Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-12 / 214. szám
4 oldal W8L15T-M AGYA RÖR52ÄÖ 1970 szepípmSer W. Szülők fóruma Az örökbe fogadott gyermek Ismerünk szülőket, akik anélkül édesapák, édesanyák, hogy a fogalom eredeti és hagyományos értelmezésében azok lennének, ök azok a magányos emberek, — idősebb férfiak, nők — akik valamilyen okból nem kötöttek házasságot, de a gyermek iránti vonzódásuknak tanújeléül, önmaguk belső igényéből, örökbe fogadtak árva, félárva gyereket, vagy gyerekeket. Sokszor ezek a nem vér szerinti szülők odaadóbbak, gon- doskodóbbak, a szó és fogalom igazi értelmében nemesebb szülők, mint a valóságosak. De nem csak magányos emberek fordulnak a gyermekotthonokhoz, vagy magányosokhoz örökbe fogadás miatt. Egészségügyi, vagy más okokból gyermekre nem számító házaspárok is felkeresik a csecsemő- és gyermekotthonokat, a tanácsok illetékes osztályait. Sőt, ismerünk olyan családokat, ahol a saját gyermek mellé örökbe fogadott gyermek, vagy gyermekek is helyet kapnak a kis közösségben. Általában a szülőknek - két fajtáját lehet megkülönböztetni, aszerint, hogy szándékuk őszinteségét, szülői mivoltukat milyen momentumok hitelesítik a mindennapi életben. Vannak örökbe fogadó szülők, akik nagyon sokára, vagy egyáltalán nem tudnak feloldódni, nem tudják áthágnia válaszfalat, amit önmaguk emelnek saját maguk és a gyermek közé. „Mégsem az enyém, nem én szültem.” „Biztosan örökölte a vér szerinti szüleinek rossz tulajdonságait, akiket nem is ismerünk...” „Zárkózott és nem barátkozó velünk szemben, mióta megtudta, hogy nem mi vagyunk az igazi szülei...” — Ilyen és hasonló érvek, megjegyzések hangzanak el, sokszor anélkül, hogy a szülői hivatást és felelősséget vállaló felnőttek mélyebben belegondolná- . nak a sajátos helyzetbe. Nem egyszer ugyanis az ő elejtett megjegyzéseik, vagy a szomszédok, barátok, a hasonló korú gyermekek pletykái indítják el a tragédiára hirtelen rádöbbenő gyermekben a kérdések lavináját, okoznak belső „földrengéseket” érzés- és gondolat- világukban. A szükségtelen titkolódzás sem mindig célszerű; a gyermek őszinteségre vágyik, jobban szereti a hozzá közelállóktól hallani az igazat. Sok örökbe fogadó szülő azonban fél, hogy elveszíti a gyermeket, ha megmondja — persze alkalmas életkorban és időpontban —, hogy ő nem vér szerinti anya, apa, de igyekszik a legteljesebben pótolni a vér szerinti szülőket. Külön konfliktus forrása az a váratlan mozzanat, amikor az egyik vagy másik vér szerinti szülő jelentkezik, s visszaköveteli addig elhagyott, de lassan felcseperedő, keresőképessé váló gyermekét. A szocialista humanizmus, s az igazságosság és méltányosság szerint járnak el hatóságaink, bíróságaink, amikor mérlegelve a kialakult viszonyokat, arra az oldalra állnak, amely egybeesik a gyermek érdekeivel is. A szülői név azt illeti meg, aki gondoskodik is a gyermekről, nem pedig anyagi vagy más érdektől hajtva a vér szerinti származásra hivatkozik, visszakéri a tőle elszakadt, elidegenedett gyermeket. De még a hatósági igazságtevés és eljárás sem menti meg minden esetben a fogadott szülőt és gyermeket a zaklatástól, a lelki terrortól, melyet egyes felelőtlen emberek gyakorolnak, sokszor már csak a bosszantás és a kedélyek felborzolása érdekében. Ilyenkor szükséges a környezet, a társadalom erélyes közbelépése, hogy az antihumánus „gyermekkövetelés” ne érjen célba, ne okozzon újabb és újabb sérüléseket. Államunk, közvéleményünk támogatja az örökbe fogadást, hogy a családi kötelékből kihullott gyermekek új otthonra leljenek. Nevelési és lélektani kutatások igazolják, hogy a legharmonikusabb gyermekotthoni környezet sem képes pótolni a család meghitt légkörét, a szülők gondoskodását, a védettséget nyújtó biztonságot. összefoglalva: a családi nevelést. Természetesen csak ott vannak meg ennek a feltételei, ahol a szociális, lakás és egyéb viszonyokon túl az örökbe fogadó szülők szubjektív körülményei — világnézetük, erkölcsi felfogásuk, érzelmi melegségük — biztosítékul szolgálnak, s erről a társadalom szervei is meggyőződtek. Kevés olyan esetről hallunk, amikor az örökbe fogadó szülőkről később derül ki, hogy számításból, nem önzetlen célból, nem a gyermekszeretettől hajtva vettek magukhoz gyermekeket, s a gyermek érdekei fölött őrködő állami szerveknek kellett közbelépni, más otthont keresni a felnövekvő ember számára. Érdemes szólni — a szülőknek arról a másik és gyakoribb tÍDUsáról is — akik édes gyermeküknek tekintik az „idegen” gyereket. Egyéni boldogságuk kiteljesedését is megvalósítva látiák általa. Van közöttük nőtlen, haladon, özvegy, elvált, vagy a saját gyermek mellé másikat örökbe fogadó, ök átlépték a vér sze- rintiség válaszfalát, ami nem is válaszfal azoknak, akik őszinte érzésekkel és felelősséggel közelednek az árva és félárva, család nélkül maradt gyerekekhez. Ők már a holnap és holnapután világában élnek, annak erkölcsi és érzelmi törvényeit alkották meg a maguk számára, mindenekelőtt a féltve óvott és nevelt gyermek érdekében. Páll Géza GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED I Vízszintes: 1. Megfejtendő: 6 Kétjegyű mássalhangzó. 7. AAL. 8. Zamat. 9. Verssorvégi Összecsengés. 11. Becézett Anna. 12. Éppen csak hogy. 14. Vissza: karmolt. 16. Megfejtendő. 18. Sértetlen. 20, Mely tárgyat, 21. Esztendő. 22. Ház, oroszul, 24. Igekötő. 25. Vissza: cica-.., 29. Hitelt ad szavának. Függőleges: 1. Régi fegyver. 2, E napon. 3, Lárma. 4. Tova. 5. Kelet-ázsiai állam. 6. Drámai műfaj. 10. Mely tárgyat. 11. ARP. 13. ...-kapocs (irodakapocs). 14. Müveitek igevégződés. 15. Megfejtendő. 17. ...-lom. 19. Állvány. 21. Jó kés jelzője. 23. Római 1051. 24. ...hal. 26. ÓM. 27. Költői hitetlenkedő indulatszó. Megfejtendő: Szeptember 1—29 között működik Sóstófürdőn a ...vízszintes 1, függ. 15, Vízszintes 16. Múlt heti megfejtés: Újra itt az új tanév. Könyvjutalmat nyertek: Eszenyi Sándor Csenger, Vincze László Csengerújfalu, Antalóczy Tibor Borbánya. Grigor Vitézi A hold meséje Az égen Telihold Sétálva tündökölt. Azután leszállt a tóparti ai. Hogy ott himbálózzon El-elszundikálva. De mert a leggyengébb ági .. A nagy tóba esett. Ám ott sem aludt ki. Nem szűnt meg ragyogni. Későbben kiúszott, s ment a ...us Fel a csillagokhoz. Azok rögtön körülvették A tündöklő öreget, Megkérdezték, hogy milyen s . , Mesét tud, s ő csevegett. Mesélt a Telihold, A tóbar, mint zsibong Sok hal — kicsik és nagyok. Míg vacsoráztak, ő világított S közben a vízben lábat mosott. A halak meg körültáncolták, s szálltak a dalok. Végül velük evett, ivott, s mielőtt elhagyta a vizet. Ezüsttel szórta tele a pikkelyeiket... Az éj csendjében egyre szőtte még. Mind halkabban, a holdfényes mesét. Míg el nem szundikáltak a csillagok, A kicsik és nagyok. Az ő szeme Is majd hogy leragadt, És ágyba fekszik ő is bágyatag, Valahol a sötét erdő mögött, A tölgyek, nyírek és fenyők között Horvátból fordította: Bácski György A CSAVARGÓ NYUSZI Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszicsalád. Házuk egy nagy mező közepén állott. Volt is gondja nyuszimamának. Négy kis tapsifülesének nagy fáradsággal és sok veszedelem között tydta csak megszerezni az ennivalót. Féltette is a fiait. Eleget figyelmeztette őket: — Nyusz-nyusz, lapuljatok a fűben, meg ne moccanjatok! Hosszú fületekkel se áruljátok el magatokat Szürkésbarnák vagytok, ki látna meg benneteket? A kis nyuszik nem is mozdultak a mezei házikóból. Csak a legkisebb nyuszi volt elégedetlen, mert eszébe jutott, amit a szomszédék tapsifülesétől hallott; hogy a városi emberek finom káposztát és sárgarépát termelnek kertjükben. — Óh, be jó is lehet ilyen kerti sárgarépát rágcsálni. Aztán meg a városban nincs se róka, se farkas. Miért is lakunk itt a mezőn, és mért éppen ebben a lyukban? — kesergett magéban. És a könnyelmű kis nyuszi egyszeriben elhatározta, hogy útnak indul' és- addig meg sem áll, amíg ahhoz a kerthez nem ér, ahol a finom káposzta és sárgarépa terem. Elindult, s csak ment, men- degélt. majd e’kezdett futni, hogy mÁelőbb a káposztáskertbe érjen. Már jó ideje futott, mi :--ze elkerült a házuktól, de a város még mindig nem látszott. Nyuszi meg már nagyon éhes volt. Éppen az erdő széléhez ért: egyszer csak valaki a fülénél fogva megragadta és a magasba emelte. Nagy fájdalmat érzett, mozdulni sem tudott. Égy róka rohant vele az erdő sűrűjébe, hogy mielőbb a föld alatti barlangjába vigye. éhes fiaihoz, akik már várták a lakomát. Egyszer csak mi történt? Az erdőbe vadászok jöttek; puskaropogás, nagy durrogás hallatszott. A róka a földre lapult, s ijedtében a nyiszit kiejtette a szájából'. Tapsifülesnek több se kellett. Futott, ahogy csak bírt. Amint futott, egyszer csak a mező közepén talált egy lyukat, bebújt oda gyorsan. Sokáig még a szemét sem nyitotta ki. Amikor eztán egy kicsit magához tért, körülnézett, ugyan hová is került? Valósággal elkábult az örömtől, amikor saját kis házikójukra ismert . Hát még amikor Nyúlanyó és testvérei is hazajöttek, akik már összevissza keresték a kis tapsifü- test! Nyuszimama pedig elébe rakott egy szép sárgaré- oát. vigasztalónak a nagy ijedtségre. Azóta nem is indult többé vándorútra a ku nyúl. Még ma is ott élnek, a nagy---■ cj-in. Ilinyi Magda Leonyid Pantyelejev: Körhinta Egyszer együtt ültünk Masával a dolgozószobámban. Mindegyikünk a maga dolgával foglalkozott: Masa az iskolai feladatát készítette, én meg elbeszélést írtam. Két- három oldal után kissé elfáradtam, nyújtóztam egyet, párszor ásítottam. Masa megszólalt: — Jaj, papa, te nem jöl csinálod!... Persze, hogy elcsodá^/jz- tam Masa megjegyzésén: — Mj az, hogy nem jól csinálom? Nem ásítok úgy, ahogy kell? — Dehogynem. hetesen ásítasz, de a nyújtózkodásoddal van baj. — Hogyhogy? — Hát v bogy nem úgy nyújtózkodj, ahogy kellene. Masa aztán megmutatta, hoay is kell szabályosan nyújtózkodni. Ezt biztosan ti is tudjátok, ezt minden kisiskolás és óvodf> tudja. Amikor a gyerekek már egy kicsit elfáradna!.. az óvó néni egy kis szünetet csinál, a gyerekek felállnak ék kórusban ezt a kis verset, mondják: Fúj a szél a szemünkbe. Himbálózik a kis fa. — Csendesebben fújj, te szél! Nőj jön a fa magasra! A kis vers mondásánál a gyerekek karjukkal mutatják, hogyan fúj a szél a szemükbe. hogyan himbálózik' a fácska és hogy nő aztán a kis fa mind magasabbra, egészen az égig. Tetszett nekem a dolog. És ettől fogva, ahánysz It együtt dolgoztam Masával a szobámban, minden félórában elismételtük á verset és a torna- gyakorlatot. De aztán megunniuk mindig egy és ugyanazt játszani és kitaláltunk egy másik játékot, ami egy kicsit hasonlított az előbbire. Próbáljátok ti is meg, lehet, hogy nektek is tetszeni fog. Álljatok egymással szembe. keresztbe tett tenyereteket csattogtassátok társatok keresztbe tett tenyerén és mondjátok hangosan egyszerre : Hinta, hinta, körhinta! Beszállunk a ladikba. Elevezünk rajta messze, messze, napkeletre. És mutassátok is, hogyan eveztek az evezőkkel. Aztán meg ezt mondjátok: Hinta, hinta, körhinta, felülünk a lovunkra. Elvágtatunk rajta messze, messze, messze, napkeletre. Mutassátok is, hogyan ugortok a lovatokra. Hopphopp! Csapkodjátok meg, de ne úgy, hogy fájjon! Aztán meg újra másképpen utazzatok, így: Hinta, hinta, körhinta! Beülünk a kocsinkba. Gyorsan elfutunk vele. Messze, messze, messzire. Fordítsátok el a kormánykereket! Tyű, hogy repül a mi „Volgánk!” Még tülkölni is lehet hozzá: — Tü-tü #-tü- tü-tü-tü! A körhintánk tovább forog, tovább pörög, mindig gyorsabban. gyorsabban. Hová utazzunk még? Megvan! Kigondoltam! Hinta, hinta, körhinta! Hova utazunk mi ma? Szálljunk fel már végre a repülőgépre! Karotokat tárjátok szét, mintha ráülnétek. Itt a repülő, indulás! Hurrá! Jó a repülő, a rakéta még jobb! Na, mondjátok! Hinta, hinta, körhinta! Itt zúg már a rakéta! Repüljünk el rajta menten! A szélnél is sebesebben! Rarokat fel, ujjaitokat szorítsátok össze. Helyezkedjetek el, készüljetek a felszálláshoz! Z-z-z-z! Már repültök is! De vigyázzatok, nehogy keresztültörjetek a mennyezeten, mert még igazán a holdba repültök! 1 Ha aztán visszatértek a földre, még szánkázhattok, biciklizhettek. Találjátok ki magatok, hogy min is utazhattok még. Osvát Erzsébet fordítása $ondotkozva szásmifMtik f A következőkben régi példatárokból válogatott feladatokat közlünk. A megoldásnál vigyázni kell: a szemre egyszerű megoldás könnyen tévútra vezethet bennünket (Alább — az ellenőrzés megkönnyítésére — közöljük a helyes eredményeket is.) 1. KÉT SÚLLYAL Kilenc kilogramm daránk van egy zacskóban. Serpe- nyős mérlegen mérjük szét 2 és 7 kg-ra. egy 50 és egy 2(^0 grammos súly segítségevei. A feladatot három méréssel megoldhatjuk. 2. VONATOK TALÁLKOZÁSA ^ mai öröklési törvények. Most egy ilyen jellegű ókori feladat következik: Egy haldokló úgy végrendelkezett, hogy ha várandós felesége fiút szül, vagyonából kétszer annyi jusson a fiúnak, mint az anyának, ha pedig Leányt szül, akkor kétszer annyi jusson az anyának, mint a lányának. Az özvegy ikerpárnak adott életet, egy fiúnak és egy lánynak. Hogyan lehetett a végrendeletnek megfelelően a vagyont szétosztani a három örökös között? •(Xueaj e j.aZga ‘mj e i.aAgau ‘baue zb deq izssj }aq) luB^zsojej non eazsai i íaSasqqjq zy > Két tehervonat halad egymással szemben. Mindkettő 250 méter hosszú és 45 km/óra sebességgel halad. Mennyi idő telik el a két mozdony- vezető találkozásától a két utolsó kocsi fékezőjének találkozásáig? ■BJ02PJB JSZS^a '£ 3. HÁNYSZOR AKKORA? Ha Két számból elvesszük a kisebbiknek a felét, akkor a nagyobbik különbség ‘ háromszor akkora lesz, mint a kisebbik. Hányszor akkora a nagyobbik szám, mint a kisebbik? 4. EGY JOGI ESET Különböző számtani műye- 1; lekre adnak alkalmat a ró'qBUZOq|ByB} BA(nm oas 02 4?q«l ‘fléj sbuiÁ'So qaupayazoq yaggasseqas aas/ui S3 qgzaqej V 'TolSJjuiÁga q.euuBA ajuayaui 00S tozaqaj qisaoq osyoyn zb 'qeuzoqtejtq >[gj.azaAZuopzoui b joqyun? ‘ueqyeuBnid e unqqy g ■qnlqaqíupazssq qqqq} y 'pejeui gq g : joui -uibjS 0S3 Pl qun.tSOA joq -zsaj so-Sq gg'g Viodeq qqoin ze :s9Joui qipBuiJBpi o-izsaj ;aq q.nzsso tatusi ypiuosa q’i^ga zb rsaáaui qiposppj 'ajzsai opus.íga jaq , jnaep b qnzsso :sajaui 0^3 \ ■ N03yCTCOD3IM m a