Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

4 oldal W8L15T-M AGYA RÖR52ÄÖ 1970 szepípmSer W. Szülők fóruma Az örökbe fogadott gyermek Ismerünk szülőket, akik anélkül édesapák, édes­anyák, hogy a fogalom eredeti és hagyományos értel­mezésében azok lennének, ök azok a magányos embe­rek, — idősebb férfiak, nők — akik valamilyen okból nem kötöttek házasságot, de a gyermek iránti vonzó­dásuknak tanújeléül, önmaguk belső igényéből, örökbe fogadtak árva, félárva gyereket, vagy gyerekeket. Sok­szor ezek a nem vér szerinti szülők odaadóbbak, gon- doskodóbbak, a szó és fogalom igazi értelmében ne­mesebb szülők, mint a valóságosak. De nem csak magányos emberek fordulnak a gyer­mekotthonokhoz, vagy magányosokhoz örökbe fogadás miatt. Egészségügyi, vagy más okokból gyermekre nem számító házaspárok is felkeresik a csecsemő- és gyer­mekotthonokat, a tanácsok illetékes osztályait. Sőt, is­merünk olyan családokat, ahol a saját gyermek mellé örökbe fogadott gyermek, vagy gyermekek is helyet kap­nak a kis közösségben. Általában a szülőknek - két fajtáját lehet megkü­lönböztetni, aszerint, hogy szándékuk őszinteségét, szü­lői mivoltukat milyen momentumok hitelesítik a min­dennapi életben. Vannak örökbe fogadó szülők, akik nagyon sokára, vagy egyáltalán nem tudnak feloldódni, nem tudják áthágnia válaszfalat, amit önmaguk emel­nek saját maguk és a gyermek közé. „Mégsem az enyém, nem én szültem.” „Biztosan örökölte a vér sze­rinti szüleinek rossz tulajdonságait, akiket nem is is­merünk...” „Zárkózott és nem barátkozó velünk szem­ben, mióta megtudta, hogy nem mi vagyunk az igazi szülei...” — Ilyen és hasonló érvek, megjegyzések hang­zanak el, sokszor anélkül, hogy a szülői hivatást és felelősséget vállaló felnőttek mélyebben belegondolná- . nak a sajátos helyzetbe. Nem egyszer ugyanis az ő el­ejtett megjegyzéseik, vagy a szomszédok, barátok, a hasonló korú gyermekek pletykái indítják el a tragédiá­ra hirtelen rádöbbenő gyermekben a kérdések laviná­ját, okoznak belső „földrengéseket” érzés- és gondolat- világukban. A szükségtelen titkolódzás sem mindig célszerű; a gyermek őszinteségre vágyik, jobban szereti a hozzá közelállóktól hallani az igazat. Sok örökbe fo­gadó szülő azonban fél, hogy elveszíti a gyermeket, ha megmondja — persze alkalmas életkorban és időpont­ban —, hogy ő nem vér szerinti anya, apa, de igyekszik a legteljesebben pótolni a vér szerinti szülőket. Külön konfliktus forrása az a váratlan mozzanat, amikor az egyik vagy másik vér szerinti szülő jelentke­zik, s visszaköveteli addig elhagyott, de lassan felcse­peredő, keresőképessé váló gyermekét. A szocialista hu­manizmus, s az igazságosság és méltányosság szerint járnak el hatóságaink, bíróságaink, amikor mérlegelve a kialakult viszonyokat, arra az oldalra állnak, amely egybeesik a gyermek érdekeivel is. A szülői név azt illeti meg, aki gondoskodik is a gyermekről, nem pedig anyagi vagy más érdektől hajtva a vér szerinti szárma­zásra hivatkozik, visszakéri a tőle elszakadt, elidege­nedett gyermeket. De még a hatósági igazságtevés és eljárás sem menti meg minden esetben a fogadott szü­lőt és gyermeket a zaklatástól, a lelki terrortól, melyet egyes felelőtlen emberek gyakorolnak, sokszor már csak a bosszantás és a kedélyek felborzolása érdekében. Ilyenkor szükséges a környezet, a társadalom erélyes közbelépése, hogy az antihumánus „gyermekkövetelés” ne érjen célba, ne okozzon újabb és újabb sérüléseket. Államunk, közvéleményünk támogatja az örökbe fogadást, hogy a családi kötelékből kihullott gyermekek új otthonra leljenek. Nevelési és lélektani kutatások igazolják, hogy a legharmonikusabb gyermekotthoni környezet sem képes pótolni a család meghitt légkörét, a szülők gondoskodását, a védettséget nyújtó bizton­ságot. összefoglalva: a családi nevelést. Természetesen csak ott vannak meg ennek a feltételei, ahol a szociá­lis, lakás és egyéb viszonyokon túl az örökbe fogadó szü­lők szubjektív körülményei — világnézetük, erkölcsi felfogásuk, érzelmi melegségük — biztosítékul szolgál­nak, s erről a társadalom szervei is meggyőződtek. Ke­vés olyan esetről hallunk, amikor az örökbe fogadó szü­lőkről később derül ki, hogy számításból, nem önzetlen célból, nem a gyermekszeretettől hajtva vettek maguk­hoz gyermekeket, s a gyermek érdekei fölött őrködő ál­lami szerveknek kellett közbelépni, más otthont keresni a felnövekvő ember számára. Érdemes szólni — a szülőknek arról a másik és gyakoribb tÍDUsáról is — akik édes gyermeküknek te­kintik az „idegen” gyereket. Egyéni boldogságuk kitel­jesedését is megvalósítva látiák általa. Van közöttük nőtlen, haladon, özvegy, elvált, vagy a saját gyermek mellé másikat örökbe fogadó, ök átlépték a vér sze- rintiség válaszfalát, ami nem is válaszfal azoknak, akik őszinte érzésekkel és felelősséggel közelednek az árva és félárva, család nélkül maradt gyerekekhez. Ők már a holnap és holnapután világában élnek, annak erköl­csi és érzelmi törvényeit alkották meg a maguk számá­ra, mindenekelőtt a féltve óvott és nevelt gyermek ér­dekében. Páll Géza GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED I Vízszintes: 1. Megfejtendő: 6 Kétjegyű mássalhangzó. 7. AAL. 8. Zamat. 9. Verssorvégi Összecsengés. 11. Becézett Anna. 12. Éppen csak hogy. 14. Vissza: karmolt. 16. Megfejtendő. 18. Sértetlen. 20, Mely tárgyat, 21. Esztendő. 22. Ház, oroszul, 24. Igekötő. 25. Vissza: cica-.., 29. Hitelt ad sza­vának. Függőleges: 1. Régi fegyver. 2, E napon. 3, Lárma. 4. Tova. 5. Kelet-ázsiai állam. 6. Drámai műfaj. 10. Mely tárgyat. 11. ARP. 13. ...-kapocs (irodakapocs). 14. Müveitek ige­végződés. 15. Megfejtendő. 17. ...-lom. 19. Állvány. 21. Jó kés jelzője. 23. Római 1051. 24. ...hal. 26. ÓM. 27. Költői hitetlenkedő in­dulatszó. Megfejtendő: Szeptember 1—29 között műkö­dik Sóstófürdőn a ...vízszintes 1, függ. 15, Vízszintes 16. Múlt heti megfejtés: Újra itt az új tanév. Könyvjutalmat nyertek: Eszenyi Sándor Csenger, Vincze László Csengerújfalu, Antalóczy Tibor Borbánya. Grigor Vitézi A hold meséje Az égen Telihold Sétálva tündökölt. Azután leszállt a tóparti ai. Hogy ott himbálózzon El-elszundikálva. De mert a leggyengébb ági .. A nagy tóba esett. Ám ott sem aludt ki. Nem szűnt meg ragyogni. Későbben kiúszott, s ment a ...us Fel a csillagokhoz. Azok rögtön körülvették A tündöklő öreget, Megkérdezték, hogy milyen s . , Mesét tud, s ő csevegett. Mesélt a Telihold, A tóbar, mint zsibong Sok hal — kicsik és nagyok. Míg vacsoráztak, ő világított S közben a vízben lábat mosott. A halak meg körültáncolták, s szálltak a dalok. Végül velük evett, ivott, s mielőtt elhagyta a vizet. Ezüsttel szórta tele a pikkelyeiket... Az éj csendjében egyre szőtte még. Mind halkabban, a holdfényes mesét. Míg el nem szundikáltak a csillagok, A kicsik és nagyok. Az ő szeme Is majd hogy leragadt, És ágyba fekszik ő is bágyatag, Valahol a sötét erdő mögött, A tölgyek, nyírek és fenyők között Horvátból fordította: Bácski György A CSAVARGÓ NYUSZI Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszicsalád. Házuk egy nagy mező kö­zepén állott. Volt is gondja nyuszimamának. Négy kis tapsifülesének nagy fáradság­gal és sok veszedelem között tydta csak megszerezni az ennivalót. Féltette is a fiait. Eleget figyelmeztette őket: — Nyusz-nyusz, lapuljatok a fűben, meg ne moccanja­tok! Hosszú fületekkel se áruljátok el magatokat Szürkésbarnák vagytok, ki látna meg benneteket? A kis nyuszik nem is moz­dultak a mezei házikóból. Csak a legkisebb nyuszi volt elégedetlen, mert eszébe ju­tott, amit a szomszédék tap­sifülesétől hallott; hogy a városi emberek finom ká­posztát és sárgarépát termel­nek kertjükben. — Óh, be jó is lehet ilyen kerti sárgarépát rágcsálni. Aztán meg a városban nincs se róka, se farkas. Miért is lakunk itt a mezőn, és mért éppen ebben a lyukban? — kesergett magéban. És a könnyelmű kis nyuszi egyszeriben elhatározta, hogy útnak indul' és- addig meg sem áll, amíg ahhoz a kert­hez nem ér, ahol a finom ká­poszta és sárgarépa terem. Elindult, s csak ment, men- degélt. majd e’kezdett futni, hogy mÁelőbb a káposztás­kertbe érjen. Már jó ideje futott, mi :--ze elkerült a há­zuktól, de a város még min­dig nem látszott. Nyuszi meg már nagyon éhes volt. Ép­pen az erdő széléhez ért: egyszer csak valaki a fülénél fogva megragadta és a ma­gasba emelte. Nagy fájdal­mat érzett, mozdulni sem tudott. Égy róka rohant vele az er­dő sűrűjébe, hogy mielőbb a föld alatti barlangjába vi­gye. éhes fiaihoz, akik már várták a lakomát. Egyszer csak mi történt? Az erdőbe vadászok jöttek; puskaropo­gás, nagy durrogás hallat­szott. A róka a földre lapult, s ijedtében a nyiszit kiej­tette a szájából'. Tapsifüles­nek több se kellett. Futott, ahogy csak bírt. Amint fu­tott, egyszer csak a mező közepén talált egy lyukat, be­bújt oda gyorsan. Sokáig még a szemét sem nyitotta ki. Amikor eztán egy kicsit magához tért, körülnézett, ugyan hová is került? Való­sággal elkábult az örömtől, amikor saját kis házikójukra ismert . Hát még amikor Nyúlanyó és testvérei is ha­zajöttek, akik már össze­vissza keresték a kis tapsifü- test! Nyuszimama pedig elé­be rakott egy szép sárgaré- oát. vigasztalónak a nagy ijedtségre. Azóta nem is indult többé vándorútra a ku nyúl. Még ma is ott élnek, a nagy---■ cj-in. Ilinyi Magda Leonyid Pantyelejev: Körhinta Egyszer együtt ültünk Ma­sával a dolgozószobámban. Mindegyikünk a maga dolgá­val foglalkozott: Masa az is­kolai feladatát készítette, én meg elbeszélést írtam. Két- három oldal után kissé elfá­radtam, nyújtóztam egyet, párszor ásítottam. Masa megszólalt: — Jaj, papa, te nem jöl csinálod!... Persze, hogy elcsodá^/jz- tam Masa megjegyzésén: — Mj az, hogy nem jól csi­nálom? Nem ásítok úgy, ahogy kell? — Dehogynem. hetesen ásítasz, de a nyújtózkodásod­dal van baj. — Hogyhogy? — Hát v bogy nem úgy nyújtózkodj, ahogy kellene. Masa aztán megmutatta, hoay is kell szabályosan nyúj­tózkodni. Ezt biztosan ti is tudjátok, ezt minden kisisko­lás és óvodf> tudja. Amikor a gyerekek már egy kicsit el­fáradna!.. az óvó néni egy kis szünetet csinál, a gyerekek felállnak ék kórusban ezt a kis verset, mondják: Fúj a szél a szemünkbe. Himbálózik a kis fa. — Csendesebben fújj, te szél! Nőj jön a fa magasra! A kis vers mondásánál a gyerekek karjukkal mutatják, hogyan fúj a szél a szemük­be. hogyan himbálózik' a fácska és hogy nő aztán a kis fa mind magasabbra, egészen az égig. Tetszett nekem a dolog. És ettől fogva, ahánysz It együtt dolgoztam Masával a szobám­ban, minden félórában elis­mételtük á verset és a torna- gyakorlatot. De aztán megunn­iuk mindig egy és ugyanazt játszani és kitaláltunk egy másik játékot, ami egy kicsit hasonlított az előbbire. Próbáljátok ti is meg, le­het, hogy nektek is tetszeni fog. Álljatok egymással szem­be. keresztbe tett tenyerete­ket csattogtassátok társatok keresztbe tett tenyerén és mondjátok hangosan egy­szerre : Hinta, hinta, körhinta! Beszállunk a ladikba. Elevezünk rajta messze, messze, napkeletre. És mutassátok is, hogyan eveztek az evezőkkel. Aztán meg ezt mondjátok: Hinta, hinta, körhinta, felülünk a lovunkra. Elvágtatunk rajta messze, messze, messze, napkeletre. Mutassátok is, hogyan ugortok a lovatokra. Hopp­hopp! Csapkodjátok meg, de ne úgy, hogy fájjon! Aztán meg újra máskép­pen utazzatok, így: Hinta, hinta, körhinta! Beülünk a kocsinkba. Gyorsan elfutunk vele. Messze, messze, messzire. Fordítsátok el a kormány­kereket! Tyű, hogy repül a mi „Volgánk!” Még tülkölni is lehet hozzá: — Tü-tü #-tü- tü-tü-tü! A körhintánk tovább forog, tovább pörög, mindig gyor­sabban. gyorsabban. Hová utazzunk még? Megvan! Ki­gondoltam! Hinta, hinta, körhinta! Hova utazunk mi ma? Szálljunk fel már végre a repülőgépre! Karotokat tárjátok szét, mintha ráülnétek. Itt a re­pülő, indulás! Hurrá! Jó a repülő, a rakéta még jobb! Na, mondjátok! Hinta, hinta, körhinta! Itt zúg már a rakéta! Repüljünk el rajta menten! A szélnél is sebesebben! Rarokat fel, ujjaitokat szorítsátok össze. Helyezked­jetek el, készüljetek a felszál­láshoz! Z-z-z-z! Már repültök is! De vigyázzatok, nehogy keresztültörjetek a mennyeze­ten, mert még igazán a hold­ba repültök! 1 Ha aztán visszatértek a földre, még szánkázhattok, biciklizhettek. Találjátok ki magatok, hogy min is utaz­hattok még. Osvát Erzsébet fordítása $ondotkozva szásmifMtik f A következőkben régi pél­datárokból válogatott felada­tokat közlünk. A megoldás­nál vigyázni kell: a szemre egyszerű megoldás könnyen tévútra vezethet bennünket (Alább — az ellenőrzés meg­könnyítésére — közöljük a helyes eredményeket is.) 1. KÉT SÚLLYAL Kilenc kilogramm daránk van egy zacskóban. Serpe- nyős mérlegen mérjük szét 2 és 7 kg-ra. egy 50 és egy 2(^0 grammos súly segítsé­gevei. A feladatot három mé­réssel megoldhatjuk. 2. VONATOK TALÁLKOZÁSA ^ mai öröklési törvények. Most egy ilyen jellegű ókori fel­adat következik: Egy haldok­ló úgy végrendelkezett, hogy ha várandós felesége fiút szül, vagyonából kétszer annyi jusson a fiúnak, mint az anyának, ha pedig Leányt szül, akkor kétszer annyi jusson az anyának, mint a lányának. Az özvegy iker­párnak adott életet, egy fiúnak és egy lánynak. Ho­gyan lehetett a végrendelet­nek megfelelően a vagyont szétosztani a három örökös között? •(Xueaj e j.aZga ‘mj e i.aAgau ‘baue zb deq izssj }aq) luB^zsojej non eazsai i íaSasqqjq zy > Két tehervonat halad egy­mással szemben. Mindkettő 250 méter hosszú és 45 km/óra sebességgel halad. Mennyi idő telik el a két mozdony- vezető találkozásától a két utolsó kocsi fékezőjének ta­lálkozásáig? ■BJ02PJB JSZS^a '£ 3. HÁNYSZOR AKKORA? Ha Két számból elvesszük a kisebbiknek a felét, akkor a nagyobbik különbség ‘ há­romszor akkora lesz, mint a kisebbik. Hányszor akkora a nagyobbik szám, mint a ki­sebbik? 4. EGY JOGI ESET Különböző számtani műye- 1; lekre adnak alkalmat a ró­'qBUZOq|ByB} BA(nm oas 02 4?q«l ‘fléj sbuiÁ'So qaupayazoq yaggasseqas aas/ui S3 qgzaqej V 'TolSJjuiÁga q.euuBA ajuayaui 00S tozaqaj qisaoq osyoyn zb 'qeuzoqtejtq >[gj.azaAZuopzoui b joqyun? ‘ueqyeuBnid e unqqy g ■qnlqaqíupazssq qqqq} y 'pejeui gq g : joui -uibjS 0S3 Pl qun.tSOA joq -zsaj so-Sq gg'g Viodeq qqoin ze :s9Joui qipBuiJBpi o-izsaj ;aq q.nzsso tatusi ypiuosa q’i^ga zb rsaáaui qiposppj 'ajzsai opus.íga jaq , jnaep b qnzsso :sajaui 0^3 \ ■ N03yCTCOD3IM m a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents