Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

W8. szeptember ff. XELET-MAGYARORSZÄ« Ä oldal ’ Az irányelvek szellemében Törvényt alkotunk Helikopter az országos mezőgazdasági kiállításon. Megy a kanász a vásáron... Szabolcsi díjasok között — a Törvény alkotására készül az országggyűlés. Legkö­zelebbi ülésén — a párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács áprilisi együttes határozata értelmé­ben — valamennyi válasz­tópolgárt érintő törvényja­vaslat kerül tárgyalásra. A javaslaton ma még dolgoz­nak a szakemberek, részletei éppen ezért nem kerülhettek eddig nyilvánosságra. De az áprilisi határozat és vezető államférfiak több, azóta el­hangzott beszéde. nyilatko­zata nyomán egyre fokozó­dik az érdeklődés ország­szerte a készülő törvényja­vaslat iránt Hiszen ezúttal a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének egy igen fontos mozzanatáról lesz szó: választójogi törvény mó­dosításának java"’ ria kerül az országgyűlés _.é. Csaknem négy év telt el azóta, hogy legutóbb a vá­lasztásokról tárgyalt az or­szággyűlés. 1966 novemberé­ben fogadta el „Az ország- gyűlési képviselők és ta­nácstagok választásáról” szó­ló törvényt. Ez is jelentős előrelépés volt a szocialista demokrá'ia kiterjesztésének útján, hiszen ennek értelmé­ben váltotta fel a korábbi lajstromos választókerületi rendszert az egyéni válasz- tókerüle’ek rendszere. Ez pedig már azt jelentette, hogy a választók valóban az általuk személyesen is meg­ismert jelöltre adhatták vok- sukat, s a megválasztott képviselő vagy tanácstag meghatározott körzet válasz­tóinak tartozik felelősséggel, azok előtt kell beszámolnia tevékenységérőL Egyetlen közös nagyválla­latban egyesültek 1970. január 1-én Szabolcs és Hajdű-Bihar megye fafeldolgozó gazdasá­gai. A Felső-Tiszavidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik alkotó egysége lett a Vásárosnaményi Ládagyár. Az eddig közepes színvonalon működő gyáregységben az el­ső félévi eredmények alap­ján az idei év a „nagy ugrás” éve lesz. Néhány mutató: A terme­lékenység egy év alatt 23,2 százalékkal emelkedett. Az egy főne, egy munkaórára ju­tó termelési érték tavaly 49 forint volt, idén csaknem 57 forint. Az egy munkaórára eső átlagbér tavaly 9,62, az idén már 10,30 forint! A fél­évi eredmény 5 millió 400 ezer forint tiszta nyereség. Hogyan érték el mindeze­ket? Erre válaszol Kovács Sán­dor gyáregységvezető és Va­dász István szb-titkár. Első helyen említik az év eleji átszervezést, melynek eredményeként szélesedtek kereskedelmi kapcsolataik. Tavaly még csak három vál­lalattal álltak kereskedelmi kapcsolatban és hatfajta ter­méket szállítottak, idén tizen­három vállalatnak huszonöt féle terméket értékesítenék. Várható, hogy a tervezett évi 10 milliós nyereséget kétmil­lió forinttal túlteljesítik. A dolgozókat érintő dönté­sek előtt kellőképpen infor­málódtak az üzemi közvéle­ményről. Fontosnak tartották, hogy megmagyarázzák azt is^ a dolgozók számára a gyári munka az elsőrendű, s az otthon végzett sok mezőgaz­dasági tevékenység — külö­nösen mivel három műszak­ban dolgoznak — a benti munka rovására mehet. A szo­Lehetőséget adott a négy éve törvényerőre emelkedett választási rendszer arra is, hogy egy-egy körzetben több jelöltet állítsanak, vagyis — valóban választhassanak a szavazópclgárok. A gyakor­latban azonban ez a rend­szer még további javítások­ra szorult, mert ha a szava­zólapot a választó, változta­tás nélkül dobta az urnába, az automatikusan az első helyen szerepelt jelöltre adott szavazatnak számított. Ilyen módon a második he­lyen fe: tüntetett jelöltnek vajmi kevés esélye lehetett á megválasztásra. A megvitatásra és elfoga­dásra váró törvénymódosí­tásnak — többek között — ezt a helyzetet is meg kell szüntetnie, egyenlő esélyt adva minden jelöltnek arra, hogy megválasszák. Akár országgyűlési képviselő-, akár tanácstag-jelöltekről legyen rzó, mindegyiküknek egyforma lehetőséget kell adni arra, hogy találkozza­nak, beszéljenek választóik­kal, mindegyikük számára egyformán lehetővé kell ten­ni, hogy a szükséges propa­gandaeszköz rendelkezésük­re álljon. S még egy, ami nem elhanyagolható: minden jelölt érdekében csak úgy szabad agitálni, hogy az ne legyen sértő a mandátumért versenyző többi jelölt szá­mára! Ami pedig a válasz­tási adminisztráció lebonyo­lítását illeti, a jövőre esedé­kes választásokon, az elkép­zelések szerint, csak azokat a szavazatokat lehet érvé­nyesként elfogadni, amelye­ken — több jelölt esetén — világosan meghatározta a szavazó, hogy melyik jelöl­tet választja. eialista brigádmozgalom ke­retében tizenöt brigád tertt különböző felajánlásokat a X. pártkongresszus tisztele­tére. Az egyes brigádok ver­senyben állnak, amelynek eredményeit negyedévenként értékelik és kifüggesztik. Az így kapott tájékoztatás is ösztönzi a dolgozókat Augusz­tus 20-án mintegy hatvan­ezer forintot osztottak ki a legjobbak között. Élénk a kulturális és a sportélet is. A brigádok kö­zös mozilátogatásokat és ki­rándulásokat szerveznek. Vol­tak, Hájdúszoboszlón, Aggte­leken, a szegedi szabadtéri On nem tudhatja, mtt érez egy hipochonder ilyen válságos időben, amikor az influenzajárvány már szü- nőben van. Felrémlik előt­tem a teljesen bizonytalan jövő. Hétköznapion csak. úgy tudnám magam kifejezni, kezdhetem elölről az életet. Mondanám is felesleges, hogy én a hipochonder úgy éreztem magam abban az influenzás világban, mint hal a vízben. Nem kellett azon törnöm a fejem, hogy mitől féljek. Mindenki tud­ta, hogy az influenza itt lóg a levegőben, a fejünk felett, az orrunkon. Ha azt mond­tam valakinek: na hál’ isten_ nek, engem is elkapott, már zsibbadnak a tagjaim és hőm van. ezt mindenki el­hitte. Influenzajárvány ide­jén a hipónak hitele van. Szűkösebb időkben ugyanis hiába mondom, hogy fáj a vakbelem. Lehet, hogy hi­szik, lehet, hogy nem. Vak­béljárvány ugyanis nem lé­tezik. Akinek fáj a vakbele, az vessen magára. Az influ­enza azonban nem vicc. Megértik tehát, ha én is úgy döntöttem, hogy véde­kezem. Orvostól természete­sen nem kértem tanácsot A Központi Bizottság és a kormány határozata alapján meg kell növelni a jelölő- gyűlések jelentőségét is. A módosító javaslatok tör­vényerőre emelkedése ese­tén jelöltet állíthatnak a nagyobb munkahelyek, gyá­rak, üzemek, termelőszövet­kezetek stb. A Hazafias Népfront illetékes területi bizottsága tesz javaslatot a jelölt személyére, de közvet­lenül is jelölhetnek a mun­kahelyi kollektívák, a társa­dalmi szervezetek, sőt ma­gánszemélyek is. A választójogi törvény módosításával kapcsolatos tervek azt bizonyítják: a párt és a kormány tisztában van azzal, hogy a magyar dolgozó nép szilárdan áll a szocializmus talaján, érti és kívánja a szocialista demok­rácia erősítését. Olyan em­bereket kíván a legfelső tör ve: zó szervbe és a helyi tanácsokba választani, akik ott választóik bizalmá­ra méltóan fognak dolgozni. Még folynak az előkészítő munkák ma még csak ter­vek és javaslatok vannak, ezek egyeztetéséből születik meg majd a választójogi törvény módosítására irá­nyuló jogszabálytervezet, s újabb mérlegelések, tanács­kozások várnak az ország- gyűlési bizottságokra, majd az országgyűlés ülésére, hogy a sok tervből és ja­vaslatból törvény szülessék. Annyi azonban már ma is bizonyos: e törvényalkotás újabb előrelépés lesz a szo­cialista demokrácia kibonta­koztatása útján, a párt kong­resszusi irányelveinek szel­lemében. játékokon. A kirándulásokat a szakszervezet téríti a kiváló dolgozók részére. Szeptem­berben az idősebbek vesznek részt egy hajdúszoboszlói ki­ránduláson. A szocialista bri- gádimozgalom keretében tar­tanak egy szellemi vetélke­dőt, amelyet nagy érdeklő­déssel várnak a fiatalok. A Faipari Tudományos Egyesület támogatásával a vásárosnaményi gimnázium­ban négyéves esti tagozató kihelyezett faipari techniku­mi osztály kezdi meg műkö­dését Oktatás heti három al­kalommal lesz. Az első évfo­lyam hatvan résztvevővel in­dul (ts) Minek zavarjam, mikor úgy­is beteg, beteg hátán. Aztán pedig mit ért az orvos az influenzához? Én értek. Beszereztem egy fél kiló istopirint, 25 deka kinaci- salt, 12 doboz C-vitamint, a szövődményekre is gondol­va, halmoztam némi vega- cilint. és tetránt, néhány fertőtlenítőt, egy tartalék hőmérőt, és egy tucat leér­tékelt zsebkendőt. Mást nem. És minthogy egy igazi hi- pó nem a vakvilágba, ha­nem módszeresen dolgozik, elkészítettem önmagam gyógyszeres betáplálásának tervét. Bár tudtam, hogy az influenzát úgyis megkapom, mégis olyan pontosan mű­ködtem, mint egy komputer. Vagyis szigorúan betartot­tam saját előírásaimat. A vekkerem éjszaka kétórán- ként csengett. Minden hipó tudja ugyanis, hogy elég két- óránként cserélni a prizni- cet, amikor az ember még nem influenzás. Ettől elte­kintve éjszakáim nyugodtan teltek. Zsong a vásár, ez a színes, gazdag, a magyar mezőgazda­ság negyedszázadát repre­zentáló kavalkád. Olyanok a pavilonok, mintha egy időre az Alföld, a Kunság, Jászság, Nyírség, a Dunántúl költözött volna fel ide, im lássák: ed­dig jutottunk. Az állatte­nyésztési pavilonok előtt e lócákon ülő, cigarettázó, vagy éppen az állatok „felvezetésé­re” készülő nyírségi kackiás bajuszú, büszke tartású ju­hászok, állatgondozók. Keresem a favoritot, a kísvárdai sertésgondozót. Egy borsodi juhász kalauzol, Is­meri jól. Zsoldos Andrásnál nincs boldogabb és büszkébb ember az állatgondozók kö- 4 zött Ismeri minden kollégá- ja­— Ott jön ni — mutat egy szép szál férfira a borsodi ember. A második siker A pavilonban az öt nagy fehér hússertés kan kutricá- ja fölött felirat hirdeti: nagy­díj. Egyedül a kisvárdai Rá­kóczi Tsz nyert ilyet a tsz-ek között, s még két kísérleti gazdaság. De magyarázzák a többi állatgondozók, hogy az nem kunszt, de ez, ez aztán siker. — Termelőszövetkezetek közül mi nyertünk csak nagy­díjat — így Zsoldos András, ez a középkorú férfi, aki egyáltalán nem kelti kanász benyomását Divatosan nyírott haja és fazonja van. Tekin­télyt szerzett a többi között. — Három éve aranyéremmel Szóval állig gyógyszerel- ten vártam, hogy rám tör az influenza. Többször tüsszen­tettem, voltak borzongása­im, egyik délután már szé­dültem és mellkasi nyomás is jelentkezett. Gyorsan ho­zattam egy liter forralt bort, nafazolint és egy kiló citro­mot, a sálat az utcán az ar­com köré csavartam, nehogy másokat is megfertőzzek. Boldogan lefeküdtem és hó­nom alatt a hőmérővel vár­tam az éjszakai fejleménye­ket. Már éjfél is elmúlt és még mindig semmi. A hi­gany 36,4-et mutatót, kezd­tem idegeskedni. Kiugrottam az ágyból és csináltam tíz fekvőtámaszt. A pulzusom alig kilencven. A paplant kicseréltem egy vékony pok­róccal, lábam kidugtam, fe­jemről ledobtam a hálósap­kát. Reggelre aztán teljesen gyanússá vált a helyzet. Ki­derült ugyanis, hogy ez sem használt. Ahogy öltözés közben vizsgáltam magam, valósággal környékezett a rosszallót — be kellett val­tér+ünk haza, s beérett, ami! vártunk — mondja. — Én voltam fenn akkor is, mos! is én jöttem. Mondták, te már ott járatos vagy, menj. Ha valaki azt hiszi, nincs semmi dolga az ilyen nagy­díjas állatgondozónak, na­gyon téved. — Jönnek a tévétől, a film­híradótól, külföldiek, fény­képeznek — újságolja. És a legtöbb dolga Zsoldos­nak van. Rengeteg a néző, szemlélődő. Ö magyaráz. Cso­dálkoznak, hogyan híztak meg ezek a jószágok akkorára egy év alatt. No aztán a kihajtás, a szemlére. — Legalább tízszer hajtot­tam már ki. Persze a cimbo­rákkal, ők segítenek — mondja. Később panaszolja hogy úgy szerez alamszalmát a nagydíjasok alá, mert még azt is sajnálják. Kéri, szól­jak a rendezőnek. Otthon Kisvárdán 77 anya­kocát és a szaporulatait gon­dozza negyedmagával. Meg­látogatta Juhász István, a tsz elnöke, itt járt az állatte­nyésztési brigádvezető. Gra­tuláltak neki. De a vásárzárásig még sok­szor fel kell vezetni a kis- várdaiak nagydíjas sertéseit, s Zsoldos András csak azután kerül haza. Ilyen „kiruccanást” azon­ban mindig szívesen vállal. Harcos bácsi panaszkodik Bezzeg nem olyan vidám a fényes csizmás, ünnepi nadrá- gos, sötét lajbis, juhászkalapoe tanom önmagomnak, hogy itt a járvány vége és velem az a szégyenletes dolog tör­tént, hogy még mindig nem kaptam meg az influenzát. Egy becsületes hipochon­der természetesen ebbén nem nyugodhat meg, miköz­ben körötte már százezrek ágynak dőltek. Egyik óráról a másikra elhagytam a gyógyszereket és a priznicet. Erre szédüléseim és mellka­st szorongásaim is elmúltak. Már az újságok is írták, hogy szünőben az influen­zajárvány. Be kellett lát­nom, hogy ezt a csatát el­vesztettem. Ahogy mondtam, kezdhetem elölről az életet. Majd örülhetek annak, ha jön egy kis frontátvonulás. Még szerencsém, hogy ez az egész cirkusz megviselte az idegeimet. Pillanatnyilag idegnyugtatókat szedek. És, hogy fitten és pihenten áll­jak készen a következő küzdelemre, esténként beve­szek egy-két szem tardilt. Higyék el nekem, ha az ember nem tud aludni, az rosszabb, mint egy beteg­ség. .. <K) fővárosban Karoos Ferenc. Alig látszik rajta, hogy 62 évét tapossa, olyan hetyke a járása, ö a dombrádi Szőke Tisza Tsz juhásza. — Három kossal jöttem, de sajnos, csak a második hely (ezüst) sikerült. Nem ismeri itt ki magát az ember — bosszankodik. — Most a hús­ra mennek, én meg a gyapjút nyomtam. Van is raj tűit Mondták, több hús kell. Szép a.dombrádiak három kosa. Nézték angolok, néme­tek, magyarok. Elismerően nyilatkoztak. De az öreg elé­gedetlen. — Sajnos csak néhány év múlva bizonyíthatunk újra. Én hol leszek már — legyint. A tsz-nek 600-as a juhállo­mánya, ebből 160 a tenyész­kos. Ez az eredmény is szép. Pellei, a tsz-elnök gratulált is az öreg Karcos Feri bácsinak. Az esélytelen nyertes Legjobb esélytelennek len­ni, így indulni a versenyben. Ezt vallja Szántó János, a tomyospálcai Rákóczi Tsz állatgondozója. Négy kan süldőjük aranyérmet nyert. Első nagy siker. — Nagyon örülök a sikeres bemutatkozásnak — mondja Szántó János. — Fiatal az ál­lomány, magam négy éve dolgozom a jószágokkal, s bi­zony amikor a tsz-be kerül­tem elég gyengék voltak. Erre nem számítottam. Igazán bol­dog vagyok. A jövőben pedig igyekezni fogunk, hátha <■ - csípünk mi is egy nagydíjat. Nehezen beszélték rá, hogy induljon a versenyen. Jöjjön ő a vásárra, a kiállításra. — Nem akartam. Gondol­tam, nem nyerünk mi itt semmit A tomyospálcai tsz-nek 1200 darabos a sertésállomá­nya, melyből 300—400 a te- nyészállomány, melyet ő gondoz. Elégedett a fizetésé­vel, havonta 4—5 ezret keres. Elégedett a szabolcsiak eredményével Fehér László, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség főelőadója is, a sertéstenyésztési pavilon fel­ügyelője. Újságolja, valóság­gal berobbant a kisvárdai és a tomyospálcai tsz az élvo­nalba. Ez a két gazdaság lát­ja el tenyészállatokkal Sza­bolcs és részben Borsod me­gye gazdaságait. A kiállításon több mint félszáz gazdaság reprezen­tált. A három nagydíj közül tsz-ek között egyedül Kisvár- da érdemelte ki e magas ki­tüntetést, s a 30 aranyérmes között ott vannak a tornyos- pálcaiak is. S ezüsttel dicse­kedhetnek a dombrádiak. Nem rossz ez a mérleg. De javítani lehet. S ők azon vannak. Farkas Kálmán TIZENÖT BRIGÁD FELAJÁNLÁSA Plusz kétmillió — ládából Kezdhetem elölről

Next

/
Thumbnails
Contents