Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

4 ©Md KTT WT-MAGYAROS 2ÄÖ Wo szepfemßer 8 Bulgáriai jegyzetek HÉTFŐ: Agnew alelnök befejezi délkelet-ázsiai szemleútját. KEDD: Losonczi Pál hazaérkezik afrikai títjáról. Heves harcok Kambodzsában. Tiltakozás Hollandiában Suharto látogatása ellen. SZERDA: Súlyos összecsapások a jordán fővárosban. A VDK megalakításának negyedszázados jubileuma. CSÜTÖRTÖK: Afrikai csúcsértekezlet Addisz Abebában. PÉNTEK: Amerikai—izraeli manőverek a közel-keleti tűzszünet ellen. Elnökválasztás Chilében. SZOMBAT: Arabközi tanácskozások az ellentétek ren­dezésére. A tűzszünet idegháborúja Ötödik hetébe lépett a kö­zel-keleti tűzszünet. Csaknem egyharmada lejárt tehát an­nak a fegyvemyugvási idő­szaknak, amelyet azért ha­tároztak el, hogy a közvetett tárgyalások kedvező keretéül szolgáljon. Sajnos, vajmi ke­vés gyakorlati eredményről tudósíthatunk, lényegileg még a New Yorkban megkezdő­dött első érintkezésfelvétel is abbamaradt. Sőt, az elmúlt héten valóságos idegháborúba csapott át a tűzszünet körüli huzavona. A válság látható kiéleződé­se Izrael magatartásával kap­csolatos. Emlékezetes, hogy a Tel Aviv-i kormány milyen nehezen fogadta el a Rogers- tervet, s elhatározása együtt­járt a szélsőjobboldali Ga- hal-párt kiválásával a nem­zeti egységkabinetből. Már akkor szó volt Dajan esetle­ges lemondásáról, a hadügy­miniszter tűzszünetellenes álláspontjáról. A nézeteltéré­seket ugyan cáfolták, de mint kiderült a héják vezér­alakja csak az előnyösebb feltételekre várt. Magyarán mondva: úgy szeretné fel­rúgni a tűzszünetet, hogy a „feketepéter” Kairó kezében maradjon, a felelősség a má­sik félre háruljon. Elkezdődött az izraeli vá­daskodás, azzal fogták perbe Egyiptomot, hogy a tűzszü­net ideje alatt a csatornához közelebb telepítette a légvé­delmi rakétáit. Nasszer el­nök nyilatkozatában kereken elutasította ezeket az állítá­sokat, s hangsúlyozta, hogy az átcsoportosításokra még a fegyvernyugvás előtt került sor. De az amerikai felderí­tés sem erősítette meg az iz- raeü bejelentéseket, jóllehet Washington kémműholdjai és repülőgépei segítségévei pontos adatokat szerezhetett. Közben Izrael ENSZ-főde- legátusa elhagyta a világ- szervezet székhelyét, s nem mutat visszatérési szándékot New Yorkba. Elkezdtek szál­lingózni a hírek az izraeli kormányon belüli vitáról is: a szélsőségesebb irányzat tá­madásba lendült. Talán meg­jegyezhetnénk, hogy egyelő­re nehéz felmérni, valóban voltak-e komoly belső össze­ütközések, vagy a kissé túl­dramatizált szócsaták füstje a tárgyalások szabotálásának elleplezésére szolgál-e. Tel Aviv részéről szemre­hányások hangzottak Wash­ington címére is, hogy az Egyesült Államok — úgy­mond — cserbenhagyja szö­vetségesét. Az Egyesült Álla­mok azonnal megígérte a korszerű fegyverek szállítá­sának fokozását, ilyen érte­lemben nem is jött számára rosszul partnerének zsörtölő- dése. S a hét. végén az ame­rikaiak nyíltan is letették a voksot Izrael mellett: meg­ismételték Dajanék vádjait. Ezzel az Egyesült Államok visszalépett korábbi állásfog­lalásától, amely pozitívabb volt a jelenleginél. Wash­ington ugyan hangoztatta, hogy nem akarja felégetni a hidakat Egyiptom irányában s érvényesnek tartja a Ro- gers-tervet, valóságos politi­kájával 'azonban rácáfoll ezekre a megállapításokra. E kritikus helyzetben nősen fontos lenne az összes an ti imperial ista arab erőik egysége. Lehetséges; mire ezek a sorok az olvasó kezébe jutnak, már ülésezik az Arab Liga békéi tető értekezlete, de az sincs kizárva, hogy újabb nehézségek mutatkoznak. A válság elsősorban Jordániára összpontosul, ahol szinte rit­mikusan váltották egymást a tűzharcok és a tanácskozások a királyi kormány hadserege, valamint a palesztin gerillák között. Bonyolítja a helyze­tet, hogy a Jordániában tar­tózkodó tizenkétezer iraki ka­tonát Bagdad a palesztin moz­galmak rendelkezésére bo­csátotta. Mind a jordán hatóságok, mind a palesztin gerillák kü­lönböző feltételeket támaszta­nak a másik féllel szemben, de azok a jelek szerint nem a végleges megbékélést, ha­nem inkább a saját pozícióik megjavítását célozzák. A jor- dániai állapotok összetettsé­gére jellemző, hogy a palesz­tin mozgalmak jelszavai és követelései sokkal prog- resszivebbek, mint a hivata­los jordán vonal, viszont Amman külpolitikája leg­alábbis a következő lépése­ket illetően, jobban össz­hangban van Egyiptom és más haladó országok állás­foglalásaival. Mindenképpen jótékony hatást gyakorolna a Közel-Keleit egész helyzeté­re, ha az arabközi viták fel­oldhatók lennének. Amennyiben egyáltalán szólni lehet reménytkeltő té­nyezőről, az a tűzszünet fenn­maradása. Néhány kiset1 összeütközés ellenére az el­múlt négy hét alatt számot­tevő harci tevékenység nem volt a Szuezi-csatornánál. Csakhogy Izrael részéről most „megelőző csapással’' fenyegetőznek az egyiptomi állások ellen. Márpedig ne­héz elképzelni,, hogy egy ilyen tudatos agresszió hogyan hat­na az események további ala­kulására. Azt hiszem nincs a világ- politikának olyan értő szem­lélője, aki túlzottan gyors ha­ladást várt volna a közel- keleti kibontakozás útján. Az elmúlt hét azonban még a legkevésbé bizakodókat is meghökkentette: milyen ne­héz is ennek az ügynek a rendezése. Réti Ervin /. Gradinában hallottam egy ■ népmesét. Amikor az úr az emberek között szét­osztotta a Földet, az egyik fa alatt szomorkodó férfit vett észíe. „Neked mi ba­jod?’’ — kérdezte. „Uram — mondta ez — nekem nem jutott föld. . .*• Az úr megcsóválta fejét, majd kiszakított a mennyből egy darabot és azt mondta: légy an a tiéd. Ez Bulgá­ria, Szófia Az emberek azt móndják, hogy Szófia fekvésénél fog­va tulajdonképpen a Balkán szíve. Majdnem egyforma tá­volságra van Bukaresttől, Belgrádtól, Tiranától, Athén­től és Istambultól. Hosszú ideig úgy is nevezték: Szre- dec (Közép). Ma a száraz­földi, vasúti és légiutak cso­mópontja — Nyugat- és Kő-. zép-Európa átkelőhelye a Közel-Kelet felé és fordítva. Részben ezzel magyarázható nagy idegenforgalma is. A főváros számára azon­ban nem mindig jelentett előnyt a középponti fekvés. A történelem sokszor végig­söpört rajta. Szófia régóta lakott hely. A település leg­régibb nyomait a Szeptem­ber 9, téren tárták fel, ahol egykoron a Trák Szerdika állt. (A leletre a tér alatti aluljárók építése során buk­kantak és nagyon érdekes megoldással, úgy építették meg az aluljárót, hogy a ré­giséget meghagyták.) Szer- dikát, balkániai hadjáratok idején a hunok rombolták le. Juszténiánusz császár építtette újjá. Ebben az idő­ben (532—537) emelték a Szent Szófia templomot is — innen a város mai neve. A századok során megostro­molták a bizánciak, a bese­nyők, a szerbek, a magya­rok és a keresztesek. A vá­rost 1382-ben a törökök fog­lalták el és majdnem öt évszázadig birtokolták, míg­nem az orosz csapatok 1877- ben felszabadították, s a bolgárok 1879-ben fővárosi rangra emelték. Szófia azóta nagy változáson ment át. Érzékelteti ezt többek kö­zött három számadat: ÍÜ8Ó- ban 2050 lakója, volt, 1929- ben 154 ezer, ma pedig ke­vés híján egymillió. Legtöbbet az útóbbi 26 év adta Szófiának. Ma itt él az ország ipari munkásságának mintegy 24 százaléka. Gyor­san fejlődik gép-, élelmiszer- és textilipara. Mindez rugó­jául szolgált a kulturális élet fellendülésének is. Hogyan lehet érzékletesen bemutatni a Balkán e gyöngy­szemét? Tekintsünk le a vá­rosra, a Vitosa legmagasabb csúcsáról, erről a hatalmas gránitkupolának a tetejéről. S mit látunk? Egy, a várost ezüst patakként körbefutó pa- norámautat, belső szegélyén modern házsorral, a gyűrű kö­zepén sűrű erdő, amelyből ki­aranylik a Nevszki katedrális fényes kupolája. A városban sétálva persze más a kép. A féntröl zártnak lünő zöld egység megbomlik Eléggé széles utak, s aprócska utcák szeletelik széliében hosszában Szófiát. És vonzza a tekintetet mindaz, ami régi és mindaz, ami új. Az ember lenyűgözve áll például a Bű­jük dzsámi, a török hódoltság legnagyobb építészeti műem­léke előtt. Alaprajzát kilenc egyenlő négyzet alkotja, s minden egyes négyzet fölött ólommal fedett kupola van. Viszonylag új emlékműnek számít a Nevszki katedrális Ez a legnagyobb bulgáriai építészeti műemlék 70 méter hosszú és 55 méter széles. Ti­zenkét harangja van,, a leg­nagyobb átmérője három mé­ter. Az esténként fényárban úszó Nevszki felejthetetlen Santiago, (MTI): A chilei kormány szomba­ton hivatalosan bejelentette, hogy a pénteki országos el­nökválasztásokon a népi egy­ségfront blokkjának képvise­lője, Salvador Allende szo­cialista jelölt kapta a legtöbb szavazatot. A szavazatszámlálás hiva­talos eredményei a követke­zők: Salvador Allende (szo­cialista) 1 075 616 szavazat, 36,3 százalék, Jorge Alas- sandri (kereszténydemokra­ta) 1 036 278 szavazat, 34,9 százalék, Radomiro Tomic (független) 824 849 szavazat, 27,8 százalék. Mint a hírügynökségek ír­ják, pénteken, még a válasz­tások eredményének közzété­tele' előtt a' tlépi egységfron­tot támogató tömeg vonult Santiago utcáira, éltetve Allende győzelmét. Az újon­nan megválasztott elnök még az éjszakai órákban hiintegy harmincezer főnyi lelkesen éljenző és tapsoló híve előtt tartott rövid beszédében a következőket mondotta: „Én nemcsak új elnök leszek. Azért győztünk, hogy egy­szer s mindenkorra véget vessünk az imperialista ki­zsákmányolásnak, hogy véget vessünk a monopóliumok uralmának és hozzákezdjünk a valódi agrárreformhoz. Győztünk, hogy elsöpörjük az imperialista politikát, álla­mosítsuk a bankokat, a hi­telintézményeket”. Mint az új elnök újságíróknak adott nyilatkozatában rámutatott, „győzni könnyebb, mint épí­teni, az építés a jövő fejada­ta.” A pénteki választási harc után a népi egységfront to­élményt nyújt,., öt percnyire innen a Szeptember 9. téren, a városi kert szélén lévő mauzóleumban, a bolgár nép, a nemzetközi munkásmozga­lom nagy fia, Georgi Dimitröv nyugszik. A Szabadság park déli részén pedig az Ellenál­lók 41 méter magas emlékmű­ve emelkedik a fák fölé. ...A szófiai élet nagyvárosi jellegű. Aki figyeli az utcái beszélgetéseket, sokféle ide­gen szót hall. A szófiaiak az idegennel szemben udvaria­sak, szívesen ellátják tanács­csal. Egyébként a szófiai em­ber komoly, nyugodt. És ha az idegen közelebbről akarja megismerni . Szófiát, minue- nekelőtt lakóit kell tanulmá­nyoznia. Csala László (Következik: A park itt tabu). vábbi hatalmas küzdelem előtt áll, ugyanis a chilei törvények értelmében, ha egyik elnökjelöltnek sem si­kerül megszerezni az abszo­lút többséget, a legtöbb sza­vazatot elnyert két jelölt kö­zül a parlament jelöli ki az ország tényleges új elnökét, és nincs törvény arra, hogy ennek a legtöbb szavazatot elért jelöltnek kell lennie. Vidám karneváli menethez hasonló felvonulással ünne­pelték szombaton Salvador Allende szocialista elnökje­lölt választási győzelmét a népi egységfront hívei San- tiagóban. A 62 esztendős dr. Salva­dor Alíende, a három balol­dali pártot — köztük a Chilei Kommunista Pártot — egységbe tömörítő népi egy­ségfront szocialista jelöltje 1908-ban született Valpá- raisóban. Első politikai lépé­seit egy baloldali diákcso­portban tette meg, s emiatt börtönbüntetésre ítélték. Al- lendre egyébként orvosi egye­temet végzett Politikai pá­lyafutása 1932-ben kezdődött, amikor képviselővé válasz­tották. 1939-től 1942-ig az or­szág közegészségügyi minisz­tere volt. és 1943-ban válasz­tották meg a Chilei Szó1- cíalista Párt főtitkárává. Az ország nemzetközi po­litikáját illetően Allende többször hangoztatta, szakí­tani kell az amerikai álla­mok szervezetével, amely — mint mondotta — nem más, mint az amerikai imperializ­mus ügynöke, és kijelentette, hogy az országnak kapcsod» tot kell létesítenie minden állammal. Alíende győzőit a chilei elnökválasztáson Gerencsér Miklós: fekete, tél 27. Minden sikerült, semmi ba­ja nem volt. Csak éppen a tavasz, ez a legutolsó tavasz ragyogott ki körülötte elvi­selhetetlenül. Mehetett, me­nekülhetett benne tetszés szerint, nem álltak útjába a megenyhült táj akadálytalan távlatai, és mégis, biztosabb halálraítéltje volt ennek a tavasznak, mint a brühni SS-fegyháznak Hasonlított a fölényes fe­negyerekre. ahogy a sofőr melletti ülésre pattant. — Sétatempóban előre — szólt halkan a kölyöknyi so-' fórhoz. — Keresztül a váro­son, ki a gettóba. Köteles Lenkéért jött Sop­ronból Győrbe. Áthelyezése óta sókat górtdólt a lányra, váltakozó, érzésekkel. Kez­detben aligha tudhatta elő­re, hogy ennyire hiányozni fog. Vágyakozásába bűntu­dat keveredett, szégyellte, amiért gyávaságból nem merte mindjárt magával vin­ni Lenkét, aztán meg az ön­igazolás kerekedett felül: másként nem cselekedhetett, elsősorban arra kellett vi­gyáznia, hogy ne sodorja ve­szélybe nagy nehezen vissza­szerzett biztonságát egy sze­relmi kapcsolat miatt. Végül is az elhatalmasodó hiányér­zet űzte a lány után, akar­ta, hogy ezentúl mellette le­gyen. Megrögzötten kereste a kalandos alkalmakat, ezért a győri nyilas vezetők tudta nélkül szerette volna kicsem­pészni Köteles Lenkét a get­tóból. Tervéhez tökéletes le­hetőséget biztosított beosztá­sa. Meg sem fordult a fejé­ben, hogy a lányt esetleg nem találja a gettóban. Ami­kor sietve Sopronba uta­zott, Weinhofíer — noha fu­tólag — megígérte a gondos­kodását, sőt szávaiból, hang­súlyából a megkülönbözte­tett figyelem szándékát ol­vashatta ki, De bármilyen belátónak mutatkozott ak­kor Weinhóffer, móst nehe­zére esett volna kérni tőle a lány elengedését. Miért kérjen olyasmit, amit hatal­ma révén megtehet? Hangulatán sokat javított a város nyugodt képe. A bombázások nyomaitól elte­kintve semmi nem vallott a front szomszédságára. Hátha nem is olyan közeli még a vég? — villanyozta fel a re­mény. Előre élvezte Hoffer Ká­roly gettóparancsnok várha­tó akadékoskodását. Elkép­zelte, milyen fölényesen söp­ri félre útjából a szegfű sza­gú, mindenre elszánt gaz­embert. Végre újra a régi, akadályokat nem ismerő Fa­ragó Béla lehetett. Nagy vál­lalkozása előtt egészen kicsi epizódnak számított Köteles Lenke megszerzése. Ahogy közeledett a biztosnak látszó találkozás pillanata, úgy nö­vekedett benne a kedv ama másik, sokkal nehezebb vál­lalkozásra: a debreceni ideig­lenes kormány elleni akció­ra. Mielőtt sor került volna titkos bevetésére, igényt tar­tott személyes örömökre És akármennyi alkalom kí­nálkozott erre Sopronban, csillapíthatatlanul ragaszko­dott Köteles Lenkéhez. Ha­mis papírokat, kényelmes la­kást, egesz ruhatárat szer­zett neki, s valósággal a rögeszméje lett, hogy boldo­gan élnek majd a háború után sok-sok esztendőn át. Eltökéltségéhez képest ne­vetségesnek tűnt a gettópa­rancsnok bármiféle esetleges ellenkezése. Intésére balra fordult a kocsi az ETO-sporttelep mel­letti horpadásba. Piszokten­gerbe merülve lapultak az ócska barakkok, a szögesdró- lok folyondárai mögött. Fa­ragó felmutatta mindenható igazolványát, szó nélkül megnyílt Renault kocsija előtt a gettó rozoga kapuja, Egészen a hófehér, palatetős parancsnoki barakk elé haj­tatott. Ruganyosán sietett az ala­csony épületbe, s a jól is­mért irodába nyitott. Nehéz üstökű csendőr tiszthelyettes ült az íróasztal mögött. — Üdv, Fáczán törzsőr­mester! Hát maga a parancs­noki széket bitorolja? zavartan kászálódott fel helyéről a tiszthelyettes. — Kitartás, hadnagy úr. .. Isten hozta. — Főhadnagy vagyok, de nem tesz semmit. Hofferrel akarok beszélni. — ö már nincs itt, főhad­nagy úr. — Nem ő a parancsnok?! — értette meg a helyzetet Faragó. A tévedés kiderültével mindjárt nagyobb lett Fá­czán törzsőrmester bátorsá­— Én vagyok a parancs­nok, főhadnagy úr. Hoffert leváltották, mert túlzó volt egy kicsit. Meg aztán a sza­kállas báró áskálódott elle­ne. Fogalmam sincs, mi ba­ja lehetett vele a bárónak. De nem is tartozik rám. Az a legjobb, ha az ember csak a maga dolgával törődik. Faragó alig bírt az élénk­ségével. — Helyes, Fáczán törzsőr­mester! És most az a dolga, hogy két percen belül átadja nekem Köteles Lenkét! Hiába pattogott vidáman a hang, Fáczán azért megértet­te belőle, hogy követelő. — Itt nincs semmiféle Kö­teles Lenke, főhadnagy úr. Nem Is volt Még csak nem is hallottam felőle. Ebben aztán biztos lehet a főhadnagy úr. A főhadnagy e pillanatban semmiben sem volt biztos. Viszont annál hidegvérűbben mosolygott Fáczán törzsőr­mester szemébe. — Na hiszen semmi baj. Csak akkor lesznek magáinak nehéz percei, ha mégis té­vedett. Egyelőre a lehető legjobbakat. Látványos lendülettel tá­vozott. A vármegyeházára irányította sofőrjét, hogy egyenesen Weinhofferrel tisz­tázza, hol van Köteles Len­ke. Elhatalmasodó izgalmát reménykedéssel csillapította. Felötlött benne, hátha úgy döntött volt parancsnoka, hogy a biztonság kedvéért maga mellett tartja a lányt, amíg ő érte jön, Megkapaszkodott ebben az esélyben, valószínűsége egyre biztatóbbnak tűnt. Mégsem mert akkora hetykeséggel a vármegyeháza falai közé lép­ni, mint ahogy a gettóba beviharzott: Ellenkezőleg: kiújultak régi szorongásai, elővették itteni rettegésének emléksúlyai. Jelenlegi biztos pozíciója semmi vigaszt nem nyújtott, megint az a Faragó lett, aki váltig szenved a bizonytalanságtól, hogy mi­kor leplezik le. s mikor dur- rantják tarkón a leleplezés megtörténte után (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents