Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

t dtM KELET-MACYARORSZAf» 1970. szeptember fS. CSALÁD — OTTHON ŐSZI DIVAT Horgolt kosztüm f A rendkívül mutatós kosz­tüm háromnegyedes ujjakkal készül. Hárommal osztható plusz 1 szemmel kezdünk és ezen kívül 2—2 láncszemet horgolunk szélpálcáknak az ősszevarráshoz. I ! A szabásmintának megfele­lő hosszúságú láncszemsort rövidpálcával behorgoljuk. 2. sor: A rövidpálcákat be­horgoljuk egyráhajtásos pál­cával, de minden két pálcát egyszerre fejezünk be és 2—2 láncszemet horgolunk az egy­szerre befejezett 2—2 pálca után. 3. sor: Ráhajtásos rövidpál- eát (melynek a ráhajtását azonban külön nem horgoljuk le) öltünk minden pálcára és minden ívbe egyet-egyet A második és harmadik sort ismételjük. A szabásminta alapján dol­gozunk. A szabásmintán je­löljük meg a mellvarrást és itt amikor a kabát oldala felé haladunk 9 szemet nem hor­golunk be, fordulunk, 6 sze­met rövid pálcával horgo­lunk be, tovább a minta sze­rint, ezt még egyszer ismétel­jük és azután rendesen dol­gozunk végig, illetve a sza­básminta szerint. Az ujjakat 5 sor rövidpál- eával kezdjük. Zsebpántokat 41 láncszem­mel kezdjük, rövidpálcáva: horgoljuk 2 láncszemmel for­dulunk. A kerekítést a 4. sor­nál kezdjük minden sorban mindkét szélen 2—2 szemet egybehorgolva 11 szemmel fejezzük. A szoknyát a szabásmintá­nak megfelelő szemmennyi­séggel kezdjük és mint az ujjaknál 5 sor rövidpálcával kezdünk. A szoknya szebben fekszik, ha a szabásmintán az elején és a hátán is beje­löljük a bevarrások helyét és onnan kezdve úgy az elejét, mint a hátát három részben horgoljuk megfelelő fogyasz­tással. Ha elértük a kellő ma­gasságot akkor a két szűkítő nyílást mindkét darabon ösz- szevarrjuk és 5 sor rövidpál­cával körülhorgoljuk és a páloasoroknál szűkítjük a szoknya derekát amennyire szükséges. Kidolgozás: Az egyes dara­bokat kifeszítjük átgőzöljük. A bélést az egyes darabok alapján szabjuk, de az össze- varrásra számítunk a szabás­nál, a bélést összevarrva dol­gozzuk be az egyes összevarrt darabokba. A szoknya bal ol­dalán ahová a zippzárat vagy pattentot dolgozunk be mind­két szoknya darabhoz (eleje, háta) 2—3 sort, rövidpálcát horgolunk. A szoknyát és a bélést gumipántra varrjuk. A kabát díszítéséhez ha nem tu­dunk megfelelő szegőt kapni, akkor csipkével horgoljuk kö- röL Amit a gyors főzésről Mit tegyünk a lakás falára? tudni Nincs olyan étel, amit ma­napság ne lehetne gyorsan elkészíteni. Még csak „min­dent tudó” háztartási gép vagy infras ülő sem kell hoz­zá. Gyorsan főzünk akkor, ha lehetőleg igénybe vesszük a technika nyújtotta segítséget, a háztartási gépeket is, de még az apró eszközök is ele­gendők, ha mindig kifogásta­lanok. Rendezzük el ésszerűen a konyhánkat, hogy minden a kezünk ügyében legyen, hogy ne járkálással töltsük el a rendelkezésünkre álló időt. idoljuk végig a sorrendet, készítsünk mindig mindent elő, vegyük igénybe a család se­gítségét. A konyhai munkát jó módszerrel, gyorsan lebo­nyolíthatjuk. Ne takarékoskodjunk soha a konyha felszerelésénél. Le­gyen például kukta gyorsfű­zőnk. Sőt, jól tesszük, ha két kuktát vásárolunk. Egy nagyot — amiben a levest készítjük — és egy kisebbet — amelyben a húst süthetjük meg. Marhahúsnál, hüvelyes főzelékeknél a kuktával ren­geteg időt takaríthatunk meg. Ha nincs villanygépünk, amellyel a hámozást, a hab­verést, a tésztadagsztást, a dió-, kávé-, mákdarálást per­cek alatt elvégezhetjük, le­gyen legalább kis, a tetején kerékkel forgatható műanyag habverőnk, kerekes konzerv-, nyitónk, villannyal működő egyetemes orsónk, . hggygrap szeletelőnk, tojásvágónk, dörzskesztyűnk — amellyel a gyenge zöldséget és burgo­nyát kés nélkül meghámoz­hatjuk — és a késeink is le­gyenek mindig élesek. A vasüzletekben kapható olyan ötletes kis köszörű, amelyben — ha meghajtjuk — két egymással szemben elhelye­zett köszörükő lendül forgás­ba és valóban a minimális idő alatt minden késünk meg­felelően éles lehet Elősegíti az időtakarékossá­got a rost- vagy grillsütés. Persze a villanyrostot behe­lyettesíthetjük olasz kézi rost­sütővel, vagy hazai Alutef sütővel is, amin gyorsan és főleg, zsír nélkül, kevés olaj­jal megkenve süthetünk húst. Honosítsuk meg főzés közben az egymásutániság helyett az egyidejűséget. Például, amíg a hagyma kis lángon fonnyad, kell! addig felszeletelhetjük a húst. Legyen odakészítve a papri­ka vagy a fűszer. És mire odáig jutunk, hogy a húsra vizet, öntünk, hogy párolód­jon, addig készítsük elő a mo­sogatóvizet és a húsos lábos­nál valamivel nagyobb mére­tű lábasba vagy fazékba ál­lítsuk a fővő húsétel tetejére, hogy így — toronyfőzéssel — időt és gázt takarítsunk meg. Amint mondottuk, legyen a konyhánk elrendezése is ész­szerű. Az asztal mellett — amin dolgozunk — egyik ol­dalon legyen a mosogató, hogy a piszkos edényt azon­nal belecsúsztathassuk. A másik oldalon a tűzhely, így amig hámozunk, szeletelünk, arra is felfigyelhetünk, ha történetesen felforr a leves vagy serceg, zsírjáig lesül a hús, hogy az egyiket kis lángra vehessük és a mási­kat vízzel tölthessük fel. Dolgozzunk az asztalnál for­gatható széken ülve. Jó, ha ezt megszokjuk, mert sokkal kevésbé fáradunk Az asz­tal alatt — közv mellet­tünk — legyen ott a pedálos szeméttartó, ami lábunk egy billentésére kinyílik és ha az asztalon felszaporodik kö­rülöttünk a konyhai munka közben keletkező hulladék, azt azonnal beledobhassuk és az asztalt egy vizes szivacs­csal letörölve, ismét tisztán és rendben dolgozhassunk to­vább. Kapjon helyet az asztal fö­lötti kis polcon a fűszerkész­let. Tartsuk a fűszereket kis átlátszó műanyag dobozkák­ban, hogy egyszerűen leemel­hessük a polcról és ne kell­jen soha keresgélni. A főzést kezdjük mindig azzal, hogy végiggon­doljuk milyen anyagokra, mi­lyen fűszerekre lesz szüksé­günk és ezeket készítsük az asztalra. Ha például töltött húst sütünk, legyen a kezünk ügyében a fehér fonal és legalább három, előre befű­zött vastagabb tű. Ne akkor fűzzük, amikor a kezünk a töltelékkel van tele. A lassabban fővő ételt te­gyük fel először. Csak azután kezdjük főzni másik lángon azt, ami gyorsabban készül el. Ha ereket a szempontokat szem előtt tartjuk és így ké­szítjük el a család ebédjét vagy vacsoráját, több időnk marad a gyerekekkel foglal­kozni, olvasni vagy szórakoz­ni. A legtöbb otthonban szep­tember elején már átestek a festésen, vagy a nyári nagy- takarításon. Sok helyütt az új lakók beköltöztek a fris­sen felépült házba, a nyáron átadott új lakásokba. A bú­torok a legmegfelelőbb hely­re kerültek, talán már a függöny is. a szőnyeg is a helyén van. A szobák mégis idegenek még, kopárnak, si­várnak hatnak. A régi lakás­ból áthozott képek, vagy az ajándékba karx>tt holmik között nemigen akad olvan, amivel stílusosan lehetne díszíteni az új otthon falát. Szüléink lakásában egy-két régi fénykép, olcsó festmény megfelelő, korszerű díszít­ményt jelentett. A modem lak- berendezés azonban sokféle módon, sokféle formában dí­szíti a lakás falait. A kép — a reprodukció, az akvarell, a rézkarc nem drá­ga és igényes lakásdísznek számít. De ne rakjuk blon- del keretbe. Inkább sima fe­kete lakkozott lécek közé, vagy natúr színben hagyott kép­keretbe kerüljenek. így job­ban érvényesül a kép szép­sége és színhatása. A fény­képeket ma már nem teszik a falra, egyszerűen nem divat. A kerámia. Kedvelt és íz- léles lakásdísz. Ezer és egy változata kapható olcsón az üzletekben. A legkeresetteb­bek a színes kerámiatálak, amelyek a régi cseréptányé­rok korszerű változatai. Da vannak kerémiaképek. masz­kokat formáló falidíszek • és olyan falikaspók, amelyekbe örökzöldet, vagy vágott vi­rágot is lehet tenni. A textilkép. Azoknak ajánljuk, akik szeretik a kü­lönlegességet, igénylik, hogy korunk iparművészeinek al­kotásaival díszítsék lakásu­kat. Étkezőasztal mellé, la­kószobába. könyvespolc mel­lé való. igen stílusos lakás- díszítő elem. Á használati tárgyok szá­mos változata, fajtája is fel­kerülhet a falra, s ott nem­csak díszítő funkciója, ha­nem hasznos „tennivalója” is lehet. Például egy-egy régi órának, vagy modern időjel­ző szerkezetnek. Praktikus dísztárgy egy kis kovácsolt­vas könyv- vagy folyóirat­tartó, amelyet nemcsak azért rakunk a fekhely fölé, mert elalvás előtt még olvasunk, hanem azért is, mert a vas anyaga megkapó formává, díszítő elemmé vált. De ötle­tesen felhasználható a mo­dern lakásban egy-egy régi falitükör, gyertyatartó, má­zaskorsó is. Különféle gyűjtemények falra aggatása a serdülő gyerekek körében az utóbbi időben felkapott szokás. A lányok táncdalénekesek ké­peslapokból kivágott fotóit, vagy kabala babáikat rakják a falra. A fiúk a gitárt, hanglemezborít ókat és külön­féle plakátokat szeretnének a falra ragasztani. A szülők olykor tiltakoznak az ilyes­mi ellen. Pedig egy-egy ízlé­ses kép, csinos baba. jó pla­kát valóban meghitté teheti a gyermek kuckóját. Ne tilt­suk, inkább közösen segítsük kiválasztani az ízléseset és segítsünk mértéket tartani a gyűjtési buzgalomban. Törők Júlia Szabad idS -• Kertészkedés házilag A szenvedélyes kertes* egész télen át bújja a szak­könyveket, hogy megtervez­ze a nyári kertet, mit mikor, hova ültessen, közben pedig féltve ápolja szobanövénye­it és büszke a télen át is szép cserepeire. Az igazi élvezet azonban a kertészkedés a szabadban, s még a legparányibb ker- tecske is művelőjének név­jegye. A művészlélek példá­ul inkább a „vadont” kedve­li, természetesen ezt is meg­tervezve, a bokrokat, élő sö­vényt, fákat. Tarka össze­visszaságban ültet virágot és konyhanövényt, lugast baba- rózsából, s sok gyep száz­szorszéppel és sáfránnyal jellemzi a művészkertet. Persze, ezt a természetes pa­radicsomot is ápolni kell, mert a gaz nem válik díszére e vadonnak sem. A pedáns ember úgyszól­ván körzővel és mérőléccel dolgozik, és kerti birodalmá­ban is a szimmetriát kedve­li. A kert közepén pontos átmérőjű körben virul a tulipán és a központi ágyást meilékágyások veszik körül. Itt minden kimért, pontos, szimmetrikus, s ha lehet a kis kertekre ezt a hasonlatot alkalmazni, példa­képük a Margitsziget vagy a fertődi Eszterházy kastély művészien megtervezett parkja. Ahol erre lehetőség van, békazöld angol gyepet ültetnek, amelyre rálépni még papucsban sem szabad. E kertek tulajdonosai, ha pénztárcájuk engedi, szíve­sen építenek szökőkutat és helyeznek el vitathatóan íz­léses figurákat a kertben Ismét más tipus az olyat; kertész, alti nem kertjének vad szépségére vagy kimért rendjére, hanem egyes nö­vényednek különleges szép­ségére büszke. Például 'ró­zsákra specializálják magu­kat: az ő tearózsáik sárgáb­bak, vagy rózsaszínűbbek, mint a másoké, a „Polyan- tha” vagy a „Floribunda” pedig illatosabb mint a szomszédé. Sokan nem dísznövényeket, hanem konyhanövényeket termelnek. Nagy gonddal vá­lasztják tó a legsötétebb sa­látát. a legízletesebb paradi­csomot, a legjobb ízű retket. Vendégeik legyenek óvato­sak. Ha nem dicsérik kellő­képpen a saját termésű ka- rottát, vagy epret, többet nem hívják meg őket. Egy régi japán szokásra is szeretnénk felhívni a figyel­met. A japán otthonokban virág és festett selyemkép díszíti a sima, egyszerű fa­lat. Ám a vendég, ha he­tenként érkezik, mindig más képet talál. A képeket ugyanis cserélik. Ezt a díszí­tési módot a modem euró­pai lakberendezés is átvette. Ha nem is hetenként, de évenként, esetleg évszakon­ként cserélik a lakás egy- egy díszítőelemét — a ké­pet, a kerámiát: esetleg a helyet változtatják, ahol a kép, a kerámia, a zöld nö­vény vagy valamilyen külön­leges öreg, értékes lakberen­dezési tárgy eredetibben, új­szerűbben. hangulatosabban érvényesül. (K. M.|

Next

/
Thumbnails
Contents