Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
1. »Mal KBT.BT-'MAG'S’ARORSZA® i9*>. efetSber It. Szülők fóruma: GYEREKEKNEK 4z írás-olvasási zavarban szenvedő gyermekekről Egyes gyerekek az általános iskolában alkalmazott módszerek szerint képtelenek elsajátítani az írás, vagy az olvasás készségét. Olykor egyik sem megy nekik a kettő közül. A betűk megtanulásakor kitűnően halad- •íatnak, de egybeírásuk és az összeolvasás már nem sikerül. Nagy többségüknél persze csak néhány hétig, esetleg mindössze pár napig tartanak a nehézségek. Itt most azokról szólunk, akiken csak speciális foglalkozással lehet segíteni. A különlegesen súlyos esetekről. Világviszonylatban száz gyermek közül mintegy 12—15 iiyen akad, s a tüneteket dysgraphia (írászavar) és dyslexia (olvasászavar) néven említi a szakirodalom. Elkeserednek a szülők: nem értik, mi történt a korábban jól haladó gyermekkel? A betűket összekeveri, kihagyja, a szótagokat felcseréli, stb. S míg például számtanból a legkiválóbb is lehet, írni-olvasni nem tud. S ha idővel úgy-ahogy mégis tanulna, az igen késve és igen sok vesződés árán valósulna meg. De végigkísérhet e probléma valakit akár egész életében is, ha nem figyelnek fel rá kellő időben! Az említett tünetek többnyire más zavarok kíséretében jelentkeznek, s az utóbbiak segíthetik a baj felismerését Ilyen lehet bizonyos beszéd- és mozgászavar, esetleg balkezesség — ami persze önmagában még nem betegseg —, a gyermek rajzainak merevsége, hiányossága, szemmozgasanak összrendezatlensége (például olvasásnál), továbbá magatartásbeli rendellenességek. A gyógypedagógia egyre közismertebb nevelési terület, szinte minden jelentősebb településen megtalálhatjuk a kisegítő (gyógypedagógiai) iskolát is. Növendékei közül igen sósán .zenveunek írás-olvasási za varban. Náluk azonban nem csupán az irás-olvasasi Készség jeituno fogyatékosságáról van szó. hanem valamilyen formájú agyi károsodásról is. Másrészt gyógypedagógiai intézményeinkben nagy számú környezeti ártaiorn miatt retardált (értelmileg visszamaradott) gyermekkel találkozunk. De ezúttal nem róluk beszelünk. Akikről ml most szólunk, azokai nemcsak hogy épértelműként íratják be az' általános iskolába, hanem valóban (képesek is) minden tárgy- vail egy ah, naiaani társaikkal kivéve az írás-olvasást. Hatványozott hát a szülök és a pedagógusok felelőssege! Ha a gyermek szüntelenül azt halija környezété- oen, hogy elmaradott, buta, ha szidják, testvérei csúfolják, és úgy beszelnek róla, mintha értelmi fogyatékos lenne — önbizalmát teljesen elveszítheti, szorongóvá, gátlásos, ideges, túlérzékeny gyermekké válhat, aki idővel maga is elhiszi, hogy fogyatékos értelmű. Rettegni fog az iskolától, a tanulástól, végül a többi tárgyban Is eimarad társai mögött. Amennyiben értelmesnek tartják, de hanyagsággal, lustasággal vádolják, erőszakos, durva, agressd j gyermekké válhat. „Fellázad” a körülötte élők ellen, mert „nem aliarjak megérteni őt” szembeszegül velük, szabadjára engedi dühkitöréseit, hozzáférhetetlen, dacos lesz. Hátrányos képességeit virtuskodással, az ősz tályközösség munkájának zavarásával igyekszik kompenzálni; esetleg elcsavarog. Mindezekkel a körültekintő, tapintatos magatartás szükségességére szeretnénk felhívni a figyelmet. Gondoljuk el: ha a család helytelenül értelmezi a gyermek nehézségeit, többször is osztályt ismételhet, nem beszélve az egyik legszomorúbb eshetőségről, hogy szellemi épsége ellenére még gyógypedagógiai osztályba is kerülhet. Hogy az ilyen és hasonló esetek megen gedhetetlenek fölösleges is hangsúlyozni. Különösen akkor, amikor a dyslexia és dysgraphia speciális foglalkozásokkal rendbe hozható, vagy legalábbis — az ilyen súlyos esetekben — lényegesen javítható. Mi hát a teendő? A fennálló zavarok ellenére is maradjon természetes a család magatartása. Ne szidják, ne csúfolják, ne büntessék a gyereket, aggodalmukat se fejezzék ki előtte. Ha bíznak a bajok megszűnésében, a gyerek nem veszti el tanulási kedvét, és képes lesz jó viszonyt kialakítani iskolájával is; magatartása harmonikus marad, s a többi tárgyakban együtt tud haladni osztálytársaival. Az írás-olvasás zavarai miatt pedig a szülő forduljon gyakorlott, alsó tagozatban tanító gyógy pedagógushoz. A szakszerű útbaigazítás és foglalkozás meg hozza majd a kívánt eredményt. B. J. A medvebocs bánata Más kis gyereknek milyen pompás dolga van. Mamája mi mindent vásárol a boltban! Datolyát, mazsolát, marcipánt, fügét, Hányféle finom és ízes csemegét. A vásárban tükrös mézeskalácsot, Milyet az én szemem még' sohasem látott tnyem eleped egy csipet méz után, Itt sírok magarrban egész délután. Reggel óta niába várom a mamám Erdőszerte csatangol elkódorog, Ha hazajön egyre csak morog, S mindig üres a mancsa. Se méze se narancsa. Hozna egy kis medvecukrot legalább; Mégis csak gazság, Hogy a medvecukrot is a gyerekek kapják, S nem á medvebocsok. Nincsen igazság! Szenes Erzsi Ötletes ajáudékok Kedves és olcsó ajándék a színes, mintás mosóanyagbó! készített reggeliző szett. Szé lét díszítheti farkasfog, méterben kapható hímzett szalag, vagy egyszerű kis horgolás is. Ha a család minden tagja egyforma szalvétát kap. figyelmes ötlet hím zéssel, vagy rátéttel — vi rággal, almával, vagy má. motívummal — megjelölni melyik szalvéta kié. Kegge lihez, uzsonnához elég eg kis (25x25 em-es) négyzet alt kú szalvéta. Vacsorához na gyobb szettet «részi tsünk amire^áféy a tányér, az evőeszköz, a papírszalvéta és a pohár is. Ötbey Irén t A kis csacsi Volt egyszer egy kis csacsi, szürke suba rajta, iskolába jó apja őszre beíratta. Vettek neki füzetet, hátitáskát, könyvet. Jaj, nehéz a tanulás, őgyelegni könnyebb. Elcsavargott a csacsi rétre, legelőre, így lett aztán csakhamar nagy szamár belőle. Bornemisza Endre ? Napsugár Álmaiból felkelt a nap, szórja a meleg sugarat, aranyozza a felhőket, simogatja a mezőket. Behinti a játszóteret, örül neki sok kisgyerek, most mennek az óvodába, jót játszanak nemsokára. Kis imposztor Kacskaringós kisostor, hová szöksz kis imposztor! Ne fuss ki az utcára, város forgatagába! Jaj, az utca de széles, Hogyan lett a nyusziból tapsifüles? autó száguld, állj, ne fus! gyere vissza, futva fuss! Azt mondják, valamikor régen a nyuszinak éppen akkora füle volt, mint egy cicának. Hanem azzal a két pici fülével vagyon szeretett, hallgatózni, mert szörnyen kíváncsi természetű volt. Naphosszat az erdőt járta, megbújt a bokrokban, erre leskelödött, arra sündörgött és közben figyelt: miről csörög a szarka, mit susog a lomb, mit mond a mókus a szarvasnak, a mackó a farkasnak Aztán a haszontalan nyuszi nemcsak hogy hallgatózott, hanem még ' bele is kotyogott mindenbe. Végül is az erdő lakói megelégelték a dolgot. Nagy titokban gyűlést hívtak össze a kerek tisztásra, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek, hogyan tanítsák illemre a nyuszit. No persze, ő neszét vette a dolognak, és még a gyűlés kezdete előtt elment a tisztásra, bebújt egy szűk fajék a faodúból, de bizony az nem ment olyan könnyen. Szűk volt az odú, és addig- addíg forgolódott benne amíg a farka beleszórnit egy repedésbe. — Jaj, drága jó erdei lakótár shk! — könyörgött rémülten. — Húzzatok ki innen, nyuszi becsületszavamra fogadom, hogy soha többé nem hallgatózom. — Jó helyen vagy te ott! — nevettek az erdeiek. De aztán addig rimánko- dott, fogadkozott a kis haszontalan, amíg v.'jül is megsajnálták. A mackó hatalmas mancsával megragadta a nyuszi egyik fülét, a róka elkapta a másikat és közös erővel húzták, rángatták kifelé az odúból. A nyuszi kis cicafüle pedig nyúlt, nyúlt, egyre hosszabb lett a sok húzástól, ráncígálástól. Végül is úgy szabadult meg, hogy egy jó darab leszakadt a beszorult farkából. Akkor aztán elrohant, elbújt az erdőbe és három álló napig borogatta vizes lapulevéllel hosszúra nyúlt tapsifüleit, kurtává lett farkát. A kemény lecke használt a nyuszinak, mert aztán soha többé nem kíváncsiskodott. De a borogatás nem használt: attól bizony nem ment össze a füle és nem nőtt vissza a farka. Azóta is minden nyuszinak apró farkincája és nagy tapsifüle van. Vajk Vera Bálkirálynő Bálba készül Barika, a fülében karika, a karikán csüngő. Megszólítja Marika — Szebb volna egy pántlik* s a pántlikán csengő. Csüngő-büngő fülönfüggő mégse való néked, kötök inkább a nyakadba kék pántlikát, szépet, kéket avagy pirosat, azzal leszel csinosabb, cseng csilingelője, meglásd, Bari, te leszel a bál királynője! TÖRD A FEJED odúba, hogy végighallgassa, mit beszélnek viselt dolgairól. Volt mit hallgatnia! Szidták, mint a bokrot, nevezték haszontalan ugrifüles- nek, neveletlen nyúlkölyök- nek, sót, még a szelíd őzike is azt mondta róla, hogy kotnyeles bikfic. A nyuszi közben már egészen hegyesre hallgalózta apró cicafülét, mégsem értette jól az őzike csendes beszédét, — Hangosabban, hé! — kottyantotta el magát, és kidugta a fejét az odú nyilasán. — Alig hallok valamit. — Nohát! — szörnyülkgd- tek a gyűlés résztvevői. — Nem szégyelled magad, nyuszi? Gyere elő, de szaporán! — Jövök is! — hetykélke- dett a nyuszi. — Hopp! Nekilendült, hogy kiugorVizszlntes: 1. Megfejtendő. 6 Csermely. 7. Járom (+’) 8. Tetejére. 9. Gyom. 11. Rómái loo, 49. 12. Vadászkutya. 14. Kugli. 16. Foglyot. 1{. Zamat. 20. Hím allat. 21. Kicsinyítő képző. 22. Sík felület. 24. Öv. 25. Alvó ember képsora. 27. Rege. 2S. Középkori magyar oii- garohaesalád, 29. ZTZT. Függőleges: 1. Ellenség, oroszul. 2. Bőg. S. Fekhely. 4. Libahang. 5. Kiáltás, oroszul. 6. Megfejtendő fa vízszintes 1. folytatása). 19. Retesz. 11. Bálna. 13. Fogoly. 14. Tartó. 15. Keletkezés. kiindulás kezdet. 17. Egyik oldal. 19. Nyugati megyénk. 21. Bevégzett (p.. munka). 23. Ez van a takarítanak bútoron. 24. Gabonát barázdába szór. 26. E napon. 27. Mester Zoltán. Megfejtendő s Az október 17-1 nyíregyház' Nyírségi ősz vendéglátóipar! rendezvény egy ismert magyar népdalt juttat eszünkbe: vízszintes i. függ 6. Múlt heti megfejtés: TIZENHÁROM aradi verta NO. Könyvjutalom: Képíró Angéla Nagydobos, Filep Ilona Tunyog- matolcs és kulimár B. József Nyíregyháza.
