Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
iCELET-TOAGYAROHSZA« 5 oldal 1970. o!ct66er 11. A gazda felelősségével Jegyzetek a kisvárdai járás kommunistáinak tanácskozásáról Ot hónap — ötezer új ház Segítség számlálatlanul — Megnőttek az igények „Nem beszéltek pénzügyekről** Keitezerketszá* tagja van a kisvárdai járás pártszervezeteinek, s az augusztusi, szeptemberi taggyűléseken mindegyikükkel szót váltottak, kérték véleményüket, javaslataikat a vezetőségek, a jelölő bizottságok tagjai. A kommunisták tanácskozásain nyolcszázan mondták el gondjaikat, segítettek a párt- szervezet munkája magasabb színvonalához, fejtették ki véleményüket arról: mi a helyes gyakorlat, s mit kellene tenni az előbbrelépés érdekében. Nyílt, őszinte volt a taggyűlések hangulata. Kritikusan és saját hibáikat sem takargatva tették szóvá, hogy sok még a teendő például a pártszervezetek termelést segítő, ellenőrző tevékenységében. Ostorozták a még fellelhető szervezetlenséget, fegyelmezetlenséget, s nem rejtették véka alá, hogy mindez változhatna, ha a vezetők többször kérnének véleményt a dolgozóktól. S azt sem véletlenül vetették fel a taggyűlések felszólalói, az egyszerű párttagok, hogy a gazdasági vezetők és a pártvezetőségek kapcsolatán a legtöbb helyen van mit javítani. Jogos volt a tagság kritikája, hogy a pártvezetőségek egy része még nem él a leKOMMENTÁR Gondosabban, gyorsabban A hét elején tanácskozást ' tartottak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, ahol megállapították, hogy az idei kedvezőtlen időjárás miatt jelentős terméskiesés van gabonafélékből, ami az ab raktakar- tnányban érezteti hatását. A kukoricatermés azonban kedvezőbb, így gondos és gyors betakarítással a hiányzó takarmánygabona egy része pótolható kukoricából. Ismeretes, hogy a késői érés miatt a betaikarítás sokkal rövidebb időszakra torlódik ossz». A gazdaságok jó részénél nem megfelelő érettségű, víztartalmú kukoricát is kénytelenek letörni. Az elmúlt évek tapasztalatai igazolják, a termés földön, kupacokban való tárolásnál nagy romlásnak van kitéve. A minisztérium felhívja a mezőgazdasági üzemek és a gabonáiéivá - Bárló vállalatok figyelmét a betakarítógépek és a szárítóberendezések maximális kihasználásána. A tavalyihoz képest mintegy 50 százalékkal több szárítóval rendelkeznek a felvásárló vállalatok. A mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek a kukoricatermésüknek megfelelő szükségtárolökat építsenek, hogy a veszteséget ezzel is csökkentsék. A kiadott tájékoztatás szerint a minisztérium a szabad takarmányforgalmat továbbra is fenntartja. A kevesebb gabonatermés ellenére is változatlan rendszerrel és változatlan áron juthatnak az üzemek és kistermelők állami készletből abraktakarmányhoz. A szabad takarmányforgalom biztosítása is megkívánja, hogy a legjelentősebb abraktakar- mányt, a kukoricát idejében, veszteség nélkül takarítsák be minden üzemben. Ha valahol szükséges a gondos munka, akkor megyénkben ez kétszeresen szükséges, hiszen a mi termésünket nemcsak a kedvezőtlen időjárás, de a májusi árvízkatasztrófa is erősen csökkentette. (csb) hetőségekkel, nem csinál he- i.Vi poétikát, nem követeli meg a helyi határozatok következetes végrehajtását, s van mit tenni a tagság alaposabb tájékoztatásáért főként a munkahely, a lakóhely kérdéseiben, s a kádermunkában. Ez a nyílt, bátor hang jellemezte .a kisvárdai járás kommunistáinak hétfői tanácskozását is. A pártértekezleten — bár így is egész napon át tartott — csak 14- en kaphattak szót, de nemcsak a járás kommunistáinak, hanem a terület minden lakosának érdekében beszéltek. Dombrád egyik küldötte — fiatal lány — például azt tette szóvá, hogy a község továbbhaladása érdekében véget kell vetni az évek óta folyó intrikáknak. „A jó munka egységet, őszinteséget, nyíltságot kíván.” Pát- roháról mondta el egy másik felszólaló, hogy a közgyűlések ma már tartalmasabbak,' hiszen a szövetkezeti tag érzi, hogy tulajdonos is. A passzivitás, a formalitás ellen szólt, s a kommunisták segítségét kérte a tagság .életében fontos kérdések előzetes megvitatásához, s ahhoz, hogy a közgyűlések, a taggyűlések ne csupán regisztráljanak, de legyenek előrevivői, motorjai a szövetkezet fejlődésének. Egy fiatal párttag, Fényes- litke küldötte is hasonló témát feszegetett. Elmondta: igényesebbnek kell lenni a pártmunkában. Sokszor hiányzik még a következetes, alapos, segítő szándékú ellenőrzés. „Mi fiatalok, tervekkel, nagy lelkesedéssel indulunk. Sok munkahelyen mégis bizalmatlanság fogad, nem kapunk lehetőségeket, megfelelő munkát. Reflektorfényben vagyunk, de mennyi nehézségbe ütközünk! Mennyivel többet nyújthatnánk, ha bizalomra, s valódi erőfeszítéseket igénylő feladatokra találnánk...” Egy záhonyi mozdonyvezető arról beszélt, hogy nagyon nagy dolog: a kisvárdai járásban az utóbbi négy év során megjelent a munkásosztály. Nagy minőségi változást hoz ez a tény, de kevés, ha ezt csak elkönyveljük önmagában. Joggal kifogásolta, hogy a járási pártértekezlet beszámolója súlyánál, jelentőségénél jóval kisebb helyet adott a munkások problémáinak, az üzemek helyzetének. „A jövőben a járási pártbizottságnak számolni kell a számbelileg megnövekedett munkásokkal, s differenciáltan kell foglalkozni Záhony térségével is.” A munkások tegnap még a meA bicikli csomagtartóján jobbra-balra csúszkált a plakátköteg. öreg, rozzant gép volt. Egyik pedálja hiányzott, már csak a tengelye volt meg, fényes a sok taposástól. Az út lejtős volt és népte- len. A mező zöld, és virágos tarka. Kopott fehér ingemen szikrázott a nap és nyomában verejték csörgedezett hátam árkában. Az öreg tragacs minden gödröt százszorosán érzett. Pedig az út lép- ten-nyomon tele volt gödörrel. Még a tankok és más járművek áradata törte fel, a háború utolsó futamában. Egy nagyobb huppanót nem tudtam kikerülni, mert elméláztam és amikor észrevettem. már késő volt. Elszakadt a spárga és a csomagtartóról lecsúszott valamennyi plakát. — Na, jól nézek ki! — és káromkodtam. Nekitámasztottam biciklimet az út menti eperfának, aztán rakosgatni kezdtem a plakátot egymásra. Elkeserített a küszködés, mert a szakadt spárga már tógazdaságban dolgoztak, ma is falvakban élnek, nagyüzemi tapasztalatuk nincs, életfelfogásukban sokat megőriztek a régiből, 's nem ritkán gond a képzésük, a munkafegyelmük. A felszólaló hangsúlyozta: emberségesebb kapcsolat kialakítására kell törekedni a vezetők és a munkások között. Vannak problémák a munkások javaslataival, nem mindig támaszkodnak a dolgozók észrevételeire. Beszéltek a küldöttek a nők közéleti aktivitásáról, még ma is hátrányos helyzetéről, hogy sok az előítélet, a lekicsinylés magában a kádermunkában is. „Ne féljünk a választások alkalmával bátran vezető posztokra javasolni nőket — hiszen a férfiak sem születtek vezetőnek.” Felvetődött, hogy jó a mind szélesebb tanácsi hatáskör, a decentralizálás, de a községek növekvő, szerepe nem bontakozik ki önmagától, az apparátus néhány helyen felkészületlen. A tanácsi vezetők egyike-másika — s ez nyugtalanító jelenség — a köz- és a magánéletben nem tanúsít példamutató magatartást. A közélet tisztaságáért, a bürokrácia megszüntetéséért, a falvak lakói képzéséért még sok a tennivaló. Ebben segítsenek többet a községi pártszervezetek. Aktuális témát boncolgatott a tuzséri fakombinát pártszervezetének küldötte: a munkafegyelmet. Felhívta a figyelmet arra, hogy minden vállalatnál egyformán igényes munkaerő-politikára van szükség, mert a lógás, a fegyelemsértés ellen csak így lehet hatásosan fellépni. Erről szólt a többi között a megyei pártbizottság titkára is. A pártszervezetek — mondotta — sajátos eszközeikkel segítsék a termelést, a hatékonyságot, a nyereséget. Sok a megye üzemedben is a tartalék a munkaszervezésben, a fegyelemben, a gépek kihasználásában. „Gond, hogy a béremelést nem használják a legtöbb helyen arra. hogy azzal alátámasszák a munka- fegyelmet. A béreket igazítsuk jobban a munkához. A szorgalmas kapjon többet, a lusta pedig fizessen rá. Ez a gazdasági vezetés feladata, de a pártszervezet támassza alá a helyes intézkedéseiket.” Még sokat idézhetnénk a véleményekből, amelyek együttesen jelzik: a kommunisták felelősségérzete, felkészültsége és tettrekészsége előreviszi céljainkat a kisvárdai járásban is. Kopka János nem érte keresztül a plakát- köteget. Nadrágom egyik zsebét hasogattam csíkokra, megfontam kétrétűén, s hozzákötöttem a madzaghoz. Sikerült. Vidáman tekertem tovább a podált és dúdoltam együtt a madárcsicsergéssel. Úgy kerekeztem, mint aki se lát, se hall, mert körülöttem fa, rét, s még a rázós út is mind egyszerre énekelt. Csak azt vettem észre, hogy motorbicikli futott el mellettem és nyomában papírlapok röppentek szét. Leugrottam a gépről s felvettem közülük egyet. „Szavazz a hatos listára”. Végigszaladtam a röpcédulán. A motor pótüléséről visz- szanézett az ismeretlen férfi, és mosolygott. Úgy figyelt, mintha elismerést várt volna. Elnevettem magam, és kajánul a jól ismert karjelzéssel integettem neki. Magam is megrémültem ettől, de már késő volt. Megfordultak a motorosok. Erősen taposni kezdtem a Mostanában ritkábbak az árvíz okozta pusztításról közölt fotók a lapokban, egyik- másak községünkben már a romokat is eltüntették, kevesebb a szivet szorító látvány. Annái inkább többet beszélünk mostanában az új létesítményekről. házsorokról. Hetek óta nincs olyan nap, hogy ne adtak volna át lakásokat a Szamosközben. Hol ajándékként, hol pénzért építve. Talán időnként már túlságosan is természetesnek ves/.- szük, hogy mindez így van. Mert a segítség számlálatlanul jött Szabolcsba. Fürdőszoba, hűtőszekréuy Segített az ország, mindenki, hogy még a tél beállta előtt újjáépülhessenek a falvak, mindenki feje fölött legyen tető. ötezer új lakás a Szamosközben. Nagyon nagy eredmény ez! Egyszeriben megnőttek . az igények. Berendezett fürdőszoba, új bútor, hűtőszekrény kell a családoknak. De nézzünk néhány példát, hogyan is történt mindez. Amikor a nagyari Sipos Mihály családjával az árvíz után visszaérkezett a Rákóczi út 19. szám alatti portára, igencsak elszorult a szíve. Otthonukból, amelyet nemrégen építettek. — még 20 ezer OTP-kölcsön volt rajta — egyetlen helyiség maradt, az is bedülőfélben. A tízből hat gyerek még otthon van. De hol van otthon? Aztán emberek jöttek, mértek, dolgoztak, építettek. Olyanok, akikkel azelőtt soha nem találkoztak, s még most is túl mindenen, csak néhány keresztnevet tudnak. A tízgyenmekes Sípos Mihályé volt az első ház, amelyet átadtak Nagytanban. 300 ezer forintos ajándék Valahogy ilyennek írják le az álmot. Nincs semmi, csak kétségbeesés. Aztán emberek jönnek: kimutatják, húszezer forintot felvehet készpénzben, aztán megint emberek jönnék, s átnyújtják a kulpedált. A félelem görcsösen rángatta lábamat. Úgy éreztem magam, mint egyszer álmomban, amikor menekülni akartam az üldöző elől, de minél jobban erőltettem a futást, annál lassabban haladtam. A motor megelőzött, és keresztbe állt az út közepén. Fülemben, torkomban, agyamban éreztem szívem minden ütését. Sehol egy teremtett lélek. Mindenütt csak a tarka mező. Éppen olyan, mint a plakátokon, amelyek a csomagtartómon rázódnak és csúszkálnak. Ki akartam kerülni a motort, mintha mi sem történt volna. Jobbra fordítottam a kormányt, lementem az árok szélére. — Állj csak meg, komám! — szólt rám a vezető, és mindketten elém léptek. A- süketet tetettem. Tovább kerekeztem. A sokszínű mező villámlott és elsötétedett. Lábam rángatta a hajtókart. Az egyik férfi elkapta a csocsokat. Kétszoba. összkomfort, kifestve. A fürdőszobában, konyhában folyik a csapokból a víz. És a család benn lakik. Csak amikor már messze járnak a százhalombattai kőolajfinomító munkásai, akkor hiszik el, hogy övék a majd 300 ezer forintos ajándék. Sok ilyen, Síposé lehoz hasonló család van. A csenger- simai Költő András, akinek a Bács megyei ÉPSZER épftett, vagy a 12 idős család, amelynek a honvédség épített és bútorozta be lakását Csenger- ben. Majd az a 14, amelyet a határőrök adtak -át. Hol egyszerűbb. hol díszesebb márványtáblák örökítik meg e nemes tetteket. De az ötezerben sokkal többen vannak olyanok, akik kifizetik házaik árát, s az építést is. Hogy mit jelentett az összefogás, azt ezek a példáit is bizonyítják. Százszámra kezdtek hozzá úgy építeni az ide sereg'lett vállalatok, ktsz- ek, hogy azt sem tudták, kié lesz az a lakás. Néhány hét alatt azonban gazdája lett minden háznak. Elég volt kinyilvánítani, hogy „építtetni szeretnénk”, s nemsokára már a falak álltak. Az építési idő tört része lett a Szokásosnak. A kedvezmények pedig nagyok. Minden házhoz utánajárás nélkül jutott építőanyag, helyszínre szállítva, s az árból 135 ezer forint kamatmentes. Találomra benyitunk Tu- nyogimatolcson az egyik házba. Kölcsey út 29. Az 55 éves K. Szűcs Mihályék portája. Egyszoba-kony h a lakható, a másik szobát később adják át. A házigazda tíz éve tsz-tag, négy gyermekéből három van itthon. Ö maga ötvenszáza- lékce rokkant. — Azt sem tudom, kinek köszönjük meg. Én már építettem, de ilyet nem láttam. Csak mondani kellett, és nemsokára a kulcsot adták ide. A tsz-be meg Balmazújvárosról küldtek takarmányt. Nem beszólt itt senki pénzügyekről. Építeni kellett, az állatoknak meg enni adni. És még azt sem tudom, mibe kerül majd ez. De már benn lakunk! magtartóm. Szinte úgy szédültem le a bicikliről. — Mi baj van, öcskös? — kiáltott az az ember, aki az imént a hátsó ülésen ült, s akinek visszaintegettem. Dermedten álltam, s jobban kínlódtam, mint a kalitkába zárt madár. Nem jött hang kiszáradt torkomra. — Hozzád beszélek, hé! — S a másik férfi megfogta biciklim kormányát, és úgy nézett velem farkasszemet. Álltam a nézését. Ettől valahogy megbátorodtam. Nem kaptam el tekintetemet, egyenesen a szemébe meredtem szótlanul. — Mi bajod? — kérdezte ismét. Még mindig nem , válaszoltam, csak szemmel mondtam valamit. — Mit mutattál az előbb? — Ha nem tudná, nem kérdezné — feleltem a félelemtől határozottan. Némaság csengett fülemben. Az idegen férfi elengedte biciklim kormányát. — Na csak azért! — mondta lejjebb engedve a hangját. Ha bajod van, szólj, elintézhetjük. Egy biztos: most jobb háza van, mind azelőtt, ezt már nem vinné el az ár. Kifizetik az utolsó fillérig Győrteleken az Ecsedi út 11-ben fiatal házaspár lakik a szépen berendezett kétszobás házban. Hat és négyéves a két fiú. Bétéri Györgyök most már örülnek.' hiszen áli a családi ház-, ráadásul olyan helyen, ahol már nem is igen tehetne kárt benne az árvíz. A község magasabban fekvő részén építettek nekik. Amikor az árvíz jött, még a férj szüleinél laktak. Aztán már nem lehetett maradni. a víz nagy pusztítást végzett Győrteleken is. Mátészalkára telepítették ki az egész családot, ott kapták meg az első segélyeket is. Később 16 ezer forintot az ingókárért. Az árvíz most előrehozta a fiatalok építkezését is. Árvizes kölcsönnel kedvezményesen építhettek. Pontos számvetésük van: 165 ezer forint a ház, ebből 130 a kamatmentes kölcsön, a többire kamatot fizetnek. A részlet 660 forint lesz. De már kész lakásuk van, s ez nagy szó. Az árvíz óta még csak öt hónap telt el! Mindenütt nagy és sok segítségről számolnak be. Milliókban mérhető az a pénz, amelyet az ingó- és ingatlankárokért azonnal fizettek a károsultaknak. Alig van dolgozó ember az országban, aki valamilyen formában ne vett volna részt, — ha másképpen nem, pénzadomány formájában — a segítségben,. És november elejére ötezer új ház állni fog az árvíz sújtotta Szamosközben. Nemcsak márványtáblák Az ottlakók közül a legtöbbnek ez természetes. Csak nagyon kevesen utalnak rá: óriási áldozatot hozott az ország ezért. És az is jó, hogy ezt a nagy segítséget nemcsak márvány- tábláik őrzik sok felépült házon, hanem maguk az emberek. Akik nesm maradtak magukra. Mert elképzelni is rossz: milyen lenne ma a Szaanosköz, ha májusban nem mozdul meg az egész ország társadalma... Marik Sándor Aztán megfordították a motort, néhány pillanatig ber- regtették és elindultak. Nyeregbe ültem én is, és hajtottam tovább. Remegésem ném akart szűnni, csak ahogy torkomban csillapult szívverésem, úgy tértem magamhoz. Beértem a faluba. Az ismerős udvarra fordultam és leugrottam a gépről. Ekkor már kijött a házból a párttitkár. Kezet szorítottunk. — Szabadság Takács elvtárs. Mit hozott? — kérdezte. — Plakátokat — mondtam. — Azt üzeni Dóczi elvtárs, jó magasra ragasszák, hogy ne tudják letépni. — Csak bízza ide, elvtárs. Egy pohár vizet kértem. Mohón kiittam, mint a lázas beteg. Minden korty után éreztem, mennyire csillapít. Lábamból kiállt a remegés. Indultam. A párttitkár még egyszer utánam köszönt. — Szabadság Takács elvtárs! Mentem a következő fala felé. A madarak dala újra nyomomba szegült. • Vine* György VOLT EGYSZER EGY BICIKLI
