Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
MTB. ©Stäfcer W. tormmmiBBNmn S. ©Mal Jegyzetek: A negyedik követelmény A Ganz Vagongyárnak vasúti személykocsik ülésének kárpitozását végzi a Nyíregyházi Kárpitos és Üvegező Ktsz. Képünkön: Simái Sándor csoportvezető és Szabó Fe- rencné a műanyag borítású ülések készítése közben. Hammel József felvétele Ä tsz~tagságnak rangja van Az alapot milliók adják — Törzsgárda a tuzséri Rákócziban „Itt nem élég a vezető iránt támasztott hármas követelmény. Nálunk, a Betegben, ahol annyira meg kell küzdeni a termés minden egyes dekájáért, négyes követelményt kell teljesíteni minden tisztségviselőnek. A negyedik követelmény pedig: legyen szíve is a munkában, az emberekkel való kapcsolatban...” Találóan fejezte ki magát a csarodai termelőszövetkezet elnöke a vásárosnaményi járási pártértekezleten. Nehéz a talaj, görcsös akarásra és kétszeres-háromszoros erőfeszítésre van szükség, hogy életrevaló lehessen minden nagyüzem, hogy a beregi ember is felemelkedhessen a sárból a magyar parasztság mai színvonalára. Ezért kell dolgozniuk a járás kommunistáinak, ezért a nemes célért — hangzott el a beszámolóban, s a felszólalások többségében, akár így fogalmazták ezt meg, akár csak közvetve utaltak is rá. A ma tennivalóiról szóltak, ugyanakkor a holnapot alapozták a pártértekezlet résztvevői. Nem mondták ki, de Hogyan tovább? Ha más szavakkal is, de ez volt a visszatérő gond a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat kommunistáinak a napokban lezajlott pártértekezletén. A vállalat kommunistái a o párton kívüli dolgozókkal egyetértésben eddig is mindent elkövettek, hogy az építőipar eleget tudjon tenni az évről évre növekvő igényeknek, elsősorban itt, Sza- boles-Szaímárban. Csupán a beszámolási időszak alatt közel duplájára nőtt a termelési érték, s az éves kapacitásnövekedés mértéke — az országos 6—7 százalékon belül — volumenében elérte a 20. százalékot. Jelenleg az éves termelési érték meghaladja a 820 milliót, de jövőre már felül lesz az egymilliárdon. A negyedik ötéves tervben a megye beruházásainál milliárdos nagyságrendű növekedéssel szükséges számolni. Ezeknek a beruházásoknak Ez például jó kezdeményezés. Ez például igen jó kezdeményezés. Elismerés illeti azokat, akik kitalálták, s még nagyobb elismerés illeti azokat, akik intézkedtek, hogy ez a pompás újítás a gyakorlatban haladéktalanul bevezettessék. Mert az ötlet nagyon fontos, de néhány fabatkánál többet a legjobb ötlet sem ér, ha meg nem valósítják. A jó gondolat, s a bátor cselekvés harmóniája — ez a fejlődés legbiztosabb záloga. A panaszkodáf' új formáját ünneplem ilyc~t lelkesen. Azokról a pane iz-levelezőla- pokról beszélek, melyeket egy élelmiszer-érték, sitő vállalat újításaként a napokban rendszeresített az élelmiszer- boltok felettes szerve, elrendelvén, hogy e panasz-levelezőlapok az ország valameny- nyi KÖZÉRT-jében a nagyközönség rendelkezésére álljanak. Ezek a levelezőlapok a vásárlók részére a legnagyobb kényelmet biztosítják. A vásárló, ha panaszkodni óhajt, csak magához vesz egy levla- pot, hazaviszi, teleírja és postára adja. Minden egyébbenne volt a levegőben, hogy jó az iparfejlesztés, a községek szépítése, ám most nem ez az elsőrangú feladat. Az emberek többsége a földből él, ezért ezt a földet kell jobban megmunkálni, a mezőgazdaság termékeiből kell bőséges hozamokat elérni, s akkor lesz minden más is. Hányszor és hányszor találkozhattunk ezekkel a ma divatos és az egyszerű emberek számára ma még talán nehezen érthető szavakkal, mint önállóság, hatékonyság, vállalatszerű gazdálkodás... egyszerű és bővített újratermelés. S hogy mennyire nem nagyzolás ezekről szólni, azt bizonyítja a helyzet: a vásárosnaményi járásban lévő közös gazdaságoknak több mint a fele kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik. s csak az állam segítsége árán tudta eddig is gazdálkodását szinten tartani. Ebből a helyzetből ki kell lábalni és minél gyorsabban. Ezt a lehetőséget vitatták a taggyűléseken, s a járási pártértekezleten egy egész napon át. S nem haszontalanul, nem az időt pazarolva, 60 százaléka építőipari vonatkozású. A vállalat fejlődése tehát szoros egységet képez a megye fejlesztési struktúrájával, egyre nagyobb szükség van ütőképes építőiparra; hozzáértő szakemberekre, műszakiakra, vezetőkre, gépekre, új építőipari technológiák alkalmazására. Tennivalók bőven akadnak ezután is. Ott voltak ezek a beszámoló szinte minden sorában. a nyílt, őszinte, segítő szándékú, olykor szenvedélyes hozzászólásokban, s az ezt követő vitazáróban is. Többen is felvetették például az agitációs-propaganda munka fokozásának szükségességét, az ideológiai viták hiányát. Kevés a műszaki, de az utánpótlással sincs minden rendjén, hiszen kevés megyebeli fiatalt vesznek fel egyetemekre, főiskolákra. Az új építési módszerek megismerésére ne csak a művezető Tabi László: ről, tehát bélyegről, előre nyomott címzésről, s a panasz tárgyáról, az üzlet gondoskodik. Nagy előrelépés ez. Jó kezdeményezés, nagy előrelépés. A panaszkönyv sem volt rossz éppen, de sajnálatos módon sok panasznak maga a panaszkönyv volt a szülője. Nem adták oda, nem volt kéznél ceruza, állva nem kellemes írni, az üzlet forgatagában nem lehet kellőképpen elmélyülni, stb., stb. Továbbá fekete táblán arany betűkkel fel van írva minden üzletben, hogy a panaszkönyvön kívül még hol hehet panaszkodni; kezdve a vállalat központjától egészen a hágai nemzetközi bíróságig. Címek és telefonszámok. Senki sem jegyezte fel őket, ezért aztán sokan panaszkodtak magánál az eladónál, hanem okosan, megfontoltan. Arról beszéltek, hogy javítani kell a talajt, vegyszerekkel kell irtani a gyomot, több gépre, nehéz gépre van szükség, s öntözésre, hogy legyen elég takarmány, abrak, hogy növekedjék a jószágállomány. Nagyon kell a szakképzett ember, kellenek a társulások, a szárító- kapacitást pedig háromszorosára is lehet növelni. Szakosított, specializált nagyüzemi állattenyésztő telepekre van szükség a közösben, kisgépekre, olcsó, de korszerű épületekre a háztájiban. Sok minden kell. s ezt a sokat is elő lehet teremteni. A pártértekezlet résztvevőinek álláspontja szerint ezután is igénybe akarják venni a megkülönböztetett, a céllal adott állami segítséget. De maguk is többet tesznek szülőföldjükért. Amint azt egy másik felszólaló mondta: az új út keresésével, a tsz- tagság egyetértésével, teljes bizalmával. Mert ezek adják a mérhetetlen pluszt, amire napjainkban olyan nagy a szükség. Stopka János szorgalmazza az embereket. A dolgozók továbbképzéséről központilag kellene gondoskodni.’ Igen nagy szerepet kapott a vitában a termelést gátló problémáik elemzése. Mint például az, hogy rapszodikus a betonüzem termelése, hiányoznak a kisgépek. Lezárult egy szakasz, s kezdődött egy új. Tele gonddal, munkával, tennivalókkal. Egy év alatt egymilliárd forint termelési értéket elérni, nem könnyű feladat. Ehhez szükséges a párttagok és pár- tonkívüliek összefogása, az erőforrások maradéktalan feltárása. S mindezeknek a megoldásában élenjáró szerep jut annak a több mint 300 párttagnak, akiknek képviseletében a küldöttek már a következő ötéves terv feladatait, tennivalóit határozták meg, Tóth Árpád vagy az üzlet vezetőjénél. Ezek a panaszok többnyire eredménytelenek voltak, mert a szó elrepül, s az eladó feje nem káptalan, hogy a panaszokat regisztrálja. Kellett tehát, igenis kellett egy új módszer, mely a panaszkodásnak eddiginél fejlettebb formáját jelenti, A panasz- levelezőlapokat a posta illetékes helyen kézbesíti, sus- kus, ármány, nemtörődömség a panasz útjába nem állhat. Aki a panaszát egy ilyen levelezőlapon megírta, nyugodtan alhat afelől, hogy azt elolvassák. No, de azt jelenti-e mindez, hogy a szóban forgó újítással máris elértük volna a panaszkodás legideálisabb formáját? Erről természetesen szó sincs. A levelezőlap jó kezdeményezés, de még „Szerelmese, megszállottja vagyok én a gyümölcsösnek. Apáim is az volt.” Rövidebben talán nem is lehetne summázni az életet, mint ahogy Révész Kálmán elnök összegezte a magáét a tuzséri Rákócziban. Es ha valahol kell, akkor Tuzséron nagyon kellenek az olyan emberek, akik megszállottjai, szerelmesei az aknának. Négyszáz holdjuk fordult már termőre, s csak az idősebbek emlékeznek: hatvanban az alakulásikor mindössze harminchét vagonra futotta a közös erejéből. Tavaly már majdnem négyszázzal több. Közben 67-ben már saját hű- tőházufcban tárolják az almát, s ezzel úttörők a megye tsz-ei között. A következő évben már újabb, nagyobb, száz- vagonos hűtőházat alapoznak. Viharos közgyűlések Építését nagy vita előzte meg. A vezetőség, a tagság is két részre oszlott. Nem az építésen volt a hangsúly, hanem a helyen. Azt már sej tették, hogy neim rossz üzlet: az első egy szezon alatt hozta vissza az árát. De a vita eleme a tuzséri tsz-tagoknak. Négyszer választottak elnököt eddig, s mind a négyszer viharosan. Már az alakuláskor egymás utáni napokon két közgyűlést tartottak... Mindig van felszólaló, az új ötletek viagy éppen az elnök személye mellett, éUene. A közös azért szépen gyarapodik. Hol van már a 47 szekér a 88 lóval A tíz év nem tökéletes. A magnetofon előnyeivel például nem rendelkezik. Eljő az idő, amikor minden KÖZÉRT-ben — könnyen elérhető helyen — magnetofon áll majd, és a nagyközönség élő szóval, de mégis maradandóan mondhatja el észrevételeit a szünet nélkül forgó tekercsre. Hetenként egyszer kijön egy osztályvezető, s lehallgatja a heti anyagot; ily módon nemcsak a panasz tárgyáról< nyerve tájékozást, de arról is, hogy milyen erős indulat fűtötte a panaszkodót. S ne feledkezzünk meg a film lehetőségeiről sem, melyekkel a panaszkodó gesztusait is könnyen megörökíthetjük. Mindent egybevetve; * panaszkultúránk biztató perspektívát mutat, a panaszkodás mihamarább élvezet lesz. S ha valaki azt mondaná, hogy nem új panaszformákat kéne kitalálni, hanem a régi panaszokat kellene megszüntetni, annak azt felelném: én a tréfát értem, de a demagógiától szigorúan elhatárolom magamat. előtti fő vagyont huszonkét traktor, hat tehergépkocsi, mikrobusz váltotta fel, s mellé nagyon sok mindent építettek. És a nagy vita után a titkos szavazásokon Révész Kálmánt is mindig egyöntetűen választották újra elnöknek. Ott, abban a faluban, ahol a háromezer lakosból ezeröt- százan most az iparban dolgoznak. De nem akárhol, ha- nenj helyben! A fatelep egyike az ország legnagyobb ilyen létesítményeinek, az ezerva- gonos hűtőtároló Közép-Európaiban is párját ritkítja, Záhony, a rangos ipari centrum itt van a szomszédban. így aztán a tsz-nek iß nyújtani kell azt a szintet, amit a közeli ipar kínál Különben egy-kettőre szakember munkáshiánnyal küszködhetnének. Ez azonban nem fenyeget a tuzséri Rákócziban. Jönnek a fiatalok is. Szakmérnökök, szaktechnikusok, közgazdászok adnak tanácsot az elnöknek a döntésekhez, szakmu nkásokat képeznek. Az elnök asztalán is naponta ott vannak a legújabb szakkönyvismertetők, az Eötvös Könyvesbolt ajánlatai, az AGROTERV javaslatai, a TÁSZI levelei. Ha nem tudna megbarátkozni az újjal, lépést tartani a gyorsuló ütemmel, már rég nem ülhetne az elnöki szék ben. Válasz miértekre Talán ezért is kedvenc témája a tanulás, szakemberképzés. Maga is 1966-ban államvizsgázott. kertész szakon szerzett felsőfokú végzettséget. Hogy mit adott az iskola? Elsősorban nem gyakorlati útmutatást. De metszeni, almát szedni nem is a főiskolán kell megtanulni. Ám a bővülő látókör, a közgazdasági fel- készültség, sok elméleti válasz a miértekre. A mezőgazdaság ma már nem a klasszikus, régi értelemben vett mezőgazdaság. Az élelmiszer-gazdaság már jobban megközelíti a fogaimat, de még ez sem egészen pontos. Tuzséron — mint szerte a megyében másutt is — állandó munkára, szinte havi fizetésre, magas éves jövedelemre törekednek Sok a gépesítés, kiszorul a tsz-ből a nehéz fizikai munka. S mindemellett Tuzséron egy helyi specialitás: a tsz földterülete évről évre csökken. Hol vasútnak, hói nemzetköri útnak, hol fontos gyártelepnek hasítanak ki egy-egy darabot a Rákóczi földjeiből. így aztán gyakorta kell elővenni a papírt, ceruzát, számolni, gazdálkodni. Ott- jártunkkor is „gyorsmérleget” készítettek: elnök, párttitkár, főkönyvelő. Közel négymilliós jégkár, árvíz, belvíz, szeszély«® nyár — mind éreztette hatását az idén. Egy rossz gazdasági esztendő minden baja áll már a hátuk mögött. A havi fizetéseket, előlegeket azért rendszeresen megkapja a tagság, a hetvenöt forintos munkaegységet még így is állja a Rákóczi. „Nem lehetünk elbizaikodot- tak, mivel kevés a területűink, még jobb átlagokat kell elérni, több műtrágyát is kell felhasználnunk a következő években.” A tsz vezetősége arra az elhatározásra jutott: fejlesztik a mellék- és segédüzemágakat, hogy akkor se válj anale fizetésképtelenné, ha valami katasztrófa révén elesnének fő bevételi forrásuktól, az almától. Már foglalkoznak azzal is: csökken a belföldi alma iránti igény, sok új almas' fordul termőre. Ezért nem akarják magukat a kereslet-kínálat farkas-törvényeinek kitenni. A járás almás tsz-edvel már tervbe vették egy ' társulásos atanafeldolgozó üzem létesítését. Külföldön is jártak ez Ügyben, tapasztalatcserén. Közgazdasági tényezőket vizsgálnak: szárítani, vagy üdítő itallá feldolgozni volna-e ki fizetőbb. Egyik munkaigényesebb, de nagyobb bevétel, a másik kevésbé igényes, de jóval kisebb a bevétel is. Hasonló ok játszik közre a fafeldolgozási tervek megvalósításéban és más mellék-, segédüzemágak meghonosításában is. Alapozás a nagy üzemhez Mögöttük áll az a közel 54 milliós összeg, amely jelen pillanatban a közös gazdaság álló- és forgóeszközei nek üsz- szege, vagyona. S mellette áll az az ötszáz fős tsz-tagság, amely tíz év alatt produkálta mindezt. Az alapozás tehát megtörtént. Most újabb, s minőségi tervek várnák megvalósításra Tuzséron. Csak néhány jellemző tényt még a képhez: a községi agrárklubban az új módszerekről vitáznak minden szerdán. Tervbe vették: üzemi konyhát építenek a tsz- ben. Tízévi tsz-tagság után 29 idős ember megy most nyugdíjba a tsz-ből, átlagkeresetük egyhanmadát kapják nyugdíjként. Az idén először törzsigárdajelvényéket adományoznak. Vázlatos a kép a tízéves tsz-ről, és arról a munkáról is, amit tíz éve végez Tuzséron a Rákóczi Tsz-ben Révész Kálmán. De ez a vázlatos kép is kirajzolja, érzékelteti már azt a körvonalat, amely egyre inkább jellemzi a fejlődő új nagyüzemeket, közös gazdaságokat: megalapozott, előrelátó döntéseik, a közösségért dolgozni és áldozatot hozni tudó emberek, vezetők. És talán ezért van az, hogy ma már mérlegelnek a felvételnél: tsz-tag csak jó mu«r kás, dolgos ember lehet. Mert a tsz-tagságnak ma már rangja van. Marik Sanda* Egymilliárdot építeni
