Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
1 oídal ITELFT-MAGYARORRZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET félti. szeptember 27. Szabolcsi kultúra a számok nyelvén Könyvvásár!«) megye Ieüünk — Kevés a munkás- és paraszí«!vasó Egy-egy statisztikai jelentésből, amelyet sokszor száraznak, ridegnek mondunk, a szabolcsiak érthetően arra ki. váncsiak: hogyan állunk a megyében egy-egy területen. A közelmúltban látott napvilágot egy statisztikai munka a lakosság kulturális ellátottságáról. Szabolcs-Szatmár megye — mint a jelentésből megtudjuk — ismét előbbre lépett néhány lényeges kulturális mutatóban. örvendetesen megszaporodtak a megyében a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak: 466 önálló és fiókintézménye van Szabolcsnak, az országban a negyedik helyet foglaljuk el a megyék között. A könyvtári állomány számát tekintve 1 millió 143 ezer kötettel a harmadik helyen, a kölcsönzött kötetek számával, 2,4 millió kötettel az ötödik helyen áll Szabolcs-Szatmár. Hasonlóan kedvező a saját könyvállomány gyarapítására fordított összeg: az eredeti költségvetési előirányzatból 1 millió 242 ezer, községfejlesztési alapból 187 ezer forintot költöttek. Egy év alatt ösz- szesen 2 millió 320 ezer forint értékű könyvvel gazdagodtak a megye közművelődési könyvtárai. Egy szabolcsi lakosra 4,3 forint jut, egy beiratkozott olvasóra 25,1 forint, ezzel az első hat között van a megye a könyvállomány gyarapításában. Az abszólút számokat tekintve biztató a fejlődés, de még mindig az országos átlagtól rosszabb jó néhány kulturális mutató. Leginkább b lakosság számának és a művelődési intézmények munkájának összehasonlításából derülnek ki a gondok. Szabolcsban csaknem félezer a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak — önálló és fiókintézmények száma. Ez a fehér foltok eltűnését is jelenti: a legkisebb településen is hozzájuthatnak a dolgozók a könyvtári szolgáltatásokhoz. Ha viszont a 10 ezer lakosra jutó intézményszámot, könyvállományt, a bei ratkozott olvasók arányát nézzük, már bőven van pótolnivaló. Szabolcsban 10 ezer lakosra 8,6 önálló és fiókintézmény jut, s ezzel a 14. hely jut a megyének, az országos átlag 9,4. A könyvállományt tekintve eléri a megye az országos átlagot, de a 12. hely- lyel kell megelégednie. Az ezer lakosra jutó beiratkozott olvasó a megyében 187, az országos átlag 210. Ezer szabolcsira egy év alatt 4498 kötet jut, a megyék közötti átlag 5179. Nincs már az a leszakadás, mint a korábbi években, az erőfeszítések éreztetik hatásukat. De a még lemaradást mutató arányok,. százalékok sok tennivalót tartalmaznak. Különösen a nagytanyás járások, a kisközségek, a peremrészek kulturális ellátásának további javítása sürgős. Az sem mellékes, hogyan alakul a munkás- és parasztolvasók. a 14 éven aluliak és a felnőtt olvasók aránya. A szabolcsi közművelődési könyvtárak olvasóinak 13,1 százaléka mezőgazdasági, 10,6 százaléka ipari munkás. Szembetűnő a két olvasóréteg közötti aránytalanság, hisz egy mezőgazda- sági jellegű megyében nem lehet reálisnak elfogadni az alig 2—3 tizedes eltérést az ipari munkások és a mező- gazdasági dolgozók között. A két olvasóréteg együttesen is kevés: alacsony a fizikai dolgozók száma a könyvtárakban; 23,7. Ezzel szemben egy tized híján az olvasók 60 százaléka tanuló. A régi gond még mindig kísért, az Zelk Zoltáni MESE Két ág közt, mintha tornyon, áll a varjú a légben, kővé dermed a szarvas, agancsának szép rajzát- befutja a hó gőze: az ősz rozsdás vaspántját letörte már a tél — hát fölemeli botját bátyám, a zöld szakállú. ki itt él láthatatlan e törmelék vidéken, mélyet földúl és gyógyít a négy évszak csatája, hogy csupa gyolcs és sebhely milliárd éve már — én zöld szakállú bátyám fölemeli a botját, hogy maga köré intse a kőszarvast, a varjat, hogy elvezesse őket a völgybe, hol az Innen a Túlnannal határos, ahol soha se huny kd a percek rőzselángja s e láng fehér füstcsíkja, nincs felhő más az égen. Honfoglalás kori temetőt tártak fel Nagy cser készén Az elmúlt napokban 29 sírt, egy honfoglalás kori temetőt tártak fel Nagycserkesz Nádas-bokorban. A férfisírokból jellegzetes honfoglalás kori kengyelek, zablák, tegezek, a női sírokból ezüst hajfonatkarikák, sima és fonott gyűrűk kerültek elő. A sírok elhelyezkedéséből és a temetkezési sorrendből a régészek több érdekes következtetést vontak le. Megállapították, hogy a temető egy nagy család tagjainak és utódainak temetkezési helye volt. A legrégibb sírok a X. század közepéből valók. Az ekkor eltemetett férfiak mellé a kor szokása szerint még egy-egy használati tárgyat is elhelyeztek. Ezek a személyek még szegény szabad magyarok voltak. A X. század végéből és a XI. század elejéből való lelet nélküli férfisírok viszont azt igazolják, hogy a leszármazottak már szolgák, azaz jobbágyok voltak, akik saját felszereléssel nem rendelkeztek. A 29 sír közül elhalálozási sorrendben 16-ba felnőttet — férfiakat, nőket —, 13. ba pedig gyereket temettek, ami a korabeli nagy gyermekhalandóságot és az igen alacsony átlagéletkort bizonyítja. olvasóik többsége 14 éven aluli, a kölcsönzött könyvek többsége is gyermek- és ifjúsági irodalom. A jövőt tekintve ez nem lehangoló, mert az olvasóvá nevelés az iskolában elkezdődik, a fiatalabb nemzedék jobban fog vonzódni a könyvhöz, mint az idősebbek, akik életük második szakaszában csak részben tudtak megbarátkozni az olvasással, alig jutottak tovább a mesék. az egyszerű történetek világán. A jelenlegi kép azonban mégsem megnyugtató. A könyvtárosok a közép és idősebb korosztály olvasóvá nevelésével is foglalkoznak. mégis egy beiratkozott 14 éves és fiatalabb olvasó egy év alatt 11-nél valamivel többször, egy beiratkozott 14 éven felüli pedig 8-szor fordul meg a könyvtárakban. A lakosság kulturális ellátottságának főbb adatai arról is tanúskodnak, hogy Szabolcs-Szatmár a könyvtárhálózat fejlesztésén kívül más ágazatokban is előbbre lépett. Kilencedik a megye a 10 ezer lakosra jutó tanácsi, szakszervezeti és egyéb szer. vek tulajdonában lévő művelődési központoík, házak, klubkönyvtárak, termék, körök és klubok számát tekintve. Az állami és társadalmi mozihálózattal a tizedik helyen áll, a mozielőadások számával viszont a második, a mozilátogatóik számával a hatodik helyen. Utolsó előtti viszont az ezer lakosra jutó rádiőelőfizetők számában. A televízióval való ellátásban a szabolcsi községek a 12., a városok a 9. helyen vannak. Állandó színtársulata nincs a megyének, mégis az első hat megye között találjuk Szabolcsot a színházi előadá. sok és színházlátogatók, és az Országos Rendező Iroda rendezvényeinek számát tekintve. Érdekes viszont, hogy a múzeumok látogatásában a szabolcsi városok a 16. helyen, a kiállítási intézmények áltat rendezett tárlatok látogatásában az utolsó helyen, míg a szabolcsi községek a harmadik és a hatodik helyen állnak. A szabolcsi községek múzeumi, honismereti, képzőművészeti rendezvényei tekintélyes helyet vívtaík ki maguknak, egyben jelzik a számok a szabolcsi városok ilyen vonatkozású pótolnivalóit is. Az egyéves fejlődést summázó statisztikai jelentés sok segítséget ad a megye népművelőinek a munka programozásában, a kulturális ellátás korszerűsítésében. P. G Az éjjeli vihar után most apró szemű eső esett. Meleg, de friss a levegő. Ezen a dél- előttön senki sem tudta, miért énekelnek olyan harsányan a madarak: emberi természetűik lenne, s felszabadultan a fülledtség alól, örömmel hangoskodnak, vagy csak félelmüket leplezik a zajjal? Amióta az április szerepét átvette a május, az élőlények, akár a teremtés kezdetén, magukra lettek utalva megint. — Most majd kiderül, ki mire képes! — gondolta Vencel, és a saját gondolatától máris vidámabb lett. Nem mintha oka volna rá: de hát fogadjuk közönnyel a bal- szerencsét, így nem ő, hanem mi mérünk őrá büntetést... Jó napja lesz, mindenre eszébe jut valami odaillő aranymondás. Mit fog szólni Márta? Vencelnek minden barátja Márta nevű lánynak udvarolt, ő meg addig gúnyolódott Művészet és erkölcs Zavartan fogott meg az antikváriumban az egyik kezdő eladó: „Most hordott le bennünket valaki, hogy mi kultúrszemeteket árulunk. — Nézem a könyvet, mely ilyen haragra lobbantotta. — Hát mi adtuk ki, nem is régen.” Knut Hamsun Éhség című regényének a közelmúltban megjelent fordítását tette elém a fiatalember, az váltotta ki a névtelen vásárló ingerültségét. Elmondtam a könyvek sorsával még csak ismerkedő legényeknek, hogy Hamsun a második világháború idején valóban a' nácik szószólójává lett Norvégiában. Ezért a norvég társadalom — akárcsak a művelt és becsületes világ — megbélyegezte őt, könyvei 1952-ben bekövetkezett haláláig tudtommal sehol sem jelenhettek meg. Az agg korára fasisztává züllött író korábban Európa egyik legnépszerűbb toliforgatója volt. Éhség című regénye még 1888-ban jelent meg, több mint fél századdal Hamsun nyílt fasizálódása előtt, s ez a könyv még alkotója friss tehetségének, s a nincs- telenséggel járó embertelen megpróbáltatásoknak jelentős dokumentuma. Abban, hogy a mi világunkban is megjelenhetett, nem a Hamsun iránti megbocsátás jelét kell látnunk. Inkább az a törekvés nyilvánult meg a magyar könyvkiadásnak ebben a gesztusában, hogy az egyetemes kultúra értékeiből minél többel kívánja gazdagítani a mai olvasót. Mert az Éhség vitathatatlanul értékes mű. .. És Hamsun erkölcsi vétsége, ami fölötti haragjában a névtelen böngészőt olyan indulat ragadta el?... Hamsun bűnéről van mit beszélni. Tágabban értelmezve az epizódot — elgondolkodtatja az embert, voltaképpen édes- testvérek-e a kultúra és az erkölcs, vagy alkalomadtán bajvívó felekké is válhatnak-e? Egyszerű dolog volna egy elméleti kézikönyv szavaival válaszolni a kérdésre. Néhány mondat már tisztázná, hogy mind a művészet, mind az erkölcs a társadalmi tudat sajátos formája. Mivel az erkölcs az. emberi magatartást szabályozza, a művészet pedig a társadalom létét tükrözi — az összefüggés nyilvánvaló és cáfolhatatlan. C.sakhogy az. élet nem ilyen tételszerűen kínálja a tanulságokat, A művész — legyen prózaíró, költő, szobrász, filmrendező, vagy más — műveiben személyesen is jelen van Erkölcsi elvei föl- szívódnak . alkotásaiba, átszínezik művét. Tehetségének mértékétől függően eszményeket ültet el, vagy eszményeket rombol a nézőben, olvasóban, alkotásának közönségében. Mindenkiben egyformán? .. .Jaj, dehogy Diákkorom keserű szenzációja volt, hogy utcánkban nikotinoldatot ivott és meghalt egy boltoslány. Megnézte a Halálos tavasz című filmet, s búcsúlevele is mindössze a film híres angolke- ringöjének szövegéből vett idézet volt: „Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte. .Akkor hallottam, hogy ugyancsak öngyilkossági járványt váltott ki annak idején a Szomorú vasárnap című dal is. Később — most már örömömre — másfajta művészeti járványokat is tapasztaltam. Akik a Kutató Sámuelt, a Csendes Dont, az Eden Martint, vagy a hazai szerzők művei közül Veres Péter Számadását, Erdei Parasztok, ját. Féja Viharsarok, Kovái Vad víz című könyvét olvasták, jobbára olyan embernek bizonyultak, akik a társadalmi igazságot szomjazták. Erkölcsi parancs sugárzott ezekből a művekből, és sokak számára előbb a gondolkodás, később pedig a cselekvés iskoláivá lettek. Távol áll tőlem a szándék, hogy kurtábbra fogottan újrafogalmazzam azt, amit a művészetek és az erkölcs viszonyáról már oly sok népszerű elméleti munka kimondott. De nem hunyhatom be a szememet az előtt sem, hogy napjaink művészeti termésében elég sok az olyan produktum, amely, úgymond „csak szórakoztatni akar”. No. az sem intézhető el egyszerű kézlegyintéssel. ha egy színmű, egy regény, egy film szórakoztat. Az is valóságos közönségigényt elégít ki. Senki sem várhatja el a színházlátogatótól vagy könyvszerető embertől, hogy ezzel a felkiáltással nyúljon pénztárcája után: „Hadd vegyek már egy regényt, ami jóra nevel, vagy lássak egy színdarabot, amelyik meggyőz arról, hogy a kizsákmányolás mégiscsak tűrhetetlen dolog”. Az emberek többsége egyszerűen „valami szépet”, esetleg „valami derűset” szeretne látni, hallani, olvasni. De igazán emlékezetessé az olyan művészeti élmény válik számunkra, amelyik mint például, az Egri csillagok, azt sugallja, szeresd és oltalmazd a Hazát; azt írja a szívünkbe, amit a Puszták népe: így élt az urak országában a nincstelen paraszt, s ezt nem tűrhette, aki tisztességes; vagy az áradt belőle, ami Fábri Húsz óra című filmjéből: íme, az ütközések, a viták ellen are is összefog bennünket a közös sors, aminek az is formálója, aki tudomásul sem veszi azt. Búcsúban voltam a minap. Ott láttam, hogy egy gices- árus Lyka Károlynak a Kis művészettörténetét olvasta. Nem állhattam meg szó nélkül: „Némi ellentmondást látok abban, hogy ön a pamut, gombolyaggal játszó cica ké. pét árulja, és Lyka Károlynak az igaz művészetért született írását olvassa.” Nevetett: „A giccsek árából vettem a könyvtáramat.” Valószínű, hogy igazat mondott. Csak az nem valószínű, hogy ez szélesebb ér. telemben is járható út volna. Az erkölcsi szempontból nemesnek, a társadalmilag hasznosnak soha sem lesz száiláscsinálójává a talmi, a haszontalan, a közömbös alkotás. Egy olvasó leveléből idézem: „Most a Bartók-évfor. dúló nyitotta rá a szememet, hogy Bartók nemcsak azt várta el a társadalomtól, hogy megismerje és elfogadja zenéjét. Bartók egész életműve előbbre is akarta vinni a társadalmat. És ez érvényes Adyra is. Ez Kodályra. Ezt szeretem Illyésben és az erkölcsi eró teszi számomra becsessé Derkovics életművét is. Igazi művész aligha érheti be azzal, hogy a közönség fizessen es tapsoljon.” Így van. És a társadalom sem fogadhatja el teljes értékű műként és alkotóként azt, aki nem akarja, hogy általa többé váljék a világ. Erről akkor sem feledkezem meg, ha kinyitom a rádiót és kedves-könnyű táncdal árad belőle a szobámba, vagy ha olykor pihenésként megnéztem, miként jár túl vad bűnösök és tunya detektívek eszén a valószínűtlen angyalságú Angyal. Bajor Nagy Ernő ezen, amíg a sorsukra jutott. Mit bánta ezt most, egyensú- lyozgal.nl kezdett a járda szélén, hirtelen lövéseik csattantak a közelből, megnyílt a céllövölde. Majdhogynem megállt bámészkodni. Márta most se késett, összehúzott szemmel figyelte, ahogy a fiú átvág az útkereszteződésen. — Láttam a villámot — mond la köszönés helyett — Van, aki fél tőle. — Buta — mondta a lány — a dörgéstől félnek, nem tudod? Elindultak. Az egyik mellékutcából megfontolt lassúsággal három locsolókocsi gördült kt s nem törődve az esővel, vízsugarad védelme alatt előrenyomultak. — Tankok — mondta Vencel. — Nem! Nagymosás a mi tiszteletünkre. Szaladni kezdtek a kocsik után, Márta saruja csattogott a kövön. Kisütött a nap, ők meg futás közben kiáltoztak. — Alul-fölül víz! — Ördög veri a feleségét! — Szivárvány is lesz, jaj de jó! A lány megállt, félrehajtotta a fejét: — Nem lesz szivárvány. — Miért ne lenne? — Városban nincs szivárvány. — Soha? — kérdezte reménykedve a fiú. Továbbmentek, lassan. A locsolókocsikat már nem is látták. Biztos elszáradt a vizük, és most zörögve vonulnak, kiürült, rozsdás tartályok. — Volt kakas? — kérdezte Márta. — Nem volt. Ma éjjel nem volt kakas. — Hogyhogy? — Nem tudom. Talán a vihar miatt. — Te szegény — mondta Márta és mosolygott, — ha nem szól a kakas, akkor meg a vihar miatt nem alszol. — Engem a vihar nem zár- var. — Aludtál? Egész éjjel? — Mint a bunda. — Az egész város virrasztóit. A gyárakban és az irodákban kialvatlan, gyűrött arcú emberek szenvednek, te meg aludtál. — A szabadság első napja — kiáltotta Vencel, — alvás a viharban. Képzeld, ha nem megyek most szabadságra, én is gyűrött arccal szenvednék a gyárban. — Én meg a kórházban — mondta Márta. — És a főnővér még gyűröttebb arccal utasítgathatna. A Gellérthegy lábához értek. — Milyen üresek az utak — mondta Márta. — Utánam, indulj. Néhány méterre már maguk alatt hagyták a várost. Lépcsőzetesen egymásra következő kis parkok és játszóterek következtek. Cserid és üresség, csak az egyik homokozóban állt fel egy kisgyerek, s üdvözlő mozdulattal Bikácsy Gergelys AKAKAS
