Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
4. ©Mal KELET MACYARORRZÄS 1970 október IK CSALÁD — OTTHON Kétrészes kötött ruha Fénykép a képernyőről A ruhát középvastag fonálból 2 és feles és 3-as tűvel kötjük. Az alapszín sötétebb fonal, míg a betétcsipke fehér. vagy egyéb világos színből készülhet. A pontos szabásminta a japán ujj miatt különösen fontos A két azo- nos darabból készülő szoknyát és a blúzfc is, a színén simán, a bal oldalán fordított kötéssel készítjük 3-as tűvel. A csipkebetétet kb. a 20. sornál kezdjük. A páros sorokat a munka bal oldalán mindig fordítotton kötjük. 1. sor: 2 sima, ráhajtás, 3 szemet összekötünk (1 szemet átemelünk a jobb tűre, 2 szemet simán összekötünk, az átemelt szemet áthúzzuk), ráhajtás. 1 sima, ráhajtás, 3 szemet összekötünk, ráhajtás, 1 sima. 3. sor: 2 sima, ráhajtás, 3 Bzemet összekötünk, ráhajtás, 5 sima, ismétlés. S. sor; 2 sima, ráhajtás, 3 szemet összekötünk, ráhajtás, 9 sima, ismétlés. 7. sor; 2 sima. 3 sima, ráhajtás, 2 szemet balra összekötünk (1 szemet leemelünk, a következőt lekötjük, a leemelt szemet áthúzzuk rajta), 1 sima, 2 szemet jobbra ösz- szekötünk, ráhajtás, ismételünk. 9. sor: 2 sima, ráhajtás. 3 szemet összekötünk, ráhajtás. 1 sima. ráhajtás, 3 szemet simán összekötünk, ráhajtás, 1 sima, ismétlés.' A szoknyánál is a sötét színnel tovább kötve, szabásminta szerint fogyasztunk és végül mintegy 10 sort a 2 és feles tűvel kötünk. A pulóvert és az ujjakat is a 2 és feles tűvel. 1 sima. 1 fordított kötéssel kezdjük. Kb. 4 cm után 7 sort (az uj- iaknál 4 sort) kötünk a 3-as tűvel az alapkötéssel, majd a mintás rész következik. A raglánt pontosan a szabásminta szerint fogyasztjuk. Itt igen fontos a szép fogyasztás, s minden darabnál, mindig a színén fogyasztunk, de csak a 4. szemtől. A jobb szélen balra, a bal szélen jóbbra fogyasztunk. (Ez azt jelenti, hogy a jobb szélen leemeljük a 4. szemet, ösz- szekötünk utána 2. vagy 3 szemet és átemeljük a leHozzávalók: 2 egész melle húsa (4 fél Mirelité is lehet), 8 deka reszelt sajt, 8 deka vaj, 2 tojás, 20 deka zsír a kisütéshez, só. törött bors, szerecsendió, liszt, zsemle- morzsa a panírozáshoz. Fiatal, húsos jércemelleket válasszunk erre a célra. A húst csontjáról óvatosan fejtsük le, hogy minél kevesebb maradjon a csonton, és be ne vágjuk a húst, hogy megtölthető legyen. Csak a szárnytócsontot hagyjuk a húson, a bőrt is vágjuk le róla. és az inat vágjuk ki belőle. Ezután hosszában hegyes kiskéssel nyílást szúrunk a melleken, hogy a nyílás belül hosszabb és szélesebb legyen. Most a friss, és előzőleg jól lehűtött vajat összekeverjük reszelt sajttal. sóemelt szemet. A bal szélen pedig összekötjük a munka végétől számított 7—6—5, vagy 6—5 szemeket és áthúzzuk a 4. szemet.) Ha egy darab kész, a maradék szemet, ami az elején, hátán kb. 45—55 szem. fonalra fűzzük. A hátrészt a karöltő félmagasságától két részben kötjük. Kidolgozása: az egyes daráitokat kifeszítjük, átgőzöl- iük. kihűlni hagyjuk és ösz- szevarrjuk. Ezután a fonalra fűzött szemeket tűre szedjük és a 2 és feles tűvel, 1 sima. 1 fordított kötéssel a megfelelő magasságig kötünk, laza kötéssel, úgy fejezzük be a szemeket. val, borsmalomból borsot őriünk rá, és kevés reszelt szerecsendióval ízesítjük. A jól összegyúrt tölteléket egyenletesen elosztjuk a mellekben. A végét a kés fokával kissé összeütögetjük azért, hogy sütés közben a töltelék ne folyjék ki belőle, majd visz- szaadva alakját megsózzuk lisztben, felvert tojásban és bő zsírban megforgatva bepaní- rozzuk és bő zsírban aranysárgára süt j üli. ízlés szerint panírozáskor egyharmadrész reszelt sajttal kevert morzsában forgatjuk, vagy csak lisztben, felvert tojásban és reszelt sajtban megforgatva sütjük ki. A húsról leszedett hártyákat. inakat és csontokat 1~- ves készítéséhez használhatjuk fel. Szabad idő: EQY KIS HÁZI MUZSIKA „A műkedvelő muzsikus, aki komolyan foglalkozik zenével, éppen olyan fontos tagja zenei életünknek, mint a hivatásszerűen dolgozó zenész. Nem kísérli meg, hogy a művészt utánozza. Az a tudat hogy műkedvelő, nem szabad hogy zavarja. A zenélésnél! mindenkor két fajtáját különböztethetjük meg; az egyik az előadás, a másik a: önmagunknak való zenélés. Az előadás a zenész hivatása, a magának való muzsikálás a műkedvelő szenvedélye. A zenélés fejlődése szempontjából mindkettő egyformán fontos”. Paul Hindemith, a világhírű zeneszerző e szavai szolgáljanak intelmül mindazoknak, akik *a házi zenélést valamiféle poros, elavul! dolognak tartják. Hiszen ha egy hangversenyteremben c „Wohltemperierte Klavier-t' vagy Johann Sebastian Bac; valamelyik szonátáját hallgatjuk, tulajdonképpen házi ze nét hallunk. Ezeket a műve két ugyanis az otthonos négj fal számára írták, gyakorlásra és zenélésre, mert a XVIII. századig nyilvános hangverseny nem is létezett Ha egy kicsit érdeklődünk, rájövünk, hogy a házi zenélés ma sem ment feledésbe. Ma is sok család van, amelyekben zenélnek: az egyikben a gyerekek játszanak különböző hangszereken, a másikban s házigazda játszik barátaivá1 kvartettet, vagy kvintettel Ide tartozik természetesen az a számos kisebb-nagyobb csoport, amely népzenével foglalkozik és a fiatalok beat- vagy jazz-zenekara is — amely legtöbbször a szülök és a szomszédok nem nagy örömére — otthon muzsikál. Mind a televíziós készülékek, mind a fényképezőgé- pék száma évről évre szaporodik a családokban. Bizonyára sokakban felmerült már az óhaj,* hogy a televízió képernyőjén látott egyik vagy másik képet megörökítsék. Ám a feladat nem is olyan egyszerű. legalábbis addig, amíg nem ismerjük a kép készítésének a „titkát”. A televíziós kép úgy jön létre, hogy a képcső fluoreszkáló ernyőjén fantasztikus segességgel egy elektronsugár pásztázza végig a vízszintes sorokat, miközben különböző világosságú pontokat „rajzol fel”. így másodpercenként 25, egyenként 625 sorból álló kép jön létre az ernyőn. Az egyes képek gyors egymásutánja szemünk tehetetlensége következtében _ éppúgy, mint a mozifilm nézésekor — egyesített, folyamatos képet ad. Az elektronsugár tehát másodpercenként 625x25=16 625-ször fut végig a képernyőn, kereken 11 millió képpontot rajzolva fel! Közepes világosságú, erősen kontrasztos kép esetén jó felvételt 1:3,5 rekesznyílással („blendével”) és 1/25- öd másodperces zársebességgel (expozíciós idővel) készíthetünk. Az 1/25-öd másodperces megvilágítási idő alatt ugyanis éppen egy teljes kép jelenik meg a televízió képernyőjén, ez idő alatt a kép mintegy „helyben áll”. A fényképezéshez nem kell külön fényforrást alkalmaznunk, a képcső elegendő fényerőt biztosít a felvételhez, ha 17/10 Din érzékenységű filmet használunk. Amennyiben 1/100-ad vagy 1/200-ad másodpercre csökkentjük a fényképezőgép zársebességét, úgy előhívás után csupán egy részét kapjuk meg a képnek, hiszen a televízió elektromágneses sugara nem tudott „lépést tartani” a rövid expozícióval. A különféle zársebességekkel való felvételkészítés egyébként minden fényképezőgép-tulajdonos számára hasznos tanulsággal is szolgálhat. E módon ugyanis könnyűszerrel megállapítható, hogy a fényképezőgép zár- szerkezete pontosan mükö- dik-e, az elektronsugár sebességében nem fordulhat elő eltérés Akinek csak egyszerűbb fényképezőgép van a birtokában, az is nyugodtan megpróbálkozhat a képernyő lefényképezésével. E gépek zárja ugyanis rendszerint 1/25-öd vagy 1/50-ed állandó nyitási sebességre van beállítva, ami közelítően megfelel a kívánalmaknak. Ha te- hát kellő érzékenységű filmet használunk, sikerülni fog a felvétel. Tükör a lakásban A tükröt általában a nőd hiúság jelképének tartják, pedig a férfiak legalább annyi időt töltenek előtte, mint a nők. Ez azonban nem is baj, hiszen mindenki nyugodtab- ban megy el otthonról, ha indulás előtt egy pillantást vet még a tükörbe, s meggyőződik róla: rendes, csinos vagyok, tehát indulhatok az emberek közé! * Igen fontos, hogy minden lakásban legyen egy nagyobb méretű tükör, amelybe bepillantva elkészíthetjük reggeli frizuránkat, ellenőrizhetjük, hogy ruhánkon nincs egy pihe, vagy egyéb rendetlenség. Valaha a nagy, úgynevezett blondel keretbe foglalt tükrök voltak divatosak, meg olyanok, amelyek akár a képek, barna keretben függtek a szobában. A modem lakásban minden egyszerűbb lett, tehát általában a sima tükrök illenek hozzá. De hogyan lehet változatosan és a célnak megfelelően elhelyezni őket? Ehhez adunk itt néhány tanácsot: Lakószobába, világos bútorokhoz készítik a toalett-tükör modem formáját. A nagy, faalapú tükörhöz egy kis asztalka tartozik, oldalt fiókkal (1 kép). Ez a sarokba állítva helyettesítheti az éjjeliszekrényt, előszobában pedig pótolja a kis rakodóasztalt. A tükrös asztalt díszíthetjük kerámiával, virággal. Szükség esetén kis lámpával. Egy aiá- tolható puffal még a legkisebb területű lakásban is elfér. Hálószobába tervezték a csehszlovák bútortervezők a toalettasztal — állótükör kombinációt. A falra erősített fényezett „doboz” becsukva íróasztalnak, kinyitva fésülködőasztalnak használható (2. kép). Kitűnő megvilágítást nyújt az asztal fölé szerelt világító test. Az asztal elé kerek széket is terveztek, hogy teljes legyen a kényelem. S ha már egyszer — akár csak műkedvelő módon is — belekezdünk az otthoni zenélésbe, bele kell harapni a savanyú aknába, és meg kell tanulni jól játszani a hangszerünkön, legyen az gitár, -itera, hegedű, cselló, klavi- kord vagy valamilyen fúvós hangszer. Nagyobb városokban, intézményeknél, vállalatoknál sok helyen találunk műkedvelő zenekart. A zene össze is hozza az embereket. Aki játszik valamilyen hangszeren, de nincsenek zenélő ismerősei, barátai, csatlakozhat a helyi zeneiskola zenekarához, vagy a kultúrotthon zenei szakkörében találhat hasonló érdeklődésű rokonlelkekre. Végső soron ő maga is kezdeményezheti a műkedvelő zenekar megalakítását. Sajttal töltött jércemell \ rántva
