Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
i rsVM KELÉT-MAGYARORSZA6 1970. szeptemfor £ Magyar—EßfC közös közlemény Vietnam negyedszázada Népköztársaság nyújt az arab népek harcához, hogy felszámolják az izraeli agresszió következményeit. • A két elnök szilárd meggyőződése, hogy az igazságos béke megteremtéséhez és a palesctinai nép jogainak megvédéséhez minden erő összefogására szükség van. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke tájékoztatta az Egyesült Arab Köztársaság elnökét az európai szocialista országok, köztük a M\»yar Népköztársaság erőfeszítéseiről 'an európai biztonsági értekezlet ösz- szehívása érdekében. A felek egyetértettek azzal, hogy az európai biztonság alapjainak megteremtése jelentősen hozzájárulna a béke megszilárdításához. A felek egyetértőén hangsúlyozták, hogy a második világháború után kialakult európai realitások elismerése az európai biztonság megteremtésének nélkülözhetetlen feltétele. Ezzel kapcsolatban elismeréssel szóltak a Moszkvában 1970. augusztusában aláírt, az erőszak alkalmazásáról való lemondásra vonatkozó szovjet—nyugatnémet szerződésről. A két fél úgy véli, hogy az európai biztonság megteremtése fontos hozzájárulás lenne a nemzetközi helyzet általános megjavításához és az egyetemes béke megszilárdításához. A két elnök elítélte az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresszióját és az e térségben folytatott elnyomó politikát. Teljes támogatásukról biztosítják a szabadságáért és nemzeti céljaiért hősies harcot folytató vietnami népet és teljes mértékben szolidárisak a Vietnami Demokratikus Köztársasággal és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormánnyal. Ügy ítélik meg, hogy a délkelet-ázsiai béke elengedhetetlen feltétele az Egyesült Államok csapatainak kivonása Vietnamból. A két elnök mély aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok és a saigoni bábkormány haderőinek kambodzsai agressziója miatt, amely megsérti az 1954. évi ger^i egyezményeket, lábbal tiporja Kambodzsa függetlenségét, szuverénitását, semlegességét és újabb fenyegetést jelent Délkelet-Ázsia békéjére. A felek elítélik az imperialista és a neokolonial ista hatalmak mindennemű beavatkozását az afrikai államok belügyeibe. bármilyen ürüggyel történik is az és kinyilvánítják teljes támogatásukat a nemzeti felszabadító mozgalmak, a Rhodesiában, Dél-Afrikában. Namíbiában, Angolában, Mocam- bique-ben és Gucneaabissau- *ban élő afrikai népek törvényes harca iránt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a látottak alapján nagy elis-" méréssel adózott az Egyesült Arab Köztársaság előrehaladásának és sikere'nek, melyeket az Egyesült Arab Köztársaság népe többszöri agresszió ellenére, , Gamal Abdel Nasszer elnök bölcs vezetésével az élet minden területén elért. Az Egyesült Arab Köztársaság elnöke hasonlóan nagyra értékelte a Magyar Népköztársaság fejlődését, minden területen, különösen a gazdaságirányítás reformjának valóra váltása terén szerzett tapasztalatait és azt kívánja, hogy a baráti Magyar Népköztársaság további sikereket érjen el a haladás és a felvirágzás útján. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy az elmúlt években eredményesen fejlődtek a két ország közötti kapcsolatok és ez hozzájárult a két nép közötti jobb megértéshez, a szorosabb kapcsolatok kialakulásához, a két ország együttműködésének erősítéséhez. A két elnök kifejezésre juttatta őszinte törekvését, hogy a jövőben is minden erejükkel a két ország kapcsolatainak sokoldalú továbbfejlesztésén fáradoznak, szüntelenül erősítik barátságukat. elősegítik a nemzetközi béke megszilárdítását és az országok közötti együttműködés szélesítését. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a maga, valamint IJádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének nevében magyarországi látogatásra hívta meg Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült’ Arab Köztársaság elnökét, az Arab Szocialista Unió elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta. A látogatás időpontját a későbbiekben határozzák meg Losonczi Pál nyilatkozata A „Missouri" tanulságai Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gamal Abdel Nasszernek, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének meghívására, 1970. augusztus 27 és szeptember 1 között hivatalos baráti látogatást tett ru Egyesült Arab Köztársaságban. Losonczi Pál Kairóban találkozott és megbeszélést folytatott Gamal Abdel Nasz- «zer elnökkel. A Magyar Népköztársaság részéről a megbeszéléseken részt vettek: dr. Lévárdi Ferenc, nehézipari miniszter, Púja Frigyes a külügyminiszter első helyettese, dr. Scalai Béla, külkereskedelmi miniszter-helyettes, dr. Randé Jenő, a Magyar Népköztársaság kairói nagykövete, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője, Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese és Nagy S. Lajos, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Az Egyesült Arab Köztársaság részéről a megbeszéléseken részt vettek: Husszein el Safei az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagja, Ali Szabri, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagja, dr. Mahmud Favzi, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagja, az elnök külpolitikai tanácsadója, dr. Kamal Ramzi Sztino, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagja, Abdel Mohszen Abu el- Nur, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagja, dr. Mohammed Labib Sukeir, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagja, a nemzetgyűlés elnöke, Diaed- din Daud, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagja, Mahmud Riad külügyminiszter, Haszi- szán Mohamed el Tuhami államminiszter és Musztafa Ahmed Mokhtar, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy országaik politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatai sokoldalúan fejlődnek, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy népeik között erősödtek a barátság és a szolidaritás szálai. A két elnök áttekintette a nemzetközi helyzetet és véleménycserét folytatott az országaik közötti együttműködés előmozdításáról. A két elnök megvizsgálta a közel-keleti helyzetet. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kifejezésre juttatta yújes egyetértését az iránt, hogy az Egyesült Arab Köztársaság elfogadta a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát és. teljes mértékben támogatja a határozat végrehajtására irányuló legújabb kezdeményezését. A két fél kinyilvánítja, hogy a térség békéjét csak a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának maradéktalan végrehajtásával lehet biztosítani. Az igazságos béke elengedhetetlen feltétele: az izraeli csapatok kivtViása valameny- nyi 1967-ben megszállt arab területről; és a palesztinai nép problémáinak igazságos megoldása a vonatkozó ENSZ-határozatok alapján. A két fél megállapította, hogy a térség békéjének megteremtését Izrael terjeszkedő politikája és a palesztinai nép elidegeníthetetlen jogainak megtagadása akadályozza. Az Elnöki Tanács elnöke megerősítette, hogy a Magyar Népköztársaság és népe továbbra is teljes mértékben szolidáris az igazságos ügyükért harcoló arab népekkel és küzdelmük sikere érdekében — a többi szocialista országokhoz és más haladó erőkhöz hasonlóan — minden támogatást megad nekik. Gamal Abdel Nasszer elnök kifejezésre juttatta az Egyesült Arab Köztársaság köszönetét azért a támogatásért, amelyet a Magyar (Folytatás az 1. oldalról) imperializmus minden cselszövése ellen. A látogatás ilyen szempontból is jól szolgálta népeink közös érdekét, hiszen az antiimperialis- ta erők összefogása ma különösen fontos feladat. — Utunkon igen sok élményben volt részünk, láthattuk a három ország szépségét, gazdaságát. Felejthetetlen élmény volt számunkra a többi között a két Nílus találkozása; Zanzibár szigete, ahol nagyon sok, általunk is ismert fűszernövényt termelnek, különösen szép és gazdag; Tanzániában a Ma- nyára-tó és a Ngorongoró kráter, — a világon egyedülálló vadrezervátumával — páratlan élményt nyújtott; Egyiptomban hatalmas arányú természetátalakító munka folyik a sivatag termővé tételére, virágzó mezőgazda- sági kultúrákat honosítottak meg ezeken a területeken, s alkalmam volt látni az egyiptomi piramisokat, a fáraók temetkezési helyeit is. — A legmaradandóbb emlékem talán az ottani emberekkel való találkozásom, ragaszkodásuk, irántunk tanúsított őszinte tiszteletük, s az a lelkes fogadtatás, amiben szinte mindenütt részesítettek bennünket, ahol csak megfordultunk, nappal, forró, tűző napon, vagy az éjféli órákban; olyan maradandó élményt jelentett számunkra ez, amit sohasem felejthetünk el. E népek a haladást, a felemelkedést, az érte folytatott harcot tűzték maguk elé. Nagyon sok helyen hallottuk tőlük, hogy ők is szocializmust akarnak, s hogy a szocialista országokkal való kapcsolataik fejlesztése -elősegíti az ő társadalmi előrehaladásukat is. — Nagy élményt jelentett számunkra Nasszer elnökkel, Nyerere elnökkel, Nimeri elnökkel való találkozásunk, megerősítette azt az eddigi meggyőződésünket, hogy kiváló vezetők, népük szereti, követi őket, ezért is folytathatnak eredményes harcot az imperializmus ellen, saját társadalmi rendszerük megszilárdításáért, népük jobb életének «lalanításáért — mondotta Losonczi PáL 1945. szeptember 2-a óta, amikor Hanoi főterén egy szikár férfi emelt hangon bejelentette a független Viet. namí Demokratikus Köztársaság kikiáltását, ujjongó tömeg kiáltott éljent a vietnami nép méltóságteljes, hősi elszántságot kifejező Függetlenségi Nyilatkozatára, Vietnam földjén szinte egyetlen napi szünet nélkül folyik a szabadságharc. A francia kormány elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot — s angol hajókat kért kölcsön, hogy a függetlenség kikiáltásának másnapján francia csapatokat szállíthasson partra Saigonban. Párizs mellett, Fontai- nebleu-ban ünnepélyes megállapodást írtak alá a Vietnami Demokratikus Köztársasággal — s a párizsi hadügyminisztériumban már dolgoztak a haditengerészetnek kiadandó parancson, amelynek alapján ágyú tüzet zúdítottak Haiphong kikötőváros békés lakónegyedeire. Demokráciáról és békéről zengtek a párizsi kormányok — s egymás után hét tábornokot bíztak meg, hogy tűz- zel-vassal pusztítsák el Vietnam népét. Amikor a vietnami néphadsereg megsemmiNEGYEDSZAZADA, hogy a „Missouri” nevű amerikai hadihajó fedélzetén a császári Japán képviselői aláírták a feltétlen megadásról szóló okmányt. Ezekben a napokban az atombombát hordó amerikai repülőgépek már lehajították szörnyű terhüket Hirosima és Nagaszaki városára. Hetek óta folyt a szovjet hadsereg dönitő jelentőségű távol-keleti offenzí- vája. A szovjet csapatok egyhónapos szakadatlan küzdelemben a japán szárazföldi hadsereg huszonkét legjobb hadosztályát semmisítették meg, 600 000 foglyot ejtettek, s ezzel egyetlen csapással eltörték a japán militarizmus szárazföldi hadseregének gerincét Az elmúlt két évtizedben számos nemzetközi vita zajlott a szakértők között az atombombázás és a szovjet hadsereg támadásának jelentőségéről. Ezekből a vitákból egyetlen, a jelenlegi helyzet szempontjából sorsdöntő tényező mind világosabban bontakozott ki. Nevezetesen az, hogy az atombombáknak meghatározott „politikai missziójuk” volt Az amerikai hadvezetés jói tudta, hogy augusztus 8-án a Szovjetunió hadat üzen Japánnak, miután a szövetségesek közötti nemzetközi egyezmények alapján e hadüzenetnek három hónappal a hitle- rizmus összeomlása és fegyverletétele (május 8.) után kellett bekövetkeznie. Ilyen körülmények között az amerikai atombombáknak az volt a politikai küldetésük, hogy Japán részéről a hivatalos kapituláció bejelentése még a szovjet hadsereg döntő offenzívájának teljes kibontakozása előtt megtörténjék, s ily módon elérjék azt, hogy Japánt egyedül az amerikai hadsereg szállja meg. A JAPÁN SORSA FELETTI rendelkezés szempontjából tehát a második világháború végén az Egyesült Államok monopolhelyzetbe került, s ezen a Missouri fedélzetén lezajlott aktus hivatalos formaságai mit sem változtattak. Az így létrejött politikai és katonai monopolhelyzet rendkívüli következményekkel járt. Ez volt a gyökere és oka annak, hogy Japán mindmáig az Egyesült Államok első számú távol-keleti szövetségese. S ebben rejlik a magyarázata annak is, hog; a ^ távol-keleti szigetország valóban bámulatos gazdasági fejlődését nem követte nyomon a társadalmi struktúra megváltozása. Ami a második és alapvetőbb követelményt illeti, az 1947-ben amerikai szakértők bevonásával elkészített új alkotmány már jelezte a sítette a franciák „szennyes háborújának” haderejét, tárgyalóasztalhoz kényszerülve aláírták a genfi egyezményt — s az imperialisták az aláírás pillanatában megszegték. A franciák helyett az amerikaiak vették át a vietnami nép ellen vívott megsemmisítő háború terhét, néhány száz „amerikai tanácsadóval” kezdődött, s napjainkban az egész Indokínát lángba borító amerikai agresszióban félmilliónyi amerikai katona és több mint egymillió, amerikai pénzen vett zsoldos folytatja a népirtó háborút. De mást is láthatott a világ ezalatt a negyedszázad alatt. Egy nagyszerű, hősi nép bátor küzdelmét a fantasztikus túlerő ellen; egv gyarmati századok után erőre kapott nép győzelmes harcát a tőkés világ legnagyobb hatalma. az Egyesült Államok ellen. Polgári gondolkodású újságírók, megfigyelők is „vietnami csodáról” beszélnek; érthetetlennek tartják mindazt, ami a negyedszázad alatt Vietnamban lejátszódott és lejátszódik. Pedig aki emlékezetébe idézi az 1945. szeptember 2-i vietnami Függetlenségi Nyilatkozatot, mavezető amerikai és japán ipari körök közös érdekeit. TÁRSADALMILAG az alkotmány a leghatározottabban konzervatív volt. Mindenekelőtt: bizonyos külsősé- ges változtatásoktól eltekintve nem korlátozta a császár legfontosabb politikai előjogait, s ezzel biztosította a japán uralkodó körök hatalmának történelmi folytonosságát. Ma, 25 évvel a megadási okmány aláírása után Japán a tőkés világ második legnagyobb gazdasági hatalma, amely a legutóbbi években már egy „csendes-óceáni po(Folytatás az 1. oldalról) 20—25 százalékkal több beruházást utasított vissza az építőipar, mint tavaly, s ez igen számottevő. Ezután a beruházási piac egyensúlyhiányának okait elemezte az előadó, majd a beruházások decentralizálásáról beszélt. A tervek szerint 1975-ig tovább csökken a központilag elhatározott beruházások aránya, s mind nagyobb szerepet kapnak a vállalati döntések. — Most különösen lényeges feladattá válik a vállalati középtávú tervek elkészítése — állapította meg dr. Neményi István. — Ezek háromtól nyolc évig szólnak, s a vállalat stratégiai elképzeléseit, beruházási, fejlesztési koncepcióit foglalják magukban. Fontos, hogy a vállalatok vezetőit a felügyeleti szerv — és a bank — jól informálja az egyes gazdasági kérdésekről, hogy e tervek megalapozottak, reálisak legyenek. Ezután a IV. ötéves terv induló nagyberuházásairól beszélt, megállapítva, hogy ezek nagyobbrészt az infrastruktúra bővítését szolgálják. Az első két esztendőben összesen 25 egyedi nagy- beruházás indul. (Jelenleg 90 áll építés alatt!) Az, hogy az eszközöket nem koncentráljuk kellően, már hagyományos hiányossága beruházási politikánknak — mondta dr. Neményi István. — A szétforgácsolt kivitelezésből származó késedelemre, illetve az ebből eredő termelési veszteségre kísérleti számításokat végeztünk. 1965 és 1970 között ez a veszteség 30—35 milliárd forintra tehető. Ha ez nincs, akkor megduplázhattuk volna a dolgozók évenkénti fizetésemelését! Ezután hangsúlyozta az gyarázatot kap a „vietnami csodára”. Hanoi főterén. a Függetlenségi Nyilatkozat szövegében ezt is felolvasta Ho Si Minh, a vietnami nép nagy vezetője és hőse: „A vietnami nép telve van elszántsággal, hogv minden lelki és anyagi erejével, életének és vagyonának feláldozása árán is megvédi a szabadsághoz és függetlenséghez való jogát.” A negyedszázad bebizonyította azt is, hogy Vietnam nincs egyedül, mint ahogy a mi korunkban nincs egyedül • egyetlen nép sem, amely a függetlenségért és szabadságért vívott küzdelmében harcra kel az imperializmus bármely osztagával. A szocialista világ, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa a politikai, anyagi és erkölcsi segítség minden formájával ott áU a küzdő oldalán: Vietnam negyedszázados függetlenségi harcának minden napja bizonyíték erre. A világ most a vietnami függetlenség negyedszázados évfordulóját köszönti. A harcoló, az építő Vietnam felé árad most a haladó emberiség üdvözlete. tikai szerep” eljátszásának gondolatával is foglalkozik. JAPÁN GAZDASÁG! MEGERŐSÖDÉSE a második világháború után: törvény- szerű folyamat volt, hiszen e növekedés összes feltételei adva voltak. Az, hogy e fejlődés konzervatív politikai keretek között zajlott le és Japánt az amerikai háborús támaszpontrendszer részévé tette — annak a következménye, hogy 25 évvel ezelőtt a szövetséges megállapodások szellemével ellentétben az Egyesült Államok magához ragadta a Japán sorsa feletti rendelkezés katonai és politikai monopóliumát. előadó, hogy bár az irányítás megváltozott rendszere jó feltételeket teremtett a vállalatoknál a műszaki fejlesztésre, ez mégsem kielégítő. Most az a feladat, hogy magas technikai színvonalú beruházásokai megalapozzuk a következő 5—15 év munkáját, termelését, s ennek érdekében még a szabályozó- rendszerben is szükség van módosításokra. Ezt követően a IV. ötéves terv beruházási célkitűzéseiről beszélt dr. Neményi István. — Gyakran bírálják beruházási politikánkat, hogy a nemzeti jövedelemből túl sokat fordít beruházásokra (ez 23—24 százalék lesz a következő öt évben), s kevés marad fogyasztásra. A gyakorlat szerint ez a beruházási ütem nem túlfeszített, hanem o nyugodt és megfontolt előrehaladás tendenciáját mutatja, amit évek óta képvisel a párt és a kormány. A IV. ötéves terv céljai közül kiemelte a lakásépítkezéseket, megállapítva, hogy a mostani ötéves terv számainak a kétszerese várható, s olyan ütemű lakásépítkezés még nem volt hazánkban, mint amilyen most következik. A terv területfejlesztési politikájáról megállapította, hogy az egyik legfontosabb feladat, mert a termelőerők elhelyezkedésének növelnie kell a társadalmi termelés hatékonyságát, s úgy. hogy a területek népességeinek életszínvonal-különbségei csökkenjenek. — A területfejlesztésre rendelkezésünkre álló alap 35 százalékát Szabolcs kapja — mondta befejezésül dr, Neményi István — kétszer annyit, mint az utána következő, hasonló juttatásban részesülő megye. aram Megnyílt a műszaki hónap
