Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

I. W ,vr.yt f$W. ofetóSér fl. Pompidou befejexie moszkvai í á p^va I ;í's;i i I A megbeszélésekről közös közleményt adtak kf BELGRAD Belgrádiján, a jugoszláv kormány palotájában kedden aláírták a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bi­zottság október 12-én és 13- án megtartott 5. ülésszaká­nak jegyzőkönyvét. A jegy­zőkönyvet Vályi Péter pénz­ügyminiszter, a bizottság ma­gyar tagozatának elnöke és Nagy Ferenc, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a bizottság jugoszláv tagozatának elnöke látta el kézjegyével. PEKING Vaszilij Tolsztyikov, a Szovjetunió rpncikivüii és meghatalmazott nagykövete a Kínai Népköztársaságban kedden átnyújtotta megbízó­levelét Túrig Pi-vunak, a Kínai Népköztársaság elnök- hpl'tUesenek Tolsztyikov és Tung Pi-vu között megbeszé­lés fplyt baráti légkörben. * _ A Kínai Népköztársaság es Kanada elhatározták, hogy' nagyköveti szinten diplomá­ciai kapcsolatot létesítenek. Az. erről szóló kínai—kanadai közös kormányközleményt kedden az Uj Kína hírügy­nökség ismertette, KAIRO Megérkezett állam áshelyére Vlagyimir Vinogradov, a Szovjetunió új kairói nagy­követe. MOSZKVA (Folytatás az 1. oldalról) lámáink és nepemk közeledé­sében’’. Podgomij a továbbiakban méltatta a két államnak az európai ügyekkel kapcsolatos álláspontjában mutatkozó je­lentékeny hasonlóságot. „A Sjzovjetunip és Francia- ország jelenlegi viszonyai — különböző társadalmi rend­szerű és ideológiájú, más-más barátokkal és szövetségesekkel rendelkező országokról lévén szó — meggyőzően bizonyít­ják az államok közötti együttműködés lehetőségeit és életképességét — mondotta befejezésül a szovjet államfő. Ezután Pompidou emelke­dett szólásra. „Látogatásommal 'nagyon elégedett vagyok” — jelentet­te ki Pompidou elnök a Kremlbe^ rendezett fogadá­son. „Igen elégedett vagyok, m egbeszélesei nikkel is, ame­lyeket Brezsnyev,- Podgomij és Koszigin urakkal folytat­tunk. Ezek a megbeszélések megerősítették, hogy a Fran­ciaország és a Szovjetunió kö­zötti együttműködés és egyet­értés politikája — a két or­szág állandó politikája, amely megfelel érdekeinknek " Pompidou végül köszönetét mondott a szövietunióbeli szí­vélyes fogadtatásért. Elutazása előtt Pompidou elnök fogadta az. őt kísérő új­ságírókat és válaszolt kérdé­seikre. Ezt követően a francia ál­lamfő és kísérete a vnukovói repülőtérre hajtatott. A zuho­gó eső ellenére az üt mentési népes csoportok kívántak „jó utat” az elutazó kedves ven­dégnek. A repülőtéren a francia el­nököt I^aonyid Brezsnyev, Alekszej Koazigin és Nyikolaj Podgomij búcsúztatta. Párizs: Georges Parnp'4olJ francia köztársasági elnök kedden Moszkvából repülő­géppel visszaérkezett Párizs ba. Kedden Moszkvában meg­nyílt a Szakszervezeti Világ- szövetség főtanácsa ne'; 20. ülésszaka PRÁGA A csehszlovák fővárosba érkezett Jurgen von Alben el- ső'^'OSztáiyú Joövetségt töftátíSoá, az NSZK • külügyminisztériu­ma politikai főosztálya kelet- európai részlegének vezetője. A nyugatnémet diplomata Prágában tájékozódó jellegű megbeszéléseket folytat Jiri Gütz-eel, a csehszlovák kül­ügyminisztérium osztályveze­tőjével. MOSZKVA A Szovjetunióban október 12-én Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—371 jelzésű mesterséges holdat, hogy folytassák az űrkutatá­si program megvalósítását. A vörös Mekong 3. Sofőrök A sofőrök hőskö 1 temenyé egyenesen Lenyűgöző. Az em­ber fogalmat alkothatott róla, ha látta a nehéz teherautót, amint rakomány nélkül tér vissza a frontról, a félig le­égett. , a golyósbomba repe- szei által kilyuggasztott ka­rosszériát maguk után „^von­szolva. A sebtében kijavított motor csodák csodájára még működött. A sofőr felénk in­tett, s elhajtott a barlangban megbúvó javító-szerelő mű­hely felé. A kórházban a sebész, aki épp mostoperált, meg egy sofőrt, a ftüvetft estüket mesél talmas gyorsasággal repülő sugárhajtású gépnek igen nehéz eltalálnia a hegyek, a meredek sziklafalak ' között mászó gépkocsit, ahol még a • bombák es a napalm után is buján tenyésző növényzet el- , fedi a földutak Ha pédifT az agresszorok helikoptereket vetnek be. hogy nagyobb pontossággal támadhassák a Front támaszpontjait, akkor, estiket a hegyhátak között el­helyezett légvédelmi őrsze­mek fedezik fel. Ilyen ese­tekben még a hegytetőn, az erdőrész megtisztításával foglalkozó paraszt puskája is fegyver lehet ellenük. Laoszba érkezesem után néhány nappal egy amerikai repülő, akit túlságosan elra­gadott a teherautóvadász szenvedély, ködbe burkolózó hegycsúcsnak ütközött. A repülőgép felrobbant. A so­főrnek még csak még sem kellett állnia, s egy golyót ssm vesztegetett rá. Mikor utazásunk után visz- szatéríünk, golyós bombával léli konténert mutattak ne­künk. A vadászbombázó, amelyik ledobta, célt tévesz­tett. A bombákat most virág­vázának használják (Folytatjuk) te nekem: „Valószínűleg t teherautó-sofőrök a legbátrab­bak ■ hőseink közül, Éjjé) egyedül vannak az utón, fe­lelősei; a rakományért, ame­lyet vgr a hadsereg. Hárma­sával vagy negyesévej in­dulnak útra, s egymástól nagy távolságra haladnak, olyan utakon, amelyeket kü­lönösen gyakran érnék bom­batámadások Itt aztán senki segítségére . nem számi ihat­nak. Nincs aki a tüzet oltsa, ha kigyűllpd a kocsi, nincs, aki megjavítsa a szétlőtt uta­kat. A falvak az utak tói távol rejtőzködnek. laoszban ala­A T A SZISZ uvllatkozaia .... • • • - ^ • ■ cgv amerikai .koholmányról Moszkva; A TASZSZ-t felhatalmaz­ták annak kijelentésére, hogy a Szovjetunió nem épített és nem épít saját kálónál tá­maszpontot Kubában és nem tesz semmi olyasmit, ami el­lenkeznék a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormá­nyai között 1962-ben létre­jött megállapodással. Minden olyan állítás, arndly szerint a Szovjetunió „esetleg megsze­gi” az említett megállapo­dást, puszta koholmány. A Szovjetunió mindig szigorúan betartotta ezt a megállapo­dást, s a jövőben, is betartja és abból indul ki, hogy az amerikai fél szintén szigorúd an teljesíti azt. Az ammani rádió jelentőse szerint kedden del után ■ meg­született a Jordániái hatósá­gok és a Palesztinái mozgal­mai; viszonyát hosszú távon szabáiypzó „átfogó megálla­podás”. A Megállapodást Tunézia ammani nagykövetségén a hatóságok részéről Husszein király, a Palesztinái Felszaba­dj tási Szervezet részérói Jasszér Arafat, irta aló,. a Bajp Ladglgyp tunéziai mi- pl^ztfti-pliiük vezette arabközi, békéltető bizottság tagjaival és az arab országok diplomá­ciai képviselőinek jelenlété­csony a népsűrűség, s ezért njnes rá szükseg, hogy az emberek mindenképpen ra­gaszkodjanak a művelésre alkalmas kis földdarabhoz, ha az a veszélyes övezetben, vagy átkelőhelynél, vagy utak közeiében vah. A nép­tel en utakon a'sofőr csak sa­ját erejére támaszkodhat. Ha például a hegy lejtőjét , át­szelő utat kimosta a víz, mert a szétbombázott dzsungel nini tudta tovább medrében tar­tani a vízmosásokat, vagy egy bomba sziklára talált, s a szikladarabok az útra hul­lottak, vagy tölcsérekkel szabdalták át meg át. A so­főr fogja a feszitővasat és a lapátot, előszedi a maga rÖB’ólanóahjl'ag csomagját. Hozzászokott, hogy az ilyen hélyzétéB?'bc5f''?s kikászálódjék. A szerszámokon kívül fegy­ver is van nála. hogy vé­dekezni tudjon, ha esetleg ellenséges osztagokkal találko­zik. Fegyverre néha azért . van szükség, hogy lelőbesse az ejtőernyőn leereszkedő vi­lágítórakétákat. Az ejtőer­nyő nélkül a rakéta lezuhan Az Egyesült Államoktól újonnan kapott fegyverek — írja a UPI — megerősítették a királyi kormány eltökélt­ségét, hogy növeli ellenőrző- sét a paJesztinai ellenállási szervezetek fölött. Ami a Jordániába vezető Jégihidat illeti, á repülőgép- robbantásokról híressé vált Dawson Field sivatagi repü­lőtérre — a helyi beduinok szerint — négy nap óta sza- kadallanul érkeznek a fegy­verrel és hadianyaggal meg­rakott amerikai Képek. Husszein király hét fon éj­jel tanácskozásra ült össze a hadsereg vezető tisztjeivel. A bolíviai kormány ura a helyzetnek és időnek előtte kialszik... Szerencsére a laoszi táj a sofőr hű szövetségese. A természet akkor is mel­lénk szegődött, amikor ezt a riportot készítettem. Gyalog mentünk, néha autón. A ha­La Paz (MTI): Peru után az Egyesült Ál­lamok is elismerte az új bo­líviai kormányt. Az erről szoló jegyzéket Ernest Sira­cusa la Paz-i amerikai nagy­követ nyújtotta át Pizarro külügyminiszternek Jorge Gallardo Losada bo­líviai belügyminiszter a Prensa Latina tudósítójának adott nyi latkozatáhan kije­lentette, hogy az új bolíviai kormány tökéletesen ura a helyzetnek, az országban helyreállt a nyugalom. J. — Sajnos... De azért az öregebb korosztálynak is van­nak előnyei. Háború esetéin a tapasztalat sokszor többet ér, mint a fizikai erő... Különö­sen a flottánál... Különbéin, van egy jó barátom a Penn­sylvanián. Tudja, a zászlós hajónkon... Nem is kisem­ber... Oda szeretnék vissza­kerülni... A zászlós hajóm... — Hogyan? Úgy tudom, a Pennsylvania kint hajózik a nyílt tengeren. A levelezés sokáig tart... — Ah, a Pennsylvania most Hawaii szigeteknél horganyoz. Jgy beszélgetett a két sé­táló, mindketten ízlelgetve, próbálgatva a másikat... Kono meghívta Blake-et, vacsoráz­zék vele Borison Street-i la­káséin Blake azonban egy kis időit akart nyerni, gondolkodnia kellett, vajon megéri-e az időt a további „játék”, ezért azt válaszolta a meghívásra, hogy aznap este re már el ­ígérkezett valahová. Komp most már nem hagyta embe rét: ebédre hívta meg Blake- et, mégpedig azomnalra. — Étkezzünk együtt a Hí­res japán vendéglőben, a Kawafuku Teibesn... Különle­ges a kiszolgálás és pompás a ísonyha. Fürdő is vart, gésák is varrtnak... Nos? — kérdezte Blake-hez fordulva. Hiába volt az egykori „izomember” ravaszsága, ne­héz volt kitérnie a japán meghívása elől. Végül is igent mondott, közben törte a fejét: vajon tényleg kém ez a Ko­no? Még mindig nem volt biztos a dolgában, bár egyre inkább erősödött benne a gyanú, hogy a zömök kis ja­pán kómérteaüléseket akar tőle szerezaú, pontosabban tengerészeti adatokat. Egy homályos érzés azt súgta ne­ki, hogy Kono fontos szerepre akarja felhasználni. Felötlött benne az is. hogy értesíteni kellene az illetékeseket, mert egy idő múlva talán késő lesz. De még nem merte meg­tenni : hátira tévedés és fél­éül. Együtt ebédeltek, d* a. be­szélgetés nem volt érdekes [gaz. végigcsinálta az itt szo­kásos szertartást, s ez önma­gában is igen kellemes volt, Kono javallatára először a für cjőhelyisegbe mentek, ahol két japán hölgy vette kezelésbe őket. A ruháitól megfosztott Blake úgy erezte. mintha újjászületett volna a kis japán nő ujjai alatt. A lábujjától a feje búbjáig végigmasszíroz­ták, aztán forró fürdőben le­mosták. Igaza felfrissülés volt ez, s az ebéd különösein jól­esett.. De a beszélgetés sem­mit sem hozott. A japán mintha megfeledkezett volna arról, milyen melegen érdek­lődött még egy órája is az amerikai flotta iránt,.. Ugye, ugye, mondta önmagának Blake, hátha csak a régi em­lékek vonzzák hozzá a ja­pánt? Megállapodtak, hogy két nap múlva ismét találkoz­nak, ugyanitt, a japán étte­remben. — Valóban kitűnő a kony­ha — állapította meg Blake. És a harmadik napon ismét ott voltak... Végigcsinálták a fürdő és az étkezés egész szertartását, közben beszél­gettek. Kono most már nyíltan be­szélt arról hogy öt elsősorban az érdekli, mikor akar Blake a flottához visszamenni? Ki a barátja a Pennsylvanián? Az „izomember” némi színlelt habozás után így felelt: — Jimmie Caimpbel... Stake ebben a pillanatban ialálta ki a nevet, hiszen so­ha életében neun volt. Camp bell nevű ismerőse. — Régóta ismeri Jirranie-t? — ösztökélte most már egyre határozottabban Kono — Igen... Együtt szolgál ­tunk... 6 már felvitte a kapi­tányi rangig... — Kapitány ? Ejha! Ez step! És ön mi volt a flottánál ’ — őrmester.. — Ez is szép. Sokszor ta­lálkozik Jimmie-vei? Azért kérdezem, mert mindig cso­dáltam az ilyen tengeri med­véket. akik az életüket egy rozzant bárkának szentelik... — hazudta kissé sután Kono — Tudja, mi tengerre termett ország vagyunk, szigetország, nekünk életünk a hajó... Hajó nélkül meg sem tudnánk len­ni. Japán szerepe a világban attól függ, milyen erős a ten­geren. Ha ön figyeli az újsá­gokat. akkor olvashatja, hány ezer és ezer japán halászhajó fut szerte az óceánokon. Jim­mie olyan idős, mint ön? — Igen... — Együtt kezdték a szol­galatot? — Igen, együtt... — És ő azóta is a flottánál szolgál? Ilyen régen? — adta tovább a csodálkozót Kono. — Nagyon ügyes fiú.. Imádja a tengert. — Tényleg jó barátok? — Nagyon. Szolgálatkész, nagyon rendes fickó. Bár egy kicsit ravasz... De csak olya­nokkal, akiket kevésbé is mer... — Hogyhogy ravasz? — Hát. amikor kártyázunk. — Igen? Kono megkönnyebbült. Már valami másra gondolt. De a kártyabeü ravaszkodas, az semmi. Az sokszor meg segít­het is. Mert akit ő kiszemelt maganak, annak ra vasznak kellett lennie. Tervei így kí­vánták. Igen, ravaszul kell ki játszania a tiszttáreak éber­ségét, óvatosan kell megren­delni a találkozókat, rava­szul kell megszereznie az ada­tokat, méghozzá a legfonto­sabbakat, a leglényegesebbe­ket... De Kono erről — érthetően — nem beszélt Biake-nek. El­lenben újra és újra, csak. úgy mellesleg megjegyezte, hogy neki egy nagyon jól működő vállalkozása van, s a vállalko­zásból természetesen sok pénze. Ebből sok mindent tudna finanszírozni... Például Biake-nek is tudna teremteni egy olyan vállalkozást, amely élete végéig nyugodt öregkort biztosítana... Blake úgy tett, mintha haj­landó lenne a dolgon gondol­kodni. Elbúcsúztak és elvál­tak. Alig ment Blake néhány lépést, amikor Kono utána­szólt. — Elfelejtettem elkérni a telefonszámát... Ahol elér­hetném. Az amerikai megadta. És a japán még aznap este felhívta Blaké-et. s megkérte, hogy találkozzék vele egy bú- torkereskedésben, másnap es­te. Fontos íjgyben, Blake adta a csodálkozót: miért kell nekik ismét talál­kozniuk, amikor nem régen váltak el, s miért éppen egy bu torkereskedésben? De az­tán beleegyezett. Kono csak annyit mondott, hogy délelőtt tízkor Blake legyen a lakásá­hoz eső legközelebbi sarkon, ott fogja várni egy gépkocsi, japán soförrei. az majd elvi­szi a megjelölt helyre.-r Egy nagyon fontos, sze­mély akar beszélni önnel... Blake maga sem tudta, miért is csinálja végig ezt az egyre inkább konspirativ és veszélyes találkozó-sorozatot. Mindenesetre másnap délelőtt tíz órakor kinn volt a sarkon. Egy nagy fekete Ford suhant a járda mellé, majd kiugrott belőle egy alacsony termetű japán. Felrántotta a hátsó aj­tót, s anélkül, hogy szólt volna Blake-hez, betuszkolta. Vajon honnan ismerte ez a szótlan japán az „izomem­bert?” A legkevésbé Blake tudott volna erre felelni.,. A gépkocsi szinte teljesen céltalanul száguldott a város­ban: egyik utcából ki, a má­sikba be, aztán ki a város szélére, majd vissza. Megérkeztek a bútorkeres­kedéshez. Kono már ott állt az ajtóban. Hirtelen körülné­zett es gyorsan beült a ko­csiba. A Ford ismét elindult. Mind a két japán hallgatott. Körülbelül egy fél óra hosz- szat kocsikáztak, majd egy mellékutcában megálltak, s ekkor Kono megszólalt: — Előttünk áll az a másik kocsi. Jöjjön, abba kell át- szállnunk. Amikor átszálltak, a volán­nál ülő japán bemutatkozott — Yamamoto mondta. A kocsi elindult. Megint csak csend ült hármuk közé, mintha valamennyien a gon­dolataikba mélyed-tek volna. Blake nem merte megtörni a csendet. Félni kezdett (Folytatjuk) Amerikai fegyverek özönlenek Jordániába Folyik a Fegyverbarátság hadgyakorlat Cottbus (MTI): A Német Demokratikus Köztársaság területén folyó „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlat során kedden megkezdték tevékenységüket az egyes haderőnemek, és fegyvernemek. Ezen a napon a „hadszíntér” keleti térségé­ben kemény találkozóharcot vívtak egymással a szemben álló felek. A szárazföldi csa­patok egységei és magasabb egységei mindenekelőtt a kezdeményezés magukhoz ra­gadásáért, a további sikerek feltételeinek megteremtéséért harcoltak a találkozó-ütkö­zetekben. Ebben a hadműve­letben a törzsek, valamint a szovjet hadsereg, a Lengyel Néphadsereg és a Német Nemzeti Néphadsereg csapa­tai vettek részt. A gyakor­latnak e mozzanatában kü-‘ lönösen fontos szerepet ját­szott a törzsek tisztjeinek operatív harcászati felké­szültsége és a csapatok harc­Az „ütközet” során a leg­korszerűbb harci eszközöket vetettek be, amelyek között igen nagy számban voltak harckocsik, gyorsan mozgó páncélozott szállító harcjár­műveik Hídvető és aknatapo­só harckocsik is közremű­ködtek. A gyakorlat keddi napján, lehet mondani „slágerkínt”, rendkívül korszerű harci esz­közöket mutattak be a Len­gyel Néphadsereg katonái a különböző átkelőhelyeken, út- csomópontoknál létesített műszaki zárak leküzdésében. Ugyancsak szerepejtek a. keddi mozzanatokban az NDK terüietvedelfni erői ~ a mun­kásőrség es a népi rendőrség osztagai —. amelyek felada tukat. egy „ellenséges” légi deszant felszámolását a nem­zeti néphadsereg és a többi testvéri hadsereg csapataival .szorosan együttműködve haj­tották végre. Néphadseregünk alakulatai felkészültek a részükre kije­lölt feladatok teljesítésére. Szabó László—Sólyom József;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents