Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

f. oTM ' rwr:ET-WAGYAnöTlS7AÖ fSTÁ ssepiemSer tS. HÉTFŐ: Izrael visszavonja képviselőjét a kozel-ke- leti tárgyalásokról. Indiában megvonják a maharadzsák előjogait. KEDD: Feszültség Jordániában, sorozatos összetű­zésekkel Lusakában megkezdődik az el nem kötelezettek csúcsértekezlete. SZERDA: Sikerrel zárul Moszkvában hazánk jubi­leumi kiállítása. A chilei kereszténydemok­raták Allendét támogatják. CSÜTÖRTÖK: A Biztonsági Tanács határozata a repülő­géprablásokról. A szovjet—francia nagybi­zottság ülése Párizsban. PÉNTEK: Halasztás a lengyel—nyugatnémet tárgya­lásokban. Hírek a Földközi-tengeri ameri­kai hajóhad riadókészültségéről. SZOMBAT: Harcok az indokínai csatatereken. Megváltozott menetrendek A legnagyobb brit biz­tosítótársaságok a hét de­rekán bejelentették, hogy egyelőre nem vállalnak semmifajta ügyletet repülő­gépekre vonatkozólag. Nem csoda, ha még e kockázattal Bzámoló szakma is óvatossá vált: minden rekordot meg­döntött az erőszakos gépel­térítések száma. Légijára­tok során változott meg kényszerből a menetrend s a világ egyszerre megismer­hetett egy addig aligha jegyzett repülőteret, Am- mantól nem messze a siva­tagban. Az utasok kétségkívül megrázó emberi drámája természetesen magára von­zotta a nemzetközi közvéle­mény figyelmét. Jogos elég­tétellel tölthetett el minden­kit a Biztonsági Tanács ha­tározata. amely teljes egy­hangúsággal ítélte el a géprablásokat. Különös fi­gyelmet váltott ki az EAK, más arab országok, majd Irak józan és megfontolt ál­lásfoglalása ebben a kérdés­ben. Ügy tűnik azonban, hogy vannak erők, amelyek s palesztin szélsőségesek ál­tal végrehajtott akciókat szeretnék saját, sokkal ve­szélyesebb manővereik elfe­désére felhasználni. Hétfőn — azt kővetően, hogy megváltoztak a repülő­gép-menetrendek — felbo­rult egy másik, sokkal fon­tosabb menetrend is: a kö­zel-keleti válság politikai rendezésének kibontakozó folyamata. Izrael, amely ad­dig is csupán húzódozva vette ki részét a New York-i közvetett tárgyalások­ból, hivatalosan is vissza­hívta képviselőjét, Tekoah nagykövetet. Ez annyit je­lent, hogy a tűzszüneti idő­szaknak már több, mint egyharmadán túljutottunk, de lényegbeli eszmecserére még nem kerülhetett sor. Az Egyesült Államok, amely a nagyhatalmak kö­zül egyedül rendelkezne Iz­rael befolyásolásának haté­kony eszközeivel, rövid ha­bozás után, mind egyértel­műbben felsorakozott Tel Aviv mögé. Washington a „tűzszünet helyesbítését” kö­veteli Kairótól, jóllehet Egyiptom hivatalosan közöl­te: nem telepített új raké­taállásokat a Szuezi-csator- nától ötven kilométerre hú­zódó sávban. Felújították a Phantom szállításokat, s az év végéig tizennyolc ilyen típusú harci repülőgépet küldenek Izraelnek. A Fe­hér Ház stábja több titkos tanácskozást tartott a héten a közel-keleti válságról, s azok nyomán terjedtek el a hírek a Földközi-tengeri ha­todik flotta riadókészüitség- be helyezéséről. A jelenlegi nemzetközi erőviszonyok és keretek közepette ugyan ne­hezen lehetne elképzelni egy közvetlen amerikai be­avatkozást a világnak ebben a térségében, ám a flotta­tüntetés lélektani, katonai és politikai nyomás eszközéül kívánt szolgálni. Sajnálatos módon, az im­perialistáknak bizonyos lehe­tőségeik adódtak arra, hogy szinte szó szerint értve: a za­varosban halásszanak. A hé­ten Jordániában szinte óráról órára változott a helyzetkép, s a megkötött három tűzszü­net ellenére is sűrűn felújul­tak az összecsapások. Mindezt bonyolította a palesztin ultrák géprablási sorozata, amelynek következtében a nemzetközi közvéleményben tompult az izraeli mesterkedéseket ért bírálat, elterelődött arról a fi­gyelem. Pedig a közel-keleti válságnak továbbra is az a sarkpontja, hogy Izrael kezd­je meg a tárgyalásokat a Biz­tonsági Tanács határozatának teljesítéséről, az Egyesült Ál­lamok pedig hajtsa végre kö­vetkezetesen a saját maga ál­tal vállalt k " riezettségeket. Ilyen irányban oglalt például állást a Lusakában összeült csúcsértekezleten az el nem kötelezett országok túlnyomó többsége is. Ismét a közel-keleti fejle­mények tették ki a heti ösz- szefoglaló jelentékeny részét — akárcsak a múlt héten. Az események azonban szinte koncentrálódtak erre a kriti­kus területre. Ami természe­tesen nem jelenti azt, hogy másutt ne történtek volna je­lentős lépések. Latin-Ameri- kában a chilei keresztényde­mokraták döntése érdemel kommentárt: a haladó Allen­dét támogatják az október vé­gén esedékes elnökválasztáso­kon. Ha állják szavukat, ez baloldali kormányt eredmé­nyezhet az országban. Igaz, a reakció nem latszik letépni a fegyvert,1 s'főként gazdasági vonalon támad. Európában bizonyos érte­lemben folytatódott a meg­kezdett „menetrend”: a szov­jet-francia nagybizottság ülé­sezése és pozitív döntései be­leillenek az enyhültebb lég­körbe. A Varsó és Bonn kö­zötti párbeszéd halasztását (nyugatnémet javaslatra tör­tént) talán még korai lenne véglegesen értékelni. Ameny- nyiben a Brandi-kormány ké­pes rávenni az ellenzés egyes erőit is az Odera—Neisse-ha- tár elismerésére, az tovább erősítené az NSZK-ban a rea­litások tudomásulvételéi Ha viszont — a hesseni és bajor- országi választásokra kacsint­va — a kormány bizonytalan­kodik a realitások útjának végigjárásától, ez áligha len­ne kedvező. Mindenképpen to­vábbi erjedés várható a bon­ni belpolitikában. Mozgalmas hét után va­gyunk, s minden bizonnyal mozgalmas hét előtt: való­színűleg még a mai vasárnap sem lesz „munkaszünet” a közel-keleti fejleményekben. Biztos „menetrendnek” csu­pán a menetrendek változása ígérkezhet Réti Ervin Gerencsér Miklós: Tekeit iái «. Éppen papírt keresett, amikor a falépcsőn kopogó léptek megriasztották. Ki­szaladt a lakás üvegtetővel fedett előterébe. Weinhoffer botorkált fölfelé káromkod­va. — Drága vendéget küldött hajlékomba a sors! — sza­valta vad örömmel Strahlen­dorf. ' feledve öngyilkosságot, búcsúlevelet. — Ez a meg­tiszteltetés életem nagy nap­ja! Van isten és van igaz sag! — Van hát... — morogt- kiíulladva Weinhoffer. — De nem azért, hogy az ilyer hülyéket szeresse. A báró vad öröme egy szerre vad rémületté váltó zott. — Tehát hiszel a rágalom­nak?!... Még a te szemedben is kétség férhet a becsüle­temhez?!.,. Anélkül, hogy Weinhoffer igényt tartott volna az invi­tálásra, meg sem állt a bel­ső szobáig. Sapkáját az ágy­ra dobta, lecsatolta derék­szíját a pisztollyal, azt Is a sapka mellé lódította. Leült a szerény méretű lakásba se­hogy nem illő nagyúri fo­telbe és a gazda fölényes oillantásával mérte föl a berendezést. — Látom, degeszre rabol- átok magatokat — bóloga­tott vigyorogva. — Mégsem vagy hát akkora hülye, mint amekkorának híresztelnek. Na. hogy izük a házi őrizet? Strahlendorf sebesen pis­logott, zavarában azt látta a legjobbnak, ha feszes vi­gyázata áll. — Kérlek, itt minden da­rab a párt engedélye foly­tán— — Azt kérdeztem, hogy íz­lik a házi őrizet. Erősödő szédülés figyel­meztette a bárót, hogy pilla­natokon belül elveszíti eszmé­letét. összefüggéstelenül da­dogta: — Esküszöm... megesakü- szöm... Tárgyilagos nézetem szerint... — Na, szedd össze magad! — reccsen tett rá Weinhoffer. látva a báró eszelős rémüle­tét. — Gondolhatnád, hogy nem én jövök ide, ha a fejed kellene. Semmi baj. Üdvöz­letét küldi a méltóságos fő­ispán úr. Gyere át a ban­kettjére. Bemutatunk egy valódj miniszternek. Most meg a váratlan for­dulattól zuhant szédületbe Strahlen dorf. —■ Hogy én... — Te hát. Annak ellenére, hogy egy nagy marha vagy Már megint a feleséged hú­zott ki a büdösből. Máskor azért ne képzeld magad mindenhatónak. Főképp az ilyen csúnya rablógyilkossá­goktól óvakodj. Megértetted? — A szavad mindig s2ent Moszkva—Bonn: Gazdasági számvetés Schiller nyugatnémet gazda­sági miniszter rövidesen a Szovjetunióba utazik. Látoga­tásától a szovjet—NSZK gaz­dasági kapcsolatok fejlődését és kibővítését várják. Laza kapcsolatok Schiller gazdasági minisz­ternek lesz tennivalója. A megelőző nyugatnémet kor­mányok negatív politikája sú­lyosan korlátozta a két or­szág gazdasági kapcsolatait. Ezek mennyiségileg fejlődtek ugyan, de ez a fejlődés a vi­lágkereskedelem természetes növekedésének volt a függvé­nye. Valójában 1969-ben az NSZK kereskedelmi partnerei között a Szovjetunió még min­dig csak a 15. helyen állott. Részesedése a bonni köztár­saság kereskedelmi forgalmá­ban nem érte el a másfél szá­zalékot sem. A Szovjetunió mint világrésznyi nagyságú ország, jellegénél fogva (akár­csak más vonatkozásban az Egyesült Államok) a nemzeti jövedelem viszonylag kis há­nyadát realizálja külkereske­delmi tevékenységgel. Nyu- gat-Németország azonban az egy főre eső külkereskedelmi tevékenységet tekintve a vilá­gon az első helyet foglalja el: annál élesebben és világosab­ban tűnik ki a Szovjetunióval, kapcsolatos nyugatnémet kül­kereskedelmi erőfeszítések el­maradottsága. Le kell szögezni, hogy ezt nem gazdasági tényezők okoz­ták. A főbűnös a Szovjet­unióval szembeni diszkrimi­náció és embargo politikája. Jellegzetes példája volt en­nek, hogy amikor 1963-ban a Ruhr-vidéki kohóművek szer­ződésben lekötött szovjet cső­szállításai már útra készen ál­lottak, a Pentagon nyomásá­ra az akkori bonni kormány megtiltotta a szállítást. Ez a politikai diszkrimináció odáig vezetett, hogy az 1963-ban le­járt szovjet—nyugatnémet ke­reskedelmi megállapodást nem lehetett megújítani. A versenytársak előretörlek Schiller útjának elsőrendű gazdaságpolitikai feladata ilyenformán az is, hogy meg­teremtse a politikai és gazda­sági légkört egy új hosszú le­járatú megállapodás számára. Az utóbbi két év eseményei azt mutatják, hogy mindez nem megy az NSZK-n belüli ultrareakciós erők és bizonyos amerikai érdekeltségek ellen folytatott harc nélkül. A jelek szerint a nyugatné­met gazdasági körök vezető osztagai már kénytelenek vol­tak felismerni, hogy a politi­kai megkülönböztetés gazda­sági károkat okozott az NSZK-nak. Olasz, francia, an­gol és japán cégek az NSZK- konkurrensek kárára előretör­tek a szovjet piacon. A nyu­gatnémet ipari-gazdasági kö­rök „ébredésének” első jele a gázegyezmény volt, amelyet volt előttem... — Helyes. De ha már volt merszed az önkényességhez, akkor a fedezéshez is legyen benned spiritusz. Még sze­rencse, hogy idejében szólt a feleséged. Na gyerünk, szomszéd. A banketten bocsá­natot kérnek tőléd azok, akik tegnap még acsarkodtak rád. Magával ragadta a mámor a szakállas bárót. A boldog­ságtól fej veszetten rohangált a lakásban. eszeveszett iramban kefélte csiz­máját, ruháját, mosakodott, fésülködött, közben énekelte kedvenc nyilas indulóját: ..Tesriér, elég a szolgaság­ból...” Weinhoffer ezúttal nem volt részeg, mogorvaságából is engedett valamelyest. Viszont korántsem enyhült akkora engedékenységre a báróval szemben, mint ahogy mutat­ta. Gyilkoltató kiváltságát semmi szín alatt nem akarta megosztani alárendeltjeivel, de a főispán parancsára kel­lett a megbocsátást közvetí­tenie. Strahlendorf működé­sét szemmel tartották Orendy 1970. január végén írtak ala Ennek lényege az. hogy a nyu­gat-szibériai földgázmezőkről a Szovjetunió 52 milliárd köb­méter földgázt szállít az NSZK-ba — a gázvezeték cső­szállításait pedig a legnagyobb nyugatnémet cégek vállalták, s erre a célra egymilliárd márkánál nagyobb összegű hi­telt bocsátottak rendelkezésre. A gázegyezmény után a kapcsolatok természetesen megélénkültek. Különösen a moszkvai szerződés aláírása óta sok szó esik a különböző nyugatnémet érdekeltségek­nek az illetékes szovjet kül­kereskedelmi szervekkel foly­tatott tárgyalásairól. A leg­nagyobb érdeklődést a Daim­ler—Benz autógyár előkészí­tő megbeszélései keltették. A tárgyalások egy nagyszabású, Szovjetunióban építendő te­herautógyár létesítéséről foly­nak. Az előzetes tervek sze­rint a hatalmas komplexum létrehozásában olasz, francia és angol cégek is részt vállal­nának. Ezzel kapcsolatban máris megmutatkozott, hogy a szovjet—nyugatnémet keres­kedelem további fejlődése szo­rosan összefügg a határozott politikai harccal. Ugyanazok a nyugatnémet jobboldali erők, amelyek a moszkvai egyezmény ellen harcolnak és Nem véletlenül választot­ták szeptember első napjait az afrikai csúcsértekezlet idő­pontjául, hiszen az el nem kötelezett országok lusakai konferencia] árrés a jövő hé­ten New Yorkban megnyíló ENSZ-közgyűlésen Afrika negyvenegy független orszá­gának nagy többsége több fon­tos kérdésben egységes állás­ponttal léphet fel. S ez min­denképpen növeli a kontinens államainak politikai súlyát éppen a napirenden lévő né­hány legsürgetőbb kérdés­ben. Az etióp fővárosban meg­tartott hetedik „afrikai csúcs” kedvező helyzetben ült össze, s bár csak tizenhárom állam­fő utazott Addisz Abebába — néhány országot az alelnök, vagy a miniszterelnök képvi­selt — fontos, egyhangú hatá­rozatokat hoztak, rekordidő, három nap alatt! Kétségtelen, hogy a hároméves biafrai há­ború januárban történt befe­jezése gyógyító hatással volt nemcsak az Afrikai Egység Szervezetére, hanem a tagál­lamok közötti ellentétek elsi­mítására is. Nemcsak Nigéria és a szakadár Biafrát támoga­tó afrikai országok látványos kibékülése keltett megnyug­vást, hanem a szolidaritás­nak az az egyöntetű kifejezé­se is, amely a földrész egyik országa, az izraeli agresszió sújtotta Egyesült Arab Köz­Norbert esendőrezredes ama nyomozói, akik a nyilas veze­tők dolgaiban kémkedtek. Pontról pontra figyelemmel kísérték Ozoráné elhurcolá­sát, meggyilkolását, lakásá­nak kisajátítását. Az ő fellé­pésükre indítottak vizsgála­tot a város vezetői a báró el­len. S ha már a felelősségre - vonás tárgyává tették Ozorá­né ügyét, eljárásuknak nyo- matékot akartak adni a Szi­lágyi Lili eltűnése körüli nyűt titok tisztázásával is. Beavatkozásukat arra alapoz­hatták, hogy a szakállas báró formailag a városi pártszol­gálat parancsnoksága alá tar­tozott, még akkor is, ha Wein- hofferhez hasonlóan — „kü - lönleges biztonsági tényke­dés” címén — a főispán ren­delkezett vele. Magyarfíy Gyula a személye elleni köz­vetett támadásnak minősítet­te Strahlendorf sarokba szo­rítását, s mihelyt panaszt tett nála Tóth Veronika, ha­talma teljes súlyával kelt a báró védelmére. (Folytatjuk) ratifikálását meg akarják aka­dályozni — vadul támadják a teherautógyárral kapcsolatos megbeszéléseket. Érvük az, hogy a teherautó — „straté­giai cikk”. A ford-epizód Bármennyire is nevetséges ez az állítás, mégis érdemes felhívni ezzel kapcsolatban a figyelmet az úgynevezett Ford-epizódra. Néhány hónap­pal ezelőtt Henry Ford, az amerikai autóipar egyik ve­zetője Moszkvában tapogatózó tárgyalásokat kezdett egy te­herautógyár építéséről — ter­vét azonban Laird hadügymi­niszter személyes és meglehe­tősen durva beavatkozására fel kellett adnia. Nem nehéz felfedezni a mostani nyugat­német hangok mögött azt a szándékot, hogy megszerezzék a Pentagon támogatását és ez­úttal teherautó-viszonylatban megismételjék a hét évvel ez­előtti csőembargót. A küszö­bön álló Schiller-látogatás légkörétől, a nyugatnémet kor­mány magatartásától függ. si­kerül-e fordulatot elérni a szovjet—NSZK gazdasági kap­csolatok normalizálása terüle­tén. — 1. — e. társaság politikája iránt megnyilvánult. Az addisá csúcsértekezlet résztvevői az EAK-naik a politikai rendezés érdekében tett kezdeményezé­sét, a Biztonsági Tanácsnak az Izrael által 1967-ben meg­szállt területek kiürítésére hozott határozatát támogat­ják és követelik annak vég­rehajtását. Szankciókat ugyan nem hoztak a Dél-Afrikának fegy­vereket szállító nyugati or­szágok ellen —11 ezt a vol* francia gyarmatok többsége és a pretoriai kormány fe­nyegetése alatt lévő Malawi, Lesotho és Swaziföld meg­akadályozta — de az AESZ történetében először olyan határozatot fogadtak el, amely név szerint elmarasz­talja Nagy-Britanniát, Fran­ciaországot és a Német Szö­vetségi Köztársaságot Kür lönösen az utóbbit érintette érzékenyen ez a megbélyeg­zés, hiszen ennek az elítélő tendenciának a megerősödése zavarhatja Eonn gazdasági és politikai hadállásainak kiépí­tését a fekete afrikai orszá­gokban. Határozatban szólí­tották fél a NATO tagálla­mait, hogy ne szállítsanak fegyvereket Portugáliának és ne vegyenek részt a Mo- zambikban épülő hatalmas gát építésében. Ugyanakkor — a realitásokat felmérve — az afrikai országok többsége ki­fejezte tárgyalási készségét akár Portugáliával is, a füg­getlenségről, a gyarmatokon letelepedett nem afrikaiak jövőjérőL A felszabadító mozgalmak­ról és a részükre nyújtott tá­mogatásról ezúttal is elha­lasztották a döntést — a jövő évben az ugandai fővárosban összeülő csúcsértekezletig. Ebben a kérdésben ezúttal sem sikerült közö6 nevezőre juiaiiok. Az AESZ, a biafrai háború megszüntetesével felszaba­dult energiájával, a jövőben nagyobb figyelmet fordíthat az afrikai államok együttmű­ködésének, gazdasági koope­rációjának. kulturális fejlő­désének kérdéseire. A válto­zatlané1 napirenden lévő és Addisz Abebában határoza­tokban megfogalmazott fő politikai kérdések azonban továbbra is reflektorfényben maradnak, s a lusakai csú­cson, majd az ENSZ ju" 'leü­tni közgyűlésén Afrik:-; kép­viselői. várhatóan r ndefi erejüket latba vetik ezek megoldása érdekében. Sebes Tibor Külpolitikai széljegyzet: Afrika egysége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents