, a Román Szo­cialista Köztársaság államta- nácsának elnökével ebédelt. U Thant,, az ENSZ főtitkára helyi idő szerint hétfőn este fél 9 órakór, magyar idő sze­rint kedd fi a hajnali . órák­ban találkozott Péter János magyar külügyminiszterrel. Magyar idő szerint kedden a. hajnali órákban került sor ezúttal a New York-i Waldorf Astoria-szállóban Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter második — „munkavacsorájára”. Az ENSZ tíznapos jubileu­mi emlékülésének ötödik napján, hétfőn délelőtt első ízben telt meg a közgyűlés ülésterme — amikor elsőiként dr. Kenneth Kaunda a Zam­biai Köztársaság elnöke emel­kedett szólásra. Ezután Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy Románia a világközvé- leménnyel egyetemben a viet- nami háború és az indokínai idegen beavatkozás gyors megszüntetését sürgeti és . V.V ..y ky^éx-vl^vX.' Andrej Gromiko szovjet (jobbról) és William Rogers amerikai külügyminiszter isme lelten {alá: kozlak az ENSZ ju­bileumi ülésszaka alkalmából New Yorkban. I. A. MISZEVRA ÍRÁSAI: Gazdagodó kolhozok szükségesnek tartja „a hala­dást az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak Vi­etnamból való maradéktalan kivonását illetően”. A továb­biakban állást foglalt amel­lett, hogy az arab—izraeli konfliktust a Biztonsági Ta­nács 1967-es határozata alap­ján rendezzék. Hangoztatta, hogy a világbéke szempontja­A Laporte-ügy Vasárnap éjjel a kanadai québeci szeparatista mozga­lom tagjai kivégezték az elrabolt és fogságukban . tartott Pierre Laporte québeci munkaügyi minisztert. Bal oldali ké­pünk a meggyilkolt Laporte miniszterről készült. A jobb ol­dali kép James Richard Cross, angol diplomatát mutatja, aki még a szeparatisták fogságában van. (Telefoto — AP—MTI—KS) Kanada, a világ területileg egyik leghatalmasabb országa ritka .kivételektől eltekintve a hírek perifériáján szerepel. Ilyen ritka kivétel volt, ami­kor a kormányfői székbe ke­rült „Kanada Kennedyje”, Pi­erre Elliot Trudéau, aki nem is annyira politikai koncep- dója, mint személyi érdekes­sége miatt került á világsajtó első oldalára. Az ország következő szen­zációja Charles de Gaulle tá­bornok emlékezetes québeci látogatása volt. A Francia Köztársaság akkori elnöke a diplomácia történetében meg­lehetősen szokatlan módon nem közvetett gesztusokkal, hanem a lehető legnyíltabb beszédekben támogatta a francia nyelvű tartomány el­szakadási törekvéseit. Gépesé­nek visszhangja érthető mó­don rendkívül vegyes volt — annyi bizonyos, hogy hóna­pokra volt szükség, amíg a kanadai körűt viharai vala­melyest lecsendesedtek. Ezzel a második szenzáció­val már — legalábbis temati­kailag — feltétlenül össze­függ az a szomorú ok, amiért Kanada ezekben a napokban vezető helyre került az újsá­gok lapjain, az éter hullámain és a legkülönbözőbb televízió« állomások kommentárjaiban. Mint emlékezetes, ez a leg­újabb kanadai ügy úgy kez­dődött, hogy a québeci szé- paratisták. akik rtiár koráb­ban is kacérkodtak bizonyéi anarchista módszerekkel — pokolgépes robbantásokat kö­vettek el, megfenyegettek po­litikai személyiségeket, stb. — most égy nagy lépéssel to­vább léptek az egyéni terror útján. Először Cross brit diplomatát rabolták el, majd miután mind a tartományi, mind a központi kormány megtagadta anyagi természe­tű, valamint bebörtönzött tár­saik kiszabadltásárá i rányuló követeléseiket, kertjében raj­taütöttek Laporté-on, a tarto­mány munkaügyi miniszte­rén. Trudeau szövetségi és Ro­bert Bourassa québeci kor­mányfő ezután is nemet mon­dott, illetve csak a követelé­sek egy részét volt hajlandó teljesíteni. A szeparatisták er­re megölték Laporte-ot — vagyis más körülmények kö­zött, de megismétlődött a quatemalai Spreti-ügy. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy körülbelül ugyanazzal a tanulsággal. Ezt a tanulságot az angol kommunisták lapja példamu­tatóan elemzi. Kimutatja, hogy a qüebéciéknek valóban okuk van az elkeseredéséé és a francia kisebbség Háttérbe szorítása thég a brit irhperia- lizmus öröksége. A gyilkossá­got ugyanakkor ..rnpgdöbben- tö fejleménynek” neVezi a Morning Star, amelyet „a leghatározottabban el kell ftélíii”. i.Ne-m beszélve a cse­lekmény embertelen voltáról — írja a lap — politikailag is értelmetlen volt, mert sem­mit sóm oldott meg, ami tör­tént. A tömegtámogatásra Számító haladó mozgalmak nemcsak azért ítélik el az egyéni terrort, mert zsákutcá­ba vezet, h inein azért is, mert rendszerint éppen azok­nak az erőknek a kezére ját­szik, ameiyek ellen állítólat' irányul...” ból nagy jelentőségű lenne, ha az Egyesült Aliamok ki­vonná csapatait Dél-Koreá is ily módon lehetővé tenné, hogy a koreai nép békés esz­közökkel érhesse el országá­nak egyesítését. Hangsúlyozta, hogy Európa biztonságának megszilér |: sa megkívánja a második vi­lágháború és az azt követő hidegháború maradványainak felszámolását, a kialakult ál­lamhatárok sérthetetlenségé­nek elismerését és általában a második világháború óta végbement történelmi válto­zások tudomásul vételét. Ép- pen ezért — mondotta —, minden államnak el kellene ismernie az NDK-t és biztosí­tani kellene mindkét német állam részvételét a nemzetkö­zi ügyekben, az ENSZ- ben és más nemzetkö­zi szervezetek munkájában is. Rámutatott, hogy egy össz­európai biztonsági értekezlet összehívása különös fontossá­gú lenne az európai kontinens problémáinak rendezése szempontjából. Szovjet (irha’ósok sajtóértekezlete A. G. Nyikolajev és V. I. Szevasztyjanov szovjet űrha jósok, akik a NASA, az Amerikai Országos Űrhajó­zási Hivatal meghívására tartózkodnak Washingtonban, hétfőn sajtóértekezleten ta­lálkoztak amerikai és külföl­di újságírókkal. Az űrhajósok részletesen beszámoltak 18 napos űruta­zásukról. A MEZÖGAZDASÄG je­lenéről, JÖVŐJÉRŐL kértünk felvilágosítást I, ROt maiitól, a Kárpátontúli te­rület mezőgazdasági osztály­vezetőjétől. Kérdésünkre a következőket válaszolta: — Mint köztudott, közele­dik az SZKP XXIV. kong­resszusa. De más szempont­ból is nagy jelentőségű ez az esztendő; befejeződik az ötéves terv és egyben ez a Leninre való emlékezés idő­szak 'S is volt. — Ezek a körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy a termelésben reszt vevők ak- tivitása nőit. A szovjet em- ' berek rntuyen elemzik az eddig elvégzett munkát, és szantoa veszik, melyek a jö­vő feladatai, milyen úton haladhatnak előre. — Mezőgazdaságunk a szov- jelhatalom időszakában ro­hamosan fejlődött. A kollek- tívizálás eredményeképpen a termelés e legelmaradot­tabb ága is a szocialista fej- lődés útjára tért. A kispa­raszti gazdaságok kolhozok­ba egyesültek és sokoldalúan fejlett, magas technikai szín­tű gazdaságokká alakultak. Erre bizonyítékul csupán né­hány nagyon meggyőző szám: a terület kolhozaiban jelen­leg 2266 traktor, 587 kom­bájn, 1700 teherautó és ezer másféle erő- és munkagép dolgozik. — Ebből természetszerűen következik az, hogy a tech-. nikai fejlődés és a tudomá­nyos módszerek alkalmazá­sának eredményeképpen nagy minőségi és meny- nyiségi változás követke­zett be mind a földeken, mind a gazdaságokban. A Kárpátontúli területen a kol­hozokban 5300 műszaki, 373 agronómus, 570 állattenyész­tési szakember és állatorvos, 1100 mérnök, közgazdász és más szakember munkálko­dik. Újszerű célokkal és új tartalommal megtűrd;ltűk a ..Kiváló kolhozista” mozgal­mat. A KOLHOZTAGOK NAGY RÉSZÉNEK MA MÁR gyak­ran nemcsak általános szak­mai ismerete van, hanem kő- zépfokú tudást szerzett. Úgy hiszem, ebben rejlik sikere­ink titka. ez a legnagyobb eredményeink eg3Tike. — Különösen sok történt az SZKP 1965. márciusi plé- numa után. Ekkor hirdette meg a párt a mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztését. Ettől kezdve állandóan fej­lődik a mezőgazdasági terme­lés gépesítése és villamosítá­sa. Az eredményeket a kol­hozok gazdásági sikerei do­kumentálják a legjobban. A kolhozok állóalapia 1960-tól, az akkori 73 millió rubelről az elmúlt évig bezáróan 165 millió rubelra nőtt. Gyarapo­dott a fel nem osztható alap is, mégpedig a két és félsze­resére. Összege jelenleg el­éri a 170 millió rubelt.- A MAGAS FOKÚ GÉ­PESÍTÉS, A TECHNIKAI SZÍNVONAL EMELKEDÉSE azt eredményezte, hogy min­den termelési ágban gyors felfutás mutatkozott. Az utolsó 10 évben á mezőgaz­dasági termelés 1,65-szörösé- re nőtt, az össztermelés ér­téke elérte 1969-ben a 119 millió rubelt. Ezekből az eredményekből következik az, hogy a kolhoztagság egyéni boldogulása is meg­gyorsult. Munkabér címén a múlt évb"Ti 59 millió rubelt fizették ki a kolhozok és ez 2,7-szerese az. 1960. évinek. Közös gazdaságaink különö­sen sok tejet, húst, tojást és gyapjút termelnek. Csaknem mindenütt meghonosodott az élelmiszeripar számára ki­válóan alkalmas nagy testű szarvasmarha és juh. Gazdag legelőinken ezerszámra lát­hatók. — Az a körülmény, hogy a kolhozok és a családok jöve­delme gyorsan nőtt, lehetővé tette azt is, hogy a falvak át- alakuljanak, a lakosok kultu­rális, kommunális igényei kie­légíthetővé váljanak. Kitün­tetett területünkön a közsé­gek képe alaposan megvál- tozott, és ez a folyamat év­ről évre tovább tart. Egyre- másra épülnek a modern, ké- nyelmes lakóházak, a hagyo­mányos építőanyagok mellett megjelentek a modern mód­szerek is. Iskolák, klubok, fürdőik, szolgáltatóházak, óvo­dák évS bölcsődék sora jelzi: új, korszerű falvak alakul­nak ki a régiek helyén. Jár­dák hálózzák be az utcákat, szép terek és parkok díszítik a községeket. A nagy ütemű építkezés ve­lejárója lett az. hogy a kol­hozokban létrehoztak az épí­tőanyagot gyártó melléküze- meket. Területünkön jelenleg 17 téglagyár működik, de további 8 áll építés alatt. — A gazdasági fej­lődés SIKEREI AZT EREDMÉNYEZIK, hogy a jó­lét forrása, a tervek teljesítése felé fordul a figyelem, mint ahogy azt pártunk XXIV. kongresszusára készülve az SZKP KB júniusi plénuma meghatározta, mint ahogy ar­ra Lenin születésének 100. jubileuma kötelez. Őrségváltás a m A szakmai és technikai képzés fejlesztésére pártunk és .a szovjet kormány nagy figyelmet fordít. A tudomá­nyos- tech titkai forradalom időszakában lényeges tó, hogy az oktatás módszerei folya­matosan lépést tartsanak az új és új követelményekkel, hiszen a munkapadok mellett csak a jól képzett szakmunká­sok állhatják meg helyüket. Ezt a célt segíti az a 3—4 éves képzési forma, amely a leendő munkásoknak középfokú szak­mai tudást ad. A Kárpátontúli területen — mondja beszélgetésünk so­rán I. Lucsok, a területi szak­munkásképzők Szakfelügyelő­je — 13 ilyen jellegű intézet működik. Ezekben 6 ezer ta­nulót képeznek, — ezek kö­ri!] 8 városi, 3 falusi, 2 speciá­Lisan műszaki jellegű. Ezek­ben képezik a mezőgazdasági gépészeket, az elek.tixxmos szakembereket, asztalosokat, vasipari munkásokat és a többi 40 szakma Leendő szak­munkásait. Iskoláinkból évente csak­nem 3 ezer fiatalt bocsa tunk ki az életbe. Csupán 4 év alatt 12 ezer fiú és leány kap szak­mát, mégpedig olyat, amely­nek minden csínját-bínját el- sajátították. Mert nyugodt szívvel mondhatom: az isko­lák többsége alaposan felké­szíti a fiatalokat. A szakmai ismeretekkel egy időben meg­tanulják a munkához. való kommunista viszonyt is. Az oktatás és nevelés összhagja teszi őket egész emberré. En­nek a munkának a sikerét — folytatta I. Lucsok — a peda­gógusok, mérnökök, szakok­tatók nagyszerű gárdája biz- tos.it ja. A képz-és minőségének má­sik forrása az, hogy az isko­lák felszerelése biztosítja a kiváló képzés elengedhetetlen, feltételeit. 115 osztály és ka­binet, 76 tanműhely és sok laboratórium, szakmai klub áll a tanulók rendelkezésére. Intézeteink oktatási színvona­lának egyik mérője az, hogy a végzett fiatalok 30 százalé­ka bizonyítványának einyeré- se után a legmagasabb szak- munkási bérkategóriát kap­ja az üzemekben. Az iskolákban — mondta befejezésül I. Lucsok szakfel­ügyelő — a kongresszus előtt széles köm tanulmányi Ver­seny bontakozott ki. A terü­let munkásosztályának íriú Gárdája ezt az ajándékot ké­szíti pártunk XXIV. tanácsko­Szahó László—Sólyom lóisefi 7. Blake belépett az egyik fehérneműüzletbe, hogy in­geket vásároljon marinak. A japánok kint maradtak. Egy pillanattal később egy idő- gen férfi lépett be az üzlet ajtaján, majd Blake mellé állt, mintha válogatna az árúban. Az „izomember” a japánokra fordította minden figyelmét, hogy egy alkal­mas pillanatban elillanjon előlük, s eközben észre sem vette azt a nyurga fiatalem­bert, aki az üzletbe utána­jött. Csak akkor csodálko­zott el kissé, amikor a nyur­ga férfi — a kirakott áru között válogatva — halkan megszólította Bláke-et: — Mindenről tudunk, a Matsonián már nem lesz hely, s azt követően, egy hét múlva indul csak hajé Honoluluba — suttogta az Idegen. Rádióval lehallgat­tuk az autóbeli beszélge­tést. .. Blake azonnal megköny­nyebbült Milyen ügyesen dolgozik az ONI. . Még sze­retett volna kérdezni egy s mást az idegentől, de szisze­gő hangú utasítást kapott, hogy gyorsan menjen ki az üzletből és a japánok által megjelölt időpontban indul­jon San Franciscóba. Blake eleget tett a pa­rancsnak: repülőgépre ült és San Franciscóba utazott. A Csendes-óceán parti ha­talmas városban tartózkod­va hogy is gondolt volna ar­ra, hogy e metropolis falai között két hatalom kémei birkóznak, s a tét: az USA-t berántani a világ­háborúba. ezzel leköt­ni és meggyengíteni, hogy a Távol-Kelet fölött a japán imperializmus lehessen az úr. .. Blake, mihelyt megérke­zett, nyomban bement a hajózási irodába. S mindén úgy történt, ahogy a fehér­neműüzletben mondták ne­ki: a Matsonián már nem volt hely és a következő ha­jó egy hét múlva indul csak Honoluluba. Blake boldog volt,, de az őrömé gyorsán lelohadt. ugyanis ahogy kilépett az irodából, egy japán került mellé és azt suttogta: — Kövessen. Egy étterembe vezette az amerikait. Itt nagy titokban átadott neki egy borítékot, amelyben egy utazási jegy volt, mégpedig a President Garfield nevű hajóra, hono­lului végcéllal; másnapi in­dulással. Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ONI terveit esetleg ke­resztülhúzták, hanem az éle­tét is félteni kezdte. Elvég­re, ha ezek így meg tudják szervezni dolgaikat, akkor nem ütközik különösebb ne­hézségbe az sem, hogy adott esetben eltegyék őt, Blakr láb alól. . S ha megtudja' hogy becsapja őket. biztr san ez a sors vár rá... A „robotember” nem is sejthette, amit az ONI tu­dott. hogy Kono — két nap­pal Blakr- indulása előtt re­génybe illő körülményéit, kö­zött — ismét találkozott Yamamotóval egy fétfijtálap- boltbari, s míg a kalapokat próbálták a tükör előtt áll­va suttogva beszélgettek egy­mással. A suttogó beszélge­tésből néhány mondatot si­került rádión keresztül Stan- leyéknek lehallgatniuk, s bár túl sokat ugyan nem, any- nyit mégis megtudtak, hogy a japánok a President Gar- fieldre szereztek jegyet, s Blake-nek ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Matsoniával, amely csak fél­revezetésül szolgált egy eset­leges elhárító akcióhoz. Az amerikai tengerészeti elhárí­tok Yamamoto nyomába ve­tették magukat. A szokásos­nál is ferdébb szemű japán ismét a Los Angeles-i „Vö­rös Malom” lányaihoz haj­tatott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie. . . S Íme, más ha­jóval megy, s közeledik az indulás ideje is, tudnia kel­lene, mit tegyen, ha Hono- 'uluba érkezik. Különben is, niről fogja felismerni az ál- iítólagos Campbell. Azt is tapasztalta, hogy a japánok rendkívül erős megfigyelés alatt tartják, ami a szemé­lyes érintkezést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ONI embereivel... Eltelt az idő — és semmi értesítés. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents