Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

.' " wm.swtéettee * KWLBT-MACYARORSZA9 Kongresszus előtt Szüntelen párbeszéd Jobb ellátást Záhonynak Intézkedések a panaszok orvoslására A Központi Bizottság ; irányelvei a párt X. kong- • resszusára a többi között megáJlapitiák: „A tömeg­szervezetek és a tömegmoz­galmak egyre inkább betöltik szerepüket, tevékenységi te­■ ni létükön kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgoz­nak.” Az irányelvekben a té­nyek tömör sűrítéseként áll ' ez a mondat, a mimdenna- - pok ugyanakkor a részleteit gazdag tárházát is megnyit- ' ják. A részletek olykor azonban ellentmondóak. Mint azon a beszámoló taggyűlé­■ sen is, amelyen a pártvezető­ség dicsérte ugyan a KISZ- eseket aktivitásukért. bátor kezdeményezéseikért, de el is marasztalta őket, mondván, • „nem mindig támaszkodhatr nak” az ifjakra. A megállapí­tásból vita kerekedett. Vol­tak, akik azt is kétségbe von. ' ták, amit a vezetőség beszá­molója elismerően rögzített, mások viszont azt firtatták, mit jelent valójában a tö­megszervezetekre támaszko­dás? Élvezetes és tanulságos vi­ta volt. Élvezetes, már-már nyers őszinteségével, s tanul­ságos, mert kiderült belőle, hogy hol túl gyakorlatias, hol túl elvont a támaszkodás követelménye. A pártvezető­ség — mondotta felszólalásá­ban a többség derültségétől kisérve a KISZ-szervezet titkára — hol udvart takarí­tani küld bennünket, mert reggel látogatóba érkezik a felügyeletet gyakorló minisz­terhelyettes, hol meg arra ösztökél, hogy vitatkozzunk külpolitikai kérdéseken. Nem vagyunk csodagyerekek — Élénk, közvetlen hangula- beszélgetés alakult ki Vályi, Péter pénzügyminisz­ter napokban megtartott saj­tótájékoztatóján. A kíváncsi­ság nagyon is érthető volt: nagy fontosságú tervidőszak, a következő új ötéves terv előkészítése közben kialakí­tott új szabályozókról, a ta­nácsok gazdálkodásának to­vábbfejlesztéséről, az adóap­parátus korszerűsítéséről szólt a miniszter. A tájékoztató központi mondanivalója az volt: ho­gyan segíthetné elő a Pénz­ügyminisztérium a maga sa­játos eszközeivel a gazdasá­gi kibontakozást összhang­ban a helyi tanácsok növek­vő szerepével. Sok ellent­mondás volt eddig, jórészt az erősen centralizált pénz­ügyi rendszer miatt. így állt elő például többek között az a kissé fonák helyzet, hogy a vidéki városokban, na­gyobb településeken dolgo­zó nagyvállalatok — minisz­tériumi vállalatok, gyáregy­ségek néven közismertek — adóiból, jövedelméből na­gyon kevés jutott éppen an­nak a városnak, amelynek területén dolgozott. Elszámo­lásait a központban végez­ték, ott is adózott. Most változik ez a mód­szer, s kettős cél vezeti a Pénzügyminisztérium illeté­keseit: egyrészt tegyék ér­dekeltté a tanácsokat e vál­lalatok munkájának javítá­sában, másrészt a vállalat oda fizesse be nyereségének egy részét, ahol telephelye van, ahová utat. közművet kell építeni, ahol dolgozói laknak. Az összeg jelentős: a vállalatok adózatlan nye­reségük hat százalékát — a szövetkezetek egy százalé­kát — fogják a városi, köz­ségi hozzájárulás címén a helyi tanácsnak befizetni. Ez Szabolcsban is nagy összege­ket jelent. Csak az arányok érzékelésére: az állami ipar­ban munkát vállalók négy­ötödét, a szocialista ipar­ban dolgozóknak több, mint felét a minisztériumi ipar foglalkoztatja. (_ .Többször visszatért a mi­folytatta a titkár —, akik egyik pillanatban a gyűléste­rembe rohangálnak a szé­kekkel, meg a terítékkel, a másikban meg udvartakarí­tástól szurtosan vitatják a kambodzsai eseményeket. A felszólalást sokan nagy taps­sal fogadták, de akadtak, akik azt mondták, a KISZ- titkár tiszteletlen volt. Azért szóltunk ily’ részle­tességgel a beszámoló tag­gyűlések egyikén szerzett ta­pasztalatokról. mert rávilágí­tanak: a pártalapszervezetek- ben nem egységes a szemlé­let a tömegszervezetek, tö­megmozgalmak szerepét, fel­adatait illetően, s mivel a szemlélet maga ellentmondá­sos, nem lehet más a gya­korlat sem. Hol „segédcsa­patnak” tekintik a tömegszer. vezetőket, melyekre ráoszt­ható bármilyen feladat, az udvartakarítástól a nőnapi ünnepség megrendezéséig, hol meg formális, tényleges tevékenységet alig végző va­lamiként fogják fel, s ítélik meg azokat. Talán éppen ez a szemléleti, gyakorlati bi­zonytalankodás az oka an­nak. hogy a beszámoló tag­gyűléseken majd’ mindenütt sok szó esett a tömegszer­vezetekről, az ott dolgozó kommunisták eredményeiről és feladatairól. Ne kerüljük meg mi ma­gunk sem a kérdést: miben és hogyan támaszkodjon a pártszervezet a tömegszervé- zetekre? A tömegszervezetek és tö­megmozgalmak feladatait sa­játos szerepkörük határozza meg. A szakszervezeti fel­adatokat nem láthatja el az niszter tájékoztatójában: az iparilag elmaradott megyé­ket segíteni kell abban, hogy hátrányukat leküzdjék. A mai fejlődés ütemében nem tartják igazságosnak, hogy mindenütt azonos százalék- kulcs alapján fizessék be adóikat, jövedelmeiket a vál­lalatok, a tanácsok. Már maga a gondolat fel­vetése örömet jelent a Sza­bolcs fejlődéséért felelőssé­get érző embereknek. De — mint a miniszter tájékozta­tójából és a kérdésekre adott válaszokból kitűnt — nem­csak gondolatokról, hanem már megfogalmazott, jóváha­gyás előtt álló rendeletről van szó. Eszerint ugyanis a különböző vállalati befizeté­sekből a központi költségve­tés eltérő arányban enged át a helyi tanácsoknak. Pél­dául Szabolcsban az eszköz­lekötési járulék öt százalé­ka lesz tanácsi bevétel, s ez három-ötszöröse, amelyet más, iparilag fejlettebb me­gyékben kaphatnak a taná­csok. Többször utalt a miniszter arra, hogy az átengedett be­vételek mellett az állam ter­mészetesen továbbra is hoz­zájárul a tanácsi gazdálko­dás pénzügyi megalapozásá­hoz, többek között a lakás-, kórházépítés, továbbá a me­gyék között meglévő ellátá­si szintkülönbségek kiegyen­lítéséhez, s ezek szintén több vonatkozásban me­gyénkre irányítják a figyel­met. A tájékoztatónak csak né­hány gondolatát vetettük fe! most, de ezekből is kitűnik, a kormányzati szervek, a gazdasági vezetők felfigyel­tek azokra a gondokra, ame­lyek éppen Szabolcsban, s a hozzánk hasonló fejlettségű megyékben a legégetőbbek. Gazdasági reformunk meg­valósításáriak, közéletünk, ta­nácsaink fejlődésének sorába szervesen épülnek be az új szabályozók, amelyek a kö­vetkező ötéves tervben to­vábbi fejlődést, jobb lehető­ségeket biztosítanak majd az iparosodás útján megin­dult megyénknek. M. S. ifjúsági szervezet, a nők problémáival aligha birkóz­na meg egymagában a Vö­röskereszt, hiszen azoknak csak speciális részét vállal­hatja magára, például az egészségügyi felvilágosítást. A sajátos szerepkör egyben arra is utal, hogy a párt — a tömegszervezetekben tevé­kenykedő kommunisták se­gítségévei — a tömegszerve- zetek útján kapcsolódik a legszélesebb nyilvánossághoz, folytat szüntelen párbeszé­det kis és nagy dolgokról, gondokról, tervekről, teen­dőkről. Ez a támaszkodás lé­nyege, értelme, s felelet arra is. miben támaszkodjék a pártszervezet a tömegszerve­zetekre. Ugyanakkor választ ad a hogyanra is: a tömeg­szervezetekben tevékenykedő kommunisták útján. Az utóbbi években a mun­kahelyeken éppúgy, mint a településeken megélénkült, sokrétűbbé vált a tömegszer- vezetek élete. Jó példa erre az, amit a különböző nép- frontbizottságok nyújtottak a településfejlesztési tervek kidolgozásához, megvitatásá­hoz, s végrehajtásához adott segítséggel, vagy amit a szakszervezeti bizottságok, vállalati szakszervezeti taná­csok, műhelybizottságok tet­tek a legutóbbi két évben a dolgozók érdekvédelméért. A tömegszervezeti tevékeny­ség élénkülése, az aktivitás hőfokának emelkedése ked­vező lehetőségeket teremtett arra, hogy mind a pártszer­vezetek, mind a pártmegbiza- tásként tömegszervezeti mun­kát végző kommunisták gaz­dagítsák kapcsolataikat, ne elégedjenek meg azzal, hogy közvetítik a párt politikáját, hanem gyűjtsék és továbbít­sák a visszhangot, a véle­ményt, a javaslatokat, észre­vételeket is. A kedvező lehetőségekkel rosszul sáfárkodnak ott, ahol még ma is csupán másodren­dű teendőket bíznak a tö- megszervezetekre, ahol nem tisztelik öncélúságukat, nem igénylik kezdeményezéseiket. A tömegszervezeti munka — amint ezt az egyik taggyű­lésen szellemesen megfogal­mazták — nem a pártfelada. tok egy részének „albérletbe adása”, hanem oiyan sajátos, önálló tevékenységi terület, mely végső eredményeiben a párt feladatainak, s politiká­jának maradéktalan teljesíté­sét, érvényesülését szolgálja. A tömegszervezetekben, tö­megmozgalmakban, jelölésük­höz illően valóban tömegek tevékenykednek. Ha a mun­kahelyi, területi pártszerveze­tek nemcsak támaszkodnak a tömegszervezetekre, hanem igénylik az ott összegyűlt ta­pasztalatokat, véleményeket is, ha nemcsak a politikai munka eszközét látják azok­ban, hanem egyben emberfor­máló iskolákat is, akikor olyan kettős kapcsot hoznak létre, mely szorosan összefogja, s a közös érdekek, célok szol­gálatába állítja kommunis­ták és pártonkívüliék szavait és cselekedeteit. M. O. A két lakás készen áll Fe­hérgyarmaton. Az egyik a régi helyén, a Jókai utcá­ban, a másik egy üres tel­ken a nénin utca elején, ha tábla kerül a falára — ta­lán — a kettes számot kap­ja. Tulajdonosai munkás­őrök, építői a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat egész kollektívája. Szaplonczai József és Kó­nya József a fehérgyarmati munkásőregységnél teljesí­tenek szolgálatot. Helytáll­tak akkor is, amikor a pusz­tító árvíz rászabadult a sza- mosközi falvakra. Mások életét, vagyonát mentették, amikor a szennyes áradat már saját otthonukat is fe­nyegette. Ott voltak. ahol nagyobb volt a veszély, szükség volt a kitelepítés tervszerű irányítására. Kó­nya József például Jánk- majtison többedmagával több ezer ember kitelepítésében Záhony európai viszonylati­ban is kulcsfontosságú határ- állomás. A Szovjetunióból ér­kező szállítmányok fogadása, átrakása és továbbítása több ország szempontjából létkér­dés. Ehhez viszont a gépesí­tés mellett jelentős munka­erőre van stíükség, melynek előteremtése attól is függ: milyen az ellátás, hogyan ér­zik magukat a vasutasok — az ott lakók és a bejárók — Záhony községben, hazánk legkeletibb településén. Hosszú időn át elnéztek e fölött a követelmény fölött az illetékesek, ezért sűrűsöd­tek a panaszok a határmenti községből, s igen sokan bú­csút is vettek munkahelyük­től és Záhonytól, tetéuve ez­által a növekvő szállítási, át­rakási problémákat. Nemrég a kormány illetékesei is fel­figyeltek a tarthatatlan hely­zetre és intézkedéseiknek máris sok foganatja van. El­sőként a Belkereskedelmi Mi ­nisztérium bizottsága járt Záhony nagyközségben — július óta ugyanis ez a meg­jelölés dukál a településnek — felmérték a gondokat s a megoldás lehetőségeit. Au­gusztus elején pedig már a helyszínre érkeztek az el­látásban érintett szervek ve­zetői, képviselői: rögzíteni, mi a legsürgősebb teendő. Plusz 20 mázsa hús hetenként Záhony nagyközségnek 4,5 ezer lakosa van, de a kör­nyékről ugyanennyien járnak be dolgozni naponta. Egy fel­mérés szerint a bejárók nagy része itt szokta megvásárolni a családnak szükséges élelmi­szert vonatindulás előtt. Fe csak mélyítette a község el­látási gondjait, gyakran hi­ányzott a boltokból a leg­szükségesebb élelmiszer, üre­sen maradtak a polcok... A már jelzett intézkedések kö­zül az egyik legjelentősebb­nek tartják Záhonyban, hogy a Belker, heti 10—10 mázsa tőkehússal és töltelékáruval megemelte a megye keretét s ezt a mennyiséget teljes egé­szében Záhonynak juttatják. Az élelmiszer kisker ezzel egyidőben korszerűsítette a húsboltot, hűtőszekrények­kel látta el, s ma már elegen­dő húsáru van a határmenti nagyközségben. Hetenként kétszer halat is árulnak — azelőtt hónapokon át üresen állt az akvárium. (A napok­ban a FŰSZERT vezetői ko­pogtak a záhonyi tanácsnál: tovább akarják bővíteni a választékot, szeptemberben ezért árubemutatót tartanak.) Javulás érezhető a kenyér- ellátás körül is, mióta két hozzáértő szakembert kaptak. De a korszerűtlen üzem ka­pacitása kicsi, Kisvárdáról kell pótolni a szükséges mennyiséget, ráadásul pék­süteményt egyáltalán nem készítenek Záhonyban. For­dulat e téren csak akkor vár­ható, ha a tavaly és az idén vett részt. Szaplonczai Jó­zsef egy másik községben teljesített szolgálatot. Csak akkor térhettek ha­za rövid terepszemlére ott­honukhoz, amikor mások biztonságban voltak. Család­juk már nem volt otthon, napokig semmit sem tudtak róluk. A Kónya családot a többi munkásőrök és peda­gógusok mentették biztonsá­gos helyre, Szaplonczaiékat sem hagyták cserben az ott­honiak. Még el sem múlt az árvíz pusztítása, amikor a védeke­zésben részt vevő nyírbog­dányi munkásőrszakasz kez­deményezésere a gyár kol­lektívája vállalást tett: Két munkásőr lakását társadal­mi összefogással, a gyár se­gítségével újjáépítik Fehér- gyarmaton. A megyei pa­rancsnokság őket jelölte ki. A nyírbogdányi üzem ve­zetői május 30-án tartottak is Ígért új üzem megépül — állítólag jövőre kezdik készí­teni. Válasz sem érkezett... A zöldség-gyümölcs igé­nyek kielégítéséről csak a legrosszabbakat tudják mon­dani Záhonyban. A község­ben lévő két pavilonból lát­ják el az intézményeket is, s ami marad — ha marad — az a lakosoké, a bejáróké. Elhangzott az ígéret ennek megváltoztatására. s egy újabb elárusító-pavilon fel­állítására, amivel a MÉK a hiányt és sorban állást akar­ja enyhíteni. Ezenkívül a zsurki Kossuth Tsz is jelent­kezett: a záhonyi piactéren ők is állandó elárusítóhelyet létesítenek, ahol a zöldségen kívül élő baromfit is árusíta­nak. (Jövőre ezért 15 hold kertészetet is létesítenek.) A legfájóbb pont jelenleg a tejellátás tarthatatlan módja. Mindössze egy szűk kimérő­bolt található a község egyik magánházában, — ez lenne a tejivó is! — amely vasárnap mindig zárva tart. Hétköznap is késve érkezik a tej a bolt­ba, s így a munkába igyek­vők kakaó helyett a söntés „italaira” szorulnak. írtak mér emiatt többször a ta­nácstól a tejipari vállalatnak, de még csak válaszra sem méltatták őket. Ha van is ruházati, vas­műszaki boltja Záhonynak, az itt található választék a minimumot sem éri el, egy jobb ruháért Kisvárdára, Nyíregyhácára kell utazniuk. (Azt csak zárójelben jegyez­zük meg, hogy nincs a fon­tos településnek egyetlen egy háztartási vegyi boltja sem.) Uj létesítmények — a lakosságért A következő néhány évben újabb négyszáz beköltöző családdal számolnak Záhony­Kedden délelőtt a megyei NEB helyiségében ülést tar­tott a megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság. A két NEB- ülés között végzett munkáról szóló elnöki beszámoló után a mezőgazdasági nagyüzemek és a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó kutatási és felsőoktatási intézmények szerBŐdéses kapcsolatáról tá­jékoztatta a bizottság tagjait dr. Várkonyi Mihály. Harmadik napirendi pont­ként a tanácsi apparátus ügyintézői munkájának és az ügyfelekkel való foglalkozás vizsgálaté iák előkészületei­ről tájékoztatta a bizottság tagjait Katona Lajos megyei terepszemlét a felépítésre kijelölt házak helyén, s más­nap már meg is jelent a segítség; egy vállalkozó szel­lemű brigád. Szaplonczaiék alig egy éve épült űj házuk helyén romhalmaz, s a Kó- nyáékéba sem lehetett már visszaköltözni. Amikor Szaplonczai Jó­zsefet megkérdezték, hogy milyen lakást szeretne, sze­rényen válaszolta: „Igaz, hogy a régi két végű volt, de ha lehetne, talán egy jobb elrendezésűt kellene. ..” Végül is egy SZ—8-as típu­sú, kétszoba-összkomfortos tömblakásra esett a válasz­tás. A már előzőleg megvá­sárolt telken Kónya József is kedve szerint választhat­ta meg a felépítendő új ott­hon nagyságát. „A víz még itt volt az ár­kokban — magyarázza Kó­nya József — amikor itt már as alapokat ástuk. És ban, s a helybeliek nemcsak kívülről várják a segítséget, maguk is kezdeményezik az ellátás javítását. Tavaly más­fél millió forinttal a zsebük­ben kezdeményezték egy új ABO-áruház megépítését az állomással szemben. Az élel­miszer kisker társulásával el is kezdődött az építése az idén tavasszal, de sajnos, az árvíz miatt csak a jövő év­ben fogják átadni. A hatmil­lióért késEülő létesítmény so­kat lendít majd a kereske­delmi hálózaton: ide kerül a jelenlegi önkiszolgáló bolt, a hentesáru — és talán — a tejbolt, s a megüresedő üz­lethelyiségekben elkezdődhet a szakosítás, ami a választék bővülését is magával hozza. Megtették az első lépéseket egy új szolgáltatóház létesí­tésére is: 5 vállalat már je­lezte résEvételét a költségek­ben, s ha kivitelező is akad, 2 éven belül ez is elkészül. Szorosan az ellátáshoz tar­tozik a közmű is, melyben egészen jól áll Záhony: a község háromnegyed része közművesített, a hátralévő részt 3 éven belül látják el yezetékkel, s máris kialakí­tottak újabb 30 telket kertes ház részére. Más. A vasútra járó szülők gyermekeiről is igyekeznek megfelelően gon­doskodni. Ha elkészül az új 8 tantermes iskola jövőre, nem lesz gond a gyermekeit napközi otthonos ellátása, amit ma még helyiséghiány gátol. Jóllehet, még csak a kez­deti lépéseknél tartanak, de máris érezhető, hogy a jövő­ben tovább növekszik' Zá­hony vonzereje, s akik itt élnek. dolgoznak, mind job­ban érzik magukat. Angyal Sándor NEB-elnök. Ez a vizsgálat 45—50 kézség tanácsára ter­jed ki, melynek alapján a megyei tanács negyedik ne­gyedévi ülésén megtárgyal­ják a tanácsi szervek haté­konysági tevékenységét, az ügyintézést, és az ügyfelek­kel való foglalkozást. A vizsgálat foglalkozik majd azzal, hogy az ügyinté­zés és ügyfélfogadás megfe­lel-e a párt és a kormány po­litikájának, a dolgozó nép érdekeinek, milyen az appa­rátus politikai és srakipai fel- készültsége? Foglalkozik a lakosság véleményével, bizal­mával, a protekcióval, az anyagi juttatásokkal és visz- szaélésekkel is. most itt áll az épület, ke­zemben a kulcs, bármikor kezdhetem a beköltözést. Olyan példája ez a társa­dalmi segítség erejének, ami­hez foghatót még soha nem tapasztaltam.. S amilyen boldogok az űj tulajdonosok, olyan jóleső érzés töltheti el a nyírbogdá­nyi üzem minden dolgozó­ját az a tudat, hogy a min­dennapi munka mellett ilyen segítséget adhattak a bajba­jutottaknak. Mert aki nem tudott elmenni az építkezés­hez, az odahaza állt helyt a többiek posztján, vagy sza­bad időben, vasárnap készí­tette elő az anyagot, hogy mielőbb települhessen a két munkásőr családjának ott­hona. A házavatót nemrég tar­tották. Együtt közösen az építőket képviselőkkel és a község vezetőivel Az első fecskék ők Fehérgyarmaton, akiknek otthonát a társadal­mi összefogás emelte tető alá. T. 4. Kommentár: Megyénk javára Házavató Fehérgyarmaton íjlést tartott a megyei NEB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents